2019. december 15., vasárnap

Szia Kedves Olvasó!

E havi számunkban:
Télen sem állíthatja meg semmi a szórakozást és a Pillangókat - Mi hír a faluban?
Decemberi diákbörze - Charlotte Felagund és Elijah Kearney a reflektorfényben
Csoda a Hópehely lábánál - A DÖK-kel kirándultatok
Milyen finomság kerül az asztalra Karácsonykor? - Nemzetközi ínycsiklandozás
Karácsonyi szünetre fel! - A házvezetők lencsevégen
Az újévi fogadalmakról - Szilveszteri elmélkedés
Egy mosoly nem kerül semmibe, de... - Dr. Who segít
Mire vágynak a csillagok? - Ajándék tippek
Karácsonyi készülődés - Ünnepi képrejtvény

Varázslatos Karácsonyi Ünnepeket
és Boldog Új Évet Kíván
az Edictum szerkesztősége!

Télen sem állíthatja meg semmi a szórakozást és a Pillangókat

Karácsonyi vásár és a programok

Ezen a télen sem kell félnünk, hogy nem jön el a karácsonyi vásár! A bódék december második hétvégéjén, a soron következő adventi gyertya lángjának felvillanásával megnyitották ajtajaikat és várnak mindenkit szeretettel. A jól ismer forralt borok, csokoládéitalok, édességek és különleges sütemények most is karácsonyillatban úsztatják az egész falut és senki se legyen rest elnézni ide, ugyanis egyes helyeken ingyen kóstolókat ígérnek az eladók! A megszokottól eltérő dolgok is beköszönnek, az első például az, hogy idén nem csak december 5-én és 6-án, de egészen december 24-én estig össze lehet futni a falu Télapójával. Egy utolsó kérésre, fotóra vagy beszélgetésre érdemes elcsípni!
Mibe futhatunk még? Leányvásár! No de nem az a klasszikus. Nagyon elhivatott fiatal hölgyek és urak szabad adventi estéiket bocsátották áruba, hogy a befolyt összeggel az árvaházak gyermekétkeztetéseit segíthessék. Licitálni minden héten csütörtökön és pénteken lehet a szökőkút melletti pódiumnál!
Új bódék, édességek mellett a sós piac, illetve az ország szaloncukra mind a kilátogatókra vár.



A korcsolyapálya felújítása

A korábbiakkal szemben idén váratlan fordulatnak tekinthető, hogy november közepén semmi hír nem volt a falu legnagyobb kincséről. A fa felállításra került a közelében, de a pályát rejtélyesen ponyvák takarták és rengeteg szakember lengte körül december közepéig. A polgármesteri hivatal munkatársai azonban nyugalomra intettek mindenkit, nem fog eltűnni! A decemberben esedékes új nyitás oka, hogy korszerűsítik, biztonságosabbá teszik és a pletykák szerint már nem csak fények és dallamok, de egyéb, illúziómágusok által fejlesztett effektusok is kerülnek az esti korcsolyázók előterébe.
Mi alig várjuk már, mi sül ki ebből!



Új év közeleg, új tulajdonlások is jönnek?

Rengeteg pletyka terjengett a Pillangóvarázs sorsáról. Úgy tűnt elanyátlanodott a hely, azt is rebesgették, hogy egy ellenőrzésnél problémát találtak, ami miatt majdnem bezárták. Ennek elébe menve történt állítólag, hogy a tulajdonosok visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak és a helyet egy titokzatos befektető felvásárolta még az ősszel. Nagyjából a pletykákkal egy időben kezdődött meg egy felújítás, aminek mindenki tanúja volt és az étterem összesen öt hétre zárta csak be kapuit, ez alatt azonban sokak szerint csoda történt odabent. Még a nyitásig kis idő hátra van, de az új konyhafőnök és tulajdonos, Neffry Ezra, bizakodó a tervei kapcsán és szerkesztőségünknek azt mondta "Mindenki elégedett lesz, ebben biztosak lehetünk.".
Bárhogy is alakuljon ez a váltás, a falu ismét nagy lépést tett azzal, hogy egy fantasztikus helyből még jobbat hoznak ki a számunkra!

Decemberi diákbörze

Charlotte Elisabeth Felagunddal


Amikor idén először léptél be a nagyterembe, azt már mint végzős tetted meg, ez volt az utolsó első belépésed, mint alapképzéses hallgató. Milyen érzés volt? Eltért az előző évekhez képest?
Nem igazán volt időm erre koncentrálni vagy ebbe jobban belegondolni, hiszen jöttek az ikrek is a Bagolykőbe. Értük izgultam főleg, hogy minden simán menjen, élvezzék az első napot, hiszen az a legmeghatározóbb.
Emlékszem még a saját végzős évemre, eléggé hullámzó volt. Voltak hetek, amikor szinte megállt az élet, máskor egész hónapok tűntek el egy pillanat alatt. Mennyire érzed másabbnak ezt az évet, mint a korábbiakat?
Nekem határozottan ez a legpörgősebb évem, pedig egyik se volt kifejezetten unalmas, ha nem itt, akkor a családi életemben. A család aggódik is egy kicsit, hogy a végén minden simán menjen.
Mi az, amit úgy érzel, hogy mindenképpen meg kell tenned még ebben az évben itt?
A végzős tánc. Mindenképp a végzős tánc.
A bagolyköves pályafutásod mellett egyre felívelőbbé vált a zenei karriered is. Az utóbbi időben gyakran fordulsz meg Pécsett, rendszeresen vannak próbáid, egyre inkább vagy része az ottani világnak. Mennyire forgatta fel ez az egész az életedet?
Imádom Pécset, az ottaniakat, a hangulatot és, hogy ennek az egésznek a részese lehetek. Persze ingázni rossz, ezért tervezem az odaköltözést az itteni tanulmányaim befejeztével.

A zene, mondhatjuk úgy, egy hagyaték, mely a Shanes családban öröklődik tovább, nagymamád után egy generációugrással te vagy a következő tehetség. Mennyire volt döntő szerepe abban, hogy elmélyedj a zenébe?
Zenélek mióta az eszemet tudom. Csak volt pár év kihagyás, míg lázadtam, de jó visszatérni ebbe a világba. Nem tudom máshogy mást csinálva elképzelni az életem.

Az, hogy a zenei élet szerves részévé váltál, mennyire befolyásolta a jövőbeni terveidet? Mi az, amit mondjuk három évig tervezgettél és mi az, ahol most tartasz? Ez a tipikus mi leszel, ha nagy leszel kérdés.
Ebből adódóan valószínűleg dalszerző, előadó leszek. Tudod, nagy koncertek, meg a többi. Már izgatottan várom, hogy az életem ekörül forogjon.

Közelednek az ünnepek és tudom, hogy ez az időszak nem könnyű a családodnak, különösen, hogy egy igen domináns személyiséget veszítettetek el a nagymamád halálakor. Hogyan készül a család? Ki vette át az irányító szerepét?
Idén apa irányít és pont ezért lesz olyan sablon karácsony. Nekünk olyan még úgyse volt, most meglátjuk, hogy mennyire megy ez a családunkban.

Mi az, ami nálatok elengedhetetlen az ünnepi készülődésben és az ünnepek idején?
Hmmm, ki választja ki a fát.. azért mindig küzdelem van.

Van a családodnak különleges karácsonyi szokása, amit másoktól még nem hallottál?
Biztosan, maga a család is különleges.

Ebben egyetértünk. Nagyon szépen köszönöm Charlie a válaszaidat és Boldog Karácsonyt Kívánok!



Elijah Kearney

Elijah kócos kobakját jól ismerik nemcsak évfolyam- vagy háztársai: a mugli származású kis eridonos az elmúlt két évben sokat bátorodott és barátai körében egyre inkább bekapcsolódik az iskola életébe. Az órák keretében és azon kívül is lelkes, még ha itt-ott be is csúszik egy-egy baki; s ez az energia könnyen megfertőzi a környezetét is.


Kevesen tudják rólad, hogy a családodban te vagy az egyetlen varázstudó. Nyilván nagyon furcsa lehetett egyszerre belecsöppenni ebbe a teljesen idegen világba, ráadásul egyedül. Hogyan változott a varázsvilágról alkotott nézeted az első benyomás óta?
Igazából én alapvetően nem csinálok ebből nagy titkot, sőt, szerintem olyannyira nem, hogy lassan úgy is mutatkozom be. Deeee... nem is ez szokott lenni a téma így hát igen, igen, kevesebben. Öhm... huh. Bocsánat, az ilyen kérdezős dolgokban sem vagyok a legjobb, ha elkalandozom, akkor tessék rám szólni! A furcsa szó nagyon... kevés hozzá. Igazából ugye voltak jelek, de senki sem hiszi azt, amit jelent. Mármint, én sok mindenben hiszek, de valahogy ez olyan dolog volt, amire még álmomban sem gondoltam. Ki nem játszott mágusost kicsinek vagy nagyobbnak? Aztán, amikor tényleg megtörténik, elfutsz és el se mered mondani, mert azt hiszed, hogy te vagy zizi és képzelődsz. Én mondjuk inkább hittem abban, hogy én vagyok az a kölyök, aki fölött mindig esik az eső, meg ilyenek. Végül pedig mégsem és mégis. Oké, belekavarodtam.... Szóval igen! Furcsa és baromira sokkoló. Hogy ott volt mindig előttem és semmit sem láttam belőle. És akkor még ki is derül, hogy én is tudok olyat? Neeem, ez olyasmi, amit még gyerekfejjel is nehéz benyelni. Viszont voltak segítők, nagyon aranyosan elmondtak mindent, hogy mi is ez, mitől ne féljek. Mégis... Hogy hogyan változott? A kezdeti folyamatos sikításból ma már egészen jól megkedveltem. Nem megy ez nekem a legjobban, de kijövünk. Először inkább hittem olyan dolognak, ami összenyom, egész picire és túlnő rajtam. Most kezelhetem, megmutathatom és, bár amúgy a kötelezőkön kívül kevesebbet varázsolok, azt hiszem, már nem akarok annyira hátat fordítani a világnak, amikor végzek az iskolával. Sokat változott és jó irányba, szerintem. Nem akarok mindent ezzel megoldani, mint aki beleszületett vagy ismeri már nagyon régóta. Csendes rajongója vagyok az egésznek!

Ez jó hasonlat! Melyik része fogott meg a legjobban eddig? Mi az, amit szeretnél még látni, kipróbálni belőle? Esetleg el tudod most már képzelni, hogy később is mágiával kapcsolatos munkát, hobbit válassz?
Köszönöm szépen! És öööö... hű. Az egész? Mármint, tényleg, maga a dolog, hogy létezik és működik. Meg-meg, hát nekem ugye a kastély, meg az a hely volt az első, ahol vásárolni lehetett vagy épp csak sétálni és ezek a példák vannak csak előttem. Nem tudnék konkrét részt mondani, viszont ha mégis kell, akkor az az, hogy még egy képkeretben is van élet! Az volt az, amikor tudtam nevetni rajta, nem pedig azon aggódni, hogy mi lesz itt velem. Öhh, mindegy is. Aztán most már a bűbájok része, ahogy valamiből valami lesz és fordítva. Az átkokat nem szeretem, a normális, vagyis a mágiamentes dologban sem szeretem igazából a fegyvereket, csak a játékokban, így itt sem akarok átkozni. Nem is mennek. A többi sem még, de legalább ezek nem. Szerintem lehet én vagyok az egyetlen, aki sosem átkozott meg senkit. Mármint az, ha a cipőfűző összecsomósodik meg ilyenek, az nem igazi átok, tehát én nem. És nem is tervezem kipróbálni. A kviddicset viszont igen! A köves játék nem jött be nekem, túl egysíkú, a többi meg... nem tudom hirtelen mik vannak még. Szeretnék majd még megnézni sok helyet, inkább azt próbálnám ki, milyen a többi város vagy épp a világ másik részén! Úgyis utazni szeretnék hobbinak, belefér. A hobbit még talán el-eltudom képzelni, de hogy a munkát is... Az valahogy még mindig nem biztos. Még szerencsére van két évem, hogy eldöntsem, de sajnos nem látom azt sem, hogy tovább akarok-e menni és, ha igen, mi lenne nekem a jó. De majd sokat alszom rá!


A családod hogy fogadta és mennyire dolgozta fel mindezt? Sikerült őket is megfertőzni valamelyest? Illetve átvettek esetleg valamit a mágikus világból?
Amikor már jöttek és felállították a tényeket... hát nehezen, vagyis, nem is tudom. Mert szerintem anya kicsit sokkos volt, az apák meg mindig olyan mogorvák ilyenkor. Szerintem ő nem kezeli sehogy sem, sokat utazik, ő repülőket vezet és keveset van otthon, lehet akkor elmondták neki és azóta is úgy van vele, hogy nincs vagy elmúlik. Anya próbál nyitni mikor hazamegyek, kérdezget meg minden, azonban nem érti - hogy nem akarja vagy nem tudja, már más kérdés. Azt mondhatom, nem fogadták olyan rosszul, mint amennyire lehetne egy pánikolós embernek az ilyet elképzelni, viszont olyan jól sem, mint a tökéletes képben. Az a jó, hogy nem varázsolhatok otthon, a fura cuccokat meg megszokták, ahogy a könyveket is, ha tanulnom kell valamit. A többi holmi úgyis pihen. Bár egyszer majdnem az üstömben akartak bográcsolni... Lényegében szerintem kicsit furán fogadták, én rosszabbul mondjuk, de mást vártam. Ne legyek félreértve, nem haragszom! Sőt! Még jobb is, hogy otthon úgy vagyok kezelve, mint eddig. De nem, nem ragadt át rájuk semmi sem, így ha fertőzök is, akkor nagyon lassan.

Akadt más is, ami esetleg nagyon más, mint ahogy azt a muglik elképzelik? Milyen maga az iskola, az eddigi benyomásod a tanodáról?
Igazából... akadnak még dolgok, amik érdekesek. A Legendás lények óra, meg maga a könyv is. Azt hiszem, az volt az első, amellyel jobban megbarátkoztam, mint a varázslással. Mert hát, oké, csak tündérmanó meg ilyenek, de mégis...! Nekem nagyon bejött! Talán ott jött meg először a bátorságom. Sőt. Aztán meg, most már tudom, hogy tök sok minden van, amiben nem hittem, de létezik. Jó, nem láttam sárkányt, de ugye vannak és ilyenkor kicsit könnyebb. Nem lény, de mint a sellők, vagy a vérfarkasok és sok más. Látni, hogy vannak átfedések és kézzelfoghatóbb a dolog, hihetőbb. Nem is tudom, hogyan fejezzem ki magam jól... Amikor ez az egész új és friss, sokkoló. A tananyag, az újdonságok, minden. És akkor olvasod hogy: jééé, lehet az a macska kneazle volt vagy az a kedves kutya egy crup. Vagy az a színes valami, vagy akármi. És olyankor így megállsz és... hű. Nem mese, nem valami kitalált izé. Amit lehet, meg is foghatsz, és... és... bocsánat, belekavarodtam! Mindenesetre, az órát nagyon szeretem, igazából mindet, egyre biztosabbra érzem.


Aztán ott van még maga az Eridon. Először azt hittem, itt is csak osztályok vannak, aztán nem, ott vannak a házak. Az, hogy ez mennyire jó dolog... fogalmam nincs. Nem skatulyázok senkit semmibe bele, mert nem is azt nézem én megvallom. Viszont, mégis... van egy kisebb közösség a hatalmas tömegben és biztató. Nem nevetnek ki, nem kell a sarokban kuporogni, beszélgetni kezdtem szinte azonnal, megismerni, hogy másnak is ugyanilyen, hogy nem kell félni, hogy nem leszek egyedül és a többi. Valahogy nem olyan, mint az általánosban, hogy ülsz a hátsó padban és semmi. Eleve le vagy foglalva az anyaggal és előbb-utóbb valaki odacsapódik. Főleg, hogy itt is lakunk. Szerintem ez a bentlakásos dolog sokat is dob rajta, könnyebb feloldódni, megtalálni a hasonlót. Meg még ha morcos is a Házvezető arca, nem harap, ez biztos! A többiek meg... mindenki. Főleg a szobatársam, Petya! Ezeket mind a háznak köszönhetem, még ha tök nyálas szöveg is!

És végül, hogy mit üzennél előre azoknak, akik a te cipődben járnak?
Hmmm... Egyet biztos, ne féljenek. Jó, a Bájitaltantól igen, mert mocskos nehéz, meg minden, de amúgy ne. Én elpazaroltam egy csomó időt erre és bánom. De ne. Annyi segítő kéz van, mint a fene. És aztán kinyílik a világ. Seprűn lehet repülni, unikornist látni és minden. Nem, nem tudom teljesen körbeírni. Az a lényeg, hogy... hogy semmi. Engedd el magad és beszippant. De a jó értelemben.

Csoda a Hópehely lábánál



Biztos nem sokan tudják, hogy a diákönkormányzat által lebonyolított november végi kirándulás székhelye Sněhová vločka magyarul Hópelyhet jelent. Ez a csodálatos név, bár hangzását illetően kemény, mégis oly kedves tartalmat hordoz. A szervezők és a helyi erő mindent megtett, hogy ezt az oda utazóknak bemutathassák nem csak a programokon, de a hely egyediségén át. Sízési, snowboardozási és szánkózási lehetőségeken túl korcsolyára lehetett pattanni, egyesek kipróbálhatták a lékhorgászatot, sőt, olyan mágikus csodákban volt részük, mint a tökéletesen hibátlan hóangyal és hóember készítése! Ez a hely tényleg egy amolyan ünnepi paradicsom, amit bárki bánhat, ha kihagyott.
Az ünnepek ott is vészesen közeledtek, így az egész kicsiny helység fényárban úszott, pompába burkolták magukat és bemutatták, hogyan mulatnak szomszédaink. Szerveztek az oda érkezőknek bált, tábortüzes estét, éjjeli titoktúrát és nem maradhatott ki az elengedhetetlen mese sem az itteni hagyományokról.
Mi volt a legkülönlegesebb? Talán az, hogy rénszarvasok helyett póniszerű szárnyas lovak húzzák a szánt, így segítve szorgosan, hogy az ajándékok mindenkihez elérhessenek! Hát nem csodás?
Nem csak mi láttuk ezt így, szerkesztőségünk egy-egy kirándulót is elcsípett, hogy megtudhassuk, mit éltek át! Nem akarunk a levegőbe beszélni, megmutatjuk hát, hogyan élték meg az ott lévők!


Hogy tetszett a DÖK idén szervezett téli kirándulása a résztvevőknek? Milyen élményekkel gazdagodtak a pihenés alatt?

Zippzhar Mária Stella: Alig bírtam nyugton megülni a fenekemen odafele úton, már akkor minimum három embernek okoztam halláskárosodást, ahogy minden egyes hófoltra hangosan rácsodálkoztam. A legszebb az egészben az, hogy a programoknak hála egész végig ilyen izgatott állapotban rohangásztuk végig a kirándulást - nem csak én, de mindenki akit magammal rángattam fel a hegyre, le a hegyről. "Megtanultam" síelni - azaz most már nem esek el, ha egy helyben állva kaszálok a botokkal a kezemben -, szánkóversenyeztem - bár ennek lehet titokban kellett volna maradni, na már mindegy -, kipróbáltam legalább egymillióféle forrócsokit és egy darabban hazajutottam! Abszolút siker, én magam sem tudom, hogy csináltam.
Rudolf-pirosra égett az orrom a tűző napon, de abszolút-abszolút megérte, nem bántam meg, és nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam hasonló utakon részt venni. Köszönöm DÖK!

Sigrídur Merope Einardóttir: Nagyon tetszett! Még csak most érkeztem Magyarországra és még itt sem fedeztem fel szinte semmit, de máris ellátogathattam egy másik országba a Bagolykőnek hála! Gyönyörű szép hely volt, a hideg és a hó pedig emlékeztetett az otthonomra, máskülönben amúgy a táj teljesen másmilyen, mint Izland. Rengeteg mindent lehetett csinálni, fantasztikus volt! Sněhová vločka csodálatos hely, ahol sokkal több mindent lehet csinálni, mint az ember egy kis faluról gondolná és hihetetlenül szép! Kicsit olyan volt, mint amilyennek a Mikulás faluját képzelhetnénk, varázslatos. Elsősorban ugye síelni próbáltam, amiről hamar kiderült, hogy köszönőviszonyban sem vagyok vele... így mondják, ugye? Aztááán... hát a snowboardot már meg sem mertem próbálni, de a szánkózás azért még mindig nagyon jól ment! Ó, és a szárnyas lovas óriás szánok! Azok egyszerűen csodálatosak voltak, imádtam! Egy kicsit koriztam is, meg hasonlók, de sajnos tovább nem tudtam élvezni annyi mindent mert... hát... beteg lettem egy kicsit... tudom, tudom, izlandi lány betegen, felháborító! De nem volt vészes, tényleg nem, és így is nagyon szuper volt!
Imádok mindenféle kalandban részt venni, ez pedig számomra az volt! Megismerhettünk egy másik országot, világot, kultúrát az iskolának hála, ami szuper jó dolog szerintem! Egyébként is örültem, hogy ide jövök Magyarországra tanulni és megismerhetem édesanyám szülőhazáját, de hogy még világot is láthatok az iskolának hála... el is mondom itt, most, hogy nagyon köszönöm ezt a lehetőséget! Úgy érzem nagyon jól választottam!

Emily Dorothea Fisher: Idén a DÖK szervezésében egy gyönyörű helyre látogathattunk el és volt lehetőségünk havat látni, ami itthon egyre ritkább, így úgy vélem, hogy a lelkesedés még erősebb volt az induláskor. Az első napokban új sportokat volt lehetőségem kipróbálni és egyre inkább elkezdtem érdeklődni a téli lehetőségek iránt is, ami nagyon jó, hiszen megakadályozza, hogy ezt az időszakot csak pokrócba csavarva, bejgli evéssel töltsem.

Denis A. Brightmore: *letesped az egyik székre* Jók a programok, minden jó. Csak sok k*csög van. *hatásszünet* Nem, vicceltem. Komolyra fordítva a szót eléggé bejövős volt. Egyetlen program sem volt kötelező a diákoknak, ami azt jelenti, hogy nekem sem, mint egyik felügyelőnek, így nem kellett elmennem például kipróbálni a póni-szánt. Bah, még mázli. A diákok is élvezték és gondolom ez a lényeg. Nem? *segélykérően tekint körbe megerősítésért*
Ha élményekkel nem is, de tanulsággal mindenképpen; soha többet nem megyek húzósabb ideig gyerekek közelébe, főleg, ha Zippzhar is köztük van. Néha a plafonon vagyok tőle. *magában motyogva megy ki*

Helvey Belián Balázs: Őszinte leszek: kellemes csalódás ez nekem most. Nemigen mozdultam ki már elég régóta, főleg nem ilyen messzire és többed magammal, így azt kell mondjam, király dolog ez! Köszönöm az alkalmat, a helyszín csodás, még ha nem is vagyok akkora sportember, itt a hegyekben akkor is lelkesedik az ember, ha seggen csúszik egész nap a lejtőn lefele. Ha hasonlóak lesznek még, talán benevezek előre azokra is, nem gondoltam volna, hogy az iskola keretein belül ilyesmikre is akad lehetőség. Ez menő. Menők vagytok.
És élmények? Huh, nekem rengeteg. Azt hiszem a legnagyobb az, hogy nem zárhatom magamra az ajtót örökké, hogy egyedül gubbasszak. Nekem adtatok most valamit, amit, ha nem is mondok ki nyíltan, de köszönöm. Talán van még rajtam kívül olyan, akinek sokat jelent egy kis közeg, még ha hógolyócsata is az ára. De ha nevesítenem kell a gyereket, akkor tényleges pihenés, a léleknek.

Milyen finomság kerül az asztalra Karácsonykor?

Gondolom, nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, hogy a Karácsony nem telhet el úgy, hogy ne tömnénk meg a bendőnket valami finomsággal. Néhány családnál ropogósra sült hal csusszan a tányérra friss burgonyasalátával, máshol a hagyományos töltött káposzta kerül fel az ünnepi terítékre és akadnak olyan háztartások is, ahol már a nyugati szokásokat követve illatos, gesztenyével töltött pulyka lesz az ünnepi étel. De azon gondolkodtál-e már, hogy vajon milyen különlegességek készülnek el a távolabbi tájak konyháin a szenteste közeledtével?

Ennek jártam utána és hidd el, olyan különlegességeket gyűjtöttem össze, hogy talán idén karácsonykor ti is megújítjátok a menüt. Egyet garantálhatok, ha elkészítitek ezeket az ételeket, mind a tíz ujjatokat megnyaljátok!

Albániában például tökből és dióból készült pitét tálalnak fel 24-én este, és egy varázslatos fűszer segítségével úgy feldobják az ételt, hogy azt követően legalább fél órán át abba sem hagyják az éneklést. Hogy mindez a mágikus pitének köszönhető-e vagy szimplán a karácsonyi puncsnak, nos... ezt a kísérletezőkre bíznám.


Argentínában a karácsonyi vacsorának elmaradhatatlan eleme a Turrón, mely egy spanyol különlegesség. Mézből, cukorból, tojásfehérjéből és apróra vágott diófélékből készül. Az édesség első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, ízre már annál inkább. Édesség a javából, igazi cukorbomba! A varázslattal átitatott diódaraboknak köszönhetően pedig fogyasztás közben pattogó hangot ad ki magából. S ha netán megfeledkeznél a fogyasztásáról, még szikrázik is a távolban, csak hogy észrevedd és egyél belőle még, még és még!


Tovább utazva egy másik kontinensre, máris Ausztráliában találjuk magunkat. Nem kell megijedni, nem kenguru kerül az asztalra. Ausztráliában kedvelik a hideg ételeket, így hidegen sonkát és pulykát tálalnak leginkább. Emellett azért a meleg étel sem áll távol tőlük, grillezett csirke és pulyka szintén része lehet az ünnepi lakomának. Ezekben persze nincs semmiféle különlegesség, viszont úgy tűnik, hogy az ausztrál varázslócsaládok is szeretik megbűvölni a desszertjeiket. Imádják a mézeskalácsot, amit alakváltó tésztából gyúrnak. A trükk az adalékanyag pontos kimérésében rejlik, s ha jól csinálod, akkor olyan mézeskalácsot kapsz, ami olyan alakot ölt, amire a vendég éppen gondol. Ha szívecskét szeretne, akkor szívecske formájú lesz a kalács, ha rénszarvas ugrik be neki az orrába kúszott illatoknak hála, akkor rögvest agancsot növeszt a kis kalács. Azonban vigyázz, ha elrontod a receptet, a mézeskalács elnyúlik és képtelen lesz normális alakot ölteni.



Ugorjunk most egy nagyot Brazíliába. A minap az egyik Brazíliából érkezett diákot faggattam arról, hogy ugyan mégis, náluk mi kerül az asztalra karácsonykor? Azt gondoltam, hogy majd megemlít egy dolgot. Ehelyett kapásból tíz dolgot is felsorolt, többek közt a sertésbordát, tőkehalat, sült pulykát és a csirke salátát. Ennek az a különlegessége, hogy mazsola is kerül bele. Én mondjuk inkább látnám azt a mazsolát egy kalácsban, de ki tudja, talán még egy hússalátával is finom. Desszertjeik közt szerepel a karamell krém és a brazil dióból készült finomságok. Az ételekhez kísérőként szolgáló almaboruk pedig egy titkos mágiának hála ezer színben pompázik.  


Észak felé utazva a hűvös, szeles Kanadában találhatjuk magunkat, ahol szintén nagyon finom ételek kerülnek az ünnepi asztalra. Náluk például kihagyhatatlan az áfonyaszósz és a karácsonyi puding, egy speciális, vagdalthússal töltött pite, az omlós tészták tengernyi változata és a temérdek nyalóka. Különlegességük a mézeskalács házikó, ami körül egy apró kis varázsigének hála mindig hull a hó. És ami a legizgalmasabb, hogy a körötte kavargó hópelyheknek vaníliás az íze.


Menjünk vissza dél felé, egész pontosan Chilébe, ahol hagyományosan sült pulyka kerül az asztalra, ott sokkal inkább az italokra fordítanak nagyobb figyelmet. Egyik kedvenc karácsonyi italuk a Cola de mono, minek jelentése a "majom farka". Ez a sokak szerint ízletes ital egy különleges, helyi alkoholból (az aguardientéből) készül kávé, vanília, tej és szegfűszeg ízesítésével. Másik nagy kedvencük a Ponche a la romana, amely egy tojáslikőr alapból, pezsgőből, ananászléből és fagylaltból összemixelt ital.  Az alkoholos italok mellé többnyire chilei piskótát tálalnak, ami kandírozott gyümölcsökkel, dióval, mandulával és szegfűszeggel van ízesítve, és állítólag még a leggonoszabb ember lelkét is megszépítik szentestére.


Ezen országokon kívül még számos más nemzet sajátított el különlegességeket, de bízom abban, hogy ezek közt is megtaláljátok a kedvenceteket!

Pixie Dust

Karácsonyi szünetre fel!

Házvezetőink már készülnek


Ophelia Carolina Brown alig várja, hogy kitörjön a téli szünet és kimozdulhasson. A hirtelen megkapott házvezetőség miatt szinte semmire sem maradt ideje, így elhatározta, hogy abban a két hétben, amíg távol lehet az intézménytől, mindent bepótol, amit csak be lehet.
Az biztos, hogy ha valaki igazán élvezni fogja a szünetet, akkor az a Sárkánytant oktató tanerő lesz, aki a rezervátum helyett idén inkább a környék legmenőbb bulijaiban bukkan majd fel. Nem csodálkozunk rajta, hogy kicsit sok volt a hirtelen jött váltás és reméljük, hogy az új évre visszatérve a házat a tőle megszokott lendülettel és lelkesedéssel vezeti tovább. Ha javasolhatjuk, a bulik legjavát a piros házba is csempéssze be, hiszen a pörgés a lételemünk!
A képen - egy bennfentes - szerint épp a parti-arcát próbálgatja a tanárnő, mert számos kritika érte, hogy az utóbbi időben mosolygás helyett inkább vicsorog. Nos, van még pár nap a szünetig, mi biztosak vagyunk benne, hogy sikerül majd a legjobbat kihoznia belőle.


Nem kisebb fába vágta a fejszéjét az Eridon újdonsült házvezető-helyettese, Francesco Nico
Bianchi, aki a szárnyra kapott pletykák és az egyre több róla megjelenő kép alapján a szünet alatt legalább tíz hangszeren szeretne megtanulni játszani.
Többek elmondása szerint a férfi kitalálta, hogy egyszemélyes zenekart alapít és, bár a karácsonyi időszakról már lecsúszott, de húsvétra egész albummal jelentkezik majd, amin a zenei sokszínűség mellett csodálatos énekhangját is megcsillogtatja majd. Úgy tűnik, egy rejtett tehetség él közöttünk és amilyen szerény, ha nincs ez a kéthetes leállás, talán sosem tudjuk meg, hogy milyen ügyes is valójában.
Úgy tudjuk, hogy nagyon elszánt, a cél elérése érdekében több zenélni tudó kollégával is beszélt már, hogy tanítsák őt és az első órákat is elkezdte már venni. Persze, ahogy a pletyka elindult, úgy a lányszívek is aggódva rebbentek meg, hiszen valljuk be, igazán jó érzés ránézni a férfira, vagyis, ha ez a zenei pálya beindul, esélyes, hogy új helyettes után kell néznie Brown tanárnőnek és akkor bizony még az is megeshet, hogy két nő vezeti majd a házat. Csak csendesen megsúgjuk: nem kellene.

A friss házas Levita házvezető-helyettes, Szentmihályi L. Izabella idén úgy tervezi, hogy mindent felfal, ami a kezei közé kerül és ehető. Főleg persze pitéket szeretne enni megállás nélkül, de ha éppen nincs pite, akkor bármi jó. Egyesek szerint ez azért van, mert nincs is jobb a karácsonyi ízeknél, amiket semmikor máskor nem lehet enni, hiszen pont ezért karácsonyi ízek, mások szerint azonban a házasságot követő gyors gyermekáldás az oka.
Bennfentesek elmondták, hogy Norbi alig várja, hogy saját kviddics csapata legyen, és bármennyire is sokszor van ez a kijelentés használva a családtervezésnél, a férfi ezt nem csak úgy kijelentette, hanem teljesen komolyan is gondolja. Tervei szerint mostantól kviddics szenvedélyét családi vállalkozássá fejleszti és csak két kikötést határozott meg gyermekeivel kapcsolatban: először egy erős terelőnek, végül pedig egy légiesen könnyed fogónak kell születnie. Hogy Iza mennyire ment bele ebbe a vágyba vagy mennyire sejti, hogy ez egy komoly terv, azt nem tudjuk, de ha valaki szeretné, hogy a tanárnő szíve megenyhüljön, vigyen neki pitét.


Ha valaki igazán unja a kérdést, hogy mit fog csinálni karácsonykor az a Levita házvezetője, Perge Vanessza, aki minden nap úgy él, mintha karácsony lenne. Persze azért szerinte is kiemelkedő ez az ünnepi időszak, így kétszázzal pörög és nem is érti, miért van az, hogy valaki képes még megkérdezni, hogy várja-e már a karácsonyt. A nő maga a karácsony már most, folyamatosan karácsonyi dalokat dúdol, karácsonyi pulcsikban jár és az összes ékszere is karácsonyi.
Viszont láthatóan már kezdi elveszíteni a türelmét, hiszen a kép készítése közben is azt kérdezték, hogy szereti-e az ünnepet. Nem tudni persze, hogy szándékosan vagy csak véletlenül nyúltak ezzel bele a dologba, de jó, ha mindenki tisztában van vele, hogy a tanerő nagyon szereti a karácsonyt és nála minden nap karácsony. Bármit kérdezhettek vele kapcsolatban, csak azt ne kérdezzétek meg, ha jót akartok, hogy szereti-e, mert azzal, mint látható, nagyon fel lehet mérgesíteni. De szívesen kóstol karácsonyi sütiket, énekel karácsonyi dalokat - állítólag még rappelni is tudja őket -, csak a legalapvetőbb kérdést ne tegyétek fel neki.

A Navine vezetősége idén nagyon máshogy gondolkozik a karácsonyról, a pozitív példa arra, hogy ez az időszak jó dolog, Neffry Ezra házvezető-helyettes, aki amikor csak teheti, megörvendezteti a diákokat és tanár kollégáit egy-egy kis ajándékkal, ünnepi nyakkendőket köt, érdekességeket mesél a karácsonyi szokásokról. Az órái - bár maga a téma igen kényes, mégis - mindig jó hangulatban telnek, de amióta beköszöntött az adventi időszak, szabályosan ünnepi, ami ott folyik. Minden csoporttal adventi kalendáriumot nyit, közös énekléssel kezdik meg az órákat és sokkal nyíltabbá vált, mint korábban megismerhettük, pedig akkor sem volt az a kimondottan zárkózott személy.
Kifejezetten a tanári kar női tagjaival figyelmes: Strakhova professzor asszonynak információink szerint minden nap egy-egy vidám képeslapot küld, Mikola tanárnőnek szerenádozik, sokszor a kastély ablakain kihajolva, mintha egy fordított Rómeó és Júlia erkély-jelenetbe csöppennénk, míg Fisher tanárnőt rendszeresen megtáncoltatja, akár egy zsúfolt folyosó közepén is. Láthatóan imádja ezt az időszakot és elképzelésünk sincs, mi történik majd akkor, amikor eljön az ajándékbontás ideje.

Nem lehet minden móka és kacagás, ha már az egyik félben túlcsordul a karácsony-láz, akkor
jellemzően a másik fél a háta közepére sem kívánja. Bizony, a fotó tanúsága szerint Mitzinger Bence is ugyanígy érez. Ezra társaként eleve nincs könnyű dolga, hiszen a házban már a nulladik percben minden a karácsonyról szólt és hiába próbálta finoman tompítani a túláradó lelkesedést, a végén a közepén találta magát. Az ünnepi mámornak és ennek a pulcsinak is.
Az ajándékot magától a helyettesétől kapta és, bár akkor még kedvesen fogadta, nem hitte volna, hogy egy életre megváltozik benne minden. A "csak próbáld fel" eredménye az lett, hogy mindegy, hogy mit tervez felhúzni, valahogy mindig ez a túldíszített csúnya-pulcsi lesz rajta, mert bárhova megy, a ruhanemű követi őt és egy-egy óvatlan pillanatban a nyaka átbújik a fején, onnantól pedig leszedhetetlenné válik olyannyira, hogy erőszakkal sem lehet megszabadulni tőle, csak amikor a nem éppen ízléses darab úgy dönt, hogy elég volt a férfi testén tartózkodásból. És itt nem segít sem az olló, sem a pálca, a különlegesen erős bűvölésnek hála egészen év végéig élvezhetjük ezt a látványt.


A Rellon házvezető párosának igen kalandos élete és éve volt, így hát rájuk fér a lazítás. A Quinn Ashwood - Anna Weißling páros ezt csakis egy kellemes, meleg helyen tudja elképzelni, ahol egész nap a fűben heverészhetnek és csend veszi körül őket.
A fűben heverészés olyan, mint a sétálás, nem lehet arra születni, hogy jól csináld, erre rá kell érezni, idomulni kell hozzá. Éppen ezért a két tanárnő felkerekedve ezen már több ízben is felkereste a kívánságok termét, hogy ott az egyes országoknak megfelelő környezetben és fűben fekve próbálgassák, hogy melyik is számukra a legideálisabb hely.
Többen érdeklődtek már, hogy hova terveznek menni a szünidő alkalmával, de úgy tűnt, hogy még nem találták meg a tökéletes helyet vagy, ha meg is találták, nem szeretnék, hogy bárki is tudjon róla. Reméljük azért, mikor beköszönt az újév, megtudhatjuk, hogy a föld melyik pontján a legtökéletesebb a fű karácsonykor egy kis heverészésre és semmittevésre. Nektek van tippetek, hogy merre lehet ez a hely?


Az újévi fogadalmakról

Mindenki gondolt már rá, legalább egyszer. Aztán feladta. Vagy el se kezdte teljesíteni, amit akkor és ott elhatározott, mert a halogatás az mindig jó barátként ott ül mellettünk, és kb. mint a rajzfilmek angyalkái és ördögei, sugdosnak a fülünkbe: „Á, ráérsz erre még!”
Pató Pál jut erről eszembe, Petőfi híres verséből, az „Ej, ráérünk arra még!” sorával. Mégis, mitől lesznek ezek sikeresek?
Hogyan válthatjuk valóra úgy az álmainkat, hogy nem szakadunk bele?
Van egy rossz hírem: a sikerért meg kell dolgozni. Semmit sem adnak ingyen, ennek is ára van és elsősorban az a legfontosabb, hogy te magad tudd, számodra mit jelent a siker fogalma. Mert ami neked az, lehet, hogy másnak a legnagyobb rémálom.


Tegyük fel, hogy hízni szeretnél. Észrevetted? Direkt nem fogyást írtam – túlhasznált már és vannak emberek, akiknek céljuk, hogy felszedjenek magukra pár plusz kilót. Nos, ez van, akinek sikerül, van, akinek nem.
Ami a legeslegfontosabb a felismerés után, hogy számodra mit jelent sikeresnek lenni, az, hogy reális legyen ez a célhalmaz. Azt javaslom, hogy szépen egy naplóba jegyezd le, hogy tudd később mérni, meddig jutottál el.

Az emberi agy rendszerekben gondolkodik többnyire, mindenben mintákat keres, fontos, hogy legyél következetes.
Ha reális céljaid vannak, akkor nem fogsz beleesni abba a csapdába, hogy olyan teljesítményt vársz el magadtól, ami jól beláthatóan nem valósítható meg.
Én itt nem értek egyet azokkal, akik azt sulykolják belénk, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból mindenáron.


Nem. Nope. Én a lassan járj, tovább élsz elvet követem és inkább a teknős pártján állok, ha rémlik a futóversenyes sztori nektek.
Persze, fontos a pozitivitás, hogy önmagadat ne becsüld alá, de azért nem kéne biztosítókötél nélkül fejest ugrálnod az ismeretlenbe. Teszem azt, ha még az életedben nem táncoltál, akkor nem fogsz rögtön a Hattyúk tava főszerepében fellépni. Amikor megszülettél, akkor sem rögtön Usain Boltot is megszégyenítően sprinteltél. Kicsiben kell kezdeni, elsajátítani az alapokat és utána lehet már maratoni szinten művelni valamit.

Nem azt mondom ezzel, hogy ne legyenek akkor céljaid. Dehogynem! Legyenek! De tölts elég időt magaddal, ismerd meg magad és ennek fényében állíts olyan célokat, amelyek helyzetedhez, személyedhez szabottan teljesíthetők.
Így sokkal jobban épül majd az önbizalmad, mert fokról fokra haladsz és nem rögtön a legnehezebb résznek indítasz neki.
Sok sikert kívánok az újévre minden kedves olvasónknak!

Egy mosoly nem kerül semmibe, de...

Kedves Dr. Who,
Nagy bajban vagyok! De tényleg, nem olyan kicsiben, mint mások általában, ez annál jóval több! A minap megtudtam, hogy a legjobb barátnőm hatalmas ajándékkal készül nekem karácsonyra. Kicsit megijedtem, ő elég jómódú családból származik, én viszont nem állok ilyen jól. Saját készítésű ajándékot terveztem be, hetek óta dolgozom rajta, de mi van, ha nem elég? Mi lesz, ha nem fog örülni? Szerinted mi lenne jó B terv? Persze nem az ár a lényeg, de azért mégis rossz érzés lenne, ha nem viszonoznám hasonlóan, nem?
Ajándékparás barátnő

Kedves Ajándékparás!

Ő a legjobb barátnőd, vagyis pontosan ismeri az anyagi helyzeted és téged is, vagyis, ha valaki nem vár el tőled hatalmas ajándékot, az éppen ő. Hidd el, bármit is adsz neki, nagyon fogja szeretni és nagy becsben tartja majd. Ha mindenképpen szeretnél még mellé valamit, akkor azt javaslom, hogy szervezz egy közös délutánt vagy estét, ahol csak ti ketten vagytok, beszélgessetek, élvezzétek egymás társaságát és meglátod majd, egy pillanatig sem lesz hiányérzeted sem neked, sem pedig neki. A szeretet, amit egymásnak adnunk, olyan ajándék, amiből nem létezik legnagyobb, ezt sose felejtsd!


Drága Dr. Who!
Először is engedd meg, hogy kellemes ünnepeket kívánjak neked és a családodnak. Igazság szerint az ünnepek közeledte olyan furcsává teszi az embereket, hogy magam sem tudom miért így kezdtem a levelet. Még az is ritka, hogy valakinek visszaköszönjek a folyosón, alig ismerem őket, most meg annyira hangulatban van mindenki, hogy a menő lányok is köszönnek nekem. Eddig azt hittem, én vagyok a fenyőfa tetején magányoskodó csúcsdísz, lehet ezután is az leszek? De ami rosszabb, a segítségedre szorulok. Egy ismeretlen, nagy doboz hevert az ágyam végében Mikulás reggelén. A nevem volt rajta, de nem merem kibontani. Vajon átverés? Vagy a manók ajándéka? Szerinted?
Kiscsillag

Kedves Kiscsillag!

Köszönöm a jókívánságokat, én is nagyon boldog ünnepeket kívánok neked! Az év vége sok új kapcsolatot, ajtót nyit ki, ilyenkor, ünnepi hangulatban, mind megállunk kicsit, lelassítunk, átgondolunk számos dolgot és felfedezünk nagyon sok olyat, amit korábban nem. Sokszor ilyenkor látjuk igazán az embereket és ilyenkor kezdünk el nyitni, légy nyitott te is. Köszönj vissza. Nem azt mondom, hogy az első szembejövőnek minden titkod áruld el, de ha közelednek feléd, fogadd el. Hogy kitart-e az új évben is ez a kedvesség? Nos, ez azon is múlik, hogy te hogyan reagálsz, mit lépsz. Adj egy kis bátorságot magadnak.
A másik ügyben azt mondom, hogy nyisd ki, bárki küldhette, a manók, a házvezetők, a családod, de az is lehet, hogy valaki, aki szeretne a barátoddá válni. Sosem tudjuk, hogy mit rejt egy doboz, amíg igazán a mélyére nem nézünk. Bátorság! Egy-egy határozott lépés mindig megtérül, legyen ez az időszak most a nagy lépéseké.


Kedves Dr. Who!
Az egyik iskolai bagolynak szerintem a bögyében vagyok (van nekik olyan?), ő az enyémben biztosan, pedig nekem nincs is. A múltkor tök összegyűrve hozta meg az egyik levelemet; aztán egy másik alkalommal úgy repült el a fejem fölött, hogy éppen hogy; majd tegnap egyszerűen rám rikoltott. Mit lehet ilyenkor csinálni? Kinek kell szólni? Vagy úgysem tudnak semmit tenni vele? Akkor ezt csak úgy tűrjem? A többiek szerint eltúlzom. Hát szerintem nem.

Kedves Névtelen!

Az a legszerencsésebb, ha a házvezetődnek szólsz erről első körben, ő és a helyettese azért vannak, hogy a legapróbb gondban is segítsenek és, ha ők nem is tudják megoldani, akkor tudják, hogy kihez kell fordulniuk annak érdekében, hogy a kényelmetlen helyzet megoldódjon. A baglyok egész évben nagyon sokat repülnek, hogy a több száz diák tudja tartani a kapcsolatot családjával, barátaikkal, néha nekik is lehet rossz napjuk, vagy lehetnek fáradtak, megviseltek. Nem biztos, hogy kifejezetten veled van baja, lehet, hogy csak nagyon rosszul jött ki a lépés és ezért történt mindez. Mindenesetre az ügyet a házvezetődnek vagy a helyettesednek jelezd, és ők segíteni fognak, hogy nyugodtan teljen az év utolsó pár napja.

Mire vágynak a csillagok?




Őstulok/Réem (01.27.-02.23.)
A reém imádja a karácsonyi illatokat, éppen ezért bátran gondolkozhatsz olyan gyertyákban, füstölőkben, illóolajokban és párologtatókban, amik a téli varázs minden illatát megjelenítik, az biztos, hogy ajándékozáskor nem lőhetsz mellé. Egy pillanat alatt hangulatba jönnek egyetlen szippantástól is és, ha éppen mérgesek voltak, ez elszáll egy pillanat alatt.





Tebó/Tebo (02.24.-03.14.)
A Tebó nagyon szeret eljárni, szereti a színházat, a művészeteket, így bár nem sokan hiszik, hogy különleges ajándéknak számít, amin az ember sokat törte a fejét, de hidd el, ha egy színházbérlettel vagy kreatív hobbi eszközökkel leped meg, ő lesz a legboldogabb a világon. Egyetlen vászon olyan boldogságot tud okozni neki, mint másoknak egy lottónyeremény. Persze előtte célszerű körbejárni, hogy melyik hobbijára szeretne jobban rákoncentrálni és azt támogatni.




Sellő/Mermaid (03.15.-04.11.)
Ha valami igazán célba találóval szeretnéd meglepni a Sellőket, akkor nem is kérdéses, hogy az adakozást választod, mint ajándékot. Ne nélküle tedd, hanem vele együtt. Fontos, hogy beszélgessetek arról, kinek és miért szeretne adományt adni idén, ismerd meg a számára fontos ügyeket, érezd magadénak, érintsen meg az a szellem, ami őt is átjárja és ennek megfelelően együtt adjatok idén, hogy másokat segítve boldoggá váljon a karácsony.




Golymók/Puffskein (04.12.-05.09.)
A Golymók nagyon szereti, ha illatos, így bár egyszerű megoldásnak tűnik egy parfüm vagy egy-egy különlegesebb tusfürdő, fürdőbomba vásárlása, abban biztos lehetsz, hogy ő teljesen el fog olvadni tőle, hogy ilyen dolgot vettél neki. Mivel ő maga nagyon ragaszkodik a saját illataihoz, ezért nem tud kitörni a megszokottból, csak akkor, ha valaki más vásárolja neki, mert olyankor úgy érzi, hogy a másik fél ebben az illatban találja meg őt. Ne csodálkozz hát azon, hogy a későbbiekben, ha tervezetten találkoztok, a tőled kapott illatot viseli majd. Ő így mutatja ki, mennyire fontos vagy neki.



Kentaur/Centaur (05.10.-06.09.) 
Amit bizonyossággal állíthatok, hogy talán az egyik legnehezebb dolog egy Kentaurnak ajándékot választani, ugyanis számára az a fontos, hogy funkciója legyen a tárgynak, lehetőleg olyan, amilyet ő is hasznosítani tud. A baráti köre már ismeri, így biztos, hogy egész évben azt lesik, mit is adhatnak neki, de ha még csak nemrég kezdtél el vele barátkozni, azt javaslom, jó alaposan kezdd el megfigyelni, hiszen elmondja, hogy mire vágyik, csak meg kell hallani.







Augurán/Augurey (06.10.-07.08.)
Mivel az Augurán nagyon szeret olvasni, széles látó- és ismeretkörrel rendelkezik, nincs olyan könyv, amit ne szeretne elolvasni, de nincs az a pénzmennyiség a világon, ami elég lenne ahhoz, hogy ő könyveket vegyen rajta. Mindegy, hogy a te kedvenced vagy éppen egy újdonság, a szíve repesni fog, ha a csomagolást letépve könyvvel találkozik a tekintete. Még inkább, ha az elejére egy apró üzenetet írsz, így bármikor is nyitja ki, mindig emlékezni fog rád és szeretettel tölti meg a szívét, hogy ilyen szép ajándékot adtál neki.





Goromka/Jarwey (07.09.-08.05.)
A Goromka szereti, ha valami szépen csillog, így nála a lehető legjobb választás, ha ékszert adsz neki ajándékba, főleg, ha olyat, ami látványos, ami kiemeli őt a tömegből. Szereti minden díszét, amit magán visel és örömmel mutogatja másoknak. Biztos lehetsz benne, hogy nem mint kacatra tekint rá, hanem az évek során többször is felbukkanó, érzelmi alapon sokat jelentő kiegészítőre.




Krup/Crup (08.06.-09.02.)
A Crup mindennél jobban szereti az együtt töltött időt. Nem vágyik nagy ajándékokra, nem kell a legújabb vagy legdrágább dolgot megvenned neki, ő azt szereti, ha minőségi időt tölthet azokkal az emberekkel, akiket szeret. Kiülhettek a térre beszélgetni, elmehettek kávézni vagy csak egy párkányba húzódhattok forrócsokival elmélkedni a szünetről. A lényeg, hogy legyél benne a beszélgetésben, legyél ott és töltsd fel őt energiával. Ennél több nem kell ahhoz, hogy a legboldogabbá váljon.



Hurú/Fwooper (09.03.-10.03.)
A Hurú nagyon szereti az egészséges és természetes alapanyagokból készült dolgokat, legyen szó édességről vagy tisztálkodószerekről, így ha őket szeretnéd meglepni, mindenképpen olyan termékeket keress, amik amennyire csak lehet, természetes módon készültek és ne nézz rá rossz szemmel, ha sokkal több időt tölt a címkén olvasható tájékoztató bogarászásával, mint magával a termékkel. Első körben őt tényleg az fogja boldoggá tenni, hogy mennyire természetes ajándékokat kapott.





Kákalag/Grindylow (10.04.-11.02.) 
A Kákalag nagyon szereti az édességeket és a különleges, évszakra jellemző teákat, így ha szeretnél neki ajándékot adni, akkor az utad ezek felé a termékek felé vezessen. Édességből nagyon szereti az apró szemű válogatásokat, amiket magával tud vinni és bármikor elővéve őket rágcsálhatja azokat, teából pedig minél furcsább a neve, ő annál jobban szereti, így ha te frászt is kapsz tőlük, ő biztosan nem fog.



Zanzárd/Moke (11.03.-11.29.)
A Zanzárd nagyon szereti a kézzel készített ajándékokat, nagy becsben tartja őket és nagyon örül, amikor valaki nem csak vásárol valamit, hanem saját kezével készíti el. Nem baj, ha nem szép, ha nincs funkciója, ő azt szereti a leginkább, ha a másik próbálkozott, ha időt szánt rá, míg kitalálta, hogy mit adjon a másiknak. Számára az idő az igazi ajándék, amit annak készítésére szántak és mérhetetlen boldogság járja át ilyenkor. Természetesen, mivel szereti a kézzel készített ajándékokat, nagy valószínűséggel ő is ilyen ajándékot ad majd szeretteinek.




Tündérmanó/Pixi (11.30.-12.28.)
A Tündérmanók rajonganak a fényekért, így azt javaslom, ha meg akarod lepni, fényfüzért ajándékozz, mivel sosem lehet elég fény az életében. Lehet, hogy már nincs a szobájában egy talpalatnyi hely sem, de hidd el, talál rá módot, hogy még a többiek közé suvassza. Mindegy, milyen színben, mindegy, hogy mekkora, milyen a formája vagy a mintája, csak a meghitt fényt ontsa magából és ezáltal máris átjárja a karácsony szelleme.



Vízimanó/Kappa (12.29.-01.26.) 
Egy szép sál mindig jó választás? Nos egy Vízimanó esetében mindenképpen igaz a mondás, hiszen bolondulásig szereti a sálakat, viszont hadilábon áll a kesztyűkkel, így célszerű, ha a szép sálhoz egy jó meleg kesztyűt is csomagolsz, mert ez a kis hamis valahova mindig leteszi és ottfelejti őket. Olykor csak az egyiket, máskor mind a kettőt. Aztán persze jön az, hogy felemás kesztyűben járkál. Sokan bohókásnak gondolják, pedig csak nagyon szétszórt, ha erről van szó.