2021. április 15., csütörtök

 

Szia Kedves Olvasó!


E havi számunkban:



 &

A kapcsolat, ami segíthet másokon - Kolozsvári Villő és az életmágia

A Kolozsvári vezetéknév nem idegen a Bagolykő falai között. A Verébként is emlegetett Kolozsvári Villő különleges képessége népszerű téma a lány számára, amiről mind diáktársakkal, mind oktatókkal nyíltan beszél, akkor is, ha nem kérdezik, ám én most megtettem. Az interjú berkein belül a ritkának számító életmágiáról beszélgettünk a tévhitek eloszlatásának céljából és a kíváncsi lelkek kedvéért.



A Veréb megszólítást kedveled jobban, igaz? Mesélj kicsit magadról!
Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha egy anonim csoportterápián ülnék. *torkot köszörül* Szia, Veréb vagyok, 15 éves, boszorkány. Mondjuk… hogyan lehetne anonim, mikor a bemutatkozással kell kezdeni? *legyint* Szóval... szeretek repülni, bár a kviddicset nem nekem találták ki. A mugli mesék hatalmas rajongója vagyok; háromszor gyújtottam már fel a konyhát tök véletlenül... ó és imádom az állatokat! Előfordul, hogy befogadok egyet-kettőt, ha szükségük van egy kis segítségre. Nem mondom, hogy ennek örülnek a szobatársaim, de legalább még Rudolf bácsi nem szerzett róla tudomást… várj, ez az Edictumba megy, ugye? Merlinkére... Akkor csókolom Rudolf bácsi, szép napunk van, ugye? Eskü, csak pár napig marad a menyét!

Így igaz, mint mondtam az Edictumba megy, aminek a hasábjain még nem igen olvashattak a képességedről, az életmágiáról. Mit a legérdemesebb tudni róla?
Hmm, nézzük csak… elsősorban azt, hogy ez egy tök menő dolog! Én imádom, hogy van. Olyan, mint a terromágia, csak mégse. Ilyen kis korcs dolog ez. Nem tudom mozgatni a talajt, nem találok se aranyat, se gyémántot a földben, szóval meggazdagodni nem ebből fogok. Cserébe kapcsolatot tudok létesíteni a növényekkel, ami valljuk be, elég hasznos meg szép képesség. Ha mondjuk pont megkívánom az... epret, akkor kis erőfeszítés és voilá. Meg ami miatt népszerűbb vagyok, hogy bizonyos sérüléseket tudok gyógyítani. Még tanulófázis ez, nem vetekedhetek egy már régóta szakmát űző gyógyítóval, de jó úton haladok ám. Természetesen én mindig mondom, hogy menjen mindenki inkább a gyenguszra! De mit tehetnék, ha valaki hozzám fordul? Küldjem el? *drámai sóhaj* 

Mondd, örökletes vagy tanulható?
Öröklődő, de senki se tudja, hogyan. Van négy bátyám, közülük csak ketten azok még rajtam kívül. De persze én vagyok a legügyesebb!

Amellett, hogy szép képesség abszolút nem kevés felelősség társul mellé, gondolom elképesztő adrenalin löketet képes adni a mindennapokra. Igazán összetett, tehát mi az a három dolog, amit a legjobban kedvelsz a mágiádban?
Hűha, most azért megfogtál… A helyzet az, hogy fogalmam sincs milyen nélküle. Néha elképzelem, hogy tök átlagos vagyok és kiráz a hideg. Nehéz kérdés, de nem fog ki rajtam! Az első, hogy... a mágiámmal tudok segíteni másokon. Legyen ember vagy állat, szívemen viselem a sorsukat, képtelen vagyok elviselni, ha valaki körülöttem szenved. Akkor... az előző epres példa szerintem tök jó másodiknak. Ingyen zöldséges! Ki ne vágyna erre? Aztán... áh, igen. A kedvencem, mikor otthon a lovamon, Kalliopén kimegyek az erdőbe. Olyankor nincs más, csak ő, én és az erdő. Én pedig érzek magam körül mindent és mindenkit vágta közben. Annál szabadabb érzés nincs a világon, az tuti.

Fontos mások segítése, a szabadság érzése, azonban említetted korábban, hogy amolyan korcs terromágia, ami benned lakozik. Mondanál pár szót arról, milyen úton tanulod az életmágia kontrollálását és használatát?
Aputól tanultam, illetve tanulok. Szeretik a tesóim verni a mellüket, hogy tőlük, de ez nem igaz. Az időm nagy részét velük töltöm, de apu sokkal jobb tanár náluk; türelmes és zavarba ejtően okos. Ezek a jellemzők a bátyáimról ímmel-ámmal mondhatók el. Az is igaz, hogy velem se egyszerű. Elég rakoncátlan tud lenni a mágiám, egy csomószor hamarabb tudja a környezetem, hogy mit gondolok vagy érzek, mint én magam. Egy előugró inda itt, egy kis virágeső ott… nagyon jókat röhögök általában ezeken, de azért tud cikis helyzeteket is okozni. A legbosszantóbb része, hogy a muglik között ilyen mágia-korlátozó karkötőt kell viselnem, valószínűleg úgy… örökre.

Lehet, hogy bosszantó, de így a legbiztonságosabb, ami a muglik mellett a diáktársainkat és téged
is éppen úgy érint. Kerültél már gyengélkedőre a mágiád miatt?
Öhm, én nem, mert bivaly erős a szervezetem, de véletlenül mást juttattam már a gyenguszra. Ismétlem, tök véletlen volt! Nagy bennem a versenyszellem és egy háztársammal kötöttünk egy ostoba fogadást. Futóversenynek indult, akadálypálya lett belőle… annyira bezsongtam, hogy mögöttem kitüremkedtek a fák gyökerei és nem tudta kikerülni. Az esés után még Rudolf Merlinkére, most esik le, hogy Rudolf bácsi rénszarvas is lehetne! is megirigyelte volna az orrát… bár annál színesebb volt. Miután hivatalosan nem sikerült megnyernem a versenyt és nem engedte, hogy meggyógyítsam, elkísértem a gyengélkedőre. Ha olvasod, még egyszer bocsi! 

Biztos rengeteg másik emléked is van, ami az életmágiához kapcsolódik. Van esetleg kedvenced?
Amikor először sikerült gyógyítanom, úgy igazán. A szomszéd macskája fogott egy süvöltőt, gyönyörű kis madár. Szegény eléggé pórul járt, volt rajta egy csomó seb és eltört a szárnya is. Emlékszem, eléggé megviselt, ott sírtam, mint egy kis hülye. De, mint mondtam, nagyon jó tanárom volt, szépen sorba szedtem mindent és sikerült újra éppé varázsolnom a szárnyát. Nem tudom mennyi idő telt el, csak arra emlékszem, hogy nagyon fáradt vagyok és szélesen vigyorgok, ahogy látom, hogy elreppen. Aztán mentem jól megszidni Dezsőt. Ő a macska. Azóta se mert másik madarat fogni.

Egy ilyen képesség, előnyeivel és hátrányaival együtt intenzívvé teszi a mindennapjaidat. Tudni érdemes, hogy mellette van egy olyan részed, ami teliholdkor mutatkozik meg. Az életmágiád a vérfarkas léttel mennyire van egyensúlyban?
Amennyire én egyensúlyba akarom hozni. Oké, megvannak az árnyoldalai, mert brutál rosszul tudok lenni egy-egy Hold után. Körülbelül olyan lehet, mint mikor a bátyám meséli az egyetemi buli utóhatásait, csak én nem egy napig vagyok másnapos. Nem könnyű gátat vetni a farkas ösztöneinek és nem is mindig sikerül, ami elég megterhelő, de gondolom ez másnak is ilyen, aki hasonló tappancson jár. Én mégis szeretem. Olyankor szabad lehetek, mint soha máskor. Nem köt meg semmi, csak én vagyok és a természet. Az érzés mindent megér. Azt nem mondom, hogy mindenki próbálja ki, mert sztornó nincs, aztán nem mindenkinek való a farkaslét.

Valóban, a farkaskór nem sztornózható: azt nem választják, még csak nem is próbálgatják azok, akiket utolér. Köszönöm az interjút és a válaszaidat, Veréb! Kitartást és sikereket a továbbiakban, hogy az életmágiád teljesen kivirágozhasson!



Valami visszatér, mást meg éppen elvesznek

A tavasz beköszöntével a világ is felpezsdül kissé: vannak dolgok, amik újraindulnak és emberek, akik váratlanul távoznak. Egy újratárgyalás itt, egy újfajta lehetőség ott. Nézzük, mik történtek a nagyvilágban!


Szökött Kölykök
A Magyar Mágiaügyi Minisztérium körözést adott ki két tizenéves bűnelkövető ellen, akik három nappal ezelőtt, gyanús körülmények között távoztak a Balatoni Javító-Nevelő Intézet falai közül. A szökési kísérletek ugyan gyakoriak, ám a sikerességük ritka, elvégre a szalamantoni hatáskörbe tartozó intézmény a partoktól olyan messze helyezkedik el, hogy mágikus vagy emberi segítség nélkül képtelenség élve kijutni. A Balaton vizét több ízben is átkutatták már az elmúlt napokban, eddig azonban nem akadtak rá a fiatalokra. A minisztérium kéri, hogy akik gyanúsan viselkedő vagy éppen hajléktalannak tűnő kiskorúakat látnak, haladéktalanul értesítsék a legközelebbi kirendeltséget. Részleteket nem közöltek, de annyit elmondtak, hogy egy lány és egy fiú szökött meg az intézményből, illetve, hogy az említettek rokoni kapcsolatban nem állnak egymással.

Soha véget nem érő vonyítás
A Mágusok Nemzetközi Tanácsa ismét konzultációs ülést tart a vérfarkasok ügyében, hiszen jelenleg ők az egyetlen olyan szereplői a varázslótársadalomnak, akik nem sorolhatók be egyetlen csoporthoz sem. Nem számítanak mágusoknak, boszorkányoknak, de ugyanakkor a lények közé sem. Azt semmiképpen sem szeretné egyik ország sem, hogy önálló szabályrendszerük legyen, így újabb ülést hívtak össze, és reményeik szerint április végén pontot tehetnek végre e kényes kérdés végére. Ugyanakkor az elmúlt alkalmak tapasztalataiból kiindulva erre kevés esély van, arra pedig még kevesebb, hogy olyan döntés születik, amely mindenkinek megfelel majd. Megkérdeztünk egy, az intézményünkbe járó fertőzött diákot, aki elmondta, hogy bármi is legyen a döntés, az úgy születik, hogy a kórban szenvedőket nem kérdezték meg, ebből pedig még komoly baj is származhat a jövőben. Reméljük hát a legjobbakat.

Megint elromlott!
Az elmúlt években előfordult már, hogy nagyobb mennyiségű Amortentiát hívtak vissza a polcokról, mivel a gyártás során az alapanyagok szennyezettekké váltak, megmásítva ezzel a bájital hatását is. Úgy néz ki, a történelem gyorsan megismételte önmagát, most ugyanis a Kalapkúra esett szennyezés áldozatává, így a 2021. április 8 - 13. között forgalomba hozott darabokat azonnali hatállyal el kell távolítani az üzletekből. Kivételt képeznek ez alól a patikai és bájital-készítő által készített termékek, ám ott is csak akkor kaphatnak engedélyt az újabb főzésre, ha a minisztériumi ellenőrzés során megkapják a szükséges engedélyeket. Vigyázzunk, hogy mit szedünk be!

Visszatér a BellaYumm
A francia édesség 2019-ig volt a nemzetközi piacon, majd a franciaországi gyár a tulajdonos halálát követően hirtelen bezárt, előre meghatározatlan időre. Úgy tűnik, az örökségen marakodó családtagok végre megegyeztek, és az édességgyár is megtalálta közöttük a maga tulajdonosát Sebastien Guilliom személyében. Az alig tizenkilenc éves gyártulajdonos elmondta, hogy mindent el fog követni, hogy visszaállítsa hírnevüket, és emellett a minőségre is ugyanolyan nagy hangsúlyt fognak fektetni, mint a bezárást megelőző közel száz évben. Egy biztos, a prémium csokoládék között verhetetlen édességre többen kíváncsiak, mint az idei nyári divatra.

Költözz vidékebbre!
Pályázat keretében próbálják a fiatalokat, nagycsaládosokat, friss házasokat Kunszenilára csábítani. A kiváló adottságokkal rendelkező mágikus település létszáma nem éri el a tíz főt, lakossága pedig mostanra 100%-ban elöregedőnek tekinthető. Számos ház áll évek óta üresen, így most a mágusvilág összefogott annak érdekében, hogy újra felvirágozzon a település. A pályázók ingyen vehetik birtokba új otthonukat, és a település vezetése egy éven át támogatja ottlakásukat. Természetesen ennek ára van, mégpedig egy húsz éves helyben maradási szerződés, de ha már a ház ingyen van, az nem egy olyan rossz feltétel, nem igaz? A polgármester elmondta, a minisztérium pedig megerősítette, hogy az oda költöző negyvenöt év alattiaknak nem kell aggódniuk, amint láthatóan felpezsdül az élet, úgy a modernizáció is rohamos tempóban indul majd fejlődésnek a településen. Fener Petra és Ceglédi Eszter, akikkel a programot népszerűsítik, szintén az oda költöző fiatalok közé tartoznak.



Új tanév, új esélyek

Hihetetlenül gyorsan telt el a tanulmányi szünet, új élményekkel gazdagodtunk és kipihentük az elmúlt fárasztó hónapokat. Frissen és üdén láthatunk neki a következő évnek, így kezdhetjük szorgalmikkal bombázni a tanárainkat, hogy házunknak pontokat szerezve esélyesek legyünk kitűnni a diáktársaink közül, és bekerüljünk házunk nagyjai közé. Szeretnék a magam és a szerkesztőség nevében jó tanulást, és gördülékeny előrehaladást kívánni minden diáknak, illetve nagyon sok pontot a házaknak!Bár a szünet még csak most ért véget, napokon belül elterelődik majd róla figyelmünk, így azért, hogy emlékeink ne vesszenek a feledés homályába, megkértem diáktársaimat, hogy meséljenek nekünk élményeikről.
Hogyan telt a szüneted? Hogyan készültél fel az új tanévre?


Angelica Black Wing
Egész jól telt. Rengeteget játszottam a kutyáinkkal, olvastam és sétáltam. A következő tanévre írtam egy listát azokról a helyekről, ahova elmennék, és azokról a tárgyakról, amikkel részletesebben foglalkoznék. Mondanom sem kell, melyik lett a hosszabb.

Bernáthy Zsófia
Ahogy eddig minden szünidő alatt, úgy most is megpróbáltam a lehető legkevesebb időt otthon tölteni. Idén szinte végig dolgoztam, így a panzióba költöztem be a szünidőre. Persze maradt idő barátokra meg szórakozásra is, hiszen mire való a szünet, ha nem a mulatásra? Ki kell engedni a gőzt!
Aztán pedig, ha minden jól megy, a munka is meghozza a gyümölcsét, és a faluba tudok majd költözni. A lakás-, és háznézegetés volt tehát egy másik program a szünetre. Másrészt pedig jó tapasztalatokat tudok szerezni, amíg egy étteremben dolgozom, hiszen vendéglátói szakon kezdem idén a mesterképzést. Nevezzük tehát a munkát felkészülésnek a tanévre.

Dana Straw Berry
A szünetem nagyon jól telt, a családom körében töltöttem a szabad perceimet. Jó volt végre találkozni a szüleimmel, a tesóimmal. A nővéremnél is eltöltöttem pár napot, elmentünk vásárolni, sétáltunk, beültünk kajálni különböző helyekre, és még egy buli is belefért. Az új tanévre nem készültem különösképp sehogy sem, éppen elég volt a vizsgákra tanulni. Még újdonság számomra, hogy már mestertanonc vagyok, de örülök, hogy eljutottam idáig, és bizakodó vagyok a jövőt illetően.

Fellner Ádám
A szünetem mozgalmasan telt, rengeteget fotóztam, segítettem anyának a műtermében, elkezdtünk készíteni egy filmet a legjobb barátommal, és ha volt szabadidőm, lógtam a haverokkal. Egy kicsit leutaztunk a Balatonhoz is, ott voltunk pár napot, jó időnk volt. Az új tanévre hoztam magammal a fényképezőgépemet, egy kicsit felturbóztam a ketyerét. Ezen kívül betáraztam gumicukorból és megrendeltem a legújabb SW képregényt.

Harmat Betti
Talán az eddigi legjobb szünetem volt ez, mióta a Bagolykőbe járok. Sok időt töltöttem otthon a családommal, voltunk a Balatonnál és kirándultunk is sokat. De volt időm találkozni Hunorral és Tamarával is, meg... Meg Elijah-val is összefutottunk. Különben pedig leveleztünk mindenkivel, meg a telefont is tanulom már használni. A lényeg az, hogy nem felejtettük el egymást, tudtuk tartani a kapcsolatot a szünetben is.
Az iskolai holmik beszerzésére csak egy héttel a tanév előtt került sor, de egy egész napot szántunk rá. Beszereztük az összes tankönyvet, a testvéremnek pálcát, egyenruhát, szóval egy halom új holmival utaztam vissza, illetve utaztunk, mert idén a testvérem, Dominik is elkezdi itt a tanulmányait. Ünnepélyesen továbbadtam neki az elsőéves tankönyveimet, és egy-két dolgot el is magyaráztam neki, mikor megkért rá. Már előre tudni fogja a tananyagot. Én pedig a saját tankönyveimbe kukkantottam bele, még jellegzetes, új könyv illatuk van. Már csak meg kell tanulni mindent, ami bennük áll.
Remélem, hogy egy hasonlóan jó tanévünk lesz, mint amilyen a szünet volt.

Havas-Mezei Margaréta
Mozgalmas volt! Találkoztam Dodival párszor, rengeteget olvastam, előkészítettem pár ötletet Rúnatanra Sébastien tanár úrnak, foglalkoztam is sokat a rúnákkal, és... *elpirul* Voltam fagyizni Kendével. Nagyon kedves srác, klassz volt... *alsó ajkába harap* Sokat beszélgettünk mindenféléről és... Öm... Igen. Szóval jó volt nagyon a szünetem összességében! *zavartan mosolyog*

Hayden M. Wilson
A szünetem egész jó volt, sokat segítettem a nagyiéknak, nagyokat sétáltunk, meglátogatott apukám és Belián is. Az utolsó napokban átolvastam nagy vonalakban a múlt évi anyagot, hogy az új tanévben ne érjen váratlanul semmi.

Juhász Laura
A szünetem? Gyorsan telt, szerintem túl gyorsan eltelt. *felnevet, majd összeráncolt homlokkal töpreng, hogy mik is történtek* Főként pihentem, kihasználtam a jó időt és sokat voltam a szabadban. Meg ilyesmi. Az új tanévre szerintem sehogy sem készültem fel, nehéz lesz ismét bezárva lenni a kastély falai közé, de legalább klassz tárgyaim vannak és jókat fogok tanulni. Remélem.

Kőszegi Róza Amélia
Sokat pihentem, olvastam és segítettem édesanyámnak, valamint a zongoramesteremnek a munkájukkal. *füle mögé simít egy kósza tincset* Találkoztam barátokkal, voltam művészfilmet nézni és karaokézni, így kiengedhettem kicsit a hangomat, ami meglepően hiányzott. Az új tanévre pedig Edictum cikk tervekkel készülök és tudásvággyal úgy a régi, mint az új tárgyaim felé.

Létai Roland
Buliztam, meg ilyenek. Nagyon felkészültem, méghozzá úgy, hogy. Nem gondolnátok, hogy ez mekkora felkészültséget jelent.

Lóránt Bence
Nagyrészt Karolával töltöttem a szünetet, amennyire csak lehetett és kirándultunk, meg tudod, hogy van ez. Dúlt a love.

Marina Darik
Igazából nagyon jól telt. Még el se kezdődött a szünet, már mentünk Kendével és kipróbáltunk valami magyar ételt, amit úgy hívnak, pacal. Elég undorító volt, nem mondom, de gondolom ez is hozzátartozik a kuriózumokhoz. Amúgy az miből van? Mert az eladó nő nem adott valami konkrét választ... Aztán hazautaztam Dániába, jó volt kicsit otthoni szeleket átélni - mert ugye köztudottan hihetetlen erős szelek vannak az országomban. Utána meg már jöttem is vissza mert hát, Loki nélkül kezdett unalmas lenni a dolog. Náluk töltöttem pár napot, és jöttünk vissza. Szóval el tudod képzelni, főleg az utolsó napokat, amikor két Móriccal bulizhattam. Még jó, hogy a szüleik mindenre is fel vannak már készülve.

Mórocz A. Móric
Pazarul! Hallod... Szétadtam! *elpillant testvére felé* Most miért tagadod le, bro? Így történt, ne kamuzz! *nevetgél* Ja, szóval: szívtuk a szomszédok vérét Mhóriccal, Bronszkikovszkival meg Kiscsibével csapattuk a karaoke-t valami bárban, tiszta menő volt! Kiadtam magamból a Bara Bere-t, lehidalt mindenki, eskü. *bólint* Ja, télleg, gyakoroltam az illúziómágiát, aminek anya nem örült, de nem baj, meg... Há' nemtom mit csináltam még. Ennyit. *vállat von*

Mórocz Áser Móric
Jól! Bronkojevicsovszkival elmentünk sétálni a havas erdőbe, kergettünk jávorszarvasokat a strandon, pisztáciafagyit árultunk ikonikus filmek mégikonikusabb jeleneteiben, vadnyugati cowboynak öltözve meghódítottuk Európát, és (MIZSE!) palackos vizekkel írattuk a házi feladatainkat. *vár egy pillanatig, majd legyint* Gyakoroltuk az illúziómágiát, elvégre azt mégsem hozhatja le az újság, hogy "borsot törtünk minden szomszédunk orra alá. Legalább kétszer. Óránként".

Nagybátori-Szabó Márton
A szünetem? Hát az valami csodás volt. Nagyon sok időt töltöttem a tesóimmal, akikkel suliidőben nem tudok annyit együtt lenni, mint szeretnék. Voltunk kirándulni meg minden. Na meg persze alkottam, sikerült befejeznem egy csomó félkész dalt. Az új tanévre is valahogy így készültem, kipihentem minden fáradtságot, hogy megújultan és frissen vághassak neki a negyedik évnek.

Reiner Kende
Mozgalmasan. Lógtam a Kisunikornissal, meg random jártam a Szösztalicskával Vajdahunyad váránál. Mae beállt egy céltábla elé, túlélte, ettünk pacalt, túléltem, de küzdöttem. *grimaszol* Ja, meg a Dude elrángatott karaokézni, ott lenyomtam egy brutál hamis Green Day koncertet, hogy aztán Baby Shark Breakbeatet duettezzünk. *vigyorog* Senki ne sajnálja, hogy lemaradt róla, Móric haveromat bármikor meghallgathatja a folyosón LL Junior Raggamoffinjával a listán... Ezt írd csak bele. *bólogat* Hogy készültem fel? Leginkább így. A versenyszezonom javában pörög, most azzal foglalkozom. *fülét morzsolja* Jó szünet volt. Kösz a kérdést, Zay.

Thomas Middleton
Klasszul telt nagyon! Ahogy szokott. Sokat voltam otthon a kutyusommal, valamint el tudtunk menni ide-oda apukámmal, keresztapámmal meg a barátnőmmel is. Haverokkal most nem annyira találkoztam, de hát tudtam, hogy évkezdéskor úgyis fogunk. Magával a sulikezdéssel kapcsolatban a tanszerek beszerzésén kívül nem annyira tettem lépéseket. Inkább a húsvétra való előkészülés foglalt le. Idén tök hamar jött az ünnep és annyi mindig a tennivaló! Persze, nagyon szeretem azt is.

Vajda Olívia
Nagyon jól telt, köszönöm. Az szünet nagy részében otthon voltam Szentendrén, sok családi programot csináltunk, illetve volt lehetőségem a hazai kviddics csapatok közös edzőtáborába is elmenni. Együtt készülhettem a nagyokkal az új évre, ami felejthetetlenné tette a szünetet.

Vizsnyiczky Heléna Sára
A szünet nagyon szuper volt, rengeteg jó dolog történt velem, és olyan emberekkel tölthettem, akiket szeretek. Az új tanévre is így készültem, sokat pihentem és elfelejtettem kicsit a könyveket.

Zippzhar Mária Stella
*elpirul* Jól. Izé. Szuperül! Voltam erre-arra, meg jártam itt-ott, gyorsan eltelt, de izé, jó újra itt! *mosolyog és belelkesül* Igazából nem nagyon volt mivel készülnöm, igyekeztem pihenni, meg átnéztem azokat a témákat a tananyagban, amikre azt írták a vizsgán, hogy még nem árt egy kis ismétlés. Kaptam pár angol tankönyvet kölcsönbe, hogy fejleszthessem a nyelvtudásomat is, de most nem néztem meg előre az idei tananyagot, hagyom, az kivételesen had legyen meglepetés. *vigyorog*
Ó és ha már nem tanulom, picit... Felvettem újra a fonalat az okklumenciá- okklu- okku- okkultizmussal! *hebeg* Tudod mit? Ezt inkább felejtsd el, és ne írd meg. *szájára csapja a kezét*

Ezúton köszönöm minden diáknak az együttműködést, akik nélkül a cikk nem készülhetett volna el!



Páros interjú - pár új tanárral

A három szék szembefordul egymással, így a két fiatal tanár, és az egy szem diák helyet foglalhat. A résnyire nyitott ablakon át tavaszillat surran be a Varázskörök tanterembe, egy nyakláncról tükröződve pedig holmi kósza fénypetty remeg a falon. Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedik, egy jegyzetfüzet kézbe kerül, a toll szára halkan klikken, s a vallatás egy mosollyal megkezdődik.


Köszönöm mindkettejüknek, hogy elfogadták a megkeresésemet, még így, az utolsó pillanatban
is! Talán a legsablonosabb kérdéssel kezdenék: miért döntöttek a tanítás mellett? Szenvedély, példakép nyomása, esetleg valami egyéb volt a kiváltó ok?
O. Milán: A válasz egyszerű: mindig volt bennem egyfajta vágy, hogy átadhassam, amit tudok. Mindemellett meg akartam maradni a futurológiánál, mint területnél, jóslástan tanárokból pedig mindig hiány van. Összekötöttem a kellemest a hasznossal, ha úgy tetszik.
N. Asztrid: Nekem, amikor kicsi voltam, nem volt lehetőségem iskolában tanulni a varázslást. Senki sem segített, csak egy régi könyvem volt, sokáig mindent magamtól kellett megtanulnom. A Bagolykőn régóta nincs varázskör oktatás, pedig szerintem ez egy fantasztikus tudományág. Örülök, hogy segíthetek más gyerekeknek tanulni, mert így sokkal könnyebben sajátíthatják el a tudnivalókat. 

Ó, hát ha ilyen kedveseket mondanak, a gonoszkodós kérdéseimet kénytelen leszek kihúzni a listáról. Akkor ki a példaképük? Van egyáltalán olyan ember, aki erre az útra terelte volna Önöket, vagy teljesen és abszolút belső indíttatásból fakadt a választás?
O. Milán: Nincs példaképem, legalábbis a pedagógiai pályán nincs. De a mentorom, akinek rengeteget köszönhetek a képességemmel kapcsolatban, szóval ő támogatott és terelgetett ezen az úton. Ettől függetlenül nem szeretnék olyan lenni, mint ő. *nevet*
N. Asztrid: Az én példaképem a nagymamám, aki ugyan nem tud varázsolni, de ettől függetlenül csodálatos ember. Az ő padlásáról származott, tőle kaptam karácsonyra azt a varázskör-kötetet, amit említettem, és ahogyan csak tudott, segített nekem. Én szeretnék olyan lenni, mint ő. Főleg a sütisütésben!

Ah, az olyan jó, ha vannak, akik az ember mellett állnak, akik készek segíteni mindenben! Remélem, majd a diákok is megtapasztalhatják azokat a gyakorló-süteményeket! *kacsint kacsint* Tanár Úr, ha nem szeretne olyan lenni, mint a példaképe, akkor milyen szeretne? Honnan tudja, hogy mikor lesz jó ember, vagy jó tanár?
O. Milán: A szöges ellentéte. Tudod, ő elég mogorva figura, nehéz vele megtalálni a közös hangot. Rengeteget tud, de az emberi kapcsolatok nem az erősségei. Szeretném, ha a diákjaim nem csak azt látnák bennem, hogy már megint be kell ülni ahhoz az unalmas pasihoz, hanem örömmel járnának be az órákra, bátran mernének segítséget kérni. Azt, hogy mikor leszek jó ember és jó tanár, talán sosem tudom meg.
N. Asztrid: *kedvesen mosolyog, de nem szól semmit*

Mondjuk unalmas is lenne, ha készen kapná az ember a válaszokat... Tehát szeretné, ha a diákjai bizalommal fordulnának Ön felé. És mi az, amit nem szeretne látni az óráján? Mi az, ami, hogy is fogalmazzak, kihúzná a gyufát?
O. Milán: Pontosan. Nem is tudom. Mindenki azt csinál, amit akar. Ha nem érdekli az óra, aludja át, de azt nem viselem jól, ha valaki zavar engem és a diáktársait a koncentrálásban. Egyen, igyon, írjon szerelmes verset a padtársának, csak maradjon csendben.

Jövő héten minden diák szerelmes levelet fog írni, ezt garantálhatom. És Önt mi bántaná? *fordul Németh tanárnőhöz*
N. Asztrid: Gondolod, hogy a gyerekek ki szeretnék húzni a gyufát? Miért tennének ilyet? *csodálkozik, és látszik, hogy elképzelhetetlennek tart egy ilyen forgatókönyvet*

Hát... Igazából lehet, nem is szándékosan teszik, csak nehezen tudnak éppen koncentrálni, véletlen verekedésbe keverednek vagy jó ötletnek látnak kipróbálni valamit, ami meg lett tiltva... Esetleg nem írják meg a házi feladatokat, rosszul szerepelnek a vizsgán... Zavarná például, ha valaki letegezné?
N. Asztrid: Azt hiszem, az zavarna inkább, ha magáznának.

Akkor az is zavar, hogy én most teszem? Mert visszaválthatok ám!
N. Asztrid: Talán mégsem zavarna. Észre sem vettem. *elpirul*

Ezt burkolt célzásnak veszem arra, hogy maradjak az udvarias magázásnál. *szalutál és mosolyog* És Ön hogy van ezzel a kérdéssel? *fordul a férfi felé*
O. Milán: Amíg úgy érzem, hogy az illető kellő tisztelettel kezel, nem bánom sem a tegeződést, sem a magázódást. Elég közvetlen embernek tartom magam, ráadásul nem vagyok ám olyan öreg még.

Nem hiszem, hogy lenne olyan az iskolában, aki ne adná meg a tiszteletet tanárainak... És mi tenné Önöket büszkévé? Ha a diákjaik érdeklődnének, jól teljesítenének, egyenesen versenyre mennének...? Azt hiszem, azt már kijelenthetjük, hogy nem a Felagund professzor távozása által megüresedett "legmarconább" címre pályáznak. *vigyorog*
O. Milán: Drága Felagund professzor... *nosztalgikusan mosolyog* Talán az, ha valakire akkora hatással tudnék lenni, hogy a futurológia területén helyezkedjen el. Az azt hiszem, azt jelentené, hogy valamit jól csináltam. De persze minden sikeres vizsga és jó eredmény után is ugyanolyan büszkeséggel fogok tekintetni a diákokra, ebben biztos vagyok.
N. Asztrid: Én is annak örülnék a legjobban, ha a diákok meglátnák a csodát a varázskörökben. Itt a pálcás varázslás a divat, ezért meghódítani egy-egy diákot a varázsköröknek igazán varázslatos volna. De már attól is boldog vagyok, ha valakit érdekelnek a körök és sikerélményük van az órámon.

Végezetül azt szeretném megtudakolni, hogy mit szeretnek legjobban eddig az iskolában. Persze lehet, hogy ez hamarosan változni fog, de jelenleg mit éreznek? Kellemes itt lenni?
O. Milán: Itt töltöttem el életem meghatározó éveit, szóval jelenleg még a kedves emlékeket mondanám. Szeretem, hogy minden teremről és folyosószakaszról eszembe jut egy-egy kedves emlék. Meg persze szeretem a diákjainkat. Olyan lelkesek, szorgalmasak és lássuk be, könnyen kezelhetőek. Az ember felkészül arra, hogy vérre menő küzdelmet kell majd vívnia az órákon, vagy éppen a szünetekben, de nem, többségében mindenki képes moderálni magát. Egyébként nagyon szeretek a tanáriban és a nagyteremben ücsörögni, mindig nagy a jövés-menés, a pezsgés. Ja, meg van kávé. *felnevet* Egy szó, mint száz, szerintem az egész hangulat olyan... Meghitt, azt hiszem, ez a legjobb szó rá.
N. Asztrid: Nagyon csodálatosnak tartom a környezetet! Azt, hogy itt ennyi növény és állat él, varázsosak és varázstalanok egyaránt. Gyönyörű a táj és közvetlenül kapcsolódhatunk a természethez! Az itteniek is tisztelik ezt, főleg a növényházban tevékenykedők. Mindenki barátságos és segítőkész, a csupa mosolygós arcot látni is édes a léleknek. A kedvenc helyszíneim odakint vannak, főleg napsütésben, de az eső is üdítő tud lenni.

Azt hiszem, hogy ezekkel mind egyet tudok érteni. Még egyszer szeretném megköszönni a segítségüket és a kellemes beszélgetést, ha gondolják, hoztam egy kis sütit a Levitából, fogadják el, esküszöm, jól sikerült!

Az aznapi sokadik óra véget ér, a terem falán kívül megbolydul a világ, felfedi az addig rejtőzködő diáksereget. A Nagyterem hamarosan megtelik vacsorára vágyókkal, a szerkesztőség asztalára pedig egy teleírt-telefirkált papírköteg reppen, ami már csak a lektorálást várja. Majd lassan már azt sem.





//Álmodói megjegyzés: nem a szemetek káprázik és nem is a linkekkel van baj, Németh tanárnő képei szándékosan elmosottak szerepjátékos indoklással.//

Kortalan kötődések

Ha két ember, ha két lélek sokáig van távol egymástól, abban a pillanatban, hogy újra találkoznak, a sorsuk eldől. Örökre együtt, vagy örökre külön? Összejönni nagy lendülettel, elválni barátságban. Hogy mit is hozott a szünet utáni első néhány nap az érzelmek világában? Lássuk!


Nulladik perces szerelem
Még szinte el sem kezdődött a tanév, két újdonsült tanerő között máris lángra lobbant az a bizonyos érzés egymás iránt. Németh Asztrid és Oláh Milán meglehetősen sok időt töltenek együtt, ránézésre alig tudnak elszakadni egymástól, amikor tanári kötelezettségeiknek kell eleget tenniük, és ahogy vége az oktatásnak, már rohannak is, hogy újra együtt lehessenek. Egymás mellett ülnek a tanáriban, és közösen költik el étkezéseiket is. Úgy tűnik, nem csak egy jó állást, de igen szép szerelmet is nyertek ezzel a tanévvel. Reméljük, hamarosan hivatalossá is válik, de mi már most gratulálunk nekik.

Az a bizonyos "idősebb nő"
Koppány Ricsi neve nem ismeretlen, hiszen már egyetlen itt töltött éve alatt is jó sok borsot tört az emberek orra alá. Most viszont megtörtént vele az, ami minden fiú életében legalább egyszer bekövetkezik: megjelent életében egy mindenképpen viszonzás nélküli szerelem, egy idősebb nő. Nem tanár, de mestertanonc, ráadásul Vizsnyiczky Lilla, aki önmagában is nagy fejtörést tud okozni. A beszámolók alapján első találkozásuk igen véresre sikeredett, és egy jól irányzott orrbetöréssel alapozta meg a fiúnál ezt az előkelő pozíciót. Vajon, ha a kisasszony annyira nem szereti, hogy az Edictumban folyamatosan megjelenik, akkor miért adja ilyen tettekkel az újságírók alá a lovat? Fun fact, hogy a híres művelet éppen a szerkesztőségi szobában történt. Ejj, ejj Lillácska.

Egy szép szerelem végén
Úgy tűnik, a legerősebbnek hitt kapcsolat is képes kifutni oda, hogy a felek kimondják, itt a vége, nem működik. Ez történhetett Rothman igazgató úr és Meyers pszichológus között is, kikről bennfentes mondta el, hogy a szünet alatt kapcsolatuk zátonyra futott. Bár barátokként váltak el, mindenféle hangos vita vagy veszekedés nélkül, a szemfülesek megfigyelhették, hogy Riley komolyabb átalakuláson ment keresztül az elmúlt hetekben, és szinte új kinézettel tért vissza a kezdődő tanévre. Talán a szakítás mégsem volt olyan könnyű a számára, vagy esetleg így veti be magát újra a párkapcsolati piacra? Akárhogy is, mi drukkolunk, hogy minden egyenesbe jöjjön!

Cukormámoros viszontlátósdi
Nincs is jobb egy édes évkezdésnél, legalábbis így gondolta a legkisebb Somogyi fiú, Zente is, aki a cukorkaboltba csábította évfolyamtársát, Hayden Wilsont. A lány csendes, a fiú hangos, így kifejezetten tökéletes párt alkotnak. Talán a külön töltött idő meg is hozta a gyümölcsét, és lángra lobbantak azok a bizonyos érzelmek? A tanórákon szorosan egymás mellett ülő páros igazán jól megérti egymást, így nem kizárt, hogy a szünet csupán olaj volt a tűzre, mely most felrobbant. Reméljük, hogy legalább egy Somogyi szerencsés lesz a szerelemben!

A zene az kell
Kicsit zavaros az ügy, ami a Rellon berkein belül folyik, de az biztos, hogy a zöldeknél alaposan fel lett kavarva az állóvíz. Adott a két Móricka, akik közül az egyik egészen biztos, hogy nyílt szerelmi viszonyt kezdett az Andrássy lánnyal, amire csak azt tudjuk mondani, hogy Merlin óvja a lány anyjának haragjától, míg a másik Móric Marina Darikkal kezdett szorosabb viszonyba. Igen ám, de itt jön a széles vállú, nagyszájú és meglehetősen hangos csavar, vagyis Romhányi Áron, aki teljesen rá van gerjedve Marinára, és úgy tűnik, hogy a lány sem közömbös iránta, ugyanis rendszeresen együtt lógnak, és az intenzív adok-kapokon túl látszik, hogy igencsak csillog a szemük. Két vasat a tűzben, Ms. Darik? Veszélyes.



Van egy ecseted? Buszjegyre kéne.


Leonardo da Vinci
A képen látható férfi valószínűleg sokak fejében okoz rengeteg, de rengeteg kérdőjelet. Nem véletlenül. Leonardo da Vinci 1452. április hó 15. napján látta meg a napvilágot Anchiano-ban, az akkori Olaszországban.
Azon kívül, hogy e férfi a muglik között igen nagy festő hírében tetszelgett, több területen is megállta helyét a nagyvilágban. Művei hitelességét biztosítandó, elkezdte tanulmányozni az emberi testet, a - szó szerint - mélyrehatóbb ismeretek megszerzésének érdekében pedig boncolásokba is kezdett. A mugli világban ugyanis nem olyan egyszerű megállapítani, hogy miért hunyt el egy személy, és bizony, ha az erőszaknak nincsenek külső jelei, akkor diagnosztikai bűbájok híján csak az nyújthat némi támpontot, ha felvágják a testet, és a szöveteket, szerveket vizsgálják meg alaposabban.
Ezen felül Leonardot hadmérnöknek is titulálták: tervezett harckocsikat és a csatornaépítés megkönnyítésére alkalmas eszközöket is, amik igen keresettek voltak abban az időben.

Kis ismeretterjesztő bevezetőnk után, most a hatalmas kviddics rajongókhoz szólok legfőképpen:

Tudtátok, hogy 1473-ban rendezték meg az első kviddics kupát? Nem? Szégyelljétek el magatokat, még én is tudtam, pedig annyi közöm van a kviddicshez, mint Nora néninek a számmisztikához. Fontos részlet ez, mert régi mágusújságokban találhatóak olyan képek, amelyeken - feltételezések szerint - a mugli festő látható. Jogosan merül fel a kérdés, hogy da Vinci mégis mit keresett mugliként a mágusok címlapján? Sok teória szól erről, az egyik leghíresebb mind közül, hogy muglik közé elvegyült mágusként tengette mindennapjait. Hogy ez miért fontos? Lássuk csak…
Mona Lisa

Számos csodálatos művét hagyta hátra az utókornak. Az egyik legismertebb olajfestménye a Mona
Lisa
, melyet 1503 és 1506 között festett meg. Sokan vélekednek különbözően arról, hogy ki is látható a képen, egyesek szerint édesanyja lehetett a modell, mások szerint a festő önarcképként alkotta meg. A mágusokat azonban nem éppen ez foglalkoztatja, hanem a festmény háttere maga. Ugye? Mekkora plot twist, erre senki nem számított. Jöjjön a lényeg: az 1400-as években robbant be a köztudatba a három testvér meséje, a Halál Ereklyéivel a középpontban. Antioch Peverell a Bodzapálcának, Cadmus Peverell a Feltámadás kövének, míg Ignotus Peverell a Láthatatlanság köpenyének első tulajdonosa volt. A festmény hátterét jobban megnézve kirajzolódik egy út, mely a vízhez vezet, és bizony itt kezdődik a teória, mely arról szól, hogy da Vinci azt a helyszínt festette le, ahol a Halál az ereklyékkel megajándékozta a három testvért.

Viták folynak erről a mai napig a mágusvilág művészei között, rengeteg pro és kontra érvet sorakoztatnak fel már évek óta, mégsem jutnak dűlőre. Kérdés az is: ha valóban ezt a varázslatos helyszínt ábrázolja, miért nem bizonyították még be? És, ha csak ámítás, hogy merülhetett fel egyáltalán bárkiben is a gondolat?

Húsvét utáni újrahasznosítás

Elmúlt a Húsvét, amire jó esetben csak a kölni illata, meg a nagy össznépi öröm és boldogság emlékeztet? Ez így van jól. Viszont, hogy azért az élmény kicsit árnyaltabb legyen - minden családtagnak és/vagy locsolónak csomagolás ellenére -, mégis a nyakadon maradt némi sonka, főtt tojás, kalácskenyér, csokinyúl, meg miegymás? Ki ne dobd őket! Pazarolni kár volna, hiszen azért ezek mind értékes és nem mellesleg nagyon finom alapanyagok. Tehát készíts inkább belőlük igazi spórolós, hó végi fogásokat. Ehhez adok cikkemben pár kipróbált és jól bevált receptet. A most következő ételek egyszerűek és gyorsak. A konyhaművészet nem ördöngösség, csak egy kis kreativitás kell hozzá, s máris asztalon a kiváló reggeli, ebéd, vacsora vagy épp desszert. Lássunk is hozzá!


Tojás

Tojáspörkölt:
A megmaradt főtt tojásokból készíthetünk kiváló egytálételt, mégpedig a következő módon: Összevágunk egy közepes fej hagymát és egy kis zsíron pirítani kezdjük. Amikor üvegessé és jó puhává vált, lehúzzuk a tűzről és egy kis pirospaprikával (aki szereti egy kis pirosaranyat is tehet még hozzá) összekeverjük, majd visszaparancsoljuk a láng fölé. Folyamatos kevergetésre bűvöljük a fakanalat, s addig felvágjuk kisebb darabokra a kimaradt tojásokat, amiket ezután beleröppentünk a főzőüstbe, egyenesen a pirospaprikás hagyma tetejére. Összeforgatjuk a tojás darabokat a pörkölt alappal, majd sózzuk, borsozzuk és egy kevés vízzel felöntve összefőzzük. A magam részéről szoktam hozzá tenni egy kis delikátot és egy csipet petrezselyemzöldet is az ételhez. Ha nagyon éhes vagyok, megy bele jófajta házi kolbász, vagy esetleg a kimaradt sonka darabkái. Készíthetjük az alapot paprika és paradicsom hozzáadásával, akkor kicsit lecsósabb jellege lesz. A merészebbek tálalhatják tejföllel, de magában, egy kis kenyérrel is ideális vészhelyzeti ebéd lehet.

Töltött tojás:
Hirtelen még bejelentkezik pár barát egy igencsak megkésett pótlocsolásra? Semmi vész! A töltött tojás ideális csemege. A főtt tojásokat félbe vágjuk és a sárgájukat egy külön tálba tesszük. Felvágunk egy kis sonkát, közben reszelődésre bűvölünk egy darabka sajtot. A tojássárgáját némi sóval, borssal, ízlés szerint mustárral, friss petrezselyem zölddel és tejföllel, esetleg majonézzel összekeverjük, hogy krémes állaga legyen. Aki szeretné, beleteheti a sonkát is a masszába, de én nem szoktam. Most jönnek a félbe vágva várakozó tojások. Egyesével megtöltjük őket a krémmel, rájuk halmozzuk a sonkadarabokat, megszórjuk sajttal. A húst nem fogyasztók esetében sonka helyett savanyú uborka, retek, sárgarépa vagy több színű paprika is használható illetve ha valaki nem szereti, a sajt is elhagyható. Ha ügyesek vagyunk készíthetünk akár sünit vagy csibét is belőle. Bűbájtanból trollra vizsgázóknak viszont nem ajánlom, hogy ezzel kísérletezzenek. Tehát, amikor kész vagyunk, egy gyors (félóra) hűtő igét olvasunk műveinkre. Ezután elhelyezzük őket egy szép kínálóra és jöhet is a vendégsereg.

Sonka

Lencseleves gazdagon:
Jó volna feldobni a megszokott ételeket? Mi sem egyszerűbb. A Húsvét után megmaradt sonkával például tartalmasabbá tehetjük a legegyszerűbb ételek egyikét, a lencselevest. A lencsét előre beáztatjuk, egy éjszakát is pihenhet, de pár óra vagy egy remek kis bűbáj is elegendő ahhoz, hogy könnyebben megfőjön majd az étel. Amikor a szemek megdagadtak, vízben feltesszük őket a tűzre. Ha van otthon húsleves alaplé, akkor azt használjunk víz helyett, de ha nincs, egy fél leveskockát csempésszünk bele. Teszünk hozzá ízlés szerint egy-két babérlevelet, majd miután leszedtük a vékony habját, sózzuk és borsozzuk. Aki szereti, tehet bele szeletekre vágott sárgarépát, de nem feltétlenül szükséges. Időnként megkevergetve puhára főzzük a szemeket és tovább ízesítjük egy kevés mustárral a levest. Ezután egy piros, azaz paprikás rántással besűrítjük, hogy teste legyen. A már majdnem teljesen kész levesbe ekkor tesszük bele a kis kockákra felvágott sonkát és még egyszer átforraljuk az ételt, amit tejföllel a tetején tálalhatunk is az éhes háznépnek. Ízletes és laktató fogás.

Sonkakrém:
Nagyon egyszerű és nagyon finom ez a sonkakrém, amit kenhetünk pirított vagy sima kenyérre is egyaránt. Ehetjük hidegen vagy melegen, sőt tehetjük kelt tésztába és akár töltelékként sós palacsintába is. Tehát a megmaradt sonkát nagyon apróra vágjuk, vagy, ha tudjuk, le is darálhatjuk. Összekeverjük annyi vajjal és tejföllel, hogy egy jól kenhető, puha állagú krémet kapjunk. Célszerű minden hozzávalót szobahőmérsékletűvé tenni egy gyors igézettel, mert akkor sokkal könnyebb lesz velük dolgozni, főleg a vajjal. Ezután a krémet ízesítjük sóval, borssal, mustárral és kész is van a felhasználásra. Az ínyencebbek finomra vágott medvehagymát, felaprított tojást - így nagyszerű melegszendvics alap válik belőle -, de akár különböző színű paprikát, reszelt sajtot, savanyú uborkát és almát - ekkor pedig már hamis orosz hússaláta lesz belőle - is keverhetnek hozzá. Az ízkavalkádnak csak a képzelet szab határt.
 
Kalácskenyér és csokinyúl

Csokis guba:
Két legyet egy csapásra elven működik a következő recept, ugyanis két maradék egy isteni desszerté áll össze benne. A szikkadt kalácskenyeret centis szeletekre vágjuk és belemártjuk vaníliás tejbe. Ehhez a tejet felforraljuk, majd beletesszük egy vaníliarúd kikapart magjait és a rudat is, amivel együtt hagyjuk kihűlni. A vaníliás cukor is tökéletes, ha nincs épp otthon valódi vaníliánk, főleg ha a bourbon változatát vesszük. A lényeg az intenzív íz megléte. A bemártott kalácsszeleteket közben egy kivajazott sütőtálba vagy tepsibe rendezzük, majd megszórjuk apróra tört dióval. Az igazán nagy ínyencek mézzel is átcsurgathatják itt-ott, sőt a dió mellé pirított török mogyorót, esetleg mandulát is tehetnek. Ezután a nyaka szegett nyulak darabkái következnek, amikkel szintén beterítjük a kalácsokat. Végül előmelegített sütőben húsz perc alatt készre sütjük az egész rakott csodát. Tálaláskor kakaóval, fahéjas cukorral, még több csonthéjas töredékkel, esetleg sima porcukorral szórhatjuk meg. Mindenhogy hihetetlenül finom.

Álmatlan csokilikőr:
Kora tavaszi randevúkra illő innivalót készíthetünk a megmaradt csokinyulakból, amivel édesszájú kedvesünket kényeztethetjük. Kell hozzá: 3 dl víz, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 adag presszókávé (ha mégis aludnátok, akkor koffeinmentes), 3 evőkanál kakaópor, 15 dkg csokoládé, ami lehet ét vagy tej, 4 dl tejszín és - a lényeg - 4 dl vodka. Itt fontosak a hozzávalók pontos adagjai, amik persze az arányok megtartása mellett növelhetők, vagy csökkenthetők. A vizet, a cukrot és a vaníliás cukrot egy önkeverő bűbájjal ellátott lábasban felforraljuk. A cukornak teljesen el kell olvadnia, ekkor adjuk hozzá a kakaóport és a kávét. Ezután alaposan meg kell kutyulni, majd jöhet bele a felaprított csokoládé. Ismét kevergetjük, s ha tartós kapcsolatra vágyunk, mindezt az óramutató járásával megegyezően, egy fagyöngy vessző alatt addig tesszük, míg felolvad a csoki. Óvatosan hozzáöntjük a tejszínt is, és forráspontig melegítjük a keverékünket, majd levéve a tűzről kicsit hűlni hagyjuk. Amennyiben az edény kézmelegre hűlt, megkínáljuk a vodkával, alaposan átkeverjük, végül üvegbe töltjük. Hűtőbűbájt bocsátunk rá és így tároljuk. Fogyasztás előtt felrázandó! Tálaláskor csoki, kávé, esetleg karamell fagylaltot ajánlok. A siker garantált!


Virág nyelvleckék 8. - Borostyán és hóvirág


"Kibírni mindent, s menni mindig tovább." Az idézetet akár a borostyán is ihlethette volna, hiszen ez az örökzöld kúszónövény mindent túlél. Legyen hó vagy tűző nap, kapjon esőt vagy legyen vízforrása csak az, amit a levegő párája kínál, ő kitart, mindenek felett. Ezért is tekintik a hűség szimbólumának, a házasság, a barátság és a küzdeni tudás jelképének. Elszántság, hosszú élet, öröklét, ezt segít pálcaként elérni annak, akit kiválaszt, bár ilyen varázslóból kevés akad. Ez a fafajta elég ritka alapanyag, kevés a megfelelő méretű darab, így nem is készül belőle sok pálca. Ami igen, az kivételesen mutatós és különleges, bár meg kell hagyni, néha kissé bizarr küllemű, ami magyarázat lehet arra, hogy bizonyos vidékeken miért hozzák összefüggésbe a halállal. Egyes helyeken egyenesen a bűnösök botjának tartják.
A növény leveleiről az ókori görögök azt gondolták, hogy koszorúba fonva megvédenek a részegség ellen. Egyesek kupájuk aljába is tettek belőle, hogy így kerüljék el a lerészegedést, ezekről az esetekről számos ismert legendát hallhattunk már mi is. A borostyán több józanodást segítő bájital alapanyaga, emellett részét képezi hurutoldóknak és szépítő elixíreknek. A Pótcsont-Rapid főzetben a borostyán serkenti a csontszövetek növekedését, a sivatagokban kutató mágusok pedig előszeretettel fogyasztják a belőle készült, belső víz megkötését segítő bájitalt, így kevesebb folyadékkal is kitartanak a hőségben.
Kialakult az a szokás is a borostyánnal kapcsolatban, hogy a menyasszonyok csokrukba köttetik, ezzel vonzva be a hűséget házasságukba. Ez a növény bárhol burjánzik, megóv a negatív energiáktól és a katasztrófáktól. Örök túlélő.




Remény. Ezt jelenti a hóvirág. Az első élet, amely a tél holt méhéből fakad. A keresztény kultúrkörben egyúttal az elégtétel szimbóluma is, mert ez a növény vigasztalta látványával a paradicsomból kiűzött első emberpárt. Jelentése virágnyelven: „Örvendj a jelennek és a jövőnek, s a szomorú múlt emlékeinek ne engedj helyet a szívedben.” Jelképezi a tisztaságot és a védelmet, az ifjú szerelmes kedvesének választhatja ajándékba, hogy tiszta szándékáról biztosítsa. Bár – ahogy a népnyelv tartja –, óvatosnak kell lenni azzal a férfivel, aki elhív bennünket hóvirágot szedni, mert könnyen lehet, hogy gólyahírrel térünk majd haza. Szóval hölgyek, lankadatlan éberség!
Nem árt tudni, hogy már a muglik is felfedezték ennek a csodás virágnak a rejtett képességeit, hiszen az Odüsszeiában - amely egy ókori, feltételezetten varázstalan költő, Homérosz által alkotott történet - Kirké egy felejtést okozó mérget kevert Odüsszeusz borába. A méreg ellen (ami lehetett akár az Exmemoriam bűbáj is) Hermész, az úton járók istene varázsfüvet, méghozzá hóvirágot adott Odüsszeusznak, amely hatástalanította a vele megitatott mérget, így megóvva őt emlékei elvesztésétől. A Csillagpor című műben is felbukkan, mint a főszereplőt az ártó bűbájoktól óvó talizmán. Világunkban sokrétűen alkalmazzák ezt a törékeny, ámde sajnos egyre ritkább virágot, alapanyaga a Béke elixírjének, kulcsösszetevője többféle ellenméregnek.
Egy legenda szerint, amikor a Föld megteremtődött, akkor először hó borított be mindent. De a hó teljesen színtelen volt, ezért a hó elindult színt keresni magának. Kérte a virágokat, hogy adjanak neki színt, ám kérését egyik virág sem teljesítette. A hóvirág azonban megsajnálta. "Ha annyira tetszik a kabátom, a tiéd lehet" – monda. Így lett fehér a hó, és ezért a hóvirág az egyetlen télen virágzó növény, s egyben a könyörület legszebb jelképe.



Apám a kertben - Egy megható novella




Apám a kertben van. Meggyőződésem, hogyha elég elszántan keresem, rábukkanok a levelek közt, az ásító sás árnyékában. Elcsúsztatom az üvegajtót. A szél játékosan megcirógat, érintése friss és édes, mint a limonádé. Istenem, milyen rég jártam itthon!
Legutoljára télen láttam a kertet, amikor minden vékony, hamufehér hóréteg alatt szendergett, és az ablakokra jégvirág lugast lehelt a fagy, az ereszről csepegő jégcsapok csüngtek. Valahol magányos varjú károgott. Rügyek, bogyók, gyökerek hevertek aléltan a föld alatt, a tavasz meleg érintésére várva, ami majd újra életet lehel beléjük. A levegő tiszta volt, és valahogy üres, nem volt benne se pollen, se illat, a kórházak színtelen sterilitására emlékeztetett. Bántotta az arcomat a ropogós, friss levegő, a leheletem füstös páraként gomolygott előttem. Amikor hangos reccsenéssel letört egy jégcsap és a hóba fúródott a lábam előtt, visszamenekültem a saját lakásom csendes melegébe, és hónapokig vissza sem néztem. Lemaradtam a tavasz szinte erőszakos újjászületéséről, de most újra itt vagyok. Ha a tavasz az újjászületés, a nyár maga az élet.
Muszáj megtalálnom apát.
A színes szagok az orromba szaladnak, megszédítenek. A természet szinte obszcénul átható és életteli, szöges ellentéte a bennem egyre jobban terjeszkedő sivár sivatagnak. Alászállok a sikamlós lépcsőn, melynek repedéseibe mohatelepek vették be magukat; mindenhol megállíthatatlanul tenyészik az élet. Senki sem szedte ki őket. Minden zöldebb, mint az emlékeimben, és a könnyeim prizmáján át a smaragd, jáde és borostyán eddig ismeretlen, új árnyalatait fedezem fel. Szempillám nedvességét tükrözik a bokrok alatt kuporgó pocsolyák, amik a szél minden érintésétől megremegnek.
Emlékek bomlanak ki az elmémben, ahogy apám a fák neveire tanítgatott. Kislányka voltam még, borzas hajjal, koszos kezeslábassal, és túlméretezett szemüveggel. Apa olyan lelkesedéssel és szeretettel magyarázott, mintha titkos családi históriákról lenne szó.
Tölgy, nyír, platán, három alvó óriás: katona, kapitány, és tizedes. Mind ugyanannak a szépséges szűznek, a szomorúfűznek kegyeit keresték, aki levelei fátyla mögül figyeli őket. Én a nyírfának szurkoltam, mert szerettem a hámló fehér kérgét, de apám meséiben mindig a tölgy győzedelmeskedett. Rég elfeledtem ezeket a dolgokat, de most újra a felszínre bugyogtak, mint a víz abban az apró szökőkútban, ami régen a kert szívében állt.
Apa mindenből mesét költött, mert tudta, jobban emlékszem a dolgokra, ha a tündérmesék valósnál is igazabb köntösébe öltözteti őket. Amikor kicsi voltam, úgy követtem a kertben, mint egy hűséges kiskacsa, ittam szavait. Segítettem mindenben, amihez elég erősnek talált. Aztán bekopogtatott a kamaszkor, és jobban érdekelt a smink meg a fiúk, mint öregedő apám butuska meséi.
Aprólékosan ügyeltem, hogy a körömlakkomon, ami persze színben passzolt a ruhámhoz, ne essen csorba. Elképzelhetetlen volt, hogy tönkretegyem olyan alpári dolgokkal, mint az ásás vagy a gazolás. Apa panasz nélkül fogadta a dolgok új rendjét, nem próbált meggyőzni, nem szólt semmit, csak még mélyebb csendbe burkolta magát. Láttam, ahogy a szomorúság ráncokká válik a szeme sarkában, de nem vettem róla tudomást. A fejem tele volt fontosabb dolgokkal. Nem hallgattam többet apámat, és ő az üres kertnek mondta tovább a meséit.
Elsüllyedek a fűtengerben, meglep és elborzaszt, hogy milyen vadsággal burjánzik el a növényzet, ha nem figyel rá senki. Jól manikűrözött külvárosi kertünk szelídítetlen őserdővé változott, borostyán, gyom és szúnyogok poklává.
A kánikula rám telepszik, a bőröm szinte leolvad rólam, de nem adom fel. Folytatom utam a kert szívébe, bár csak halvány remény vezet. Mesék és emlékek ösvényén haladok, a felejtés poklán keresztül. Még egy kanyar, még egy levélfüggöny, és megérkeztem középre. A szökőkút még mindig ott áll, napszítta és zuzmó lepte, egykor elegáns formája már csak emlék. Évek óta nem bugyogott benne víz, kiszáradt, amikor apám először megbetegedett. Belesek a karimája mögé, de csak még több mohát látok, pár döglött bogarat, meg egy vékony réteg vizet, a tegnapi vihar maradványát. Megpillantom benne magam: a borzas hajú, csillogó lány helyét rég átvette a szigorú tekintetű ügyvezető igazgató, aki túl elfoglalt volt, hogy hazajöjjön a haldokló apjához. A tükörképem megremeg, vad zokogás rázza meg, és a kiszáradt kútból újra víz fakad. Az összes elfojtott bánat előtör belőlem, az összeszedettség látszata lehullik, vele együtt gurul el a remény utolsó morzsája.
– A kertben leszek, ha kellek! – mondta apa mindig, mielőtt eltűnt a végtelen zöldben. Most jobban szükségem volt rá, mint valaha. Ő az egyetlen, aki meg tudna nyugtatni, de egyedül maradtam a ténnyel, hogy nincs többé.
Nem tudom, mennyi időt töltöttem a kopott szökőkút lábánál kuporogva, de az alkonyat már a látóhatárra kúszott, a tengerkék ég narancsos lilába fordult, mint egy friss zúzódás. A lila esti óra, ahogy apa hívta, amikor a határok elmosódnak és csodák történnek. A nevemet suttogja a szél, gyengén és szinte alig hallhatón, de én mégis meghallom.
– Apa? – kérdem, és felugrok.
Ekkor veszem csak észre. Nevetek és sírok egyszerre, hiszen végig itt volt! Látom az arcát a tölgy bütykös kérgében, érzem a keze simítását a bokrok szertelen ágai közt, és a mosolya melegét az édes szamócák illatában.
Ahogy a lila esti óra éjszakába fordul, magam mögött hagyom a kertet. Nem nézek vissza, mert félek, elveszíteném azt, amit a kert szívében találtam.
A mű pumpkinprincess (www.inkmapsandmacarons.com) tulajdona 

Vissza a Bagolykőbe!

Elkezdődött a tanév, és a kastélyban újra zubog az élet. Ám a derűs zsibongáson, a siető léptek kopogásán, a viszontlátás örömén, az izgatott szorongáson, a konyhából szálló illatokon, a könyvlapozgatás surrogásán túl valami egyetemesen hatja át a tanodát és környékét. De vajon mi az? Keresztrejtvényünkben megkapod a választ!Figyelem: a játék nem tesz különbséget rövid és hosszú ékezetek között. A fősor (1 és 2) az elsődlegesen kitalálandó, azonban ha szeretnéd és megfejted az egészet, további pontokban részesülhetsz...


Pálcáddal a képre pöccintve megtekintheted nagyobban,
a rejtvényt azonban IDE hussintva ki is töltheted egyből.

Minden helyes megfejtőnek 10 pont jár!
A megoldásokat Thomas Middleton várja bagolyposta útján!