Sötét titkok, meglepő esetek

E hónapban sem kerülték el szerkesztőségünket azok a borítékok, melyek ismeretlen kilétű lesifotósunk képeit tartalmazták, mely fotókon olyan pillanatukban kerülnek lencsevégre iskolánk diákjai, és gyakran tanárai, melyeket bizony nem tennének kirakatba. De szerencsére itt vagyunk mi, akik megtesszük helyettük!

Lássuk is, min rágódhatunk a következő lapszámig!

A milánói makarónit is lehúzhatjuk a menüről

Sokan tudják Újvári Adriáról, hogy szeret robbantgatni, ám legutóbbi kísérletének, hogy miért épp egy jó nagy láda paradicsomot szemelt ki, az rejtély. Mindenesetre a közeljövőben a manók biztosan nem szolgálnak fel paradicsomlevest az étkezésekkor, mert Adria láthatóan a teljes készletet a levegőbe - és magára - röpítette.

Az is elég jól kivehető, hogy nagy örömét lelte az akcióban, arról azonban nincs hír, hogy a konyhai manók lelki állapota mennyiben sínylette meg a zöldségek pusztulását.

Nem sikerülhet mindig

Senki sem vonhatja kétségbe Gál Botond tehetségét, amennyiben bájitalkészítésről van szó, azonban még a legjobbakkal is előfordul, hogy rossz üvegcséhez nyúlnak, vagy megremeg a kezük egy igen kényes pillanatban. Nyilvánvalóan ez történhetett a minap, mikor Botond ki-tudja-mit kotyvasztott épp, és az üstje - mely elég különös alakú, azt meg kell hagyni - lángra kapott. Szegény levitás srác sajnos nem kaphatott a pálcája után, hogy egy könnyed mozdulattal véget vessen a félresikerült kísérletnek, ezért aztán az úgynevezett porral oltó készülékhez folyamodott - mely egy igen okos mugli találmány -, hogy megfékezze a lángokat.

Szerencsére komoly károk nem keletkeztek, úgy tűnik egyedül Botond nadrágja bánta a dolgot, mely nyilván azért nem volt rajta a kép készültekor, mert lángra kapott. De az is lehet persze, hogy szeret egy szál alsóban kotyvasztani, ezt már tőle kéne megkérdeznünk.

Ha nincs kristálygömb, jó a tükör is

Carl Tender professzor nem csak a jövendőt látja, de önmagát is a tükörben - és valami azt súgja, hogy utóbbi sokkal inkább ínyére való. Persze nem akarunk ilyen spekulációkba bonyolódni (dehogynem), hiszen az is lehet, hogy egyszerűen csak gyakorol, vagy tudni akarja, vajon elég kellemes-e őt megcsókolnia választottjának. Ha erről van szó, akkor kár aggódnia, tanár úr, csak villantsa a mosolyát előtte, és a lány máris a karjaiba omlik! Persze felmerül a kérdés, hogy jósként azért csak látja előre, hogy sikerrel fog-e járni, nem? Vajon azt is látta, hogy lehozzuk róla ezt a képet? Kaptunk pár haragos levelet ugyan, de ezeket sose érünk rá megjelenés előtt elolvasni, úgyhogy majd kiderül, mit hoz a jövő!

Csillag születik?

A Navine házvezetőhelyettese, Emma McNeilly énekel a zuhany alatt. Bizony, erre is fény derült, habár a fiatal tanárnőnek igazán nem kell emiatt szégyenkeznie, hiszen sokan mások is kiélik magukat ily módon a fürdőszobában. Igaz, a többségről nem készül kép, és kerül a munkahelyén megjelenő újságba, de ez már igazán részletkérdés. Ami viszont érdekesség, hogy az esetnek fültanúi is vannak, akik egybehangzó véleménye szerint Emma igazi tehetség, és megmutathatná hangját a nagyközönség előtt is olykor, amikor a víz csobogása, és a fürdőszoba nem túl jó akusztikája nem rontják az összhatást. Azt is hozzátették néhányan - akiket nem neveznénk meg, de bizton állíthatjuk, hogy nem nők -, hogy azt viszont egyáltalán nem bánnák, ha a fellépésen pont úgy jelenne meg, mint a zuhanyzóban.

Cím nélkül

Az alábbi képet csak most kaptuk Adriáról. Nos, erre nincs racionális magyarázatunk...

(De a jó hír az, hogy talán mégiscsak lesz paradicsomleves!)

A meglepetések hónapja

Vajon igaz mindaz, amit a festmények suttognak? Lehetséges, hogy a legszentebbnek tűnő emberekről, vagy épp azokról, akik rossz híre megelőzi felbukkanásukat, kiderüljön olyasmi, ami teljesen szembemegy a róla kialakult képnek? Nem tudhatjuk, mindenesetre ismeretlen kilétű lesifotósunk ezúttal is a szerkesztőség asztalára dobott néhány meglepő fényképet, mi pedig megpróbáltunk utána járni, miről árulkodhatnak. Az április a meglepetések hónapja.

Egy bejegyzetlen metamorfmágus jár közöttünk?

Úgy tűnik Keiko Sama ha megcsavarja mindkét fülét, képes más alakját felvenni. Még sosem hallottunk róla, hogy a metamorfmágia ilyen módon működjön, az is lehet, hogy ez csupán a levitás leányzó heppje, mondván, hogy így viccesebb az egész.
Nos, ez tagadhatatlan, de vajon igaz is a hír? Keiko ugyanis nem szerepel a bejegyzett metamorfmágusok listájában.

Jobb lesz vigyázni vele!

Kaptunk egy másik levitás lányról is fotót, ami szintén meglepett minket, ugyanis az ártatlan arcú, kedves kis Runa Blackwood úgy tűnik, nagyon mérges lett, és tettlegességhez folyamodott valamelyik diáktársával szemben.
Nem tudjuk, hogy a fiú mit mondhatott, vagy tett, amivel ilyesmit váltott ki Runából, és arról sincs információnk, hogy vajon megúszta-e ennyivel, vagy még mindig a gyengélkedőn fekszik-e. 

Jobb, mint az eredeti

Nagyon vad éjszakája lehetett Mihael Gérard Saint-Venantnak, ugyanis mikor reggel belenézett a tükörbe, hosszú, szőke haj alól pislogott vissza önmagára. Jól láthatóan megrökönyödött a dolgon, nem valószínű, hogy ínyére volna új frizurája, nekünk mindenesetre a szerkesztőségben nagyon tetszik! Ne légy szégyenlős Mihael, mutasd meg a nagyvilágnak új külsődet!

Fontos a megjelenés

Azt már tudjuk, hogy Ombozi Noel előszeretettel tesz rossz fát a tűzre, és kiemelt figyelmet szentel a szőke hajkoronával megáldott lányoknak, de arról a különös szokásáról eddig nem volt tudomásunk, melyről a most róla készült kép tanúskodik.
Noelt az elcsípett pillanatban éppen sminkelték, haját kiegyenesítették, és a szempilláit kihúzták. Úgy tűnik nagyon élvezi, ha hiúságának kedveskednek, és szépen kicsinosítják. Azt mondjuk nem igazán értjük, hogy a szempillaspirálra miért van ehhez szükség.

Kínos helyzetben az új tanár

Csak most érkezett az iskolába, de máris igen szaftos képet kaptunk Vasváry Richárd Nándor tanár úrról. Még szerencse, hogy jó barátságot ápol a párnákkal, különben nem is hozhatnánk le a képet, és kénytelenek lennénk megtartani magunknak.
Nem tudjuk, hogy került ilyen helyzetbe, meztelenül kikötözve egy ágyhoz, de igen kellemetlen lehet így utólag a dolog neki. Pedig biztos jól indult az estéje, kívánunk neki több szerencsét legközelebbre!

Nemzetünk nagy ünnepe

 

 Itt a félév vége, de az Edictum szerkesztői folyamatosan tesznek-vesznek, hogy nektek még ilyenkor is legyen mit olvasnotok. Természetesen vizsgák alatt ne az Edictumot lapozgassátok, de tanulás alatt, két fejezet között belefér egy-egy cikk. A márciusi szám is sok érdekességgel vár benneteket!

Elsősorban, ha már 15.-e, akkor kezdésnek megtudhatjátok, amit esetleg még nem tudtatok erről az ünnepről. Sok érdekességet olvashattok arról, hogy mi folyik a nagyvilágban, valamint, hogy mit tartogatnak nektek a csillagok. A DÖK is publikálta a legújabb lehetőséget, amivel remélem sokan fogtok élni. A muglimániában szerkesztőnk összeszedte nektek az érdekes mugli dolgokat, amik megkönnyítik az életüket. 

Márciusban se maradtok barkácsötletek, film-könyv-zene ajánló és vers nélkül. 

Zárásnak pedig ott vannak a csodálatos, szaftos kis képek az iskola diákjairól, dolgozóiról, tanárairól.

***

Az Edictum felvételt hirdet!

Mivel itt van a nyakunkon az új félév, ideje új tagokat toborozni.

Aki kreatívnak érzi magát, és szeretné megcsillogtatni írói tudását, az jelentkezzen!

Ennek módja pedig csak annyi, hogy küld egy baglyot nekem, azaz Dobrai Vandának.

 Ne legyetek szégyenlősek! Mindenkiben ott van az író, csak elő kell csalogatni!

Várom a jelentkezéseket!

/ A jelentkezés H-hoz vagy pedig próbacikkhez kötött. Ha multi a karaktered, és ő még nem H, de az eredeti az, akkor ezt jelezzétek, és nem kell próbacikket írni. Aki pedig még nem H, de szeretne szerkesztő lenni, annak annyi a dolga, hogy ír nekem Wordben minimum fél oldalas cikket. A cikk témája bármi lehet, ami érdekel titeket, de beleilleszthető legyen valamelyik rovatba. Figyeljetek a helyesírásra is! /

***

Egyéb

A fórumon nyílt egy lehetőség, ahol véleményezhetitek a cikkeket, megoszthatjátok velünk az észrevételeiteket.
Ennek helye pedig IDE kattintva megtekinthető.
(Álmodói részleg >> Cseverészők >> Edictum-kibeszélő)

Márciusi hírmorzsák

Gyanúba keveredett a Skót Rögbi Szövetség három tagja

Varázslókörben vádolják Kelly Brown, Jim Hamilton és Stuart Hogg skót játékosokat a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény megsértésével a rögbi nevű mugli sportágban való részvételükért. A gyanú szerint mindhárman kviblik, azaz varázslócsaládból származnak, és ezzel a varázsvilág lelepleződését kockáztatják.
A rögbi egyetlen labdával játszott, pontszerzős játék, melyet seprű nélkül, a pályán fel-alá futva játszanak, elvégre a varázstalanok játéka. Ennek ellenére a játék varázslókörben is egyaránt tiszteletet és szadista élvezetet váltott ki sokakból, amiért a játékosok hajlandóak mindennemű varázslat nélkül ilyen brutális sportba elegyedni.
A skót csapat - melynek első játéka  egyben az első nemzetközi mérkőzés is volt 1871 március 27-én az angolokkal szemben - azután kezdett varázslókörben igazán népszerűvé válni, hogy Angus Buchanan megjelentette önéletrajzát Életem kvibliként címen, melyben a játékban elért sikereiről is írt. Angust kvibli-gyűlölő apja kitagadta ugyan a családból, de ez nem tántorította el a világhírnévtől. Halála után nem sokkal alakult meg a WSSRU, vagyis a Wizarding Supporters of Scottish Rugby Union, a Skót Rögbi Szövetség varázslók alkotta rajongói klubja, mely minden évben gyűléseket, és megemlékezést tart Angus tiszteletére, és a mugli sportágat népszerűsíti. Csupán pletykálnak működésük egy másik, titkos céljáról is, hogy tehetséges kvibliket csempésszenek a skót csapatokba. Ennek gyanúja áll most jelenleg fent a fent említett három játékossal szemben.
Jim Hamilton 2006 óta tagja a csapatnak, második soros poszton, két másik társa 2012 óta játszik a Szövetségben. Stuart Hogg fogó (megközelítőleg sem olyan szerep, mint a kviddicsben lévő fogóé), Kelly Brown pedig leváló és egyben csapatkapitány. Egyelőre nem sikerült bizonyítani a vádak valódiságát, mivel a kviblik nem szerepelnek varázsló nyilvántartásokban.


Tíz éves gyerek tanít a Mahoutokoróban

Sok furcsaságot hallani Japánból, a világ talán legváltozatosabb kultúrájú országából, sokaknak így talán nem is olyan meglepő, hogy egy tíz éves gyerek tanári állást vállalt a japán varázslóiskolában. Akiknek mégis meglepő: igen, tényleg. Nem vicc.
Harufīrudo Tamanegi csodagyerek, tehetségével már három évesen kitűnt, öt évesen már képes volt hibátlanul, és célzottan hoppanálni, számtalan varázslatot reprodukált azonnal, látás után. Szülei közbenjárása nélkül is idejekorán megkapta iskolai behívó levelét, a tanéveket pedig gyorsítottan teljesítette, gyakorlatilag négy havonta lépett évfolyamot, beírva magát a történelemkönyvbe, mint a legfiatalabb, aki valaha kiérdemelte a cseresznyefa pálcát, mely az egyik legnagyobb dicsőségnek számít a japán varázsvilágban. Most pedig visszatért a Mahoutokoro Varázsiskolába, hogy tanítson, mert egyelőre nem tudja, mi lesz, ha majd nagy lesz.
Minthogy fiatalabb, mint bármelyik elsős diák, elképzelhetetlennek tűnik őt komolyan venni, ám a japán mentalitás egész más. Néhány szülő ugyan aggályait fejezte ki, és páran gúnyolják őt növendékei közül, de többnyire tisztelet és nagyfokú szeretet övezi az ifjú tanár urat. Főként a lányok körében, természetesen.


Változatlan a gringotts-i helyzet

Két hónapja tartja zárva kapuit a Gringotts Varázslóbank, nemzetközi szintű gazdasági válságba sodorva a varázslóvilágot. Mint az már köztudott, az év elején máig ismeretlen tettesek betörtek a bankba, és elloptak onnét valamit, melyről azóta sem adtak ki tájékoztatást sem a Brit Mágiaügyi Minisztérium, sem a Gringotts dolgozói.
Sok spekuláció látott napvilágot azóta, sokan biztosak afelől, hogy a Harry Potter keze által legyőzött sötét nagyúrral kapcsolatos a dolog, mások pedig egyenesen arról suttognak, hogy a varázsló ismét visszatérhetett a halálból. Potter nem nyilatkozott az újságoknak.


Ismét megrendezésre kerülhet a Trimágus Tusa

Idén lesz 720 éve, hogy megrendezték az első Trimágus Tusát a három legnagyobb varázslóiskola, a Roxfort, a Beauxbatons és a Durmstrang között, és éppen húsz éve lesz, hogy a legutóbbi kísérlet a tusa felélesztésére tragikus véget ért Cedric Diggory halálával, és Tudjukki visszatérésével.
Most ismét szeretnék a rangos eseményt megrendezni, a hírek szerint ezúttal a francia iskola lenne a házigazdája, ám alig kelt híre a dolognak, máris többen támadják a kezdeményezést, mint amennyi támogatója lenne.
Két évtized telt el, de közel nem elég idő, hogy bárki elfelejthetné, mi történt az angol varázslóiskolában a legutolsó próbán. Sokan félnek a gringotts-i helyzet miatt egy újabb tragédiától, noha a Beauxbatons igazgatója szerint igen csekély esélye van annak, hogy egy bizonyos sötét nagyúr épp ugyanúgy próbálna visszatérni, mint a legutóbb, de leszögezte, hogy mindenképp tenni fognak róla, hogy Harry Potter neve NE kerülhessen bele a Tűz Serlegébe.

Valentin, a szerelmesek patrónusa

Február szinte valamennyi napja a hidegről szól, a nyakunkra tekert méteres sálakról, sapkáról és kesztyűről, otthon a kandalló mellett ücsörgésről, azonban egyetlen napja képes a szívünket is megmelengetni, ha megoszthatjuk azt valakivel, akit igazán szeretünk. Valentin-nap ma a szerelmesek ünnepe, egy alkalom, mikor megajándékozhatják egymást, bizonyítva, mennyire szeretik egymást. Hogy most legyen mivel lekössék magukat azok is, akik egyedül vannak, utánajártunk kicsit Szent Bálint, avagy ahogy egykor hívták, Valentinus történetének.

Neve az ókori Rómában akkortájt igencsak népszerű volt, ez betudható jelentésének - erősnek lenni -, ugyanakkor magyarázattal szolgál arra is, hogy máig tisztázatlan, mikor róla beszélünk, egy vagy több emberről van-e szó. Számos keresztény mártír is ismert volt ezen a néven, ráadásul különös módon legtöbbjüket február 14-én végezték ki, különböző években. Egy valami azonban bizonyos; egyikük varázsló volt.
A különböző történetek egyike szerint pap volt, aki a császári rendelet ellenére (melynek alapja az volt, hogy a nőtlen férfiak lojálisabb katonák) párokat adott össze, illetve őket és más keresztényeket támogatott II. Claudius uralma alatt, aki üldöztette valamennyit. Egy másik elbeszélés arról tanúskodik, hogy Terni egykori püspökeként csodát tett: meggyógyította Asterius bíró vak leányát, egyfajta próbatételként, hogy bizonyítsa a hit erejét. A bíró Valentinus kérésére egész háznépével megtért. Ugyanerről a csodatételről más kontextusban is olvashatunk; miután Claudius bebörtönözte (amiért megszegte rendeletét, vagy amiért nem a római isteneknek áldozott), Valentinus beleszeretett börtönőre vak lányába, gyógyulásáért imádkozott, majd kivégzésének napján hagyott egy üzenetet neki az aláírásával, mely ma eképpen ismert; „a te Valentinod”. Ez a Valantin napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata, ahogy a virág ajándékozásának az, hogy miután megeskette keresztény szokás szerint a szerelmeseket, kertje virágával ajándékozta őket meg.

Mindez ismert a mugli világban is, ám van valami, amiről a varázstalanok történetei nem regélnek, és ezek a dementorok. És hogy miként kerülhet összefüggésbe ez az ünnep Azkaban egykori őreivel? Erre az a Valantinus-történet ad magyarázatot, mely még varázsló-körben sem köztudomású, sőt sokan humbugnak tartják, egy mézesmázos történetnek, melynek nincs valóságalapja. Pedig több kézirat is – habár néhol többé-kevésbé eltérően – beszámol Valantinusról, az első varázslóról, aki szembe tudott szállni a rettenetes lényekkel.
A dementorok köztudomásúan oda gyűlnek, ahol reményt, boldogságot éreznek, hogy elszívhassák azt, és ugyanolyan üressé, és lelketlenné tegyék az embereket, mint amilyenek ők maguk is. A legerősebb, legtöbb reménytől és boldogságtól teljes érzés pedig nem más, mint a szerelem. A lelketlen teremtmények előszeretettel férkőznek szerelmesek közelébe, főként ha azok muglik, és nem is láthatják őket így. Elszívják a boldogságukat, és tönkreteszik reményteli kapcsolatukat: a párok lassan elhidegülnek egymástól, míg nem marad más hátra közös életükből, mint az elválás.

Valentinus nem volt tudatában varázsló létének, azokat a csodákat, melyeket véghezvitt, isteni ajándéknak tekintett. Ugyanakkor látta a dementorokat is a világban, és mivel körülötte senki más nem, saját szent feladatának tekintette, hogy megvédje tőlük az embereket.
Rendkívül nehéz varázslat lévén, és hogy Valentinus nem volt képzett varázsló, nem tudni miként, de létrehozta a patrónus-bűbájt, mellyel vissza tudta verni a sötét lényeket, és elkergetni őket a városból. Nem csak a szerelmeseket, de minden más embert is megvédett, ezért nevezték őt Patrónusnak, mely pártfogót, védőszentet jelent. Később, utazása során találkozott más varázstudókkal, akik látták a dementorokat, és tanítványaivá fogadta őket. Tudva, hogy bennük is ott van az isteni ajándék, megtanította őket az alaktalan partónus-bűbájra.
Sosem tudta meg, hogy varázsló, mielőtt felfedezték volna az akkoriban boszorkányság miatt üldözött varázshasználók, kivégeztették. Azonban tudása fennmaradt, és tovább öröklődött a varázslók nemzedékein keresztül.

Aki nem hiszi, járjon utána! Aki pedig hiszi, annak boldog Valentin-napot!