A következő címkéjű bejegyzések mutatása: .:: Lois ::.. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: .:: Lois ::.. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. március 15., kedd

Kiállítás a Bogoly Színházban

Bogolyfalva a tehetségeiről híres. Ezt már eddig is több alkalommal tapasztalhattuk, s nemrég ismét módunk nyílt rá, hogy saját szemünkkel is megbizonyosodhassunk róla. Történt ugyanis, hogy teátrumunk helyszínévé vált a segéd-jelmeztervező első önálló kiállításának. Kemenes Boróka mugli születésű boszorkányként éli mindennapjait, s elmondhatja magáról, hogy munkája a hobbija is egyben. Az általa kedvtelésből alkotott velencei jellegű maszkokból nyílt két hete tárlat a színházban, amely kiállításnak különlegessége, hogy egy bűbáj segítségével minden darab felpróbálható a hozzá illő öltözettel együtt. Így álljon most itt néhány szó az álarcok világával kapcsolatban, útmutató gyanánt.

Az álarcok (ál-arcok) egykor nem csupán a ragyogó bálok kellékei voltak a középkori Itáliában. A nem épp erkölcsös életet élő velencei polgárok titkos útjaik alkalmával rejtőztek az arcukat eltakaró maszkok mögé, hogy felismerhetetlenné váljanak, karnevál idején pedig azért öltötték fel őket, hogy a városban élő minden ember, társadalmi osztálytól függetlenül, együtt, egyként ünnepelhessen. Az idők során több törvény is született az álarcok hordásának szabályozására, sokszor egyenesen viselésének betiltására, azonban ezeket rövid időn belül mind feloldották, s így az alakoskodás és maga a karnevál szokása a mai napig fennmaradhatott.
Hagyományosan a Commedia dell’arte, azaz a klasszikus (mugli) olasz színház karakterei alkotják a Velencében készülő maszkok zömét. Manapság a tradicionális formák mellett már számtalan különleges fazon is helyet kapott az álarcok színes, szemet gyönyörködtető palettáján. A varázsvilágban is megjelentek a mágikus tulajdonságokkal és díszítő elemekkel kiegészített darabok, ebben az illúziómágusok és az elemi mágiát használó alkotók szerepe igen nagymértékű. A teljesség igénye nélkül következzék néhány, a Bogoly Színház kiállítási anyagában is megtekinthető, jellegzetes és örök érvényű alak bemutatása.



Colombina:
Az arc felső felét eltakaró fazon, melyet pálcával tartva vagy szalaggal rögzítve egyaránt viseltek. Gazdagon díszített maszkfajta, amit nem kötelezően, de általában nők hordtak. Neve „kis galamb”-ot jelent. Hagyományosan a karnevál nyitójelenetének főszereplőjén látható, aki leereszkedve a Dózse-palota harangtornyából szalagokat és konfettit szór a résztvevők tömegére, az öröm és a jószerencse jelképeként.

Volto:
A teljes arcot elrejtő maszktípus, melyet férfiak és nők egyaránt öltöttek már magukra. Elnevezése a „fedett arc” és a „szellem” szóból származtatható. Köpennyel és háromszögletű kalappal hordták, általános színe a fehér volt. Ebből az alapformából számtalan változat alakult ki az évek során. Ilyen többek között a homlok részén csónak alakban felnyúló, a Napot - Holdat ábrázoló, illetve a Pierrot, azaz a szomorú bohócot megjelentető mintázat.

Bauta:
A legismertebb maszkok egyike, amely az egész arcot elfedi. Jellegzetessége az erős, hegyes állrész, valamint az, hogy nem található rajta sem megjelenítve, sem ténylegesen száj vagy szájnyílás. Általában fehér, esetleg aranyozott. Egy fekete köpennyel és egy háromszögletű kalappal kiegészítve alkot teljes öltözetet. Volt idő, amikor kizárólag a velencei arisztokraták viselhették, hordását pedig szabályokhoz kötötték. Kötelező volt például bizonyos politikai, anonim döntéshozatalok alkalmával ebben megjelenni.

Gatto:
Különleges és jellegzetes karaktere a karneválnak. Az arc felét takaró maszk, amely küllemében egy szelíd házimacskát idéz általában igen díszes és sokszor formabontó módon. Viselője, aki legtöbbször nő vagy gyermek, igyekszik pantomimszerűen leutánozni az állat viselkedését és mozdulatait.



2022. február 15., kedd

Memória betöltve - avagy a muglik elméjét érintő varázslatok valóban károsak 1. rész


Emlékezet. Az emberiség egészének s az állatvilág többségének megadatott, hogy az idő múlását érzékelve, annak tényét felfogva képessé váljon elméjében eltárolni élete fontos és kevésbé fontos pillanatainak lenyomatát. Ezeket felidézve pedig lassítani magát a folyamatot, mely létezésük végéhez vezet. Mindenkinek joga van az emlékeihez, lett légyen az nagy hatalmú mágus, vagy épp egyszerű mugli. Azonban ezt a legtöbb varázsló elfelejti, s olykor indokolatlanul manipulálják a varázstalanok elméjét. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Egyre több kutatást folytatnak ebben a sokak által vitatott tárgykörben, azonban még mindig tabutémának számít, mert amennyiben korlátoznák a tudatmódosítást, esetleg kiderülne az igazság és visszavonhatatlanul lelepleződne a varázsvilág. Valóban megér ekkora áldozatot, hogy titokban tartsuk társadalmunk létét? Erre a kérdésre a választ talán megkaphatjuk a tavalyi év végén quadrológiává bővült celluloid remekből, melynek címe: Mátrix 


Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!




A történet szerint... Ilyenkor következne az összefoglaló, de ennél a műnél talán kezdjük inkább egy kis filozófiai gyorstalpalóval a dualizmusról. Tézise röviden összefoglalva az, hogy két egymással ellentétes princípium (vezető eszme) létezik a világegyetemben, s ez a két szemben álló erő irányítja a létezés minden szintjét. Úgy a materiálist, mint a spirituálist, melyek egymással szoros összefüggésben állnak, de egymástól elválasztva is értelmezhetők. Ennél természetesen sokkal széleskörűbb ez a téma, melyről talán a mágiatörténet órán többet is megtudhatunk. Fogalmazzunk most úgy, hogy pont olyan mély, mint a nyúl ürege. Itt pedig el is érkeztünk az első film (Mátrix; 1999) és így a négy részen át zajló történet kiindulópontjához. Főhősünk ugyanis fejjel előre zuhan bele ennek a bizonyos bolyhos kis állatnak az odújába, mint Alice az Alice Csodaországban című, muglik által kedvelt mese kulcsfigurája. Tehát a nappal programozóként dolgozó Thomas A. Anderson éjjel Neo néven hackerkedik, keresve a szellemet a gépben. Mert nem érzi helyén magát saját életében. Furcsa érzések gyötrik, amiktől nem tud szabadulni. Ez, és a bináris kódok közt terjedő pletykák indítják arra, hogy a maga módján nyomozni kezdjen az úgynevezett Mátrix után. Így kerül kapcsolatba Trinity-vel, azzal a hacker nővel, akibe mondhatni azonnal beleszeret, s aki elvezeti őt egy férfihoz. A magát Morpheusnak nevező, tulajdonképpeni próféta azt állítja, tudja mi a Mátrix, azonban ennek az információnak nagy ára van. Neo hezitál, majd visszakozik. Emiatt másnap ziláltan ébred, úgy érezve, csak álmodta azt, amire emlékszik. Természetesen időben rájön, hogy valójában ki a barát és ki az ellenség, s ennek a tudásnak a birtokában tér vissza Morpheushoz. Komoly döntés előtt állva végül az igazságot választja, mely megdöbbentő és ijesztő is egyben. A világ, melyben élünk, csupán egy mesterséges intelligencia által szimulált valóság - érezhetően párhuzam vonható itt a muglik memóriájába belepiszkáló mágusokkal -, amelyhez kibernetikus csatlakozókkal kapcsolják agyunkat és tudatunkat. Az embereket, mint energiaforrásokat használják, saját "fajuk" fenntartására. Úgy termesztik, majd szüretelik le őket, ahogyan a borászok a szőlőt. Kipréselik belőlük az életesszenciát, majd a már haszontalan egyedek a többieket tápláló anyag részeként végzik. Mindezt úgy, hogy ebből az emberek semmit sem érzékelnek, hiszen tudatuk a Mátrix világának foglya. "Milliók élik le az életüket öntudatlanul..."
Elgondolkodtató, nem igaz? Minden, amit valóságnak érzékelünk, az nem is létezik. Emlékeink is csupán szintetizált létünk lenyomatai. Díszek egy sűrűre szőtt függönyön, mely mögé a rettenetes igazságot rejtették azok a gépek, melyekbe egykor mi magunk leheltünk életet. Ebből a "kómából" fájdalmas az ébredés. Leválni a közös tudatról és megérteni, hogy semmi sem az, aminek egész idő alatt hittük, sokak lelkét meggyötri, gondolkodását károsan befolyásolhatja. Ennek tükrében az aurorok által előszeretettel használt memóriatörlés és új emlékek beültetése a muglikba valóban veszélyesnek tekinthető. Homonyi-Kertész Lázár, a híres magyar felejtésátok-kutató szerint az elmét befolyásoló mindennemű varázslat beláthatatlan következményeket eredményezhet. Ispotályi kísérleteket végzett a témában és megállapította, hogy az esetek több mint hetven százalékában nagyfokú személyiségtorzulást okoz, ha az alany emlékeit művi úton távolítják el, majd helyükre újakat telepítenek. Valamint az is, ha csak bizonyos részeket törölnek emlékezetéből, de az így keletkezett memóriahiányokat nem pótolják. "Az Exmemoriam varázslattal igézett személy agyának elektrofiziológiája teljes mértékben megváltozik." Ezt már a neves mugli születésű svéd tudós, Annabelle Engström állítja, aki mágikus és varázslatmentes módszereket kombinálva kutatja az elmét befolyásoló igézetek, főzetek hatásait. Értve ezalatt többek közt az emléktörlő-beültető, szerencsehozó, tudatkontrolláló, szerelmi bűbájokat és bájitalokat egyaránt. Így Valentin-nap után talán még épp aktuális ezt megemlíteni. Egyetlen szerelem sem bír ki egy tudathasadást. Vagy mégis?


Folytatása következik az áprilisi számban.


2021. október 15., péntek

A holló - avagy van, ami erősebb az elmúlásnál

"...Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz..." Hallhatjuk az 1994-ben, Brandon Lee főszereplésével, James O’Barr azonos című képregénye alapján, John Shirley és David J. Schow forgatókönyvéből, Alex Proyas rendezésében készült, A holló című film bevezetőjében. Az alkotás mára világszerte ismert és idézett, méltán népszerű kultfilmmé vált. Azonban ahogyan fantázia szülte történetét, úgy elkészültét is árnyékok, sötétség és halál lengte körül. Vajon véletlen baleset okozta a fiatal, épp esküvőjére készülő főszereplő halálát? Vagy merénylet áldozata lett? Talán sosem derül ki már. Azonban az a különös összecsengés, amely valóság és fikció közt tetten érhető, a mai napig életben tartja Eric Draven, Brandon Lee, s velük együtt a film legendáját. Ennek a mítosznak járunk most mágusszemmel a nyomába.


Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!


A történet szerint Eric Dravent, a rockzenészt és szépséges menyasszonyát, Shelley Webstert brutális kegyetlenséggel meggyilkolják esküvőjük előtt egy nappal, október 30-án, az úgynevezett Ördög éjszakáján. Egy évvel a pár tragikus halálát követően Eric visszatér a síron túlról, egy holló (helyes fordítás szerint varjú) kíséretében, hogy bosszút álljon gyilkosaikon. A képi világ sötét tónusú, mégis olykor egészen szemet gyönyörködtető. Nem nélkülözi a komor, misztikus elemeket, gótikus hangulata pedig szinte azonnal átjárja a nézőt. Vannak, akik Edgar Allan Poe képzeletvilágának modern, vizuális megjelenítését látják benne. A stílus kedvelői számára alapmű. Eredete sem mentes a drámától, ugyanis még 1978-ban O' Barr menyasszonyát egy részeg sofőr elgázolta, aki végül szerelme karjai között halt bele sérüléseibe. Ezután a férfi menekülve a fájdalom elől, beállt a tengerészethez. 1981-ben kezdett bele a The Crow című képregényébe, amikor épp Németországban állomásozott. Ily módon igyekezett feldolgozni saját tragédiáját. Vajon honnan vette O' Barr a fő motívumot, azaz a holtat a túlvilágról visszacitáló madarat? Valóban létező legendára építette fel művét a megtört szerző? A válasz egyértelmű, s a varázsvilágban keresendő.
A hollók és varjak megítélése a történelem folyamán szinte folyamatosan változott, de általánossá a negatív jelzők váltak. A legtöbben a halál hírnökeiként, ármánykodó, gonosz lényekként tekintenek rájuk mind a mai napig. A varjak azonban ennél sokkal komplexebbek jelentéstartalmat hordoznak fekete tollgúnyájuk alatt. Sokan nem tudják róluk, még a varázsvilágban sem, hogy képesek utazni az élők és a holtak világa között, így pedig akár elhunyt szeretteink üzeneteit is képesek közvetíteni. Számos babona és hiedelem kötődik hozzájuk, például ha sűrűn látjuk őket, az jelezheti, hogy olyan változás előtt állunk, amely bekövetkezése minden esetben döntéseinken múlik. Az igazság madarai ők. Ha az álmainkban gyakran bukkan fel egy holló vagy varjú, az arra utalhat, hogy álmunk igazat szól hozzánk, ezért érdemes komolyan vennünk őket! Ha egy varjú hirtelen meghal, a többi varjú a környékre sereglik, hogy kivizsgálja annak okát, így csökkentve az esélyét annak, hogy többen is áldozatául essenek az adott veszélyforrásnak. Ezért lehet több auror szervezet jelképe és olyan mágusok patrónusának alakja, akik efféle tulajdonságokkal és indíttatásokkal rendelkeznek.

Varjak és hollók más országok mitológiáiban

A legtöbb nép folklórjában ezek a madarak fekete árnyékot hagynak maguk után. Igazi sötét entitásként ábrázolták őket az idők kezdete óta. A varjak erős szimbolikájú lények. Szemeiket például a szellemvilág kapujának tekintették, amellyel átlátnak arra a bizonyos másik oldalra - a fenti filmben is van egy ehhez a legendához kötődő jelenet. Egyfajta hírnökök is a hollók és a varjak, közvetítők a láthatatlan és látható létsík között. Ebből a mitológiai szempontból tekinthetnek a múltba, a jelenbe és a jövőbe egyaránt. Velük álmodni azt jelzi, félünk szembenézni a rossz dolgokkal, vagy saját lelkünk sötét oldalával. Ennek fényében, lássuk miként vélekednek róluk a világ többi táján.

Görögök: A varjak Apollón isten madarai. Egy mítosz szerint örök szomjúságra ítélte őket és nem énekelhettek többé, mert késlekedtek feladatuk elvégzésével. Athéné pedig feketévé tette őket, miután rossz hírt hoztak számára. Az antik világ ezen táján úgy vélték, hogy belső vágyainkat képviselik. Ugyanakkor Hekaté madarai is voltak, ennek oka sötét küllemükben és dögevő mivoltukban keresendő. Öntörvényű lényeknek tekintették őket, akik és újra és újra megszegik a szabályokat.

Kelták - írek: Szentnek hitték a varjakat, a tisztaság szimbólumaként aposztrofálták őket. Legendáik szerint ezek a madarak kísérik a napot éjszakai útja során, egészen hajnalig. Morrigant holló alakú istennőként tisztelték, akit a háborúkkal és a pusztulással azonosítottak.

Japánok: Mitológiájukban ezek a madarak jó előjeleknek számítanak. Jatagaraszu, a Varjú istenség, a védelem szimbóluma. Dzsinmu Tennót, az első császárt és katonáit a legenda szerint egy piros, három lábú napvarjú vezette ki a mai Kumanoból Jamatoba tartva, az előttük fekvő hegyek veszélyes útvesztőjéből.

Germánok: Odin főisten madara két holló volt, Hugin és Munin, a gondolat és az emlékezet. A vikingek hite szerint a világot körbe szállva gyűjtöttek híreket uruknak, majd megosztották azokat vele. A legenda úgy tartja, hogy a hollókat a germánok gyakran használták az erő szimbólumaként. A holló sok helyen megjelent ebben a kultúrkörben. Ékszereken, címereken, fegyvereken szerepelnek ezek a különleges madarak.






2021. szeptember 15., szerda

Orvosok és ápolók mágia nélkül - avagy szikével és kedves szóval is lehet életeket menteni

Lassan oszlik a ködfátyol. Már hall az ember, de még valahol álom és ébrenlét szűk határmezsgyéjén jár tudata. Gondolatai alig vannak, s mind kuszák. Érzékei is nehezen eszmélnek. Arcát érinti valaki. Ezt érzi, s nevét is érti már, melyen szólítják, hogy bizony ideje ébredni. Beteg ő, az ágyon fekvő. Szemét óvatosan nyitja. Fáj még a fény és az alakok sem rajzolódnak ki egészen tisztán. Egy jósággal és értelemmel teli tekintet az, amivel elsőként találkozik. Szólna már, de torkában cső van, ami a légzését segíti. Mondják, ne is próbáljon beszélni, csak pislogjon. Az még most elég. Túl van rajta hát, a sebésznek és csapatának érdemeként. A hosszú órákig tartó, életmentő operáció sikerült, s altatóorv
osa az, aki visszacitálta az éberségbe. Hála neki érte. Az ő szemeit látja elsőként most páciense, s benne az emberséget, mely egyre ritkább manapság. Embernek maradni ebben a sürgető és tökéletességet hajszoló korban. Orvosként, ápolóként is érző lénynek lenni a lelketlen sietségben, ahol sokszor névtelen darabbá válik a beteg, mert kevés a dolgozó, akire ráhárul a hatalmas nyomás. Erről a mindennapi küzdelemről szól a Vészhelyzet, (eredetileg: ER) című kórházsorozat, mely sok évig leghosszabbként, összesen tizenöt évadon át futott a képernyőn. 

Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!


A történet szerint orvosok és ápolók sokszor embert próbáló, máskor egészen lélekemelő napjaiba nyerhetünk bepillantást. Mindannyian a Chicagoban található megyei kórház sürgősségi osztályának elhivatott dolgozói, kik kezükben szikével vagy épp pirulákkal próbálnak életeket menteni. A mugli orvoslás folyamatosan fejlődik, ám még mindig kénytelenek sebeket ejteni, vagy épp tűket szúrni a betegekbe, hogy segíthessenek rajtuk, vagy egyáltalán kiderítsék miféle kórság kínjaitól szenvednek. A mágusoknak erre már csak igen elenyésző esetben van szüksége. Mennyivel ér többet egy varázsló élete egy varázstalanénál? Miért ne oszthatnák meg tudásunkat a bűbájjal élők és kímélhetnénk meg embertársaikat? Mi végre ez a nagy titkolózás? A válasz a társadalmi elszigeteltségben és az azt mind a mai napig támogatók körében keresendő. Mindennek dacára, szerencsére már akadnak olyan intézmények, melyek kombinálják a két világ technikáját. Ilyen a Szegeden található Egyesített Mágus-Mugli Ragálykezelő Klinikai Központ, ahol két egymással összekötött épületben zajlik a gyógyítás és a leglelkiismeretesebb orvosok, gyógyítók és ápolók látják el a hozzájuk érkező pácienseket, tekintet nélkül arra, hogy ők a mágusok vagy a muglik soraiból kerülnek-e hozzájuk. Követendő példa volna ez számos hazai intézmény számára. Hiszen egyként emberek vagyunk, mindenek felett.
Viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy mekkora áldozattal jár az a varázslat nélkül élő fél számára, hogy ez az intézmény egyáltalán létezik. Komoly titoktartási szerződések adnak jogi hátteret működésének. Minden mugli alkalmazott tisztában van azzal, hogy amennyiben megszegi a szerződésében foglaltakat, úgy a megbízott aurorok amneziálják, majd hivatalból átirányítják az ország egy másik intézményébe, mely tisztán varázstalan alkalmazottakból áll, ahol még hat hónapig megfigyelés alatt tartják. Nehogy véletlenül bármit kiszivárogtasson, amennyiben esetleg maradt néhány rejtett emléktöredéke előző munkahelyéről. Valóban ennyire fontos, hogy koherensen megtartsa a varázsvilág inkognitóját? Milyen következményekkel járna, ha felfednék magukat? Mivel még sosem próbálták egységes szerkezetben, így nincs rálátásuk. A véletleneket eltussolják, a családon belülieket kontroll alatt tartják. Rideg taktikával, bűbájjal és a felejtés vastag porával fedik el nyomaikat a mágusok. Pedig talán csak bizalomra volna szükség a másikban, hogy ne így kelljen intézni az ügyeket. Hitre a nagyobb jóban. Azonban sajnos ennek kialakulására a két világ között vajmi kevés az esély, a szándék pedig még annál is csekélyebb. Azonban talán egy napon majd nem sétál el az aranyvérű sem egy földön fekvő mugli mellett, hanem hívja a SÜVEG-et és nekik sem számít majd, hogy kering-e varázslat a bajba jutott vérében, vagy sem. Törekedjünk arra, hogy mihamarabb megérjük ezt a napot. Mert végül odalesz minden remény.



2021. augusztus 15., vasárnap

Versben mondom el



BK Szonett

Az vagy nekem, mi Eridonnak a fény
s Relloni mámor zöldje az ezüstnek;
agyam miattad örök tűzben ég,
mint a Levitás, kit tudásszomja öl meg;
csupa tény és bűbáj megannyi emlék,
majd még: az idő elront, elveszejt;
csak a házkupát elhozni, néha úgy szeretném,
majd, hogy a Navine lássa kincsemet;
Bagolykő varázsod csordultig betölt,
s egyszer HVH-m rám néz máris olvadok;
nincs más, nem is akarok mástól pontot,
csak amit nekem adtál s még adni fogsz.

Mágus-szegény mugli gazdagon,
Diák vagyok és mindig maradok.


Házam

A házamról egy merész szót
Én is ejtek ha nem bánja
Mikor élnem is elég volt:
Rellonban kemény lettem s nem gyáva.

Most!... mikor előttem szabad ajtó van,
És üvölt a lelkem úgy szenved,
S miért harcol, az Vörös-kék-arany
Nagy-bátran arcába ordítom
A Világnak, minden rendben van.




Fuss

Bús düledékeiden, Bogolyfalva piaca, megállék;
Csend vala, hantja alól száll fel az égbe a holt?
Szél kele most, egy sír szelleme kél; s a temető leomlott
Kriptái közt remegő ajkával szóla felém.
És mond: Hűtlen, mit kér epedő szíved e kései órán?
Régi idő árnya felé visszarévedni, mit ér?
Messze kerüld el, s komolyan vessz össze vele most;
Fuss, magadra haragítsd: s a vész tőle távol kerül!

Bűn - irány

Oh, ne fejtsék a szeszélyes nőt
Az urak éles gondolati,
Hogyha rárótt hívatását
Malíciába merítve is tölti.

Láttak ily nőt omlani porba
Látszatra kedvesét elhagyta;
Eljutott az a nyomorba,
El a kínba, bánatba.

Árnyékként húzódott mögötte
S míg tudta így, védelmezte;
Mikor ehhez ereje híján lett,
Belátta örökre elveszett.

Mint hű szíve - mindenre kész
Elbujdosik, majd tán visszatér;
Makacsul ott lesz várakozva:
Új célt keres.



Időnyerő híján - avagy a pillangóhatás mugli szemmel

Az idő folyama csak egy irányba folyik, s ami egyszer elmúlt, az vissza soha többé nem tér. Mégis, a muglik rendre eljátszanak a gondolattal: mi lenne ha? Ha visszaforgathatnák az idő kerekét és átírhatnák a sorsot? Ha szemtanúi lehetnének letűnt korok nagy eseményeinek? Ha egyszerűen semmissé tehetnék a történelmet? Szándékuk legyen jó vagy rossz, saját varázserejük, a képzelet segítségével megannyi módját eszelték már ki annak, hogy utat találhassanak a múltba, és nem egy alkalommal a jövőbe. Ám míg ez az ő világukban pusztán gondolatkísérlet és fantázia szülte mese csupán, addig a varázsvilágban megtehető. Tény és valóság. Időnyerő az eszköz neve, melyet használva a mágusok urává válhatnak a legnagyobb hatalmak egyikének. Bármit változtassanak is azonban meg a múltban, azzal befolyásolják a jövőt.



Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!


Ez az úgynevezett "pillangóhatás". Kissé talán túlzó, de igen képletes megfogalmazásban „Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, a másik oldalon tornádót idézhet elő.” Ezt kell mindenek előtt komolyan vennie azoknak, akik az időnyerő használatára szánják el magukat. Ugyanis tetteiknek valóban beláthatatlan következményei lehetnek, melyek helyrehozása szinte a lehetetlennel egyenlő. S mégis, ki ne vágyna rá, hogy sorsának szövetét ekképp, a maga akarata szerint szője újra? Épp úgy, ahogyan azt a Timeless című sorozatban is láthatjuk. A két évadot megélt, huszonhat epizódból álló, 2016 és 2018 között vetített szériában ugyanis a pillangóhatás működési elvére és a muglik idő manipulációról kialakult nézőpontjára láthatunk tökéletes példát.
A történet szerint Garcia Flynn (Goran Višnjić) betörve a Mason Corporation épületébe ellopja a kísérleti időutazó gépet, az Anyahajót, hogy visszajutva a múltba megelőzze családja brutális megölését azzal, hogy elpusztítja a szervezetet, mely annak hátterében állt. Egy alkalmazottat magával hurcol erre a különleges és példátlan küldetésre. A terrorcselekményről tudomást szerezve és annak vélt és valós veszélyeit felmérve az ott dolgozó Cristopher ügynök (Sakina Jaffrey) megbíz három, saját területén szakértőnek számító civilt, hogy bármi áron szerezzék vissza a kísérleti járművet. Így válik csapattá a történész Lucy Preston (Abigail Spencer), a katona Wyatt Logan (Matt Lanter) és a szerkezet fejlesztésében részt vevő, azt vezetni képes tudós Rufus Carlin (Malcolm Barrett). Az Anyahajó követését annak helyszínen maradt, működőképessé tett prototípusával kezdik meg és űzik keresztül-kasul korokon és történelmi események egész során át az időgépet. Végigjárva velük küldetésük útját, egyre biztosabbá válhat számunkra is, hogy az igazi ellenség valójában nem Flynn, hanem az a szervezet, mely ellen a férfi bosszút esküdött. A Rittenhouse, melynek tagjai a múltban és a jelenben egyaránt arra tették fel életüket, hogy uralmuk alá hajtsák a világot és az időt. Megváltoztatva olyan eseményeket, mint a Hindenburg balesete, vagy a Watergate botrány lefolyása, és az őket írmagjukban, alakulásuk idején kiirtani próbáló Flynn családjának brutális lemészárlása. A férfivel ennek fényében már igen nehéz nem szimpatizálni. Az ő háttértörténete és cselekedeteinek oka is kifejtésre kerül az epizódok során, ahogyan jórészt minden főbb szereplőé az első évad végéig. A második évad negyedik részében pedig még a mágusvilág is érintetté válik. Hiszen egészen Salemig vezet hőseink útja, ahol részesei lesznek a hírhedt boszorkánypereknek. Érdekes látni, miként zajlottak ezek a legtöbb esetben koholt vádak alapján elvégzett, törvényesített gyilkosságok.
Mind a történetvezetés, mind a korhűségre törekvés a sorozat erősségei. Remekül idézik vissza egy-egy idő és helyszín adottságait. A színészi játék azonban erősebb a negatív karakterek és a mellékszereplők esetében, mint a jó oldal mesterhármasánál. A mondhatni másfél szerelmi szál vezetése sem épp hétköznapi, de a végkifejlet kiszámíthatónak nevezhető. A komoly függővéggel operáló évadzáró résznél hirtelen kaszát kapott széria egy dupla, karácsonyi hangulatú epizóddal varrta el a szálakat. A rajongók harcolták ki ezt a gáláns megoldást, melyben természetesen, mint minden valamire való teleregény esetében, meghagyták a folytatás lehetőségét. Azonban a karakterek megkapták a nekik kijáró, kissé keserédes, de alapvetően pozitív befejezést. Emellett természetesen a nézők számára némi tanulság is jutott.
Az idő nem játék, az idő relatív, de aki manipulálni próbálja, annak számolnia kell a következményekkel, melyek egy apró módosítás esetén is globális méreteket ölthetnek. Valamint, hogy az idő mindent elrendez, mert a sorssal együtt jár, kéz a kézben. Az előre elrendelt eseményeken valójában nem változtathatunk, csak a hozzájuk vezető utat terelhetjük el valamicskét. Letlégyen bármiféle eszközünk hozzá, a végkifejlet állandó. Minden úgy lesz, ahogyan annak lennie kell, hogy a világ egyensúlya megmaradhasson. Gondoljuk-e meg eztán minden döntésünket a jelenben? Igen. Hiszen keveseknek adatik meg, még a mi világunkban is, hogy egy időnyerőt megpörgetve helyrehozza tévedéseit. S, hogy jól van-e ez így, annak eldöntését bízzuk az utókorra.



2021. június 15., kedd

Generációkon átívelő sorstragédiák - avagy a karma visszavág

„A szülők bűneiért a gyermekeik fizetnek meg végül” - tartja a mondás, melynek igazságát nem kell bemutatni a mágusoknak. Megannyi - különösen aranyvérű - család múltjának sötét árnyai vetülnek a jelenleg élő leszármazottakra, akik vagy elmerülnek bennük, s viszik őket tovább, vagy felvállalják, hogy napvilágra kerülve elnyerhessék őszinteségük által a feloldozást. A muglik előtt sem ismeretlen ez a jelenség, náluk is rengeteg családot nyomasztanak a nemzedékeken keresztül továbbadott terhek. Az efféle kéretlen örökségek mibenlétéről tehát mindkét társadalom tagjai sokat tudnának mesélni. A varázstalanok pedig meg is teszik ezt a maguk módján. Képzeletük szárnyán szálljunk most velük ismét egy messzi-messzi galaxisba, ahol nem csak a csillagok háborúznak.*


A vérvonal átkok feloldása, avagy a Skywalker konfliktus

Figyelem! A cikk további része cselekményleírást tartalmaz!

„...Mutasd meg újra, a sötétség erejét, és semmi sem állhat az utunkba. Mutasd meg, Nagyapa, és befejezem, amit elkezdtél...” – fogadja meg Ben Solo a Star Wars űropera lezáró trilógiájának első részében, egy családi relikviához intézve szavait. Ebben az egyetlen mondatban ott van minden karmikus, azaz múltban gyökerező, múltban elkövetett tettből eredő, jelenre kiható sorsesemény esszenciája. A fiatal férfi nagyapja nyomdokaiba lépve próbál méltóvá válni vérvonalának örökségéhez, melyért nagy árat fizet a történet folyamán. A Skywalkerek példáján keresztül tökéletesen lekövethetjük, miként is válik egy mondhatni alaptalan félelem, és az annak ürügyén elkövetett bűn generációk sorsát befolyásoló és romboló erővé. Anakin, fia Luke és unokája Ben életútját és jellemét kell csupán mindehhez kissé mélyebb elemzésnek alávetnünk. Három teljesen eltérő személyiség, három egymásra kísértetiesen hasonlító életutat bejárva, ugyanahhoz a fordulóponthoz elérve hozta meg a maga döntéseit és vált előre elrendeltnek tűnő végzetének beteljesítőjévé.
Az apa nélkül, szolgasorban cseperedő Anakin ambiciózus, leleményes és büszke, akár egy vérbeli rellonos. Nagy álma válik valóra azzal, hogy tehetsége okán padavanná, azaz Jedi tanonccá fogadják, mégsem tudja ezt a kiváltságot helyesen kezelni. Önhitté válik, ez pedig előre vetíti későbbi bukását. Édesanyja, Shmi kínhalálát nem tudja feldolgozni. Öldökléssel vezeti le fájdalmát, mely első komoly lépésének tekinthető a sötét oldal felé vezető úton. Ezután azzal szembesül, hogy párkapcsolatát titokban kell tartania, a Jedik ugyanis nem kötődhetnek a rend tanai szerint senkihez. Ráadásul szíve választottja Padme Amidala, a politikai élet prominens képviselője, így pláne kényesen ügyelniük kell viszonyukra. Dacolva mindezekkel a gátló tényezőkkel mégis beteljesedik szerelmük, ám egy baljós álom tejesen összezavarja a meglehetősen labilis lelkületű Anakint, aki megszállottan retteg a veszteségtől. A befolyásolható fiatalembert így már könnyűszerrel állítja maga mellé a halál feletti uralom ígéretével, az őt kezdetektől szemmel tartó Sheev Palpatine szenátor, aki nem más, mint Darth Sidious, a Sith nagyúr, a Jedik legnagyobb ellensége. Anakin meghasonult jellemmel gyilkol le megannyi padavant, tesz kárt a szívének kedves nőben, s vív ádáz csatát egykor volt barátjával, egyben mesterével. Elbukik. Testben és lélekben megcsonkítva áll át végül a sötét oldalra, ahol magára ölti jellegzetes viseletét, mely életben tartja, és veszi fel a Darth Vader nevet, hogy a valaha élt legerősebb Sith váljon belőle.
Egy paranoiává erősödő félelem, megannyi rossz döntés, és létre is jött a generációk életét beárnyékoló sorsrontás, melyet vérében hordoz innentől fogva minden leszármazott. Miként lehetett volna ezt megakadályozni? Mi váltotta ki egyáltalán? Talán egy megfelelő apakép és anyjának további jelenléte, tehát egy támogató családi háttér Anakin mögött, megelőzhette volna, hogy rettegjen a veszteségektől. Erre ad visszaigazolást gyermekeinek, Luke-nak és Leia-nak az életútja.
A kicsiket egymástól elválasztva, születésük után elrejtették apjuk és egymás elől. A csemeték távoli bolygókon és eltérő körülmények közt, de mindketten stabil családmodellben nevelkedtek, s évek múltán találkoztak újra, immár fiatal felnőttekként. A fiú szerény lett, jóravaló, álmodozó, de tehetséges, akárcsak egy igazi navinés. Míg a hercegnőként felnövő lány bátor, magabiztos, dacos, de remek vezetővé vált, akárcsak egy eridonos. A múlt innentől jórészt ismételni kezdi önmagát, csak épp a kontextus lesz egészen más. Luke-ból Jedi lesz, és őt is megkísérti a sötétség Vader és Palpatine személyében. Azonban az ő lelke állhatatosabbnak bizonyul, még arra is képessé válik, hogy apját visszavezesse a fénybe. Vader feláldozza életét, hogy megmentse fiát, így nyerve bűnbocsánatot egyesül az Erővel. Azt hinnénk, hogy ezzel lezárult a kettejüket összefűző generációs átok; a szeretet és megbocsátás feloldozást adott hőseink számára. Ez azonban nagy tévedés.



Harminc év telik el és az ifjú Ben Solo immár, mint a félelmetes maszkot viselő Kylo Ren pusztít szerte a galaxisban. Két olyan szülő árnyékában nőtt fel, akik legendás hírrel rendelkeznek, és hatalmas felelősség nyomja vállaikat. Leia Skywalker (Organa) és Han Solo fia tehetséges, okos, kíváncsi, de zárkózott, akárcsak egy levitás, ugyanakkor becsvágyó, eltökélt, erős akaratú, karizmatikus vezető, mint egy rellonos. Kötődése a sötét oldalhoz nagy fokú érzelmi labilitásában gyökerezik, mely szélsőséges viselkedésében és indulatkezelési zavaraiban ölt időről-időre testet. Innentől újra ismerős lesz a történet. A gyermeket Jedinek szánják, így nagybátyja, Luke tanítványává fogadja, idővel azonban tehát a sötét oldal őt is megkísérti, és mindezért ismét Palpatine a felelős. Ám ami egykor nem sikerült Luke kapcsán és Anakinnal is csak ideiglenesen, az most a kétségek közt őrlődő, szeretetre és figyelemre vágyó fiatal Ben esetében szinte gyerekjátéknak bizonyul. Nagyapja hangján szólítja meg, s manipulálja tehát Palpatine a sebezhető ifjút. Ha nincs valaki mögött háttér, az ugyanolyan rossz lehet, mint az, ha ami van, nem erős és stabil. Ez a helyzet Ben Solo esetében. Hiába él szüleivel, azokat lefoglalják saját egyéni érdekeik, s a gyermeken megmutatkozó jeleket észre sem veszik. Mondhatni ezüst tálcán kínálják fel őt a sötét oldalnak. Száműzik egy erejétől rettegő tanítóhoz, akiben az első megmérettetés alkalmával csalódni kénytelen. Úgy érzi, cserben hagyták, hogy senki sem áll mellette, csupán nagyapja, Darth Vader szelleme. Nem látván más kiutat, mint hogy nyomdokába lépjen. Lelke meghasonul, s új mestert kezd követni: Palpatine egyik félresikerült, torz klónját, Snoke-ot, aki csupán báb az uralkodó kezében. Nem csoda, hogy tovább folytatódik a dinasztikus tragédia, mivel annak fő generálója nem veszett oda, hiszen Anakin Skywalker hiábavaló áldozatakor a császár kijátszva a halált, tudatát átirányította egy már előre legyártott klóntestbe.
Arra azonban senki sem számított, hogy egy másik ilyen selejtnek számító klón képes lesz a gyermeknemzésre, s itt érkezünk el a nem várt sorsfordulathoz. Rey (Palpatine) felbukkanása a történet kezdetére datálódik, ám valódi származását sokáig homály fedi. Egy dolog bizonyos csupán, és az az, hogy hatalma óriási, s még most kezdi felfedezni. Tökéletesen ellenpontozza Ben karakterét, hiszen kis kora óta egyedül, magára utalva boldogul. Harcias, leleményes, makacs, de lojális, épp mint egy eridonos, ugyanakkor van benne egyfajta ártatlan naivitás és elszántság, emellett bizakodó, örök küzdő, mint egy navinés. Rey és Ben. Ketten egyek. Diád az Erőben. Életük és sorsuk összefonódik. Erejük újra és újra megütközik, míg végül egységgé válik. Megadják egymásnak a hátteret, egymás kiegyensúlyozóivá lesznek, közösen pedig képesek végül még Palpatine-t is legyőzni. Rey az életét adja mindezért, Ben pedig a sajátját áldozza fel érte. Életért életet.
Mi vezetett ideáig, s mit tanít mindez nekünk? A választ kettejük kapcsolatában kell keresnünk. A fény, amiben ott a sötétség, s a sötétség, melyben ott a fény. Egyensúly, ami minden létezőben benne rejlik. Ezek ők ketten. Erre jött rá Ben és Rey a trilógia végére. Beleláttak egymás lelkébe, szinte az első pillanattól, s lassan megértették, hogy nem azok, akiknek látszani akarnak. Egymás félelmeit tükrözték vissza, ebben a tükörben önmagukat megpillantva pedig rádöbbentek a nagy Igazságra: nem az vagy, akiktől származol, hanem akivé döntéseid és tetteid által alakítod magad. Megválaszthatod a sorsodat. Légy bármire is predesztinálva a neved vagy a véred alapján, az nincs kőbe vésve. Sohasem késő a helyes útra lépni, szembenézni a benned lévő sötétséggel és harcolni ellene, még akkor sem, ha az valójában nem tőled származik. Mindig van értelme hinni és bízni. Elfogadni és megbocsátani. Szeretni. Mert ez az igazi Erő, mely veled lesz mindig, és felold minden generációkon átívelő sorstragédiát.



2021. május 15., szombat

Star Wars - avagy az Erő valójában a mágusokkal van?


Bizonyára jó néhányan hallottak már az ikonikus mugli űropera, a Csillagok háborúja történetéről, mely kilenc mozifilmjével 1977 óta bűvöli el a műfaj kedvelőit, legyenek ők varázstalanok vagy épp mágusok. De vajon belegondoltak-e abba, hogy George Lucas honnan is vette az alapötletet? Miből merített ihletet egy ilyen komplex és a varázslók mibenlétére feltűnően emlékeztető világ létrehozásához? Mi inspirálta, amikor megalkotta az Erőt, mely átjárja a Jediket és a Sitheket? Meglehet, nem más ez, mint maga a mágia? Ezek a logikus kérdések joggal merülhetnek fel látva a filmeket, bennük a számtalan párhuzammal. Vegyük tehát kicsit most közelebbről szemügyre az Erőt és használóit, hogy elénk tartott tükrükön át magunkra ismerhessünk, s talán a válaszokra is rátaláljunk annak a messzi-messzi galaxisnak a mélyén.*



Figyelem! A cikk további része cselekményleírást tartalmaz!


Az Erő: Az a varázslatos hatalom, mely elképesztő, természetfelettinek mondható képességekkel ruházza fel használóit, s néhány mugliismerettel foglalkozó szakértő szerint megegyezik a mágusok által birtokolt varázserővel. A környezet, vagyis a messzi-messzi galaxis pedig, melyben G. Lucas elhelyezte ismereteit a mágiáról és a mágusokról, egyszerűen csak egy olyan köntös, amibe bújtatva ezt a - jószerével veszélyesnek is tekinthető - tudást, képes lesz befogadni bárki, de legfőképp a muglik. Az 1977-ben, '80-ban, majd '83-ban megjelent részek úgy határozták meg az Erőt, mint egy rejtett hatalmat, ami átjár mindent, ám kevesek képesek érzékelni és használni. Nem mindenkiben van erre tehát tehetség, ám fajtól és nemtől függetlenül felbukkanhat bárkiben. Ezután az előzmény trilógia 1999-ben, 2002-ben és 2005-ben behozta az úgynevezett "midikloriánokat", mint a vérben megtalálható, az Erővel szimbiózisban élő mikroszkopikus méretű, egysejtű entitásokat, melyek felelősek azért, hogy valaki erőhasználatra képes-e vagy sem. Vagyis a vér összetételétől tette függővé a hatalom birtoklását. Ezután következett a lezáró hármas, melyben ismét visszatért az alapkoncepció elgondolása az eredeti tézishez, miszerint az Erő éteri és megfoghatatlan elementum. Egyensúlyra törekszik, ergo folyamatosan, dinamikusan változik, tűnik el és bukkan fel a galaxisban, észrevétlen járva át mindent. Ennek ellenére továbbra is csak keveseknek adatik meg, hogy rátaláljanak és élhessenek vele. Ez az analógia egyértelműen levetíthető a mágiára, hiszen a népesség kis hányada rendelkezik varázserővel, s ők éppúgy lehetnek aranyvérűek, kevert vérvonalból származók, mint mugli hátterűek, de ami közös bennük, az az, hogy egyként képesek kiaknázni különleges adottságukat, mellyel születtek. Mi hát az Erő, ha nem a mágia kvintesszenciája?



A Jedik és a Sithek: A jó és rossz megtestesítői. A világos és a sötét oldal képviselői, akikben az Erő kettős természete tetten érhető. Többekben egyszerre van jelen mindkét attitűd, másokban megjelenése egészen egyoldalú és tisztán elkülönül. Céljaik és motivációik is gyakran keverednek, de vannak teljesen egyértelmű irányok és indítékok, melyek vezetik őket. Tulajdonságaik határai ennek ellenére olykor mégis összemosódnak, keresve az egyensúlyt jellemük fényes és árnyékos oldala között. Vívódásaik végigkísérik a kilenc filmet főhőseiken keresztül bemutatva ezt a folyamatos, belső csatározást, melynek keretet a szabadságért vívott űrbéli harcok és politikai játszmák adnak. Ezek mellé könnyűszerrel párhuzamba állítható a Mágiaügyi Minisztérium ténykedése, mellyel görcsösen elrejteni igyekeznek a mágusokat a muglik elől. Valamint azoknak az életét, akik felfedik magukat a varázstalanok előtt, vagy próbálják ezt a törekvést elősegíteni, vállalva az ezzel járó esetleges veszélyeket és retorziókat. Emellett az is szembeötlő, hogy George Lucas a Jedik és a Sithek képességeit egyértelműen a varázslók világából emelte át, némi finomítással. Ráadásul feltűnően jó rálátással megragadva lényegüket, így tehát feltételezhető, hogy ismeretei átfogóak és széles spektrumon mozognak. Található a teljesség igénye nélkül a nevezett képességek között testek és tárgyak mozgatása, gondolatmanipulálás, ami egybecseng a nálunk legili- és okklumenciának nevezett technikákkal. Emellett előérzetekre, asztrális kivetülésre és életerő átadásra is láthatunk példákat. Fénykardjaik pedig némi elvonatkoztatással megfeleltethetők a varázspálcáknak, melyeket használva a két tábor tagjai reprezentálják hatalmukat és ügyességüket. Mindent összevetve, a két tábort valóban le lehet egyszerűsíteni, nem csak a jó és a rossz metaforáivá, hanem egy az egyben a mágusokra és társadalmukra. Az analógiák száma, mondhatni szinte végtelen. Jedivé való kiképzésüket a mágustanodákkal, mestereiket a professzorokkal, Magukat a Jediket ezen felül akár az aurorokkal, míg a Sitheket a fekete mágusokkal, bűnözőkkel is azonosíthatjuk. Hiszen a fény és a sötétség képviselői minden társadalomban megtalálhatók, mivel egyik a másik nélkül nem létezhet. A sötétség mindig terjed, de a fény harcba fog szállni ellene, örökké. Tehát amikor - talán épp ennek a cikknek az apropóján - belepillantanak a Star Warsba, ne feledjék: az a messzi-messzi galaxis közelebb van, mint hinnék.



2021. március 15., hétfő

Legilimencia nélkül is belénk látnak, avagy a mugli arcolvasás titkai


A varázsvilágban egymásból olvasni kicsit sarkítva, tehetség és tanulás kérdése csupán. Egy képzett legilimentor úgy pillant bele mások legféltettebb titkaiba, mintha csak a bevásárlólistát futná át indulás előtt. Komoly felelősség ez, melyre a képesség birtokosának mindenekfelett felkészültnek kell lennie. De mi a helyzet azokkal, akik nem rendelkeznek mágikus hatalommal? A muglik leleményességének egyik újabb ékes bizonyítéka, hogy az eltelt évszázadok során képesek voltak kifejleszteni saját technikájukat mások észrevétlen kifürkészésére. Ez a módszer pedig nem más, mint a Fiziognómia, más néven arcolvasás vagy arctan. Alaptétele, hogy a test, a lélek, és az elme egymással szoros kapcsolatban áll, és ennek értelmében a külső megjelenésből, legfőképp az arcvonásokból és mimikából következtetések vonhatók le az alany jelleméről, személyiségéről, és a benne lezajló pszichés folyamatokról.

A módszer eredete egészen az ókorig vezethető vissza. Az első, akiről bizonyítást nyert, hogy alkalmazta, az az i. e. V. században élt Zópürosz volt, de úgy tartották, hogy elsőként Püthagorasz (i. e. 582-496) használt arcolvasást, és a tanítványainak jelentkezőket is annak segítségével szelektálta. Hippokrátész (i. e. 460-375) pedig többek közt már azt is tanította, hogy a hegyes orrú és kis szemű emberek feltételezhetően rosszindulatúak. Az arctan azonban nem csupán az európai kultúrkörben volt ismert, ugyanis az ázsiai térségben is elfogadott módszernek számított a jellem megismerésére. A középkorban még elterjedtebbé vált és több neves gondolkodó is foglalkozott elméletének hiteles példákkal való alátámasztásával. A teljesség igénye nélkül: Joannes de Indagine (1467-1537), Bartolommeo della Rocca (1467-1504), Michel Lescot voltak azok, akiknek műveiből tudhatjuk például, hogy a magas, kerek homlokú emberek vidámak, szabad szelleműek és értelmesek, vagy hogy a nagy, kerek szemek a lustaságra és megbízhatatlanságra engednek következtetni. Velük szemben Giambattista della Porta (1535-1615) már tudományosabb igényességgel tett megállapításokat művében a „De humana physiognomia”-ban, melyben az emberi test egészét tanulmányozta.
A modern fiziognómiában a vizsgálódás fókusza azonban áthelyeződött az arcra és annak makro- és mikro vonásaira. Johann Kaspar Lavater (1741-1801), a kor egyik legismertebb arcolvasója ekkoriban munkásságát négy kötetben foglalta össze. Franz Joseph Gall (1758-1828) a koponya alaktanát is felvette frenológia néven az arcisme eszközkészletébe. Sir Charles Bell (1774–1842) pedig az arckifejezések anatómiájával alapozta meg a jelenkori hazugságvizsgálat, gépek nélkül is eredményes módszerét. Hazánkban a XIX. században Hermann Ottó (1835-1914) nevéhez köthető az akkoriban fiziognomika néven ismert tanok művelése, melyekről „A magyar nép arcza és jelleme” című művében értekezik. További részletek a fiziognómia kialakulásáról és fejlődéséről Umberto Eco „Az arc nyelvezete” című cikkében olvashatók.
A jelenkori arcisme legismertebb szakértője Dr. Paul Ekman (1934). Az ő nevéhez fűződik a hét alap érzelem (öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság, félelem, megvetés) részletes leírása és az azok felismerésére képes szoftver fejlesztésének alapötlete. Kutatótársával W. V. Friesen-nel az 1970-es években kidolgozta az Arctevékenység-kódoló Rendszert, aminek eredeti angol neve alapján a FACS rövidítést adta. Ennek a segítségével a valós és színlelt érzések megkülönböztethetőkké váltak. Több mint ötvenévnyi kutatási eredménnyel felvértezve David Matsumoto-val és Mark Frank-kal létrehozta a Paul Ekman Csoportot (PEG), amely a témával kapcsolatos tréningek tartásával és oktatási anyagok kiadásával foglalkozik. Olyan nagy múltú és komoly rendvédelmi szervek alkalmazzák eljárását, mint az FBI vagy épp a CIA, de munkásságának lényegét már rajzfilm (Agymanók, 2015) és televíziós sorozat formájában is láthattunk, ami nem más mint a Hazudj, ha tudsz - Lie to Me

Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!
A 2009 és 2011 közt futó, három évadot megért széria központi karaktere az Dr. Paul Ekmanról mintázott Dr. Cal Lightman, aki a mikro-arckifejezések elemzésének mestere és a módszer megalkotója is egyben. A történet szerint Cal Lightman és maroknyi csapata, a Lightman-csoport segítenek az FBI-nak és a kormány egyéb szerveinek, valamint magánszemélyeknek olyan nyomozások során, ahol a hétköznapi módszerek sorra csődöt mondanak. Módszereik közt a testbeszéd, a mimika, és a mikro-arckifejezések megfigyelése, elemzése szerepel. Ezen ismeretek használatával és birtokában derítik ki, hogy ki mond igazat és ki hazudik, tehát, hogy ki követte el az adott bűntettet és ki az, aki ártatlan minden ellene felhozott vádban. A Lightman-csoport oszlopos tagja a névadó mellett Dr. Gillian Foster, Lightman társa és jobbkeze, Eli Loker, a radikálisan őszinte tudós és Ben Reynolds ügynök, aki az FBI és a csoport alkalmazásában is áll egyszerre. Az első évad folyamán csatlakozik hozzájuk Ria Torres, akinek ösztönös képessége, hogy látja, amikor valaki hazudik, tudását pedig a reptéri biztonsági szolgálatnál kamatoztatja, míg be nem veszik ebbe a különleges csapatba. A sorozat három évad után ugyan kaszát kapott, de még így is úttörőnek számít a maga nemében, és sugárzása révén sokkal nagyobb ismertségre tett szert Dr. Paul Ekman munkássága.



2021. február 15., hétfő

A csak szívvel látható varázslatok, avagy a Szerelem és a Magány mágiája

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a bűbájok és igézetek mindenek felett állóvá, sebezhetetlenné és különlegessé tesznek bennünket. Bájitalokat alkotunk, mások fejébe látunk, mondhatni bármit megtehetünk. Kiváltságos helyzet a miénk, ám létezik két mindezeknél sokkal nagyobb hatalom, mely nem válogat mugli és mágus között. Olyan erők ezek, melyek mindkét társadalomban ugyanúgy működnek. Éppúgy tesz az egyik boldoggá és vakká, míg kényszerít térdre és gyötör meg a másik, varázslót és varázstalant egyaránt. Ez a kettő pedig nem más, mint a Szerelem és a Magány.

Mindent keserűvé tevő lelki pusztulás, vagy érzelmeken keresztül lezajló édes megváltás?

A muglik különösen jól ismerik a szerelmet, a "l'affaire de cœur", azaz "a szívnek az ő ügyét", annak minden fényét és árnyékát, s viszik a mai napig megannyi módon és nézőpontból filmre. Írnak róla számtalan műfajban könyveket, dalokat és költenek verseket. Sőt, külön ünnepet is kreáltak köré, amely után egy nappal talán még aktuálisnak is mondható jelen írás. Egy dolog általában közös ezekben a művekben. Mégpedig az, hogy a szerelem és a belőle fakadó boldogság megszépíti az embert éppúgy testben, mint lélekben. Jobbá, egésszé válik tőle. Azonban amikor ez a varázs valamilyen oknál fogva megszűnik, a helyét átvevő magány keserves szenvedést okoz, csúffá és rideggé teszi annak átélőjét. Darabokra törik, hiányossá lesz általa. Látványos transzformáció ez, ami talán kivétel nélkül mindenki számára ismerős lehet. Ennek a különleges, két tényezős átalakulási folyamatnak az egyik legnépszerűbb prezentálásával abban a muglik által lejegyzett, valós történésekből merítő mesében találkozhatunk, melynek címe: A Szépség és a Szörnyeteg
Megszámlálhatatlan át- és feldolgozás készült az eredetileg 1740-ben Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve, majd némi fazonírozás után 1756-ban Jeanne-Marie Leprince de Beaumont tollából megjelent alapműből, mely a muglik szerint egy ritka betegség, a valóságban egy átok okán állatias külsővel rendelkező ember előbb számkivetett, majd boldoggá váló életét használta inspiráció gyanánt. Jelen cikk azonban ezek közül csak kettőt, az 1991-ben a Disney által alkotott animációs filmet és a 2014-ben forgatott, különlegesnek és egyben formabontónak számító, olasz verziót veszi alapul. Ezeken keresztül mutatva be a szerelem és a magány mágiáját, a mugli-mágus hasonlóság tükrében, a teljesség igénye nélkül. Eltekintve a művekben egyértelműen megjelenő Stockholm-szindrómát leképező vetülettől, megmaradva a téma örökbecsű tanulságainál.

"...Az öregasszony intette: meg ne tévessze a rút külső, mert a szépség a bensőben lakozik..."
"...Hogy a dolgok szerethetők legyenek, először szeretnünk kell őket..."

Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!

Az alaptörténetet jórészt mindenki ismeri. Így annak részletekbe menő taglalása helyett néhány kérdéssel tekintsünk a mesés legenda mögé, mágus szemmel: vajon valóban olyan erős varázserővel bír a Szerelem mint hisszük, vagy csupán ebbe kapaszkodunk, amikor összeomlik körülöttünk a világ? A patrónus bűbájt megalkottuk, hogy a dementorokat elűzzük, a szerelmi bánattól - ami néha még náluk is könyörtelenebb és veszélyesebb - mégsem véd meg semmi igazán. Vajon miért? Mi okból alkotunk bájitalokat arra, hogy megszerezzük, akár akarata ellenére is valaki szerelmét, de arra nem, hogy szívünk kínját enyhítsük, ha egy őszinte érzés nagyobb gyötrelem, mint ezernyi késdöfés? Mert a birtoklási vágy akarata erősebb bennünk, mint az életösztön? Vagy csupán attól jobban félünk, hogy valaki nem lehet a miénk, mint attól, hogy elhagynak? Önhittség és rettegés vezet tiszta szándékok helyett? Választ adni szinte képtelenség ezekre a kérdésekre. Minden ember másként éli meg érzelmeit, s ez így van jól. Mégis az minden kétséget kizáróan vitán felül áll, hogy a magány megtöri a lelket. Szörnyeteggé képes tenni a Szépet. Lelketlenné azt, aki valaha tiszta szívű volt, s a helyzet még rosszabb, ha eredendően ott él benne a sötétség akárcsak egyetlen szikrája. Az egyedüllét olyan köntösbe bújtat, melyet levetni egy idő után pokoli nehéz. Szinte kivitelezhetetlen. Lehet, néha már túl késő minden próbálkozás. Lehet, a falak, melyeket felhúzunk, áttörhetetlenekké válnak, ahogy az évek haladnak. Talán hiábavaló a legnemesebb szándék is, hogy leomoljanak. Talán nincs menekvés abból a börtönből, ahová a megsebzett szív száműzi önmagát. Meglehet, lelkünk kastélyának tornyából csupán varázstükrünkön - fantáziánkon - át tekinthetünk ki a világra. Meglehet, akkor sem tudjuk már kinyitni a kapukat résnyire sem, amikor egy olyan ember kopogtat, aki megmenthetne. A kín egy idő után olyanná válik, mint egy menedék. Nagyobb félelemmel tölt el kilépni a homályából, mint elűzni azt, aki kezét nyújtja, hogy a fény felé vezessen. A szörnyeteg, akivé válunk, nem tűri meg a szépséget. Kikergeti a farkasok közé, s utána menni képtelen. Elmar mindenkit, míg végül senkije és semmije sem marad.
Legyünk mágusok vagy muglik, e tekintetben, érzéseinkben, félelmeinkben egyformák vagyunk. Egyként sebezhetők. Kár is volna tagadni, ebben ugyanolyan mindkét társadalom, s csupán eszközeink térnek el kissé, melyekkel feldolgozzuk a megélt eseményeket. Erre a hasonlóságra alapoznak a mesék, melyek mindenki számára azonos módon értelmezhetők. Pontosan úgy, ahogyan a Szépség és a Szörnyeteg is természetesen. Arra láthatunk benne tökéletes példát, hogyan törhető meg a magány szörnyű átka. Miként lehet odafigyeléssel, bátorsággal, egymásba vetett bizalommal, türelemmel, kitartással és szeretettel megváltozni és megváltoztatni sorsunkat. Kitörni megcsontosodott szerepeinkből, melyeket az élet, az egyéni sorstragédiánk, vagy épp egy tündér kényszerített ránk. Hiszen mindkét fent megjelölt feldolgozás főszereplőinek jellemfejlődésén ez az, mely szemmel látható. Tisztán lekövethető az az egymáshoz alakuló, közeledési folyamat, ami a gátlások feloldásával együtt végül a megoldáshoz vezet. Boldogságot és hitet teremt. A tanulság pedig mind az animációs, mind pedig az élő szereplős verzióban ugyanaz. Egyértelmű és örökbecsű. A Szerelem ereje, higgyük igaznak vagy sem, legyőzhetetlen. A szépség belül rejlik az emberek szívében, s ahhoz, hogy valakit igazán tisztán lássunk, a lelkébe kell tekintenünk. Tettei mögött sokszor a múlt árnyai rejtőznek, melyek a szeretet, az elfogadás és megbocsátás fényével tovaűzhetők. Ezért talán ebben az időszakban, de valójában az év minden napján, próbáljuk meg ezzel a világossággal a szívünkben közelíteni azokhoz is, akiktől elsőre talán el sem hinnénk, hogy csupán az őket nyomasztó belső sötétség elől menekülve viselkednek szörnyetegek módjára és zárkóznak be jellemük legrosszabb aspektusának elefántcsont tornyába.



2021. január 15., péntek

Néhány mugliban mégis rejlik bűverő - avagy mentalisták lesznek a varázsvilágba be nem fogadottakból

Egy a muglik köztudatában igen elterjedt, bár épp általuk tudományosan megcáfoltnak tekinthető elmélet szerint: Az ember agykapacitásának csupán töredékét használja. Ez a kis hányad megközelítőleg tíz százalék. Ez a szám különböztetné meg tehát őket a mágusoktól, akik elvben nagyobb százalékkal képesek bánni vele? Vagy pont az teszi néhányukat hasonlóvá a varázslókhoz, hogy kicsivel többet tudnak aktivizálni szürkeállományukból? Minden kétséget kizáróan ezen felvetések egyikét sem lehet kizárni vagy bizonyítani. Azonban tény, hogy vannak olyan muglik, akik képesek mások elméjébe, múltjába, vagy adott esetben jövőjébe látni és ebbéli képességüket magas szinten felhasználni saját társadalmukon belül. Ez pedig minden bizonnyal okot adhat az egész kérdéskör továbbgondolására.

Mentális képesség vagy ki nem művelt varázserő?


Mindenki által ismert tény, hogy vannak mugli születésű mágusok. Azonban nem biztos, hogy minden olyan varázstalan személy eljut egy-egy tanodáig, akiben mélyen mégis mágikus erő lakozik, hogy képezhesse magát. Ennek hátterében több ok állhat: A családi bigottságtól egészen addig a lehetőségig, hogy nem akkora az ereje az adott személynek, hogy alkalmassá váljon a varázsvilágba való belépésre. És innen lesz igazán érdekes, hogy akkor mit is tudnak ők tenni, ha tesznek egyáltalán valamit?
Érzik, hogy nem olyanok, mint a többi ember. Nem tudnak beilleszkedni a jól megszokott sémákba. Nem címkézhetők fel egykönnyen és a többi átlagos embertársukhoz képest különcnek számítanak. Többre érzik hivatottnak magukat és vonzza őket a vágy valami nagyobb titok felé, hogy feltárják azt, környezetük visszajelzései által igazából önmagukban. A muglik közt lehetnek meg nem értett kívülállók, sőt mizantrópok. Vagy amennyiben képesek megfelelő mértékű exhibicionizmussal felvállalni önmagukat, akkor például jól megfizetett médiumokká válhatnak. Ám ez esetben fennáll a veszélye, hogy ha hibát vétenek tömegek köszörülik rajtuk a nyelvüket. Ezt a kockázatot azonban egyre többen vállalják manapság. Míg ha valamilyen úton-módon mégis be tudnak jutni a varázslók köztudottan zárt világába, köztük is jó eséllyel kirekesztésre számíthatnak. Komoly erő nélkül, ha képezhetik is magukat, sosem lehetnek csupán papíron teljes jogú tagjai a magát oly nagyra tartó mágus társadalomnak. Egy kvibli jogosultságának szintjén tengődhetnek majd, ami sajnos még a XXI. században sem a varázsló lét Mekkája.
Valóban ilyen szűk lyukú rostát kell alkalmaznia a mágustársadalomnak? Néhány kivételt leszámítva, nem elavult-e a szelekció módja és mikéntje? Nem veszt-e értékes tagokat a mágus társadalom azzal, hogy kizárja köreiből a kisebb mennyiségű hatalmat birtoklókat? A válaszokat ismét a muglik vizuális kultúrájában érdemes keresni. Saját varázserejük, azaz a fantázia segítségével a mágia nélkül élők megalkották a varázsvilágba még nem, de a muglik világába már nem férők tökéletes példáit, ők pedig nem mások, mint: a Mentalisták. Egyik tagjukról pedig sorozatot is készítettek, melyen keresztül bepillantást nyerhetünk egy ilyen különleges személy mindennapjaiba.


Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!


„Mentalista: személy, aki a mentális erő, a hipnózis és/vagy a szuggesztió hatalmával él. A gondolatok és viselkedések befolyásolásának mestere.”

A mentalista című sorozat 2008-tól hét évadon át követte nyomon Patrick Jane életét. A fiatalember apjával egy cirkusz társulat tagjaként járta Amerikát, és használta képességét arra, hogy pénzt keressen. Módszerei, apja unszolása okán, nem mindig voltak etikusak, így komoly vívódáson ment keresztül miattuk. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével is, akivel végül együtt hagyták ott a varieté hamisan csillogó világát. Családot alapítottak és egy kislány szüleivé váltak. Jane a boldog férj és családapa, hamarosan nagy népszerűségre tett szert, mint látnok és médium. Egy alkalommal azonban, amikor a hatóságok a segítségét kérték, ő önhittségében, botor módon felbőszítette a Red John néven ismert és keresett, kegyetlen és fondorlatos sorozatgyilkost. A rém saját otthonukban ölte meg Jane nejét és kislányát, melyről főhősünket telefonon értesítette és végig vonalban maradt míg a rettegő férfi rájuk nem talált.
Jane pszichésen és fizikailag is összeroppant, de bosszút esküdött, megfogadva, hogy önkezével végez Red Johnnal. Itt kapcsolódunk be a történetbe. Jane a szörnyű tragédia után a véletlenek szerencsés közjátékának köszönhetően bekapcsolódhat, mint tanácsadó a CBI azaz a Kaliforniai Nyomozóiroda sacramentoi kirendeltségének munkájába. Így nem titkolt szándéka szerint Red John ügyében is nyomozhat. Egy kisebb egységhez csatlakozik, melyben kiváló segítsége lesz Teresa Lisbon ügynöknek, és nélkülözhetetlen taggá válik. Hamar befogadják a társaság további tagjai is, azaz: Kimball Cho, Wayne Rigsby és az ekkor még újoncnak számító Grace Van Pelt, akikkel számtalan érdekes ügyet derítenek fel, és fogják el a bűntettek elkövetőit.
A tehetséges és karizmatikus Simon Baker megformálásban Patrick Jane karaktere valóban lebilincselő. Egyszerre ébreszt mély együttérzést, és idegesíti fel a nézőt kiszámíthatatlan, furcsa, mégis szerethető viselkedésével, melyre Lux Ádám remek szinkronja csak még jobban ráerősít. Főnöknőjét a meglehetősen konzervatív és egyenes jellemű Teresa Lisbont Robin Tunney megformálásában láthatjuk. A stáb további tagjai: Tim Kang (Cho), Owain Yeoman (Rigsby), Amanda Righetti (Van Pelt) és Xander Berkeley (Red John).
A hét évad során, szinte mindvégig érződik a karakterek közti határozott érzelmi dinamika. Van Pelt és Rigsby párosa mellett pedig természetesen Jane és Lisbon sokáig ki nem mondott szerelme is végül révbe ér a széria utolsó évadainak folyamán. A sorozta lezárása jól kidolgozott, és minden fontos szál elvarrásra kerül benne. A karakterek jövőjét tekintve pedig igazán reményteli lett, nem hagyva maga után keserű szájízt, sem aggodalomra okot adó hiányérzetet.




2020. december 15., kedd

Melodimágia a muglik világában

A zene gyógyít, a zene elvarázsol! Mint tudjuk, a varázsvilágban ez az örökbecsű igazság akár szó szerint is értelmezhető. Melodimágia néven ismert ugyanis az a különleges és ritka képesség, melynek birtokosa fizikai befolyással tud lenni a játékát hallgatóra, vagy épp meggyógyíthatja, esetleg illúziókat keltve benne tudatállapotát és érzéseit befolyásolhatja, attól függően, hogy épp melyik fajtáját, úgynevezett ágát (fizikai, gyógyító, igéző) birtokolja ennek az elképesztő tehetségnek, mely igen komoly felelősséget ró tulajdonosára. A bűverő hangszeres zenén keresztül, vagyis közvetett, és énekhangként, azaz közvetlen módon történő átadás formájában egyaránt manifesztálódhat. Egy dolog azonban mindenek felett igaz rá, mégpedig az, hogy semmi mással össze nem hasonlítható élmény hallani egy melodimágus játékát, tartozzék bármelyik csoportba is a fent említettek közül. Hogy miként kapcsolódik ez a téma a muglikhoz? Nos, az ő művészeik közt is akadnak olyanok, akiknek muzsikája majdhogynem varázserővel bír, s lesz ezáltal képessé gyógyítani, illúziókat kelteni és tettekre sarkallni azokat, akik hallgatják, legyenek ők muglik vagy épp mágusok
Egyike az ilyen különleges művészeknek a romániai születésű Michael Cretu, akinek Enigma nevet viselő zenei projektje 1990 óta bűvöli el a világot. Mindeddig nyolc album jelent meg, számos nagyszerű zenész közreműködésével, melyek stílusukat tekintve leginkább talán a "New Age-dance"-hez illeszkednek, bár jóval többek annál, túlmutatnak az irányzat határain. Minden korong külön univerzum, melyekből nehéz kiragadni egy-egy elemet, hiszen olyanok, akár egy festmény színei. A dalok összefonódva adják ki az egész képet. Álljon itt azonban mégis egy rövid kedvcsináló, a teljesség igénye nélkül, ám annak reményében, hogy az elkövetkező ünnepi időszak során, egy-egy téli ajándékvásárlástól stresszes estén nem csak az ilyenkor szokásos karácsonyi zenék csendülnek majd fel az otthonokban.


Az első nagylemez tehát a sorban az MCMXC a.D nevet viseli, ezzel utalva megjelenésének évére. Legismertebb slágere pedig a Sadness - Part 1. A benne keveredő bujaság és gregorián ének forradalmi újszerűsége és tabudöntögető mivolta megbabonázta az embereket. Hatalmas sikert aratott, aminek fényében nem meglepő, hogy ezután az 1993-ban készült Sliver című, fülledt jeleneteket is szép számmal tartalmazó thrillerhez két betétdal tervezet is készült Cretu keze nyomán. Ezek közül a fimben végül egy szerzemény került felhasználásra, melyet a nyitó képsorok és a stáblista alatt egyaránt hallhatunk, ahol Carly's Songként jelenik meg. A soron következő, azaz második The Cross of Changes című, ugyanebben az évben kiadott albumon viszont már Age of Loneliness néven szerepel. Ezen a korongon törzsi énekek váltották a gregorián strófákat és adtak új színt a muzsikának. A legnagyobb sikert elért szerzemény pedig a Return to Innocence lett, melyet hazánkban is több rádióállomás felvett zenei kínálatába. Az újabb lemezre 1996-ig kellett várni, ekkor érkezett meg a franciául „Meghalt a király, éljen a király!” címet viselő Le roi est mort, vive le roi! Ebben egyszerre jelen voltak a gregorián és a törzsi énekek és a legnagyobb ismertségre a Beyond the Invisible című dal tett szert és vált közkedveltté a műfaj ismerői közt. Negyedikként, 2000-ben a The Screen Behind the Mirror következett, melyben Carl Orff Carmina Burana című alkotásának részleteit használta fel több helyen is Cretu. Erről a Gravity of Love című dal lehet ismerős a stílus kedvelői számára. Ezt követően 2001-ben két válogatáslemez jelent meg: a röviden csak L.S.D.-ként emlegetett Love Sensuality Devotion: The Greatest Hits és ennek remix verziója. Előbbin egy új dal, a Turn Around is helyet kapott. Az ötödik album a Voyageur nevet viseli és elődeitől eltérően sokkal poposabb hangzással rendelkezik, új fejezetet nyitva az Enigma történetében 2003-ban. Ezt többek közt a Boum-Boum című szerzemény is bizonyítja. A soron következő, azaz hatodik nagylemez a 2006-ban kiadott Posteriori sem hasonlít egyik elődjéhez sem, ugyanis ebben a techno hangzás került előtérbe, és az egész lemez mintha egy űrutazás emlékképeiből tevődött volna össze. Az album legmeghatározóbb és egyben legkülönlegesebb dala pedig az Invisible Love, mely leginkább megidézi az előző albumok hangulatát. Két év elteltével 2008-ban pedig már meg is érkezett a folytatás a Seven Lives and Many Faces nevet viselő hetedik album formájában. Ebben Cretu egy úgynevezett omnikulturális hangzásvilágot szeretett volna megalkotni, ahol visszaköszönnek az előző albumokra emlékeztető elemek, de mindez egy sokkal modernebb köntösbe bújtatva. Erről a legkülönlegesebb dal talán a Touchness lett, mely megidézi az Enigma kezdeti dallamstruktúráját. A projekt kezdetének 20. évfordulójához kötődve 2010-ben többek közt megjelent egy három lemezes válogatás The Platinum Collection néven, és a MMX The Social Song, mely az első rajongókkal együtt az interneten készített dal lett. Az eddig megjelent utolsó, azaz a sorban nyolcadik albumra 2016-ig kellett várni. A The Fall Of A Rebel Angel egy lázadó és végül elbukó angyal történetét meséli el a rajta szereplő dalokkal. Ezek közül a legnagyobb sikert pedig az Amen című szám aratta. Különleges hangzásvilágával és mély értelmű szövegével méltán vált híressé. Az Enigma videóklipjeire pedig ugyanaz a megfoghatatlan, éteri, néha groteszk, máskor szenvedélyes, olykor egyenesen vágykeltő és sodró lendület jellemző, mint egész mivoltára. Különleges élmény látni és hallani. Egyedi muzsika, melyet ha egyszer megismerünk, többé talán el sem tudunk felejteni, akárcsak egy melodimágus játékát.




2020. november 15., vasárnap

Superman jelenidőben - avagy újra élnek a hősmítoszok

Szeptember és október havi cikkeinkben már betekinthettünk a mugli héroszok világába és megjelenésük mágusokra gyakorolt hatásába. Valamint végigkísérhettük leghíresebb képviselőjüket, Supermant 1938-as „születésétől” egészen a kétezres évek közepéig, amikor egy hosszabb tündöklés után (Smallville) leáldozott csillaga, és 2006-ban a mozik nagy vásznáról is visszavonult (Superman Returns) egy időre. Hét évnek kellett eltelnie, mire ismét felkarolták a méltán híres karaktert. A leporolt különleges jelkép ismét sokaknak hozott reményt és ismertette meg az Y és Z generációval Kal-Elnek, a Krypton utolsó fiának örökbecsű történetét. Sikere üstökösként ívelt felfelé és magával hozta a többi szuperhős iránti rajongás hullámát. Beköszöntött a hérosz mítoszok új korszaka.

Már nem csak a jókról szól azonban a fáma, a gonoszok is létjogosultságot nyertek a 2019-es Joker című film kapcsán. A talán leghíresebb antagonista szemszöge új távlatokat nyitott meg és tette kíváncsivá az embereket a negatív karakterek háttere, tetteik és viselkedésük okai és mibenléte iránt. Éppen ezért további hasonlóan úttörő és tabudöntögető filmek és sorozatok születése várható az elkövetkezendő évek folyamán. Mindez a muglik egyre nagyobb érzelmi és értelmi rálátásának és megérteni vágyásának ékes bizonyítéka. Ezekben az általában tévesen könnyedebb stílusúnak titulált művekben is mernek immár komoly kérdéseket felvetni és keresni rájuk a nem mindig napsugaras válaszokat. A mágusvilág számára ez is igen kecsegtető fejlemény, ám ne bocsátkozzunk elhamarkodott következtetésekbe. Lássunk inkább ezekre a bizonyos kérdésekre, továbbra is Superman tárgykörében maradva néhány példát az elmúlt évekből.

Komorabb és futurisztikusabb piros-kék szuperhős: 2013-tól napjainkig

A soron következő próbálkozás a karakter újraértelmezésére tehát a 2013-ban a mozikba került Man of Steel, azaz az Acélember volt, mely az 1978-as történet modern köntösbe öltöztetett változata.



Ebben Henry Cavill és Amy Adams keltették életre Lois és Clark jól ismert párosát. Az eredettörténet itt is, akár az ezt megelőző esetekben, több ponton átírásra került, és a filmkészítési technika haladása okán sokkal nagyobb hangsúlyt nyert a kryptoni világ futurisztikus fejlettségének megjelenítése a speciális effektusok hathatós segítségével. Kevesebb érzelmi vetületet láthattunk és azt is inkább a komorabb tónusokból, megjelentek a korra jellemző morális és fatális kérdések. A jellemrajzok kevésbé kifinomultan kerültek bele a jellegzetes kerettörténetbe, a cselekmény időben és térben szaggatottabb volt, mégis végül természetesen összeállt. Talán arra alapozva mertek ilyen módon hozzányúlni a témához, hogy a célközönség előtt az alapok már rég ismertek voltak.
Ezt követően két nem önálló filmben láthattuk viszont a piros-kék megmentőt. Elsőként a Batman vs. Supermanben 2016-ban, amely a Marthák találkozója mémről* híresült el rajongói körökben, majd a Justice League - Igazság ligája címet viselő moziban 2017-ben, melynél megismétlődött az 1980-as feldolgozás karmája. A rendező Zack Snyder ugyanis elhagyta a forgatást. Az ő direktori változata, az úgynevezett „Snyder cut” nagy valószínűséggel 2021-ben a televízió képernyőjén lesz majd megtekinthető.

* A két hős, azaz Batman és Superman anyját ugyanúgy hívják (Martha) és mindez a kettejük közt zajló hatalmas párharc tetőpontján derül ki számukra. A film egyik csúcsjelenete pedig ezáltal butának és erőltetettnek hat a szándékolt drámaiság helyett.



Ezekben a filmekben olyan kérdések boncolgatását helyezték előtérbe, minthogy készen áll-e az emberiség a változásra és a különleges képességekkel rendelkezők önvalójuk felfedésére? Milyen úton halad a világ? Mennyi elfogadás van az emberek szívében? Egy esetleges bolygónkat egészében fenyegető veszély esetén össze tud-e fogni a nagyobb jó érdekében az emberiség? A válasz a pozitív végkifejlet ellenére sem egészen egyértelmű. A készítők azt éreztetik, hogy van még hová fejlődni, ám a remény szikrája ott él az emberek lelkében.
A televíziók ezután 2018-ban sugároztak egy Krypton címen futó, két évadot megélt, erős befejezésnél kaszát kapott szériát, amely Seg-El, Superman nagyapjának és magának az El-háznak a történetét mesélte el, kétszáz évvel a földre érkezett hős születése előtti időre datálva. Valamint 2021. januárjában mutatják be várhatóan a legújabb sorozatot a témában, Superman & Lois címmel.


Erről még igen keveset lehet tudni, de a címszereplőkkel az őket alakító Tyler Hoechlin és Elizabeth Tulloch személyében már kisebb megjelenések alkalmával találkozhattunk a képregény univerzum egyéb más sorozataiban, mint például a Supergirlben, mely Kara Zor-El, azaz Kal-El unokahúgának története.
A felsoroltak mellett jó néhány önálló animációs film, és még több olyan előzményfilm és mellékkaraktereket bemutató mű is készült, amiben az Acélember felbukkan, vagy épp csapatban dolgozik. Olyan is készült, melyben egy egészen más nézőpontból figyelhető meg a szuperhős sorsának alakulása. A legfrissebb ezek közül az idén megjelent Superman: Red Son, mely egy olyan alternatív valóságban, a hidegháború idején játszódik, ahol Kal-El űrhajója az egykori Szovjetunió területén ér földet, így őt a kommunizmus szellemében nevelik fel, és válik a nemzetállam védelmezőjévé.



Néhány elgondolkodtató érdekesség Superman-ről:

Valódi neve a Kal-El, héber jelentése Isten hajója. Ebből, és eredettörténetének lefolyásából származik egy feltételezett párhuzam Mózessel, amit az alkotók soha nem erősítettek, vagy éppen cáfoltak meg. A hérosz későbbi ténykedését, az emberiségért való önfeláldozását, majd feltámadását alapul véve egy másik feltevés is napvilágot látott, amiben Jézussal vontak párhuzamot. Ezt legerősebben a 2001-2011 közt vetített Smallville című sorozat sugallta a benne az első résztől több alkalommal nagy hangsúlyt kapott megfeszített pózzal, valamint a hős szinte folyamatosan emlegetett, földi létet saját élete árán való védelmezéséről szóló végzetével és a megmentő - messiás megnevezéssel. A nyolcadik évad huszonegyedik részében konkrétan elhangzik az „űrlény Jézus” kifejezés. Ugyanennek a feldolgozásnak a tizedik évadában utalnak rá Fényhozóként, aki pedig nem más, mint Lucifer, arkangyalként Helel. Emellett az sem elhanyagolható érdekesség, hogy a Kal-El név -El végződése, ami „urat”, más fordításban „Istent” jelent, az arkangyalok nevében is szerepel, lásd: Sama-El, Uri-El, Gábri-El, Razi-El, stb. Erre szintén a Smallville-ben láthatunk vizuális utalást. Az első rész temetői jelenetében Clark egy angyal szobor előtt állt meg, alakját kitakarva úgy látszott, mintha neki volnának szárnyai. Az egész történetet végigkísérték az efféle utalások, amik csak még érdekesebbé és színesebbé teszik a hősről alkotott képet.

A témához kapcsolódó zenék: