2021. november 15., hétfő

 



Szia Kedves Olvasó! 


E havi számunkban:

 

&

Rosales in the HOUSE - interjú az új igazgatóhelyettessel

Sokévnyi odaadó munka után Várffy-Zoller Róbert tanár úr lemondott igazgatóhelyettesi posztjáról, utódja pedig végre egy nő lett a férfiak uralta vezetőségben: Nadia Rosales. Őt faggattam ki kicsit egy délután.


Üdvözlöm, Tanárnő.. illetve, most már Igazgatóhelyettes asszony! Először is, had gratuláljak a kinevezéséhez! Másodszor pedig: szólíthatom Igihelyettes néninek?
Ez kedves, köszönöm, de nekem tökéletesen megfelel a Rosales tanárnő is, mert most is ugyanaz vagyok, mint aki voltam, és azért remélem, annyira még nem tűnök öregnek. *Mosolyog.*

Nem, dehogy, rendkívül fiatalosnak és csinosnak tetszik lenni! Simán megnyerne egy szépségversenyt is!
Nagyon kedves vagy! *Nevet és a fejét rázza.*

De, minthogy nem emiatt vagyunk itt, had kérdezzek kinevezése kapcsán: Vannak nagy tervei, lelkesen dédelgetett elképzelései, amiket az új pozíció birtokában véghez szeretne vinni? És ami még fontosabb: szerepel köztük a hétfői tanítási nap eltörlése, és a hétvégéhez csatolása? Ugyanez a kérdés a péntekre is áll.
Ezek remek ötletek, magam is elgondolkodtam rajta és szép is lenne, de sajnos a tanrend jelenleg nem teszi lehetővé azt, hogy a hétfői és pénteki tanítási nap megszűnjön, és most talán sokak kedvét letöröm, de ez nem kerül bevezetésre. Jó hír viszont, hogy tervben van egy ösztöndíjprogram létrehozása és egy cserediákprogram kiépítése is, amely lehetővé tenné azt, hogy szomszédos országok iskoláiba lehessen elutazni egy félév erejéig, megismerkedni az ottani kultúrával és elsajátítani egy külföldi nyelv ismeretét. Ezeket mindenképp szeretném véghez vinni, emellett igyekszem támogatni a kollégákat és diákokat is. Ezúton is jelzem, ha bárkiben felmerülne valamilyen probléma vagy javaslat, keressen bátran! Anton igazgató úrral, ha csodákra nem is vagyunk képesek, de igyekszünk minden feltételt megteremteni a megfelelő tanulási környezet kialakításához és megtartásához.

Izgalmasan hangzanak ezek a programok! De biztos akad, aki a fordító varázslatok mellett fölöslegesnek találja más nyelvek elsajátítását. Nekik mit mondana?
Nekik azt mondanám, hogy egyetlen varázslat sem helyettesítheti azt a tudást, amit megszerezhetsz magadnak. Természetes, hogy praktikus okokból használjuk ezeket a varázslatokat, de gondoljunk csak bele abba, ha mondjuk olyan helyzetbe kerülünk, mikor blokkolják a varázserőnket, vagy elveszítjük az ehhez szükséges eszközeinket, akkor nem jobb, hogy elő tudjuk hívni az elménkből azokat az idegen szavakat?

De, teljesen jogos, én például rendszeresen elhagyom a pálcámat itt-ott... Visszakanyarodva a kérdésekhez: Milyen változásokat okozott a mindennapjaiban, hogy most már a tanítás mellett Anton bá helyetteseként is meg kell állnia a sarkán? Nagyon megbolygatta a napi rutint, sokkal kevesebb szabadideje maradt? Van azért lehetősége találkozgatni Kállay tanár úrral, ugye?
Egyelőre még nem túl sok változást tapasztaltam, de valamelyest több teendőm akad, ezért is adtam le a felsőbb évesek óráit, hogy legyen időm a helyettesi teendők elvégzésére. Ami pedig a Kállay tanár úrral kapcsolatos kérdésed illeti, kibővíteném, minden kollégámra jut időm, bárki előtt nyitva áll az irodám ajtaja.


Ó, akkor le vagyok maradva, én csak róla hallottam pletykákat...
Még szerencse, elég bizarr lenne, ha mindenkivel is összehoznának ezek a pletykák. *Megint nevet.* Komolyra fordítva a szót, jelenleg nincs párkapcsolatom senkivel, és ha lenne is, akár Kállay tanár úrral, akár mással, az biztos, hogy nem az iskolára tartozna.

Hát jó, akkor erre majd visszatérünk a hivatalos interjú után. Mondja Tanárnő, milyen érzéssel tölti el, hogy egy híres, nemzetközi varázslóiskola vezetéséhez tartozik, különösen annak fényében, hogy mugliismeretet oktat? A mai napig még mindig sokan táplálnak ellenséges érzéseket a varázstalanokkal szemben, és nézik le azokat is, akik a megismerésükkel foglalkoznak, vagy kapcsolatot ápolnak velük. Remél változást elérni ezügyben, vagy a tárgyát teljesen külön kezeli az új feladataitól?
Köszönöm a kérdést, már csak azért is, mert ez valóban rámutat egy problémára. Bár az elmúlt évtizedekben már sokat javult a helyzet, azért, ahogy Te is mondtad, a mai napig akadnak ellenséges szemléletek a muglikkal kapcsolatban. Többek között célom az is, hogy megmutassam, nem kell ellenségként bánni a varázstalanokkal, sőt, bizonyos esetekben még tanulhatunk is tőlük. Remélem, hogy ha akadnak is ilyen ellentétek itt a kastély falain belül, azokra sikerül megoldást találnunk.
Az pedig, hogy bizalmat szavazott nekem az Igazgató úr, nagyon megtisztel, örülök annak, hogy egy ilyen neves iskola vezetésében vehetek részt, és remélem, hogy én is hozzá tudok majd tenni valamit az elkövetkezendő pár évben.

Ebben teljes mértékben biztos vagyok, a Tanárnő eddig is szuper volt! Na de vannak ám kevésbé hivatalos kérdéseim is! Például melyik a kedvenc színe?
A kedvenc színem a zöld és annak minden árnyalata, de emellett kedvelem a vöröset, a lilát, a türkizt és a feketét is.

Na jó, a kedvenc szín igazán fontos, mint azt tudjuk, de egyesek, akik esetleg nem járnak az óráira, lehet többet is szívesen megtudnának az Igihelyettes néniről. Meséljen egy kicsit magáról! Miket szeret csinálni, hol szeret lenni, és kikkel? Tetszik a rúzsom? *Ismét nevetünk.*
A rúzsod nagyon tetszik, ez a szín remekül áll. Milyen árnyalat ez?

Ez ilyen piros...sas? Nem tudom, de szép! De bocsánat, most nem rólam van szó.
Lássuk csak, nagyon szeretem tanulmányozni a muglikat, kiskoromban jó néhány évet töltöttem utazással, egy lakókocsival jártunk körbe országokat. Most is szívesen utazom, ha tehetem. Emellett kedvelem nagyon a közösségi rendezvényeket, a táncos mulatságokat, szeretek táncolni is. Van egy kislányom, aki most jár az előkészítőbe, ha minden igaz, néhány év múlva Ő is itt folytatja a tanulmányait. Szabadidőmet szeretem a családommal és a barátaimmal tölteni. Sajnos néhányuk mostanában nagyon elfoglalt, de remélem, hamarosan azért akad idejük majd egy kis beszélgetésre.

Ez a lakókocsis utazás nagyon izgalmasnak hangzik, meg persze muglisnak. De hát mi mást várnánk a mugliismeret tanárnőtől? Honnan ered az a nagy érdeklődés irányukba? Nem nézték ki emiatt a varázslótársadalomban?
Szerintem sokan már sejthették, hogy az édesapám mugli, édesanyám pedig annak ellenére, hogy aranyvérű családba született, mugli hivatást választott magának. Néprajzkutatóként miatta sokat utazgattunk, ezzel telt a gyerekkorom, és azt hiszem, hogy ez a nagy érdeklődés a szüleimnek köszönhető. Sőt, biztos vagyok benne. *Pillanatnyi mosoly jelenik meg az arcán, aztán újra komolyra fordul.* Akadtak emiatt lenéző pillantások, sőt a minap egy kedves kollégától is kaptam egy nem túl szép kritikát, de azt gondolom, hogy ez is csak egy vélemény, mindenkinek lehet véleménye, és azt tiszteletben tartom. Ami pedig sértő, azzal nem foglalkozom.

Helyes, jól teszi! A gyűlölködők pukkadjanak meg! Egyébként hol találhatják meg a diákok, és milyen ügyben kereshetik?
A diákok a kastélyban szinte bárhol összefuthatnak velem, de leginkább a tanári szobában találhatnak meg délelőtti és délutáni órákban egyaránt, ha bármi kérdésük vagy problémájuk lenne. A kérdéseket tekintve mondhatom azt, hogy szinte bármivel megkereshetnek, legfeljebb ha a kérdés speciális segítséget igényel, akkor továbbítom őket a megfelelő szakemberhez. Pályázatokkal és ösztöndíjakkal kapcsolatos kérdésekben szívesen adok nekik útmutatást, de bármi egyéb kérdéssel is zargathatnak, kérdezhetnek rendezvényekről, és ha konfliktusuk adódik valakivel, abban is megpróbálok segíteni. Karriertanácsadónk van, ezért a pályaválasztók inkább hozzá forduljanak, ellenben én is szívesen adok segítséget, ha valaki hozzám fordulna.




Igazán nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakított a kérdéseimre! És biztosan nem vagyok egyedül azzal, ha sok sikert és kitartást kívánok a további munkájához!
Én köszönöm, remek kérdések voltak, csak így tovább, Neked is sok sikert az íráshoz! És minden diáknak sok sikert kívánok ehhez az új tanévhez!



Lehull a lepel III. - Azok a fránya erkölcsök

Régóta nem hallottatok felőlem, ám mindennek megvan a maga oka. Sajnálatos módon kész boszorkányüldözésbe kezdett a vezetőség és a tanárok, mindenki szerény személyemet kívánta leleplezni, így túl kockázatos lett volna akár egyetlen betűt is megjelentetnem az Edictumban. Akinek kétségei lennének annak kapcsán, hogy az általam leírtaknak mennyi a valóságalapja, azoknak ajánlom figyelmébe az újonnan kihirdetett tanári kart. Egyrészt említésre méltó, hogy Darcy Palmer csendben távozott a tanoda falai közül, másrészt pedig kerüljön Várffy-Zoller Róbert ismét a reflektorfénybe, hiszen saját maga hozta meg a döntést, hogy lemond igazgatóhelyettesi posztjáról. Nem azt mondom, hogy közöm van hozzá, inkább úgy fogalmaznék, épp csak rávilágítottam a Bagolykő falai között rothadó lápvirágokra. Állhatatos munkámat és lépéseimet kísérje a továbbiakban is szerencse, ugyanis ezúttal górcső alá vesszük az Erkölcstelenek Klubját.

Biztos nem újdonság, hogy a kastély hemzseg a szexinél szexibb tanároktól: ide koncentrálódik a világ szebbik felének igencsak említésre méltó hányada. De vajon visszaélnek-e Merlin adta adottságaikkal? Nos, Damyan Volkov határozottan igen. Azt tudtátok-e például, hogy viszonyt folytat Angyal Odettel? Igen? Tulajdonképpen nem lepne meg, hiszen ez egy nyilvános információ. Az már kevésbé, hogy tudomásomra jutott, a férfi exkluzív partikat is tart. Persze egy kis buliba még nem haltak bele emberek, azonban kiskorúak is hivatalosak ezekre az összejövetelekre, amelyeket egyesek szexesteknek is neveznek és állítólag 'kéjbarlangokban' tartanak. A felvilágosult világnézetűek bizonyára nem nézik rossz szemmel, ha valaki szélesíteni kívánja a... látókörét, azonban a tény, hogy ezekre az eseményekre diákoknak is van bejárása, némi aggodalomra adhat okot. Úgy tűnik, Ezra távozása óta másként működik a szexuális felvilágosítás.

A rellonosok egyébként is meg vannak áldva a jobbnál jobb tanerőkkel, hiszen házvezetőjük helyettese, Eleanora Savannah Vila de La Rosa tanárnő sem épp szilárd erkölcséről híres. A Beauxbatons-ban már hírbe hozták egy diákjával - amit mindketten tagadtak -, a történet pedig épp egybeesett a szépség jegyesének halálával is. A szkeptikusok persze továbbra is úgy tartják, hogy a csinos kéz könyékig benne volt a dologban, azonban a nyomozás lezárásakor megállapították, hogy mindezek pusztán alaptalan vádak. Azt viszont tudjuk, hogy Eleanora negyedvéla és ezzel szeret is visszaélni. Állítása szerint persze kizárólag rendtartási célra használja csáberejét, ám több megerősítést kaptam azzal kapcsolatban, hogy viszonya volt Sébastien Lafayette Béliveau kollégájával, illetve horgára akadt az ismert nőcsábász, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij is. Szemtanúk állítása szerint ezúttal a Mórocz ikrekre vetette ki hálóját, ám ha bebizonyosodik, hogy viszonyt folytat velük, annak komoly következményei is lehetnek - például egy, a tanárnőnél jóval kevésbé csinos rácsos cella.

A fentebb említett mélyen tisztelt oktatókon túl persze mások is szabadabb morális értékrenddel lettek megáldva, s maradjunk annyiban, az alma ezesetben sem esett messze a fájától. Ismét csak a rellonos ágat erősítve egy volt diákból tanárrá lett fiatalemberről kell szót ejtenem, aki nem más, mint Denis A. Brightmore. Azt tudja-e a nagyérdemű, hogy látszatházasságban él a fiatal és elragadó Catherine Hope Brightmore-ral, ám mindeközben viszonyt folytat az ártatlannak hitt, ám vérfarkassága okán sokszor hírbe hozott Helvey Belián Balázzsal? Mielőtt még félreértésekbe keverednénk, nem azzal van itt a probléma, hogy ez a sármosnak korántsem nevezhető ficsúr meleg, elvégre ez mindannyiunk magánügye, na de megkötni egy másik nő kezét és alibinek használni? Egyenesen felháborító. Arról nem is beszélve, hogy míg ő Beliánnal él egy háztartásban vígan és boldogságban, hagyja feleségét beleszakadni a munkába és gyermeknevelésbe. Persze jogos, mivel nem az ő gyereke, mit foglalkozzon szegény teremtéssel? Hogy némi feminizmussal fűszerezhessem híreimet: ne csak akkor legyenek jók a nők, mikor fedezik a férfiakat, hanem akkor is, amikor segítségre szorulnak. Ez egy big NO-NO!

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt a már másodjára év tanárának választott Ardai Tánya. Hogy mi a bűne? Oh kérem, sokkal nagyobb annál, mint azt bármelyikünk képzelhette volna. A feslett nők klubjának másik éllovasa ugyanis nem kisebb bűnnel rendelkezik, mint városunk mélyen tisztelt papjának megrontása - de legalábbis az erre irányuló szándék. Persze megértjük, hogy Várffy-Zoller Róbert után egy könnyebb, hittel telibb, erkölcsösebb életet élő, szerény fickóra vágyott, azonban az atya hiába próbálta hol finoman, hol erélyesen hárítani a közeledést, a nő szinte a megszállottjává vált. Növekvő városunk belét kívánja marcangolni erkölcstelenségével, s együttérzésem írmagját is könnyűszerrel oltotta ki, finoman szólva is megkérdőjelezhető viselkedése. Hacsak nem apácának kíván állni, ez sajnos mínusz pont. Súgva merem csak lefirkantani utolsó soraimat, hiszen bár Nemes Balázs valóban nemes választás lenne, Tánya azért alkalmasint szívesen összemelegedne Szávay Edmunddal is. Naivan hihetnénk, hogy jó útra kívánja téríteni kollégáját, de lássunk tisztán: előbb fekszik le vele, mint kezeli ki szenvedélybetegségeiből.

S hogy kik vannak még hosszú listámon? Ne aggódjatok, jövő karácsonyra sem érünk a bűnlajstrom végére, forgassátok az újságot haszonnal és járjatok nyitott szemmel. Ha látnátok vagy hallanátok valamit, ne felejtsetek el szólni, hiszen minden bizonyíték alátámaszt egy már közismert állítást: a Bagolykő rendelkezik a világ egyik legalkalmatlanabb tanári karával.



Egyszer volt, hol nem volt - Volt egyszer egy... ünnepek között rekedt hónap

November kábán nyitja ki szemét a hosszúra nyúlt éjszaka után. Őzgidák mélybarna, ezüsttel pettyezett bundájához hasonlatos szeme megrezzenve csodálkozik rá a világra, ahogy rájön - elaludt. Hát tizennégy napot bírt csupán ébren, konstatálja, és a teste köré ezernyi színbe fagyott zúzmarát lesöpörve felkel, hogy megnézze, mi történt a világgal, amíg nem volt tudatánál. Cicceg, ahogy megérzi a vágyottnál hűvösebb levegőt, csak hogy a következő pillanatban egészen elsápadjon, meglátva a távolban fehéren tündöklő hegycsúcsokat. Basszus. December már megint szomorú lesz, amiért elloptam tőle az első havat - szorul össze a férfi gyomra. Óvatosan körbeles, a szőke, angyalarcú lány után kutatva, de húga még nem került elő, hogy bánatos kiskutyaszemeivel bűntudattal töltse meg November szívét. Még akkor is, ha nem a férfi az egyetlen, aki aludt már el saját hónapja alatt, most bánatos - talán kissé csalódott is. Sóhajtva fordítja arcát a hegyek mögül előkúszó napkorongra, s tüdejét teleszívva az álmokkal és sóhajokkal teli levegővel elfújja az éjszaka leple alatt a táj fölé kucorodott vastag felhőpamacsokat. Így.Egyébként egyáltalán nem csoda, hogy elaludt - ilyentájt semmi érdekes nem történik a világban. Még kallódnak a halloweeni dekorációk a kerítéseken, ablakokban, máshol már itt-ott kifüggesztették a karácsonyi égősorokat az eresz alá, vagy éppen a függönyre, de még hetekig nem történik majd semmi különleges. November pontosan tudja ezt, és bizony meglehetősen szomorú is miatta - egészen pontosan a saját jelentéktelensége miatt. Persze, ott van neki a Mindenszentek. De ki szeret egy olyan hónapot, ami a gyászára emlékezteti? A férfihez tartozik a WC világnapja is... Ez meg aztán borzasztó méltóságteljes. Vagy lehetne jó a radiológia világnapja... Ragyogó találmány, az egyszer biztos, de... De mi ez egy Karácsonyhoz, egy Húsvéthoz, egy Halloweenhez képest? És mit ér a taknyos, hideg, cudar idő azokhoz a napokhoz, amiket Június, Július és Augusztus nyújthat az embereknek?
Nem sokat.
Novembernek meggyőződése - nem sokat.

Rozsdavörös bakancsba bújtatott lába alatt zavartan zörrennek egymásra a lehullott levelek, de a férfi már jó sok éve nem törődik méltatlankodásukkal, gunyoros horkantással lépdel tovább, amikor hajdani zöld pompájuktól megfosztottan, önmaguk árnyékaként sérelmezik a rajtuk keletkezett törésnyomokat. November nem áll meg, ezúttal úgy dönt, inkább nem pihen meg sehol, nehogy ismét elaludjon - ki tudja, akkor mit dobna a gép, talán negyven fokra szaladna fel a hőség, talán mínusz húszra esne le. A férfinak sok mindent fel lehet róni (nem szép dolog, de azon például roppant jól tud szórakozni, amikor a szakadó esőben egyre másra esnek el az emberek saját meggondolatlanságuk miatt), de azt nem, hogy ennyire kegyetlenül ki akarna tolni a világgal.

Megtorpan az ösvényen. Talán a halk nyöszörgés készteti megállásra, tekintetét elszakítja hát a vakító kék égboltot keretező aranyvörös színkavalkádtól, és a lábai előtt ücsörgő kisgyermeket veszi szemügyre. Leguggol elé nagyjából fél méter távolságban, és szenvtelen tekintettel bámul a hatéves forma kislány arcába. Hm. Pislog November. Hm. Pislog ezúttal az idegen. Hm. Pislognak immár szinkronban mindketten, és ennek láttán (bár rejtély, honnan látod, hogy egyszerre nem látsz valaki mással) a lányka elvigyorodik, ezzel párhuzamosan pedig tenyerei jobban rászorítanak térdeire.
Hm. A férfi most bizony bajban van. Segélykérőn néz körbe, de egyik testvére sem siet megmentésére - biztosan mindannyian közösen szórakoznak épp valahol, ami ismét arra emlékezteti Novembert, milyen bosszantó is, amikor éppen ő a soros a rendfenntartásban. Végül egy bólintással jut elhatározásra, és úgy téve, mintha sosem látott volna semmi rendkívülit - mondjuk egy miniatűr embert a Hónapok Kertjében -, hátraarcot vesz, és elsétál arra, amerről érkezett. Probléma megoldva, ha bárki kérdezni, nem látott semmi különöset.
- Hova megyünk? - hallatszik fel maga mellől a kíváncsi, robbanócukorkákhoz és esőben elmaszatolódó aszfaltkrétákhoz hasonló hangon a kislány kérdése, megugrasztva ezzel a meglett, máskor mindig komoly és hűvös férfit.
- Sehova - csattan fel egy pezsgődugó hirtelenségével November, és megszaporázza lépteit, a fák vonalát kémlelve, reménykedve, nem kapják rajta, ahogy szóba állt a gyerekkel. Nem mintha tilos lenne... De Február az ilyesmit különlegesnek titulálja, a férfi pedig köszöni szépen, nem kér semmiből, ami különleges, elvégre ő sem az.
- Ez egy hazugság - érkezik a töprengő felelet - elvégre, ha haladunk, az már valahova.
Fantasztikus. Követ, és még gondolkozik is.
- Menj haza - lassít, majd torpan meg November türelmes, ámde félreérthetetlenül hűvös hangon.
- Nem tudok - szélesedik a letörölhetetlen mosoly, de a lány kristálykék tekintetét egy pillanatra fájdalom opálosítja el.
- Csodálatos - morogja maga elé a férfi, és ezúttal hátrapillantás nélkül folytatja útját, át a szurdok fölött kifeszített ütött-kopott hídon, tovább az ösvényen, majd a sziklákon álló házban.

A kis fekete topánkába bújtatott lábak sebesen kopogva követik, vele együtt szlalomozva a folyosón sürgő-forgó gyerekek között. - Május! - hívja nővérét, épp hogy csak nem kiáltva. - Május? - próbálkozik ismét, egyre másra törve át a kacskaringós folyosókon. Színpompás ruhákba öltözve megannyi kisgyerek tér ki útjából, akik mind valamelyik testvéréhez tartoznak - a legtöbben December hópettyezte, babakék ruháját viselik, de November színei senkiről sem köszönnek vissza.
Májust a lépcsőfordulóban éri utol, s harmadik kiáltása már el is jut testvéréig, így az hátrafordul felé. Kérdőn néz, kíváncsian, és már nyitná száját, amikor is megpillantja November dereka mögül kikandikáló, feketébe bújtatott kislányt, és kérdés helyett rögtön elmosolyodik. - Hát szia! - tárja karjait ölelésre, s invitálja magához a gyermeket meleg, tulipánszirmokra és frissen csurgatott mézre emlékeztető hangszínén. A Kert legújabb lakója bátortalanul, mégis mosolyogva oson Május felé, de amikor észreveszi, hogy November dolga végeztével hátat fordít, kétségbeesés fut át az arcán. Dermedten figyeli a távolodó, rozsdaszín kabátba burkolt hátat, miközben a nő felfedi előtte hová is került, miért, és mi lesz most vele, végül csupán utolsó kérdése az, ami kiszakítja a kábulatból. - Ha bárkit, akkor őt választom! - mutat Novemberre, aki már majdnem eléri a folyosó végét, ezekre a szavakra azonban megtorpan, és hitetlen-csodálkozón hátrafordul - egyenesen a felé mutató ujjak irányába.
Novembert még sosem választotta senki. Akárhány kisgyerek érkezett, mindig akadt jobb ötletük, miért is segítsenek inkább az optimista, fülig érő mosolyú Augusztusnak, a bolondos Áprilisnak, vagy éppen a megbízható és felelősségteljes Januárnak. De neki? Maga sem kellemes társaság, és a hónapja is unalmas, hideg, sötét, más szóval: csodáktól mentes. De a szavak azok szavak - a kislány ruháját láthatatlan kezek festik fénylőre, és pettyezik be rozsdabarna, arany és vörös foltokkal, szőke hajába laza fonatot ügyeskednek az ablakon bekukucskáló napsugarak. A fekete ünneplőcipő élénkpiros gumicsizmává nyúlik, s végül egy hasonszínű körsál pukkan a kislány nyakába, éppen csak nem takarva a November feliratú kitűzőt. A férfi dermedten várja meg, hogy újdonsült segítője mellé érjen, nem is látja már a lépcső aljában örömében őket leső Májust; csak a lányt figyeli. - Hogy hívnak? - kérdezi, kérdésében roppanni készülő faágak feszülnek meg, de most először talán nem kifejezetten bántó tónussal.
- Ajna - nyújt kezet szégyenlősen, s eltéveszthetetlen, ahogy a halvány pír füléig fut. Mellkasán a kitűző azonnal bővül, a November lejjebb kúszik, hogy helyet adjon a kislány keresztnevének is. A férfi nyitja a száját, hogy megszólaljon, de továbbra sem tudja mit mondjon, torkában a meghatottság gombócával küzd, még ha nem is ismeri fel, hogy az az ami megnehezíti gondolkodását. Csupán bólint, s tarkóját megvakarva töpreng a következő, és az azutáni lépésen, a valószínűleg bekövetkező változásokon, az új feladatokon, a régi feladatok megosztásán. Ilyen hirtelen nem jut dűlőre sem önmagával, sem mással.
Tétován biccent hát, s bármilyen komikusan is nézhet ki, elfogadja a felé nyújtott jobbot, hogy határozatlanul megszoríthassa az apró, meleg kezet. Nem tudja, hogy lesz ezután, és ez mindent összevetve új, szokatlan, kétségbeejtő, sőt, talán ijesztő is; de főleg megrendíti az a boldogság, ami a lány szavai hallatán öntötte el alig pár pillanattal ezelőtt. Mert végre ő is kell valakinek. - November - mutatkozik hát be, fagyban csípett bogyók édes ízével szavai zöngéjében.



Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VIII. rész

Mindenki meg fog döbbenni, de Munkácsy Mihály Munkácson született 1844. február hó 20-án. Romantikus és realista festő volt, mindemellett megtisztelt minket szociográfus tehetségével is. Volt ideje a csávónak. A szociográfus (mint epikai műfaj) azt jelenti, hogy valaki egy-egy csoport, tájegység mindennapjait, életmódját mutatja be. Tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekhez idő kell, ami nagyon úgy tűnik, hogy Munkácsy-nak megadatott. Egy időben. Szülei halálát követően Reök István ügyvédhez, nagybátyjához került, ahonnan az életében bekövetkezett bonyodalmak kezdődtek. Nagybátyja tudta, hogy Munkácsy a gyengébb tanulók közé tartozik, felajánlotta hát neki, hogy valamilyen mesterséget tanuljon ki. Így került Lang György, békéscsabai asztalos mellé, mint inas - nagybátyja szerződésben rögzítette azokat a feltételeket, amikkel a fiú alkalmazható. Lang azonban ezeknek a feltételeknek egyáltalán nem tett eleget, Munkácsy 10-12 órákat dolgozott, ellátása borzasztó volt.

Inasévei leteltével Aradra ment, ahol egy műhelyben vállalt állást, szintén elviselhetetlen körülmények között. Jegyzetei szerint fél évig nem evett/kapott meleg ételt, ami odáig vezetett, hogy súlyosan megbetegedett. Mindezek után költözött vissza immár Gyulán lakó nagybátyjához. Ezek után sok neves festővel találkozott, és az ok-okozati összefüggések végül odáig vitték, hogy felkerült Pestre. Az ifjú festőt elismerték, támogatták, tanácsokat kapott, így igen gyorsan fejlődött. És nem csak a festészetben...

Vahahaha, megvan mindenkinek, hogy felkerült Pestre az öregfiú, ugye? 1863-ban jött el ennek az ideje, ha nagyon, de nagyon pontosak szeretnénk lenni. És nektek az szeretnék lenni, kis kultúra is érjen titeket. Tehát megtörtént a dolog, ahol fejlődött, embereket ismert meg, a legizgalmasabb dolog mégis az, hogy - pálcakészítő volt. Ja, igen, bocsánat: ez volt a plot twist. Szívesen.

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Az, hogy mégis hogyan került a mágusvilág közelébe a pasi, totálisan nem tisztázott, igazából senki nem tudja, de jegyzetei között halála után (Endenich, 1900. május hó 1.) tökéletes, gyönyörű és kivitelezhető pálcák terveit találták. Elkészítésük módjának a különlegessége, hogy inkább mugli eszközöket és technikákat emlegetett a leírásokban. Nem is annyira meglepő egy olyantól, aki 3 évet töltött egy asztalosműhelyben inasként. Plusz elismerést igényel, mert hiába voltak tervei mugliszemlélet központúak, mágusokként is sikerült kivitelezni pár pálcakészítőnek őket, azonban használatra - a mágikus mag ellenére - nem volt alkalmas egyik sem. Nem tisztázott, hogy miért nem, de a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, így fel is adták évek után. Mondtam én, hogy rengeteg ideje volt a csávónak...



Színtípusok IV. - A Tavasz

Májusi, júliusi és szeptemberi számainkban már beszéltünk három színtípusról. A kontrasztokban gazdag, drámai és erőteljes Tél típus, a harmonikus, hűvösen és kifinomultan elegáns Nyár típus és a határozott, meleg és izzó színekkel telített Ősz típus után pedig, következzék most, zárva ezzel együtt a cikksorozatot, a Tavasz típus. Róluk elmondható, hogy küllemüket tekintve lágy, de egymással ellentétes tónusok jellemzik őket. Színeik kevésbé élesek, mint a Tél palettája és kevésbé melegek, mint az Ősz árnyalatai. Megjelenésük egészében véve mégis kontrasztos frissességet és kellemesen könnyed melegséget sugároz. Megtestesítik a természet ébredését, a színek és árnyalatok harmóniáját, tehát lényegében mindazt, amiért igen sokak kedvenc évszaka a tavasz. Lássuk tehát részletesen, hogy miről ismerhetünk rájuk a Kastély folyosóit és Bogolyfalva utcáit járva.




A Tavasz (fő típus):

Az újjászületés ideje, amikor a természet feléled és viruló színeit elénk tárja. Üde zöld lombkoronák sarjadnak a kopár fák ágain. Harmatos bimbók bontanak szirmot, tarka virágba borul a táj. Napsárga nárciszok, aranyeső, tulipánok és gyöngyvirágok vidítanak fel minket. Minden ragyog és örömmel telik meg a levegő. A nevét kölcsönző évszak friss színeit idézi meg tehát ez a típus. Jellemző az ebbe a típusba tartozókra a halvány, enyhén barackos tónusú tej, krém, vagy elefántcsont árnyalatú arcbőr, illetve a melegséggel teli, főként világoskék, zöld, türkiz, vagy épp mogyoróbarna színű szemek. Hajuk lehet világos és sötétebb árnyalatú is, mint például gesztenye, vagy vöröses sötétbarna, illetve a mézhez hasonló és az aranyszőke is jellemző. Összhatásukban pedig egyértelműen egyfajta puha melegséget sugároznak. Küllemük lágy ellentéteken alapul. Természetes szépségüket a natúr vagy igen visszafogott smink emeli ki a legjobban.




Világos Tavasz (altípus):

Törékeny, érzékeny báj és romantikus könnyedség jellemzi ezt a típust. Tagjai finom, lágy hatású tónusokkal rendelkeznek. Egyfajta naivság, üdeség és ártatlanság sugárzik belőlük. A nagyon sötét, vagy túlságosan élénk színek nem minden esetben előnyösek számukra. Ezeket lehetőleg inkább kerüljék. Viszont a halvány és púderes, barackos színekben szinte ragyognak. A legkevésbé telített árnyalatokat némi semleges földszínnel szettbe szedve hordhatják, ezek különösen jól mutatnak rajtuk. Sminkben is a barackos, nagyon lágy és szinte nude trendet követve érvényesül eredeti szépségük.


Élénk Tavasz (altípus):

A legélénkebb, leghűvösebb árnyalatok itt találhatóak és rajtuk mutatnak a legjobban. Ennek a típusnak az élesebb ellentéteken alapuló megoldások különösen jól állnak. Ragyogó megjelenésű, igazán feltűnő jelenségek, akiknek mondhatni szinte minden jól áll, ami harsány és friss. A telített kékek és zöldek párosítása is remekül kiemeli szépségüket és nem lesz túl sok számukra. A sápatag, pasztell színek és az aranybarna kivételével szinte minden meleg szín jól passzol hozzájuk. Sminkben is választhatnak kicsivel élénkebb árnyalatokat, de leginkább a meleg tónusok ajánlottak számukra.

Meleg Tavasz (altípus):

Az egyik legkülönlegesebb csoportnak tekinthetők. Színeik jólesően, nem túlságosan tolakodók, ennek ellenére elevenek és sugárzóan melegek. Nekik állnak jól a legmélyebb, legsötétebb tónusok a palettáról. A különleges színpárosításoktól sem kell visszariadniuk, az egyetlen megkötés ez esetben csupán az, hogy mindig meleg színek kerüljenek egymás mellé öltözékükben. Az aranyló fényű ruhadarabokban természet adta módon ragyognak, de a tavaszi üde zöldek is remekül állnak neki. A nagyon élénk színek viszont nem előnyösek számukra, így azokat inkább mellőzzék. Sminkben rajtuk jól mutatnak a kicsivel erőteljesebb, sötétebb tónusok.


♪ Zenesarok ♪ - avagy mugli dallamok a mágusok világában

- Wow! - mondta ezt szamár, amikor begurult hintóval Fiona városába. A jelenet tökéletesen másolta Hollywood-ot, s a kezdetben halkan induló, majd egyre erősödő dallam impozáns tartozéka lett a Shrek 2. részének.
A sláger alias Funkytown nem csak a Shrek sorozat készítőinek szívét dobogtatta meg. Az Alvin és a Mókusokban is felcsendül a dal három szuper kismókus előadásában, és a Futurama egyik jelenetében is, épp ezt a számot énekli el egy karaoke esten az egyik zöld szereplő.
S hogy mennyire is volt hatással a fiatalokra ez a dal, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1980-as megjelenése ellenére a metró aluljáróban játszó, fúvóhangszerrel elhíresült Lucky Chops nevű fiúcsapat is ezzel a dallal vált ismerté a Youtube-on.


De kinek is köszönhetjük ezt a slágert? Egy Lipps Inc. néven ismert, amerikai diszkózenét játszó csapat által hallhattuk először. A Funkytown a Mouth to Mouth album második kislemezeként jelent meg, és pillanatok alatt elhíresült a világ több országában is. Az Egyesült Államok mellett sokáig első helyen futott a sláger Nyugat-Németországban, Kanadában, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában és Ausztráliában is.
Steven Greenberg zeneszerző és producer írta és Cynthia Johnson - Lipps Inc. - énekelte először. A dal vezette a Billboard Hot 100-as listáját 1980 márciusától négy héten keresztül.
A dal sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy későbbi feldolgozása 1986-ban hét héten keresztül vezette Ausztrália slágerlistáját. A Pseudo Echo zenekar rockdalként dolgozta fel a korábbi diszkó dallamokat, ezzel azonban még sem veszített a nóta varázsából. Sőt, egyesek szerint a rock verzió még jobb is lett az eredetinél.
Azóta több verzió is készült a dalból, főként kevésbé ismert előadók próbálkoztak ezzel. Legutóbbi feldolgozása 2009-ben készült el az Alcazar előadásában, mely az eredeti funky diszkós verziót vette alapul. 
Neked melyik a kedvenced? Hallgasd meg mindegyik verziót, vagy ragadj meg egy hangszert és játszd el!

Gotta make a move to a town that's right for me
Town to keep me movin'
Keep me groovin' with some energy

Well, I talk about it, talk about it
Talk about it, talk about it
Talk about, talk about
Talk about movin'
Gotta move on
Gotta move on
Gotta move on

Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?

Gotta make a move to a town that's right for me
Town to keep me movin'
Keep me groovin' with some energy
Well, I talk about it, talk about it
Talk about it, talk about it
Talk about, talk about
Talk about movin'
Gotta move on
Gotta move on
Gotta move on
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?
Won't you take me to
Funkytown?

Dalszöveg: Steven Greenberg




Széllel bélelt jóslatok


Őstulok/Réem (01.27.-02.23.)
Ne légy előítéletes!
Ebben az időszakban a legtöbb, amit megtehetsz, hogy előítéletektől mentesen élsz. Ne ítélkezz se kinézet, se gondolkodás, de még csak reakciók alapján se. Helyette, még ha nem is könnyű, de próbálj meg az adott személy szemszögébe kerülni, és úgy nézd meg, hogy te magad, az adott helyzetben mit tennél, és ne, még csak véletlenül se rendezd le annyival, hogy te nem ezt tetted volna. Gondold át, vedd végig. Ha most nem is tudtál segíteni, lehet, hogy a következő alkalommal éppen ez a gondolkodás lesz a kulcsa egy probléma megoldásának.




Tebó/Tebo (02.24.-03.14.)
Tölts több időt a szabadban!
Ugyan az idő most már inkább hűvös, mintsem kellemes, de ennek az időszaknak is megvan a szépsége. Van valami különlegesen finom az illatokban, valami élénkítő, frissítő az ősz színeiben. Az utolsó nagy hajrá a természettől, mielőtt a levelek lehullanak, és el nem alszik a természet. Mintha a lelkednek most nagy szüksége lenne erre. Nagy sétákra, mielőtt beköszönt a tél, amelyben te magad is egy kicsit megpihenhetsz.



Sellő/Mermaid (03.15.-04.11.)
Vigyázz a testi épségedre!
Most mintha egy kicsit óvatlanabb lennél, kevésbé figyelsz oda önmagadra, és arra is, hogy a tetteiddel mennyire sodrod magad veszélybe. Legyen szó sietős közlekedésről vagy éppen új kviddics trükkök gyakorlásáról, az biztos, hogy ha nem figyelsz oda a cselekedeteidre, komoly sérüléseket is szenvedhetsz. Mielőtt a baj bekövetkezne, gondold át, hogy biztosan megéri-e kapkodni. Néha tényleg szerencsés lelassítani egy kicsit, és átgondolni a következő lépést, méghozzá szó szerint és átvitt értelemben is.





Golymók/Puffskein (04.12.-05.09.)
Adj egy esélyt a szerelemnek!
Van valaki, aki tetszik neked, de elérhetetlen? Ha hiszed, ha nem, van valaki, akinek te tetszel, és ugyanezt gondolja rólad. Talán még nem is vetted számba lehetséges párodként, azonban, ha egyszer lehetőséget adsz neki, az biztos, hogy egy csodás, akár életre szóló utazásra indulhatsz el egy olyan személlyel, aki téged tekint a legkülönlegesebbnek. Nem lenne jó a hűvösebb napokon együtt felmelegedni? Adj esélyt és nem bánod meg!




Kentaur/Centaur (05.10.-06.09.) 
Ne hanyagold el a környezeted!
Mindenkinek vannak stresszesebb napjai, hetei, azonban csak mert kényelmesebb az egyedüllét, ne győzd meg magad mindig ezzel, mert egy nap, amikor szükséged lesz a segítségre, hirtelen senki sem lesz ott, és akkor megismered majd, milyen is az igazi magány. Talán jobb most éppen egyedül, bekuckózni egy könyvvel, vagy csak aludni egy nagyot, de biztos, hogy ez a leghelyesebb, amit megcselekedhetsz?





Augurán/Augurey (06.10.-07.08.)
Bocsáss meg!
A hosszan tartó harag nem egészséges. Az emberek olykor szeretnek mérgelődni, ám idővel ennek az érzésnek el kell múlnia. Ha nem teszi, akkor van ok aggodalomra, hiszen minél tovább gyűlölködik vagy táplál negatív érzelmeket valaki, annál jobban betegíti meg a saját szervezetét is. Ne tégy ilyet! Talán mérges vagy, haragszol, csalódtál, de sosem szabad, hogy a már téged ért sebeket magadban mélyítsd el, mert az odáig vezet, hogy teljesen megmérgezed magad, és komolyabb betegségek is felüthetik a fejüket. Ez pedig nem éri meg.


Goromka/Jarwey (07.09.-08.05.)
Vizsgáld felül a kapcsolataidat!
Ne ragaszkodj csak azért, mert hosszabb ideje az életedben van. Ha van olyan ember a környezetedben, aki hosszú ideje valóban jelen van az életedben, azonban nem mondható el róla, hogy megérdemli, hiszen állandóan fájdalmat okoz vagy megbánt, akkor ne tartsd közel magadhoz csak azért, mert eddig is jelen volt. Talán, ha elveszít téged, megérti, hogy mi is volt az, amit rosszul tett, ám ha nem, hidd el, a lelked nyugszik meg, hiszen a rossz energiák rányomják bélyegüket az egészségedre.



Krup/Crup (08.06.-09.02.)
Rend a lelke mindennek!
Olykor nagyon nagyvonalúan élsz, ám a mondás úgy tarja, hogy mindig eljön az a pillanat, amikor a szék már borul a rápakolt megannyi holmitól. Talán, ha egy kis időt szánnál arra, hogy rendezettebbé tedd a környezeted, te magad is sokkal jobban éreznéd magad. Hiszen nem úgy igazán jó élni, hogy mindennek megvan a maga helye, és ha odanyúlsz, meg is találod? Csak gondolj arra, hogy minden kutatással töltött percet másra szánhatsz. Hát nem vonzó ez az opció?


Hurú/Fwooper (09.03.-10.03.)
Figyelj oda az egészségedre!
Vitaminok és meleg pulcsik! Védd a derekad, erősítsd az immunrendszered, mert ebben a szeszélyes, de hűvösödő időben egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy idővel mindenki megfázik egy kicsit. A kicsit még nem is baj, ugye? Csakhogy a csillagok állása szerint, ha nem figyelsz oda, te bizony komolyabban is megbetegedhetsz, aminek hosszútávú következményei is lehetnek, és ki az, aki évekig szeretne küzdeni ahelyett, hogy egy hosszabb pulóvert húzott volna fel?




Kákalag/Grindylow (10.04.-11.02.) 
Fordíts időt a barátaidra!
Mindig van valami, amiért nem vagy velük, ha viszont ők csinálnak közös programot, akkor rosszul esik, hogy kihagytak? Nem várhatod el, hogy csak azért, mert nemet mondtál egy-egy ötletre, ők ne valósítsák meg azokat nélküled, hiszen ők nem csak a te, hanem egymás barátai is. Mit kellene tenned? Olykor mondj igent, vagy ha nem tetszenek az ötletek, javasolj más programokat, hátha megtaláljátok a nektek legmegfelelőbbet. El azonban ne hanyagold őket, mert ha így folytatod, akkor eljön az a pont, amikor már meg sem kérdeznek, hogy van-e kedved csatlakozni.



Zanzárd/Moke (11.03.-11.29.)
Légy nyitott az új dolgokra!
Nem szabad mindig ahhoz ragaszkodni, amit ismersz, olykor bátornak kell lenni, és be kell vállalni olyan szituációkat is, melyekben korábban nem volt részed. Honnan tudod, hogy nem szeretsz valamit, ha még sosem próbáltad? Sehonnan. Ha kipróbálod, és nem tetszik, akkor nem kell csinálnod, de legalább elmondhatod magadról, hogy megpróbáltad, hogy ismered, és tudod, hogy azért nem szereted, mert próbáltad. Azonban lehet, hogy valamit, amitől eddig ódzkodtál, nagyon is megszeretsz. Sosem tudhatod, hogy mit hoz a holnap.  






Tündérmanó/Pixi (11.30.-12.28.)
Az ígéret szép szó...
Ne ígérgess felelőtlenül, mert ha nem tudod betartani, az nem csak neked esik majd rosszul, de annak is, aki bízott abban, hogy az ígéret nem csak ígéret marad. Fontold meg a szavaidat, sokkal jobb, ha valamire nemet mondasz, mintha igent, és végül nem valósul meg. Ne okozz se másnak, se magadnak fájdalmat, inkább koncentrálj arra, hogy ha valamit szeretnél is, de nem biztos, hogy meg tudod valósítani, akad-e olyan alternatíva, ami mind a kettőtöknek megfelelő lehet




Vízimanó/Kappa (12.29.-01.26.) 
Ne ostorozd magad!
Felesleges a hosszas rágódás és az önvádaskodás. Ezt inkább fordítsd a probléma vagy kényes helyzet megoldására, hiszen ha valami megoldódik, máris jobb lesz maga a helyzet is. Tudod a megoldást, éles eszű vagy, de ha maga alá temet a sok negatív érzés, akkor egyszerűen nem vagy hatékony, ami még ráadásul bosszant is. Nagy levegő, a történtek elismerése, és a lehető legjobb megoldás kieszelése. Csak az nem hibázik, aki nem is cselekszik.



Kortyolható különbségek

Brrr. Egyre jobban dúl a cidri! Elő kell halászni a kötött, pihepuha házsálakat, bélelt vagy éppen bűbájokkal ellátott talárokat, klassz sapkákat. Sokunk számára a legjobb ötletnek talán az tűnhet, ha inkább csak bekuckózunk a kandalló elé, takaróba tekerve és onnan csodáljuk a hamar sötétedő tájat, felgyúló fényeket. Ehhez pedig mi sem lehetne kiválóbb társaság, mint egy habos, gőzölgő ital?

Találd meg az öt különbséget a melengető vajsörök két képe között!


Minden helyes megfejtőnek 10 pont jár!
A megoldásokat Thomas Middleton várja bagolyposta útján.



2021. október 15., péntek




 

Szia Kedves Olvasó! 


E havi számunkban:


&

Egy perc csend most nem elég

Nem hallom csobbanását
Október elején boszorkányok és varázslók egy csoportja látogatta meg Bogolyfalvát, egészen pontosan a tavat, mivel vizének minőségére több lakossági panasz is érkezett szeptemberben. A bejelentés jogosságának tényét megállapították, így a tavat a tisztítás végéig elkerítették és lezárták. A csónakház ugyan látogatható, de csónakázásra nincs lehetőség, ahogy fürdeni vagy háziállatot fürdetni sem lehet. A kiadott hivatalos közlemény szerint a nyári időszakban megnövekedett a fürdőzők száma, ezért következhetett be ilyen mértékű romlás. Szintén októberben megkezdődött a vízi komplexum építésének következő szakasza, egyesek úgy vélik, hogy legkésőbb karácsonyra már lesz lehetőségünk átélni a különleges élményt.

A tökéletes pillanat
Tragikus balesetben elhunyt az ismert fotós, Nathaniel Wright. A fiatalember egy stúdió ablakán esett át és zuhant a mélybe. Megkeresésünkre elmondták, hogy halála szerencsétlen baleset, semmilyen káros szer hatása alatt nem állt, illetve kizárták az idegenkezűséget is, ugyanis nem találtak arra nyomot, hogy bárki más is jelen lett volna. Érdekesség, hogy kezében volt fényképezőgépe, mely csodával határos módon szinte sértetlenül túlélte a betonba csapódást. A végzetes esés első pillanataiban a fényképezőgéppel kép is készült, amelyet a hónap végén rendezett gyászszertartáson ki is terveznek állítani. A kép lélegzetelállító, hiszen a naplemente utolsó pillanataiban készült, különleges fény-, és képjátékot biztosítanak rajta az üvegdarabok. A Töredékek című kép már most minden eddiginél nagyobb siker, amellyel valószínűleg beírta magát ezen művészeti ág történelmébe. Sajnáljuk, hogy ilyen tragikusan.

Egy nap a kilátástalanságban
Az első tanítási hét péntekjén sűrű köd lepte el a falut és a tanodát, ezzel egy teljes napra megbénítva a környéket. Az ország más részeiben nem tapasztalt jelenség hatására sokan nem mertek elindulni a munkahelyükre vagy a kastélyba, nyolc óra előtt nem sokkal pedig a mágikus bemondók, rádiók is arra kérték a lakosságot, hogy maradjanak inkább otthon.
Egyes elmondások szerint a köd inkább nem volt jó hatással a házas-, és családi kapcsolatokra, ugyanis a váratlan összezártságban az emberek, akik megszokták, hogy külön töltik a nap nagy részét, most egy váratlan helyzetben találták magukat, és ezzel nem tudtak mit kezdeni.

Skandáld hangosan, hogy...
Természetesen azzal egyidőben, hogy arra kérték a lakosságot, aki csak teheti, maradjon otthon, utcára vonult a nyugdíjasok egy csoportja. Látni ugyan őket nem lehetett, a hangjuk elég nagy volt. Hogy, hogy nem, azonban így is balesetet szenvedtek. A gyülekezőhelyig eljutottak, majd együtt haladtak lassan a hivatal felé, ugyanis véleményük szerint az egész ködről a polgármester és a tanácstagok tehetnek, akik a hivatalból irányították az egész műveletet. A skandáló csoportot végül három seprűs futár gázolta el, szerencsére mindenki csak könnyebb sérüléseket szenvedett. Azt mindenképpen érdemes megemlítenünk, hogy a nagy köd idején a polgármester és a tanács tagjai a minisztériumi kérésének megfelelően otthon maradtak ezen a napon. Természetesen később együttérzésüket fejezték ki a balesetet szenvedtek felé.

Elhalt a remény
A nagy ködöt követő tisztító és helyreállító munkálatok során megtalálták Owen Wilks holttestét. A fiú a Bagolykő Mágustanodába járt magántanulóként, ugyanis számos betegsége miatt nem volt lehetősége rá, hogy rendszeresen kimozduljon otthonról. A fiú még június közepén tűnt el, testét a falu határától nem messze, sekély sírban fedezték fel, olyan részen, ahol nem jellemző, hogy emberek járnának. Vélhetően az elkövető, aki bestiális kegyetlenséggel végzett vele, szintén úgy gondolta, hogy nem bukkannak rá. Az aurorok nyomozást indítottak, egyelőre ismeretlen elkövető ellen, azonban úgy hírlik, hogy már számos nyom és gyanúsított is van az ügyben. A település vezetői fokozott óvatosságot kérnek, mert bár nem kizárt, hogy átutazó tette, sosem lehet kizárni a lehetőséget, hogy valaki olyan, akit ismerünk. Az Edictum nevében részvétünket szeretném kifejezni Owen családjának.



Beköltözött Dallamok - Interjú Frida L. Bergsteinnel

Az idei tanévnyitó hozta a maga hangulatát, amíg ujjainkat tördelve hallgattuk hosszas perceken keresztül a tanári kart érő változásokat. Megannyi új tantárgy közül választhatunk most szeptemberben is, azonban állítom, hogy a képességoktatás egy teljesen új szintet ért el nívós intézményünkben. Ebben a számban szereplő interjúalanyom, Frida L. Bergstein az egyik ilyen képesség, a melodimágia oktatója lesz.

Azt hiszem, tényként kezelhetjük, hogy a diákság még nem igazán ismeri a tanárnőt. Kezdésképpen elmondana kérem magáról három dolgot, amit mindenképpen szívesen viszontlátna az iskolaújságunk hasábjain?
Egy elég jelentős tény rólam, hogy eddigi életem nagy részét Németországban töltöttem. Ott születtem és nőttem fel, három húgommal együtt. Hm, mit mondhatnék még?
Amikor kicsi voltam, volt egy agarunk otthon, aki nagyon közel állt hozzám, ám mikor 10 éves voltam, sajnos elpusztult. Akkor fogadtam meg, hogy ha saját családom lesz, lesz egy új kutyusunk. Ez még várat magára, de a szándék megvan.
Még érdekesség lehet rólam az a kis szokásom, hogy szeretem az embereket figyelni, és néhány zenei hangot társítani hozzájuk, ami feltételezésem szerint leírja a személyiségüket. Általában akkor szórakoztatom magam ezzel, amikor mondjuk egy hosszabb sort kell kivárni. Érdekesebb akkor lesz ez a kis játék, amikor egy embert többször is látok, és más dallamocskát tudok hozzákapcsolni minden alkalommal.

Ez egy igazán kedves játék. Én magam zongorázom, és bár ilyesmire még nem gondoltam, lehet, a jövőben kipróbálom egy hosszadalmas sorban állás alkalmával. Ha már dallamok... Az mostanra köztudott, hogy Ön az új melodimágia oktató. Hogyan ismerte fel magában a képességet? Milyen hangszereken játszik? Biztos van olyan, amelyiket közelebb érzi magához.
A zene mindig is nagyon közel állt hozzám, már kisgyerekként is. A zongorán négy, a hegedűn pedig hat éves korom óta játszom. A képességem azonban csak kamaszkoromra jelentkezett egyértelműen, habár visszagondolva apró jelek mindig voltak rá, mint például a kifinomult zenei hallásom. Fuvolán ekkor kezdtem tanulni, és ha mindenképpen mondanom kell egyet, az áll hozzám a legközelebb, a fuvola kapcsolható a melodimágiámhoz. Ám a hegedű és legtöbb vonós hangszer is kiemelkedő helyen van nálam, ahogy a hárfa is, amin mostanában kezdtem tanulni. Ha pedig a húros hangszereknél tartunk, ott van a gitár is, amin el tudok játszani néhány dallamot. A mágiámnak köszönhetően mindig nagyon könnyen tanultam a zenét, és szívesen is csinálom, innen ered a sokféle hangszer. 

Rengetegféle hangszert felsorolt, és minden elismerésem, mert nekem egy is néha feladja a leckét. Esetleg van külföldi tapasztalata is a melodimágiával?
Németországon kívül sokáig éltem Svájcban, míg a Herzberg Mágusiskolában tanultam, valamint Franciaországban. Maga a mágia ott sem működik másképpen, csupán az emberek hozzáállása más. A svájciak általában közömbösen kezelik a melodimágiát, pont úgy, mint minden más képességet. Ellentétben a franciákkal, hiszen közülük kikerült már egy-két igen neves melodimágus. Ott van például Chopin, aki a 19. század művésze volt, és akinek a nevét biztos sokan hallották már, hiszen képességének köszönhetően világszerte híressé vált a muglik között is. Párizsban találkoztam egy-két melodimágus tanonccal, akinek a képessége hatalmas dicsőséget jelentett, és azt várták, hogy az majd híressé teszi őket. Én hiába vallom, hogy ez a képesség nagy dicsőség, tudom mennyi energia és idő kell ahhoz, hogy egy jó darabot írjon az ember. Senki nem válik a semmiből híressé.

Ha a melodimágia máshol sem működik másképpen és a Herzberg Mágustanodát igencsak jól ismerte, miért éppen a Bagolykő Mágustanodát választotta, mint oktató?
Szerettem volna megismerni egy új helyet, a Bagolykő és környéke pedig igen szimpatikussá vált. Mindig is szerettem volna tanítani, így mikor egy régi tanárom figyelmembe ajánlotta az itteni állást, azonnal meg is pályáztam. Egyelőre egyáltalán nem bántam meg a döntést, hiszen a kollégák és a diákok is nagyon szimpatikusak, a környék pedig festői, ami igazán sok dallamot fog még szülni bennem, és remélem, a diákokban is.

Valóban gyönyörű a Bagolykőt és az immáron városnak nyilvánított Bogolyfalvát körülvevő vidék. Érdemes ezeket a szakaszokat bejárni és túrázni, amíg nem jön el a nagyon hideg idő. Mit szeret szabadidejében csinálni?
Természetesen sokat zenélek. Szoktam darabokat írni, bár soha semmi olyat, amit a nagyvilágnak szánnék. A hangszereken is sokat kell gyakorolni, még azon is, amin már profi az ember. A zene mellett is vannak azonban hobbijaim: szívesen varrok és hímzek, vagy esetleg gondozom a kertet, ha van rá lehetőség. Szeretek kirándulni mindenfelé, mert a zene mellett a természet is nagyon közel áll hozzám. A legnagyobb szépség számomra pedig az, ahol ez a kettő találkozik.

Ha szeret kirándulni, akkor mindenképpen megéri a közeli vízeséshez és az erdőben megbújó faházhoz ellátogatnia. Végezetül egy kérdésem maradt, amit korábban is feltettem már interjú során egy oktatónak a saját tárgyát tekintve, tehát: mit tanácsolna a jelenlegi melodimágia tanoncoknak?
Szerintem a legfontosabb, hogy önmagát keresse a zenében az ember. Egy képességet akkor tudsz jól irányítani, ha magabiztos és kiegyensúlyozott vagy. A melodimágiánál segít, ha ismeri a zenét és a hangszerét az ember, mind gyakorlati, mind elméleti szinten. Szóval a tanácsom az lenne a tanoncoknak, hogy foglalkozzanak sokat a zenével, keressék meg azt a zenei irányzatot, azt a hangzást, ami a legközelebb áll hozzájuk, és közben próbálják meg kiismerni önmagukat és a zenét.


Nagyon szépen köszönöm, hogy a kaotikus tanévindítás mellett még időt szánt az interjúmra. Remélem, a későbbiekben még lesz alkalmunk beszélgetni!





Csak mondd, hogy igaz!

Visszatért mindenki az iskola falai közé, hiszen vége a nyárnak, gondolom mindenki legnagyobb örömére. Ennek köszönhetően tudunk nektek szolgálni nyáron történt - és igen érdekes - eseményekkel, amik... Tudjátok mit? Döntsétek el ti, hogy mit éreztek. Az biztos, hogy mi nagyon élvezzük a felhozatalt.


Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan cikk, amiben ne kellene megemlítenünk Winter Cone Danvers nevét. Gyerekek, a srác zseni. Komolyan. Rendesen csodálom. Szóval úgy esett, hogy Hollósi Zalán, minden felsőbb éves kedvenc levitása, betévedt a Leprikón aranyába, ahol összetűzésbe került Winterrel. A szóváltást örök rejtély fedi, de az biztos, hogy elég erőteljes feszültség volt érezhető köztük. Hoppá-hoppá. Csoda, hogy pár pofon nem csattant el, de ennek megakadályozója lehetett a drága Autumn Rue Danvers, aki hősiesen felbukkant megmenteni a levitást. Gondoltuk mi. De Autumn fogta és nemes - hihi, értitek - egyszerűséggel kirakta Zalánt a helyről. Nos, akkor ennyit a szerelem lángra lobbant szikrájáról. Bár soha nem lehet tudni, lehet, Zalán még a lovak közé csap sértettségében. Csak Winter ne legyen ott. Kis taktikusság, Zalán, kérlek. Segítünk, ha gondolod.


Kezdődött egy pár szemmel és egy szájjal. Elengedtük. De új tanév virradt ránk és: több szem látta, majd több száj adta le a drótot, hogy Kiss-Herczeg Domonkos bizony majdnem felszállt egy vonatra, hogy elhagyja az iskolát. A tanév közepén. Állítólag Csonka Zsombor állította meg az összetört szívű szerelmest, és tudjuk, nem szabad mindent elhinni, amit mondanak, tudjuk, de ha többen mondják, már elgondolkodsz. Öleléssel kezdődött, ahogy az egyik fiú vigasztalta a másikat, majd: BUMM! Csók csattant! Ott, a tömegben, a meghitt baráti ölelésből lett egy... Jó, puszi. De biztosan nem baráti. Mik derülnek itt ki, kérem? Az egész szerkesztőség lement hídba és vissza sem jöttünk! Totálisan az Edictum támogatását élvezitek, srácok. Csak így tovább!


Mihail Sztravinszkij mindenkinek meglepetést okozott, mikor ismét meglátták többen is a kastély falain belül. Valaki szerint lehetséges visszabukni az egyetemről, és az ex-rellonos éppen ennek áldozata lett. Talán igen. Ami izgalmasabb, hogy nem koptatta diáktársaimmal a padot pár hétig mindössze, már többekkel is összeboronálták, azonban csak egy valaki volt nagyon szerencsés. A folyosó tömve volt, így az illetőt nem lehetett tisztán kivenni a szemtanúnk szerint, de egy biztos: eltűntek a Mágusjog tanteremben igen hosszú időre. Az alacsonyabb barna és a magas szőkeség. Rajtuk kívül nem tudja senki, mi történt bent, de ha egy teremben lennénk kettesben Mihaillal… Azért gondolom, mindenki tudna vele mit kezdeni. Ha valakinek esetleg lenne kicsit több infója erről, ne legyen rest magában tartani. Szeretnénk megtudni az ex-rellonos-és-prefektus kiválasztottját. És ki tudja? Talán még gratulálhatunk is nekik.


Aki azt mondja, hogy nem hallott még róluk, az hazudik. Vagy burokban él. Reiner Kende, a Navine szívtiprója, és Mórocz A. Móric, a Rellon gyöngyszeme, nagyon hamar megtalálták egymással a közös hangot. Olyannyira, hogy mostanában nemigen látod egyiket a másik nélkül. A két srác mindenben benne van, amit valamelyikük kiejt a száján, sok remek pillanatot köszönhetünk nekik, és valószínűleg ők is maguknak. Itt volt a nyár, ami elmúlt. Ha nem tűnt volna fel: Jó reggelt kívánok! Nem kell messze menni, hogy az ember érdekességekbe fusson, így volt ez az alanyainkkal is, akiket lefüleltek egy tetoválószalon előtt. Mindenki jól olvasta. Kende nadrágja le volt tolva, amikor a nyitódó ajtón át beláttak a drága szemfüles barátaink, így mindenki jól gondolja, mi készülhetett - intim tetoválás. Közös intim tetoválás, mint barátságuk megpecsételése. Ha a két fiú közötti kapcsolat nem fog örökre tartani, skacok, akkor semmi.



Egyszer volt, hol nem volt - Volt egyszer egy... furcsa, elhagyatott ház



Alkonyodott. Mintha eloltották volna az élet fényeit, az erdő melletti kis falu vállára nyomasztóan telepedett az este. Az ajtókat, ablakokat bedeszkázták, a gyertyákat elfújták, és a családok még beszélni is csak suttogva mertek. Kintről sem hallatszott be neszezés, nem túrta az avart megannyi kis sündisznó, nem cirrentek lomha táncra szentjánosbogarak, nem buggyantak ki a patak medréből kuruttyolva a békák. A víz is csendesen, szelíden hömpölygött a kerekre csiszolt kövek között, és amikor a szél megrezdült, a fűszálak olyan puhán simogatták egymást, mint a selyem. Vigyázzban állt az erdő is, hiszen a korhadó fák sem mertek reccsenni, nehogy magukra hívják a figyelmet. Meglapult a táj, meglapultak az állatok, növények. Meglapultak, ez tűnt a legjobb módnak, nehogy magukhoz vonzzák az erdő sűrűjében álló ház lakóját. Vajon majd ma...? Sosem lehet tudni előre.Nem lehetett véletlenül arrafelé tévedni, mert az ösvényt sűrű pókháló szőtte körbe, amiben odaragadt denevérek csapkodtak kétségbeesetten. Kövek helyett különböző méretű és formájú tökök szegélyezték a tisztást, míg maga a ház vékony, magasra törő deszkáival szinte már a pillantás súlyától is felnyikordult. Történetmondók százai kíséreltek már meg belépni a furcsa birodalomba, de ennél többet senki sem írt még le. Tébolyult, világától megfosztott tekintettel találták meg azokat, akik bemerészkedtek - és bátyád után most mégis te vagy a következő a küszöbön.




Semmiből sem tanultál? - töprengsz, miközben lefirkantod jegyzettömbödbe, hogy a kilincsről valami nyálkás folyadék csöpög a lábtörlőre. Még skiccelsz is: a törött ablaküveg mögött mintha árnyak susognának, az olajlámpa maszatos fénye pedig egy furcsán pedáns aranyszín ládikára vonzza tekinteted. Nos, hát, már itt vagy, akkor kerülj beljebb. Megfogod a bőrmeleg fémkilincset, és a hűvös őszvégi időjárást kint hagyva belépsz az előtérbe. Az ajtó némán simul vissza keretébe mögötted, odakint tompán puffannak jegyzeteid a tolladdal együtt. Egyelőre nem látsz semmi furcsát. Otthonos, krémszínű falak, vörös szőnyeg, halvány gyertyafény, mely a folyosó vége felé teljes sötétségbe fordul. Lépsz egyet előre, s míg az ablakon át hallod, hogy kívülről felsírnak a ház deszkái, bent csak a halk dobbanást érzed, mintha puha anyaggal fedett kőpadlón járnál. És most merre? Talán ugyanolyan tanácstalan vagy, mint előtted mindenki, azonban nem maradhatsz itt örökké, valamerre menned kell, meg kell keresned a testvéredet. Meg kell mentened, amíg csak lehet. Vár rád, számít rád, megígérted neki, hogy nem hagyod magára, és most mégis félelmedben (azért lassan bevallod magadnak) megdermedve moccanni sem bírsz. Bőröd ég, gyávaságod elkeserít, valahol haragszol is magadra, hogy ennyire sem vagy képes.

Nevén szólítod, hangod végigzeng az épület csontvázában, kérdő hangsúlyod messze vibrál, ám nem ad választ arra, hol kezdd a keresést. A korhadt falépcsőket követve, az emeleten? A nagyszobában, itt, jobbra, a félig megereszkedett boltív másik oldalán? Az mindenesetre megnyugtat, hogy a ház látszólag kiköpött mása annak, amiben felnőttél, így eltévedni biztosan nem fogsz - nadrágodba dörzsölöd hát tenyereidet, és megteszed az első lépést a boltív felé. Bepillantasz, és már mész is fel, ez a terv, megállsz hát a falhoz tolt bársonyfotel mellett, és körbehordozod pillantásod. A kandallóban lágyan, otthonosan lobognak a fahasábok, fényük visszatükröződik a hibátlan ablaküvegen, a falakon kedvenc színeid fonódnak össze kellemes összhangban és az ott... Egy hintaszék a sarokban? Elmosolyodsz, és mire észrevehetnéd mit csinálsz, pár lépéssel előtte termesz, és felveszed a Kis Herceget, amelyet valaki a hintaszék párnájára fektetett gondosan. A lámpásnak és az aranyszín ládikónak se híre se hamva, pedig megmertél volna esküdni, hogy ebbe a szobába néztél be korábban - nem tulajdonítasz neki különösebb jelentőséget, a díszes borítást kapott mesekönyvet hónod alá csapva immár egészen könnyed léptekkel fordulsz ki a szobából, hogy ráfordulhass az emelethez vezető takaros kőlépcsőkre. Amint hátat fordítasz, a hintaszék komor puffá szenderül, a kandalló melege kialszik, a falak elszürkülnek, rajtuk penészfoltok futnak az itt-ott hiányos plafon felé. Még egyszer, valami furcsa késztetésnek eleget téve visszafordulsz - de mintha minden a régi lenne, nyugodt, családi idill, a komódon még a gramofon is andalító dallamba kezd.

Megvonod a vállad, és a bejárati ajtó felé el sem pillantva fogod meg a korlátot, s követed felfelé. Tekinteted a falakat pásztázza, gyermekkori fotóid teszik hívogatóvá a szűk feljárót - hangosan felnevetsz, ahogy meglátod a sárban dagonyázó testvérpárost - magatokat. Tényleg. A bátyád. Szólítod újra, és a zene abbamarad, de válasz ezúttal sem érkezik. Szemöldököd összehúzva követsz egy repedést lefelé, s megakad a szemed egy a szőnyegbe ivódott sötétvörös folton. Talán nem kéne továbbmenni?

Ekkor koppanást hallasz fentről, mire fejed rögtön abba az irányba rántod, perifériára szorul ezzel minden, ami aggodalomra adhatna okot. Úgy lépkedsz tovább, hogy nem nézel le, még két lépcsőfok, és már ott is állsz volt szobád ajtaja előtt. Szemben vele a bátyádé, a folyosó végén a szülői háló... Valami azt suttogja, nem teljesen így volt régen, és hiányzik pár helyiség, de a háttérben szóló halk dúdolás teljesen ellazít, és nem foglalkozol ilyen kis részletekkel. A szobád nyitva van, nem is csoda hát, hogy mosolyogva lépsz be, veszed szemügyre a falra firkált dínókat, a földön karikázó kisvonatot - talán sosem suhant így, mert te mindig szétszerelted őket. Az ablakhoz lépsz, át két párnán, a szőnyeg bolyhosan simul a talpadhoz, cipőd sem lehet akadálya annak, hogy élvezhesd a teljes komfortot. Ujjaid a hűvös üveghez simulnak, de ahogy lenézel, a gondolataiddal együtt a torkodból feltörő halk, ütemes dúdolás is megszakad. Tükörképed magasabban, vékonyabban vigyorog rád, mimikája nem követi a tiédet, feléd nyúl, ijedten hátralépnél, de csak forró karok ölelésébe hátrálhatsz. Hát tessék, megtaláltad akiért jöttél.

Szemeid lecsukódnak, ahogy csókot nyom a fejed búbjára, a könyv pedig élével csapódik a lábfejednek. A dúdolás ismét betölti a teret, és immár tudod, hogy tőled származik, s mire kettőt pislogsz, már nincs is senki aki jelenlétével megakadályozhatna benne: lassú ringatózásra késztetnek ösztöneid. A távolban egy alak kitárja az ajtót, és kitámolyog a hajnali pirkadatba, arcán könnyek, testén sebek, tekintetében egy elszalasztott lehetőség, egy megbánt döntés fénye. Integetsz neki, mosollyal az arcodon, de ő már nem ismer fel többet - senkit.
No hát mit tehetsz akkor? A lepusztult, dohos falak között tanácstalanul ácsorogsz estig - majd reggelig, estig, reggelig... Egészen addig, amíg meg nem érkezik a következő bátor, aki fel szeretné fedezni magának a ház titkát.