Izgatott várakozásra ad okot a nyári szünetben megrendezésre kerülő Bagolykő All-Star Gála. A barátságos kviddicsmérkőzésen mai bagolyköves tehetségek és már végzett diákok is szerepelnek. A rendezvény exkluzív, a csapattagok meghívásos alapon kerültek be, mindezt pedig az iskola tanári karában lévő két ex-kviddicsbajnoknak, Markovits Istvánnak és Merkovszky Ádámnak köszönhetjük. Ők a saját maguk által verbuvált csapat élén mérik össze erejüket a nyáron!
Hogy hogyan is jött az ötlet? Mindkét felet meginterjúvoltam, és bár homályosak az emlékeik, egyhangú választ kaptam, hogy egy közös... kávézás alkalmával pattant ki a fejükből a meccs ötlete, és egy fogadással tervezték lemérni rátermettségüket.
"Durva egy nap volt. Következő délután tudatosult bennem, hogy kihívtam Merkovszkyt egy 7v7-re, és ettől kezdve már nem volt visszaút. Hogy mi vezetett idáig? Jómagam nem tudom, de nem is érdekel. Mintha Wayne úr, a csárdatulaj fültanúja lett volna az eseményeknek, talán őt kellene megkérdezni. De az is lehet, hogy a pubban voltunk."
A rendezvény elsődleges célja a csapatok és a közönség szórakoztatása, egy szép mérkőzés lejátszása. Mindkét fél magabiztosan áll fel a kezdéshez, ami nem is csoda, hiszen igazán rátermett tagokat invitáltak csapataikba, és ők maguk is szakértőnek számítanak a pályán.
"A cél az, hogy ne verjük meg nagyon az ellenfelet, és természetesen mi fogunk nyerni." (M.Á.)
"A győzelem másodlagos, jönni fog az magától is." (M.I.)
Azt rebesgetik, a talárok már elkészültek, a csapatfelállás a következő:
Hajtók: Leonard Harris, Markovits István, Turnman Katalin
Terelők: Czettner R. Luca, Grósz Anna
Őrző: Kiva Faraday
Fogó: Földesy Kristóf Dominik
Ezen a mérkőzésen debütál Damjanovits Ármin utódja, Herczeg Ákos, aki a jövő tanévtől vezeti a bagolyköves kviddicsmeccseket. A róla szóló interjút a Kviddicsvilág rovatban találjátok!
Sok sikert a bagolyköves felfedezetteknek, az alma materbe visszatérő büszkeségeinknek és kedves professzorainknak is!
Ez a félév hatalmas változást hozott a Rellon ház
életében. Vannak, akik örülnek neki, de voltak, akikből felháborodást váltott
ki az ügy. Néhány diákban még a házváltás gondolata is felmerült, amint
megtudták, hogy szeretett házvezetőjük - aki már több éve terelgette őket rögös
útjukon - nem nyerte meg a házvezetői pályázatot. Alexa helyett nem más, mint Markovits
István került a "trónra". Királynője pedig a volt rellonos diák, Lyra
Castle lett.
Markovits egy rövid interjúban elmesélte, milyen érzéseket váltott ki belőle az ellene
irányuló negatív fogadtatás, milyen tervei vannak a közeljövőre nézve, valamint
sok más kérdésre is választ adott.
Első körben arról kérdeztem, hogy mégis mi okból jelentkezett házvezetőnek. De
talán a legnagyobb kérdőjelet az okozta sokakban, hogy miért pont a Rellonba
adta be azt a bizonyos pályázatot. Erre azt a választ adta, hogy "a
házvezető helyettesi munkában már nem éreztem motivációt, de házvezetőként
szívesen kipróbáltam volna magam. Közel volt a határidő, amikor láttam, hogy a
Rellonba még nem jelentkezett senki, gondoltam megpróbálom. Úgy éreztem, hogy a
rellonosokkal együtt tudnék működni, nyitottak lennének az ötleteimre, hiszen a
repüléstan órákon is kiválóan szoktak teljesíteni."
Lehet, hogy nem mindenki, de sokan tisztában vannak vele, hogy István ezelőtt a
Navine házvezető helyettese volt, mint ahogy ezt meg is említi a válaszában. Nem
tudom, Véda hogyan vélekedett erről az egész, hirtelen váltásról, hogy
szeretett kollégája elpártol tőlük, de Markovits szerint már év elején
megbeszélték Védával, hogy ezt az évet még vállalja, de utána távozik a
Navinéből. Ekkor még nem is gondolt rá, hogy házvezetőnek pályázik.
Azonban döntésével és megválasztásával igen megosztotta a ház diákjait. Sokan
örültek neki, és úgy gondolták, hogy kellett ez a vérfrissítés a háznak. De
voltak, akik teljesen kiborultak és zokogásban törtek ki, mikor megtudták, hogy
Alexa többet nem a "mamijuk". Akadt, aki fellázadt, és mindez
durva szópárbajokat okozott az amúgy nem éppen beszédes diákok között.
Természetesen erről a negatív fogadtatásról, az ezzel kapcsolatos érzéseiről is
mesélt a kedves Házvezető Úr. Idézem: "Számítottam rá, hogy
megválasztásom esetén nem lesz zökkenőmentes a fogadtatásom, de ez természetes
is egy-egy nagy változás után, úgyhogy nem ért meglepetés, nem bizonytalanodtam
el. Szerintem csak egy hangos kisebbség fogadott negatívan, felesleges túldramatizálni
a dolgot. Higgadt maradtam, megvártam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek.
Érzelmileg túlfűtött helyzetben meggondolatlanul döntenek, cselekszenek az
emberek. Ha túlságosan magamra vettem volna az egészet, akkor csak tovább
szítottam volna a konfliktust."
Saját tapasztalatból tudom, hogy nem könnyű sok feladatot összeegyeztetni, és a
vállalt feladatoknak megfelelni. István tanár, kviddics játékos és most már HV
is, ami nagy felelősséget jelent. Elég karakán személyiségnek tűnik, de
felmerül a kérdés, hogy a válla elbír-e ennyi terhet. Nos szerinte el, mivel a
házvezető helyettességgel is össze tudta egyeztetni az
egyéb elfoglaltságait, így meg fog birkózni a feladattal.
Úgy gondoltam kell egy kis szakmai dolog is a cikkbe, így a terveire, céljaira,
valamint a megválasztott HVH-ra is rákérdeztem. Terveiről így fogalmazott: "Először
is szeretném bizonyítani, hogy nem érdemtelenül lettem házvezető. Közös értékek
mentén erősíteni kívánom a rellonos szellemiséget. A megszokott programokon túl
próbálok valami színt is belevinni a ház életébe, de a konkrétumokról korai
lenne beszélni, különben oda a meglepetés."
A házvezető helyettes megválasztásában azonban nem kevés hátsó szándékot véltem
felfedezni. Egyrészt Lyra egy nagyon csinos, fiatal lány, aki nemrég mászott ki
az iskolapadból. Nincs mögötte többéves szakmai háttér. Ebből adódik, hogy egy
segítőkész, gáláns és tapasztalt mentorra lehet szüksége. Igaz, ott van neki
Kahlil L. Rochard, aki mellett segédkezik, de Markovits várhatóan nagy
lelkesedéssel ajánlja fel mindenét, hogy a fiatal lány fejlődhessen. A másik
okot pedig maga az új házvezető fogalmazta meg:"Lyra esetében előnyt
jelentett, hogy most végzett. Volt rellonos diákként jól ismeri a ház
viszonyait, a diákokat is közvetlenebbül meg tudja szólítani. Véleményem
szerint jól ki fogjuk tudni egészíteni egymást."
Egy kérdés az egész interjú alatt kikívánkozott belőlem, mely a végén csak
kicsúszott. Megérdeklődtem Markovitsot, hogy nem érzi-e úgy, hogy Alexát
kitúrta a helyéről. Sokan így vélik a történteket, de Ő nem! "A
házvezetőség nem egy örökös rang, különben nem írnának ki pályázatot. Adva volt
a lehetőség, és neki nem sikerült élnie vele."
Nos, én szeretném megragadni a lehetőséget, hogy gratuláljak neki! Remélem,
sikerülnek a tervei és sokak örömére vagy éppen bánatára még évekig virít majd
a neve a házvezetők között.
Nem vagy egyedül, ha úgy érzed, hiába
emlékezünk meg minden évben március 15-én, fogalmad sincs, igazából
miről szól ez a nap, miről szól ez a nemzeti ünnep. Ha csak a kokárdák,
koszorúzások, a Pilvax kávéház és Petőfi ugrik be a Nemzeti Dallal,
olvasd tovább a cikket, amiben megpróbáltunk képet adni arról, mi
zajlott 1848-ban, és mi vezetett odáig.
Az 1848-as események
tulajdonképpen egészen a reformkorig vezethetőek vissza. Sokan Széchenyi
1830-as Hitel című munkáját tartják a folyamatok elindítójának.
Széchenyi megfogalmazta ugyanis azt, hogy Magyarországon fontos
változásokra van szükség, és emiatt a régi, elavult törvényeket el kell
törölni, át kell alakítani. Azokról a rendeletekről volt szó, amik
megakadályozták a kereskedelmet és iparosodást, illetve elnyomták a
jobbágyságot. Olyan új törvények kellettek szerinte, amelyek lehetővé
tesznek egy modern társadalmat és gazdaságot, valamint eltörlik az
ősiség törvényét és a jobbágyság érdekeit tartják szem előtt. A
jobbágyság ugyanis teljesen ki volt zsákmányolva, nem lehetett földjük,
csak használhatták azt, de az a földesúr birtokában volt, és a művelés,
betakarítás fejében különféle juttatásokkal tartoztak neki a jobbágyok,
például a termény tizedével, vagy ingyen robottal. Emiatt aztán később
Kossuth javasolta az örökváltságot, ami azt jelentette, hogy a jobbágy
annak megfizetésével saját tulajdonába vehette a földet. Bécs nem akarta
ezeket a változásokat, mert veszélyben érezte Magyarország feletti
hatalmát, és szerette volna folytatni a kizsákmányolást. Emiatt egy
időre börtönbe zárták Kossuth Lajost, akit végül Deák közbenjárására
engedtek ki 3 év fogság után. Kossuth javaslata volt egyébként a
közteherviselés is, azonban ezek a kezdeményezések 1847-ig elbuktak az
országgyűlésen a konzervatív párt ellenkezése miatt. Annyit sikerült
elérni, hogy 1844-ben a magyar lett az ország hivatalos nyelve a latin
helyett. Időközben Európa lázongott. Rossz termés, élelmiszerhiány,
munkanélküliség, elszegényedés, ipari és gazdasági válság sújtotta,
valamint politikai harcok dúltak szinte mindenütt. 1847 novemberében a
fővárosban, Pozsonyban megkezdődött az utolsó reformországgyűlés, aminek
az első jelentős fordulata a párizsi forradalom kitörésének híre volt.
Ekkor ugyanis a bécsi udvart szolgáló felsőház hatalma megingott, ezt
pedig Kossuth ki is használta, és követelte a felirati javaslat
elfogadását. A konzervatívok azonban megfutamodtak, elhagyták az
országgyűlést, ezzel megakadályozva a javaslatok törvénybe iktatásának
lehetőségét. 1848. március 11-én Irányi Dániel megírta a 12 pontot.
Március 13-án kitört a bécsi forradalom, aminek hírére a felsőház
elfogadta a felirati javaslatot, és így, március 15-én 72 képviselő
(köztük Kossuth és Széchenyi) Bécsbe indultak, hogy a bécsi udvarral
elfogadtathassák a javaslatokat. Mindeközben Pesten a fiatalság
cselekvésre szánta el magát. Reggel fél hatkor a márciusi ifjak
találkozót beszéltek meg a Pilvax kávéházban.
Petőfi Sándor így emlékezett vissza a történtekre: "A
Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi
ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az
utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan,
mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz,
majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként
növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem
elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t.„
„Mindkettőt
kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt
mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer
nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és
a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.”
A Landerer nyomdájában történtekről így ír Jókai Mór: „Landerer
nyomdája előtt már valamennyi írótársunkat mind együtt találtuk, ett
csatlakoztak hozzánk a Nemzeti Színház tagjai is. Esős, sáros idő volt, a
közönség esernyőket tartott kalapjai fölé. – „Ej, uraim! – kiálték a
közönségre. – Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső
helyett, hát akkor elfutunk-e?” S arra minden esernyő eltűnt a fejek
fölül. De eltűntek még a kalapok is abban a pillanatban amidőn Irinyi az
első példányát a nemzeti követelésnek felmutatá e szóval: „Íme a szabad
sajtó legelső nyomtatványa!” A nyomtató gépet elsőnek ragadta meg
Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy, ha a
merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan
nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad
sajtónak legelső terméke.”
„ Délfelé elkészültek a
nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat
részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum
terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember
gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem
megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester
aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!... - Budára! Budára!
Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és
legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember
kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A
nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s
öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak
kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics
börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen
sokaság Pestre. Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot
örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben." (Petőfi Sándor naplójából)
A
pesti forradalomról hírt kapó bécsi udvar meghátrált: március 17-én
kinevezték gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek. Az áprilisi
törvények alapján Magyarország alkotmányos királysággá alakult. Nem
szakadt ki ugyan a Habsburg Birodalomból, de az állami önkormányzás
eszközei a népképviseleti parlamentnek felelős magyar kormány kezébe
kerültek. Nem oldódott meg azonban minden. Az ország nemzetiségi lakói
nem élveztek nemzeti jogokat, így például a horvátok külön országgyűlést
és kormányt hoztak létre, és Erdélyben is polgárháború készült.
Külföldön zajlott a „népek tavasza”, forradalmak éltek és buktak el, a
Habsburgok pedig végre a magyar forradalom ellen fordíthatták erejüket.
1848 szeptemberére egyértelművé vált, hogy fegyveres összeütközésre fog
sor kerülni: így kezdődött a magyarországi szabadságharc.
Február szinte valamennyi napja a hidegről szól, a
nyakunkra tekert méteres sálakról, sapkáról és kesztyűről, otthon a kandalló
mellett ücsörgésről, azonban egyetlen napja képes a szívünket is megmelengetni,
ha megoszthatjuk azt valakivel, akit igazán szeretünk. Valentin-nap ma a
szerelmesek ünnepe, egy alkalom, mikor megajándékozhatják egymást, bizonyítva,
mennyire szeretik egymást. Hogy most
legyen mivel lekössék magukat azok is, akik egyedül vannak, utánajártunk kicsit
Szent Bálint, avagy ahogy egykor hívták, Valentinus történetének.
Neve az ókori Rómában akkortájt igencsak népszerű volt, ez betudható
jelentésének - erősnek lenni -, ugyanakkor magyarázattal szolgál arra is, hogy
máig tisztázatlan, mikor róla beszélünk, egy vagy több emberről van-e szó.
Számos keresztény mártír is ismert volt ezen a néven, ráadásul különös módon
legtöbbjüket február 14-én végezték ki, különböző években. Egy valami azonban
bizonyos; egyikük varázsló volt.
A különböző történetek egyike szerint pap volt, aki a császári rendelet
ellenére (melynek alapja az volt, hogy a nőtlen férfiak lojálisabb katonák)
párokat adott össze, illetve őket és más keresztényeket támogatott II. Claudius
uralma alatt, aki üldöztette valamennyit. Egy másik elbeszélés arról
tanúskodik, hogy Terni egykori püspökeként csodát tett: meggyógyította Asterius
bíró vak leányát, egyfajta próbatételként, hogy bizonyítsa a hit erejét. A bíró
Valentinus kérésére egész háznépével megtért. Ugyanerről a csodatételről más
kontextusban is olvashatunk; miután Claudius bebörtönözte (amiért megszegte
rendeletét, vagy amiért nem a római isteneknek áldozott), Valentinus
beleszeretett börtönőre vak lányába, gyógyulásáért imádkozott, majd
kivégzésének napján hagyott egy üzenetet neki az aláírásával, mely ma eképpen
ismert; „a te Valentinod”. Ez a Valantin napi üzenetküldés eredetének
leggyakoribb magyarázata, ahogy a virág ajándékozásának az, hogy miután
megeskette keresztény szokás szerint a szerelmeseket, kertje virágával
ajándékozta őket meg.
Mindez ismert a mugli világban is, ám van valami,
amiről a varázstalanok történetei nem regélnek, és ezek a dementorok. És hogy
miként kerülhet összefüggésbe ez az ünnep Azkaban egykori őreivel? Erre az a
Valantinus-történet ad magyarázatot, mely még varázsló-körben sem köztudomású,
sőt sokan humbugnak tartják, egy mézesmázos történetnek, melynek nincs
valóságalapja. Pedig több kézirat is – habár néhol többé-kevésbé eltérően –
beszámol Valantinusról, az első varázslóról, aki szembe tudott szállni a
rettenetes lényekkel.
A dementorok köztudomásúan oda gyűlnek, ahol reményt, boldogságot éreznek, hogy
elszívhassák azt, és ugyanolyan üressé, és lelketlenné tegyék az embereket,
mint amilyenek ők maguk is. A legerősebb, legtöbb reménytől és boldogságtól
teljes érzés pedig nem más, mint a szerelem. A lelketlen teremtmények
előszeretettel férkőznek szerelmesek közelébe, főként ha azok muglik, és nem is
láthatják őket így. Elszívják a boldogságukat, és tönkreteszik reményteli
kapcsolatukat: a párok lassan elhidegülnek egymástól, míg nem marad más hátra
közös életükből, mint az elválás.
Valentinus nem volt tudatában varázsló létének, azokat a csodákat, melyeket
véghezvitt, isteni ajándéknak tekintett. Ugyanakkor látta a dementorokat is a
világban, és mivel körülötte senki más nem, saját szent feladatának tekintette,
hogy megvédje tőlük az embereket.
Rendkívül nehéz varázslat lévén, és hogy Valentinus nem volt képzett varázsló,
nem tudni miként, de létrehozta a patrónus-bűbájt, mellyel vissza tudta verni a
sötét lényeket, és elkergetni őket a városból. Nem csak a szerelmeseket, de
minden más embert is megvédett, ezért nevezték őt Patrónusnak, mely pártfogót,
védőszentet jelent. Később, utazása során találkozott más varázstudókkal, akik
látták a dementorokat, és tanítványaivá fogadta őket. Tudva, hogy bennük is ott
van az isteni ajándék, megtanította őket az alaktalan partónus-bűbájra.
Sosem tudta meg, hogy varázsló, mielőtt felfedezték volna az akkoriban
boszorkányság miatt üldözött varázshasználók, kivégeztették. Azonban tudása
fennmaradt, és tovább öröklődött a varázslók
nemzedékein keresztül.
Aki nem hiszi, járjon utána! Aki pedig hiszi, annak boldog Valentin-napot!
