Vénülünk!

Avagy már megint itt egy évnyitó

Az idei évnyitó középpontjában a vacsora állt. Valószínűleg mindenki megtanulta már a hosszú tanévek során, hogy a legjobb ételeket évnyitón és évzárón adják. De főleg az évnyitón. Így hát, már az elsőévesek között is elterjedt – bizonyára a hosszú vonatúton történt -, hogy nem kell degeszre tömni magunkat az úton, hiszen fenséges lakoma vár mindenkit az évnyitón. Megérkeztünk, éreztük az isteni illatokat, aztán vártunk, vártunk, és csak váááártunk. Ami azt illeti, elég sokat. Egészen a rengeteg kihirdetni való végéig. Semmi előétel, semmi csipegetés. A magam részéről a cérna akkor szakadt el, amikor a rellonos vezetőség nekiállt kekszet majszolni. És ezek az emberek nevezik magukat tanárnak?!?!?!

Lényeg a lényeg, mindenki farkaséhesen hallgathatta meg a változásokat, így nagyon mozgolódás sem volt. Hiűba remélem, hogy lesz megint olyan susmus, hogy milyen képtelen párok akadtak utóbb egymásra. Például Farkas Kamilla is észbe kaphatna már, mielőtt még túl késő lenne. Kacsint. Kacsint. De komolyan, a buli teljesen leült, pedig esküszöm, ha adtak volna időben ételt a népnek, akkor lett volna zsizsegés is. 

Hogy mi is történt, ha már a változásokat említettem? Kezdjük az elején. Idén távozott tőlünk Wikete Bendegúz, aki szerintem feladta, hogy illemre neveljen itt bárkit is. Pedig amúgy nem vagyunk rosszak, valószínűleg ezért is kaptunk egy nagy adag aurort a nyakunkba, de ne szaladjunk ennyire előre. Na tehát távozott Bendegúzunk, és távozott a pirosak nagy bánatára a Podmaniczky–Návay páros – akik amúgy az év vezetősége lettek - is. Előbbi kamatoztatja a tudását, és muglikat kutat, jelentsen ez bármit, míg utóbbi inkább aurori hivatására fordít nagyobb figyelmet. A liberális nevelésnek tehát vége, innentől valószínűleg nem az elfogadás, hanem a katonás rend lesz a főnixek életének meghatározó eleme, ugyanis a konfetti duót a Sárközi–Kedves páros váltotta, akikben állítólag nincs irgalom. Külön kellemetlenség, hogy a házvezető páros nem szívleli egymást, így állítólag ebben az évben egymáson túlteljesítve akarnak majd fegyelmezni. 

Ha már házvezetők, nézzük, kik is csatlakoztak még a díszes társasághoz. Itt van velünk Mr. Daniel Graham és Jamie Leroux, akikről az a pletyka járja, hogy a diákjaikon kísérletezni akarnak. Mi másért állna össze egy gyógynövénytan tanár és egy gyógyító? A Levita toronyba a bejutás megszigorodott, állítólag ma délután az igazgató sem tudott már feljutni a kékekhez. Hogy ebből mi igaz, és mi pletyka csupán, az talán hamarosan kiderül. A Navine ugyanakkor instant cukikórt kapott, ugyanis Czettner Lucában egy visszatérő unikornist, míg Lewy Bojarskiban egy leendő apukát köszönthetünk. A Navinések háza táján állítólag néhány ügyes varázslatnak köszönhetően már mindenhol cukorkát és csokit lehet találni, így a diákok egyszerűen csak élvezik a boldog pillanatokat, amiket kiváltanak ezek a kis édességhalmazok. Idén a másik nagyon látványos változás pedig a Rellonban mutatkozott meg. A korábbi vezetőség megkérdőjelezhető háttere miatt ide is két auror - Alastair Magnus és Dwayne Warren - került, akik állítólag azért jöttek, mert a minisztérium ezzel bünteti őket figyelmetlenségükért, ami miatt a Mágustanoda idén az ellenőrzések során éppen, hogy csak közepes minősítést ért el. A parancs állítólag úgy szól, hogy kötelesek az idei tanév végére erős jó, vagy közepes kiváló minősítést produkálni. Mivel kegyetlenkedésre nevelt aurorokról van szó, így srácok, itt az idő összekapni magatokat és nem adni nekik ilyesmire okot. 

A kviddics kérdése az elmúlt tanévben egészen bonyolult volt, mert a tiszta kezdés után jöttek az összevont csapatok. Egy ideig én is igyekeztem követni az eseményeket, végül azonban feladtam, mert őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy ki kivel volt. A lényeg viszont a lényeg, a Rellon, aki képes volt végig csak zöldekből összeállni, vitte a kupát, igen, tisztán és határozottan egyértelműen.  

Amit még érdemes megemlíteni, hogy az év legkiválóbb prefektusa Weiler Dante lett, akit sajnálatos módon a végzős bálon történt párbaja miatt azonnal eltávolítottak azonban a posztjáról. A szavazás kiemelkedő eredménye így valószínűleg a diáktársai szolidaritása miatt alakulhatott ki. Összetartó a Bagolykő népe. Várkonyi Zoltán és Mácsai Zója lettek az év tanárai, míg az iskolaelsők a tavalyi címüket megvédve Kékessy Arabella és Széplaki Alíz. Utóbbi nevét ugyan az igazgató úr Szélpakinak hirdette, de egy segítőkész kolléga helyesbítette, a diákság nem kis mulatságára. Talán ha előbb ettünk volna, nem lett volna ennyire kellemetlen a szituáció. Ami a pontversenyt illeti, idén nagyon gyengén szerepelt az Eridon, csupán 561 pontot gyűjtöttek. Mindenki meglepetésére az eddig oly szorgalmas Levita se jutott tovább 861 pontnál. A Navine 1358 gyönyörű pontot szerzett, míg a Rellon itt is tarolt, a maga 1929 pontjával. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy ez most a Rellon éve volt. Vajon jövőre kié lesz?

Interjú az új vezetőkkel

Hosszú évek óta először fordult elő az az érdekesség, hogy a házvezetők és helyetteseik között csupa új név bukkant fel. A tény nem kerülte el az Edictum szerkesztőségének figyelmét sem, így megpróbáltuk becserkészni őket egy-egy rövid és őszinte interjú erejéig.

Sárközi Norbert Dorián

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Egy baleset miatt a munkámból a tervezetnél korábban kellett nyugdíjba mennem, azonban a tényleges nyugdíjhoz semmi kedvem nem volt, arra ráérnek azok, akik már eleget dolgoztak. Jött egy lehetőség, és arra gondoltam, miért ne? Azt nem nagyon hittem volna, hogy tényleg házvezető lesz belőlem, de így alakult.

Miért éppen az Eridon házat választotta? 

Olyan házat akartam, ahol pörögnek az emberek. Nem kedvelem a túl nagy nyugalmat. Ha túl nagy a csend, akkor túl sok a sunyiság. Sorban kizártam a házakat, végül az Eridon maradt.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Összetartó, hangos, lelkes, de a lelkesedését valamivel fenn kell tartani, vagy egyszerűen eltűnik. Szeretem a kihívást, a pörgést és azt, hogy aktív és lelkes emberek vegyenek körbe. Ez a ház ezt kínálta, és bár most év elején egy kicsit még nagy a csend, úgy vélem, ha már megszokták a váltást, belendülünk majd.

Mi az, amit vár a tanévtől?

Hogy a gyerekek az év végén ne úgy menjenek haza, hogy még mindig a korábbi házvezetést hiányolják, hanem úgy, hogy azt mondják, nem is olyan rossz a mostani. Bár ha ez a helyettesemen múlik, akkor halott ügy az egész, de remélem, nem így lesz.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Amikor megtudtam, hogy házvezető lettem? Elmentem a jelvényemért majd otthon, vacsoránál kitűztem, és vártam, hogy a lányomnak feltűnjön. Sajnos a korábbi rellonos házvezető miatt elég rossz híre lett, így most remélem - elég nagy visszatartó erő leszek számára. Ezen kívül üdvözöltem a diákjaimat. Hamarosan házgyűlést tartunk, együtt összeállítjuk az év tervezett történéseit.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Egyelőre nagyon meg vannak szeppenve. Talán túl magas vagyok nekik. A korábbi vezetőség inkább elveszett a tömegben. De remélem hamar feloldódnak majd.

Kedves Antal Nimród

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Többet fizetnek, mint ha csak egyszerű tanár lenne az ember. Mondjuk nem tudom, az a pár galleonnyi plusz megéri-e, ezért a munkáért komoly veszélyességi pótlékot kellene felszámolni.  

Miért éppen az Eridon házat választotta? 

Mert ezt ajánlották fel.  

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Itt egyik háznak sincs túl jó híre, szóval ez annyira nem érdekelt, hogy utána is nézzek, esetleg hogyan lehet őket egy skálán pontosan rangsorolni. *vállat von*

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Remélem, nem csúsznak a fizetéssel.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Eltüntettem az irodából a szivárványszínű konfettit meg az összes hasonló cukimuki cuccot. *grimaszol, mint akinek már a gondolattól is felfordul a gyomra*

Milyennek látja a ház diákjait? 

Hiperaktív, felelőtlen, meggondolatlan, vakmerő kis tacskók, akik mégis azt hiszik magukról, hogy már felnőttek és mindent tudnak a nagybetűs életről. Biztos van kivétel, de általánosságban... hm... *vállat von, majd összedörzsöli a két tenyerét futólag elmosolyodva közben* De majd én megnevelem őket.

Daniel Graham

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Túl sok volt a szabadidőm, úgyhogy szerettem volna valamibe befektetni, ami nem csak az én hasznomra válhat.

Miért éppen a Levita házat választotta? 

Őőőőőő. Hát, izé. A kicsi önmagam miatt. Még mindig "tanulok" a világ dolgairól, és ők azok, akik a természetemhez is legközelebb állnak. Ha idejártam volna, biztos levitás lettem volna. Szóval mindenképpen olyan házhoz szerettem volna menni, ahol tudok azonosulni a diákokkal.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Nem volt sok híre. Tudtam, tapasztaltam, amit tudtam akkoriban, mégpedig az első szó, ami eszembe jutott, az az volt, hogy víztükör. Csendes, mint a háborítatlan víz, melynek felszínén akár saját magunkat is megpillanthatjuk. Ez a tökéletes szó rá, azt hiszem.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Hogy jól érezzük magunkat, rengeteget játszunk, és elkezdjen újraépülni egy vállalkozóbb társaság. Hogy szívesen álljanak például be kviddicsezni, vagy éppen szerkesszék az iskola újságját, vagy a saját kis újságjukat. De ami a legfontosabb, hogy ismerjék meg egymást, és ne csak egymás mellett élő és lélegző emberek legyenek, hanem egy összetartó, vidám közösség.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Legelőször olyan embert kellett kerítenem, aki a jobb kezem lesz a tanév folyamán, és pótol, ha véletlenül mondjuk eltávozom az élők sorából hosszabb útra kell mennem a kutatásaim miatt.

Utána együtt meg kellett keresnünk azt a három embert, akik ebben a tanévben átveszik a stafétát a jelvényüket visszaadóktól. Ez, ahogy tudjuk, sajnos elsőre nem sikerült, de már pozitívan állunk hozzá.

Ezen kívül tartottunk már gyűléseket is, ahol szó volt a félévről, és minden más titkos dologról.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Réginek és újnak. Lelkesnek és kevésbé lelkesnek. Tapasztaltnak és tapasztalatlannak. Merésznek és bátortalannak. Alacsonynak és magasnak. Fiúnak és lánynak. Könyvet olvasósnak és könyvet nem olvasósnak. Tanulni szeretőnek és tanulni nem szeretőnek.

Nagyon vegyesek vagyunk, így ezt napokig sorolhatnám neked, milyennek látom őket, de egy biztos: nagyon várom már a tanévet és, hogy mindenkiből kihozzuk a legjobbat és legtöbbet.

Jamie Leroux

Mr. Leroux a megbeszélt időpontban fáradt, karikás szemekkel lépett be a szerkesztőségünkbe. Fehér pólója több ponton is alvadt és friss vér keverékétől vöröslött, tekintete zavart volt. Bár azt mondta, jól van, kérdezhetünk, csak egy kávéra van szüksége, mire a fekete folyadék elkészült, ő már az igazak álmát aludta.

Czettner R. Luca

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Úgy nagyon semmi. Mármint szerettem itt lenni diákként, hallottam, hogy gondban is vannak, aztán egyik dolog követte a másikat, én pedig boldog vagyok, hogy így alakult. Csak megtörtént.

Miért éppen a Navine házat választotta? 

Ide van kötődésem minden létező módon. Volt diák vagyok, a jellemem, a szívem és a lelkem is hozzájuk tartozik leginkább.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Leginkább olyan, mint egy hullaháznak. Mármint a diákkörök feloszlottak, nem tartottak össze, olyan volt, mintha a házból elfogyott volna az élet. Nem akartam, hogy így maradjon. Ki akarná? Ezen kívül persze továbbra is tipikus navinések maradtak. Néha csínytevők, furák, és nagy dolgokra képesek, mint a pontversenyes helytállásaik.

Mi az, amit vár a tanévtől?

Nincsenek konkrét elvárásaim, vagy eredmények, amiket biztosan szeretnék. Inkább annak örülnék, ha a navinések jól éreznék itt magukat, ha a saját útjukra visszatalálnának. Én itt vagyok segíteni nekik és együtt majd bulizunk pár jót is tutira. Tudják csapatni, egyszer volt olyan buli, hogy...öhm, szóval élettel teliek a ház lakói.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Jelvényt adtam a volt házvezetőm - aki többször rúgott ki a posztjaimból JOGTALANUL - lányának. Puding próbája az evés. De igazából a legeslegelső egy SMS volt Lewy-nak, hogy héhó, dolgod lesz édibogyó. Szerintem nem tudta miben nem hagyok neki választást.

Milyennek látja a ház diákjait? 

Lusták, de szerethetőek; kedvelik, ha zajlik valami körülöttük és képesek szinte bárkivel valami nagy dolgot csinálni. Legyen az egy buli, egy iskolai feladat, vagy csak valami személyes próbatétel. Ha fel vannak rázva és motiváltak - mint annak idején mi voltunk Emma néninél, Véda néninél, Marki bácsinál -, akkor nincs számukra lehetetlen. Ennyi.

Lewy Bojarski

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Összességében? Ha nagyon tömör akarok lenni, Luca egy sms-e, amiben rávilágított, hogy új munkaköröm van, ha tetszik az ötlet. Ha nem tetszik, tudja, hol lakom. Deeee, igazából szívesen csatlakoztam, mert hangulatos társaság és így is elég időt töltök itt, akkor azt hiszem, nem pont ez lesz az, ami súrolja a "nem fér bele" határait.

Miért éppen a Navine házat választotta? 

Talán ők a legnyugisabbak, nekem pedig erre van szükségem. Anno Levitás voltam, velük is jó dolgozni, de ha már csak egy olyan diák akad, mint amilyen én voltam, akkor arra viszont nincsen felesleges kapacitásom. A magánéletem ennél egy kicsit zűrösebb, a karrierem rovására pedig nem mehet az itteni állásom. A határok nagyon tisztán meg vannak húzva, hogy mi és meddig fér bele az időmbe

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Hát, úgy hallottam, hogy a házkupában jól teljesítettek, a kviddicsben is sikerült valami csapatfélét összekotorni, de órákon és azon kívül is meglehetősen passzívak voltak. Szomorú.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Hát, őszintén, nem igazán tudom, hogy mire várjak. Csak azt remélem, sikerül egy kicsit felrázni a házat, együttműködni a többiekkel és nem teljesen beleőszülni az év végére.

Melyek voltak az első intézkedései? 

Sírni a szobában csendesen, hogy én erre még nem készültem fel. Öm... viccet félretéve, talán Lucával leegyeztetni, hogyan is legyenek a felelősök, a prefektusok. Vagy megsimogatni a minikornist. Nem emlékszem pontosan. 

Milyennek látja a ház diákjait? 

Nagyon lelkesek tudnak lenni, ha olyasmiről van szó, ami érdekli őket. Hajlamosak rá, hogy ellustuljanak, majd hanyagolják a körülöttük zajló eseményeket, míg az nincs rájuk konkrét hatással. De, mikor pörögnek akkor kétszáztizenöt százalékon és minden szivárvány. Nagy reményekkel vágunk neki ennek az évnek.

Alastair Magnus

Mi motiválta a házvezetésben való részvételre?

Kicsit ez is, kicsit az is. Ha őszinte akarok lenni, akkor korábban nem gondoltam arra, hogy elvállaljam a házvezetői pozíciót. Amikor a minisztériumi feletteseim előhozakodtak az ajánlattal, elsőre némileg kétkedően álltam a dologhoz - nincs ugyanis pedagógiai végzettségem, mindössze egy csekély számú diákcsoport számára oktattam/oktatok illúziómágiát. Ettől függetlenül érdeklődve állok az új feladat előtt, és igyekszem majd helytállni.

Miért éppen a Rellon házat választotta? 

Minden más foglalt volt. *felnevet* Viccet félretéve, ez egy elég fix döntés volt főnökeim részéről. A kérdés helyesebb lenne inkább úgy, hogy miért döntöttek mellettem a kínálkozó lehetőségek közül azon túl, hogy van már némi ismeretségem a kastéllyal és az itteni diákokkal, tanári karral. Iskolai tanulmányaim alatt a Slytherin tanulója voltam, ami tudvalevően a Rellon testvérháza, így úgy gondolom, közös nevezőre tudok majd jutni a hasonló személyi beállítottságú tanoncokkal.

Milyen híre volt a háznak amikor még csak sejthető volt, hogy köze lesz hozzá?

Tudok róla, hogy van/volt jónéhány kiváló tanuló a Rellon falai között, illetve a kviddics csapatuk teljesítménye is figyelemre méltó. Összességében kissé nehezen megzabolázható, de tehetséges individuumokból álló ház képe alakult ki bennem az eddigiek alapján. Az előző vezetőség híre kevésbé volt fényes, kétes háttér, pletykák diákokkal való viszonyról, ebbe mélyebben bele se mennék.

Mi az, amit vár a tanévtől? 

Új szakmai kihívások, érdekes házon belüli vagy házak közötti programok. Szeretnék egy egészséges tanár-diák viszonyt kialakítani a Rellon tagjaival, akik remélhetőleg az átmeneti megszoksz-vagy-megszöksz időszak után viszonylagos bizalommal tudnak majd hozzám fordulni a problémáikkal. Én mindenesetre kész vagyok mindent megtenni, hogy a diákéveik a számukra lehető legjobb módon teljenek el - ugyanakkor tény, hogy bizonyos dolgokon változtatni kell. Emiatt lehet nem fogjuk Warrennel az első hónap után megütni a népszerűségi rekordok legtetejét, de szükség van némi rendszerre.

Melyek voltak az első intézkedései?

Nos, igen. Ezekre utaltam az előző kérdés végén. Szigorítottuk a hálókörletekben tartózkodás szabályait. Számomra végtelenül szürreális volt hallani arról, hogy már gyermeket is hoztak világra ezeken a szobákon belül, na, ilyet nem szeretnék. Másrészt a klubhelyiséget és a közös helyiségeket mágikusan átvizsgáltuk a biztonság kedvéért. Amit pedig a magam részéről szeretnék bevezetni, az a házvezetői fogadóórák rendszeressé tétele. Könnyebb a diákoknak úgy meglátogatni, ha tényleges időpont van rá, mint teljesen feleslegesen elmászni az irodámig, és netán nem vagyok benn.

Milyennek látja a ház diákjait? 

A Rellon ház diáksága tapasztalataim szerint rendkívül sokszínű: extrovertált, introvertált varázslók és boszorkányok, valaki az elmélet, megint más a gyakorlat területén kiemelkedő. Ha kell, a közös cél érdekében rendezni tudják a soraikat, ugyanakkor nem az a falkatípus egyik sem - egyénként is ugyanúgy száz százalékig megállják a helyüket bármilyen szituációban. Ezt a tulajdonságot különösen nagy erénynek tartom.

Dwayne Warren

Mr. Warrent a legrosszabbkor sikerült elkapnom, ugyanis éppen két diákot leckéztetett meg a tisztáson, amikor egy olyan ártatlan kérdéssel fordultam hozzá, hogy: "Uram, válaszolna néhány kérdésemre egy, az Edictumba készülő cikkemhez?" Valószínűleg az Edictum szó érintette érzékenyen kedvenc defenzorunkat, és csak a szerencsén múlt, hogy nem állított engem is a nevelendő kölykök közé. A velem tartó fényképész kolléga - sajnos - sikeresen megörökítette a reakciót is: 

Tanáraink piszkos kis titkai

Excsajok szelleme

Alastair Magnus igazán nagy bajban van. Az új rellonos házvezető nem sejtette, hogy azzal, hogy a Rellon élére nevezték ki, sok időt lesz kénytelen majd a kastélyban tölteni, ahol több exbarátnője is fellelhető. Az első alkalommal, amikor egy volt kedves, nevezetesen Erdős-Prinz Vivien szembejött vele a folyosón, csak a portrék voltak jelen, egy másik alkalommal - amikor Thege Valériánál futott össze - azonban már a diákok is. Az elbeszélések alapján roppant feszült volt mindkét alkalommal a légkör. Igaz, hogy Mr. Magnus igyekezett helyén kezelni a dolgokat, ám egy értekezlet alkalmával kiderült, hogy a két nő valószínűleg párhuzamosan volt jelen a férfi életében, az eset vége pedig az lett, hogy Vivien az asztalt szinte átugorva esett neki Valériának. A feldúlt amazonokat szétválasztani kívánó Daniel Graham és Hattori Ryuujin állítólag akkora ütést kaptak, hogy a gyengélkedőre kellett szállítani őket.

Oltári nő 

A tavalyi év végén többen kaptak frászt, amikor azt hitték, nemrégiben elhunyt tanárukat látják viszont a kastély falai között. Mint kiderült, erről azonban szó sincs, pusztán csak Rubya professzorasszonyra feltűnően hasonlító unokahúga lépett be a falusiak és a kastélylakók életébe. Az igazgató úrra olyan nagy hatással volt a fiatalasszony, hogy a szünet vége előtti napokban, szűk körben egy holdfényes éjszakán örök hűséget is fogadtak egymásnak a Fénylő lelkek udvarán. Azon az éjszakán állítólag olyan volt a hely, mintha valóban millió lélek venné őket körül. Egy szemtanú "leírhatatlan szerelemként" említette a szemükben égő tüzet. Sok boldogságot kívánunk nekik!

Elpuskázva 

Kedves Antal Nimród nem éppen egy kedves figura. Ennyit arról, hogy nevünkben a jellemünk. A férfi, amikor mintegy két és fél évtizede sikertelenül felvételizett az aurorképző akadémiára, hirtelen nagyon kétségbeesettnek látta az életet, így gondolt egyet, és az Ispotály kísérleti részlegét felkeresve mintákat szolgáltatott a legújabb manna kutatáshoz. Azt azonban nem sejtette, hogy nem éppen a szerződésben foglaltak szerint használják fel majd az intézményben a kapott anyagot, és mára már közel ötven gyermek rohangál a világban a férfi génjeit hordozva magában. Az ötvenedik gyermek - akinek édesanyja a peres eljárást indított mind az Ispotály, mind pedig Antal ellen - idén novemberre várja születendő gyermekét. A kastély falait borító portréktól azt is megtudtuk, hogy a tanár úr egyik gyermeke nem más, mint Oravecz Eszter, akinek édesanyja szintén a kastélyban tanít. A páros állítólag többször sutyorgott a folyosón, és bár nagyon halkan tették, annyi bizonyos, hogy a nő mindvégig tudott erről, de nem szólt a volt férjének, mert a gyerektartásra szüksége van. A friss fejleményekkel a következő számban mindenképpen jelentkezünk!

Életünk apával

Belegondoltatok már valaha is abba, hogy kicsoda is Holló Albert, és hogy milyen pletykák keringhetnének róla? Hogy vajon mennyi az igazság abból, amit suttognak a falak lakói? Nos, kiderült egy ilyen pletyka esetében kiderült az igazság. Három fia van a kastélyban. Ugyan nem az ő vezetéknevét viselik, és nem is egy anyától születtek, mégis a fiai. Ráadásul most, hogy már a legkisebb, Róbert is a tanári gárdát bővíti, a büszke apa arcáról szinte letörölhetetlen a vigyor. Egy kollégákkal való italozás során fejtette ki büszkén, hogy gyermekei mind a tanítást választották hivatásként. A legidősebb a helyes életvitelt, a másodszülött gyógyítást, míg a legkisebb a mágiát magát okítja. Elmondta még, hogy nincs is annál nagyobb öröm számára, hogy a fiai mind fess, jó kiállású férfiak lettek. Így hát gondos szerkesztőségi kutatómunka alapján kijelenthetjük, hogy Ramholcz Kirill, Jimnie Meccoy és Várffy-Zoller Róbert ereiben bizony Holló Albert vére csörgedezik.

Az ősz kötelező elemei

Őstulok/Réem (01.27.-02.23.)

Mindig viselj: sapkát
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forrócsokit
Mindig legyen nálad: egy galleon
Kerüld: a szűk tereket
Az ősz kötelező eleme: egy hosszú, kék sál

Tebó/Tebo (02.24.-03.14.)
Mindig viselj: pulcsit
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forró gyümölcsteát
Mindig legyen nálad: kézkrém
Kerüld: a bevásárlóközpontokat
Az ősz kötelező eleme: egy őszi színekben pompázó füzet

Sellő/Mermaid (03.15.-04.11.)
Mindig viselj: nadrágot
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: ízesített kávét
Mindig legyen nálad: aprópénz
Kerüld: a klubhelyiségedet
Az ősz kötelező eleme: a kockás kabát

Golymók/Puffskein (04.12.-05.09.)
Mindig viselj: vastagabb talpú cipőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: gyümölcsöt
Mindig legyen nálad: fésű
Kerüld: az erdőt
Az ősz kötelező eleme: a karamellás tusfürdő 

Kentaur/Centaur (05.10.-06.09.) 
Mindig viselj: sálat
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: sütőtöklevet
Mindig legyen nálad: fülhallgató
Kerüld: a hideg falakat
Az ősz kötelező eleme: a kézfertőtlenítő

Augurán/Augurey (06.10.-07.08.)
Mindig viselj: cipőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: frissen sült pogácsát
Mindig legyen nálad: fogkefe
Kerüld: narancs ízű dolgok
Az ősz kötelező eleme: arckrém

Goromka/Jarwey (07.09.-08.05.)
Mindig viselj: sapkát, amin pompon van
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: banánt
Mindig legyen nálad: kézmelegítő
Kerüld: a hangos embereket
Az ősz kötelező eleme: mentatea

Krup/Crup (08.06.-09.02.)
Mindig viselj: derékmelegítőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: húslevest
Mindig legyen nálad: ajakbalzsam
Kerüld: a túl csokis ételeket
Az ősz kötelező eleme: egy barna táska

Hurú/Fwooper (09.03.-10.03.)
Mindig viselj: valamit a nyakadban
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: halat
Mindig legyen nálad: kulacsban/üvegben tea
Kerüld: az élénksárga ruhákat
Az ősz kötelező eleme: falevélminta

Kákalag/Grindylow (10.04.-11.02.) 
Mindig viselj: fülvédőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: karamellás almát
Mindig legyen nálad: tartalék zokni
Kerüld: a konyhát
Az ősz kötelező eleme: sünis bevásárlószatyor

Zanzárd/Moke (11.03.-11.29.)
Mindig viselj: talárt (akár már a télit)
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: piros színű zöldséget
Mindig legyen nálad: keksz
Kerüld: a titkos átjárókat
Az ősz kötelező eleme: a titkos rekeszes táska

Tündérmanó/Pixi (11.30.-12.28.)
Mindig viselj: lábszárvédőt
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: forró teát
Mindig legyen nálad: kesztyű
Kerüld: a gyengélkedőt
Az ősz kötelező eleme: az illóolaj

Vízimanó/Kappa (12.29.-01.26.) 
Mindig viselj: zoknit
Ha lehetőséged van rá, fogyassz: almát
Mindig legyen nálad: zsepi
Kerüld: az alkoholos ételeket, italokat
Az ősz kötelező eleme: testpermet fahéjas alma illattal 

Furcsaságok a kastélyon innen és túl

Artemisiák 

A diákság körében ugyan csak egy szűkszavú nyilatkozatot adtak ki arról, hogy Rubya professzor asszony eltávozott az élők sorából, a sajnálatos esemény azonban nem kis riadalmat váltott ki, amikor többen is látták utólag a hölgyet sétálni vagy motorjával közlekedni. Később az iskolában is tapasztalták a különös jelenséget, Makrancos Marcsi szó szerint beleájult az alatta épp nyugovóra térő Eszetlen Egon ölébe, akinek régi vágya volt Marcsit egyszer ott tudni. Napokkal később kiderült, hogy csupán a nagyon hasonló kinézet miatt téveszthették össze Rubya professzor asszonyt Evena Noxennel, aki azért érkezett a faluba, hogy elintézze a nő ügyes-bajos dolgait, illetve, hogy meglátogassa Hercegh Kriszpin igazgató urat, akivel úgy hírlik, bizalmas viszonyt ápolt egykor. Úgy látszik, a káposzta nem is rossz felmelegítve...

Vadász szezon 

Hunter Bailey, amióta kiderült, hogy ikergyermekek édesapjává vált, láthatóan rendes és becsületes családapa. A valóság azonban nem ennyire szép, ugyanis Hunter, mindenféle kifogást keresve időről időre eltűnik kis családja köréből, hogy aztán a legkülönbözőbb helyeken bukkanjon fel ismét. Hogy mi is közös ezekben a helyekben? Mindegyik szóba jövő helyszínen fellelhető Grace Erin Green is. Úgy bizony. A nő, akiért olyan sokat fohászkodhatott Merlinhez Hunter, hogy észrevegye őt, továbblépett és boldogan éli az életét. Fogalmam sincs, hogy sejti-e, hogy Hunter figyeli őt vagy sem, de innen üzenem neki, hogy vigyázzon, mert ez veszélyes játék.

Kacsagolás 

Adott egy lány meg egy srác. A fiú neve Tim, a lányé meg valami virág meg gyümölcs, talán Pipacs Strawberry, vagy valami hasonló. A lényeg viszont, hogy a lány, akiről senki sem tud semmit egyébként, kacsát sétáltatott pórázon az iskola területén. Bizony, bizony! Máskor ilyenkor már jeleznének a bűbájok, hogy idegen lépte át a területet, nála és a kacsájánál viszont semmi ilyesmi nem történt. Tim éppen látta mindezt, és úgy gondolta, hogy ki is próbálja a kacsagolást. A lány hiába mondta, hogy ez nem olyan, mint a falunapokon a póni, a fiú nem hitt neki, és megpróbálta megmászni a kacsát. A madár azonban megérezte a veszélyt, és huss, egy pillanat alatt köddé is vált. Azóta sincs meg. Kérünk hát, ha látsz egy kacsát, akin póráz van, értesítsd az Edictum szerkesztőségét. A legjobb lenne, ha behoznád, és a legfontosabb, hogy semmiképpen ne próbálj kacsagolni, mert olyan nincs is. Köszönjük!

Változik a piros ház

Már év vége előtt tudni lehetett, hogy a pirosak teljesen új vezetést kapnak az elkövetkező tanévben. Hogy kiket, az még rejtély, ahogyan az is, hogy pontosan miért távoznak az Eridon éléről a korábbi vezetők. Amit biztosan tudunk, hogy együtt hozták meg ezt a döntést. Elég sok pletyka kering arról, mi is eredményezhette ezt, a legvalószínűbb mégis az, miszerint Návay professzor viszonyt folytatott egy diákjával, és miután sorra derültek ki a botrányok, inkább önként járult az igazgató elé felmondásával. Az igazgatót annyira meghatotta a tett, hogy nemcsak az állását akarta biztosítani, de a Merkovszky professzor távozása óta üres igazgatóhelyettesi széket is felajánlotta neki. A legvörösebb oktatónk azonban úgy döntött, hogy helyesebb, ha az iskolán kívül marad, de kapcsolatban a diákkal, akinek kiléte még mindig ismeretlen. Ez szerelem! Ádi bácsi története nem ennyire izgalmas, ő muglikutatóként varázstalanokat akar kutatni - meglepő! -, így hát asszonykájával Orfűre költözik, egy bájos mugli településre, ahol oktatni fog és tanulmányokat ír majd a környezetében élőkről. Állítólag két év múlva már a tankönyveiből tanulhatunk. Drukkolunk nekik! 

Elkövetkezett egy újabb év vége...

Milyen volt a tanéved? 

Bálint Fruzsina Ingrid: Tanulás szempontjából szűkös, mivel nem sokkal vizsgaidőszak előtt érkeztem, és így nagyon sokat kellett pótolnom, hogy ne kelljen évet ismételnem. Szociális szempontból viszont gyümölcsöző, sok jó arcot ismerhettem meg a kastélyban, és már alig várom, hogy még jobban belevethessem magam a közösségi életbe.

Sheela Lengrond: Vegyes, mert úgy érzem, nem mindenből hoztam ki a maximumot. Ennek ellenére megvagyok, ezekből a bukkanókból pedig okultam.

Boglár Gréta: Köszönöm alásshan, nem volt rossz.

Lora Fontaine: Kalandos tanévem volt, sok megdöbbentő dologra akadtam a kastélyon belül, például pár trollra is. *Bazsalyog az orra alatt, de azért örül, hogy már elmúlt a veszély, kicsit kacsintgat is, jókedvében találta a cikkező.*

Persze, sikerült sok barátot is szereznem, és párszor levarázsolni magamról a taláromat, de hála Merlinnek az Edictum firkászai egyelőre elkerültek. Kérlek, ne vedd magadra, csak szimplán örülök, hogy azok a képek nem láttak rólam napvilágot, amelyeket legszívesebben a takaróm alá süllyesztenék.

Adrian Ivanorovics Black: Ooooo, nagyon bőséges, kicsit talán túlságosan is. Házat váltottam, a szokásosnál is többet dolgoztam, de nem bánom, volt benne pörgés. 

Kálnoki Norina: Talán az eddigi legizgalmasabb tanévem volt. Persze nem feltétlen az óráimra gondolok. *Kacsint.*

Weisz Pálma: Nos nekem ez volt az első tanévem. Nagyszerűen éreztem magam, sok új barátra leltem, és alig várom a következő évet, remélem, az is ilyen csodás lesz. 

Varga Nóra: Nagyon jó volt, még jobb is, mint az előző. Még több embert ismertem meg, a tárgyak is egyre érdekesebbek. Bár jó lett volna több könyvet olvasni, meg esetleg többet gyakorolni, de így is jól sikerült a félévem. *Büszkén elmosolyodik.*

Lepsényi Richárd Dávid: Mondjuk úgy, hogy túl sok információval volt tele, amelyek nem feltétlenül pozitív irányba döntötték a mérleget, de persze olyan események is akadtak zömével, amelyek ezt többé-kevésbé ellensúlyozni tudták.

Mi az, amit a legjobban bánsz, hogy nem tetted meg idén? 

Bálint Fruzsina Ingrid: Amit a legjobban bánok, és nem tettem meg? Ijj, most megfogtál. Nincs ilyen. Én inkább az az ember vagyok, aki elkövet egy rakat hülyeséget is a jó dolgok mellett, de ne kelljen bármit is megbánnom, amit nem tettem meg. 

Sheela Lengrond: Nem dolgoztam keményen egy bizonyos tárgyon belül. Ez pedig piszkosul bánt, mert félek, hogy emiatt megromlott a tanár és köztem kialakult törékeny bizalom.

Boglár Gréta: Többet járhattam volna be Mr. Meccoy óráira...

Lora Fontaine: Hogy hiába üldöztem Krushnic Dimitrit. Valószínűleg megsejthette a dolgot, mert semmilyen bálra vagy eseményre nem volt hajlandó eljönni. Tudod, ő az én kis hercegem. *Erre a kijelentésre paprikavörössé változik.*

Adrian Ivanorovics Black: Nem hiszem, hogy lenne ilyen, de ha mégis eszembe jut valami, igyekszem pótolni a vizsgaidőszak végére, nem maradhatnak hiányosságok.

Kálnoki Norina: Hmm. Nem is tudom. Igazából szerintem nem bánok semmit. 

Weisz Pálma: Hmm, ez nehéz kérdés, de talán azt bánom a legjobban, hogy nem csatlakoztam egy szakkörhöz/klubhoz sem. Azért jövőre lehet, hogy megpróbálkoznék a színjátszással.

Varga Nóra: Hú, hát nem is tudom. Lehet, hogy megnézhettem volna egy kviddicsmeccset és szurkolhattam volna a csapatunknak, mert élőben még nem láttam mérkőzést. Mondjuk, nem vagyok oda a sportért, de mindent el kell kezdeni valahol.

Lepsényi Richárd Dávid: Hagytam elmenni valakit, aki fontos volt számomra, és nem mentem utána.

Hogy érzed, mennyire volt sikeres a vizsgaidőszakod? 

Bálint Fruzsina Ingrid: Szerintem egész jól ment, még egy vizsgám van hátra, a jóslástan. Attól egy picit félek, de otthon nem lehet rám panasz, egész pofás kis bizonyítványom lett.

Sheela Lengrond: A vizsgáimmal nem volt gond, köszi, hogy kérdezed! Mondjuk a sárkánytant fogósnak találtam, de ennyi.

Boglár Gréta: Vizsgaidőszak...? Basszus!! Ezért voltak üresek a folyosók??!

Lora Fontaine: Rettegtem tőle, de hála Merlinnek minden tárgyam sikerült. Az igaz, hogy néhányszor magamra robbantottam az üstömet, de teher alatt nő a pálma.

Adrian Ivanorovics Black: Szerintem átmentem (legalább), de hát ember tervez, aztán ki tudja mi fog még történni.

Kálnoki Norina: Reméljük a legjobbakat! *Nevet.*

Weisz Pálma: Nagyon sikeresnek érzem, bár őszintén szólva nagyon féltem a vizsgáktól. Idén két tantárgyból kellett vizsgáznom, mugli- és mágusismeretből, valamint jóslástanból, mindkét vizsgát sikeresen, kiváló eredménnyel teljesítettem. 

Varga Nóra: Négy kiválót kaptam, minden vizsgán maximális pontszámot értem el, ennek pedig nagyon örülök. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen is lehet. *Büszkén kihúzza magát és szélesen mosolyog.*

Lepsényi Richárd Dávid: Szerintem nagyon sikeres volt, ennél jobb eredményeket nem is produkálhattam volna.

Mit vársz a következő tanévtől? 

Bálint Fruzsina Ingrid: Nem nagyon vannak elvárásaim, de szeretném jobban felfedezni a kastélyt, és több időt hagyni magamnak a tanulásra, mert az idei év nagyon mély vizesre sikeredett.

Sheela Lengrond: Bízom abban, hogy jobban tudok teljesíteni az életben! Szeretném jobban kimutatni azt, amit érzek vagy gondolok. Szeretnék jobban kiállni magamért. Mindenben.

Boglár Gréta: Izé, el kéne már végeznem, morognak otthon, hogy dolgoznom volna most már ildomos, nem a sokadik mestertanonci évet taposni.

Lora Fontaine: Remélem, hogy még jobb lesz, mint az idei. A házam teljesítményével így is meg vagyok elégedve, de ha nem nyernénk meg a házkupát, akkor jövőre biztosan ott leszünk a szeren, legalábbis én gondoskodni fogok róla. *Magára mutat, és ezzel egyidejűleg megköszöni Ericnek az interjút meg a megtisztelő figyelmet.*

Adrian Ivanorovics Black: Szeretnék egy új szakon kezdeni, de hát... Who knows, mit hoz még a jövő.

Kálnoki Norina: Nincsenek elvárásaim, így nem csalódom. 

Weisz Pálma: Nincsenek konkrét elvárásaim a következő tanévre nézve, szeretném magamat új területeken kipróbálni és még több pontot szerezni a Levitának, aztán majd kiderül, hogy mit sikerül mindebből megvalósítani.

Varga Nóra: Ugyanilyen sikeres vizsgákat, érdekesebb órákat, több új barátot. Itt könnyű dolgom lesz, minden évem egyre jobb és jobb, úgyhogy valószínűleg nem fogok csalódni.

Lepsényi Richárd Dávid: Lesz, ami lesz, végzős mestertanoncként tengetem napjaimat majd, meglátjuk mi lesz velem.

Végzőseinket kérdeztük

Mi a kedvenc emléked az elmúlt öt évből?

Kékessy Arabella: Amikor egyszer harmadéven késő este lementem a konyhába, mert megéheztem, és ebből egy spontán együttevés lett a HV-nkkel, Berci bával.

Mezősi Nyeste Veronika: Nem tudom mi a kedvenc emlékem. Ezen sosem gondolkoztam. Mindent nagyon élveztem. Talán Madagaszkárt a legjobban... A homokvárépítő verseny nagyon jópofa volt.

Kilt Zoltán: A kedvenc emlékeim az elmúlt öt évből az a sok barát, akiket szereztem, bár egy-kettő közülük sajnos időközben lekopott, de hát nem lehet mindenki örök barát. 

Farkas Kamilla: Imádtam az edzéseket, amiket Mini diktált, azt, amikor megtaláltam Viktor macskáját, meg azt a rengeteg dolgot, amit Ricsivel csináltunk, ahogy jó buli volt mindig belógni az Eridonba is. Lehet, hogy több időt töltöttem ott, mint a saját körletemben. 

Kasza Fanni Stefánia: Amikor elsőévesként elkaptam életem első meccsén a cikeszt. Tök király volt!

Milyen volt az idei Varázstani Alapismeretek Vizsga? 

Kékessy Arabella: Szerintem teljesen korrekt. Volt amin el kellett gondolkozni, de nem találtam nehéznek.

Mezősi Nyeste Veronika: Nincs viszonyítási alapom, de nem tűnt vészesnek. Mármint, nem volt könnyű, de azért meg lehetett csinálni.

Kilt Zoltán: Szerintem elég nehéz volt, de minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a legjobb tudásom szerint írjam meg.

Farkas Kamilla: Nem éreztem annyira nehéznek, szerintem jól sikerült, de hát ki tudhatja.

Kasza Fanni Stefánia: Könnyűnek nem mondanám, de szerintem egész korrekt volt. Legalábbis remélem nem írtam túlzottan hajmeresztő hülyeségeket. *Röhög.*

Mennyit készültél a záróvizsgáidra? 

Kékessy Arabella: Igazából körülbelül az év eleje óta erre készültem, nagyon vártam, hogy végre megírhassam.

Mezősi Nyeste Veronika: Nem többet, mint korábban. Inkább év közben próbáltam figyelni, megírni a házikat... Aztán átolvastam párszor mindent és ennyi. 

Kilt Zoltán: A tanórák utáni egy-két kikapcsolódás céljából történő csavargást leszámítva a maradék időmet igyekeztem erre fordítani, és ezt több-kevesebb sikerrel el is értem. Ugyan volt, amikor annyira zsongott az agyam a sok információtól, hogy aludni sem tudtam, ez mind mellékes, ha a célt elértem.

Farkas Kamilla: Nem túl sokat, sem Minit, sem Coltont nem hatotta meg igazán a vizsgaidőszak, annnnnnnnyira sajnálom. 

Kasza Fanni Stefánia: Őőő....... erre muszáj válaszolni?

Mik a terveid a jövőre vonatkozóan? 

Kékessy Arabella:  Maradok itt magizoológus mestertanoncként, közben pedig gyakornoki munkát vállaltam a Kőszélfalvi Növény- és Állatkertben.

Mezősi Nyeste Veronika: Öhm, nos ezen még nem nagyon gondolkoztam. Azt hiszem, csak az általános képzéssel megyek tovább, amíg rájövök, hogy mit is szeretnék pontosan.

Kilt Zoltán: A jövőre vonatkozó terveim még bizonytalanok, mert attól függ, hogy a suli után igazándiból mihez lesz kedvem, vagy mihez érzek majd késztetést. Ez nálam sajnos folymatosan változik, így is túl sok dolog érdekel, de eddig is változott az érdeklődési köröm, volt hogy egy-két terület kiesett a kegyeimből, de akad is helyettük másik. Szóval erre a kérdésre nem tudok konkrétumot mondani, bocsi!

Farkas Kamilla: Mindenképp szeretnék tovább tanulni. Orvos szeretnék lenni, de a kviddiccsel is szeretnék még foglalkozni, amíg itt vagyok.

Kasza Fanni Stefánia: Varázspszichológiát akarok tanulni, hogy pszichomókus lehessek, és ha nem jönne össze vele a munka, a faluban nyitni szeretnék egy üzletet vagy valami.

Ilyen volt a végzős bál

Ismét zöld szemmel egy eseményen 

Dresscode és keringő. Mi az? Végzős bál! Idén is megtapasztalhattuk, ahogyan a lányok már az év első napjaitól erre a jeles eseményre készültek, pusmogtak és reménykedtek. Vajon milyen téma lesz idén? Elvisz-e a bálba? Annelie lesz a bálkirálynő? Nos, a legtöbb kérdésre itt a válasz, csak az Edictumban, első kézből!

Megvallom, idén én voltam az a srác, aki szándékosan pár nélkül érkezett az eseményre. Egyrészt nem akartam a pletykarovatban szerepelni, másrészt meg nem volt célom senkit azzal hiú ábránddal kecsegtetni, hogy hajlok egy asszonycserére, és ami a legfontosabb: az eseményekre akartam kocentrálni. Én voltam az, akiről senki se feltételezte, hogy a megfigyelő szerepét tölti be. 

Ami az öltözködést illeti, idézem: „Nyári vagy könnyed koktélruha nők esetén, míg a férfiaktól az elegáns, de laza, vagy kicsit sportos külső az elvárt.” Megvallom, ez nem kevés embert ábrándított ki már első olvasásra, bizonyára azért, mert a lányok már rég kinézték maguknak a ruhát, amiben aztán engedéllyel pakolhatják ki mindenüket, amivel csak az univerzum megáldotta őket. Azért nem kell aggódni, így is akadtak olyan ruhák, hogy még én is belepirultam. Vegyük csak például Lora Fontaine vagy Mácsai Ráhel dekoltázsát, Tóth Lola zavarba ejtő hálóingre emlékeztető öltözékét vagy Vér Lala sokat sejtető ruháját, és még sorolhatnám. A „könnyed koktélruha” címet szerény véleményem szerint határozottan Ainsley Bolton virágos ruhácskájának lehet ítélni. Szép választás kislány!

Ami a bált illeti, érkeztek is a résztvevők, többségük párban, a lányok olyan srácok oldalán, akik a büféasztalt vizslatták, vagy az előttük haladó lány hátsóját, kissé olyan hatást keltve, mintha éppen összemérnék, hogy kinek milyen „hús” jutott. A lányoknak ez az este mindig fontosabb, mint a fiúknak az összes itt töltött együttvéve. Meg kell állnom itt egy pillanatra, és említést kell tennem az Edictum újdonsült főszerkesztőjének mindig hibátlan megjelenéséről is. Mr. Van den Bergh nevéhez méltóan elegáns volt ezalkalommal is, kitűnt a tömegből, öltözete mégsem okozott neki problémát, valószínűleg egy mesteri hőhűtő bűbájnak köszönhetően. Igen szép munka, Mr. Edictum.  Megjelent a tanári kar is, akiknél érdemes kiemelni Mácsai Zója professzorasszonyt, Várkonyi Zoltán professzor urat és Dwayne Warren defenzort, akinek már érkeztekor táncot jártak a baconbe tekert garnélák. Jött a nyitótánc, majd véget is ért, én pedig épp a Mácsai–Weiler pár mögött aggódhattam végig, hogy egy ruha se szakadjon le azért, mert a táncpartner szörnyen kényelmetlenül érzi magát. Pár éve határozottan közel álltam hozzá, hogy az első forgatásnál egyszerűen lent felejtsem a partnernőm szoknyáját a földön, szóval megértem a hullaszín arcokat a parketten, ráadásul mindenki őket nézi! Hasonlóan érezhetett a dologgal kapcsolatban Mácsai kisasszony is, aki élénken érdeklődött Dante tánctudása felől, és aggódott közben, hogy vajon három év alatt meg tudja-e tanulni ezeket a lépéseket. Mindenki nyugodjon meg: könnyedén megtanulható ez. Ó, és még egy kis titok, amit jó, ha tudtok: Dante nem tud táncolni. Ha valaki le akarja csapni Ráhel kezéről és szeretné megtanítani rá, szerintem itt az idő megkeresni. 

Érdekes látványt nyújtott a táncparketten egyébként az Ardai–Blackburn páros, akikről egy ideje azt pletykálják, hogy már nincsenek együtt. Állítólag Myra inkább valami idős férfi felesége kíván lenni, akinek jó sok pénze van. Legalábbis a banya ezt meséli, márpedig a banya mindent tud. Mégis, ahogy elnéztem őket, úgy tűnt, egész jól elvannak. Talán Kolos is inkább úgy véli, hogy neki is más kell, egyszerre jöttek rá erre, és ezért jó viszony maradt közöttük.

Taps, taps, ruhák a helyükön maradtak, illetlenül semmi sem látszott ki, a Levita házvezetője pedig együtt táncol a prefektusával, majd megcsókolja. Teljesen hétköznapi, így hát indultam is tovább, hogy megnézzem odébb milyen is a buli. Útközben meghallgathattam, hogy Weißlingéknek jó volt. Legalább már értjük, hogy mi tartja össze őket, mert volt ugye az a csúnya bigámista, poligámista pletyka is, amiről a mai napig mélyen hallgat mindenki, és amiről a kastély legalább fele azt hitte, hogy kapcsolatromboló lesz majd. Úgy tűnik, pár plusz lélek már nem számít ebben a kapcsolatban. 

Lassan kiderül az is, melyek az este főbb érdekességei. Nevezetesen Várkonyi professzor és Vér Lanetta, Warren és Mácsai professzorasszony két mondat erejéig, na és a tekintetük meg a testbeszédük alapján némi kavarás is felmerült – de én csak egy ártatlan fiúcska vagyok, nem pszichológus –, valamint Merkovszky Annelie és Ombozi Noel. Kezdjük is az elején! A jó Várkonyi professzor az eridonos végzőssel lemeccselt egy mély szemkontaktust meg némi morgást. Úgy tűnik, valaki bepróbálkozott a másiknál, ám elutasították. Hogy mi erre a megoldás? Igyunk! Nem srácok, ez nem megoldás, csak mindenki azt hiszi, de nem. Szóval azért jött az ital meg a kínos terefere, mintha mi sem történt volna, de egy edictumos éppen ezt szagolja ki. Közben persze figyeltem a garnélák fogyásával arányos olvadást is a büféasztalnál, éppen elkaptam a gyönyörű mentőmozdulatot és a répalopást is, de ott Révész Kornél felbukkanása igen gyorsan elterelte az eseményeket, így figyelhettem teljes mértékben a kastély épülő románcára. A hátam egy fának vetve lestem ki őket. Jó ötlet volt feketét húzni, a sötétben szinte észrevétlen lehettem. 

Időközben nem messze tőlük megjelent a másik érdekes párosunk is, Ombozi Noel és Annelie Freya Merkovszky. Persze róluk tudjuk, hogy még épp csak szóba állnak egymással, mert nem igazán akarnak egymásról tudomást venni. Már épp kezdtem unni az eseményeket, amikor egyszer csak kiáltást hallottam a fa mögül, ám ez a gerlepárt nem hatotta meg. Ki tudja. Meglehet, hogy akadt ott egy hang- és fény-, meg tulajdonképpen mindent szigetelő fal, esetleg csak én lettem a szerencsés kiválasztott, akinek engedtek az égiek látni, hogy mi zajlik nem is olyan messze a fától. Pedig mintha Anne lett volna ennek az egésznek a szervezője… visszapillantottam rá, de semmilyen reakciót nem mutatott. HOGY NEM ÉRDEKLI A DÖK ELNÖKÉT, HOGY ÉPPEN SZÉTÁTKOZZÁK A RENDEZVÉNYT, AMIÉRT TE FELELSZ, EMBER??? De nem, semmi. Eszem megáll. Viszont inkább a csetepaté iránt kezdtem érdeklődni, mert Mr. és Mrs. Bojarski távozása arra engedett következtetni, hogy itt nem csak veszekedésről lesz szó, hanem emberek párbajoznak. És valóban. 

Lobradovszky Endre, a jövő reménységeként emlegetett ifjú, kiváló pedigrével megáldva, akinek kiváló koncentrációs képességéről tanárok áradoznak és az iskola legnagyobb reménységei között tartják számon, eltorzult arccal támadt neki Weiler Danténak. Annak a Weiler Danténak, aki prefektusként rója éjjelente a folyosókat, a bájitaltan órák el nem ismert tehetsége – elismert is lehetne, de ahhoz Felagund professzornak meg kellene tanulnia szeretni –, verhetetlen átkozó és rellonos. Azt hiszem ezzel mindent el is mondtam a két félről. Ez tisztán mágia a mágia ellen lenne, ha… mert mindig kell egy „HA” a sztoriba. Ha Endre korrekten támadott volna, és ha Mr. Warren nem emelt volna pajzsot, amellyel kivédte a sokak számára ismeretlen átkokat. Ezek az átkok, kérem szépen, csúnya átkok. Olyan átkok, amelyeket nem igazán tanítanak bűbájtanon. Úgy tűnik Endrénk nem kicsit járt a tilosban. Csúnya, csúnya fiúcska. Persze azért nem maradhatott el a defenzori közbelépés sem, mert Dante akkora tockost kapott tőle, hogy az valószínűleg egy kisebb agyrázkódást eredményezett. Ne akarjatok soha rosszban lenni egy aurorral. Endre gyávának nevezte aztán Dantét, miközben ő maga képes volt megtámadni Warren auror urat is, aki visszatámadott, és hihetetlen, de a gyerek helyett a fába csapódott az átok. Dante meg ennyi idő alatt ott is termett, gyakorlatilag a lábam előtt verekedtek, így élesben láthattam, ahogy Endre minden erejét összeszedve harapott bele Dante karjába, olyan szinten, hogy többen is felszisszentünk. Kegyetlenül fájhatott. 

Közben persze mögöttem folytatódott a romantikázás, Noel és Annelie együtt mennek majd Romániába, ha valaki még nem tudná. A fától innen zajlott a csata, azon túl pedig táncoltak. Weißlingék olyanok voltak, mint a nyuszkák, Várkonyi professzor úr pedig fű alatt felvitte az ittas Lalát a kastélyba, mielőtt még valami ostobaságot csinálhatott volna a lány itt lent. Vagy talán azért vitte fel, hogy a butaságot ott fent csinálja? Azt hiszem, megkérdezem majd a polgármester urat, mit tud ez a fa, mert szereznem kell egy ilyet. Az este legnagyobb nyertese mindazonáltal határozottan Révész Kornél, akinek sikerült a leesett garnélákat tányérostól magához ragadnia, így az asztal biztonságos védelmében elfogyaszthatta mindet. A bálkirálynő Maja Bojarska lett, aki addigra már ott sem volt, a bálkirály pedig Révész Kornél, akit reméljük, hogy nem egy kis vérfarkas harapott meg. A romok eltakarításával egyidőben viszont a távozás mellett döntöttem, hogy az alvásnak szenteljem az est további részét, így a további történéseket illő homály fedi. Zsepi kijelentkezik.

Augusztusi diákbörze

Maja Bojarska
- Reflektorfény és magántanulóskodás -

Először is nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! 

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy nem semmi éved volt. A párodnak köszönhetően egyre inkább reflektorfénybe kerültél, férjhez mentél, és most magántanulóként folytatod a tanulmányaidat. Kezdjük, azt hiszem, rögtön az elején. Milyen süteményt kérsz?

Valami olyasmi. Másfél éve lassan, hogy része lett az életemnek, és ezért nagyon hálás vagyok. Azt viszont nem tudom, mennyire jó dolog a reflektorfény. Én jól megvoltam eddig csendben és rendben a szűkös baráti körömben. Kicsit fura még mindig, meg gondolom lesz is, hogy annyi szép lány ugrálja körül. *Megrántja a vállát kicsit, aztán a süti hallatán mosolyogva kezdi böngészni az étlapot.* Úgy hallottam van valami új vaníliás-levendulás csoda, azt hiszem, olyat szeretnék.

Nem vagy féltékeny a lányok miatt?

A féltékenység elég csúnya dolog, nem szeretem az ilyeneket, rossz embernek hinném magam tőle. Ellenben megesik néha, hogy elég rosszul érzem magam miattuk, talán az vagyok. *Leszegett fejjel piszkálja a ruháját kicsit, aztán folytatja.* De tudom, hogy Lewynek fontosak, én meg támogatom ebben is.

Nem furcsa, hogy Lewy ennyire népszerű? Gondolom, kapsz visszajelzéseket arról, hogy együtt vagytok. Milyenek ezek? Pozitív vagy negatív töltetűek inkább? 

Nem, már az előtt is sztár volt, hogy a barátnője lettem volna, de az tény, hogy nem egyszerű ezt megszokni. Sok velejárója van, és nem mind olyan kellemes, de ilyen ez. A férjecskémet nyilván minden rajongója imádja. Az, hogy én vagyok vagy, hogy feleségül vett, azt hiszem, elég vegyes fogadtatásban részesült. Van ellentábor, de olyanok is, akik örülnek neki, még ha nem is sokan. Egyszer valaki írt az egyik képemhez is üzenetet, hogy aranyosak vagyunk.

*Elmosolyodva konstatálja, hogy ez egy jó dolog, és valóban, hiszen az emberek szeretnek pozitív visszajelzést kapni.*

Gondoltad volna az elején, hogy egy nap, ráadásul nem is olyan sok idő elteltével, ott állsz majd az oltár előtt az oldalán? 

Nem, sőt néha még most sem igazán hiszem el, hogy mindez megtörtént velem...

Mesélj egy kicsit az esküvőtökről. 

Szép volt, meg nagy. Olyan hercegnős és naaaagyon csodálatos. Nem tudom el lehet-e mesélni azt, ami ott volt. Én nagyon szerettem minden díszt, pillanatot és történést. Mondjuk kicsit elfárad az ember egy ilyen nap után.

De mindenki boldog volt, jól érezte magát, táncoltunk. Olyan volt szerintem, mint bármelyik esküvő. Csak ebben ott volt belőlünk is minden... Lengyel színekhez igazított csokor, nagy ruha, korona, a fiacskánk a gyűrűinkkel, meg Disney zenék, ilyesmi.

Fiacskátok? 

Ühhüm, elég nagy baba már, mindjárt tíz hónapos lesz. Várj, megmutatom! *Nagy nehezen előhalássza a telefonját és megmutogatja a fehér mancsos képeit.* Voltnak hívják, ő a mi kutyusunk.

Merlinre, milyen imádnivaló! Majd mindenképpen szeretnék vele találkozni. Viszont térjünk vissza a kérdésekhez. Augusztus elsejétől hivatalosan is magántanulóként folytatod a tanulmányaidat, feltételezem, ezzel is segítve azt, hogy Lewy könnyebben tudjon minden követelménynek megfelelni. Nem hiányzik az iskola? A mindennapi rutinok? 

Iiigen, még pár nap, aztán majd egyedül várnak rám a nagy feladatok, illetve segítségem biztos lesz, nem hinném, hogy teljesen egyedül menne. Részben miatta. Nem szeretném, ha sok gondja lenne miattam, miattunk. Azt hiszem így a legjobb. Másrészt eddig se volt egyszerű nekem sem a táncot és a kviddicset még órarendbe iktatni, hiányoztam elég sokat, ami nem nagyon fér bele a keretbe, ha pedig bármi okból megint kiesnék napokra, nem szeretnék évismétlést. Hogy őszinte legyek az egyetlen, amit igazán szeretek itt, az a DÖK-ös munkám Anne helyetteseként. Az hiányozni fog eléggé. Lehet, majd megjelenek azért neki segíteni. Nem rajongok egy tárgyért sem, az órákért és a tanárokért is hasonló a lelkesedésem, a tömeg iránt dettó. Egy picit talán meg is könnyebbültem.

Vannak terveid arra, hogy mivel ütöd el a felszabadult idődet? 

Egyelőre szerintem meg kell szoknom az új napirendet, aztán meglátjuk. Ha Dwayne bácsinak sikerül megtalálni a kifestőmet, amit elloptak, az is lehet, hogy befejezem még. De egyelőre csak szeretnék a fontos dolgokra koncentrálni.

Van, aki segít felkészülni a vizsgáidra, vagy teljesen önállóan csinálod majd? 

Már tavaly is sokat segített Lewy, de Liv néni is felajánlotta a segítségét, meg Kirill bácsi is nagyon rendes volt legutóbb, szóval majd lehet egy-egy órára bejövök, vagy eljárok hozzájuk vizsgák előtt. Más tervem egyelőre nincs. Még nem tudom a pontos menetrendet. Mindjárt vizsgaidőszak van, lassan arra kell figyelni...

Mit gondolsz, a választott süteményed hogyan jellemez téged?

Hű, nem tudom. Vanília illata van a hajamnak is, megszagizod? Lila vagyok meg édes? Vagy mire gondolsz?

Csak érdeklődni szoktam azoktól, akikkel beszélgetek, hogy mit gondolnak, miért éppen ezt a süteményt választották. Köszönöm, hogy ma eljöttél és válaszoltál nekem.

A vanília az egyik kedvenc ízem, a levendulának meg imádom az illatát... Talán ezért. Nagyon szépen köszönöm a sütit, és szívesen!

Az imádnivaló Volt

Melissa Von
- A különc sárkánylány -

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy eddigi pályafutásom legtitokzatosabb interjúját készíthettem el. Nem csak azért, mert a válaszok nyúlfarknyiak voltak, hanem mert most először jegyezték meg, hogy egy érdekes lánnyal tértem be a cukrászdába. Megvallom, ez az egész eléggé izgalmas volt számomra. De most lássuk a válaszokat és reakciókat.

Először is, nagyon szépen köszönöm, hogy vállaltad az interjút! Milyen süteményt kérsz?
Egy szelet csokoládétortát kérek.

*Gyorsan megrendelem a tortát neki, magamnak egy teát, és amint leteszik elénk a választásunkat, hozzá is kezdünk.*

Angol varázslócsaládból származol, tanulmányaidat a Roxfortban kezdted, majd inkább „átigazoltál” a Bagolykőbe. Miért?
Személyes okokból.

*A válaszadás közben titokzatosan elmosolyodik. Megvallom, egyből felkelti az érdeklődésemet a
miértekkel kapcsolatban, azonban ahelyett, hogy tovább zaklatnám, átlendülök ezen, mert van egy olyan érzésem, hogy úgysem felelne.*

Milyennek látod az itteni diákokat? Másabbak, mint a Roxfortosok? 
Igen. Elsőre kicsit furcsa is volt, de most már azt mondanám, hogy szimpatikus a változás.

Melyik volt eddig a legképtelenebbnek gondolt eset, amely megesett veled az iskola falai között? 
Hm... *elgondolkodó arcot vág* Talán az, amikor egyik nap a folyosón sétáltam, és vállon ragadott egy felsőbb éves, aztán elkezdett rázni, mert keresett valakit. Azt kifejezetten megrázó élménynek mondanám.

Ez valóban az, de nem lehet, hogy csak azért történt, mert eléggé kitűnsz a tömegből? Többektől hallottam rólad mindenfélét, még a legképtelenebbek szóbeszédeket is. Nem zavar ez téged? *A kérdésemre kíváncsian előre dől, amire halványan elmosolyodok.*
Mit hallottál?

*Ezt követően úgy tűnik, észreveszi, hogy mit tett, mert visszahúzódik az eredeti pozíciójába.*
Bocsi, csak kíváncsi vagyok. Nos, nem. Inkább szórakoztat. Néha kicsit bosszant is, de csak pár borzalmasabbak szóbeszéd. *Az ujja köré csavarja az egyik tincsét.* Az, hogy festem a hajam például kifejezetten sértő volt.

Ha jól tudom, tűfóbiád van, ennek ellenére tetoválásod is van. Ez egyfajta bátorságpróba volt?
*A kérdésemre válaszul először elmosolyodik, ki érti ezeket a rellonosokat?* Igen, dolgozom azon, hogy legyőzzem, bár egyelőre még messze vagyok a sikertől.

Közeledik a vizsgaidőszak, azonban még alig három hónapja csatlakoztál hozzánk. Hogy érzed itt magad? 
Egész jól, lassan megszokom a különbségeket.

A korábban említett rövid idő miatt nem félsz a vizsgáktól?
Eddig is voltak vizsgáim, biztos nem lesz sok változás.

Mit gondolsz, a választott süteményed hogyan jellemez téged?
Jól mutatja, hogy édesszájú vagyok.

*Bár újra elmosolyodik a válaszadás közben, bennem már ezer és egy elmélet megfogalmazódik. Van a mosolyában valami izgalmas és ijesztő egyszerre.*

Egy jó tanács, ne rázzátok meg váratlanul, mert azt nem kifejezetten tartja pozitívumnak. Én mindenesetre köszönöm az interjút, és köszönöm, hogy elolvastátok a cikket.