Novemberi diákbörze

Exprefektus unikornis

- Farkas Kamilla a reflektorfényben -

A másodikos kislány alig érkezett meg az iskolába, nagyon gyorsan beilleszkedett, barátokat szerzett, kviddicsezni kezdett, és ahogy az lenni szokott, a fiúk is felfigyeltek rá, főleg a Rellon tájékáról. A mostanra már exnek számító prefektus továbbra is nagyon élvezi az ittlétet, rendesen készül a vizsgáira, egy nagyon aranyos kis elefánttal pedig mindig le lehet kenyerezni.

Hogy kerültél a Bagolykőbe?

Miután megmutatkozott a varázserőm, szinte magától értetődő volt, hogy ide jövök. Elég távol vagyok az otthontól, és ez így tökéletes.

Ennyire nincs jó kapcsolatod a szüleiddel?

*tarkóvakar, hajpiszkál, fészkelődik a székben*

Ez.. Bonyolult. És hosszú. Meg unalmas. Hanyagoljuk inkább.

Az unikornisok közé kerültél. Mesélj egy kicsit, milyen a ház? Sikerült beilleszkedni, barátokat találni?

Uuuuuu, nagyon szeretem őket! *_*

Mind nagyon cukik, és nagyon jól esett, ahogy befogadtak, vagyis én így látom, hogy befogadtak *_*

Sikerült, ott van például Ella, akivel egy szobában lakunk, és a volt prefitársaim is, meg Vera, meg mindenki *_*

Jól kijössz velük, az is látszik. Beléptél a kviddics csapatba is. Kviddicseztél már ezelőtt valaha, vagy mint "új kihívás" tekintettél a sportra?

Először új kihívásnak indult, szimplán tetszett, és innen jött az ötlet. Utána meg ráültem az egyik rellonos fejére, hogy tanítson meg, és így nem úgy kerültem be, mint egy teljesen kezdő, aki azt sem tudja az ütő melyik végét kell fogni. :D

Biztos nagyon ügyes leszel a meccseken is, szurkolok majd. *mosolyog* Találtál más házakból is barátokat, főleg a Rellonból. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

Vuuuu, köszönöm. *_*

Huuu, fogalmam sincs. Lehet, félig meg rellonos vagyok, és ezért, érted.

De az tény, hogy tényleg több barátom is ott van. *bőszen integet*

Nem hibáztatlak, nekem is vannak ott nagyon kedves ismerőseim.

Még elég fiatalka vagy, de nem gondolkoztál már azon, mi leszel, ha nagy leszel?

Nem, és magamat ismerve, ha gondolkodnék sem tudnám, mit kezdjek majd magammal. Most még egész távolinak tűnik minden, annak ellenére, hogy tudom, secc-pecc itt lesz majd az az idő is, de ez még nem érkezett el. :)

Vannak már terveid, esetleg bakancslistád, amit szeretnél teljesíteni ebben az évben, vagy amíg itt tanulsz?

Mindenképp meg szeretnék simogatni egy kiselefántot. *________*

Ez nagyon aranyos, sok sikert hozzá. *felnevet* Na és mondd csak, iskolához köthető célok, vágyak? Bekerülni valahova, megismerkedni valakivel, megviccelni egy tanárt, bármi?

Köszönöm szépen. *_* :D

Mindenképpen szeretnék még sokáig kviddicsezni, akár esetleg más csapatokban is. Nagyonnagyonnagyon sok mindenkivel szeretnék még megismerkedni, nincs pontos személy, csak, hogy sok mindenki.

Megviccelni tanárt meg nem tudom. Szerintem az nekik nem vicces. o.o :c

Viszonylag elég kevés ideje vagy itt, erre, ha fogalmazhatok így, máris összeakasztottad a bajszod Mihael Saint-Venant-nal. Nem félsz tőle?

*a lány először felvonja szemöldökét, utána nevetésben tör ki, ahogy megrázza fejét* Volt egy kisebb összetűzés, az igaz. Viszont volt elég hely és idő arra, hogy ha bántani akart volna, megtegye. Misi nem egy veszett pitbull, ami minden előjel nélkül támad, vagyis, az alapján, amit látok belőle, nem az. Nem félek tőle, bár lassan kezdem megérteni azokat, akik ezt teszik.

Lehet, hogy hülyén fog hangozni, de van neki egy kevésbé agresszív oldala is, és nála.. Mintha át kéne esni bizonyos szinteken, hogy ezt megismerd. *vállat von, ezt nem tudja jobban elmagyarázni*

Szóba lehetne még hozni Havasi Bencével, Ombozi Noellel, Dorian Greennel és Szentmihályi Norbival is. Nem vesztegetted az időt mióta itt vagy, az biztos. A lányokkal nem jössz ki jól, te inkább az a "fiús csaj" vagy?

Bence az öcsém. Noel, ő Noel. Igazából fogalmam sincs, mi van, vele még prefiségem korában találkoztam, és ennyi. Norbi meg.. Hát Norbi érdekes, jelenleg épp van egy projektgyerekünk, de Norbi egy állat, nagyonnagyon szeretem.

Igazából.. Nem tudom. Barátkozom én lányokkal is, ott van például Ella, akivel ketten vagyunk csak a szobánkban, meg itt vagy te is. A számuk meg.. Hát tulajdonképp nem én vagyok az az ember, aki nyit mások felé, általában mindig a másik félnek kell valahogy szóba elegyednie velem. Lehet ez az oka.

Van már kiszemelted az iskolában?

*fejet ráz* Nem.. Vagyis nem hiszem. Honnan tudjam? Eddig még nem néztem úgy senkire, hogy "na, akkor lehetne valami", és jelenleg ez így pont jó.

Rövid ideig prefektusként is tevékenykedtél az iskolában. Nem hiányzik éjszakánként rosszalkodók után kutatni?

De, határozottan. Mondhatni ezt szerettem benne a legjobban, és iszonyatosan sajnálom, hogy le kellett tennem a jelvényt.

Talán máskor majd több ideig sikerül megtartanod. Köszönöm a válaszokat, sok sikert a továbbiakban!

Én is köszönöm, vigyázz magadra! :3

Éhenkórász rosszaság

- Havasi Bence Milán a reflektorfényben -

Az elsős sárkányfióka jóformán még csak most kezdett el beilleszkedni, már rögtön rátalált a szerelem, a konyhát is első nekifutásra megtalálta - talán a manók legnagyobb bánatára. Ha valaki keresné, ott, vagy az ajtó előtt megtalálhatja, ha éppen ki van zárva. Egy kis hortobágyi palacsintával nagyon könnyen lekenyerezhető, de biztos akkor sem fog nagyon tiltakozni, ha valaki megírja helyette a háziját.

Miért pont a Bagolykő mellett döntöttél?

Nem döntés kérdése volt. Megkaptam a levelet, apámat nem érdekelte, mi lesz velem, és meg sem fordult a fejemben, hogy egyedül mást keressek. Főleg, hogy ezidáig nem is igen tudtam erről a világról.

Milyen érzés volt hirtelen egy ilyen világba csöppenni? Nagyon sok idő telt el, mire elfogadtad? 

Az előbb talán nem fogalmaztam pontosan. Félvér vagyok, nem volt ismeretlen számomra a létezése, csupán nem érdekelt, míg a levelet meg nem kaptam. Sőt, talán azután sem igazán. De ahhoz képest véleményem szerint hamar beleszoktam. És nincs is problémám a varázsvilággal.

A Rellon házba kerültél. Könnyen be tudtál illeszkedni? 

Biztosan megvan az oka annak, hogy ide osztottak be. De, hogy a kérdésre is feleljek, szerintem igen. Úgy érzem, hogy az első perctől zajlanak körülöttem az események a háztársaim közreműködésével, akiknek a tempójába bele kell még jöjjek, de van, aki lökdös, hogy ne maradjak le.

Gyorsan találtál magadnak barátokat, vagy azért az első pár napban morogtál még egy picit, hogy ide kellett jönnöd és itt kell tanulnod? 

Nagyon furcsa még mindig, de úgy érzem, hogy nagyon is hamar sikerült belesimulnom a környezetbe, ezzel párhuzamosan pedig az emberek is megjelentek körülöttem, és van, akit a barátomnak is nevezhetek. Volt, akit többnek is, de az már elmúlt. Mint mondtam, zajlanak az események.

A morgás pedig nem szokásom. Elfogadom a különböző élethelyzeteket, és általában próbálok minél többet kihozni belőle.

Ha nem titkos, mi történt azzal az illetővel, akit a barátodnál kicsit többnek is nevezhettél? 

*tarkót vakargat* Ez még számomra is jó kérdés. Nem tudom... Hirtelen szakított, az oka meg még mindig homályos valamennyire. Barátok maradtunk, ha lehet ezt mondani. De pár napja közölte, hogy újra akarja kezdeni. Nemet mondtam. Nem szeretem az ilyesfajta játékot.

Sajnálom. Van valaki új a láthatáron, vagy egyelőre a tanulásra koncentrálsz, esetleg valami egészen másra a tanuláson kívül? Gondolok itt most a diákcsínyekre. 

Nincs. *határozott és azonnali válasz* Is-Is. Szeretném behozni az esetleges lemaradásokat, néhány tantárgy pedig felkeltette az érdeklődésemet, eléggé ahhoz, hogy puszta önszorgalomból ássak mélyebbre. Ezen kívül igazából magamhoz képest eléggé belevetettem magam az itteni életbe. Jelentkeztem a színjátszó körbe is, majd elválik mi lesz belőle. Na persze, ezek mellett nem vagyok semmi jónak elrontója...

Szóval nem kell meglepődnöm, ha járőrözés közben egyszer talán összefutunk. Kösz az infót. *mosolyog* A mestertanonci képzést is itt tervezed elvégezni, vagy nem gondolkoztál még ezen annyira? 

Csak legyen nálad valami kaja is, és csaphatunk éjszakai pikniket. *elereszt egy hevenyészett vigyort* Őszintén megvallva semennyire sem. Általában én vagyok az, aki mindent előre megtervez, de ezek mostanában szinte csak a közeljövőre vonatkoznak, hogy például mit eszek holnap... Fogalmam sincs még, hogy mi lesz belőlem a suli után. De úgy érzem, van még időm ezen elmélkedni.

A büntimelót is vedd ám számításba. *felnevet* Nos, és mit fogsz holnap enni? 

Mint mondtam, elfogadom, ha erre kerül sor. *csak egy mosollyal viszonozza, ami a kérdésre kicsit még szélesedik is* Reggelire kakaó és jól megpakolt melegszendvics. Ebédre rántott hús petrezselymes krumplival és palacsinta. Vacsorára bableves. A köztes időben pedig folyamatosan juttatom a szervezetembe a boldogsághormont. Remélem, elég pontos válasz lett. *megejt egy kisebb vigyort*

Nagyon pontos. Biztos vannak olyanok, akik ezt olvasva már tudják is, mit fognak holnap reggel főzni. *kacsint* Farkas Kamillával is szóba lehetne hozni, ő tényleg a rokonod, vagy csak nagyon közeli kapcsolatban álltok? 

*Gondolatban jó étvágyat kíván mindenkinek. Illedelmes kölyök már ha kajáról van szó* Rokonok, akik nagyon közeli kapcsolatban állnak. *fapofa, hatásszünet* Nem... nem vagyunk rokonok. Úgy fogalmaznék, hogy az életünkben lezajlott hasonlóságok, körülmények hoztak össze minket. Így igen, jól megértjük egymást, azt hiszem.

Azt hiszed? Na, ez nem volt túl meggyőző. Mindegy is, mi a helyzet Myra Blackburnnel?

A magam részéről nincs kétségem. Viszont sosem tudhatjuk, hogy pontosan mi zajlik le a másik félben, nem? *elmosolyodik, majd a továbbiak hallatán megemelkedik kissé a szemöldöke* Mégis mi lenne? Barátok vagyunk. Kezd olyan érzésem lenni, mintha kémet állítottál volna rám... *dehogy paranoid*

Most még. De nyugodj meg, nem követ senki. Utolsó kérdésként pedig: mi a kedvenc ételed? 

*Azért ezek után minden sarkon elnéz majd a háta mögé. A kérdésen meg elmereng. Nem egyszerű ez...* A... hortobágyi palacsinta. Édes tésztában szaftos hús. Nincs is annál jobb.

Olvastátok, lányok? Nagyon helyes. Köszönöm szépen a válaszokat, és higgy nekem, senki sem követ. *kacsint*

Hiszem, ha nem látom. *apró mosoly, balra el*

Cosplay Halloween

... avagy hogyan készüljünk majdnem fél hónappal előbb a halloweenre!

Nem fogjátok elhinni. Pedig igaz. Tökéletesen jól látszik, hogy Farkas Zétény cosplayezik. Méghozzá egy olyan emberrel, akiről ezt megint csak nem lehetne feltételezni, természetesen aranyvérű mivolta miatt. Ezért is ismétlem meg, hogy a kép valódi, a paróka és a smink alatt pedig tényleg Farkas urat, na meg a híres magyar családból származó Neviczky Esztert láthatták az éppen arra járók valamikor október elején. A fiatalok jó korán kipróbálták a bizonyára halloweenre kölcsönzött ruhákat, valószínűleg pedig a pubba is ellátogattak, különben nem mosolyogtak volna ilyen vidáman a kameránkba. De sebaj, mi nagyon szívesen fényképeztük őket, ebből az összeöltözésből pedig a közeljövőben még esetleg lehet is valami. Aminek az igazi Piroska, Lyra Aurora Black talán nem nagyon fog örülni…

A Rellon új üdvöskéjéből rózsaszín macskát csináltak. Bizonyára a legtöbb mugli közegből érkezett hallott már Hello Kittyről, Sólyomfi Helenának pedig olyannyira megtetszett a cicus, hogy rögtön elhatározta: ő bizony ebben vonul majd be október 31-én este a kastélyba, és bár annyira nem is ijesztő a jelmez (már akinek), az összes bejárati csarnokban található elsőst halálra fogja ijeszteni, nem törődve a következményekkel – ki is próbálta ezt a napokban, de sajnos senki nem ijedt meg tőle. Persze az is lehet, hogy egy fiú miatt akar kiöltözni, elég sokat látták Havasi Bence Milánnal, ezért igazából bármi megtörténhet. Aztán ott a harmadik lehetőség, hogy a rellonosok új beavatási szertartást találtak ki, és az elsősöket minél muglisabb ruhákba öltöztetik, ezzel is tesztelve bátorságukat, rátermettségüket. Akárhogy is legyen, Helena, messze még az október 31.

   

Ha már szóba került a messzeség, na meg a zöld ház, újabb oda érkező diákról számolnék be. A napokban kapták lencsevégre álruhában a konyha közelében ólálkodni Havasi Bence Milánt, aki, ha azt hitte, ezzel átverheti a manókat, hát nagyon tévedett. A fiatalúrnál egy plüsskutya és egy jó hosszú lista volt tele ételnevekkel, bizonyára azokból akarta közösen kiválasztani a manókkal, mit is főzzenek neki külön a halloweeni vacsorára, csakhogy a kis segítőkész lények kizárták a konyhából, miután ő ugyanezt tette velük cinkostársnője, Antoinette Myra Blackburn segítségével. Hát mit ne mondjak, Milán egészen megijedt ettől, a papírt meg ráadásul nem is sikerült a konyhába csempésznie. Szóval Milán: nem kell megijedni, ha a lakomán majd nem olyan ételt szolgálnak fel neki, amit szeretne. Ráadásként pedig a képen látható plüssfigura is eltűnt, legalábbis egy másik folyosón sétálva már nem láthattuk a kezében. Most már csak abban reménykedek, hogy nem azt ette meg vacsora gyanánt…

Plusz egy... 

Érdekes kérdés érkezett az Edictumhoz. Egyik olvasónk szeretné, ha a magazinban Nina levetkőzne. Merész kérés, főleg, hogy a lány a főszerkesztő-helyettes. Valahonnan hallottuk, hogy a személy, aki a levelet írta, nem más, mint a Rellon csapatkapitánya, Robi. Eddig is meresztgette a szemét a lányra, de ki hitte volna, hogy ilyeneket kér tőle? Ha ez még nem lenne elég neki, az egyik mestertanonc társát, Rose-t nagyon meglepte a hír, pár napja ugyanis a fiú még vele flörtölt. A szerelmi háromszögnek vajon mi lesz a vége? Robna vagy Robse?

  

Na de gyerekek...!

Végre itthon! Lassan magunk mögött hagyhatjuk Madagaszkár meleg időjárását, a szalmonellát, a hűsítő tengert, és a homokos tengerpartot. Itthon már kicsit jobb az idő, a kastély falain belül nem is mindig olvad le csontunkról a bőr, de ha valaki mégis ezt érezné, az alagsorban van valahol egy medence, ott tudtok kicsit hűsölni, csak az arra járó morcos rellonosokkal vigyázzatok. Na meg ne felejtsetek el magatokkal vinni néhány könyvet, papírt és pennát, ugyanis nemsokára kezdődik a vizsgaidőszak. Van néhány diák, akik nem törődtek bele ebbe, vagy inkább nem is akartak tudomást szerezni róla, mások viszont nagyon is ledöbbentek a hírek hallatán... De legalább itthon vagyunk...!

Még jóformán haza sem értünk a nyaralásból, a diákok többsége be sem rendezkedett régi, vagy éppenséggel új kuckójába, de az egyik kiscsikó már bosszúszomjas tervet eszelt ki a Madagaszkárra való visszajutás kapcsán. Olyannyira megtetszett neki a forró madagaszkári időjárás, hogy elhatározta: bármi áron visszajut a szigetre hűsölni, nem fog ő tanulni! Ha kell, még ki is csapatja magát az iskolából, csak visszamehessen. Kiss Veronika mindent megtett célja elérésének érdekében, a dolgok pedig a végére annyira elfajultak, hogy a kislány bagolyban találkát kért iskolánk igazgatójától, aztán pedig valami Indiana Jones-hoz hasonló hacukában jelent meg, és fegyvert, ismétlem, FEGYVERT fogott az igazgató úrra. Nem mondom, rajtunk kívül ő is nagyon meglepődött. Ezek után már csak azt lehet remélni, hogy a pisztolyt üres tárral emelte fel, talán még ki sem biztosította. Annyit mindenesetre tudunk, a lány egy nappal később bőröndjeit maga után húzva, boldog mosollyal az arcán hagyta el a kastély területét. Ezek szerint sikerült neki...?

Tudtátok, hogy a réten lehetett hőlégballonozni? Bizony, bizony, lehetett még a visszatérésünk utáni első két napban, csak aztán az egyik párocska olyannyira megörült a kastélynak, hogy - nem ám négy fal között maradtak - elvitték egy körre a ballont. De ezt úgy képzeljétek el, hogy teljesen egyedül voltak fent a magasban, miután Gyarmathi Zsombor egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapta az egyik szerelmesen szédelgő szende navinés kislány kacsóját és magyarázat nélkül húzta ki magával a rétre. Miután Farkas Kamillával elkötötték az egyik ballont, igencsak boldog perceket töltöttek együtt fent a magasban, de sajnos tudatlanságuk miatt a Fénylő Lelkek Udvarán kötöttek ki, a járművük pedig ki is lyukadt és nem volt túlságosan zökkenőmentes a landolásuk sem, de Kamillát ez úgy tűnik nem igazán zavarta. Annyira megörült, hogy végre valaki itthon is mutatott neki egy-két dolgot a kastély körüli területről, hogy rögtön Zsombor elé ugrált és megcsókolta. Meg bizony, miközben mögöttük felgyulladt a hőlégballon...

Mindjárt itt a vizsgaidőszak! Már csak pár nap és elkezdődik a folytonos tanulás, idegeskedés, félig levitássá avanzsálódás, ezt senki sem úsztatja meg. A kviddicsbolond újonc eridonosnak is szembesülnie kellett ezzel a ténnyel, mi pedig örömmel vállaltuk, hogy felvilágosítjuk szegényt. Mit ne mondjak, ez az arc mindent elárul. Fodor Mihály miután megtudta, hogy itt ugyanúgy vizsgázni kell, mint másik iskolájában, először elég elkeseredett fejet vágott. De ha ez még nem lenne elég, kikerekedett szemekkel állt fel az asztaltól, lesöpörte a terítéket és idegesen kiabálni kezdett a gyorsétterem egyik közelben lévő pincérével. Miután vagy öt percig üvöltött a megszeppent fiúval, dühösen mutogatva elhagyta a helyet, és egészen a kastélyig különféle szitokszavakat motyogott maga elé. Igazából nem lenne meglepő a vizsgák híre, hiszen igazából ez is egy normális iskola, ugyanúgy mennek a dolgot itt is. Vizsgák, órák, rengeteg tanulnivaló, kedves és nem kedves tanárok. Csak a szokásos, de úgy látszik Misinek már ez a csak szokásos is kiborította a bilit.

A penna mögött: Terro(r)mágus és Adamberry

Légtornász íjász lányka - Annelie Freya Merkovszky

Mikor és hogyan kerültél a csapatba? 

Ez jó kérdés, sajnos nem emlékszem pontosan. Amióta DÖK elnök vagyok írom az ezzel kapcsolatos cikkeket, de volt rá példa, hogy mást is összeállítottam. De mondjuk, hogy hivatalosan, nem vendégcikkíróként nagyjából egy hónapja vagyok a csapat tagja. 

Jól kijössz a szerkesztőség többi tagjával? 

Persze. Nem mintha sok időre találkoznánk, de nincs semmi vész. 

Dolgoztál már össze valakivel egy cikk megírása miatt? 

Csak interjúkat csináltam másokkal, a cikkeket inkább egyedül írtam. 

Gondolkoztál azon, hogy újságírással foglalkozz az iskola után? 

Nem, ez a gondolat fel sem merült. Nem nagyon érdekel az írás, ahhoz sokat kell egy helyben ülni.

Hobbi szinten sem írnál? 

Kizárt. Inkább az erdőben élem ki a kreativitásom. *vállat von* Ezt meg meghagyom azoknak, akik élvezik.

    

Csak a DÖK miatt léptél be a szerkesztőségbe, vagy volt más is ami esetleg motivált? 

Az volt az első szempont, hogy ilyen módon népszerűsítsük a programokat. Emellett azért érdekelt a csapat, meg a szerkesztőség felépítése is persze. 

Mit gondolsz, sikerült az Edictum segítségével népszerűsíteni a programokat?

Igen, biztosan, bár általában rengetegen vagyunk a programokon. Egyébként ezek a cikkek emlékekként is szolgálhatnak. A minap láttam valakinél a könyvei között egy kivágott cikket a húsvéti programokról. Gondolom jól alakult neki az a nap. *mosolyog*

    

Ebben biztos lehetsz.

Köszönöm szépen a válaszokat és sok sikert a vizsgákhoz, meg a DÖK-höz!

Köszönöm szépen, és neked is sok sikert!

Főszerkesztő bácsi - Adam Kensington

Mikor és hogyan került a csapatba? 

Miután Bogolyfalvára költöztem, látogatni kezdtem az iskola könyvtárát, ahol persze az Edictum is kezem ügyébe került, ám ténylegesen csak akkor figyeltem fel rá, amikor az akkori főszerkesztő, Ombozi Noel felkeresett engem egy interjú kapcsán. Ekkor ajánlottam fel, hogy szívesen készítenék olykor egy-egy rejtvényt az újságba. Szeretek ilyesmivel foglalkozni. Ő ezt örömmel fogadta és így lettem a csapat tagja. Mindez úgy két tanévvel ezelőtt történhetett.

Hogy lett főszerkesztő?

Már egy ideje jelen voltam az Edictum életében, amikor Noel és társ-főszerkesztője, Dobrai Vanda egyéb elfoglaltságaik miatt lemondtak a tisztségükről. Jelentkeztem az így megüresedett posztra. Az újság berendezkedését volt alkalmam már ekkorra teljes mértékben átlátni, időm ugyebár bőven akad, és úgy gondoltam, érdekes lehetne kipróbálni magam ebben. Noel, Vanda és az iskola vezetősége úgyszintén örömmel vette, hogy vállalnám ezt a szerepet. A társ-főszerkesztőm pedig Egerszegi Nina Viktória lett.

Jól kijön a szerkesztőtársakkal? Szívesen dolgozik össze valakivel, vagy inkább egyedül ír cikket? 

Kellemes légkör uralkodik a szerkesztőségben. Nagyon jó a csapat. Keveset találkozom ugyan velük személyesen, hiszen nekem csak esténként, éjjelente adódik lehetőségem felkeresni a kastélyt. Főleg levélváltások útján tartjuk tehát a kapcsolatot, amit vagy bagolypostán át bonyolítunk, vagy egyszerűen ott hagyják a nekem szánt sorokat, alkotásokat az asztalomon.

Szeretem inkább egy magam elkészíteni a cikkeimet. Persze, ha úgy adódna és a téma megkívánná, hogy valakivel együtt dolgozzak egy anyagon, az sem jelentene semmiféle problémát.

Gondolkozott valamikor azon, hogy újságírással foglalkozzon? Vagy esetleg könyvet írjon? 

Foglalkoztam már ilyesmivel a múltban. Hol csak beküldtem cikkeket, anyagokat egy-egy újsághoz, hol állandó kapcsolatban álltam az adott szerkesztőséggel. Ez azonban soha nem volt nálam hivatásszerű, ahogyan igazából semmi más sem az.

Szoktam verseket írni olykor, de előfordult már, hogy novellát vagy hosszabb lélegzetvételű művet is összehoztam. Ezek egy részét névtelenül publikáltam, a többit pedig vagy megmutattam valakinek, vagy nem. De mindig szerettem őket írókkal, költőkkel, más művészekkel megosztani, csak hogy aztán elbeszélgethessünk róla, és ha ez a társalgás megihlette őket, felhasználhassák munkásságukban valamilyen módon.

Meg sem fordult a fejében, hogy esetleg író legyen? Hogy a műveit ne névtelenül publikálja? 

Megfordulni megfordult a fejemben, ám fajtámat és életstílusomat tekintve előnyösebb, ha nem vagyok túlzottan a figyelem középpontjában. Különben sem szeretem a felhajtást. Ráadásul nem igazán fontos a számomra az, hogy név szerint elismerjenek. Bőven elég, ha tudom, hogy amit alkottam, valakihez célba ért, valakire hatással volt, valakinek jelentett valamit. De ez sem annyira lényeges.

    

Milyen cikket/cikkeket szeret írni? Minden hónapban ír az újság számára?

A Rejtvénysarokba minden hónapban készítek feladványt, igen. Ezen kívül pedig olykor írok egy-egy olyan témáról, ami valami miatt megfog és érdemesnek, időszerűnek tartom közölni.

A Kins & Kens mellett mennyi ideje van az újság szerkesztésére? 

Az a helyzet, hogy a ketyerekereskedés mellett egyébként még elég sok minden mással is foglalkozom. Azonban csak beosztás és hozzáállás kérdése az egész. Arra van időnk, amire szánunk.

Teljesen igaza van.

Köszönöm szépen a válaszokat és sok sikert a továbbiakban!

A tanárok is nyaralnak

Mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás, egy kis szórakozás, mert néha jó kiszakadni a szürke hétköznapokból. A folytonos robotmunka nem tesz jót senkinek, ez a nyaralás pedig lehetőséget adott kedvenc tanárainknak arra, hogy kicsit jól érezzék magukat egy-egy óra között. Ugyanis nem mindenki fut vissza a faházába, hogy előkészüljön a következő csoportjával való foglalkozásra, vannak, akik jobb dolgokkal múlatják az időt abban a tíz-tizenöt perces szünetben.

Mindenki ismeri - de legalábbis mindenki hallott már róla - az iskola számmisztika tanárát, a bácsit, akinek jól áll a kor és jól bánik a gyerekekkel. Talán túlságosan is jól. Vasváry Richárd nem a koktélbárhoz vagy a tengerpartra menekült a meleg elől, inkább a tanteremben maradt átnézni a tantervét, amikor is egy barna hajú leány lépett be az ajtón és meg sem állt, amíg a tanár úr mellé nem ért. A rellonos diák bájosan mosolyogva magyarázott valamit a házvezetőjének, aki csak néha pillantott fel, gondolom ezzel jelezte Clarissa Jones-nak, hogy igen, még figyel rá. Nagy érdeklődést nem mutatott a lány irányába, a kislány viszont nem adta fel, egészen a következő óra kezdetéig a teremben tartózkodott házvezetője mellett. Abban biztos vagyok, hogy a lány nem a számmisztika tanársegédi posztra szeretett volna jelentkezni, bár ezzel a bájos mosollyal és meggyőző arccal még bármi lehet. Nocsak, talán a rellonos szemet vetett a házvezetőjére?

A már nem itt tanító, Madagaszkáron mégis felbukkanó ex-EVT professzor látványa sokak figyelmét felkeltette, főleg, hogy Vécsey András egyenesen a tanárok szálláshelye felé igyekezett egy szál fehér rózsával a kezében és meg sem állt az egyik bungaló ajtajáig. A diákok kíváncsian figyelték az eseményeket, a férfi először csak állt az ajtó előtt pár percig, majd bekopogott. És mindenki döbbenetére Mácsai Zója nyitott ajtót, kedvesen mosolyogva fogadta mind a virágot, mind a volt professzort. Sokan várták, de a nő nem borult egykori kollégája nyakába, hogy elhalmozza csókokkal, csupán csak behívta a férfit ideiglenes otthonába, ahol aztán ki tudja mi zajlott le a két felnőtt között. Kívánhatunk már sok boldogságot?

Még csak a múlt évben érkezett, de nem vesztegette az időt, máris sikerült az ujja köré csavarnia egyik tanárunkat. A szende Saigo Hanatsukit egyik éjszaka a tanári szállások környékén lehetett látni, ahogy a lány a kommandós ugrálásaival és bukfenceivel megközelítette a bungalókat. Egyet ki is választott gyorsan, belopózott, majd pár perccel később kiugrált az ajtón és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Mint később kiderült, Szikszai Attila szállását célozta meg a lány, másnap pedig furcsa módon diák és tanár együtt ebédelt. Bizonyára nem a bűbájtanról beszélgettek olyan nagyon vidáman és a lány örülhet, hogy nem eridonos, Mészáros Gréta bizonyára azt hitte - ahogy sokan mások is -, a páros a férfi által tanított tárgyról csevegett, de mi tudjuk, hogy annál az sokkal több volt.

A nem is olyan rég érkezett - na nem Madagaszkárra -, de azért már jó pár hónapja itt tanító Várkonyi Zoltán rövid időn belül megtalálta a lehető legjobb szórakozást, amit két óra között élvezhet. A tanár úr útja első órája után egyenesen a koktélbárhoz vezetett, ahol kért egy hűsítő italt és az ökölbe szorított keze takarásában mosolygott a bár másik oldalán álló csinos lányra. Mint sikerült kiderítenem, Allison Miller egy navinés mestertanonc, utolsó évét tölti itt, és úgy látszik szeretné felejthetetlenné tenni a madagaszkári utat. Úgy tűnik tisztában volt vele, hogy a professzor leplezetlenül őt bámulta, Allison egyenesen a férfi szemeibe nézve csinosítgatta magát és egyikük sem vett tudomást arról, hogy közben elkezdődött egy újabb óra. Ejnye Allison, nem szép dolog elvonni a tanárok figyelmét a tanításról!

Madagaszkár meglepetései

Napsütés, forróság, tengerpart, hullámzó víz, parti kviddics és még sorolhatnám. A talán kicsit hirtelenjében jött nyaraláson sem állt meg az élet, ugyanúgy folynak az órák, tanulni kell és a prefektusok sem unatkozhatnak, ugyanis nem egy diák merészkedett már be a tiltott dzsungelbe. Vigyázzatok a nundukkal, veszélyesek, és szerintem egyikőtök sem szeretné otthagyni a fogát. De nem is igazából a nunduk azok, amik megszokottnak számítanak a diákok életében, sokkal inkább a tiltott találkozások, a lassan kialakuló kapcsolatok, az egymással szemezés, az órán való levelezés és még sorolhatnám...

Az első szerencsés lányka, aki az ideérkezésünk utáni második napon már megtalálta feltehetőleg élete szerelmét, nem más, mint Keresztessy Léda. A lányt - kihasználva mestertanoncságának előnyeit, vagyis hogy takarodó után büntetlenül mászkálhat kint - késő este egy férfi társaságában lehetett látni, ahogy a vízesés felé sétáltak kézen fogva. Az idegen talán egy helybéli lehetett, vagy Léda titkos udvarlója, aki ide is követte szerelmét. Bármelyik is legyen, Gryllus Annabell bizonyára nem örült barátnője új kapcsolatának, hiszen a kastélyban még nagy egyetértés volt közöttük. Léda most meg egy ismeretlen fiúra mosolyog, Annabell pedig úgy tűnik, el van felejtve. 

A nemrégiben eridonossá avanzsálódott Bakonyi Gergő sem vesztegeti ám az idejét! Igaz, ő nem az ideérkezés utáni második napon vetett szemet az egyik rellonos kislánykára, hanem azért várt pár napot a kezdeményezéshez. A Conroy lányka viszont nem volt elragadtatva az ötlettől, miszerint ő és Gergő majd egy párt alkotnak, összefont ujjakkal kiülnek a tábortűz mellé melegedni, szerelmesen nézik a csillagokat, és egyéb ilyen nyálas dolgokat végeznek a közeljövőben. A végére már a Bakonyi gyerek sem igyekezett annyira, egy mosoly és már fel is adta? Lehet, hogy a kishúga szólt bele ebbe a még ki sem alakult románcba...

Már az elsősök is? Na, de nem korai ez még? Egy ilyen idős fiúval? Hát inkább menjenek tanulni, vagy a cukorkaboltba. Esetleg az állatkereskedésbe, vagy kviddicsezni, de mégse pasizni. Már ha lehet így fogalmazni. Ejnye Rose, szerintem ezt te sem gondoltad komolyan! A kisasszonyt viszont úgy tűnik nem zavarta a korkülönbség, a kérlelő és követelődző pillantások között váltogatva megejtett egy mosolyt is a félénk fiú felé, aki vagy nem vette a célzást, vagy nem akart semmit a rellonostól. Azt hiszem nem most jött el a szőke herceg a kisasszony életében, a barna változatot viszont már elvileg megtalálta Kilt Zoltán személyében. Zolival néhány napja még gyereket neveltek nagy boldogságban, most meg hirtelen átváltott egy másik fiúra. 

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy a madagaszkári fiúk kiemelkedően jók abban, hogy gyorsan felhívják magukra a tanoda lánykáinak figyelmét. Eddig talán három olyan párral találkozhat az ember a szigeten, akik még rendesen megmaradtak az iskolaidő óta, a többség viszont szétment, vagy titokban találkozgatnak Madagaszkár szépfiúival. Hasonló a helyzet Corneliával is, akinek ugyan nincs „hivatalos” párja, de ha jobban megfigyelhetjük, észre lehet venni mennyire kacsingat Jeremy Claythorn felé. Illetve csak kacsingatott. A lány fejét egy különösen jóvágású fiú csavarta el, Cornelia pedig csak pironkodott és nevetgélt, mikor az ismeretlen srác megjelent a navinés táborban, meglepve ezzel a lányt. Ejj, hát Jeremyvel mi lesz?

Tengerparti történések

Úgy tűnik Markovits tanár úr már nem olyan sűrűn találkozik a Saint-Venant lánnyal. Mostanában az újdonsült Polter feleséggel láttuk, amint éppen a bárban koktéloztak. Nem tudjuk kinek mondták el ezt az ügyet, viszont mind a kettejüknek gyűrű van az ujján. Lehet, hogy csak tartják a volt házvezető-diák viszonyt, de ez elég félreérthető helyzet.

A második képen egy évfolyamtársamat láthatjuk, Lilit, aki szintén párkapcsolatban él. A levitás mestertanonc, úgy tűnik, nem elég érett a lánynak. Ezen a fotón egy idősebb férfival társalog. Nem hallottuk a beszélgetést, csak feltételezéseink vannak, de a gesztusok sok mindent elmondanak. A lány egész végig mosolygott, bólogatott, ha mondtak neki valamit. Vajon mi lesz ebből? Egy helyi férfiről van szó, esetleg tartósabb kapcsolatban gondolkoznak.

A szerény navinés, Vasil rögtön az első napon a lányok kedvence lett, és még a rellonos késes prefektus figyelmét is felkeltette. Ahogy elnéztük őket, eddig jól megvannak. De a kisasszony vajon mit szól ehhez a képhez? Rendkívül meglepődtünk Rainy-vel. Nem hittük volna ezt a fiatalemberről, de úgy látszik, Katnissnek tetszik a szituáció. Nem szeretnénk tudni a rellonos reakcióját.

A végére hagytam a legjobbat. Izgalmas pillanatban kaptam el Henriettát és Jeremyt. Tapasztalatból mondom: ez a lány sem habozik, ha fiúkról van szó. Ezen a képen a falubéli étkezdében rendelnek valamit. Ha minden igaz többször is összefutottak már és még lesz is pár találka a hallottak alapján.

 

Április múló bolondságai

Remélhetőleg mindenkinek jól telt a szünete, sikerült kipihennie magát és teletömte a hasát húsvéti sonkával és főtt tojással. A húsvéti nyúl is megérkezett azon a bizonyos napon és a kisgyerekek reggel mehettek is ki csokitojásokat keresni, amelyeket idén a nyuszi nem volt rest jól elrejteni, azonban voltak bizonyos személyek, akiknek fontosabb dolguk is volt a tojások keresgetésénél.

Itt van mindjárt Fandler Ágoston, aki ahelyett, hogy a kishúgának segített volna megkeresni a fűbe rejtett tojásokat, egy lánnyal múlatta az időt és ez még nem is lenne olyan nagy bűn, ha az a lány Újvári Adri lett volna. Csak hogy nem ő volt az. Na, most fel lehetne tenni a kérdést, hogy a fiú akkor csak az április elsejei kavarodás utóhatásaként érezte úgy, hogy most esti sétára indul egy szőke lánnyal vagy egyszerűen csak megtetszett neki a lány és úgy döntött, hogy úgyis szünet van és amiről Adria nem tud, az nem is fáj neki? Mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy jól érezték magukat, bár azt hiszem, Adri nem fog ennyire mosolyogni.

Amint kiengedték a nevelőintézetből, Ombozi Noel első útja nem is a családjához vagy vissza a Bagolykőbe vezetett, hanem egyenesen egy kisállatkereskedésbe ment, ahol be is szerzett két gyönyörű kutyát, és mivel talán nem volt jobb dolga, kiült a természetbe és az újdonsült barátaival együtt leste az arra haladó embereket; a három fej pedig tökéletesen egyszerre fordult ugyanabba az irányba. Noel talán egy ismerőst keresett a tömegben vagy csak élvezte a friss levegőt az intézet után.

Valószínűleg az elsős mestertanonc az, aki a legjobban töltötte a szünetet és ő az, aki nem is felejtené el. Naphegyi Máté már rögtön az első éjszaka egy vad buliba keveredett, ahol igencsak hiányos öltözetben táncolt az ugyancsak nem sokat takaró ruházatban lévő lányokkal. Mátét egyébként nem csupán azon a napon lehetett ilyen vad buliban látni, ugyanis állítólag a szünetben partiról partira járt. Azért remélem, nem csak a lányokkal töltötte a szünetet, hanem benézett a családjához is. 

Talán nem mindenkinek telt jól a szünete, ez pedig abból is látszik, hogy Podmaniczky Ádám elég szomorkás fejet produkált és olyan bánatosan pislogott valakire, hogy feltétlenül meg kellett örökíteni ezt az ábrázatot. Pontosan nem lehet tudni, hogy miért is búsult el ennyire a fiú, de talán nem talált annyi tojást, mint a kishúga? Vagy náluk nem is divat a tojáskeresés? Esetleg egy lány van a dologban? Bármi is legyen az ok, a csapatkapitány egy pajtába menekült és ott szomorkodott egészen addig, amíg az az ismeretlen valaki meg nem találta, akivel talán a kép elkészítése után kibeszélték a dolgot.

Azt hiszem, nem Ádám az egyetlen, aki elfelejtené ezt a szünetet és nem is gondolna arra, ami azokban a napokban történt. A navinés Czettner Benjámin olyannyira felhúzta magát valamin (vagy valakin?), hogy barna szemei hirtelen vörössé változtak és szemfogakat növesztett, majd vicsorogni kezdett. Nagyon remélem, hogy csak a jövő évi halloweenre készülődik már áprilisban, és nem vált valami szemfogakkal és vörös szemekkel rendelkező vérengző fenevaddá. Persze, még az is lehet, hogy a húga barátjával, Csornay Vincével van valami baja és így akarja megmutatni a fiúnak, hogy jobb, ha nem bántja meg a lányt.