Ismét eltelt egy év Bogolyfalva
egyre csak fejlődő városa és lakói felett. Jött a tavasz a virágok
pompájával, majd forró nyárba hajlott, színektől ragyogó őszbe fordult, s
végül a tél is bekopogtatott a maga havas-jeges valójában. Volt, akinek
jót hoztak ezen évszakok, volt, akinek kevésbé, de lassan véget ér
mindez, és a fejekben már a következő évről szőtt álmok és tervek képe
éledezik. Lássuk, ki miként vélekedik az ó és az új esztendőről. Legyen
az diák, tanár, vagy épp a falu egyszerű lakosa, mindenkinek vannak
vágyai és tapasztalatai, melyeket e lapokon most megosztanak Önökkel,
kedves olvasók.
Athanaczkovics Kornél:
Öm... Nem is tudom. Furának. Meglepőnek. Váratlannak. Érthetetlennek.
Sok minden történt, amiket még nem tudok kezelni, de bízom abban, hogy a
következő évben sikeresebben tudom abszolválni a felmerülő problémákat.
Még ha segítség is kell hozzá. Amit utálok kér- mindegy. Szóval ennyit
várok a következőtől. Hm... Lényegében segítséget.
Bánki Botond:
Az idei év a nagy kalandozások végét jelenti nálam, amolyan történelmi
pillanat. Harmadéves eridonosként vágtam bele a cserediák programba, és
annyira megtetszett, hogy különböző oktatóktól tanulhatok más és más
országokban, hogy végül csak a mestertanulmányaim végén, most tértem
vissza Magyarországra, annak érdekében, hogy megtaláljam az utamat. Az
elmúlt pár napban megismertem egy csodálatos lányt, aki valószínűleg
nagyon utál, halálosan megfenyegetett az egyik legjobb barátom, és a
bátyám feltételezi, hogy nemzetközileg körözött bűnöző vagyok, ezért
jöttem vissza. Azt hiszem, ez egy nagyon jó kis év volt, és remélem,
hogy hasonló izgalmakkal indul a következő is. Egy a fontos, hogy a
hajam minden körülmények között jó legyen.
Csonka Zsombor:
Hát... Jól megy a banda. Prambergerről elköltözhetnénk már, de arra meg
nem futja. Jövőre meg végzek az egyetemen, szóval elég sok lesz a
változás. *zavartan megvakarja a tarkóját*
Denis A. Brightmore: Eseménydúsnak. Nem várok semmit, de egy fokkal több nyugalom kurva jól esne.
Havas-Mezei Margaréta:
Csodálatosnak! Amit a hátam mögött tudhatok, az nem csak engem, de
szerintem a körülöttem lévő embereket is meglepte. Lett munkám, a
tanulmányi átlagomat is sikerült kicsit összeszednem, szereztem új
barátokat, régi ismeretségeket elevenítettem fel. Nagyon jó volt! Valami
ilyesmit szeretnék tapasztalni a következőtől is, de nem vagyok
telhetetlen, ne érts félre, csak jó lenne.
Kis Laura Grace:
Az idei évben elértem a rég áhított célom, és felnőtté váltam.
Legalábbis, ami a varázsvilágbeli életkoromat jelenti, a muglik szerint
még van szűk egy évem, hogy ez megtörténjen, de én már azért is hálás
vagyok, hogy eddig eljutottam. Az idei év, azt hiszem, egy igazi álom
volt. Nem csak jó álom, inkább váltakozó, de összességében álomszerű.
Nagyon sokat tanultam önmagamról, arról, hogy mi a fontos az életemben.
Emellett pedig egy olyan emberi kapcsolatba is belekerültem, ahol a
másik fél nagyon sok titulust betölt, és remélem, hogy viszont is. Idén
ez a kapcsolat az, ami a legtöbb mindent adta nekem érzelmileg,
önismeretileg, társismeretileg, kritikusként, egyszerűen mindenként.
Jobb ember lettem általa. Remélem, hogy a jövő év engedi, hogy még
többet tanuljak és dolgozzak az emberi kapcsolataimon, és ezen a
különlegesen is egyaránt.
Marina Darik:
Háááát.... Elég vegyes érzelmeim vannak. Most próbálgatom magam, tudod,
mint amikor elmész vásárolni. Felpróbálod a színeset, meg az extra
mintásat, amit csak a nagynénéd mamájának a dédije viselne csak egy
öregeknek rendezett bingó versenyen, aztán mégis a basic fekete pulóvert
veszed meg, mert az a stílusod. Nah, pont ilyen volt az évem.
Valószínűleg a kövi se lesz más.
Radetzky Bercel:
Az idei évem volt az egyik legjobb évem, bár őszintén szólva, én egy
rellonos bőrbe bújtatott eridonos vagyok, szóval nagyon kevés olyan évem
volt, amit nem így kezdek, de azt hiszem, az idei tényleg nagyon szuper
volt. A tanulmányaim mellett munkahelyet váltottam, így a művészeti
iskolában kevesebbet vagyok jelen, ellenben az előkészítőben elkezdtem
dolgozni, ami fantasztikus, nagyon szeretem a kicsik fantáziáját és
boldog vagyok, hogy Bánki Barnabás felkért erre a posztra. Ami ennél is
nagyobb öröm, és tudom, hogy Barnabás elnézi nekem, hiszen fontos
szerepet kap ő is, az az, hogy a feleségemmel első közös gyermekeinket
várjuk. Azt tudjuk, hogy ketten vannak, de a nemük meglepetés... Barni
lesz a keresztapa, így jövőre remélem, sokszor láthatom majd babázni. A
következő évtől boldogságot várok, és azt, hogy ne legyen rosszabb, mint
az idei. Idén úgy érzem, hogy minden kívánságom teljesült, és ez így
tökéletes most. Ezeket szeretném jövőre magammal vinni.
dr. Reece Laines:
Ez az év fordulatokkal teli és remek volt. Olyan ügyeket tudhatok a
hátam mögött, amikre soha nem is gondoltam volna, és már évek óta
húzódnak, valamint remek érzés volt látni, hogy a mellettem lévő diákok
fejlődnek. Csak azt remélem, hogy ez a következő évben is kitart
mindenkinél, még ha tudom is, hogy a tárgyam nem tartozik a kedvencek
közé. Emiatt elnézést kérek mindenkitől, de nem tudom mondani, hogy
könnyebb lesz. *mosolyog*
Szentesi Kevin: Ugyanolyan volt, mint a többi. *megvonja a vállát* De azt kijelenthetem, hogy több megértést várok a következőtől. *bólint*
Szirtes Huba:
FANTASZTIKUS! Természetesen mindenkinek vannak hullámvölgyek az
életében, és van, amikor a dolgaink nem épp úgy alakulnak, ahogy azt
elvárnánk, de sose szabad ezekre koncentrálnunk és beleragadnunk a
rosszba. A tanítványaimnak is mindig azt mondom, hogy ha valami nem
sikerül, akkor nem tottyanunk a fenekünkre, mint egy házsártos nagymama,
hanem megpróbáljuk újra, mert másképp nem megy!
Szerkesztőségünk
nevében ezekkel a személyes hangvételű sorokkal kívánok városunk minden
lakójának Békés Karácsonyt és Sikerekben Gazdag, Boldog Új Évet!
Maradok jövőre is az Önök hű hírszolgálatában: