Egy a muglik köztudatában igen elterjedt, bár épp általuk tudományosan megcáfoltnak tekinthető elmélet szerint: Az ember agykapacitásának csupán töredékét használja. Ez a kis hányad megközelítőleg tíz százalék. Ez a szám különböztetné meg tehát őket a mágusoktól, akik elvben nagyobb százalékkal képesek bánni vele? Vagy pont az teszi néhányukat hasonlóvá a varázslókhoz, hogy kicsivel többet tudnak aktivizálni szürkeállományukból? Minden kétséget kizáróan ezen felvetések egyikét sem lehet kizárni vagy bizonyítani. Azonban tény, hogy vannak olyan muglik, akik képesek mások elméjébe, múltjába, vagy adott esetben jövőjébe látni és ebbéli képességüket magas szinten felhasználni saját társadalmukon belül. Ez pedig minden bizonnyal okot adhat az egész kérdéskör továbbgondolására.
Mentális képesség vagy ki nem művelt varázserő?
Mindenki által ismert tény, hogy vannak mugli születésű mágusok. Azonban nem biztos, hogy minden olyan varázstalan személy eljut egy-egy tanodáig, akiben mélyen mégis mágikus erő lakozik, hogy képezhesse magát. Ennek hátterében több ok állhat: A családi bigottságtól egészen addig a lehetőségig, hogy nem akkora az ereje az adott személynek, hogy alkalmassá váljon a varázsvilágba való belépésre. És innen lesz igazán érdekes, hogy akkor mit is tudnak ők tenni, ha tesznek egyáltalán valamit?
Érzik, hogy nem olyanok, mint a többi ember. Nem tudnak beilleszkedni a jól megszokott sémákba. Nem címkézhetők fel egykönnyen és a többi átlagos embertársukhoz képest különcnek számítanak. Többre érzik hivatottnak magukat és vonzza őket a vágy valami nagyobb titok felé, hogy feltárják azt, környezetük visszajelzései által igazából önmagukban. A muglik közt lehetnek meg nem értett kívülállók, sőt mizantrópok. Vagy amennyiben képesek megfelelő mértékű exhibicionizmussal felvállalni önmagukat, akkor például jól megfizetett médiumokká válhatnak. Ám ez esetben fennáll a veszélye, hogy ha hibát vétenek tömegek köszörülik rajtuk a nyelvüket. Ezt a kockázatot azonban egyre többen vállalják manapság. Míg ha valamilyen úton-módon mégis be tudnak jutni a varázslók köztudottan zárt világába, köztük is jó eséllyel kirekesztésre számíthatnak. Komoly erő nélkül, ha képezhetik is magukat, sosem lehetnek csupán papíron teljes jogú tagjai a magát oly nagyra tartó mágus társadalomnak. Egy kvibli jogosultságának szintjén tengődhetnek majd, ami sajnos még a XXI. században sem a varázsló lét Mekkája.
Valóban ilyen szűk lyukú rostát kell alkalmaznia a mágustársadalomnak? Néhány kivételt leszámítva, nem elavult-e a szelekció módja és mikéntje? Nem veszt-e értékes tagokat a mágus társadalom azzal, hogy kizárja köreiből a kisebb mennyiségű hatalmat birtoklókat? A válaszokat ismét a muglik vizuális kultúrájában érdemes keresni. Saját varázserejük, azaz a fantázia segítségével a mágia nélkül élők megalkották a varázsvilágba még nem, de a muglik világába már nem férők tökéletes példáit, ők pedig nem mások, mint: a Mentalisták. Egyik tagjukról pedig sorozatot is készítettek, melyen keresztül bepillantást nyerhetünk egy ilyen különleges személy mindennapjaiba.
Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!
„Mentalista: személy, aki a mentális erő, a hipnózis és/vagy a szuggesztió hatalmával él. A gondolatok és viselkedések befolyásolásának mestere.”
A mentalista című sorozat 2008-tól hét évadon át követte nyomon Patrick Jane életét. A fiatalember apjával egy cirkusz társulat tagjaként járta Amerikát, és használta képességét arra, hogy pénzt keressen. Módszerei, apja unszolása okán, nem mindig voltak etikusak, így komoly vívódáson ment keresztül miattuk. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével is, akivel végül együtt hagyták ott a varieté hamisan csillogó világát. Családot alapítottak és egy kislány szüleivé váltak. Jane a boldog férj és családapa, hamarosan nagy népszerűségre tett szert, mint látnok és médium. Egy alkalommal azonban, amikor a hatóságok a segítségét kérték, ő önhittségében, botor módon felbőszítette a Red John néven ismert és keresett, kegyetlen és fondorlatos sorozatgyilkost. A rém saját otthonukban ölte meg Jane nejét és kislányát, melyről főhősünket telefonon értesítette és végig vonalban maradt míg a rettegő férfi rájuk nem talált.
Jane pszichésen és fizikailag is összeroppant, de bosszút esküdött, megfogadva, hogy önkezével végez Red Johnnal. Itt kapcsolódunk be a történetbe. Jane a szörnyű tragédia után a véletlenek szerencsés közjátékának köszönhetően bekapcsolódhat, mint tanácsadó a CBI azaz a Kaliforniai Nyomozóiroda sacramentoi kirendeltségének munkájába. Így nem titkolt szándéka szerint Red John ügyében is nyomozhat. Egy kisebb egységhez csatlakozik, melyben kiváló segítsége lesz Teresa Lisbon ügynöknek, és nélkülözhetetlen taggá válik. Hamar befogadják a társaság további tagjai is, azaz: Kimball Cho, Wayne Rigsby és az ekkor még újoncnak számító Grace Van Pelt, akikkel számtalan érdekes ügyet derítenek fel, és fogják el a bűntettek elkövetőit.
A tehetséges és karizmatikus Simon Baker megformálásban Patrick Jane karaktere valóban lebilincselő. Egyszerre ébreszt mély együttérzést, és idegesíti fel a nézőt kiszámíthatatlan, furcsa, mégis szerethető viselkedésével, melyre Lux Ádám remek szinkronja csak még jobban ráerősít. Főnöknőjét a meglehetősen konzervatív és egyenes jellemű Teresa Lisbont Robin Tunney megformálásában láthatjuk. A stáb további tagjai: Tim Kang (Cho), Owain Yeoman (Rigsby), Amanda Righetti (Van Pelt) és Xander Berkeley (Red John).
A hét évad során, szinte mindvégig érződik a karakterek közti határozott érzelmi dinamika. Van Pelt és Rigsby párosa mellett pedig természetesen Jane és Lisbon sokáig ki nem mondott szerelme is végül révbe ér a széria utolsó évadainak folyamán. A sorozta lezárása jól kidolgozott, és minden fontos szál elvarrásra kerül benne. A karakterek jövőjét tekintve pedig igazán reményteli lett, nem hagyva maga után keserű szájízt, sem aggodalomra okot adó hiányérzetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése