Az iskola életéből szemezgetve

Szerelmet hajszolva

Mácsai Ráhel belevetette magát a habokba. A falaktól azt hallottuk, hogy mivel epekedésének tárgya nem viszonozta érzéseit, ezért az első szembejövő karjaiba vetette magát. Aki jött, az pedig nem más, mint édesapja barátja, Sebastian Sieger, akivel megállapodásuk tiszavirág életűre sikeredett. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mi történt a vízesés rejtekében, na meg hogy Kaisch úr mit szól majd, ha kiderül kislánya csapongó élete. Ha aggódnátok Ráhel szerelmi életéért, lapzártánkkor éppen megint Arlen Loveguardért dobogott szíve. Nem garantáljuk, hogy mire a cikket elolvassátok, még mindig így lesz.

Évindító a Rellonban

Az Eridonos évzáró sikere után, a Rellonosok úgy határoztak, hogy ők is tartanak egy bulit, aminek a helyszíne az alagsor lett. Jó pár kívülálló bemerészkedett a sötét zugba, ahol kellemes és kellemetlen meglepetések is érték őket. Egy vérfürdővel és mini sárkányok hadával találták szemben magukat. Volt, aki a látványtól is rosszul lett és úgy határozott, többet nem lép eme helyre. Az est fénypontjaként valószínűleg a licitet fogják emlegetni, amelyben a diákság kényére-kedvére licitálhatott pár rellonosra. Néhány leányzó szavait elcsíptük, s javasolnánk a házvezetőnek, hogy legközelebb ő is álljon eladósorba, mert sokkal több pénz futna be a ház kirándulására. 

Szemmel tartalak

Az idei év sok új változást hozott, többek között a tanári karban is. Az egyik új tanár az ifjú kviddics játékos, Lewy Bojarski, aki nem csak tanítani érkezett az iskolába. Első teendői között kinevezte tanársegédének Czettner Maját, akit nem is olyan régen már el is jegyzett. Vajon miért sietnek ennyire a fiatalok? A babahírekről még nem kaptunk értesítést, de ez az új állás arra már biztosan jó, hogy nem csak közelebb lehetnek egymáshoz, de Lewy legalább szemmel tudja tartani újdonsült menyasszonyának minden egyes lépését. Majának így az önfeledt gyerekkor hamar el fog illanni, de mi azért szurkolunk neki.

Pillangók a gyomorban?

Sonja Ainsworth és Jonathan Gerhard Van den Bergh története nem kezdődött felhőtlenül. A lányka egy vonatúton belepottyant a hős lovag ölébe, aki szerelmes pillantások helyett gúnnyal és közömbösséggel jutalmazta ezt. Kapcsolatuk innentől egyenes úton száguldozott tovább. A lány nem bírta elviselni, hogy nem nyerte el a férfi szívét és mindenét bevetve harcolt – vagy inkább a mai napig harcol – a figyelméért. Ahova csak teheti, követi a belgát, s úton-útfélen beleütközik, csak hogy válthasson vele pár szót. Bár Sonja próbálja azt mutatni, hogy ő egy felnőtt és megközelíthetetlen nő, sokan úgy hiszik, ezzel próbálja csak leplezni sértődöttségét a sok visszautasításnak és csalódásnak köszönhetően. Az alagsorban már fogadásokat is kötnek arra, hogy vajon mennyi ideig fog tartani ez az édes kis andalgás. Reméljük a vége nem az lesz, hogy valamelyikük nyomtalanul eltűnik.

Áprilisi diákbörze

A folyosókon sétálgatva hangos nevetgélésre és viháncolásra lettem figyelmes, amely két Navinés leányzótól származott. Nekem már nem kell őket bemutatni, hiszen mindkettejüket ismerem, de úgy gondolom, hogy a kedves olvasóknak érdemes néhány plusz információval gazdagodni Alízról és Majáról.

Széplaki Alíz

Mindenkinek különleges módon mutatkozik meg a varázsereje, nálad ez hogy történt? Mit éreztél? Számítottál rá vagy teljesen váratlanul ért a dolog?

Teljesen váratlanul ért a dolog. Sokáig nem voltam tisztában vele, hogy varázserővel rendelkezem. Az árvaházban egyszer csak néhányan elállták az utamat, elpusztították azt, ami fontos volt számomra, ezért erős düh fogott el, aminek eredményeképpen kitört néhány ablak, a kerti szerszámok a levegőbe emelkedtek és egyenesen a csínytevők felé repültek, akik ijedten elfutottak. Szerencsére a nevelők nem hittek a többieknek, mert elég bizarr mese kerekedett így ki az egészből.

Elmesélnéd a kedves olvasóknak, hogy hogyan kerültél egy árvaház falai közül a Bagolykő Mágustanodába?

12 évesen lett egy örökbefogadóm, az ottani egyik új nevelőtanár, akit Timinek hívtak. Idővel kiderült róla, hogy varázserővel bír és mesélt a varázsvilágról is. Amikor 14 éves lettem, akkor választhattam, hogy ide a Bagolykő Mágustanodába iratkozom be vagy egy külföldi iskolába. Az előbbit választottam, mert nem szerettem volna túl messzire kerülni Timitől.

Könnyen megtaláltad a saját körödet az iskolában? Milyen a kapcsolat közted és a házad tagjai között?

Eleinte nehéz volt a beilleszkedés, emellett annyi újdonsággal találkoztam itt, hogy nem volt könnyű dolgom, mikor ide kerültem. Idővel aztán sikerült egyre több mindent megtapasztalnom és elsajátítanom a varázsvilággal kapcsolatban, plusz jobban megismerten a diáktársaimat is. Úgy gondolom, hogy jó a kapcsolat köztem és a háztársaim között, örülök, hogy a Navine házba kerültem. Szert tettem néhány igaz barátra is, a legjobb barátnőm pedig Maja, aki már-már olyan, mintha a testvérem lenne.

Melyik a kedvenc tantárgyad és miért éppen az?

Tulajdonképpen három kedvenc tárgyam is van. A Jóslástan az első, mivel később ezzel a területtel szeretnék foglalkozni, másoknak segíteni. Persze ehhez először fejlesztenem kell magam és van mit tanulnom ezen a téren. Az asztrológia is nagyon érdekel, az összes területével együtt, sokat lehet belőle tanulni. Ez nehezebben megy, de szeretem a kihívásokat. Az LLG is nagyon érdekes, eleve imádom az állatokat, valamint szívesen tanulok a különféle lények szokásairól, életmódjáról és a velük kapcsolatos egyéb dolgokról. 

Prefektus vagy, LLG tanársegéd, kviddics csapattag, ezúton is gratulálok az év felfedezettje és az év prefektusa címekhez. Ezen kívül még ki tudja mennyi mindenben részt veszel. Ennyi elfoglaltság mellett mennyi időd jut a magánéletedre és annak egyengetésére?

Köszönöm. *elmosolyodik* Meglepően sok időm jut rá. Nekem nagyon fontos, hogy a tanulás és egyéb elfoglaltságok mellett jusson idő pihenésre, kikapcsolódásra, szerencsére szinte mindig sikerül összhangba hoznom ezeket egymással. Egyelőre úgy érzem, hogy mindig fel tudok töltődni a kötelességeim mellett, amiket szeretek csinálni. Szeretem ellátni a feladataimat és számomra ez is egyfajta kikapcsolódásnak számít.

Mi az, amit még a diákéveid alatt legalább egyszer feltétlenül meg akarsz tenni?

Ez maradjon az én titkom. *sejtelmesen vigyorog*

Jelenlegi terveid szerint mi leszel, ha nagy leszel?

Ezen még ráérek gondolkozni. Az már biztos, hogy szeretnék másoknak is segíteni a képességeimet felhasználva jóslás terén, illetve szívesen tanítanék valamit emellett. Ez még a jövő zenéje. *mosolyog*

Czettner L. Maja

Mindenkinek különleges módon mutatkozik meg a varázsereje, nálad ez hogy történt? Mit éreztél? Számítottál rá vagy teljesen váratlanul ért a dolog?

Hát nem tudom ez mennyire különleges. Dühös voltam és szomorú, kitörtem egy ablakot a nyári tánctáborban. De ezt is csak utólag tudtam meg, hogy én voltam, távol volt és hozzá se értem, csak úgy kirobbant. Bumm. Megijedtem, akkor meg még inkább, mikor utána elmesélték mi volt ez és hogyan műveltem. Mugli születésűként még csak halványlila füstöm sem volt...

Ha jól tudom, mugli iskolába jártál, onnan hogy kerültél a Bagolykő Mágustanoda falai közé?

Igen, éppen végzős voltam a művészeti általános iskolában, mikor az eset történt, nem sokkal később kaptam meg a levelet a Tanodától és miután anyukámat meggyőzték, hogy itt a helyem, be is lettem íratva kisebb hezitálás után. Ő sem örült, hogy messze kerülök, egyedül, és én sem, nem szeretem a nagyon új dolgokat, helyeket, embereket...

Ennek ellenére sikerült könnyen megtalálnod a helyedet az iskolában? Hogy jössz ki a háztársaiddal és a többi diákkal?

Hááát... *tördeli az ujjait és a padlót bámulja* mondjuk. A kviddics segített, a csapattal könnyű volt, rendesek voltak, könnyen lehetett velük dolgozni, meg kapitányként a kötelesség is motivált, így beilleszkedtem valamennyire. Aztán tagja lettem a diák-önkormányzatnak, most meg elnökhelyettes is vagyok egy éve, az is vitt előre. Egyébként meg... ennyiben ki is merült. A szobámban szeretek lenni, a Navinében is jó. Kivéve mikor valaki eláztatja a folyosót vagy más házak diákjaiba futsz a klubhelyiségben. Az határozottan rémisztő és menekülésre készteti az embert. Nem sok emberrel vagyok olyan hú de nagy ismeretségben. *vállat von*

Van-e olyan óra, amelyre szívesen bejársz, amit esetleg a kedvencedként említenél? Ha van ilyen, akkor miért éppen az a kedvenc?

*zavart nevetgélés* Ühm, a művészetek tárgyat szerettem, míg volt. Most talán a repüléstant mondanám, hiszen azzal azért iskolán kívül is elég sokat foglalkozok, ha úgy vesszük.

Ühm, szóval repüléstan, ez érdekes. *egy félszeg mosoly ül az arcára* Azt meg se kérdezem már, hogy ki a kedvenc tanárod, mert azt hiszem ez egyértelmű. *sokat sejtető mosoly ül ki az arcára* Szóval mi a három legjobb és legrosszabb tulajdonságod?

*zavartan mosolyog Hajnára* Nincs is kedvenc tanárom, nem igazán tudtam, hogy kéne... *elcsendesedik és csak kis idő után folytatja vidámabban* Hű, ez nehéz. A legrosszabbak talán, hogy kicsit hanyag vagyok, lassú és hirtelen tudom magam felhúzni is. Ami a jókat illeti... szeretek segíteni az embereknek, elég jól megy a tánc és aktív vagyok, néha talán túlságosan is. De ezeket nem annyira tudom, talán inkább azt kéne megkérdezni, aki ismer. 

Mi az, amit még a diákéveid alatt legalább egyszer feltétlenül meg akarsz tenni?

Megtanítani téged táncolni! Twerk! Különben fogalmam sincs, mert hát az a helyzet, hogy a legtöbb hihetetlen dolog, amit sokan át akarnak élni, megtörtént vagy nem foglalkoztat. Meg tudom nyalni a könyököm és gyorsabban tudok elszaladni, ha baj van, mint a legjobb futók a suliban... Mi hiányozna? Szeretem azt, ahogy most van az életem, szerintem amit meg akartam tenni azon kívül, hogy nem bukok meg, eddig minden megvolt... Vagyiiis. Majdnem.

Jelenlegi terveid szerint, mi leszel, ha nagy leszel?

Remélem legalább három centivel magasabb és okosabb is, bár az nem centivel, csak érted, na. Különben fogalmam sincs, mindig táncos akartam lenni, ahhoz a sulihoz meg nagyon jónak kell lenni, okosnak és ügyesnek... Nem tudom. Ettől még persze ezt szeretném, de hogy ez terv-e? Nem szoktam nagyon tervezni.

Köszönöm szépen lányok, hogy szántatok rám időt, további sikereket kívánok nektek a jövőben is!

A penna mögött - Csizi és Vidor

Csizmazia Hajna "Csizi"

A leadás előtti utolsó pillanatok a legfeszültebbek és a leghosszabbak. A szerkesztőségben ilyenkor hatalmas nyüzsgés van. Hallani a pergameneken sercegő tollakat, az izgatott zsivajt, a nyomdagépek kemény csattanásait. Na, és persze érezni a tinta nehéz levegőjét, ami a kávéval keveredik. Ezen körülmények között lehet a legjobban megismerni egy újságírót. Csizi asztalánál a munka egy pillanatra elnémult, hogy a kedves olvasó is megismerhesse egyik új cikkírónkat.

 

Ha jól tudom, nem voltál tagja korábban semmilyen újságnak vagy házblognak. Hogyhogy mindjárt az Edictummal kezdtél? Nem féltél, hogy túl nagy falat lesz egy - úgymond - kezdőnek?

Félni? *elneveti magát* Olyan vagyok, aki kifejezetten szeret fejest ugrani a mély vízbe, megjegyzem engem szó szerint így tanítottak meg úszni. Amúgy ez az első olyan iskolai elfoglaltság, amelyet nem büntetésképpen kaptam, hanem én szerettem volna kipróbálni. Szóval így talán nem múlik el hamar a lelkesedésem iránta.

Hogyhogy pont az újságírást próbáltad? Mi vonzott benne?

Azért választottam ezt, mert ilyet még egyszer sem próbáltam. Na, meg Szofi mondta, hogy van üres hely, hát gondoltam beugrok, hátha hasznomat veszitek. *félszegen elmosolyodik* Igazából szeretem több helyen kipróbálni magamat, hogy megtaláljam azt, ami igazán vonz. Bár a sportolást nem igazán tudja überelni, de azért egész jól elvagyok vele.

Mégsem a sport rovattal debütáltál. Melyik rovatokat érzed magadhoz közel és miért?

Valóban nem, mivel szégyen vagy sem, de a mágusvilág sportjaival nem vagyunk annyira haverok. Nincsen olyan, amit közel éreznék magamhoz. Egyelőre sodródom a rovatok között, majd talán pár szám múlva már meg tudom súgni, mi a kedvencem.

Na, és mik a terveid? Azon kívül, hogy megtaláld a hangodat és a rovatodat. Hisz most végzel. Esetleg a jövőben is ilyesmivel szeretnél foglalkozni?

A szünetben szeretnék egy keveset kirándulni, és kitalálni, hogy mi lenne a legjobb megoldás. Éppen őrlődöm az egyetem és a mestertanonc szakok között. Annyira éretlen vagyok ezen a téren, hogy még nem forrt ki bennem teljesen a dolog. Elég vicces, de kacsingatok a rendészet felé, bár eddig mindenki, akinek ezt elmondtam, nem vette komolyan a dolgot, tekintve arra, hogy gyakorlatilag engem kaptak el a legtöbbször a tanárok és a prefektusok.

Akkor az újságírást vagy egyáltalán az írást fel is adnád?

Hát, fő szakmámként nem foglalkoznék vele, az száz százalék. Ez most elég rosszul hangzik, igaz? Még mielőtt félreértések lennének, tetszik a dolog, meg legalább végre emberek között vagyok és nem az alagsorban. A tanulás mellett mindenképpen még foglalkoznék vele, de a távoli jövőben nem látom az életem részeként.

Szombat Anna "Vidor"

Mikor és hogyan kerültél a csapatba?

Amikor visszatértem az iskolába mestertanoncnak. Mr. Kensington keresett meg, hogy cikkírókat keresnek. Én meg ugye kihagytam egy évet, mielőtt elkezdtem volna a mestert, és valahogyan vissza kellett rázódni. Ez pedig tökéletes lehetőség volt. Nem is bántam meg, hogy végül beadtam a derekam. Igazából az Edictum az utolsó dolog lett volna, amire gondolok. Magamtól biztos nem kötök ki itt.

Korábban is foglalkoztatott már az újságírás? Mit szeretsz benne leginkább?

Életemben először akkor írtam, amikor abbahagytam az iskolát. Fura, mi? Akkor kezdtem el naplót írni, amikor a dzsungelben ragadtunk egy kutatási munka alatt. Azóta sem tudok vele leállni. Valahogy megnyugtat. Persze az újságírás megint más. Ott nem mindegy, mit ír le az ember, de mégis az a legjobb benne, hogy úgy érzed, minden fontos infóról szinte azonnal értesülsz. Hogy tájékozott leszel, és könnyebben átlátod a dolgokat. Persze nem pont a pletykarovatra gondolok, mert az sokszor még nekem is átláthatatlan háló, de úgy általánosságban elég jól tájékozott lesz az ember.

Melyik rovat számodra a legkedvesebb és miért?

Most azt kéne mondanom, hogy a horoszkóp, igaz? Pedig egyáltalán nem. Az szórakoztatni szokott, de inkább amolyan kötelességből készítem. Viszont a kulturális rovatot szeretem. Úgy érzem, annak tényleg van foganatja, meg általában érdekelnek a dolgok, amikről szó van benne. Na, meg a varázsvilág híreit imádom olvasni. Azt még mondjuk nem írtam, de ami késik, nem múlik. Talán egyszer majd elég jó leszek ahhoz is.

Könnyen kijössz a szerkesztőség többi tagjával? Dolgoztál már valakivel együtt? Ha igen, kivel volt a legkönnyebb a közös munka?

Nagyon jó kis csapat vagyunk. Szinte azonnal befogadtak, mikor megérkeztem, és szerintem minden újonc hasonló fogadtatásban részesült. Igaz, még nem dolgoztam együtt senkivel sem cikken. Talán azért is, mert olyan komoly témát még nem osztottak rám az értekezleteken, de szerintem nem lenne vele gond. Igaz, szeretem ha magam csinálhatom meg a munkát, de ezekkel az emberekkel szívesen dolgoznék együtt.

Mik a terveid a jövőre nézve? Maradsz az újságírásnál?

Fogalmam sincs. Nagyon megtetszett a dolog. Őszintén szólva el is gondolkodtam rajta, de nem hiszem, hogy hosszútávon egy normál újságnál bírnám azt a nyomást, ami rajtunk van. Főleg, ha egy országos érdekeltségű lapról lenne szó. Az ereklyekutatás eddig jól hangzik, ahhoz képesítésem is lesz, ha egyszer elvégzem a sulit, de addig még van pár év. Majd az idő megmondja, mit hoz a jövő.

Az új házvezető

Felpezsdült a Navine háza tájéka, ami leginkább az új vezetőségnek köszönhető.  Interjúalanyom az új házvezető, Seth Gareth Selwyn.

Mindenekelőtt gratulálok a házvezetői poszthoz és sok sikert kívánok hozzá. Hogy érzi magát ebben a pozícióban?

Nagyon köszönöm! Remekül, bár elsőre nem volt egyszerű összeválogatni a prefektusi gárdát, és csaknem illegális módszereket is be kellett vetnem, hogy megnyerjem magamnak a Navinéseket.

Ha jól tudom, Ön eridonos volt. Nem furcsa egy másik ház élén állni? Miért döntött úgy, hogy a Navine vezetője szeretne lenni? 

Nem tekintem magam kizárólag eridonos jellemnek - szerintem ilyen alapjáraton nem is létezik, mindenkiben megvan valamennyi ház, kisebb-nagyobb mértékben. Mivel elég sok szabadidőm akadt a tanítás és a kísérleteim mellett, úgy gondoltam, bevállalom a megüresedett posztot, mivel a legrosszabb esetben is megszabadulnak tőlem a Navinesek rövid időn belül.

Leon Rjurik tanár úrral milyen a közös munka?

Fenomenális! Hálás alanya bármilyen ugratásnak - könnyen bedől, ráadásul a sokadik alkalommal sem fog gyanút. Egyébként pedig lelkes és megbízható, no meg könnyen megvesztegethető, így ideális munkaerő. 

Mesélne nekem a navinés nyílt napokról? Honnan jött az ötlet? Mi volt a cél vele? Hogyan sikerültek?

„Ébresztőőőő, Navineee!”

A Navine eléggé zárkózottnak tűnt - nagyon ráfókuszáltak a pontszerzésre, viszont a könyvtáron meg az órákon kívül mintha elnyelte volna őket a föld, plusz némi ellenségességet is szült az egész. Ezért akartam olyasmit csinálni, ami kicsit segít levezetni a stresszt, és közelebb hozza őket a többi ház diákjaival. Kicsit mint amikor az ember túl sokáig eszi a kedvenc kajáját, megcsömörlik tőle, kell a változatosság, ha nem akar belezakkanni (és végleg megutálni). Az ötlet maga különféle mugli játékokból jött, amiket megtoldottunk némi mágiával és bolondsággal. Az biztos, hogy amennyiben lesz még mód hasonlót rendezni, több időt hagyunk rá, mert idén túlságosan is utolsó pillanatos lett; ezen kívül szerintem nem fogjuk ennyire szétválasztani a programokat.

Tervezik-e, hogy ezek a nyílt napokat minden évben megrendezik?

Nem lenne rossz, de kétlem, hogy innentől enyém a Navine trónja, szóval ez majd a következő vezetőségen is múlik. Merem remélni, hogy hagyományt teremtünk, mert remek lenne közös programokkal dobni fel a szürke hétköznapokat - például kölcsönös bejárást adni. Megnézném már egyszer a rellonos pincét magamnak. *sejtelmesen mosolyog*

Egy korábbi számban az első tanárként töltött évvel kapcsolatban kapott kérdést. Akkor azt mondta, hogy szeretné verseny- és életképesebbé tenni a diákokat, mit gondol, ez sikerült? Milyen módszereket kellett ehhez alkalmaznia?

Mérsékelt sikert értem el - egyetlen év leforgása alatt nehéz bepótolni azt, amit több évnyi kiesés okozott, szóval így is elégedett vagyok. A párbajkörön ugyan van még mit csiszolni, de mérföldkőként élem meg, hogy komoly személyi sérülés vagy anyagi kár nem történt. Apropó, a mestertanoncoknál is bőven elkél a korrepetálás, láttam néhány nagyon vérszegény, bár tagadhatatlanul mulatságos varázslatot idén.

Nem osztana meg velünk esetleg néhány információt, vagy érdekességet magával kapcsolatban?

- Minden kedves diákomnak figyelmébe ajánlom, hogy a kávém szent és sérthetetlen (a görényem pedig harapós). 

- Bármikor meg lehet engem tréfálni (feltéve, hogy vállaljátok ennek következményeit is) vagy hívni egy italra (életkortól függő alkoholtartalommal). 

- Ha nem tudjátok elolvasni a tükörírásomat, akkor fogadjátok őszinte részvétemet és kerítsetek egy pici tükröt, ugyanis ez az egyetlen nem bűn ronda írásmód számomra. 

- Ha valamit megbűvöltetnétek, szintén állok elébe, plusz vállalom mumusok és egyéb nem kívánt lények ártalmatlanítását. Ez itt a reklám helye. *nevet*

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szánt rám és megtisztelt a válaszaival. Buktatásmentes vizsgaidőszakot kívánok! *mosoly* 

A kapcsolatok sosem egyszerűek

A szerelmi sokszög tovább bonyolódik

Antoinette Myra Blackburn és Ardai Kolos kétségkívül az egyik kedvenc párosunk. Ez nem feltétlen azért van, mert annyira cukik lennének együtt. Számunkra sokkal szórakoztatóbb, hogy szerelmi sokszögük mindig ad témát némi találgatásra. Míg a téli szünetben Kolos elment szíve választottja családjához és pár napot ott töltött, Myra ezt azzal hálálta meg, hogy a játszótéren megízlelte Angyal Zsombor Kristóf ajkait. Bár ez csak egy röpke pillanat volt, de kétségkívül látni lehet, hogy közöttük mindig forr a levegő. Kíváncsiak lennénk, hogy a színjátszós herceg hogyan fogadta a hírt, és kihez menekült vigasztalódni? Talán neki is akad új hódítása, amiről mi még nem tudunk? Reméljük, hamar kiderül.

Bailey - Chenkova szappanopera, sokadik fejezet

Nem kellett messzire mennünk ahhoz, hogy az egyik legfelkavaróbb hírt elcsípjük. Úgy tűnik, a rellonos szőkeségnek és a Levita szépfiújának nem volt elég egyetlen alkalom. Szilveszterkor is sikerült összeszűrniük a levet, aminek egy csodálatos ajándék lett a végkifejlete. Nem is olyan régen Szofia, nem törődve azzal mennyien hallják, dühösen kérte számon Huntert és a nagyteremben közölte vele, hogy bizony terhes. A levitás arcáról többen azt vélték leolvasni, hogy kis híján mindjárt szörnyethal a hír hallatán. Sajnos a további drámától megkímélték a közönséget, de mi alig várjuk, hogy a fejlemények eljussanak hozzánk, és elsőként gratulálhassunk a gyermekáldáshoz.

Több, mint barátság? 

Csornay Kíra Lotti és Mikola Keve Áron barátsága egyre szorosabb. Úgy hírlik, hogy az egyetemista fiú erőszeretettel látogatja meg éjszakánként a Navine cserfes leányzóját, hogy minden este szókirakózzanak. Keve egyszerűen játssza ki animágusként a lányok hálóit védő bűbájt, és lassan több időt tölt Lotti ágyában, mint a sajátjában. Eközben úgy hírlik, gyengéd érzelmek kezdenek kibontakozni közte és Annelie Freya Merkovszky között. Vajon Keve le fog szokni a navinés által kínált finom ételekről a rellonos mestertanonc kedvéért?

Ki ez a szőke nő és a kislánya? 

A folyosókon szárnyra kelt pletykák szerint még egy gyermek érkezését kell bejelentenünk. Bár a kisasszony már elmúlt 3 éves, számunkra nagyon is friss a jövetele. A Rellon házvezető-helyettese meglepődve szembesült a ténnyel, miszerint van egy gyermeke. Az anyuka, egy bizonyos Egressy Auróra, akinek rövid, de minden bizonnyal eredményes éjszakája volt Ramholcz Kirillel, hiszen van rá egy bájos bizonyíték is. A kislányról annyit tudni, hogy nagyon jól kijön a férfinemmel, és könnyedén barátkozik mindenkivel. Vannak, akik úgy vélik, Kirill még nem tudna megbirkózni az apai feladattal. Mi azért reméljük, hogy egy új szerelem van a láthatáron, és a kislány majd összehozza a családot.