József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Eme verset egy mugli író írta, 1925 márciusában. Engem azért fogott meg, mert az első versszakot általában magaménak tartom. Énekelni és elmutogatni is egyaránt lehet a szavalás mellett. A versben találhatunk felsorolást, alliterációt és más költői eszközöket, nyelvi alakzatokat. Személy szerint nekem József Attila a kedvenc költőm, őt érzem legközelebb magamhoz. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, olvassatok ti is verseket!

Halottak Napja

A Halottak Napja Mindszentek után egy nappal van, kivéve ha vasárnapra esik, mert akkor nem november másodikán, hanem harmadikán. Ez az ünnep is egy keresztény ünnep, az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért, meg mindenki másért. A keresztényeknek sok ünnepük van. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak Napját, ennek alkalmából pedig az adott hetet a Halottak Hetének nevezik.

 A protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján, október 31-én mentek ki a temetőbe, Mindenszentekkor és Halottak Napján nem. Mára az ünnepkör a protestáns magyar közösségeknél három-, vagy négynaposra bővült, és november elsején és másodikán is kimennek a temetőbe az elhunyt családtagjaikhoz, barátaikhoz. Az ortodox kereszténység ünnepi naptárában több Halottak Napja is szerepel. A reformátusok a templomon kívül emlékeznek meg a már nem élőkről.

 November másodikán pár órára a harangok is megszólalnak. A néphit szerint ennek köszönhetően a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek. Helyenként azt hitték, hogy aki másnak a sírjáról leszedi a virágot, azt elviszi a halott. Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót és a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták). Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek. Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között – az ételosztás ilyenkor szokás. Van, ahol Mindenszentek napján a család minden tagja meggyújtott egy gyertyát, azt tartották, hogy akié a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. Ezen a héten, a Halottak Hetén tilos volt dolgozni, nem szabadott földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak – de könyörgöm, a kukorica morzsolás nehezebb és több munkával jár, mint meszelni vagy kapálni a földet, tapasztalat.

 Sokan mennek ki a temetőkbe, sírokhoz, gyújtanak mécseseket, ápolják a sírt. Minden sír máshogy rendben tartandó. A mécseseket ma már nem annyira szokás az otthonunkba meggyújtani, hanem a sírra teszik, ezeket különböző színben és illatban lehet beszerezni. A virágok pedig a gyászt fejezik ki, mint mondjuk a krizantém. 

Íme egy vers Ady Endrétől, ami ide illik :

Halottak Napján 

Halottja van mindannyiunknak,

Hisz' percről-percre temetünk,

Vesztett remény mindenik percünk

És gyászmenet az életünk.

Sírhantolunk, gyászolunk mindig,

Temetkező szolgák vagyunk!

- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek

Undorít meg e sárgolyón

Hulló levélt hányszor feledtet

A megváltó, a gyilkos ón!

Óh, hányszor kell a sírra néznünk,

Hogy vigasztaljuk önmagunk -

- Dobjuk el a tettető álcát:

Ma ünnep van, ma sírhatunk!

A halottak napja elég fontos ünnepnap. Szerintem ugyanolyan fontos, mint a karácsony vagy a húsvét. Nincsen olyan ember, akinek ne lenne halott rokona. Nincsen olyan ember, aki ne menne el temetőbe. De ez így van rendjén.

A penna mögött - Cukorborsó és Zsepi

Egy harcos kis eridonos - Tüszőfűi Lilith "Cukorborsó"

Mikor és hogyan kerültél a csapatba? 

Már az első kérdésemnél elvigyorodik kedves alanyom, jó kis interjú lesz ez. - a szerk. 

Izé, múlt hónapban. Mármint szeptemberben vagy augusztusban, nem jegyeztem meg. Jelentkeztem Adamnél, mert a tagja szeretettem volna lenni. Szerintem ez tök jó. Amúgy is szeretek valamiben benne lenni, meg írni is. 

Jól kijössz a szerkesztőség többi tagjával? 

Próbálok. Mármint néha eléggé idegesítő vagyok, de ez ritkán van, mikor túl sokat beszélek mindenféléről. Ha nem vagyok idegesítő, akkor szerintem jó társaság vagyok. Csak néha túlpörgök, pedig nem is kávézok. De próbálok jól kijönni.

Dolgoztál már össze valakivel egy cikk megírása miatt? 

Nem, ez az első, hogy veled összedolgozok, Will. Ami tök jó szerintem. 

Szerintem is, úgyhogy máskor is csinálhatnánk. Gondolkoztál azon, hogy újságírással foglalkozz az iskola után?

Ö, nem. Valahogy most nincsen nagyon az, hogy mi legyek majd, ha elvégzem a sulit, de ki tudja még. Lehet, hogy újságíró leszek. 

Minden hónapban írsz valamit, vagy van olyan, hogy nem jön az ihlet?

Tekintve, hogy második alkalommal fogok írni, nem tudom. Szerintem mindig lesz valamiről írni, hiszen annyi minden történik. Kettőt pislogok, és máris eltelik egy csomó idő, jön rengeteg minden, ami ihletet ad az embernek.

Tartsd meg ezt a jó szokásodat! Köszönöm, hogy válaszoltál nekem.

Egy (szerintem) kedves rellonos - William Eric Payne "Zsepi"

Mikor és hogyan kerültél a csapatba? 

Az egyik tanárom javasolta, hogy ha nagyon unatkozom, akkor akár hasznossá is tehetem magam. Sóhajtottam, és megkérdeztem, mit javasol. Színjátszó, Diákönkormányzat, Edictum. Az első kettőre húztam a számat rendesen, így gondolom ezért ajánlotta fel az Edictumot is. Anyukám újságíró, így kíváncsi voltam, hogy van-e bennem is képesség az íráshoz. Ha jól emlékszem az egyik első művem két éve az évnyitóról írtam, mint valami titkos tudósító. 

Jól kijössz a szerkesztőség többi tagjával? 

Szerintem igen. Szívesen segítek, és szeretem megosztani az ötleteimet. Nagyon kedvelem a vezetőséget is, örülök, hogy meghallgatnak, és adnak a szavamra. Ettől csak még jobban felbátorodtam, így sokszor kétszázzal pörgök. 

Dolgoztál már össze valakivel egy cikk megírása miatt? 

Előfordult már, főleg Mr. Kensingtonnal, igaz, hogy ezért olykor szabályokat kellett megszegnem, mert "véletlenül" elfelejtettem időben visszamenni a hálókörletembe, de még sosem buktam le, és szerintem igen színvonalas cikkeket adtunk le. Illetve most veled, Lil, hiszen egymást interjúztatjuk.

Gondolkoztál azon, hogy újságírással foglalkozz az iskola után? 

Persze. Mostanában egyre többször. Jó kis kikapcsolódás, szeretek nyomozni, kérdezősködni, úgyhogy nagyon is valószínű, hogy egy nap még olvasható lesz a nevem valamelyik újságban. 

Minden hónapban írsz valamit, vagy van olyan, hogy nem jön az ihlet?

Azt hiszem eddig talán egy hónap volt, amikor nem jött az ihlet vagy nem volt időm. Már nem is emlékszem pontosan. De amúgy minden számba alkotok legalább egy cikket.

Csak így tovább! Köszönöm a válaszaidat.

Morga, a szél mágusa

Moony Witcher trilógiája az Emiós bolygóra kalauzol el minket, ami 200 fényévnyire van a Földünktől, viszont 24 óra alatt megtehető az út, ha a Sztalaktikus Fotonkanyart használjuk. A könyv maga igazán jó, az első részének eleje lehet, hogy unalmas, illetve bár használ tájleírást, folyamatosan történnek benne az események. Rengeteg mindent ez a mugli író talált ki, a saját fantáziájának a szüleménye. Nekem kifejezetten tetszett. 

A bolygón az alábbi társadalmi osztályok vannak, melyek minden egyes napjukat befolyásolják: vannak a dakík - vagyis a gyerekek -, ide tartozik minden tizennyolc év alatti. A tizenkét év alattiak a Cripto Centrumban nevelkednek, akik pedig elmúltak tizenkét évesek, azok a Briosa Kolóniához mennek. Az ancellások kopasz, terméketlen, vörös szemű, lila nők és lányok, a gestálok szolgálói. Az u’ndariok és az u’ndariák nemzésképtelen férfiak és nők, akik a munkának szentelik életüket. A gestálok azok a nők, akiket a szaporodásra szántak, de miután megszülték gyermeküket, sohasem találkozhatnak vele. És végül van az ötven alkimista, avagy főpap/főpapné vagy éppenséggel Fharok - kinek hogy tetszik -, akik mindegyikük fölött állnak. Igen bonyolult az, hogy ki, mikor, mit csinál, de nekünk szerencsére csak Morgával és barátaival kell foglalkoznunk.

Az első könyvben megismerkedünk a szereplőkkel, leginkább Morgával, aki egy kis dakí. Ő egy igazi kis lázadó: szerelemből született, egy főpap és egy gestál lányaként. Léteznie se lett volna szabad, azonban - ahogy az lenni szokott - ő hozza el a változást ebben a világban, vírus formájában. Mikor megérkezik a Briosa kolóniába, összeismerkedik egy fiúval, Yharival, így meg is kapjuk a történet szerelmi szálát. A másik két bajtársa Horp és Drima. Engem rögtön magával ragadott, meg is lett az eredménye – bár egy délután alatt befaltam, nem készültem a másnapi órákra, így javíthattam, hogy az eredményeim ne legyenek katasztrofálisak. 

Ezután jón a második könyv, melyben a céljukat kezdik el megvalósítani. Keresik az űrhajó kulcsait, amellyel vissza tudnak jutni a mi édes bolygónkra, miután ötszáz évig Emióson éltek. Persze a gonoszok, vagyis a fharok megpróbálják megakadályozni, de nem sok sikerrel. Vagyis hát, van, aki meghal, van, aki túléli. Sajnos mindkét oldalra igaz ez.

Most nem lövöm le, hogy sikerül-e vagy sem - elvégre igen kilátástalan a dolog, mert vagy egy atomrobbanásos bolygón kötnek ki vagy maradnak -, de persze a harmadik részt is elolvastam és alig jutottam szóhoz. Iszonyat jó volt, bár tudom, hogy már egyre kevesebben olvasnak. Ha szerencsénk van, meg tudjuk találni könyvtárban. Ha nem, akkor egy rész 1 galleon, 9 sarló és 13 knút. Jó olvasást! Vagy ha nem akarod megvenni, kérd el mástól.

Asztali tartó házilag

Gondolom már nem csak engem zavart, hogy nem tudom hova tenni  a hajgumijaimat, tollaimat, ceruzáimat, festékeimet. Mert azért valljuk be, senki se szereti, ha eltűnik mondjuk a szerencse pirosa. Vagy a hajcsatja. Szóval körbenéztem, hogy mikből lehet gyorsan olyan tartót varázsolni, ami bár kitűnik, de szép és újrahasznosított.

Nos, kisebb befőttes üveget, wc papír gurigákat, üres konzervdobozt és egy félpár zoknit használtam. Hozzá vizet, néhány ecsetet meg festéket. Az üveghez vízfestéket ajánlok, de a többihez temperát, mert könnyebb jóval. A papír gyorsan elázik. A konzervdobozt áttisztítjuk, majd a zoknit méretre szabjuk, ha tudjuk és van hozzá anyag, majd beletesszük a konzervet. Ebbe lehet tárolni rengeteg mindent, én mondjuk a hajgumijaimat szoktam.

Az üveget mint már előbb említettem, le lehet festeni temperával, de előtte nagyon alaposan be kell vizezni és fel kell hígítani, hogy ne menjen rá az egész készleted. Ezzel szemben vízfestékkel sokkal egyszerűbb dolgod lesz, szóval én ezt tudom ajánlani. Pirossal és zölddel festettem le, az a két kedvenc színem. Vigyázzatok, ti, kedves olvasók, ne legyetek festékesek.

A wc papír gurigát temperával kell befesteni, lehet méretre vágni, majd egy szilárd felülethez rögzíteni, ragasztani. Ha kell, lehet méretre vágni. Ezekben a tárolószerű valamikben nem csak az a jó, hogy környezetbarát, de mi csináljuk, így pont olyan lesz, mint amilyenre mi szeretnénk. Vagy amilyen a kézügyességünk. 

Jó munkát, ne borítsatok magatokra semmit!