Nem csak az idő forrósodik!

Kedves Dr. Who!
Úgy érzem, hogy valami nem stimmel velem. Korábban sosem voltam allergiás semmire, és más körülmények között nem is jönnek elő a furcsa tüneteim, csak akkor, ha bájitaltanon vagyok. Mindig mikor gyíklábat kell hozzáadni a főzethez, az ujjaim felforrósodnak, égni kezdenek, sőt, egy alkalommal hólyagok is megjelentek. Farkasházy professzor természetesen azonnal a gyengélkedőre vitt mindig, de mire odaértünk, teljesen elmúlt. Azóta több gyíkot is elkaptam, megsimogattam a lábukat, és a bőröm nem változik el, a barátaim viszont kezdenek flúgosnak nézni. Kérlek segíts!

Gyíktapogató

Kedves Gyíktapogató!
 
Valószínűleg a tested egy lelki problémára utal, és hozzáköti valamihez, ami akkor is jelen volt, amikor a lelked megsérült. Ha visszagondolsz az elmúlt hetekre, nem volt valamilyen bájitalbaleseted? Nem kell feltétlenül a tanórára gondolni, lehet egy rossz mellékhatás egy meghűlésre való főzetnél, vagy akár egy túl jól működő főzet esetén. Esetleg valami más, ami azelőtt történt, hogy először elkezdted ezeket a tüneteket produkálni. Nyugodtan, és ne magadat sürgetve gondold végig az eseményeket, és rá fogsz lelni, hogy mi a kiváltó ok. Nyúlj vissza ahhoz az eseményhez, tisztázd le, és segíteni fog a továbblépésben és a tünetek eltűnésében is.  

 

Kedves Dr. Who!
Hallottam már olyanról, hogy az ember lehet egyszerre két emberbe szerelmes, de vajon létezik olyan, hogy az ember minden alkalommal más emberbe lesz szerelmes? Én biztos vagyok benne, hogy velem ez a helyzet. Nagyon sokáig voltam szerelmes Ambrózy tanár úrba, de valójában Masát eléggé kedvelem, szóval nagyon rendben van, hogy ő lett a szerelme, el is engedtem. Közben már felfigyeltem Volkov tanár úrra, akinek úgy gondoltam, hogy minden kétséget kizáróan a legtökéletesebb hátizomzata van, de akkor jött Zámbori professzor, és neki is igencsak szép a háta. Biztos voltam benne, hogy kettejük közül lesz majd a férjem. Masa igazi példakép nekünk, egyszerű lányoknak. Csakhogy új órákat vettem fel idén, és szörnyű nagy bajba került a szívem. Helvey tanár úr volt az első, aki szintén felélesztett bennem valamit, ahogy rám mosolygott, majd a következő nap ugyanez a szívdobbanás megismétlődött Moreno de Aranda tanár úrral is, aki pont rám nézett, amikor köszöntött, és idén van valami megfoghatatlanul vonzó Schnelsen professzorban is. Mintha valami más lenne benne. Vagy bennem. Szakadhat ilyen sok felé a szív? És ha igen, mit kellene most tennem? Te kit választanál?

Egy jövendőbeli tanárfeleség

Kedves Jövendőbeli tanárfeleség!

Igazad van, a tanári kar számos férfitagja igazán jó kiállású, azonban ettől még nem biztos, hogy olyan a személyiségük is, amivel egy életre elköteleződnél. Nem minden a csinos test, az olyan komoly dolgok, mint a házasság sokkal inkább a belső értékekről szónak. Masának valóban egy tündérmesének tűnik az élete, ám nem tudhatod azt, hogy milyen út vezetett oda, és hogy vajon mennyi minden kellett ahhoz, hogy végül egymásra találjanak. Ne csak a tanárainkat nézd, hiszen diáktársaink között, akár a legváratlanabb arc mögött is ott rejtőzhet az, akinek a szíved igazán elköteleződne. És hidd el, amikor megvan, olyankor már nincs második vagy harmadik opció még. Csak ő lesz. Légy nyitott, és találj rá a saját tündérmesédre. 

 

Kedves Dr. Who!

Az utóbbi időben elég furcsa dolgok történnek velem, mintha a sors azt szeretné, hogy teljesen összetörjem magam, vagy talán még ennél is rosszabb. Szerintem valaki megátkozott, mert ennyi baleset nem történhet egyszerre egy emberrel, képtelenség. Eddig azért nem törtem össze magam, mert a legjobb barátom mindig ott volt és elkapott, de félek, hogy mi van, ha nem lesz ott egyszer. Mondjuk, az is furcsa, hogy mindig csak akkor történnek ezek, amikor ő jelen van. Lehet, hogy őt is megátkozták? Vagy talán ő átkozott meg? A legjobb barátok csinálhatnak ilyet? És ha igen, szerinted hogyan kérdezzem meg úgy, hogy ne érezze, hogy megvádoltam? Mi van, ha megteszem és elveszítem, mert nem ő tette, de örökre megharagszik, én meg súlyosan megsérülök, és neki bűntudata lesz, nekem meg bűntudatom lesz, mert neki bűntudata lesz? Mi van, ha ez egy jel? Talán meg kéne őt csókolnom? Totálisan tanácstalan vagyok! Kérlek segíts!

Pechesmanci

Kedves Pechesmanci!

Úgy érzem, hogy ez már valóban túl sok véletlen és szerencsétlenül alakult pillanat ahhoz, hogy szemet hunyjon felette az ember, azonban valóban nem lenne a legszerencsésebb szándékossággal megvádolni valakit, aki segít. Ahelyett, hogy vádaskodnál, próbálj meg apró változásokat eszközölni és figyelni, mert azt mondják, hogy a jelek mindig ott vannak, csak meg kell látni őket. Én mindenképpen először a barátodat figyelném meg óvatosan, hátha üzenni szeretne valamit, vagy más irányba terelni a kapcsolatotokat, és ha nem veszel észre semmit, akkor mindenképpen javaslom, hogy valaki ezt a különös rontást vegye le rólad. Egy hozzáértő, főleg mielőtt még baj lenne abból is, hogy egy még nem teljesen képzett mágussal próbálkozol. Már most sok sikert kívánok, és remélem, hogy mikor ezeket a sorokat olvasod, épségben leszel még.

 

Felelni és megfelelni - Önmagunknak és mindenki másnak

Kedves Dr. Who!

Semmi kedvem semmihez. Vége az előző tanévnek, kezdődik az új, de fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Alig bírok felkelni reggelente, bármihez is fogjak, egyszerűen nem köt le. A minap még ahhoz sem volt kedvem, hogy bemenjek órára, így inkább ellógtam. Nem jó ez így, de mit tehetnék, ha egyszer képtelen vagyok rá? Kérlek, mondj valami biztatót, nagyon el vagyok keseredve.

DepiJohnny

Kedves DepiJohnny!

Azt hiszem, mindannyian vagyunk így ezzel néha, és pontosan ezért igazából nem is lehet hibáztatni téged. A tavaszi fáradtság nehéz téma, ugyanis elűzése fontos lenne ahhoz, hogy mindennapi teendőinket rendesen végezhessük, ugyanakkor sokszor még ehhez sem érzünk elég energiát, nemde?

Mégis azt tudnám tanácsolni Neked, hogy keresd meg az apróságokat, amik értelmet adnak a cselekvéseidnek, mindennapjaidnak. Nem kell, hogy nagy célokat tűzz ki magad elé, elég a legfontosabbakat, és figyelj a megfelelő motivációra! Kérd meg szobatársad, hogy reggel süssön el pár fullasztóan borzasztó poént, rántsa le a takaród, cukkoljon versenyre a reggeliig - mindenkinek más válik be. A lényeg, hogy nem szégyen mások segítségét kérni, ki tudja, lehet nekik is jól jön némi új szokás vagy habitus, és végül egymásnak teszitek könnyebbé a mindennapokat!

Egy jó séta, finom csoki, finom csokiig tartó jó séta... Látod, ha előbbi a célod, utóbbit motivációként használva máris elérted azt, és hopp, ha gyorsan végzel, kifekhetsz a napra szívni egy kis D-vitamint, hogy az egekbe szökhessen a nyugalmad, és készen állj újra az izgalmakra.

Sok szerencsét a kísérletezgetéssel!

Helló Doki!

Az a helyzet, hogy tavaly én voltam a tanoda kedvence, csak úgy tapadtak rám a lányok, minden ujjamra jutott legalább kettő, ha nem három. Viszont a téli szünet kicsit rám telepedett, méghozzá tetemes kilók formájában. Tudja, hogy van ez, ha csábítani kell, én mindig készen állok, viszont tartok tőle, hogy a kocka hasammal elúszott a csáberőm is... Vajon akkor is csípni fognak a pipik, ha nem egy izomkolosszus vagyok? Az erőnlét termébe is csak full mackóban merek megjelenni, nehogy valaki észrevegye, mennyire leeresztettem - vagy inkább felfújódtam.

Kérem, adjon tanácsot, a nőknek szüksége van rám és nekem is rájuk, nem hagyhatom őket cserben!

PacsirtaIzom

Kedves PacsirtaIzom!

Hűha, nem is tudom, hirtelen mire kérsz tanácsot: a gyors izomépítésre, vagy a szervezeted változása által előidézett pszichológiai bizonytalanságra? Előbbi feloldásával kezdek talán: a következetes étkezés és mozgás biztosan meghozza majd a gyümölcsét! Kereshetsz akár csoportos foglalkozásokat is, ki tudja, lehet, ott is találsz majd olyat, akivel nem csak az egymás iránti érdeklődésetek, de a hobbitok is megegyezik.

A csáberőd viszont, egyet se félj, biztosan nem úszott el a kockahassal! Ha eddig volt, ott bujkál benned most is, ebben a kérdésben sokkal többet számít az önbizalmad, a személyiséged, személyed, mint elsőre gondolnád. Így tehát, ha mégsem érzed... A bizonytalanságod lehet az oka. Hajlamosak vagyunk saját magunkat komorabban megítélni, mint kellene, így hát mi lenne, ha te sem arra koncentrálnál, amit észrevettél hibaként, hanem előre tekintenél? És még ha valaki tényleg meg is jegyezné: feszítsd be a legelőnyösebb pózod, vigyorogva vond fel a szemöldököd és mondd: csak nehezebb kihívást állítottál magad elé az új tanévre!

Egyébként is, tudtad, mi a leghatékonyabb fogyókúrás módszer, amivel ránézésre akár 10 kilót is fogyhatsz egy pillanat alatt? Húzd ki magad és nevess szívből!

Kedves Dr. Who!

Nagy a baj! Az egész családom kviddicses, még az ük-ük-üknagyapám is ezt a sportot űzte, pedig akkoriban seprű se volt! Azt mondják, amikor megszülettem, szálka volt a kezemben, ami azt jelzi, hogy már anya hasában is repültem... Az igazság viszont az, hogy rettegek a magasságtól, ha nekem fel kellene szállnom arra az izére, rögtön meghalnék, tulajdonképpen ha rágondolok, hányingerem van. A szüleim, sőt az összes rokonom azt várja tőlem, hogy én repdessek, meg gurkók elől meneküljek, miközben bekerülök az aranycsapatba a csodás góljaimmal.

Hogyan mondjam meg nekik, hogy én erre nem vagyok képes? Nem akarok nekik csalódást okozni, mégsem tudom teljesíteni, amire vágynak. Kérlek segíts!

Egy Kétségbeesett Kviddicstehetségtelenség

Kedves Kétségbeesett Kviddicstehetségtelenség!

Tudod, a tériszony leküzdhető, sőt, vannak akik maguktól ki is növik az évek előrehaladtával. Ám nem éri meg kviddicsesnek készülni, amíg ez a helyzet ilyen bizonytalan, így sajnos egyet kell értenem azzal, amit megfogalmazásod alapján már te is jól érzel: meg kell mondanod nekik az igazat.

Minden szülőben közös, hogy a legjobbat szeretné a gyermekének, de azt nem szabad hagyniuk, hogy saját vágyaikat rajtuk éljék ki. Fontos észben tartanod, hogy lelkesedésükkel nem téged szeretnének lehetetlen helyzetbe hozni, hanem neked szeretnének egy sikeres, boldog jövőt, és magától értetődőnek veszik, hogy ezt ebben a szakmában találod majd meg.

Ha esetleg van olyasmi, amiről már most tudod, hogy érdekel, kezdd úgy a beszélgetést, hogy azt említed meg először! Az ember szemében pontosan látszik a lelkesedés és a tűz, ha olyasmiről beszél, amit szeret, és a szüleid biztosan nem lesznek azért csalódottak, mert tenni akarsz a boldog és vágyott jövődért, még ha az más is, mint amit ők elsőre elképzeltek. Szeretnek téged, bizony téged, nem pedig a kviddicses gyermeküket.

Egy keménykalapnyi bátorságot kívánok!

Segíts Doki! - szívügyek és mi elveszett

Drága Doki!

Nagyon nagy gondban vagyok, mert tudom az egyik barátomról azt, hogy rossz társaságba keveredett, és amikor szóltam neki, hogy ne haverkodjon velük, mert rossz hatással vannak rá, akkor dühös lett, hozzám vágta, hogy csak irigy és féltékeny vagyok, és elzavart. Mit kéne tennem? Az egyik legjobb barátom, és nem akarom, hogy véget érjen a barátságunk.

Donnie

Kedves Donnie!

Nem is olyan egyszerű ez a helyzet, hisz két probléma is felmerül. Az egyik az, hogy egy barátod veszélybe kerülhet, a másik pedig az, hogy vajon mennyire igaz a barátságotok?

Először is, fontos lenne tisztázni azt, hogy miért érzed úgy, rossz az a társaság? Van erre nyomós érved, vagy csak neked nem szimpatikusak az őt körülvevő új emberek? Próbáld megismerni őket. Ha pedig a meggyőződésed valós alapokon nyugszik, akkor javaslom, ülj le a barátoddal és beszélgessetek, mond el neki őszintén azt, hogy mit gondolsz és próbáld felnyitni a szemét. Ha igaz barátod, akkor meg fog hallgatni és átértékeli a gondolataidat. Ha ennek ellenére elhajt, akkor viszont neked kell elgondolkodnod azon, hogy talán nem is olyan igaz a barátságotok, mint amilyennek gondoltad. Fontos még megjegyeznem, ha ezt a rossz társaságot valóban veszélyesnek ítéled meg, akkor vedd fel a kapcsolatot egy tanárral és kérd ki a véleményét.

Kedves Doki!

Totál odavagyok az egyik levitás srácért, de állítólag van barátnője, azt viszont nem tudom, hogy mennyire komoly, szerintem nem az. Mindenesetre nagyon tetszik az a srác, és szeretném, ha tudna arról, mennyire tetszik nekem, meg szóba is állna velem. Csak az a baj, hogy ha meglátom, mindig zavarba jövök, ledermedek, és nem is merek odalépni hozzá. Pedig egyszer már rám mosolygott, és kacsintott is. Akkor pedig biztos tetszem neki, de nem tudom, hogy elmondjam-e.

Sziporka

Kedves Sziporka!

Fiatalság, szerelem. Hirtelen fellobban, majd gyorsan ki is alszik. A szavaidból úgy ítélem meg, hogy még nem beszélgettél vele, tehát nem ismered őt. Még az is lehet, hogy két mondat után rájönnél, nem is tetszik igazán. Szerintem válts vele pár szót valamelyik szünetben, kérd ki a véleményét valamilyen témában. Ha Te is tetszel neki, az úgyis ki fog derülni beszélgetés közben. Ha nem, akkor viszont ne ringasd magad álmokba, nehogy csalódás érjen. Ha pedig olyan a srác, akinek van barátnője, de nem veszi komolyan, azzal inkább ne is kezdj, mert valószínűleg az a fiú téged sem értékelne igazán.

Helló doki!

Nem tudod mi baja van a csajoknak? Jön a tavasz, ezek meg be vannak feszülve és undokok. Például Karolina is, ha megnézed jól a nevét, a monogramja, BK és még levitás is. Ugye, hogy stréber? Amúgy tényleg egy undok B(é)K(a), láttam hogy felpofozott egy srácot. Szóval nem tudom, én udvarolnék itt a csajoknak, ezek meg rám sem hederítenek. Mit kéne tennem, hogy jobban odafigyeljenek rám ezek a nőstények?

Kösz a választ, majd küldök egy csokit, ha értelmes választ kapok.

LR

Kedves LR!

Az undokságnak több oka is lehet, ami nem évszaktól függ. Van, aki csak bal lábbal kel fel, mert rossz napja van, vagy problémái adódnak, ezek miatt idegesebb a kelleténél. Az igen sajnálatos, hogy a szóban forgó leányzó megpofozott valakit, reméljük ilyet többé nem tesz, mert a pofozkodás nem megoldás semmire. Viszont engedd meg, hogy azt feltételezzem, Te voltál az a szóban forgó fiú, mert a leveled enyhén indulatoktól fűtött. Lehet, hogy mondtál valami olyat annak a lánynak, amivel megbántottad?

Bármi is történt, beszéld meg vele és rendezzétek. Ami pedig az udvarlási problémákat illeti, először próbáld meg őket mondjuk nőstény helyett lányoknak szólítani és ne nyomulj rájuk, mert azzal csak elijeszted őket. Inkább barátkozz, beszélgess velük sokat, ha valaki tetszik, vigyél neki virágot, vagy csokit, hívd el egy randevúra. Azt a csokit pedig, amit Nekem küldenél, máris küldheted egy lánynak.

Hello Doki!

A helyzet az, hogy a múltkor találtam egy szobát a kastélyban, tele volt pakolva mindenféle műkinccsel, ezüst gyertyatartók, meg gyöngysor, szép festmények, miegymás. Azonban mikor vissza akartam menni a teremhez, már nem találtam meg a bejáratot. Tudnál segíteni, hogyan találhatnám meg? Van erre valami varázslat?

Aranycikesz

Szervusz Klaudió!

Ejnye-ejnye, még mindig nem szoktál le arról, hogy a suliból csenj el dolgokat? Szerencsédre a többség kedvel, és tudjuk, hogy a kleptomániádat leszámítva aranyból van a szíved, de ebben sajnos nem segíthetek. Van varázslat, ami megmutatná neked, hol is találod ezeket a kincseket, de azt nem oszthatom meg veled, és ezúton kérem minden kedves olvasónkat, hogy legyenek kedvesek és NE SEGÍTSENEK KLAUDIÓNAK a tolvajlásban. Köszönöm a figyelmet.

Drága Klaudió, neked pedig sok sikert a tanulmányaidhoz, inkább azokra koncentrálj az ezüst helyett.

Végy egy nagy levegőt!

Kedves Doki!

Három napja nem alszom, vagy csak nagyon keveset, mert amint lehunyom a szemeimet, egyből vizsgahelyzetbe kerülök, ráadásul egy olyan tanárnál, aki nem is tanít engem. Felteszi a kérdéseket, és érzem, hogy mindenki engem néz, várják, hogy megválaszoljam, de tudom, hogy fogalmam sincs, mi a helyes válasz. Minden kérdés után nevetnek, én pedig egyre rosszabbul vagyok. Pedig a hétköznapokban, amikor ébren vagyok, nincs ilyen gondom, tudom, hogy senki sem nevetne ki, hogy elég népszerű vagyok. Eddig nem izgultam soha a vizsgákon, nem tudom, hogy mi változott.

Kérlek segíts!

Fáradt Frannie

Kedves Frannie!

Nem biztos, hogy a vizsgák jelentik a legnagyobb bajt, én úgy vélem, hogy inkább azért félsz, mert a népszerűséged csökkent az elmúlt hetekben. Félsz, mert már nem vagy annyira a társaság középpontjában, nem vagy annyira kiemelt szereplő. Úgy látom, jelenleg inkább azon aggódsz, hogy a többiek nem úgy fognak kezelni a jövőben, mint eddig, azonban ezt nem vallanád be magadnak, így az álmaidban jelenik meg ez a félelem. Állj meg egy kicsit, szánj időt arra, hogy életed ezen részét végiggondold, másként nem biztos, hogy nyugodt éjjelek jönnek.

Kedves Dr. Who!

Azt hiszem, szerelmes vagyok a legjobb barátomba, ami elég nagy baj, mivel már születésem óta a legjobb barátom. Eddig észre se vettem, hogy milyen szépen csillog a haja, mennyire szép a mosolya, és nagyon tetszik az is, ahogy kioktat, de nem merem megmondani neki, mert félek, hogy elveszítem. Viszont, ha nem mondom meg neki, akkor összejön mással, és azt nem bírnám elviselni. Félek, hogy akkor nagyon csúnyán összevesznénk, és azért veszíteném el. Mit javasolsz, mit tegyek?

Tanácstalan Érzőszív

Kedves Érzőszív!

A megoldás erre a helyzetre szerintem egy nem-randevú randevú. Vagyis egy olyan helyzet, ahol nem mondjátok ki, hogy randiztok, de nem is a hétköznapi élethelyzetetekben vagytok. Vidd el valahova, ahol ketten lehettek, ahol még nem jártatok. Beszélgessetek, nosztalgiázzatok, és az este hangulata meghozza majd a választ, hogy el kellene-e mondanod neki, vagy sem. Légy nyitott, mert egy ilyen alkalom akárhogy alakulhat majd. De az ösztöneim azt súgják, hogy nem feltétlenül sül ki belőle rossz.

Kedves Doktor!

Úgy érzem, felrobbanok! Bármit teszek, hogy jó legyen, a barátom egyszerűen mindig csak nyeglén megvonja a vállát, nem mutat ki érzéseket, nem örül, nem mutatja, hogy tetszik-e neki valami, vagy sem. Komolyan, még a negatív érzéseket sem közvetíti, olyan, mint egy belefásult öregember. Mindenen részt vesz, a közös programokon, mégsem érzem, hogy jelen lenne. Mit csináljak? Szakítsak?

Fortyogó Láva

Kedves Láva!

Semmiképpen se a szakítás legyen az első gondolatod, hanem az, hogy miért viselkedhet így a párod. Közös programokat szervezel, amire elmegy, ajándékokat adsz, amiket elfogad, de mikor beszélgettél vele utoljára az érzéseiről? Mire vágyik? Mit történt vele? Hogy érzi magát? Lehet, hogy a családja, a barátai, a tanulmányai miatt ilyen. Az ember sosem csak ő maga, hanem ő és a környezete egyaránt. Úgy vélem, egy őszinte beszélgetés eredményesebb lenne, mint egy újabb közös program, vagy a szakítás. Próbáld meg ezt az irányt először.

Dr. Who válaszol

 Kedves Doctor Who!

Az egyik festmény állandóan sérteget. Mindig, amikor elsétálok előtte, megjegyzéseket tesz a ruhámra, vagy hogy milyen szavakat használok, meg úgy egyáltalán bármire. Viszont amikor megállok és megkérdezem, ezt nekem mondta-e, azt állítja, nem. Pedig múltkor még a nevemet is kimondta. Mit lehet csinálni ilyenkor? Mert az tiszta cink szerintem, hogy próbálok tök másfelé eljutni a tantermeimbe, még ha kétszer annyi idő is úgy. Jó lett volna tisztázni vele, de ha egyszer letagadja, hogy egyáltalán rólam beszél, nem tudok mit csinálni.

Máz-frász

Kedves Máz-frász!

Ahogy az emberek közt, úgy a festmények közt is akadnak különböző természetűek. Van olyan, aki kedves és segítőkész, azonban akadnak morcosabbak, sőt rosszindulatúak is. Egy dolgot tehetsz, figyelmen kívül hagyod a sértéseit! Ha viszont csak és kizárólag veled csinálja ezt, akkor egy picit gondolkodj el, hogy vajon miért is teszi? Lehet, hogy megsértetted valamivel? Netán rendezetlen a ruhád, vagy csúnya szavakat használsz? Ha igen, ebben az esetben ne csodálkozz, ha viszont ártatlan vagy, úgy fogadd meg a fentebbieket, és ne foglalkozz a sértegetéseivel. Emelt fővel haladj el mellette, és légy vele kedves! Talán ez majd kizökkenti a keretéből. Wink

Kedves Doki!

Már most megtudtam, hogy a téli szünetre csak én, meg az az osztálytársam fog a körletben maradni, akit gyűlölök, mert állandóan piszkál; szerinted minden reggel kővé kell változtatnom, vagy van olyan bűbáj, ami kitart az egész szünetben?

F

Kedves F!

Sok fajta bűbáj létezik, ám azt javasolnám, hogy a kővé dermesztés helyett inkább állítsd meg, és kérdezd meg, hogy miért is piszkál? Az is lehet, hogy csak barátkozni szeretne veled, és nem tudja, hogyan is közelítsen feléd. Vagy talán tetszel neki, s így próbálja felhívni a figyelmet magára. Vallom, hogy a kommunikáció sok mindenre megoldás, ezért nem javasolnám az erőszakot. Próbáljátok megbeszélni, ha az sem segít, akkor próbáld meg elkerülni őt, vagy piszkálj vissza. :)

Kedves Doctor Who!

Szörnyű nagy bajban vagyok, ugyanis én már minden ajándékot megvettem karácsonyra, be is csomagoltam őket. Az a kisebbik baj, hogy nem címkéztem fel egyet sem, így fogalmam sincs, hogy melyiket kinek szánom. De amikor a barátaimmal beszélgettem, akkor kiderült, hogy azokat a dolgokat, amiket nekik vettem, nagyon utálják. Pedig én biztos voltam benne, hogy szeretik. Szerinted nagyon rossz barát vagyok? Most mit csináljak az ajándékokkal? A téli szünet előtt már nem küldenek zsebpénzt a szüleim, vajon nagyon megharagudnának, ha nem adnék ajándékot nekik? Vagy inkább adjak olyat, amire azt mondták, hogy utálják?

Fogalmam sincs, hogy mit csináljak!

Kérlek segíts!

Béna Barát

Kedves Béna Barát!

Dehogy vagy rossz! Az, hogy jó barát vagy-e, nem azon múlik, hogy milyen ajándékot sikerült venned, a jó barátság a tetteidben mutatkozik meg. Az pedig már alapból egy szép gesztus, hogy eleve gondoltál a barátaidra Karácsony közeledtével.

Nem címkézted fel a csomagokat? Na, ez már nagyobb baj, mert így Te sem tudod, hogy melyik csomagban mi lapul. De mivel azt mondtad, hogy a barátaid úgy sem örülnének ezeknek az ajándékoknak, van megoldás! A csomagokat add oda rászorulóknak, akik egész biztos, hogy hasznát veszik majd az általad választott dolgoknak. Számos hely található az országban, ahol erre van lehetőséged. A barátaidnak pedig készíts valamit kézzel, ami lehet akár humoros is, vagy szívmelengető. Egy-egy rajzolt kép idézettel, netán egy festett bögre, vagy fűzött karkötő, esetleg egy-egy finom tábla csoki. A lényeg, hogy meglepetés legyen!

Jó doktorunk bevetésen

 Kedves Doki!

Nem hittem volna, hogy egy nap azért parázok majd, mert nagyon béna a jelmezem. Amikor kitaláltam, még viccesnek gondoltam és, amíg készítettem, addig is nagyon tetszett a dolog, de most valahogy, azt hallgatva, hogy a többiek miben lesznek, úgy érzem jobb, ha el se megyek a buliba. De ugyanakkor meg szeretnék a barátaimmal lenni.

Szerinted mit tegyek?

CerealKiller

Kedves CerealKiller!

Nem az a lényeg, hogy milyen a jelmezed, hanem az, hogy kimozdulsz, hogy a barátaiddal vagy, hogy jól érzed magad. Érezd magad kényelmesen a választott darabban, ne feszengj, mert az hatással van a kisugárzásodra. Mutasd meg, hogy te nagyon is jól érzed magad benne és akkor senkinek se fog feltűnni, hogy valami baj lenne.

Érezd jól magad, mert ez az, ami igazán számít!

Szia Doki!

Óriási nagy gonddal küzdök! Mindenki várja a cukorkagyűjtést, de a nagy helyzet az, hogy én egyáltalán nem szeretem az édességeket, nem szeretem az édes ízt. A barátaim nagyon megharagudnának szerintem, ha nem mennék, de az emberek is, ha mennék és semmit sem fogadnék el. Hogyan hidalhatnánk át ezt a problémát?

Sav-a-juj

Kedves Sav-a-juj!

Először is nincs ok arra, hogy gondnak éld ezt meg, hiszen nem szerethet mindenki minden ízt. Én például a kaprosat nem kedvelem. A barátaid minden bizonnyal tökéletesen megértik a helyzetet, hogy téged annyira nem vonz a cukorka. Mégis, azt javaslom neked, hogy menj el velük, mert nagyon jó móka és kicsit kiszakadtok a mindennapok rutinjából, emellett pedig az összegyűjtött cukrot nekik adhatod. Valamint, ha a csomagokba belekerül olyan, amit te szeretsz, például egy sav-a-juj cukorka, akkor kérd meg, hogy azt adják neked, így mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

Gyűjtésre fel!

Kedves doktor!

Az én mostani problémám azt hiszem, egy kicsit szánalmas, de az a nagy helyzet, hogy nagyon félek. A hálóteremben először foglalhattam ágyat, így az ablak alattit kértem, hogy a hold fénye valamennyire mindig megvilágítsa az arcomat, hogy ne legyek teljes sötétben, de ilyenkor az emberek szeretik, szeretnek mindenféle rémisztő helyekre menni, és én azt nem szeretném, ha teljes sötétség venne körül.

Mihez kezdjek?

Fényszerető_fiú

Kedves Fényszerető_fiú!

Őszintének lenni a legnehezebb és a legcsodálatosabb egyszerre, mégis, ennél jobbat nem javasolhatok neked. Ha elmondod nyíltan az aggodalmaidat, a barátaid meghallgatnak téged, és mivel fontos vagy nekik, biztos, hogy szerveznek majd olyan programot is, vagy akár a mostanit alakítják át úgy, hogy te is önfeledten tudj szórakozni. Nyílj meg és engedd közelebb a barátaidat magadhoz.

Élj és élvezd az éves hátborzongást!

Óhajok, sóhajok, panaszok

Doki, ne már! Semmit nem olvastam el a kötelezőkből és semmit nem írtam meg a beadandókból. Milyen bájitallal tudnám elintézni, hogy egy szemhunyásnyit se aludjak? Vagy van valakinek kölcsön egy időnyerője? Meg mi ez, hogy már megint itt az év vége meg a vizsgaidőszak? Még alig jöttem helyre a legutolsó megmérettetések után. Legalábbis tök úgy érzem, mintha tegnap lett volna. Nem bírom én ezt az állandó hajtást. Vége lesz ennek valaha?

L

Kedves L!

Nem gondolom, hogy a bájital vagy az időnyerő lenne a megfelelő megoldás a „tökéletes bűntényhez”. Igen, a hónapok csak úgy szaladnak, és észre sem veszed, hogy mennyi minden felett sikerült elsiklani ez alatt. De ne csüggedj! A fennmaradt idődből hozd ki a legjobbat; írj meg annyi mindent, amennyit csak tudsz, de ne úgy, hogy valamilyen „ébren-tartó” főzettel kísértesz majd éjszakánként a folyosókon. Fordulj a barátaidhoz, akik esetleg már végeztek ezekkel a feladatokkal, és tudnak abban segédkezni, hogy jobban teljesíts az év végi megmérettetéseken. Ne feledd; az évzárás, a vizsgák, a beadandók mindig is kemény dió lesznek, de a hozzád közelállók ott lesznek, hogy támogassanak.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kedves Doktor Who,

Nagyon jól telt a vakáció, csomót pancsoltam, viszont egyáltalán nem fogott meg a nap. Szerintem így el se fogják hinni nekem, hogy vízparton voltam. Tudsz valami jó barnító varázst? Tök ciki lenne, ha azt hinnék, kamuzok.

Egy napimádó olvasó

Kedves Napimádó Olvasó!

Tény, hogy sokak számára a nyár egyet jelent a fürdőzéssel és a napozással. Szinte elvárás, hogy a nyaralás végeztével mindenki feketén érkezzen az iskolába, s úgy veszem észre, ez neked is nagyon fontos. Természetesen hozzátenném, hogy ne mások véleménye legyen az első dolog, ami ott lebeg a szemed előtt. Azt tanácsolom, hogy amíg nem térsz vissza a tanoda falai közé, próbálj minél több időt tölteni a napon. Gondoskodj a bőröd védelméről, szedj sok D-vitamint és ne a rosszaságon járjon az eszed. Nem kell semmilyen varázslat ahhoz, hogy másokat meggyőzz a nyaralásod létezéséről. Mire megkezdődik a tanév, te is ugyanolyan barna leszel, mint a többiek. Minden oké lesz!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Kedves Dr. Who!

Eddig egyáltalán nem hittem a horoszkópokban, viszont egy az egyben bejött, amit a múltkori Csillagjósda rovatotokban írtatok. Tényleg kitalálta a család, hogy el kell utaznunk valahova, mert el kellett intéznünk pár dolgot egy alig ismert rokon halála után. És nagyon nem volt kedvem hozzá, végül elég nagy kaland lett. Ráadásul még az is bejött, hogy majdnem elvesztettem a Nefeledd-gömbömet és csak azért nem tettem, mert ti figyelmeztettetek rá, hogy figyeljek oda a dolgaimra. A csillagok tényleg mindig így megmondják a jövőt?

Goromka

Kedves Goromka!

Mindenkinek szíve joga abban hinni, amit magáénak érez. A horoszkóp – mint elég sok minden más a világunkban – eléggé megfoghatatlannak tűnhet, de semmiképpen nem összekeverendő a jóslatokkal. A horoszkóp leírja, hogy milyen karakterjellemmel rendelkezel születésedtől fogva, bizonyos csillagállásoknak köszönhetően. Mik az erősségeid, mikre érdemes alapoznod az életben. Ugyanez érvényes azokat a tulajdonságaidra is, amikre kevésbé kellene építkezni. Energiákkal és mozgatóerőkkel dolgozik, s ami még nagyon fontos; hogyan kapcsolódsz másokhoz a csillagjegyüknek hála. A horoszkóp nem mondja meg pontosan, hogy mi fog veled történni. Ha mégis erre vágynál, akkor keress fel egy jóst vagy jósnőt; ő lesz a te embered a témában. Az asztrológia iránymutatást és irányvonalat ad, ami miatt sokan gondolnak rá úgy, mint homályos feltevések tömkelege. Az életedről és a benne történő dolgokról más nem dönthet, csak te irányíthatod. Ezt ne feledd!

Nyárközépi nyavalygások

Kedves Doktor Who!

Szent Iván éjjelén kevertem valami bájitalt, de nem gondoltam át, kin is használjam, és most nem tudom levakarni magamról a rajongóimat. Bajban vagyok. Mit csináljak? Ellenszerről nem tudok.

Bűbájos Boszi

Kedves Bűbájos Boszi!

Először is, valóban bűbájos egy boszi vagy, ha ilyen sikeres lett a bájitalod. Másodszor pedig… Megállás nélkül kapod a baglyokat? Érzékeled, hogy a kastélyban mindenhol a nyomodban van? Az első szabály, hogy semmilyen körülmények között ne éreztesd vele, hogy te is hasonlóan viszonyulsz hozzá. Hogyha akár egyszer is belemész a színjátékba azért, hogy ne bántsd meg, akkor sokkal nehezebb dolgod lesz a későbbiekben. Mondd el neki, hogy mennyire fontos a barátsága. Tudom, hogy ez most nem egyszerű a bájital miatt, de hidd el, hogy ahogyan csökkenni fog a hatása, és te kitartóan ellenállsz, akkor hamarosan vége lesz a bűvös rajongásoknak. S ami még nagyon fontos, hogy a helyzet tragikus komikumával viszonyulj az egészhez, hiszen a humor nagyon sokszor jó taktika az ilyen szituációkban. Bár egy újabb bájitallal is megpróbálkozhatsz, ha már ennyire bűbájos vagy, kedves Boszi. De csak akkor csináld, hogyha színtisztán emlékszel, hogyan készítetted a Szent Iván éji „koktélt”. Várom majd leveledet, hogy hogyan sikerült.

Drága Dr. Who!

Olyan jó tanácsokat adsz, mindig annyira jó olvasni őket! Gondoltam, most már én is írok neked. Tudod, mostanában egyre többször van az, hogy nem tudok mihez kezdeni magammal. Unatkozom. Semmi ötletem, mivel töltsem a szabadidőmet. Mindenkinek olyan jó tennivalói vannak. Én mit csinálhatnék vajon? Adnál pár tippet?

Zorgi

Kedves Zorgi!

Van olyan dolog az életedben, amit elkezdtél, de valami miatt nem tudtad befejezni? Nézz szét otthon, hátha eszedbe jut egy olyan dolog, amivel foglalkozhatsz. Esetleg gondold végig, hogy mi tett boldoggá téged a múltban. Mi volt az, amiért rajongtál gyerekként? Lehet, hogy itt az ideje újra előszedni ezeket a régi hobbikat. Kérj tanácsot a barátaidtól. Biztosan sokkal szívesebben űznél olyan szabadidős tevékenységet, amit esetleg a barátaiddal együtt csinálhatsz. Gondold végig, hogy milyen az életstílusod; állandóan mozgásban vagy, vagy inkább otthon ülsz? Türelmesebb fajta ember vagy? Vagy szereted a gyorsabb dolgokat? Annyi minden van, amit igazíthatsz a személyiségedhez. Ha mégis elakadnál, akkor irány egy könyvtár, ahol millió meg egy olyan könyvet olvashatsz, ami segíthet neked a tökéletes hobbi megtalálásához.

Kedves Dr. Who!

Mindenki állandóan bulizik és én nem tudok aludni tőlük. A legédesebb álmomból ébreszt fel a dübörgő zene, a hahotázás, a sikítozások. Képzeld, a múltkor még valaki tűzijátékozott is és a kirajzolódott hippogriff majdnem berepült az ablakomon! Hát nem lehet meghagyni az embernek a nyugalmát? Én úgy szeretek aludni! SZERETNÉK ALUDNI!

Álommanó

Kedves Álommanó!

Füldugó? Csak viccelek. Ez egy eléggé nehéz, kissé megfoghatatlan téma. Hányszor fordul elő egy héten? A diákok nőnek, s úgy nő sokukkal a bulizási vágy is. Amennyiben ez téged ennyire zavar, először is próbálj beszélni a többiekkel, hogy egy héten néhány alkalommal legyenek halkabban, mert ez nagyban befolyásolja az éjszakáid minőségét. Azonban leginkább azt tanácsolnám, hogy a beszélgetés megejtése után gondolkodj el azon, hogy mi az, amivel teljesen le tudod fárasztani magad. Nem lesz gond, hogyha egy kis mozgással strapálod le magad, és már csak az ágy lesz az egyetlen gondolatod. Hidd el, hogy nem fog zavarni a többiek zsivaja. Végső megoldásként – habár egy valóban eléggé drasztikus, remélem nem lesz rá szükség – kérd az áthelyezésedet egy olyan hálórészbe, ahol a hozzád hasonló, csendesebb diákok vannak. Elvégre nagyon fontos, hogy milyen az alvásunk minősége. Sok sikert kívánok hozzá, jelentkezz majd, hogyan ment!

Nyáreleji nyöszörgések

Kedves Dr. Who,

A szüleim mindenáron el akarnak küldeni egy ilyen hülye kviddicses táborba a nyáron, viszont én tökre nem akarok menni. Nem a kviddiccsel van a bajom, azt bírom, hanem hogy ott annyira be van osztva az idő, meg minden. Erre ott az egész év, nyáron lazulni szeretnék. Hogy tudnám megértetni velük, hogy nem akarom?

Kedves Levélíró!

Szerintem mindenképpen le kell ülni, hogy megbeszélhessétek a szüleiddel. Mondd el nekik, hogy hálás vagy, amiért törődnek a szabadidős tevékenységeiddel, és az eddigi nyarakat is nagyon köszönöd, de most már jobban szeretnéd élvezni a vakációt. Érvelj. Avasd be őket abba, hogy az idő előrehaladtával a barátaiddal is többet szeretnél lenni. A szünetekben vágysz a szabadságra, hiszen egész évben azon vagy az iskolában, hogy jól teljesíts, ezért elengednéd a beosztott nyarakat, ha lehet. Ne feledd, ha őszintén beszélsz velük erről, sokkal könnyebb lesz minden. Meg fognak érteni téged. Hajrá!

Kedves Dr. Who!

Tudom, hogy a srác, aki tetszik nekem, azokat a lányokat bírja, akik ilyen csinik. Tudod. Szoknyát hordanak, magas sarkút, sminkelnek, ilyenek. Na már most én nem igazán vagyok ilyen és próbálkozom ugyan, egy része még oké, viszont ezek a cipők pl. kikészítenek, az arcpingálás is olyan macerás, de... Megéri szerinted? Érdemes ennyi mindent tennem, meg rávennem magam? Meglehet az eredménye?

Laza lány

Kedves Laza lány!

Egy csinos arc, egy szoknya és egy magas sarkú egy ideig tartja fenn a fiú érdeklődését. Ha mindenképpen ezzel szeretnéd felkelni azt, akkor tiéd a pálya. De ha nem érzed magad jól tőle, ne erőltesd, hiszen ha valóban tetszik neked ez a fiú, akkor magadért kell viszont-kedveljen. A „macerás arcpingálást” hagyd meg azoknak, akiket boldoggá tesz. Hidd el, hogy a fiúk hosszútávon az olyan lányokat szeretik, akikkel jó beszélgetni, akiben megbízhatnak és akinek megvan a magához való esze. Ahogyan neked is. Használd azt, amid van, ami miatt ő is kedvelhet téged!

Kedves Doctor Who!

Örülök, hogy itt a nyár és jönnek majd pihik, viszont csomó ideig nem fogom látni a barátaimat, amitől már előre szenvedek. És olyan a program, hogy úgy tűnik, nem is fogunk tudni találkozni. Ez hol igazságos? Hogy fogom én ezt túlélni?

Nyürnyő

Kedves Nyürnyő!

Picit kalibráld át az agyadat, hogy egy olyan fontos dologra koncentrálhass, amire először nem is gondolsz. Hiszen a barátokkal minden móka, de ne felejtsd el, hogy év közben talán a családi szálakról feledkezel meg. Tölts időt velük. Bizonyára te is függetlenedni szeretnél, de hidd el, hogy a felnőtté válás egyik legfontosabb állomása, hogy újra felhőtlen tudjunk együtt lenni a családunkkal. Amikor már nem égő, hogy édesanyáddal mész vásárolni, hanem buli, mert ismét tudtok egymással beszélgetni. A nyár a pihenés időszaka, nem pedig a stresszé! Ezek mellett keress egy sportot, egy hobbit, amit szívesen űznél. Hidd el, a nyár pikk-pakk elrepül, és újra a barátaiddal lehetsz. Ám előtte tudj le egy tartalmas nyarat, amit te kreáltál magadnak, így millió dologról tudtok újra beszélni, ha találkoztok.

Tetkó-terror és egyéb mizériák

Kedves Dr. Who!

Annyira nincs kedvem egyáltalán semmihez, hogy azt elmondani sem tudom. Tiszta zombimód járok be órákra, aztán délután hiába hívnak a barátok ide-oda, passzolom azokat a programokat is inkább. Ez volna a tavaszi fáradtság? De hát nekem ilyen nem szokott lenni. Meg semmi nem jut eszembe, ami miatt ilyen levertnek kéne lennem, mégis az vagyok. Mit lehet ezzel csinálni?

Dep

Szia, Dep!

Nem kizárt, hogy tavaszi fáradtságról van szó - azt javasolnám, keresd fel esetleg a gyógyítót, hogy felmérje az állapotod. Szerencsés esetben némi vitamin és napfény sokat segíthet, hogy leküzdd ezt. A gond lehet hormonális is, egy vérvizsgálat ezt is kimutatja. Ha viszont nem találnak fizikai okot, akkor érdemes megvizsgálni, mi változhatott az elmúlt időben, esetleg nem hajtottad-e túl magad. Mindenképp ajánlom, hogy vezess naplót és próbálj meg minden lényegesnek tűnő részletet feljegyezni (mi hogyan hat a hangulatodra, van-e valami rendszer az ingadozások közt, van-e változás az alvás/evés minőségében), mert ha esetleg végül szakemberhez kell fordulj, ezek fontosak lesznek.

Végezetül - légy figyelmes és kedves magaddal! Egyél rendesen, pihenj eleget, mozogj és próbálj meg feltöltődni kicsit. :)

Hallod, Doki, jön a jó idő és megsülök már pulcsiban, de nagyon rosszul sikerült a bűbáj, amivel az alkaromra akartam tetoválni egy unikornist, és inkább durrfarkú szurcsóknak néz ki. Van bármi praktikád erre?

Helló Névtelen!

A bűbájokhoz sajnos nem értek, esetleg próbálkozz a megfelelő tanárnál vagy a gondnok úrnál. Addig is kérj kölcsön jól fedő alapozót és húzz rá néhány réteget, ha nagyon nem mersz a szurcsókkal mutatkozni.

Kedves Doctor Who!

Úgy érzem, rám férne a testmozgás, viszont attól tartok, kviddiccsel például nem annyira érném el a kívánt hatást. Szeretnék fogyni, meg picit jobb erőnlétre szert tenni. Milyen sportot javasolnál ehhez?

Vitakornis

Kedves Vitakornis!

Az ilyesmit jobb több oldalról közelíteni meg - a mozgás mellett vess egy pillantást étkezési és nassolási szokásaidra, olyan megoldásra törekedve, amit hosszú távon is fent tudsz tartani. A neked való mozgásforma sok tényezőtől függ, így azt ajánlanám, próbálj ki párat, amit egyedül és kevés felszereléssel is űzhetsz. Az egész testet megmozgató sportok közé tartozik az úszás, a tánc, a jóga, de akár a zumba is. Végezetül: ha fejest ugrasz a sportolásba, fokozatosan nehezítsd a pályát - könnyebben szoksz rá, ha kezdetben csak pár percet szánsz rá, ám azt minden nap, beleépítve a rutinodba.

Akcióban a doki

Kedves Dr. Who!

Idén vagyok végzős, és már így év elején azzal nyaggat mindenki, hogy milyen szakon tanulok majd tovább, meg mik a terveim. Most akkor komolyan erről fog szólni az utsó évem? Nem elég, hogy rá kell hajtani a jegyekre, vizsgákra, akkor még ez is? Vannak már ötleteim, de még nem döntöttem, merre tovább. Már kellett volna? Késésben vagyok?

Zed

Kedves Zed!

Azt mondják, jobb későn, mint soha, azonban szerintem ez nem ilyen egyszerű. Nem baj, ha most, vagy akár egy év múlva sem tudod még, mivel szeretnél foglalkozni; sőt, az sem baj, ha elkezded a főiskolai tanulmányokat és meggondolod magad, esetleg végül nem a diplomádnak megfelelően helyezkedsz el. Elmúltak azok az idők, amikor valaki egy szakmának, egy állásnak szentelte az egész életét.

Azt tanácsolnám, ha kérdezgetnek, azt mondd el, mikben gondolkodsz, mi vonz és mi az, ami végképp nem érdekel - így megeshet, hogy hasznos tippekkel, tanácsokkal gazdagodsz és a kérdező is megnyugodhat, hogy nem csak tengsz-lengsz. Ha nagyon nem tudsz dűlőre jutni, opció lehet egy évi önkéntesség, ami alatt utazhatsz és rengeteg dolgot kipróbálhatsz, hogy tapasztalatokkal gazdagodva hozhass aztán döntést.

Mondd, Doki, miért ilyen igazságtalan az élet? Az összes ház élére irtó dögös tanárbácsik kerültek. Erre én melyik házba járok? Persze, hogy az Eridonba, amit két profnő vezet, akiket nyilván nagyon csípek, tök szimpik, de hát akkor sem álomipsék, mint a szomszédban. Mégis milyen indokkal keressem fel a tanár urakat? Fel kellett volna vennem a tárgyaikat, amíg lehetett, banyek.

Kedves Névtelen!

Míg meg tudom érteni a lelkesedésed és nincs semmi rossz abban, ha az ember legelteti a szemét, nem hiszem, hogy külön keresned kellene a "tanár urak" társaságát. Megvan ennek a szitunak is az előnye. Ha gyönyörködni szeretnél, a nagyteremben napjában többször is láthatod őket, az órákon meg inkább figyelj arra, amit a fejedbe próbálnak tölteni - elvégre nincs kínosabb, mint elábrándozni és beégetni magad egy ilyen kaliberű pasas előtt, nemde?

Kedves Doktor Who!

Hét ágra süt a nap és nekem mégis annyira nincs kedvem kimenni, meg úgy egyáltalán semmit sem csinálni. Pedig nagyon gyakran unatkozom és annyiféle lehetőség volna, viszont egyikre se érzek magamban indíttatást. Ilyenkor mihez érdemes kezdeni? Hogyan vehetem rá magam valamire? Segíts!

Lusti

Szia, Lusti!

Az ilyennek sok oka lehet, nem csak a lustaság - a tavaszi fáradtságtól sokan levertek. Erőfeszítés nélkül két dolgot tehetsz ennek ellensúlyozására: szerezz be vitaminokat és napozz! Ezek viszonylag gyorsan javítják a hangulatot, s megtámogathatod zenehallgatással vagy bármivel, amiben kedvedet leled. Aludj eleget, de napközben ne kuksolj az ágyban! További segítséget jelenthet, ha valamiféle időbeosztást teremtesz (pl. pomodoro, napi rutin) és úgy intézed, hogy ha mégis belefognál valamibe, akkor elő legyen készítve a terep (pl. ha reggel tornáznál, este rakj ki hozzá mindent). Illetve sokat segíthet a mindfulness, hogy rájöjj, mi is ennek a kedvetlenségnek a gyökere.

Ha esetleg nem csak mostanában, hanem általánosságban vagy gyakran nem jutsz egyről a kettőre, nem bírsz rendet tartani, feledékeny vagy és nem bírsz koncentrálni, érdemes lehet elbeszélgetni egy szakemberrel, lehetnek ugyanis EDF (a végrehajtó funkció hiányosságának) jelei.

Válaszol a jó doktor

Kedves Doki!

Így, a szünet közeledtével egyre nagyobb dilemmában vagyok. Van ugyanis egy barátom az iskolában, aki a kastélyban tölti a szünetet, mert a szülei elutaznak. Engem viszont otthon várnak tárt karokkal. Gondolom kitaláltad, mi a problémám. Nem tudom, hogy maradjak-e, vagy menjek. Mind a két lehetőség vonz, de sehogy sem tudok dönteni. Segíts kérlek!

Nyaraló

Kedves Nyaraló!

Az iskolai szünet mindig jó alkalom arra, hogy kiszakadjunk a tanulási kötelezettség alól és több időt tölthessünk azokkal, akiket szeretünk. Legyen szó barátokról vagy esetleg a családodról. Te akár két legyet is üthetsz egy csapásra; ha a szüleid beleegyeznek, akár nálatok is tölthetné a barátod a szünetet. Képzeld el az esti kártyajátékot a családi asztalnál úgy, hogy a pajtásod is ott ül közöttetek. Hát nem lenne csodás? Szerintem mindenképpen megérne egy kérdést a szüleidnél. Másrészt az sem elvetendő, hogy a szünet egyik részében a kastélyban maradsz, és azt barátoddal töltöd, majd hazautazol a családhoz, és velük is eltöltöd az igényelt minőségi időt. Mérlegelj, írd majd meg, hogy mire jutottál.

Doktorom, doktorom!

A tanácsodra van szükségem. Az a helyzet, hogy nagyon sok dolog van, amivel foglalkozom az utóbbi időben; tanulás, család, barátok, sport és hobbiként az iskola színjátszó csoportjában vállaltam szereplést. Ezekkel nem is lenne baj, hogyha kordában tudnám tartani, és valóban csak ezekkel foglalkoznék, de mostanság észrevettem, hogy kezdek kimerülni, mert nem tudok nemet mondani dolgokra. Ha új felkérés, új baráti invitálás vagy akármi lép színre igent mondok rá – annak ellenére, hogy tudom, szinte lehetetlen az ígéret betartása. Utána vagy sikerül, vagy nem. Vagy tizedik vagy ötödik alkalommal mondom le. Megbízhatatlanná válok mások szemében, pedig én csak mindenkinek jót szeretnék. Kérlek, segíts, mert a végén elveszítek mindent körülöttem.

Kösz Denem

Kedves Kösz Denem!

Nem tagadom, nehéz téma, amivel hozzám fordultál. De nem megoldhatatlan. Nem akarsz megbántani másokat és azt sem szeretnéd, hogy esetleg úgy gondoljanak rád, ahogy te gondolsz magadra egy képzeletbeli „nem” kimondása után a fejedben. Ahhoz, hogy ezt a szót ki tudd mondani másoknak, mindenekelőtt meg kell fejteni, hogy mi is az oka annak, hogy nem áll a nyelved erre a mondatelemre. Segíteni akarsz? Persze, mert egy kedves ember vagy, aki törődik másokkal. De ezt nem kell feltétlen a saját boldogságod árán megtenned. Ettől nem leszel durva, és nem leszel kevésbé szeretetre méltó sem. Az emberek csupán több időt szeretnének veled tölteni, mert kedvelnek. A konfliktust is minden áron kerülnéd, de gondold csak végig! Jó ez így neked? Rendezd át a gondolataidat. Lehetséges, hogy valamelyik plusz programodról kell lemondanod. Tedd meg, vagy csak a magad udvarias módján utasíts vissza másokat. „Nagyon szeretném, de sajnos…” vagy „Hadd gondoljam át, beszéljünk még róla”. Nem kell azonnal válaszolnod semmire. Így lesz időd átgondolni, mielőtt akármit is megígérsz.

Drága Doktor Who!

Negyedikes diák vagyok, de csak ebben az évben kerültem az iskolába, hiszen eddig külföldön éltünk a családommal. Már több mágustanodát végigjártam az évek során, azonban még nem tapasztaltam azt, ami most itt történik velem. Úgy néz ki, hogy Apa itt találta meg álmai munkáját; itt fogunk maradni huzamosabb időre. Így elkezdtem barátkozni. Az sok utazás és költözés miatt nem sok barátom volt eddig. Eddig. Jelenleg egy nagyon összetartó kis csapatba keveredtem, ami jó. Mi tartja össze őket? Mások piszkálása. Tudom, hogy nem helyes, de a társadalmi elvárás azt diktálja, hogy tartozz valahova, nem? Ha tinédzser vagy, és nem tartozol sehova, akkor kinéznek téged. Ugyanakkor nagyon megszerettem a csapatot, de én nem szeretnék ilyen zsarnokoskodó dolgokban részt venni. Mi legyen? Nem akarok egyedül lenni.

Mittegyek Elek

Kedves Mittegyek Elek!

Abba a korba léptél, amikor a társasági nyomás olyanná válik a tinik számára, mint a levegő. Mindenhol ott van, leselkedik, s ha fogékony vagy rá, akkor egész nap kisördögként fog ücsörögni a válladon. Ilyenkor fogalmazódik meg benned a vágy, hogy igenis szeretnél valahová tartozni. A sok költözés csupán fokozza ezt az érzetet. Valakinek meg kell felelned, bizonyítani akarsz. Gyakran vezet ahhoz, hogy rossz szokásokat szív az ember magába, amikhez soha nem nyúlnál, de a többiek miatt csatlakozol te is. Vagy odacsapsz az asztalra, és szembe szállsz azzal az eszmével, amit képviselnek, vagy gondold át, hogy van-e értelme, s van-e helyed a csapatban. Tedd fel a kérdést, hogy méltók-e hozzád ezek az eszmék, mennyire befolyásolhatnak téged a továbbiakban. Biztosan fantasztikus személyiség vagy, ezt ne add fel senkiért. Úgy gondolom, hogy ha olyanokat hoz ki belőled a társaság, ami miatt már te is neheztelsz magadra, akkor keress egy olyat, amiben egyeznek az elképzelések, nézetek, van közös érdeklődés, hobbi és csak érezd jól magad! Menni fog.

Segít a jó doktor

Kedves Doki!

Nagyon aggódom a vizsgák miatt! Mindenki azt mondta, hogy vannak könnyebb tárgyak, amiknek a vizsgájára érdemes korán jelentkezni és gyorsan megcsinálni, mert a nehezebbek azok tényleg nehezebbek, és akkor se mennek könnyen, ha egész évben keményen tanultál. Nem értem, hogy miért csinálják ezt velünk a tanárok. Vajon ennyire szeretnek buktatni minket? Na, de nem is ez a lényeg. Szóval, én minden vizsgára csináltam puskát. Nagyon sok puskám van, árulhatnám is őket, de még nem tanultam meg jól a másoló bűbájt. Viszont, mindenki azt mondja, hogy ha puskát írsz, azzal is tanulsz, de én nem emlékszem semmire, és nem tudom, hogy bűbájtanra meg átváltoztatástanra mégis milyen puskát lehet írni? A pálcánk is tud puskázni? Mit csináljak?

Kérlek segíts!

ParaNóri

Kedves ParaNóri!

Tény és való, hogy stresszes a vizsgaidőszak, és elsőre biztosan rémisztőnek hat egy csipetnyi lehetetlenséggel, de ne csüggedj! A tanárok elvárásait pedig ne éld meg személyes támadásnak; egyszerűen vannak olyan tárgyak, amik könnyebbek és vannak olyanok, amikre egy kicsivel többet kell készülni. A puskaírást változtasd át jegyzeteléssé és gyakorlássá! Ne arra figyelj, hogyan kanyarítod a betűket a pennáddal, hanem magukra a szavakra, és azoknak a jelentésére koncentrálj. Strukturáld újra, hiszen egyszer már az órákon találkoztál ezekkel a tárgyakkal. Sőt, egy vacsora alkalmával beszélj az egyik barátoddal, barátnőddel a problémás tárgyról, és foglald össze az olvasottakat. Ha szavakká formálsz valamit – vagy pusztán hangosan olvasol –, az agyad máshol fogja tárolni az infót, így jobban fogsz rá emlékezni. De, ami még ettől is fontosabb; kapcsolj ki néha, és ne csak a vizsgákkal foglalkozz. Bocsáss meg magadnak, hogyha valami máson kapod magad a vizsgaidőszak alatt, mint a tanulás. Olykor meg kell pihennie az agyadnak, hogy újult erővel állhass neki a jegyzetelésnek. Felejtsd el a pálcát és puskát! Anélkül is menni fog.

Kedves Dr. Who!

Végzős diák vagyok, és mostanság azt veszem észre, hogy minden barátom párkapcsolatban él, eljegyezték vagy esetleg éppen házasodott és kisbabát vár – MERLINRE! Úgy érzem, hogy túlságosan le vagyok maradva a többiekhez képest, hiszen egy macskán kívül nem sok emberről tudom elmondani, hogy a mindennapjaim részét képezik. Szeretnék egy szerető társat magam mellé, de minden ismerkedésem kudarcba fullad. Már az edzőtermet is elkezdtem látogatni, de biztos vagyok benne, hogy ismét egyedül fogom tölteni a Valentin-napot. Mit tudnék tenni, hogy ez a következő évre megváltozzon? Mi a baj velem?

xoxo,

Lonelygirl

Kedves Lonelygirl!

Először is, ne hasonlítsd magad másokhoz és nincsen veled semmi baj. Egyedül töltöd a Valentin-napot? Nagy dolog. Gondolj arra, hogy ez ugyanolyan nap az évben, mint bármelyik másik. Ez a szerelmesek napja, azt mondják. Szeresd hát saját magad! Gondolj arra, hogy ezen a napon bármit megtehetsz, amit szeretnél. Foglalkozz magaddal; vegyél egy forró habfürdőt a kedvenc könyveddel, és a kedvenc üdítőddel. Keress a napban valami pozitívat; neked nem kell ajándékra, üdvözlőlapra és virágra költeni. Kapd a hónod alá a szingli barátnőidet egy csajos napra vagy agglegény barátaidat egy-két mézsörre. A legfontosabb tanácsom pedig az, hogy fogadd el magad! Amikor ez megtörténik, mindenki más látni fogja mennyire erős, magabiztos lány vagy. És úgy vonzod majd magadhoz az udvarlókat, mint gyémántnyaklánc az orrontó furkászt.

Drága Doktorom!

Azt hiszem, hogy megcsalnak. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mostanában a párom és a haverjai állandóan elvonultan beszélgetnek, ha megjelenek elhallgatnak, és ha kérdezek, akkor csak legyintenek, hogy nem történt semmi, vagy csak annyit mondanak, hogy az új kviddics szezonról beszélgetnek, és csak azért hallgatnak el, mert tudják, hogy nem szeretem a kviddicset. Kicsit kutakodtam, ami nem szép dolog, tudom, és találtam a könyvei között egy papírt, amire Machay Ábel és Allan Colton Fisher adatai vannak felírva, de mi van, ha ez csak elterelés? Hogyan deríthetném ki szerinted? Vajon tényleg csak a kviddics ennyire fontos? Szerinted nem kéne féltékenynek lennem? Mert most már Ábelre és Coltonra is féltékeny vagyok. Mit tehetnék, hogy megszeressem a kviddicset? Talán, ha azt mondom, érdekel, akkor nem hagy el?

Nagyon aggódom kedves doktor!

Csatangoló Cikeszellenes

Kedves Csatangoló Cikeszellenes!

Nincsen olyan ember a világon, aki nem volt még valamire vagy valakire féltékeny az életében. Szögezzük le, hogy az érzés maga teljesen normális. Azonban, ha átlép egy bizonyos határt, akár mérgező is lehet a kapcsolatokra. Biztosan minden úgy van, ahogyan a párod és a barátai mondják, nem kell színesíteni a sztorit a fejedben. A féltékenységet legtöbbször az élénk fantáziánk szüli. A legfontosabb, hogy ismerd fel ezt az állapotot, csak így tudsz hatékonyan fellépni ellene. Ne hagyd, hogy a féltékenység átvegye az irányítást. A fiúk agya máshogy jár, mint a lányoké. A sport egy hölgy számára unalmas, lényegtelen dolog lehet, míg a párja megőrül érte és imádja a pillanatokat, amikor a barátokkal megvitathatják a legcselesebb gólokat vagy akár a sportolók ide-oda igazolását. Tekints rá úgy, mintha te beszélgetnél a barátnőiddel az egyik kedvenc hírességedről. Érdeklődj néha a sport felől, még ha mindezt udvariasságból is teszed. Ezután biztosan többet fog erről veled beszélni. Légy tisztában az erősségeiddel, és emlékeztesd magad arra, hogy a párod olyannak szeret, amilyen vagy. Nincsen okod féltékenységre. Az is lehet, hogy a Valentin-nap közeledtével valami különleges ajándékkal fog meglepni téged, és erről susmusolnak.

Új év, új dilemmák

Kedves Doktor Who!

Elfelejtettem újévi fogadalmat tenni, pedig még olvastam is múltkor azt a cikketeket a témában és nagyban bólogattam. Aztán meg kiment a fejemből. Azt Szilveszter este kell megfogadni? Mostmár késő ehhez? Vagy januárban ér még?

Elszánt Fogadkozó

Kedves Elszánt Fogadkozó!

Hagyomány, hogy a varázslók Szilveszter éjjelén fogadalmat tegyenek az újévre, ezt többnyire azért teszik, mert úgy érzik, hogy az új év hoz magával egy új kezdetet és úgy gondolják, hogy így majd könnyebben elérik a kijelölt terveiket. De ne aggódj! Fogadalmat tenni sosem késő, s bár már elmúlt Szilveszter, nyugodtan megteheted még, ha szeretnél. Egy dolog viszont nagyon fontos, méghozzá az, hogy csak reális célokat tűzz ki magad elé, és fogadalmat is csak olyasmivel kapcsolatban tégy, ami számodra fontos és amit úgy érzel, hogy be is tudsz tartani! Kis lépésekkel haladj, és bármi is legyen a magadnak tett ígéret, biztos lehetsz abban, hogy előbb vagy utóbb, de sikerrel jársz.

Kedves Dr. Who!

Rengeteg olyan ajándékot kaptam karácsonyra, aminek hát... igazándiból örültem, viszont azon kívül, hogy örültem, nem nagyon tudok mit kezdeni velük. Csak rakosgatom őket, porosodnak. Viszont a barátaimnak, családomnak nem nagyon tudom, hogyan mondjam meg, hogy nekem nem kellenek ilyenek. Ajándék lónak ne nézd a fogát, de úgy érzem, vétek hagyni, hogy pénzt adjanak ki, dolgozzanak valamin, amit én aztán csak félreteszek. Van valami tipped, hogyan kéne ezt megmondani? Szabad ilyet egyáltalán?

Masni

Kedves Masni!

Igaz a mondás, hogy ajándék lónak ne nézd a fogát, de sajnos néha elkerülhetetlen az, hogy olyan meglepetést kapjunk másoktól, amiből talán már kettő is van, netán tényleg nem tudunk vele mit kezdeni és csak porfogóként funkcionál. Azt gondolom, hogy mivel ilyesmit leginkább a szeretteinktől kapunk, így velük őszintén átbeszélhetjük az ajándékozási szokásokat. Ne félj attól, hogy erről beszélgessetek, csak találd meg a megfelelő pillanatot, és diszkréten fejezd ki a véleményed! Az őszinteség fontos, ne tartsd magadban, ezt ők is értékelni fogják. Ha még kicsit bizonytalan vagy, javaslom, gondold át, hogy mit is mondanál. Próbáld rávenni őket arra, hogy a drága ajándékok helyett inkább csak egy aprósággal lepjétek meg egymást, esetleg kézzel készített meglepetésekkel kedveskedjetek a másiknak. Kihangsúlyozhatod nekik azt is, hogy neked fontosabb egy közösen eltöltött program, mint egy-egy drágább ajándéktárgy.

Kedves Doki!

Baromira magam alatt vagyok már ősz óta. Nem tudom, mitől. Azt reméltem, az ünnepek, az új év majd hoz valami változást, viszont egyelőre a világon semmi nem történt. Ugyanaz a befordultság, kedvtelenség. Szerinted mi lehet ez? Nem szokott velem ilyen lenni. Fel kéne keressek szakembert? Vagy csak rémeket látok? Mikor kezdjek aggódni?

Dark Star

Kedves Dark Star!

A varázslók hangulata igen változékony, olyan, mint az időjárás. Az ősz amúgy is magával hozza az elmúlás jelképeit, ahogy a fák lehullajták a leveleiket, majd a tél beköszöntével az ágak pucéran lengedeznek a hűs, szikár vidéken. Ilyenkor még a medve is hosszú álomra hajtja a fejét, egy kicsit se csodálkozz azon, ha úgy érzed, hogy magad alatt vagy. Valószínűleg a napfény hiánya, és a korai sötétedés is rányomhatja bélyegét a kedvedre. De ne aggódj! Ez még nem jelenti azt, hogy aggódnod kellene, esetleg szakemberhez fordulni.

Kezdetnek próbálj meg több gyümölcsöt fogyasztani, szedj vitaminokat és sportolj! A mozgás nem csak hasznos, de jobb kedvre is derít. Iktass be egy edzésprogramot, ami bármiféle sportból állhat. Ha szereted a zenét, akkor táncolj! Meglásd, már egy hét elteltével is változást tapasztalhatsz. Ezen kívül néha mozdulj ki, járj el társaságba, és találj új hobbikat. Fejleszd magad, olvass sokat, és csinálj olyan dolgokat, melyekben örömöd leled. Ne add fel kedves Star, fogsz te még ragyogni! ; )

Egy mosoly nem kerül semmibe, de...

Kedves Dr. Who,

Nagy bajban vagyok! De tényleg, nem olyan kicsiben, mint mások általában, ez annál jóval több! A minap megtudtam, hogy a legjobb barátnőm hatalmas ajándékkal készül nekem karácsonyra. Kicsit megijedtem, ő elég jómódú családból származik, én viszont nem állok ilyen jól. Saját készítésű ajándékot terveztem be, hetek óta dolgozom rajta, de mi van, ha nem elég? Mi lesz, ha nem fog örülni? Szerinted mi lenne jó B terv? Persze nem az ár a lényeg, de azért mégis rossz érzés lenne, ha nem viszonoznám hasonlóan, nem?

Ajándékparás barátnő

Kedves Ajándékparás!

Ő a legjobb barátnőd, vagyis pontosan ismeri az anyagi helyzeted és téged is, vagyis, ha valaki nem vár el tőled hatalmas ajándékot, az éppen ő. Hidd el, bármit is adsz neki, nagyon fogja szeretni és nagy becsben tartja majd. Ha mindenképpen szeretnél még mellé valamit, akkor azt javaslom, hogy szervezz egy közös délutánt vagy estét, ahol csak ti ketten vagytok, beszélgessetek, élvezzétek egymás társaságát és meglátod majd, egy pillanatig sem lesz hiányérzeted sem neked, sem pedig neki. A szeretet, amit egymásnak adnunk, olyan ajándék, amiből nem létezik legnagyobb, ezt sose felejtsd!

Drága Dr. Who!

Először is engedd meg, hogy kellemes ünnepeket kívánjak neked és a családodnak. Igazság szerint az ünnepek közeledte olyan furcsává teszi az embereket, hogy magam sem tudom miért így kezdtem a levelet. Még az is ritka, hogy valakinek visszaköszönjek a folyosón, alig ismerem őket, most meg annyira hangulatban van mindenki, hogy a menő lányok is köszönnek nekem. Eddig azt hittem, én vagyok a fenyőfa tetején magányoskodó csúcsdísz, lehet ezután is az leszek? De ami rosszabb, a segítségedre szorulok. Egy ismeretlen, nagy doboz hevert az ágyam végében Mikulás reggelén. A nevem volt rajta, de nem merem kibontani. Vajon átverés? Vagy a manók ajándéka? Szerinted?

Kiscsillag

Kedves Kiscsillag!

Köszönöm a jókívánságokat, én is nagyon boldog ünnepeket kívánok neked! Az év vége sok új kapcsolatot, ajtót nyit ki, ilyenkor, ünnepi hangulatban, mind megállunk kicsit, lelassítunk, átgondolunk számos dolgot és felfedezünk nagyon sok olyat, amit korábban nem. Sokszor ilyenkor látjuk igazán az embereket és ilyenkor kezdünk el nyitni, légy nyitott te is. Köszönj vissza. Nem azt mondom, hogy az első szembejövőnek minden titkod áruld el, de ha közelednek feléd, fogadd el. Hogy kitart-e az új évben is ez a kedvesség? Nos, ez azon is múlik, hogy te hogyan reagálsz, mit lépsz. Adj egy kis bátorságot magadnak.

A másik ügyben azt mondom, hogy nyisd ki, bárki küldhette, a manók, a házvezetők, a családod, de az is lehet, hogy valaki, aki szeretne a barátoddá válni. Sosem tudjuk, hogy mit rejt egy doboz, amíg igazán a mélyére nem nézünk. Bátorság! Egy-egy határozott lépés mindig megtérül, legyen ez az időszak most a nagy lépéseké.

Kedves Dr. Who!

Az egyik iskolai bagolynak szerintem a bögyében vagyok (van nekik olyan?), ő az enyémben biztosan, pedig nekem nincs is. A múltkor tök összegyűrve hozta meg az egyik levelemet; aztán egy másik alkalommal úgy repült el a fejem fölött, hogy éppen hogy; majd tegnap egyszerűen rám rikoltott. Mit lehet ilyenkor csinálni? Kinek kell szólni? Vagy úgysem tudnak semmit tenni vele? Akkor ezt csak úgy tűrjem? A többiek szerint eltúlzom. Hát szerintem nem.

Kedves Névtelen!

Az a legszerencsésebb, ha a házvezetődnek szólsz erről első körben, ő és a helyettese azért vannak, hogy a legapróbb gondban is segítsenek és, ha ők nem is tudják megoldani, akkor tudják, hogy kihez kell fordulniuk annak érdekében, hogy a kényelmetlen helyzet megoldódjon. A baglyok egész évben nagyon sokat repülnek, hogy a több száz diák tudja tartani a kapcsolatot családjával, barátaikkal, néha nekik is lehet rossz napjuk, vagy lehetnek fáradtak, megviseltek. Nem biztos, hogy kifejezetten veled van baja, lehet, hogy csak nagyon rosszul jött ki a lépés és ezért történt mindez. Mindenesetre az ügyet a házvezetődnek vagy a helyettesednek jelezd, és ők segíteni fognak, hogy nyugodtan teljen az év utolsó pár napja.