Kviddics nagyjai 2. rész

Földesy Kristóf Dominik

Világszerte példaképek; boszorkányok és varázslók ezrei izgulnak és rajongnak értük. Nap, mint nap mérettetnek meg a legkeményebb csapatokkal szemben különböző bajnokságokon, autogramokat osztanak és sportfanatikusok faláról integetnek vissza ránk a róluk készült plakátokról – és nem utolsó sorban iskolánk büszkeségei. 

Korábbi számunkban olvashatták az igencsak komoly kviddicses babérokra törő volt diákjainkról szóló rovatunk kezdő interjúját és ez alkalommal is engem ért a megtiszteltetés, hogy kikérdezhettem a pár éve még Navinés színekben játszó, ma már a smaragdzöld taláros ír csapat, a Kenmare Kestrels fogóját. Remélhetőleg a legtöbben máris tudják, hogy kiről van szó: második riportalanyom nem más, mint Földesy Kristóf Dominik. 

Szia, Kristóf! Ahogy említettem, a kviddicsről kérdezgetnélek, essünk is neki! A repülés az iskolával járó újdonság volt, vagy már korábban is volt lehetőséged megismerkedni a játék alapjaival?

Szia! Nos, örülnék, ha korábban megismerkedhettem volna vele, de mugli családból származom, szóval ez is közte volt annak a rengeteg új dolognak, amire rácsodálkoztam, mikor ide kerültem. Persze, előtte is imádtam focizni, meg ilyesmi, de az, hogy összesen négy labdával, seprűnyélen… nem, ez teljesen új volt. Alapból az is, ahogyan megismerkedtem a kviddiccsel… hát, elég véletlenszerű. *nevet*

Véletlenszerű? Érdekes sztorit sejtek emögött, kifejtenéd kicsit? Már amennyiben nem indiszkrét a kérés. 

Persze. Úgy történt a dolog, hogy egy jó ideig nézegettem a kviddicsmeccseket a lelátóról, aztán megláttam egy kiírást a faliújságon, hogy lehet jelentkezni a Navine kviddicscsapatába. Jelentkeztem, mert gondoltam az elején majd csere leszek, beleszokok egy kicsit, talán az első idényben még nem is fogok játszani, mert eléggé kezdő vagyok... Azt hiszed, hogy így lett? Rögtön bedobtak a mély vízbe, mert szinte az első edzésen csapatkapitánynak választottak. Érted, akkor még egy meccsen se játszottam. *nevet* Hát, abban az idényben nem értünk el fényes helyezést.

Nem semmi! *vele nevet* Mikor is csatlakoztál a bajnoksághoz tehát? Kizárólag a Navine csapatában játszottál, vagy a vegyes felállást is volt lehetőséged kipróbálni? Milyen posztokon játszottál?

Az iskolai bajnoksághoz, háát… olyan negyedik körül lehettem? Sajnos ennél pontosabbat nem tudok mondani, az emlékezőképességem sosem volt a legjobb. Szóval igen, játszottam több csapatban, persze legfőképp a Navinések színeiben, de volt egy rövidke időszak, mikor a Sárkánylovasokkal léptem pályára, talán… talán egy tanév. *megvakarja a fejét* De azért mindig is visszahúztam a sárgák felé, még akkor is, ha így Dave Bennett gurkói ellen kellett mennem. Azóta is mindenem fáj, ha eszembe jut. Na, szóval, a posztok… gyakorlatilag csak fogó voltam, kivéve egyetlen meccset, amikor a Rellon ellen játszottunk…

Akkor mindenki posztot cserélt, hogy egy kicsit összezavarjuk őket, rám pedig a terelő jutott. De ezen az egy alkalmon kívül mindig fogóként léptem a pályára.

Aha, emlékszem is arra a meccsre. Az első volt, kezdéskor vittem a kvaffot, cserébe rögtön kaptam is két gurkót – az egyiket általad. *elmosolyodik* Ez sem most volt már. Mindegy is. Hogy tetszett a terelés összességében? Szerettél volna kipróbálni más posztot is, ha lett volna lehetőség rá? 

Heh, hát… hát igen, rémlik, hogy nem volt túl jó kedvem azon a meccsen. *zavartan pislog* De vigasztaljon, hogy azért csináltuk, mert elég erős volt a Rellon hajtósora. A zöldeknél az újoncokra is eléggé figyelni kellett… A terelés igazság szerint nem az én műfajom, valahogy túlságosan… hát, inkább azt mondanám, hogy egy másfajta koncentráció kell hozzá. Hol vannak a gurkók, kit kellene kiütni, kit kell védeni, hol a másik terelő, hol vannak az ellenfél terelői... A fogónak valamivel kevesebb dologra kell figyelni, de arra maximálisan. Más a figyelem “elosztása”, érted. De ha kipróbálhattam volna másik posztot, szerintem az őrző lett volna, mert ott is valahogy hasonló a dolog, mint a fogónál, de mondjuk hajtó sosem lennék. Nem szeretem a tömegverekedést.

Ízlések és pofonok. *felnevet a hasonlaton* Mesélnél a legjobb, esetleg kirívóan rossz élményeidről, emlékekről az itt eltöltött idő alatt?

Hát, azt hiszem sejtheted, hogy melyik élményem volt a legmeghatározóbb, mert úgy hallottam, még most is beszélnek róla. Igen, egyértelműen a tömegverekedésbe torkollott meccs. *egy pillanatra elgondolkodik, aztán elmosolyodik* Ha a kviddicsnél akarunk maradni, kirívó élmény volt Leonie Rohr gurkója is. Igen, megjegyeztem… sosem néztem volna ki belőle. De egyébként rengeteg szép élmény ért, amíg oda jártam, meg hát néhány definiálhatatlan is. Mint, mondjuk a beszélgetéseim Grósz Annával.

Mondtad, hogy csak az iskolában ismerkedtél meg a repülés mikéntjével. Mikor döntöttél úgy, hogy profi játékos szeretnél lenni, ha nagy leszel? Mi vezetett erre az elhatározásra?

Az a helyzet, hogy én sosem döntöttem úgy. Az egyik pillanatban még mestertanonc voltam, a másikban pedig Markovits tanár úrral játszottam egy csapatban. És... hát, kaptam egy felkérést... szóval, gyakorlatilag sodródtam az árral.

Jelenleg a Kenmare Kestrels csapatának fogója vagy. Mesélnél egy kicsit a csapatról, az edzésekről, a meccsekről? Előtte máshol is játszottál (ifiként pl.)?

Előtte a Bükki Bikáknál voltam ifi, majd válogatott játékos, aztán ifiként kerültem a Kenmarehoz. A csapat profi, úgy értem, teljesen le voltam döbbenve, mikor bementem az első edzésemre, hogy ide kerültem én. Az edzések, hát... az iskolai edzéseknél sokkal komolyabbak és nehezebbek, de ezt gondolom sejtetted. Rengeteg edző foglalkozik velünk, eleinte például nehéz volt ezt megszokni, már a Bikáknál is, de most már el sem tudnám képzelni máshogy... a meccsek... nos, teljesen mások, mint egy iskolai mérkőzés, már csak időtartamát tekintve is és a hangulat, meg a tét is... fokozottabb. De el sem tudod képzelni, mekkora összhang van sokszor köztünk. Néha még én sem hiszem el.

Nehéz bekerülni a Nagyok közé? Van esetleg valami javaslatod az iskolai kviddicsesek számára, akik szintén hasonló terveket szövögetnek? 

Rengeteg munka kell hozzá, ez a legfontosabb dolog. Ha valaki szeretne bekerülni egy profi csapatba, mindenképpen edzeniük kell, többet, mint amennyit várnak tőlük. Engem is egy iskolai meccsen láttak meg, szóval mindig igyekezni kell kihozni magadból a maximumot, mert sosem tudhatod, ki néz épp a lelátóról. És persze az elhivatottság is fontos.

És végül arra lennék még kíváncsi, hogy mennyire körülményes összeegyeztetni a magánélettel, a családdal?

Főleg az elején okozott nálunk nehézséget, de mára már egészen jól megy. A sok edzés, készülés, hogy néha otthon sem jár máson az agyam, mint a kviddicsen... nehéz volt hozzászokni ehhez mindannyiunknak, de mára már kezd stabilan beállni az egyensúly, de ha véletlenül felborulna, azt is meg kell beszélni. Az egész csak azon múlik, hogy nyíltak legyünk egymással a családon belül és le tudjunk ülni megbeszélni, ha valami baj van vagy, ha valami máshogy alakul. Azt hiszem, ez az egyetlen járható út.

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! Minden jót és legalább az eddigiekhez hasonló sikereket kívánok a továbbiakban! 

Kviddicses szezonzárás

Benedict Ian Lloyd-dal  és Szentmihályi Norberttel

Véget ért az idei, gördülékenynek azért éppenséggel nem mondható évad. A kupáért való küzdelembe sem a Játékvezető gyors és váratlan cserélődése, sem az ideiglenes Svédországi kitérő nem szólhatott bele. Újonc és tapasztalt játékosok mérhették össze tudásukat; aki izgalomra vágyott, garantáltan megkaphatta bármelyik meccsen, a legkiélezettebb helyzet azonban a címvédő Eridon és a nagy esélyes Rellon közti végső összecsapáson volt.

Nem véletlen, hogy az év végén kiválasztásra kerülő kviddicses díjak közül is a két ház zsebelte be a legtöbbet, többek közt az Év mesterlövésze és Év hajtója is tőlük került ki – rendhagyó módon viszont nem volt egyértelmű a döntés, így két fiú osztozik a minősítéseken. A sárkányok ifistáját, Benedict Ian Lloyd-ot és a győztes csapat mókamesterét, Szentmihályi Norbertet kérdeztem az elmúlt szezonról.

 

Sziasztok, fiúk! Először is szeretnék gratulálni a begyűjtött elismerésekhez! Milyen érzés az iskolai Álomcsapat tagjainak lenni? El tudjátok képzelni, hogy a megszokott egymás elleni küzdelem helyett támogassátok egymást, közösen cselezgessetek? 

Ian: - Naná, de akkor az ellenfél egyszer se jutna labdához... *vonogatja a vállát és vigyorog*

Norbi: - Ian, legalább köszönhetnél, mit gondolnak majd az olvasók? *elkerekedik a szeme* Na de szia Mini, köszönjük. És persze. Tuti, hogy legyőzhetetlenek lennénk. Most gondolj bele, Ian és Én, Én és Ian... *elvigyorodik*

Ian: - Romantikusabb lenne, mint Mini múltkori puszija, amit felém dobott. *legalább dokumentálva lesz az esemény...*

*felvonja szemöldökét a két nagyképűre egy apró fejcsóválás után és figyelmen kívül hagyva a múltkori kis gesztus említését – ami többször nem fordul elő ezek után, mondanom sem kell – folytatja* A verhetetlen duó, aha. Hiszem, ha látom. Mindketten megdolgoztatok a címekért, mit gondoltok a rajtuk való osztozkodásról?

Norbi: - Őszintén szólva nem hittem volna, hogy megkaphatom bármelyiket is. Noha semmiképp sem táplálnám feleslegen Ian egóját, azért én arra számítottam, hogy mindent elvisz, amit elvihet. Teljesen meg vagyok elégedve ezzel az eredménnyel, mert azért ő *a mellette ülőre mutat* profi játékos és az, hogy közösen vittük ezeket az olyan, mintha egy szintre emelnének vele. Szóval én büszke vagyok, megérdemeljük. *még bólint is, jelezve, hogy egyetért saját magával*

Ian: - Így legalább mindkettőnknek alkalma nyílik bebizonyítani, hogy mennyire jófej csapatjátékosok vagyunk... Engem se zavar, Norbi jó játékos.

Norbi: - Ezt úgy mondod, mintha nem lennénk azok. *összevonja a szemöldökeit*

Ian: - Nyilván azok vagyunk. *jól megmutatja, hogy most is rellonos kviddicspólóban jött, majd elvigyorodik* Sehol se lennénk a csapatunk és a szurkolóink nélkül.

Norbi: - Ebben tökéletesen egyetértünk. *hevesen bólogat*

Ian: - Köszi Ethan, köszi szurkolólányok, köszi Rellon! *integet kifelé*

 

*pókerarc, inkább nem kommentál semmit, csak kérdez* Kik voltak a legkeményebb ellenfelek? 

Ian: - Mini fene... *megrázza a fejét* Norbin kívül Erik elég jó volt, meg egyébként is az Eridon diktálta a legjobb tempót. A navinés őrző mellett keresni kellett, hol fér el a labda, de egyébként nem volt vele gond... mint a hokinál a kapus. Zalán meg olyan volt, mint egy folyton körülötted repkedő légy, az embernek vigyázni kellett, hogy ne vágja orrba. Meg persze ott van Mihael... muszáj volt figyelnem, soha nem tudtam, mikor küldi rám a gurkót akkor is, ha elméletileg egy csapatban játszottunk... előfordult már párszor.

Norbi: - *megcsóválja a fejét a kezdésre* Egyébként szerintem a Rellonnak volt a legkeményebb hajtósora. Kint voltam az összes meccsen és mit ne mondjak, eléggé izgultam, hogy mi lesz majd a pályán. Az őrzők közül Izabellát kell kiemelnem, akit innen is üdvözlök, szerintem zseniálisan véd, a terelőknél pedig Aaront és Mariskát láttam a leghatékonyabbnak. Nehéz viszont legjobb fogót találni, igazából Lyra és Fanni, mármint a Péterebbik erősek voltak, bár Luca is csak úgy keringett, mint galamb a levegőben... *még mutatja is, mennyire össze-vissza* A kedvencem mégis a rellonosok elleni küzdelem volt, fair play és kemény játék jellemezte a mérkőzést.

Ian: - Nem vagyok itt túl régóta, de észrevettem valamit... mi van veled meg a galambokkal, Norbi?

Norbi: - Nem is tudom, a mentalitásuk... Csak mozgatják a fejüket előre-hátra, tojnak mindenre, meg hát, nézz rájuk. Habzsolják az életet. *tök nagy beleéléssel magyarázza* Meg a patrónusom is galamb, szóval... Egyébként mondhattam volna kecskét is. *töprengőn bámul előre, aztán megrázza magát és Minire pillant*

Ian: *nagyon jót vigyorog a válaszon és Minire nézeget.*

Bár nem épp témába vágó kérdés volt, de úgy gondolom, sokak számára derült fény most a nagy titokra, úgyhogy... *vállvon, folytatja* Mire vagytok a legbüszkébbek?

Ian: Hűha... *a fejében elkezd dőlni a hosszú lista, mire büszke. Erre kell pár perc, addig tűnődve hátradől*

*Ian reakcióját látva gyors pontosít* Tudjuk, úgy egészében a létezésedre, remek. Szorítkozzunk a kviddicsre, kérlek.

Ian: - A lista nem csökkent. *néz komolykodva a lányra*

Norbi: *felröhög Mini megjegyzésén* Csak így tovább Mini.

*lemondóan sóhajt* Szóval?

Norbi: *míg a páros egymást húzza, addig gondolkodva megvakarja a fejét* Szerintem én a csapatra. Mármint persze, zseniálisan játszottam, de egyedül mit értem volna el? *kicsit sem beképzelt, kicsit sem* Imádom a pirosakat és a kitartásukat, minden nehézség ellenére szép idényt tudhatunk magunk mögött és megvédtük a címünket. Úgyhogy a csapatra vagyok a legbüszkébb, szorosan utána a bezsebelt címekre. *elvigyorodik*

Ian: *bólogatva végighallgatja Norbit, majd egyszerűen válaszol* Én az edzésekre. Kimenni és szerepelni egy meccsen mindennek a csúcsa, díjakat nyerni, meg minden, de amibe kemény melót kell fektetni, azok az edzések. Minden áldott nap, újra és újra. Ha valamire, erre büszke lehet az ember.

 

Hogy értékelnétek a szezont összességében? 

Norbi: - Nagyon hosszúnak tűnt. Az utolsó meccsünkön azt hittem, hogy kinyuvadok, mikor pályára léptem. *visszagondolva a begyűjtött sérülésekre eltorzul az arca* Volt ugye a játékvezető kavarc, meg aztán baromi nagy elvárások voltak felénk. Elvégre, ha egyszer elviszed a díjat, onnantól szintet kell tartani és persze törekedni kell a jobbra. Kíváncsi leszek erre az új csókára, aki jön, eléggé katonás egy fazon, de abból, amit hallottam róla, minden elismerésem az övé. *not bad fejet vág* Na jó, azért nem minden. Amit találtunk róla képeket, hát... Van egy feje. *jó benyomás elérésének célja kitűzve, küldetés elbukva*

Ian: - Imádtam a szezont. Gerhardthoz nem nagyon lesz közöm, de sajnálom, hogy nem játszhatok alatta... Hihetetlen, hogy pezseg a Rellonban a kviddics, sokan játszanak és jól. Mikor év elején Magyarországra jöttem és beléptem, nem nagyon lehetett kiszámítani, milyen lesz - az iskolai bajnokságban ugye nem csak kviddicsszakos MT-k játszhatnak, úgyhogy elég sok a kezdő. Nem is azért léptem be, hogy itt majd mindent beleadok... de nem csalódtam, sok jó arcot ismertem meg és csak néha akartak elküldeni a fenébe, mikor előálltam egy edzéstervvel... a házban a közösségi élet egyik fő gócpontját a kviddics játékosok alkotják, ilyen környezetben pedig mindig szívesen vagyok. Nagyon otthonosan éreztem magam közöttük, kitartóak. A szezont az tette igazán királlyá, hogy megismerkedtem velük.

Norbi: - Ian, ez tök megható. *elérzékenyülten pislog a fiúra és összeszedi magát* Egyébként, ha már itt tartunk. Erik szerintem nagyon jól vitte a csapatot előre. Borzasztóan sajnálom, hogy kiballagott és többé nincs velünk. Igazából szerintem az eridonos csapatról elmondható, hogy egy hatalmas család lett. Vannak kicsik is, nagyok is, de együtt vagyunk igazán erősek. *Ian megihlette még Norbertet is*

Ian: - Csak el ne kezdd énekelni a We are one-t... *az ő fejében már menthetetlenül elindult az Oroszlánkirály slágere. Ennyit erről*

Norbi: - Tökre nem ismerem. Amúgy is a My heart will go on jutott eszembe... *legyint*

Ian: - Nem ismerd?! Meg kell néznünk. *csóválja a fejét*

Norbi: - Úúú, jó. Mesedélután. *csillogó szemekkel bólogat, mint egy ötéves* De izé... Talán koncentráljunk az interjúra.

Jó, jó, jó, ezt majd megbeszélitek az interjú után.

Ian: - Te is jössz, ne aggódj...

- Mindenképpen. *megtartja magának az eredeti válaszát, hangjából csak úgy süt az izgatottság...* Milyen volt csapatkapitány-helyettesként helytállni?

Ian: - A legjobb Csapatkapitánnyal, viccelsz? Isteni. Edzés előtt, edzés után, a meccseken... jól kiegészítettük egymást.

Norbi: - Számomra Erik volt az etalon. Ugyanúgy érzek vele kapcsolatban, mint Ian veled. *kedvesen pislog* Szerettem csinálni Erikkel, jó volt vezetni a csapatot előre.

Ian: *Norbi túlontúl kedves pillantásától megvakarja a tarkóját*

És végezetül, mik a terveitek a továbbiakban? 

Norbi: - Ebben az évben maradok csapatkapitány-helyettes Mariska mellett, de ritkábban fogtok a pályán látni. Ha minden igaz, leigazolok egy csapathoz és elsődlegesen ott kell majd helytállnom, ebből pedig kiderül, hogy nem hagyom abba. Nem szabadultok meg tőlem és az őrült ötleteimtől. *vigyorog, mint a tejbe tök*

Ian: - Mint tudod... *búbánatosan Minire néz* Nem tudom folytatni a kviddicset a suliban. Végeztem az ifimmel, jövőre felnőtt csapatban kezdek... Tudjátok, fény, gazdagság, csillagok... millió versenyseprű meg világklasszis sikerek. Lesznek majd mondások, olyanok, hogy "Na ne már, nehogy azt hidd, ez lloydos volt, kevés vagy te ahhoz", meg vigyorgok az újságokban... legalábbis reméljük. Meg azt is, hogy bekerülök a Montrose Magpies-ba. Elég sok edzés vár még rám addig.

Köszönöm szépen a válaszaitokat, és sok sikert kívánok mindkettőtöknek! 

Edictum Extra

Rajtakaptuk!

Bizonyára legtöbb olvasónk, ki már régóta lapozgatja újságunk a legizgalmasabb információk reményében, emlékszik a tavalyi különszámban megjelent cikkre, amiben iskolánk és a falu általában fotogén apraja-nagyja megvillogtatta kevésbé előnyös profilját. Idén is lencsevégre kaptunk pár csodás kompozíciót, ugyanakkor korábbi áldozataink megnyugodhatnak, igyekeztünk még érintetlen területen keresgélni.

Lássuk hát!

Érdemes reggelente a hálókörletek környékén barangolni, hiszen nem mindenkinek indul olyan könnyedén a nap, a nyúzott, kialvatlan arcok a vizsgaidőszak közeledtével - és nagyon úgy fest, még utána is – elkerülhetetlenek. Lepsényi Zalánnak sem sikerült még felébrednie, vagy talán éppen alva jár, ki tudja. Az érthetetlen motyogás nem zárja ki az utóbbi opciót. A hajában lévő centis eltérést viszont mihamarabb helyrehoznám, és a helyében nem álmomban kísérleteznék új frizurákkal. Laduver Nerella Rodé sem fest sokkal jobban épp csak elhagyva a puha ágyikót, ha így folytatja, nem kizárt, hogy halálra rémít majd valami elsős kis gólyát, úgyhogy valaki nyomjon a kezébe egy nagy bögre kávét! Ahogy a fenti példa mutatja, a rellonosoknál sem gördülékenyebb a helyzet, Travis Ryan Payne arca egészen elcsúszott az éjszakázástól – talán nem kéne annyit a lányokkal foglalkozni, helyette inkább pihenné ki magát. Ez az arckifejezés legalábbis nem tudom, kinél lenne nyerő...

Hogy mi ez a vicsorgás? Reissner Krisztiánt vagy nagyon mókás hangulatában találtuk, vagy ezt a módszert választotta elijesztésünk reményében. Arra viszont biztosan nem gondolt, hogy megörökítettük ezt a rendkívül megkapó fogsorvillantást, és még viszont is láthatja magát, nem a címlapon ugyan, de ez is valami! Kyle Donovan pedig ezzel a szemet gyönyörködtető grimasszal jutalmazta áprilisi különszám-hadjáratunkat, bár Gumiarc uraság pontos szándéka is ismeretlen számunkra. A vicsorgó különítményt bővíti még Jeremy Claythorn is, aki határozottan morcosnak tűnik. Vajon észrevette az utána leselkedőt? Nos, hármuk közül egyértelműen neki sikerült eltalálnia a rémítgetés mikéntjét, a kép készítője villámgyorsan elszelelt a tetthelyről.

Lesifotósunknak sikerült kihúznia a gyufát, és megörökíteni Aiden Ward ingerült orrhúzását, csak remélni tudjuk, hogy a lebukást követően időben meglépett a mestertanonc elől. Bár a srácból a szándékos és túljátszott pózerkedést is kinézzük, úgyhogy talán okunk sincs az aggodalomra. Nem úgy Harold Love Blomqvist esetében! Hogy mi húzta fel ennyire a fiút, rejtély, de úgy gondolom az ilyen esetekben édes a tudatlanság. A magam részéről azért kíváncsi lennék, biztosan csámcsognivaló pletyka lenne a sztoriból. Havasi Bence Milán is nyilvánvalóan pipa valamiért, vagy csak meglepték zenehallgatás közben? Ez az arckifejezés mindenesetre megért egy misét.

A húsvéti locsolkodásból Mitzinger Bence sem maradhatott ki, csakhogy épp a vödör rossz oldalán állt. Talán a lányok álltak bosszút a hagyományt követő nap, esetleg ott helyben, ahogyan a bejárati csarnokban orvul megtámadott rellonosok tették. Mindenesetre Bence arckifejezéséből ítélve, most már érti, miért nem kedvelik a hideg vizes nyakon öntést leányzóink. Apropó rellonosok! A rögtönzött délelőtti pancsolás egyik résztvevője, Hedda Jorgensen ilyen sátáni kacajszerűséggel vehetett lendületet a megtorló vizes lufik célzásához, és bár menekülőre fogta, esélye sem volt megúszni szárazan. Pedig ezzel a fejszerkezettel garantáltan távol tarthatta volna a fiúkat, kár volt hátat fordítani nekik. Nemes L. Izabella sem úgy néz ki, mint aki túlságosan rajongott volna a levita toronyban történt reggeli ébresztőért, de hé, legalább a hervadástól nem kell tartania.

Idén is akadnak olyanok, akik nem bírnak a nyelvükkel. Ombozi Rebeka Liliánának láthatóan feltett szándéka behatóan átvizsgálni az orrában lévő helyzetet. Hogy milyen indíttatásból, talán jobb, ha nem tudjuk. Rákérdezni mindenesetre nem mertünk, kockáztatni a lebukást a nem épp józanul átgondolt cselekedeteiről ismert lánynál felért volna egy öngyilkossággal. Borostyán Lenke pedig épp felhagyott diétájával legjobb tudomásunk szerint, így nem csoda, hogy már menet közben, kéz nélkül majdnem nekiesett a vacsinak. Vagy csak nem tanították meg kulturáltan táplálkozni. Nem tudjuk a fotón lévő szituációnak körülményeit, de Matthew Bloomer feltűnően és egy kissé talán szokatlanul lelkesnek tűnik, még a nyelvét is kint felejtette. Valami meglepetés? Esetleg a csapatkapitányi teendők dobják fel a negyedóriást?

És most jöjjenek a kancsalítás nagymesterei, úgy tűnik, ehhez is jár némi nyelvöltés, mértékének alapja meghatározatlan. Böröczky Zoé készséges pózolása pont jól jött, így bolondok napja tájékán, ki is használjuk a birtokunkban lévő impozáns remekművet: látjátok, ha sokáig ezt csináljátok, úgy maradtok. Bár tudtunkkal maradandó károsodást egyik alanyunk sem szenvedett, ha láttok bármi változást szembogaraik pozíciójában... nos, utólag már úgyse segíthettek. A mindig pompás látványt nyújtó Rebecca Davison-Keisre alig ismerünk rá! Viszi a prímet ezzel a tökéletesen kivitelezett grimasszal, és hogy a hajával éppen ki mit csinál? Talán hajbefonós-lelkizős pizsiparti? Nem a fehérneműs, párnacsatázós verzióból, az már egyszer biztos. Rachel Octavia Amber szeme pedig a kevésbé megszokott irányba vándorolt, egészen félelmetes összképet szolgáltatva. Mosolyogjatok inkább, lányok, az valahogy jobban áll (hah) mindenkinek.

A következő körben önjelölt bányászainkat láthatják. Szentmihályi Ádám uraság szent meggyőződése volt, hogy meg tudja oldani égető kényszerét sunyiban, azonban pont az ilyen helyzetekre éleződik figyelmünk. Nagy átéléssel folynak a munkálatok, nézzék csak azt a fintort! Csornay Vince Levente unott arckifejezéséből ítélve nem zavartatja magát túlságosan, hogy a tanóra kellős közepén essen neki teljes ujjpercbedobással a kincsvadászatnak. Nos, fiúk, megtaláltátok, amit kerestetek? A rettegett Varázslástan Alapismeretek Vizsgára felkészítő és hoppanálást oktató tanárunk, Holló Albert egészen rutinos mozdulatokkal veszi az akadályokat, majdnem sikerült észrevétlenül megoldania a váratlan, ám annál sürgetőbb problémát.

Nem tudjuk, mire fel a Csornay Kíra Lotti arcára kiülő... akármi is ez, talán mégsem felénk kéne fordulnia, amennyiben torokfájós panaszai vannak. Vagy csak azt próbálta imitálni, hogyan nyerítenek a lovak? Ebben az esetben vágjanak hozzá valami nívós díjat azonnal, tehetséges a lány. Ami Báthory Elizabetet illeti, a leghalványabblila dunsztunk sincs arról, mi a frász lehet ennyire döbbenetesen unalmas, hogy megfeledkezve magáról csak úgy ásítgasson a nagyvilágba, tökéletes helyzetet teremtve a szemfüles kollégáknak. Az is előfordulhat ugyan, hogy a lebukást követően a hölgy úgy döntött, egészben bekapja a kép készítőjét, és így sikerült ez a bájos pillanatkép. A Váradi Fanni arcára kiülő őszinte kétségbeesés a bájitaltan vizsga feladatsorát végigolvasva szép lassan, fokozatosan vette át az uralmat a lány vonásai felett. Maximálisan megértjük.

Csak találgatni tudunk, mit láthatott Erdős-Prinz Vivien, mikor masinánk kattant, forrásunk nagyon hallgat az esetről. Talán egy rendetlenkedő diák borította ki, esetleg valamelyik fiú vitte volna túlzásba a nyomulást a tanárnő fiatalságán felbuzdulva? Bár egyik sem okolná ezt a nagy titkolózást, úgyhogy várjuk a teóriákat a szörnyülködéssel kapcsolatosan. Várkonyi Arnoldtól megszokhattuk már a mókásnak szánt grimaszokat, azonban ez az ijedtség túl valóságosnak tűnik tettetett társaihoz képest – na, már most, mi akaszthat ki így egy levitást? Újra évet ismétel talán, vagy csak ilyen hosszú idő után tudta meg, hogy a heti várható főnyeremény barátnője vérfarkas. A főszerkesztőnkről, Adam Kensingtonról ugyanakkor pontosan tudjuk, mi váltotta ki ezt a heves reakciót: az asztalára szórt fotóhalom, paparazzink legutóbbi termése. Bizony, ez egy burkolt figyelmeztetés is egyben. Aki megkönnyebbülten dőlt hátra, miután végigpörgette a cikket és nem talált magáról képet, ne higgye, hogy sokáig húzhatja ilyen kényelmesen.

Egyre elterjedtebb iskolánk körében a mugli kütyük felrúnázott változatának használata mind a diákok, mind a személyzet körében és ezzel bizony legalább egy kis mértékben együtt jár a közösségi oldalakkal való ismerkedés is. Lillian T. Elswood is épp új profilképéhez pózol, bevetve a lankadó, ám még mindig nagy népszerűségnek örvendő duckface-t. Esetleg épp halnak álcázza magát, sosem tudni, milyen eszközökhöz nyúlnak a pincelakók szükséghelyzetben. Dwayne Warren próbálkozása igazán aranyosra sikeredett, egész biztosan megnyerő a hölgyek körében ez a szokatlan, kevésbé mogorva kifejezés. Mintha csókra várna, nem? Szofia Elena Chenkova kisasszony vajon kap így levegőt? Nekem legalábbis úgy tűnik, elfelejtették neki megemlíteni, hogy a felsőajkak orrhoz való préselése előbb okoz instant fulladást, semmint egy tucatnyi udvarlót – esetleg követőt?

Személyes kedvenceim következnek utolsóként, a ki nem hirdetett grimaszverseny abszolút győztesei. Ezek a képek önmagukban is káprázatosak, nem szükségeltetik semmiféle kommentár, ugyanakkor felvet pár kérdést Béres Bárcián, az újdonsült Levita házvezető-helyettes különös szájtartása. Talán a húsvéti nyúl szerepében tetszelgett épp, a rágcsáló fogsorát szédítő tehetséggel prezentálva a kékeknek. Szépvölgyi Richárd egy cseppet dühösnek tűnik, biztosan megzavarták valami rendkívüli fontossággal bíró ügy intézése közben, mindenesetre a remek pillanatban elkapott fotó szórakoztatóra sikeredett, a probléma pedig azóta megoldódott. Remélhetőleg. Nem tudom, ki és mit tett Benedict Ian Lloyd arcával, de azonnal csinálja vissza! Aki meg nem ért a kviddicshez, inkább ne próbálja meg pont vele megosztani a sporttal kapcsolatos mélyenszántó gondolatait, láthatóan a kelleténél jobban kiborítja az ilyesmi.  

Ahogy azt fentebb már elhintettem: aggodalomra semmi ok, aki most kimaradt, valamelyik későbbi számban biztosan akad számára hely, talán a következő áprilisi extrára sem kell várnia. Remélem, sikerült feldobnunk néhány reggelt és azok is hamar kitombolják magukat, akiket érzékenyen érintenek a közszemlére jutott szerzemények! További bolondos napot minden kedves és kedveszegett olvasónak!

Vizsgáztunk már megint!

A humorunk viszont a régi. Számos nagyszerű kérdés volt idén is, amelyekre igyekeztünk nagyszerűbbnél nagyszerűbb válaszokat adni. Remélem, mindenkinek megvan már a következő évfolyamhoz kötelező minimum. Lássuk hát a szellemesebbeket.

Mihael Saint-Venant

• Sárkánytan
"Ugye beszéltünk azon az órán sok mindenről, többek közt Süsüről (gyakorló apaként utólag is köszönöm a tippet, lesz mit nézessek később a gyerekkel)"

Vér Lanetta

•  Gyógynövénytan

Pongyolás láncfű

Tulajdonságai: A gyermekláncfű érvelő, tőrózsás növény. Elég nagy gyökér, általában önfejű és hengeres. A gyökér jó húsban van, mindennemű diétát elutasít, ha eltöri a lábát teljfehéren vérzik. Kívül barna belül szőkefehér. Testőrei a kis gyökerek, akik általában levélrózsa alakzatba rendeződve állnak lesben, lándzsákkal felszerelve. Fogaik is vannak. Nyelvük nincs, nem beszélnek sokat. A sárga virágoknak viszont van nyelvük, ők sokat beszélnek. Áprilistól látogatható. Gyerekeiket leginkább pilótáknak adják, de mindig lezuhannak, jobb esetben ezután kicsi csírák lesznek.

Előfordulás: Mindenhol megtalálhatóak, behálózzák gyökereik a világot és lassan világuralomra fognak törni. Én szóltam.

Foglalkozásuk: Eperszedők és vízügyi szakértők. Bántalmazott hólyagokat és májakat kúrálnak másodállásban. Kitakarítják a vért és megjavítják az elromlott gyomrot. Salátakolóniákban laknak a  munkások.

• Mugliismeret

Vérségi származásuk szerint hány részre oszthatjuk a mágustársadalmat, és melyek ezek?

Négy. A heves vérűek, hideg vérűek, túl okos vérűek és a navinések :D

Mit jelentenek az alábbi százalékok: 6% , 51% , 1,6%

6% - a telefonod abban a pillanatban, mikor egy hosszú nap előtt állsz és nem hoztál magaddal töltőt

51% - amikor pont nem kell a telefonod

1,6% - épp le akarnád csekkolni kaptál-e levelet bagolykőn...

• Mítoszok és legendák

Ki volt Lilith? Mit lehet tudni róla?
(Legalább 10 kerek, egész mondatot szeretnék!)

Lilith egy itteni diák. Kerek mondat. Az eridonba jár, jelenleg másodikos. Benne van a kviddics csapatban és szereti az acélbetétes bakancsokat. Egy szép kerek mondat. Barna haja van és barna szeme. Szeretem a sajtot. Bloggerkedik is néha nap, mert miért ne? Szeret csinálni olyan dolgokat amiket szívesen csinál. Én is szeretek olyan dolgokat csinálni, de nem hívnak Lilithnek.

közben tájékoztattak, hogy rossz emberről beszéltem.

Adrian Blythe

• Mugliismeret

Vérségi származásuk szerint hány részre oszthatjuk a mágustársadalmat, és melyek ezek?

arany- és félvér, mugli származású, kvibli. (Remélem, az ötödik pont a szép szemekért/hajért van ott, nem pedig azért, mert kihagytam valamit, csak nem tudok róla...)

Írj le mindent, amit az aranyvérű mágusokról tudsz!

(Nagyképűek és a férfiakból ugyanakkor lesz nagybácsi és apuka?)

Akkor nevezhető valaki aranyvérűnek, ha legalább három generációra visszamenően vannak varázsló ősei anyai és apai oldalon is, magyarán a nagyszülők és a dédnagyszülők is mágusok. (Ez nem hangzik nagy cuccnak, de dédikből már nyolc van, azért az valami.) 

Írj le mindent, amit az mugliszármazású mágusokról tudsz!

Nincsenek egyenes ági varázsló vagy boszorka felmenői (dédnagyszülőkig legalábbis, onnantól kezdve kicsit problémás lenne visszakövetni). Nem lehet amúgy túl könnyű, főleg, mert amikor gyerekkorban megmutatkoznak a képességei, egyrészt mindenki hülyének fogja nézni (- Pistike, hova lett a három tálca sütemény, amit az előbb csináltam? - Eltüntettem a gondolataimmal! - MEGETTED AZ EGÉSZET, TE KIS SZ*ROS?!), és hát a gyerekben is felmerülhet, hogy valami nincs rendben a fejével, amiért ilyeneket képzeleg.

Írj le mindent, amit a kviblikről tudsz!

Varázstalanok, akik aranyvérű máguscsaládba születtek. Ez általában nagy szégyennek számít, még azoknál is, akik nem vérmániások. (És nem mellesleg nem túl kellemes érzés, amikor anyád kirak a tetőre aludni télen, mondván ha tényleg le akarsz jönni, majd felébred benned valami mágikus képesség.) Igazából ez mindenkinek rossz, családnak is, gyereknek is - előbbiek hibáztatják magukat, lévén csak ők hozták össze a csemetét, utóbbiak pedig egy olyan világban nőnek fel, aminek ténylegesen sose lehetnek részesei, a muglik közé viszont már nem, vagy csak hatalmas áldozatok árán képesek beilleszkedni. (Most képzeld el, hogy lehetne bevezetni a több évszázad óta álló kúriába a kábeltévét, hogy legyen miről beszélgetni az osztálytársakkal.) Szóval nem egyszerű. 

Gy Shasper

• Mugliismeret

Írj le mindent, amit a kviblikről tudsz!

A kvibli a krumpli csak más néven.

Révész Kornél

• Mugliismeret

Vérségi származásuk szerint hány részre oszthatjuk a mágustársadalmat, és melyek ezek?

Arany, sár, sima, A+ B+ AB 0?

Írj le mindent, amit az mugliszármazású mágusokról tudsz!

Tudják mi az az internet, és baromira hiányzik nekik innen.

Nem igaz, hogy a varázslók nem tudják, hogy mi egy király LoL lanparty!

Milyen módokon kommunikálhatnak egymással a mágusok, ha távolt vannak egymástól?

Baglyokkal, mert nyilván a 21. században nagyon hatásos órákat várni, amíg egy madár átrepül a levéllel, ami esőben el is ázik.

Az értelmesebbje legalább szerez egy telefont, és felrúnáztatja.

Egerszegi A. Flóra

• Mítoszok és legendák

Szerinted miért rakta ki Thészeusz Ariadnét a szigeten?
(Önálló véleményt kérek!)

Hát, valószínűleg kicsik voltak a keblei. Ha megnézzük a képet, ami a tankönyvben van, látható, hogy tényleg nem túl nagy. Márpedig az ókorban a dundibb nőket részesítették előnyben, és mivel Thészeusz nem akarta elvenni Ariadnét, aki mindössze egy fonal gombolyagot hozott volna nászajándékba, így inkább kitette egy szigeten. Megölni mégsem akarta...

Mi a mítosz és mi a legenda? Mit lehet róluk tudni?

A mítosz a mitológiai sztorik.

A legenda pedig egy alá nem támasztott történet és Will Smith.

Hogyan néztek ki a gorgók?

Valószínűleg a szemüregükön keresztül, ha minden igaz.

Farkas Zétény

• Varázslástani Alapismeretek Vizsga
Mutassa be Göthe Salamander életpályáját!

http://kepfeltoltes.hu/160310/119183057920160310_153000_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Tanja Gitta Polter 

• Varázslástani Alapismeretek Vizsga

Melyik az a találmány, amivel a muglik a leghatékonyabb módon pótolják a mágiát?

A muglik a mágiát? Juj, erre nincs ötletem. Internet? Vagy inkább a technológia? Legyen a technológia. Biztos az lesz. Amennyi mindent feltaláltak már, mert fejlesztnek, tuti az lesz. Egy rakás elektromos dolguk van, ami nagyon hasznos. És még csak mágiájuk sincs hozzá. De okosak azért.

Leavey Héloise Lindsey 

• Varázslástani Alapismeretek Vizsga

Írjon le mindent, amit a Homenum Revelio bűbájról tud!

Emberkimutató varázslat, vagyis ha használjuk megmutatja, hogy van-e még valahol ember körülöttünk. (Bújócskánál így lehet csalni:))

Szentesy E. Izabella

• Varázslástani Alapismeretek Vizsga

Hogy hívjuk azt a tárgyat, amiben elraktározhatjuk és megoszthatjuk mással fontos emlékeinket?

A második dolog ami eszembe jutott, és a kérdésre egy remek válaszlehetőség, - a merengő névre hallgató bigyó. (Az első ami helyet foglalt a buksimban az a facebook volt.)

Renée Faraday

• Legendás Lények Gondozása

Írj le mindent, amit a trollokról, mint bestiákról tudsz és tanultunk!

A trollok nagyok és büdösek és csúnyák és legalább annyira buták, mint egy tökkelütött Rellonos.

Isaac Nikolai Eccelstone

• Legendás Lények Gondozása

Mely lények a besorolás alá nem tartozóak?
Az alábbi állításokhoz társítsd az általad felsorolt bestiákat!

1) Ellenük egyetlen védekezési mód létezik, még pedig a patrónus bűbáj.

2) Nem éreznek, gondolkodni sem tudnak ennek megfelelően, egy megadott primitív feladatot képesek végrehajtani, melyet az őket irányító varázsló adott ki.

3) Ahol megjelennek, ott megfagy a levegő, az idő ködössé és sötétté válik, és minél többen vannak, annál kétségbe ejtőbb, reményvesztettebb hangulatot teremtenek.

1) Dementor.

2) Rellon ház tagjai izé, akarom mondani vagyis írni, hogy Infernus vagy na. Infarktus (ezt én fogok kapni, ha nem írom le végre helyesen). Inferusok 

3) Hydro és aeromágusok Ez is a dementor lesz.

Mit tanultunk és tudunk a tündérekről? Mindent írjon le!

XX besorolású, ártalmatlan vagy könnyen szelídíthető lény. Tetszetős külseje van, de korlátozott értelmi képességű tündéreket a mágusok gyakran használják dekorációs célokra. (Némelyik Rellonos is korlátozott értelmi képességű, bár nem ajánlom őket dekorációs célokra.) Erdőben és erdei tisztásokon élnek. Nagyságuk 2-12 cm között változik, testük az emberi test miniatűr változata, de a rovarokhoz hasonló szárnyuk is akad, ami alfajtól függően átlátszó, vagy sokszínű is lehet.

Gyenge varázserejüket a tündérek a rájuk leső ragadozók, pl. az augurey elriasztására használják. Veszekedős természetűek, de mivel végtelenül hiúak is, kezessé válnak, ha lehetőségük nyílik díszítő elemként működni. Emberi küllemük dacára nem tudnak beszélni, egymás között magas zümmögő hangokkal kommunikálnak. (Ezt a zenét tessék ide elképzelni, csak Zümm-Zümm-ökkel, és azoknak változataival. ^^) Azonban a virágporból elő tudnak állítani úgynevezett Tündér-port, amit az emberre szórva el tudják érni, hogy embernyelvűnek tűnjön a kommunikációjuk. (Mint a méhecskék, csak ők nem tündérport csinálnak, és nem is szorják emberekre.)

A tündér legfeljebb ötven petét rak, azokat levelek alsó oldalán rögzíti. A petékből színpompás hernyók kelnek ki, melyek 6-10 napos korukban bebábozódnak, hogy egy hónap múltán kifejlett, szárnyas egyedként szülessenek újjá.

Jellemezze a lobalug bestiát!

XXX besorolású, vagyis képzett varázslóra egyáltalán nem veszélyes lény. (Szóval rám igen, mert én nem vagyok képezett) A tenger fenekén él (szegény tenger), méghozzá az Északi-tengerén. 25 cm hosszú, primitív lény. Mindössze egy gumiszerű csőből és egy méregzsákból áll (mint egy Rellonos). Ha veszélybe kerül, akkor az összehúzott méregzsákjából pumpálja mérgét a támadója felé. A lobalizét a sellők fegyverként használják, egyes varázslók pedig bájitalokba keverik lefejt mérgét (fúj, de undi). A méreg felhasználását szigorú előírások korlátozzák!

Kviddics nagyjai 1. rész

Yarista Palarn

Számos tehetséges játékossal találkozni az iskolai meccseken, és van, aki nem áll meg annál, hogy csupán hobbiszinten mozogjon. Egy véres Navine-Rellon küzdelem, vagy egy bravúros Eridon-Levita összecsapás volt az elhatározás táptalaja? Gyermekkori álom, vagy vaktában született döntés? Ezt próbálom meg kideríteni azoktól, akik a Bagolykő után profi csapatok tagjaként végezték.

Első interjúalanyomat nem hiszem, hogy szükséges lenne bárkinek is bemutatnom: nem mást kérdezgettem kviddicses tapasztalatairól, az eddig bejárt útról és jövőjére vonatkozó terveiről, mint az ex-levitást és volt Játékvezetőt, Yarista Palarnt.

Szia Yar, és üdv az olvasók nevében is! Tehát a megbeszéltek alapján faggatnálak egy kicsit a kviddicsről, kezdjük az alapokkal: diákként ismerkedtél meg a repüléssel, vagy már korábban is volt alkalmad kipróbálni?

Szia, és üdvözlöm az olvasókat is! Öt évesen ültem először seprűn, bár annak egy kisebb baleset lett a vége. A testvéreim feltettek egy seprűre, csak nem tudtam, hogy hol a fék, egyébként állítólag jól ment - elmosolyodik az emlékre. - Aztán a Bagolykő előtt játszottam a Pákozdi Elseprűk csapatában, majd, ahogy említetted, diákként folytattam.

Az iskolai bajnoksághoz mikor csatlakoztál? Melyik csapatban kezdtél?

Elsőévesen csatlakoztam a Rellon csapatához. Hihetetlenül erős gárda volt, csak szerencsém volt, mert Kőrösi Ráhel nem tudta vállalni az utolsó két meccset, így bekerülhettem.

Akkoriban még nem volt csere a meccsen, szóval nagyon örültem. Bajnokok is lettünk, persze többnyire nem az én érdemem volt. Azt hiszem, azért az "Év felfedezettje"-díjat megkaptam, nagyon büszke voltam!

Ne szerénykedj, azt a díjat ki kellett érdemelni valahogy! *mosoly* Mik voltak a legjobb élményeid az iskolai mérkőzések, edzések alatt?

Hű, hát ha lehet élménynek mondani, szerintem elsősként a Navine elleni nagy verekedés volt. Még a gyenguszra is kerültem, mert bevertem a fejem. Volt valami féltékenység Földesy Kristóf és David Bennett között, aztán csak mindenki csatlakozott a saját oldalán. Az edzések mindig különlegesek voltak, mert Grósz Anna gyilkos edzéseket tartott. Egyébként akkor még ide járt a példaképem is, Allegra Black, aki válogatott hajtó volt akkor is, és sikerült kieszközölni, hogy tartson nekem különedzést. Később pedig sikerült bekerülnöm a csapatának ifi részébe, a Stockholm Vikingshez, de ekkor már harmadikos-negyedikes voltam. Szóval sok jó élményem van az itteni kviddicsről, például a Rellonnal a két egymás utáni évben bajnokok lettünk, aztán pedig vegyes csapatok voltak, ott már nem indultam.

Na, igen... a Navine-Rellon meccsek mindig emlékezetesre sikerülnek. Mindig is hajtóként játszottál, esetleg megfordult-e a fejedben, hogy kipróbáld magad más poszton? 

Igen, mindig. Bár csábító dolog egyetlen egy labdáért küzdeni mással, ami a legtöbbet éri, mégis a hajtójátékot szeretem. Ott lehet igazán kihozni magunkból a kreativitást, és szinte mindenre figyelni kell. Főleg a gurkókra - nevet.

Ezzel teljes mértékben egyetértek. *elmosolyodik* Mikor határoztad el, hogy a legjobbak közt szeretnél játszani, a kviddiccsel foglalkozni az iskola után, és mi juttatott erre a döntésre?

Ahogy mondani szokás, amióta az eszemet tudom. Mindig is arra törekedtem, hogy minél jobb legyek; ami azt illeti, most is erre törekszem. Nagyszerű ez a játék, és tényleg olyan ez nekem, mint másoknak a drog. Szinte a lényemmé vált, és ha nem csinálhatom, boldogtalanná tesz. Nekem nagyon sok példaképem van, nem csak Allegra, például ott

van a Repüléstan professzor, Markovits István (akinek nagyon sokat köszönhetek), vagy éppen Merkovszky professzor. Azt szeretném, ha én is ilyenné válnék, mint ők, és miattam kviddicsezni kezdenének sokan. Nem szeretném, ha valaha is eltűnne ez a sport, mert szellemi és fizikai felkészültséget igényel, nagyszerű kikapcsolódást nyújt mindenkinek.

Hmm, nem nagyon válaszoltam a kérdésre. Szóval egyszer láttam, megtetszett és azóta csakis a kviddiccsel szeretnék foglalkozni. Semmi különös - megvonja a vállát mosolyogva.

Ó, szerintem nagyon jó úton haladsz, az iskolai játékosok közül legalábbis biztosan elég sokan néznek fel rád. *ismét csak megejt egy mosolyt* Több csapatban kipróbálhattad már magad a Bagolykő mellett/után, pár szóban mesélhetnél róluk, mit érdemes/szükséges tudni róluk? Illetve a profi ligába való bekerülés mikéntjéről is ejthetnél néhány szót a kevésbé jártas olvasók kedvéért.  

Ennek tényleg örülök, ha így van. Azt hiszem, hogy felajánlottam már valakinek, hogy eddzem, de nem jelentkezett azóta... vagy csak nem hitte el - kuncog. - Igen, a Vikingek voltak az elsők, az ifi után a felnőttben is kipróbálhattam magam, itt két évet húztam le. Nagyon nehéz volt bekerülni, de sikerült. A Stockholm Vikings a svéd örökös bajnok, legalábbis a legtöbb bajnoki címük nekik volt eddig, 45-nél tartanak. Aztán idény közben átigazoltam a Ballycat Bats-hez. Nos, ha eddig azt hittem, hogy erősek az edzések, megtapasztalhattam, hogy miért a Brit a legerősebb liga. Sokszor csak aludni jártam haza, és nem nagyon volt magánéletem, amit nem is nagyon értékeltek, még a sárkányom sem. Év végén pedig sikerült a mostani csapatomhoz, a nagy múltú Montrose Magpies-hez kerülni, igaz, sok sérülés kellett hozzá, meg egy eligazolás, hogy oda beférjek, de azóta remélem, hogy elégedettek velem. Úgy gondolom, hogy egyelőre ez a csúcs, meg persze szeretném továbbra is a címeres mezt viselni. 

Nos, hogy pontosabban is kitérjek a különbségekre a profi ligákkal kapcsolatban... Az iskolai edzések intenzitását minimum háromszorozzuk meg, és akkor nagyjából ott vagyunk. Igaz, én csak nagyon jó ligákban szerepeltem, valószínűleg vannak könnyebbek is. A legszembetűnőbb, hogy mindenben van profi edző. Mentális edző, dobóedző, repülésedző, vezetőedző... szinte nincs olyan aspektus, amiben ne lenne. Ezeken kívül, ha még nagyon is jó vagy, van külön edző, dietetikus, aki csak veled foglalkozik, hogy a legtöbbet tudd kihozni magadból. Persze ehhez nagyfokú elhivatottság és szorgalom szükséges. 

Mit javasolsz azok számára, akik hozzád hasonlóan szeretnének a vizsgákat követően feltörni a nagyok közé?

A profi ligába többféleképpen kerülhetsz be. Ajánlással vagy szorgalommal. Ha az átlagosnál kiemelkedőbb teljesítményt nyújtasz, bizonyosan felfigyelnek rád. A játékos-megfigyelők sokszor megbújnak még az iskolai meccseken is, érdemes tehát jól koncentrálni, még egy könnyebb meccsen is. Ha szerencséd is van, egyből magasabban jegyzett csapatba kerülhetsz. Érdemes külön edzeni, hogy jobb legyél, mert a Bagolykőben nem felkészült mesterek irányítanak, hanem felsőbb évesek, akiknek azért nincs annyi tapasztalata. Hát, nagyjából ennyi...

És akkor hogy erről is essen pár szó: Játékvezetőként is töltöttél egy idényt iskolánkban. Mit gondolsz,  maradsz inkább a cseleknél és gólszerzésnél, vagy idővel vezetnél meccseket – esetleg itt nálunk újra? Szereztél olyan tapasztalatot a JV-ként töltött idő alatt, amit hasznosítani tudsz játékosként is?

Ez egy jó kérdés. Amíg úgy érzem, hogy hasznos tagja lehetek egy csapatnak, addig játszani fogok. Egyébiránt biztos, hogy a kviddics közelében maradok majd utána is. Azt még nem tudom, hogy milyen minőségben, bár az egy év játékvezetés nem volt rossz. De valami többre vágyom, talán gyerekeket fogok tanítani, talán felnőtt edző leszek. Mindenképpen valami olyan dolgot, amivel segíthetek minél több emberhez eljuttatni a sportot. Hogy az utolsó kérdésre is válaszoljak, nem sok mindent tapasztaltam meg itt. Talán annyit, hogy most már én is kicsit elnézőbb vagyok a játékvezetőkkel - vigyorog. - Viszont ezt az egyenseprű dolgot nagyon hasznosnak tartom, mert így kizárólag a játékos tehetsége, felkészültsége határoz meg mindent, a seprűbeli különbségek nem hoznak előnyt senki számára sem. Ez egy fontos tapasztalat.

Érdekes lehetett levezényelni a meccseket, amiknek évekkel korábban te is részese voltál. Változott bármi a csapatok mentalitásában, játékában, ahhoz képest, mikor még itt játszottál? 

Sajnálom, hogy a Navinének fel kellett adnia, de egyébként persze, változott. Más játékosok, más intenzitás. Mondjuk a Rellon hajtójátéka továbbra is a legerősebb volt, ahogy mindig is. Viszont az Eridonnak sosem volt még ennyi tehetséges fogója szerintem, és a Levita sem volt még soha ennyire felkészült. Nagyon kicsi döntött, élvezetes szezon volt. Legalábbis nekem mindenképpen - mosolyodik el.

Nekünk is! És hát, ennyi lett volna. Köszönöm szépen a válaszokat! Sok sikert a továbbiakban, és kívánom, hogy minden a terveid szerint haladjon! 

Én is köszönöm, hogy meghívtatok és sok sikert minden kviddicsezni vágyónak!