Időnyerő híján - avagy a pillangóhatás mugli szemmel

Az idő folyama csak egy irányba folyik, s ami egyszer elmúlt, az vissza soha többé nem tér. Mégis, a muglik rendre eljátszanak a gondolattal: mi lenne ha? Ha visszaforgathatnák az idő kerekét és átírhatnák a sorsot? Ha szemtanúi lehetnének letűnt korok nagy eseményeinek? Ha egyszerűen semmissé tehetnék a történelmet? Szándékuk legyen jó vagy rossz, saját varázserejük, a képzelet segítségével megannyi módját eszelték már ki annak, hogy utat találhassanak a múltba, és nem egy alkalommal a jövőbe. Ám míg ez az ő világukban pusztán gondolatkísérlet és fantázia szülte mese csupán, addig a varázsvilágban megtehető. Tény és valóság. Időnyerő az eszköz neve, melyet használva a mágusok urává válhatnak a legnagyobb hatalmak egyikének. Bármit változtassanak is azonban meg a múltban, azzal befolyásolják a jövőt.

Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!

Ez az úgynevezett "pillangóhatás". Kissé talán túlzó, de igen képletes megfogalmazásban „Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, a másik oldalon tornádót idézhet elő.” Ezt kell mindenek előtt komolyan vennie azoknak, akik az időnyerő használatára szánják el magukat. Ugyanis tetteiknek valóban beláthatatlan következményei lehetnek, melyek helyrehozása szinte a lehetetlennel egyenlő. S mégis, ki ne vágyna rá, hogy sorsának szövetét ekképp, a maga akarata szerint szője újra? Épp úgy, ahogyan azt a Timeless című sorozatban is láthatjuk. A két évadot megélt, huszonhat epizódból álló, 2016 és 2018 között vetített szériában ugyanis a pillangóhatás működési elvére és a muglik idő manipulációról kialakult nézőpontjára láthatunk tökéletes példát.

A történet szerint Garcia Flynn (Goran Višnjić) betörve a Mason Corporation épületébe ellopja a kísérleti időutazó gépet, az Anyahajót, hogy visszajutva a múltba megelőzze családja brutális megölését azzal, hogy elpusztítja a szervezetet, mely annak hátterében állt. Egy alkalmazottat magával hurcol erre a különleges és példátlan küldetésre. A terrorcselekményről tudomást szerezve és annak vélt és valós veszélyeit felmérve az ott dolgozó Cristopher ügynök (Sakina Jaffrey) megbíz három, saját területén szakértőnek számító civilt, hogy bármi áron szerezzék vissza a kísérleti járművet. Így válik csapattá a történész Lucy Preston (Abigail Spencer), a katona Wyatt Logan (Matt Lanter) és a szerkezet fejlesztésében részt vevő, azt vezetni képes tudós Rufus Carlin (Malcolm Barrett). Az Anyahajó követését annak helyszínen maradt, működőképessé tett prototípusával kezdik meg és űzik keresztül-kasul korokon és történelmi események egész során át az időgépet. Végigjárva velük küldetésük útját, egyre biztosabbá válhat számunkra is, hogy az igazi ellenség valójában nem Flynn, hanem az a szervezet, mely ellen a férfi bosszút esküdött. A Rittenhouse, melynek tagjai a múltban és a jelenben egyaránt arra tették fel életüket, hogy uralmuk alá hajtsák a világot és az időt. Megváltoztatva olyan eseményeket, mint a Hindenburg balesete, vagy a Watergate botrány lefolyása, és az őket írmagjukban, alakulásuk idején kiirtani próbáló Flynn családjának brutális lemészárlása. A férfivel ennek fényében már igen nehéz nem szimpatizálni. Az ő háttértörténete és cselekedeteinek oka is kifejtésre kerül az epizódok során, ahogyan jórészt minden főbb szereplőé az első évad végéig. A második évad negyedik részében pedig még a mágusvilág is érintetté válik. Hiszen egészen Salemig vezet hőseink útja, ahol részesei lesznek a hírhedt boszorkánypereknek. Érdekes látni, miként zajlottak ezek a legtöbb esetben koholt vádak alapján elvégzett, törvényesített gyilkosságok.

Mind a történetvezetés, mind a korhűségre törekvés a sorozat erősségei. Remekül idézik vissza egy-egy idő és helyszín adottságait. A színészi játék azonban erősebb a negatív karakterek és a mellékszereplők esetében, mint a jó oldal mesterhármasánál. A mondhatni másfél szerelmi szál vezetése sem épp hétköznapi, de a végkifejlet kiszámíthatónak nevezhető. A komoly függővéggel operáló évadzáró résznél hirtelen kaszát kapott széria egy dupla, karácsonyi hangulatú epizóddal varrta el a szálakat. A rajongók harcolták ki ezt a gáláns megoldást, melyben természetesen, mint minden valamire való teleregény esetében, meghagyták a folytatás lehetőségét. Azonban a karakterek megkapták a nekik kijáró, kissé keserédes, de alapvetően pozitív befejezést. Emellett természetesen a nézők számára némi tanulság is jutott.

Az idő nem játék, az idő relatív, de aki manipulálni próbálja, annak számolnia kell a következményekkel, melyek egy apró módosítás esetén is globális méreteket ölthetnek. Valamint, hogy az idő mindent elrendez, mert a sorssal együtt jár, kéz a kézben. Az előre elrendelt eseményeken valójában nem változtathatunk, csak a hozzájuk vezető utat terelhetjük el valamicskét. Letlégyen bármiféle eszközünk hozzá, a végkifejlet állandó. Minden úgy lesz, ahogyan annak lennie kell, hogy a világ egyensúlya megmaradhasson. Gondoljuk-e meg eztán minden döntésünket a jelenben? Igen. Hiszen keveseknek adatik meg, még a mi világunkban is, hogy egy időnyerőt megpörgetve helyrehozza tévedéseit. S, hogy jól van-e ez így, annak eldöntését bízzuk az utókorra.