2022. november 15., kedd

 Szia Kedves Olvasó!  


E havi számunkban:  

Ezekről maradtál le a Bagolykő hírei közül

Rohamosan romlik az iskola hírneve
Az utóbbi években megcsappant a Bagolykő Mágustanoda diákjainak száma, és még ennél is több tanuló távozhat az iskolából. Az iskola évnyitóját követően több diák gondviselője is nehezményezte az eseményen történteket. Többek között erőszakos cselekedetekről, lelki bántalmazásról és aranyvérű felsőbbrendűségi eszmékről számoltak be lapunknak. Egyesek fenyegetőztek, mások számára ez volt az utolsó csepp a pohárban, és azonnal kivették gyermeküket az intézményből. A tanévnyitón történtekről annyit tudni, hogy középpontjában a Bontovich família egyik, az iskolába járó gyermeke áll.

Véget vetett életének a Levita ház mestertanonca 
A nyári szünetben több mugli lap is hírt adott Borbély Amanda Leila, egykori levitás diák haláláról. A rendőrség jelentése szerint a lány már régóta erős kábítószer-függőségben szenvedett, mely következményeképp mind saját, mind nagybátyja életét kioltotta. Feltételezhetően az említett személy segíteni akart a lányon, ám ő támadásnak vette, és megfojtotta a férfit. Hozzátartozói nem kívántak nyilatkozni az ügy kapcsán. Információink tehát addig terjednek, hogy az örökbefogadó központ, mely Leilát eredetileg a Borbély családhoz helyezte, ismét felügyeletébe vette a többi gyermeket.

Újra rács mögött a Bogolyfalvi pub pultosa
Borbély Leila mellett a Bogolyfalvi pub egy másik pultosa is kiesett a praxisból, miután Várnai Rafael auror meglátogatta őt munkahelyén. A helyet aznapra be kellett zárni, és csupán egy héttel később derült ki, mi áll ennek hátterében: William Martin Krise-t felesége megmérgezésével gyanúsítják. Habár a nőnek hosszú távú fizikai sérülése nem lett, a férfival közös gyermeküket elvesztették. A családon belüli erőszakot még vizsgálják, ám a férfi nem most először szerepel aurori jegyzőkönyvben. A Zengőbarlang Mecseki Fegyintézetből csupán két éve szabadult.

Jégfajd pár költözött a Fénylő Lelkek Udvarába
A madárpárt két diák vette észre az első iskolai héten, azóta Nagy Sándor, legendás lények szakértő gondjaira lettek bízva. A diáksereg azóta próbál nekik nevet találni, eddig a két befutó a Maja és a Szilveszter. A jégfajd abban különleges, hogy sok évig mesterségesen szaporították őket, hogy a faj fennmaradhasson. Az, hogy a madarak a Bagolykő területét választották otthonuknak, egyes babonák szerint szép jövőt jósol az iskola számára.

Hírek hazánkból, a nagyvilágból és Bogolyfalváról

Renoválás alatt a Fővárosi Ragálykúráló Ispotály
Nagy volumenű felújítás-sorozat veszi kezdetét jövő év január másodikán a Fővárosi Ragálykúráló Ispotályban, melynek első részeként lezárásra kerül a Sürgősségi Betegellátó Osztály. A munkálatok itt várhatóan jövő márciusig tartanak, így addig az ország több, másik ispotálya fogadja a sérülteket. Ehhez külön erre a célra használható, ideiglenes hopp-hálózatot hoznak létre az intézmények között. Áprilistól a projekt a Sebészeti Osztály korszerűsítésével folytatódik. További információkat és az ellátásra kijelölt ispotályok listáját december havi számunkban közöljük.

Varázstárgy aukció Sankt Moritzban
Idén december 27. és 30. között rendezik meg az év legrangosabb varázstárgy árverését, a svájci hegyek közt fekvő, festői szépségű Sankt Moritzban. A kiállítással egybekötött eseményen kalapács alá kerül több olyan relikvia, melyet a világ talán leghíresebb vámpírjához, Drakulához kötnek. A meghirdetett tárlat részeként várhatóan megtekinthető lesz Nagy Katalin orosz cárnő szerelmi bájital gyűjteménye, az egyetlen létező, hiteles auror jelentés a Titanic katasztrófáját okozó sötét varázslatról és Báthory grófnő kádja, melyben állítólagos vérfürdőit vette.

Begyűjtik az elöregedett seprűket
Az év folyamán történt sorozatos balesetek kivizsgálásának nyomán a Mágiaügyi Minisztérium Légbiztonsági Hatósága határozata alapján minden mágus köteles a birtokában lévő, nyolc évnél régebbi gyári számú, használatban lévő és/vagy használaton kívüli seprűjét a területileg illetékes Auror Parancsnokságon haladéktalanul leadni ez év utolsó napjáig. Továbbá a négy évnél régebbieket a kihelyezett szakértőkből álló bizottságnak bemutatni, akik a szigorú átvizsgálást követően időkorláttal ellátott alkalmassági bizonyítványt adnak ki a járműre. További felvilágosítást az Auror Parancsnokságok megbízott ügyosztálya nyújt.

Unikornisok születtek a Szeged-rókusi varázslény-rezervátumban
Néhány napja már a nagyközönség is láthatja a még október végén, Halloween éjszakáján világra jött egyszarvú csikókat, akik igen ritka ikervemhesség eredményei. Mindkét kis lény és az anyaállat is teljesen egészséges. A gondozók várják a látogatók név ötleteit a kifutó mellé kihelyezett ládába, valamint bagolyban egészen november végéig. Egyelőre a Kasztor és Pollux vezeti a listát, de szorosan a nyomukban van a Hunor és Magor, valamint a Lucifer és Miháel nevek.

Bogolyfalván önkénteseket és felajánlásokat várnak
Lapzártakor érkezett a hír, hogy már december 5-től várják az önkéntes jelentkezőket és a tárgyi felajánlásokat az idei karácsonyi adománygyűjtő akcióra. A tavalyi évtől eltérően egy újítással is készülnek a szervezők, kihelyezésre kerül ugyanis egy hatalmas persely a Boglyas térre, melybe egészen december 22-ig várják a pénzbeni adományokat, a befolyt összeget pedig a Kereki-Nagy Iván Együtt a Gyermekekért Alapítvány támogatására fordítják. Valamint idén is lesz meleg ételosztás, melynek részleteiről a városszerte kihelyezett hirdetményekben olvashatnak.
 

 

Amorf pletykafigurák

Hiányoztam? Úgyis tudom, hogy igen. És azóta nagyon sok új hírem lett!

 

Jó pár új tanár érkezett az idei évben is. Köztük van Szirtes Huba is, aki Frida L. Bergsteintől vette át a melodimágia órákat. Ennek okán természetesen sok időt tölt együtt a két tanár. De ezt mégis miért kell csukott - néha zárt - ajtók mögött művelni? Habár sokan esküsznek arra, hogy a tanár urat könnyebben el tudnák képzelni egy férfi karjaiban, mint egy nő közvetlen közelében, forrásaink azt jelentették, hogy a privát időtöltésük gyakran nem telik beszéddel, sokkal inkább mással. Ha értitek, hogy értem.

Senki figyelmét nem kerülték el az évnyitón történtek. Azonban volt egy tagja a kis társaságnak, aki nem különösebben szenvedte meg Bontovich Miksa tetteinek következményét, épp ellenkezőleg. Mikor a férfi odament hozzájuk, csak ücsörgött és csendes megfigyelőként követte az eseményeket. Hogy eztán a bizonyítási vágy, vagy a bűntudat hajtotta, nem tudni, de Gergelyfi Lászlót többször is a visszavágás tervezgetésén kapták. Sokszor tanórákon próbálta kidolgozni bosszújának részleteit, és több felsőbb évest is megpróbált beszervezni a hadjáratába. Hogy a nagy hősködés milyen eredménnyel fog zárulni, illetve hogy ez Pankának vagy Zórának szól, azt a következő számig biztosan megtudjátok. Ne felejtsétek el nyitva tartani a szemeteket!

 
 
Természetesen Halloween éjszakája is nemrégiben volt. Ez a mágusoknak általában nem sokat jelent, ám Bencsik Bonnie különösen megfelelőnek vélte az alkalmat nagypapája megidézésének. Állítólag valami családi ereklyének a megtalálása is a háttérben állt, de a lényeg, hogy a lány a Bagolykő melletti erdőt választotta a szellem megidézésének helyszínéül. Mugli szabályokat követett, mint egy igazi kezdő, és rettegve mondott ki minden szót, legalábbis forrásaink erről tanúskodnak. Azonban mielőtt befejezhette volna a műveletet, egy rejtélyes idegen keveredett arra. Bonnie annyira megijedt, hogy elfutott, faképnél hagyva a sármos idegent. Itt az ideje hát, hogy eláruljuk neki, ha fel szeretnéd vele venni a kapcsolatot, Viszlay Benjámin néven találod meg az idegent a faluban.
 
 

A rellonos vezetőség új prefektusokat választott erre az évre. Többek közt nem mást, mint az elsőre bájosnak tűnő Sigrid Agnes Sjölandert. Hogy miért csak tűnő? Mert ebbe a lányba több zöldség szorult, mint felsőéves társaiba. Már az első héten úgy égetett be mindenkit, hogy fel sem nézett teendői közül, és egy hónappal a tanévkezdés előtt több büntetőt osztott ki, mint amennyit tavalyi évben az összes prefektus. Készülj Bagolykő, azt hiszem, új bully érkezett a kastélyba!


Ez minden mostanra, de ne aggódjatok, hamarosan visszatérek!
Addig is küldjétek, ha találtok valamit. XX
 


Egy hasábnyi tesztoszteron

 Dúlnak a hormonok a hármas asztalnál

Jó reggelt, Bagolykő! Remélem, hogy már mindenki nagyon várta az iskolaújság újabb varázslatos számát - és a pletykarovatot, amit talán ebben a hónapban nem kavart össze a fordító és nyomdagép mágiája. Na de, lényeg a lényeg, most is hoztam nektek izgalmas pletykákat. Dőljetek hátra kényelmesen, és toljátok csak orrotok hegyére szemüvegeteket: amit most olvashattok, az nem lesz semmi. Na, lássuk!


Míg mindenki készül szembenézni az új tanév okozta kihívásokkal, az már nem mondható el, hogy ez mindenkinek hasonlóan eredményesen is menne. Bontovich Miksát például kifejezetten gyakran látni mostanság Krushnic Dimitri karriertanácsadó irodája körül. És, hogy a dolog érdekesebb legyen, nem is egyedül: Bánffy Albert Tamás is szokatlan lelkesedéssel fordul meg a küszöbön. Véletlen? Ilyen véletlenek nincsenek! A két eridonos vagy titkos légyottokra használja a félreeső irodát, vagy valamit tényleg nagyon szeretnének megfejteni még Merlin által sem ismert jövőjük kapcsán. De hát ilyen az élet, nem? Az egyik pillanatban még nem csináltok semmi rosszat, a következőben már a címlapon találjátok a neveteket azzal a hírrel, hogy, kapaszkodjon mindenki, jelenlegi választásotokat megbánva tanárnak készültök. Ha most kikotyogtuk legnagyobb titkotokat, nem hibáztathattok minket ezért. Hát miért hagytatok magatok mögött prospektusokat az itthoni tanárképzésről, ha nem azért, mert váltáson gondolkodtok?


A házak közti rivalizálás sosem volt újdonság. Mégis, amikor Simon Gellért neve jön velünk szembe, nem a legvérmesebb versenyzőt látjuk lelki szemeink előtt, sőt, odáig is kénytelen vagyok elmenni, hogy azt mondjam, egyeseknek akár ismeretlen is lehet e név. Nem úgy Winter Cone Danversé, hát őt ki ne ismerné? Ugye! És ha már itt tartunk... A rellonos és eridonos srác is megismerkedett egymással. Ha lehet hinni a pletykáknak, akkor pedig nem is akárhogyan, hanem egy rosszul elsült vakrandi eredményeképpen. Rosszul elsült vakrandi? Rosszul bizony. Elég rosszul. A találkozási hely a Cukorkabolt lett volna, de onnan már csak hőbörögve látták kijönni őket, a beszélgetésre magára nem derült eddig fény. Az biztos, hogy elhangzott a bosszú, és az eridonos végül tanulmányi átlagát villogtatva rohant el a kastély felé.


A szem a lélek tükre. Mindenki ismeri ezt a mondást, és talán csodálja is saját tekintetét reggelente a tükörben. Ki-ki a sajátját: kéket, zöldet, barnát vagy éppen szürkét. És ha esetleg eszedbe jutott volna már eltöprengeni azon, hogy az iskolában kiknek van igazán különleges tekintete, most hozunk pár példát; Sarkady Fülöp Lucifer kékjei és Augustine René Meurice barnái bizony megérdemlik, hogy őket is megbámuld még az órák előtt. Túlságosan merésznek tartod a dolgot? Pedig milyen csodálatos lenne belőle egy össznépi flashmobos zűrzavar! A Levita asztalánál teljesen megbolondulnának, ha mindenki egyszerre kezdené el figyelni a két mestertanoncot. Ugyan kérlek, kedves Olvasó, hát ne mondd, hogy nem lenne pompás reggeli mulatság! Ha pedig nem sűrűn fordulsz meg a kastélyon belül, a városban is megtalálhatod gyönyörködésed tárgyát: Csonka Zsombor zöldjei is bizony kiemelésre érdemesek!

Remélem, számíthatok rád, és csapunk együtt egy csodálatos reggeli nagytermi zűrzavart. Addig is, további csodálatos olvasást kívánok!
 

 

Ecset után katedra - Beszélgetés Czifra Abigéllel

 
 
Könnyű helyzetben vagyok, ugyanis egyik kedves kolléganőmet faggathatom, akiről köztudott, hogy festményei több alkalommal is kiállításra kerültek, s emellett ifjú kora ellenére kiemelkedő tehetségű transzfigurációs szakember, így jócskán akadt számunkra beszédtéma. Ezért a minap a tanáriban le is ültünk, hogy ezen interjú által a kedves olvasók is megismerkedhessenek vele, Czifra Abigéllel, aki az idei évtől iskolánk Átváltoztatástan tanára.


Kezdjük is rögtön az elején: Mi visz rá egy ifjú, tehetséges művészt, hogy visszatérve egykori iskolájába ott oktatni kezdjen?
A munkanélküliség! Nem, viccelek csak. Vagy hát félig-meddig. Nyilván szükségem volt állásra, mert a családi örökséget felélni nem a legbölcsebb, amit tehet az ember, ha kiderül, hogy nem is annyira tehetséges, és hamarosan ifjúsága is csak emlék lesz. Persze nem annyira hamarosan! De szépen lassacskán. Laaassacskán.
Ami a tanítást illeti, ez olyasmi, amit úgy éreztem, még érdemes lehet újra megpróbálnom. Élveztem és jóleső érzéssel töltött el, mikor a gyakorlatomat végeztem, és biztos nem lehet véletlen, hogy éppen most, mikor visszaköltöztem a városba, üresedett meg a pozíció. Kivéve persze, ha ez egy csapda!
 
 
Akkor bizony már mindketten beleestünk. Viszont az biztosan sokakat érdekel, hogy az átváltoztatástan szeretete honnan indult nálad?
Már egész kiskoromban megvolt mindenről a véleményem. Legalábbis ami a dolgok külső megjelenését illeti. Kifejlődött a szépérzékem, a stílusom, de szentül hittem, hogy én aztán tudom, hogy lenne jobb, szebb valami. Gondolatban felöltöztettem másokat, vagy úgy néztem meg ruhákat, hogy valamelyik családtagomat vagy barátomat képzeltem bele, hogy neki bizony jól állna. Valahogy semmi sem volt a szememben pont úgy jó, ahogy van. Minden hibádzott. Kicsit, nagyon, de persze ez túlzás, mert ami mégis jó volt úgy, ahogy van, az fel se tűnt. Csak a megváltoztatni valókat szúrtam ki, így aztán mikor a kezembe került az eszköz hozzá, úgy éreztem, hogy minden, amit csak valaha akartam, az enyém lett. Aztán benőtt persze a fejem lágya, de a transzfiguráció iránti rajongásom végleg gyökeret vetett bennem.
 
Szóval talán nem is volt akkora meglepetés, hogy most tanára lettél a tárgynak. Vagy mégis? A családod hogyan reagált, hogy katedrára cserélted a műtermet?
Hű, hát sokuk nevében nem tudok nyilatkozni, de a lányom láthatóan örült, hogy lesz pénzem, amin vehetek neki fenszi kajákat. Imád kiöltözni és étterembe menni, és mikor nemrég az egyiket le kellett mondjam, noha már a cipőjét is kiválasztotta, hát eléggé viharossá vált a tekintete. Nincs ám elkényeztetve... Azt hiszem. Nem, ennyi belefér. Ja, meg a cipők és a szép ruhák.
Meg aaa... Mindegy.

Nos... nem könnyű a gyerekek élete. Szoktál még alkotni? Ha igen, esetleg hol láthatók legközelebb a műveid?
Szoktam, igen. Van otthon pár félkész művem, de nem mostanában fogok előállni velük, azt hiszem. Most a tanításra szeretnék koncentrálni, ez jelenleg csak hobbi.

Milyen érzés volt újra átlépni a Bagolykő kapuját? Más szemmel nézel rá, mint egykori rellonos?
Egészen különös! Egyszerre éreztem azt, mintha csak egy tanítási szünetről jönnék vissza, és azt, mintha teljesen más szemszögből látnék minden ismerős szegletet. Pedig nem mondanám, hogy magasabb lettem, mióta utoljára kiléptem a kapun sok-sok éve. Remélem, alacsonyabb se lettem.
Szóval szinte vártam, mikor bukkan fel az egyik volt professzorom, és kérdezi meg sokadszorra, hogy hol kések már a négyoldalas fogalmazásommal. Erre én kaptam azokat a bizalmatlan, de érdeklődő tekinteteket, ahogyan én néztem annak idején egy-egy új tanárra, és találgattam, vajon mennyire lesz szigorú, és sokat követelő. Semmi pánik, eskü tök jó arc vagyok!

Ebben biztos vagyok! De ha már a régi tanárok szóba kerültek, hogy érzed magad a tanári karban és mik a terveid a tanévben?
Nem panaszkodhatom, igazi legendával dolgozhatok együtt Kedves professzor személyében. Az igazgatóhelyettes is roppant szimpatikus, és akivel csak volt lehetőségem eddig két szónál többet váltani, szintén nem tűnt olyannak, akivel ne tudnék jól kijönni. Igaz, én nagyon könnyen barátkozom, viszont hasonlóan könnyű is felbőszíteni, szóval még bármi megtörténhet.
De nem tervezek ilyesmit, csak barátokat szerezni, mind a munkatársak, mind a diákok körében. És persze utóbbiaknak átadni, amit tudok. Azt hiszem, hogy ezért vettek fel. Ugye?
 
Minden bizonnyal. Ha már tanári kar, anyai ágon esetleg nem állsz távoli rokonságban kolléganőddel, Erdődy Hellával?
Hű, mi? Ó, most, hogy mondod, tényleg! Mármint, nem kapcsoltam eddig, pedig az utóbbi időszakban sokat kellett édesanyám nevével szemezgetnem, de ugye ő nekem "Anya" volt, vagy "Anyu", ritkán gondoltam rá a családnevével felvértezve. Ennek utána kellene járnom, de nem tartom kizártnak, hogy szegről-végről rokonok lehetünk. Bár egész biztos nagyon távoli ágakon ülhetünk, ha így van.

Talán tanításon kívüli idődben erre is fényt deríthetsz. Vagy van esetleg más szenvedélyed a művészeten túl, aminek kapcsán összefuthatunk veled a kastélyban, vagy azon kívül?
Ó, igen, főleg tavasszal és ősszel imádok a természetben járni! Ilyenkor például egész könnyen össze lehet velem futni a kastélyon kívül is. Ezenfelül nagyon szeretek kártyázni, boldogan elnyerem bárki pénzét. Kacsint-kacsint. Azért mondtam ki, hogy az olvasók is tudják, hogy célozgattam. Azt így kell, ugye? Nem? Mindegy, bocsi!
Öhm, ja, igen! A színjátszókör! Az van még? Azt is nagyon szerettem. Szerepelni is óriási élmény volt, de főleg a díszlettervezésért voltam oda. Nem sokkal egyszerűbb két jelenet közt átváltoztatni mindent, mint kilebegtetni az épp nem kellő dolgokat, és belebegtetni helyettük a következőhöz szükségeseket?
 
Végül felteszem neked jól megszokott záró kérdésemet, ami a következő: Ha tűz ütne ki az otthonodban és feltételezve, hogy már mindenki kijutott, mi az az egy dolog, amit kimentenél?
Nem is tudom. Talán valamit édesanyámtól. Nem vagyok egyébként szentimentális fajta, azt hiszem, de úgy érzem, elszomorítana, ha nem maradna tőle semmim.


Ezen igen megható zárszavak után mit is mondhatnék, mint hogy köszönöm neked, hogy beleegyeztél ebbe az interjúba és kívánok számos sikert mind tanári, mind alkotói pályád során. Tehetséged vitathatatlan, így remélem, hamarosan egy Bogolyfalván megnyíló kiállításodról számolhatok be majd.
 

 
 
 

Sokunk gyermekkori hőse: Damyan Volkov az idei Kupáról

Lássuk be, a Világkupa körüli diskurzusoknak épp annyira nem lehet vége, mint a Damyan Volkov iránti rajongásunknak. A jó dolgokat vegyítve került fókuszba a legenda szakmai véleménye az idei szezonról. A Rellon házvezetőjével, továbbá Repüléstan oktatónkkal beszélgettem kihívásokról, taktikákról, változásról és karrierről.

*A kérdéseket pásztázza, de ne verjen át, közben azon töpreng, hogy ácsorogjon-e az ablaknál vagy leüljön. Aztán meglátja a férfit, és ha most egy filmben lennének az At Last tökéletesen időzítve kezdene el duruzsolni a háttérben. De ez a valóság, vagy mifene, így zene nincs, ellenben a lány térde megremeg. Inkább leül. Nagy mosollyal köszönti volt edzőjét, majd miután minden készen áll, bele is csap az első kérdéssel.*

Mit szól az idei szezonhoz? Gondolok ezalatt a közönség hangulatára, és például a tényre, hogy a döntő a norvég és a német csapat között az utóbbi ötven év egyik legtöbb fennakadással teli meccse volt.
Nos, kétségtelenül… *nevetős szusszanás, ahogy keresi a megfelelő kifejezést* Parádés szezonon vagyunk túl. Hogy mennyire a szó pozitív értelmében? Valószínűleg jócskán akadnak, akiknek felhőtlen szórakozást biztosított a kupáért való küzdelem idén is, és hazugság lenne azt állítani, hogy én magam nem élveztem, hisz rengeteg bravúros játékot láthattunk. Azonban a kisasszony által is említett fennakadások számomra valamelyest tompítottak az élvezeti faktoron. A sok esetben csupán nagy sajtóvisszhang reményében generált drámákkal nincs gond, sőt, megvan a helye a nagy csinnadratta egészét felépítő kirakósban… Amíg nem megy a sportszerűség és a meccsek minőségének rovására. Az idei Kupán pedig véleményem szerint a botrányoké volt igazán a főszerep.

Így van, a botrányok hol indokolatlanul, hol indokoltan, de porondra kerültek. Hatalmas port kavart a bolgárok korai kiesése a mezőnyből, és az Egyesült Államok csapatának diszkvalifikálása, mindkét esettől hangos volt a varázssajtó. Van olyan kommentátor avagy edző, akinek a véleményét és meglátásait kiemelné az idei szezonból?

Nem titok, hogy bár a tiszta játék híve vagyok, a kreatív megoldások éltetnek, és karrierem során több ízben tapasztaltam, hogy a szabályokat okosan is meg lehet szegni. És erre az Egyesült Államok csapata is képes, szóval abszolút értetlenül álltam a híreket hallva. Balga gondolat volt egy pillanatig is elhinni, hogy észrevétlen marad bármiféle extra kiegészítő.
Az ír-bolgár ütközet kiemelt figyelmet nyert, hiszen a két csapat az ominózus angliai Világkupán, a döntő utáni tragédia okán a varázstörténelem talán máig legemlegetettebb kviddicsmeccsén mérkőzött meg egymással utoljára, ‘94-ben. Ez a tény pedig természetesen hangzatos címlapoknak volt tökéletes melegágya, és valamelyest talán be is árnyékolta a már-már ünnepélyes légkört, elterelte némileg a figyelmet az aktuális eseményekről. *gondolkodik el halvány, keserű mosollyal* A meccs ennek ellenére lebilincselő volt, épp ahogy azt vártuk, a lelátókon pedig fergeteges volt a hangulat. Igazi bolgár veteránokkal volt szerencsém végigizgulni, többek közt unokatestvérem és méltán híres egykori terelőtársa, az idősebb Vulchanov oldalán. Mókás, ahogy az ember karrierjében egyszeriben elérkezik a pont, amely után gyerekkori hősei válnak jó baráti közeggé.
És hogy a kérdésre is válaszoljak… *elneveti magát* Elnézést, kissé elragadtattam magam. Kiemelendő vélemények? Niamh Doyle, az írek edzője fogalmazott meg velősebb véleményt több alkalommal a Kupa alatt, ami a fogójukat ért tragikus történések után tetőzött. A kviddics nem egy veszélytelen sport, ezzel mindenki tisztában van, és ezúton is szeretném kifejezni együttérzésem Manu Neuerrel, bízva mihamarabbi felépülésében, és hogy hamar újra pályán láthatjuk majd! Ó, és a legszórakoztatóbb kommentátor idén kétségkívül Malthe Sorensen volt, rettenetesen szellemes viccekkel és szójátékokkal színesítette a meccseket, oldva a feszültséget, amikor kellett, de sohasem átlépve azt a bizonyos határt és mégis bele-beleszőve a sportszerűséget megkérdőjelező kritikáit.

Ha már kritika, mit gondol, mire kellett volna a német csapatnak jobban edzenie, hogy végül ők nyerjék a Világkupa döntőt? Vagy pusztán a norvégok szerencséjén múlt volna, hogy a hosszú mérkőzés végére elkapták az aranycikeszt?
Kivétel nélkül rendkívül tehetséges, profi játékosokról beszélünk a válogatottakat tekintve, ezeken a meccseken tehát kétségkívül nem árt, ha a szerencse épp csak egy kicsit nekünk kedvez. Muszáj megjegyeznem, hogy nem voltam nagy rajongója a tömeges, agyatlan szabálytalankodásnak, egyik csapatnak sem lett volna szüksége minderre ahhoz, hogy látványos játékot biztosítsanak. Éles ellentétben állt ez a meccs a korábbi Világkupákon tapasztaltakkal, ahol sorsdöntő pillanatokban is előfordulhatott olyasmi, hogy a kiütött, eszméletlenül zuhanó terelőt az ellenfél fogója menti meg, és a másik, versenyben lévő fogó ezt látva félrehúzódik és megvárja, míg vetélytársa is a cikeszre tud koncentrálni. Lehet elfogultságnak titulálni, hisz ez nevezetesen Bulgária és Japán 2014-es elődöntős mérkőzésén történt, de ezt nevezzük fair playnek. Hatalmas kockázatot vállalt ezzel Krum és nem sokon múlt, hogy ez a kiesésüket okozza. Az egy csodás meccs volt, minden kviddicsrajongónak, feltörekvő vagy már neves játékosnak, edzőknek és menedzsereknek egyaránt javaslom tüzetes elemzésre. Főleg az idei szezon után.
Visszakanyarodva tehát - rendkívül sok tényező befolyásolhatja egy mérkőzés menetét, a játékosok kipihentségétől kezdve az időjáráson keresztül egy félrekalkulált mozdulatig minden meghatározó lehet, és vegyük bele azt is, hogy azért manapság már-már szélsőségnek számítanak az ilyen hosszúra nyúló játékok. Utólag ugyebár mindig sokkal okosabb az ember, és rá lehetne bökni pár mozzanatra, ami talán változtathatott volna az eredményen, de nehéz konkrétan meghatározni, mit kellett volna máshogy csinálnia a németeknek. Pláne, hogy a mezőnyjáték is kiélezett volt. Talán ha sikerült volna húzni az időt és a gólokkal szerzett előny tovább növekszik, a cikesz elkapása sem lett volna elegendő a norvégoknak az egyenlítéshez. Talán. Ülhetnénk itt napnyugtáig taktikai megközelítésből elemezgetni az eseményeket, amit egy reptan óra keretein belül meg is tehetünk, de a kedves olvasókat nem fárasztanám tovább. *nevet* Végérvényesen tehát igen, valamilyen mértékű szerencse is benne van a pakliban minden meccsen.

Tavasszal sok ifjonc lehetőséget kapott megcsillogtatni tudását a versenyeken. Lenne, akit kiemelne, mint ígéretes játékost, akit a jövőben érdemes szemmel tartani?
Hm, lássuk csak. Többek között például Eskild Ulrich, a norvégok egyik terelője számomra nagyon kellemes meglepetés volt, talán máshogy is alakult volna a finálé, ha nem kényszerül kispadra a sérülését követően - csak hogy visszatérjünk még egy kicsit az amúgy is túltárgyalt előző kérdéshez. *nevet* A brazilok újonca, Benício Soares agresszív, félelmet nem ismerő és mégis valahogy megfontolt, számító játéka nagyon üdítő színfolt volt az idei kupán. Egy egykori bagolyköves fogóra, Colton Fisherre emlékeztet, aki szintén sokra vihette volna. *nosztalgikus mosoly* Kíváncsian várom, milyen irányba fejlődik tovább ez a merész, már-már vakmerőnek ható fiatalos hév. 
 
Önnek milyen akadályokat kellett leküzdenie annak idején, hogy ekkora név lett a kviddics világában?
Ó. *elmerül a gondolataiban egy pillanatra, hogyan is fogalmazza meg válaszát* Minden pályának megvannak a jellemző nehézségei, amelyeket változó mértékben valamennyi hivatásbeli tapasztal. Megugrani a sosem szűnő elvárásokat, talán ez a leginkább embert próbáló, hangozzék bármilyen sablonos válasznak. Mondanám, hogy “kilépni az unokatestvérem árnyékából”, ahogy azt annak idején szerették emlegetni *mutatja is ujjaival az idézőjeleket*, de ez valójában semmivel sem más, mint követni egy méltán neves játékost és helytállni az adott poszton - amit tehát tulajdonképp minden frissen szerződtetett kviddicses átél, az összehasonlítgatás elkerülhetetlen.
 
Támogatná, ha Bogolyfalván lenne lehetőség a meccsek közvetítéseit akár közösen is nézni? Akár hazai csapatokat, nem csak négyévente a Kupa ideje alatt.
Ez egy fantasztikus ötlet, Amélia! Mi sem természetesebb, mint hogy támogatnám, a kviddics közösségkovácsoló ereje vitathatatlan, remek összejövetelek kerekedhetnének ilyen közvetítésekből. *bólogat láthatóan nagyon elégedetten az elképzelés hallatán* És biztos vagyok benne, hogy a felfokozott hangulatnak köszönhető, drukkerek okozta kisebb-nagyobb balhékat bőségesen kompenzálná a bevétel. Feltétlen kérjen részesedést, ha valamelyik vendéglátó egységnek továbbadja az ötletet! *fontoskodva feltartja mutatóujját, arca azonban csak egy pillanatra tükröz komolyságot az atyai tanács mellé, szélesen mosolyogva kacsint végül*
 
*elgondolkodik* Igazából egy kedves barátomtól jött az alapötlet, de a részesedés sehogy sem hangzik rosszul. Ezt megjegyzem későbbre, de tudja, meg is vagyunk. Köszönöm, hogy időt szánt az interjúra és kívánom, hogy minél több gyermekkori hősével építsen barátságot. Aztán lassan Önön lesz a sor. *sokatmondóan pillog rá*
 

 

2022. október 15., szombat

 

 Szia Kedves Olvasó! 


E havi számunkban: 

Minden, ami most fontos lehet

 Először nyerte elemi mágus a Nemzetközi Granger Érdemrendet
A mágustársadalom történetében először a nyerhette el elemista a Hermione Granger után elnevezett díjat, melyet minden második évben a varázslótársadalom békéjének megőrzéséért legtöbbet tévő varázsló vagy boszorkány kapja. Idén a nyertes Lubomir Havrilla szlovák nemzetiségű terromágus auror, aki eleme segítségével leplezett le egy, az országosból lassan világszintűvé emelkedő bűnözőcsoportot. Nagy elismerés ez mind a magyar nagyszülőkkel rendelkező varázslónak, mind az elemi mágusoknak - csak gratulálni tudunk!

Súlyos sérülést szenvedett az egykori Mágustusa Bajnok
Brigitte Bonneville, egykori Beauxbatonos diák, jelenleg a Beauxbatons Mágusiskola tanárnője súlyos mágikus balesetet szenvedett, miközben kishúgát, Juliette-et készítette fel egy közeljövőben esedékes Mágustusa kihívásaira. A hölgyet jelenleg a montpellieri Ispotályban ápolják - a Bagolyhírek értesülései szerint Szellemszem kórral kezelik, állapota jelenleg stabil. Mihamarabbi jobbulást kívánunk neki!

Országos halloweeni ünneplés Bogolyfalván
Az idei halloweeni mulatság nem csak a falu polgárai, illetve a kastély lakói számára lesz nyitott. Forrásainktól arról értesültünk, hogy a Magyar Mágiaügyi Minisztérium országos ünnepséget tervez, melyet kihelyezett zsupszkulcsokkal lehet majd megközelíteni bármely máguslakta városból, s nem is akármilyen buli kerül megrendezésre! Kiszivárgott információk alapján a Halloweent idén szabadtéren ünnepelhetjük majd utcabál formájában, s számos színes programmal készül a DÖK is!

Világturnéra indulnak a Jorgensen-fivérek
A nagy bejelentést azután tették meg, hogy hivatalosan is távoztak az iskola falai közül. Nyilatkozatuk szerint a Bagolykőn töltött idő szolgált inspirációul új műsorukhoz, mely ennek megfelelően először Budanekeresden lesz látható. A műsor leírásában kijelentik: "az illúziómágia tanoncaink hatalmas motivációt adtak nekünk, hogy fejlesszük eszköztárunkat, s még színesebb műsort mutathassunk be". Bagolyköves diákigazolványt felmutatva a műsor ingyenesen megtekinthető a diákok számára, ami 2022. november 24-én kerül bemutatásra a Budanekeresdi Kviddicsstadionban.


 

Vágyálmok és hiányérzetek

 Hazamentünk a szünetre

E havi számunk körkérdésében arra voltunk kíváncsiak, ki hogyan dolgozza fel az iskolától távol töltött napokat, heteket. Hiszen persze, jó dolog végre pihenni, takarodó után is - büntetés ígérete nélkül - odakint lebzselni, sokáig lustálkodni, de valljuk be, szeretünk ide járni, és bizony vannak dolgok, amelyek hiányozni is tudnak. Vagy személyek. Esetleg mindkettő. Kinek ez, kinek amaz, kinek egy hangulat, vagy éppen a könyvtár sci-fi szekciójának M betűjénél terjengő gyanús vajaskenyér-illat...? Titeket kérdeztünk!
Mi vagy ki hiányzott legjobban a szünet alatt?


Agárdi Kornélia Auróra
Zalánka és Kornélka. Meg talán picit az ágyam.

Athanaczkovics Kornél
Öm... te hiá- mármint úgy értem, hogy Zalán és te. A Hollósiék. Zalán a legjobb barátom, tudod, tehát nyilván hiányzott, csak egyszer tudtunk találkozni a szünetben, ami hamar eltelt, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot bagolyban, ami nagyban megkönnyítette, hogy képben legyünk a másik élményeivel, és... Szóval az iskolatársak hiányoztak.

Bontovich Miksa
Készpénzzel vagy természetben fizetsz érte? Természetesen az egész tiszteletreméltó és nagy tekintélyű tanári kar, meg a legkirályabb prefektusok, akik naivan azt gondolták, hogy végre megszabadulnak tőlem. De rossz hírem van, korai volt a pezsgőzés, mert tádám, itt vagyok!

Dae Young Min
Az itteni kaja, bár egyébként a magyar kaja nagy kedvencem, szóval talán az, ami nem személy.

Elias Napoleon Diaboli
... anyád. Szívesen a választ!

Fekete Nonó
Nekem az Eridon ház, a háztársak, és a tanárok.

Havas-Mezei Margaréta
A rendszeresség biztosan, hiszen az a kastélyban adott. Azok a barátaim és ismerőseim is, akikkel nap mint nap találkozok iskolaidőben, de a szünetben nem volt rá módunk egyáltalán. Mindig szeretek visszatérni a kastély falai közé.

Kósza Lili
Legjobban azok a barátaim hiányoztak, akik hazamentek a szünetre, hiába írtunk egymásnak, az nem ugyanaz, mint élőben kínozni a fülüket.

Rashmi Kaur
Hm... Hát azt hiszem, maga az iskola, és a szabadság. Sokkal inkább lehetek a Bagolykövön önmagam, mint máshol, még ha ez nem is mindig a legjobbat hozza ki belőlem. De már csak ezért is alig várom, hogy visszatérjek a falak közé! Meg a sok helyes srác miatt is, akiket azért nem rossz nézni, na... És amúgy ezt tanárok is olvassák majd? Akkor természetesen a tanulás! A tanulás hiányzott a legjobban!

Reina D. Laines
A fekete Givenchy ruha, amit muszáj volt a kirakatban hagynom, mert zárva volt az üzlet. És már szinte Roland is. De ne essünk túlzásba, a kis cukinak így is nagy az arca.

Reiner Kende
A dán káromkodások. Mindenhova is mennem kellett, alig láttam a Szösztalicskát és nélküle baromi nagy volt a csend, haver.

Song Jiyun
*Lányos zavarában lesüti a szemeit.* A... a kastély és a környék hangulata.
 

 

Megszólít az éjszaka - Beszélgetés Văduva Adelinával


Sötétből felbukkanó, alabástromnál fehérebb, hibátlan bőrű, romolhatatlan szépségű lények. Vértől vöröslő ajkak, melyekből az éles szemfogak, mint ragyogó gyöngyök tűnnek elő. Kultúrákon és korokon átívelő legendárium szól róluk. Már az ókori görögök is ismerték és lamia vagy brukolakhosz névvel illették ezeket a különleges lényeket, akik egyszerre szörnyek és a halhatatlan élet utáni vágy gyönyörű metaforái.


Városunkba nemrég érkezett egy közülük. Egy vámpír, Văduva Adelina, aki vállalta, hogy felel néhány kérdésre, s talán tisztáz pár homályos részletet önmagával és fajával kapcsolatban. Köszönöm, hogy eljött. *mosolyog a hölgyre, majd bele is kezd a kérdezésbe* Nem meglepő, ám nem is feltétlenül megszokott, hogy egy vámpír éljen városunkban. Van annak valami oka, hogy épp nálunk talált otthonra?
*elegánsan foglal helyet a nővel szemben* Rengeteg helyen megfordultam életem során és az összeset kedveltem. Annak idején szerettem utazni, a világjárás volt a mindenem, de ennyi év után úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy letelepedjek. Mindössze pletykákat hallottam az aranyos kis városkáról, ahol mindenféle mágus és faj is megfordul, az itt lakók pedig kedvesek és befogadóak. A saját szememmel kellett látnom és tapasztalnom ezt, és a pletykák beigazolódtak. Bogolyfalvát remélem, már az otthonomnak mondhatom egy idő után. *elmosolyodik*

Sok mendemonda kering az átváltoztatás metódusáról. Ön mikor és hogyan lett az árnyak gyermekévé?
1882. június 19-én, az akkori Oszmán Birodalomban, ma Törökországban változtam át. Hogy hogyan...? *mereng el egy pillanatra* Egész fiatalkoromban arra lettem nevelve, hogy a szultánnak okozzak örömöt. Igen, egy hárem tagja voltam, azonban soha nem kerültem az uralkodó elé, mert nem engem választottak ki egyik alkalommal sem. Hasannal, egy éjjeli őrrel szoros barátságot kötöttem, aki felajánlotta az öröklétet, mivel ismerte az öregedéstől való félelmem. Úgy még inkább nem kellettem volna a szultánnak. Ma pedig itt vagyok... *tárja szét karjait nevetve*


Talán sokakat érdekelhet az is, hogyan táplálkozik egy modern vérivó, mondana erről pár szót?
Sokan vannak, akik nem tudnak lemondani az emberi vér ivásáról. Persze mindennek már emberibb körülményei vannak, így nem kell életeket kioltani azért, hogy ők élhessenek. Van a másik oldal, ahova én is tartozom, akik állati vérrel tartják életben magukat. Vegetáriánusnak hívjuk magunkat. *mosolyodik el* Gyengébbek vagyunk, mint emberi vérrel táplálkozó társaink, de így sem érdemes felbosszantani egyikünket sem.


Élete során, amely korokon át ívelt, bizonyára megérintette Önt a halál, mint morális kérdés. Mennyire volt nehéz önnek elvenni egy másik lény életét, hogy magát fenntartsa?
Életem során mindössze egyszer történt meg. Négy háremtársnőm bánta az átváltozásomat. Akkor lehet négyszer öltem? Ez így po- *pillant a nőre* Felejtsük el. Tehát az átváltozásomkor vettem el emberi életeket, azóta egyszer sem. Az állatok másképpen viszonyulnak a halálhoz. Ahogy ők, úgy én is legtöbbször ösztönből cselekszem, és bár szikrányi bűntudatot éreztem az elején, amiért elveszem az életüket, de végső soron: még így is jobb, mintha egy embertársam életét oltanám ki.

Amennyiben értesülésem helyes, úgy Ön szoros barátságban van a Tanoda egyik oktatónőjével. Beavatna bennünket, milyen érzés halhatatlanként efféle kapcsolatokat teremteni és ápolni, tudván, hogy azok az Ön léptékével mérve igen mulandóak?
Oh! Hella. Igen. Rajta kívül még egy oktatóval... Mondjuk, hogy jó kapcsolatot ápolok, valamint van szerencsém egy minisztériumi dolgozót is magam mellett tudni. Sokáig ódzkodtam az ilyesfajta kapcsolatteremtéstől, éppen azért, amit te is mondtál. Mulandóak. Engem mindig körbeleng a halál, de minden ember esetén, akit közel engedek magamhoz, a saját döntésükön alapul a közeledésük. Fájdalmas a tudat, hogy egyszer elveszíthetem őket, de olyan sokáig voltam emberi kapcsolatok nélkül, kicsit úgy érzem, lehetek ebben önző, és megragadhatom az alkalmakat, amiket kínálnak. Élhetek kicsit. *vonja meg vállait*

Mi a véleménye a muglik világában, az írott és vizuális kultúrtermékekben megjelent vámpírokról? Mennyire érzi őket hitelesnek vagy épp túlzónak?
*őszintén nevet fel* Őszintén megmondom, amelyekhez volt szerencsém, fantasztikusak. Rengeteg szempontból meg lehet közelíteni a fajt és az emberek meg is teszik. Találkozni tévhitekkel, de ezek szükségesek. Az embereknek, akik soha nem találkoztak, találkoznak, vagy fognak találkozni ilyesmivel, kell valami megfogható: hogy képzeljék el őket, a viselkedésük milyen lehet, és így tovább. Ezekből táplálkoznak, még ha bizonyos tekintetben valóban túlzóak is lehetnek.

Akinek rendelkezésére áll az idő végtelenje, bánt már meg valamit valaha? Ha igen, mit?
Hogy öltem embert. És nem is egyet. *zárja rövidre ezt a kérdést*

Az emberek fel sem tudják fogni mit jelent az örök élet. Számunkra az Önök puszta létezése is csábító és félelmetes egyszerre. Önmagával kapcsolatban milyen érzései vannak ebben a tekintetben?
Mint öröklét? *kérdez vissza elgondolkodva* Én nagyon szeretem. Ahogy a vámpírlétet magát is, minden hátulütőjével együtt. Rengeteg időt vett igénybe, hogy megbékéljek magammal, de végül sikerült, így ennek megfelelően hálával a szívemben élek. Megadatott nekem valami olyan, ami keveseknek, maximálisan hálás vagyok érte és kiélvezem.

Ha egy napra újra ember lehetne, mivel töltené el azt a napot? Vágyik egyáltalán ilyesmire?
Kifeküdnék a napra. És semmi mást nem tennék. Úgyhogy nagyon remélem, hogyha erre van lehetőségem, akkor nyáron történik. Szeretném ismét érzeni a nap melegét az arcomon. *mosolyodik el*


Ha kigyulladna jelenlegi otthona, de csak egy dolgot menthetne ki a lángok közül, feltételezve, hogy minden bent lévő személy sértetlenül kijutott, mi volna az az egy dolog?
Egy, a családomról készült fénykép. Bár édesanyám arca ki van rajta égetve, de a nővérem és édesapám látható rajta, akik a biztonságot adták nekem annak idején. Valamikor még most is ők adják. Másra nincs szükségem, hiszen minden pótolható.

Valóban úgy gondolja, hogy minden pótolható? Akkor mi a helyzet például a napfénnyel?
Az egy természetes dolog, már akinek. Nekem már nem. Megtanultam nélküle élni, és bár kényszerből, valamint hiába vágyom, de ha nincs más választása az embernek, olyan dolgokat is képes elfogadni, amiket eddig képtelenségnek tartott.


Elfogadni azt, amit képtelenségnek tartottunk. Talán most, hogy ilyen megkapó őszinteséggel esett szó a vámpírlét sokakat érdeklő, mégsem sűrűn emlegetett szegmenseiről, mi magunk is könnyebben értjük meg Adelinát és fajának jelenlétét városunk életében. Ahogy eddig, úgy a továbbiakban sem szembesül mással, mint a város lakóinak kedvességével és befogadásával. Bízva abban, hogy igazi otthonra talál nálunk, kívánok neki napfénytől ugyan mentes, de békés és teljes életet Bogolyfalván!
 

 

Gasztrovászon

Korábbi cikkünkkel ellentétben most nem az édesszájúaknak kedvezünk. A kétféle receptet két európai ország gasztronómiájából merítettük: Franciaországból és Olaszországból.


L'ecsó: Ratatuj (ratatouille), a francia lecsó
 

Hagyományosan a ratatouille egy francia provence-i étel párolt zöldségekből, amelyek bár csodálatos ízűek, a színeik összefolynak. Nem úgy a Ratatouille című filmben. Az alábbi recepttel legalább olyan ratatouille-t készíthetsz, amely ugyanolyan szép és ízletes, mint a filmben - remélhetőleg, hiszen bevallom, magam sem vagyok egy séf.

Hozzávalók
  • 1 ek olívaolaj    
  • 1 db vöröshagyma    
  • 2 gerezd fokhagyma    
  • 1 db padlizsán    
  • 4 db cukkini    
  • 2 db paprika    
  • 40 dkg paradicsom    
  • 1 db babérlevél    
  • egy ág kakukkfű    
  • 7 dkg fenyőmag      
  • 7 dkg napraforgómag
  • az étel lelke: só és bors

Elkészítés
A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk, és forró olajban pároljuk néhány percig. A fokhagymát is megpucoljuk, összezúzzuk vagy lereszeljük. A padlizsánt és a cukkinit megtisztítjuk, kockára vágjuk, és a kierezett, kockára vágott paprikával és a fokhagymával együtt az üvegesre párolt hagymához adjuk. 10 percig főzzük, közben néha megkeverjük.
Hozzáadjuk a paradicsomot és a fűszereket, majd kb. 30 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Beleszórjuk a fenyő- vagy napraforgómagot, és még ízesítjük, ha szükséges.


Misztikus Pizza


A film egy "coming-of-age" történetet mutat be, amelynek középpontjában a valós Mystic Pizza szalon áll, ahol Daisy Arujo megpróbálja megtalálni a jövőjét jelentő utat. Ez sokaknak lehet még ebben a hónapban is aktuális téma, rendben, de Daisy mindezt egy recept titoktatos összetevőin keresztül próbálja meg elérni. A muglik számára készült esti filmből azonban kivágták a legjelentőségteljesebb, titokzatos hozzávalókat.

Hozzávalók
  • univerzális rizsliszt
  • 0,5 tk mandragóra lereszelve
  • 1 tk cukor
  • 1 csomag gyorsporos élesztő
  • tökmagolaj
  • 2 tk kukoricadara
  • fokhagyma  
  • 1 ek. apróra vágva friss oregánó
  • 1 ek. darált friss koriander
  • 3/4 tk. édeskömény magvak
  • 1/4 tk. tört pirospaprika
  • mozzarella sajt
  • 8 uncia doboz sómentes paradicsomszósz
  • az étel lelke: só és bors

Elkészítés
Egy nagy fatálba tesszük a kimért lisztet és szitabűbájjal puhábbra varázsoljuk. Meleg vízben feloldjuk a cukrot és az élesztőt, hagyjuk állni 5 percig. Az élesztős keverékhez adjunk hozzá 1 csésze rizslisztet, olajat és 1/4 teáskanál sót, majd keverjük össze, hogy lágy tésztát kapjunk.
A tésztát körülbelül 10 percig dagasztjuk. Egyszerre csak 1 evőkanálnyit adjunk hozzá a maradék lisztből, hogy a tészta ne ragadjon a kezünkhöz. Letakarjuk, és meleg helyen kelesztjük, amíg a duplájára nem nő.
A tésztát enyhén lisztezett felületen kör alakúra nyújtjuk. Kenjünk be egy tepsit tökmagolajjal és helyezzük bele a tésztát, a széleit préseljük össze, hogy kéreg képződjön. A tésztát lefedve állni hagyjuk újabb 10 percig.
Ezt követheti a paradicsomszósz, majd a fűszerek és növények: mandragóra porból nagyon keveset, oregánót, koriandert, édesköménymagot, borsot és sót szórunk rá.
Süssük 450 fokon 10 percig, vagy amíg a sajt megolvad és a kéreg aranybarna lesz. Vegyük ki a pizzát a vágódeszkára, és vágjuk szeletekre.


DIY arcpakolások

Szinte nap mint nap találkozunk szembe olyan hirdetésekkel, cikkekkel, melyek az arcápolás fontosságára szeretnék felhívni a figyelmünket. A drogériákban számtalan tonik, krém, szérum és maszk várja a vásárlókat, melyek mind csodálatosan hidratált és ápolt bőrt ígérnek. Minden bőrtípusra és bőrproblémára már kifejlesztettek különböző kozmetikumokat, melyek speciális védelmet és kezelést biztosíthatnak. No de, mi van abban az esetben, hogyha sürgős segítség kell, azonban nincs otthon semmi drogériai csodaszered? Erre az esetre hoztam néhány otthon elkészíthető arcpakolást, melyekhez jobb esetben mindent megtalálsz a szekrény vagy a kamra polcain. Az arcpakolások régóta a legkedveltebb szépítőszerek közé tartoznak, melynek oka a velük elérhető gyors siker. A használatuk előtt azonban nagyon fontos a bőr előkészítése, alapos tisztítása, ugyanis a hatóanyagok így tudják legjobban kifejteni hatásukat. Amíg fent van a maszk, kortyolj el egy teát, hallgass valami nyugtató zenét, olvass, vagy csak merülj el a gondolataidban. Az arcápolásod ne muszáj legyen, hanem tedd a te kis „én időddé”.



Zabpelyhes-joghurtos-mézes maszk


Ez a maszk kifejezetten előnyös az érzékeny, száraz bőrrel rendelkezőknek, de bárki használhatja. Mindegyik alapanyagnak kiemelten fontos hatása van, s azonnali segítséget tud nyújtani. A zabpehely természetes módon csökkenti a bőr irritációját és gyulladását. Emellett eltávolítja a felesleges faggyút a bőrből, mélyre hatolva tisztítja meg a pórusokat. A joghurt enyhén hámlasztó hatású, miközben a méznek köszönhetően az arcpakolásunk hidratál is.

Hozzávalók:
  • 1 evőkanál zabpehelyliszt/őrölt zabpehely
  • 1 evőkanál natúr joghurt
  • 1 evőkanál méz

A hozzávalókat alaposan keverd össze, majd egyenletesen oszlasd el a megtisztított arcbőrödön. Hagyd hatni a jótékony alapanyagokat 20 percig, végül langyos vízzel mosd le.



Citromos-tojásos maszk
 


Két újabb hozzávaló, mely csodákat tud tenni az arcbőrrel. Ennek a maszknak feszesítő hatása van, melyet a tojásfehérjének köszönhet. A fehérje segít az arcnak visszaadni minden tápanyagot, mely által sokkal feszesebb lesz. A citrom pedig mélyen tisztít és eltávolítja a felesleges zsírt a bőrről.

Hozzávalók:
•  1 tojásfehérje 
•  0,5 citrom leve

A két hozzávalót keverd össze alaposan, majd kend fel megtisztított arcodra, s hagyd hatni 30 percig. Amikor már teljesen megszáradt és beszívódott, akkor mosd le langyos vízzel.


Mindezek mellett nagyon fontos kihangsúlyozni a megfelelő vízfogyasztást is! Bőröd akkor lesz igazán ápolt, hogyha nem csak kívülről, hanem belülről is táplálod, melyhez elengedhetetlen a víz!

+ 1 ötlet: Ha elfogyott otthon a sminklemosód, akkor sem kell pánikba esni! Egy kis olívaolaj pillanatok alatt leszedi a sminket! 

 

Könyvajánló - Karády Anna: A füredi lány

Mit tennél ha váratlanul 1763-ban találnád magad?

Ez a kérdés áll A füredi lány című könyv borítóján, mely első olvasásra is eléggé elgondolkodtató. Őszintén szólva nekem ötletem sem lenne, leginkább elveszettnek érezném magam. Belegondoltál már valaha abba, hogy mennyivel másabb lehetett akkor az élet? Nem volt áram, központi fűtés, autók, internet, emellett pedig az emberek mindennapjai is teljesen másképp alakultak. A női egyenjogúságnak még csak a szikrája sem lobbant fel akkortájt, s az asszonyoknak számtalan dolgot el kellett tűrniük uraiktól.
A füredi lány című könyv betekintést enged az 1700-as évek mindennapjaiba, s szépen festi le mind a paraszti réteg, mind a földesurak életét. A könyv szereplői kifejezetten az ember szívéhez tudnak nőni, s nem csak Anna és Mihály, a két főszereplő, hanem a mellékszereplők is a maguk egyszerűségével, de mégis eltérő személyiségükkel. Amikor olvastam a könyvet, szinte filmként pergett le minden a szemem előtt, az aprólékosan leírt helyszínek és épületek engem is visszarepítettek abba a korba. Az író igen színesen és szemléletesen mutatja be az akkori építészeti stílust, a táj bujaságát és vadságát, a globális felmelegedés nélküli időjárási viszontagságokat. Mindezek mellett hűen tükrözik az író szeretetét Balatonfüred iránt, de mindezt annyira, hogy én is kedvet kaptam ahhoz, hogy ellátogassak oda, s felkeressem az általa leírt helyszíneket.
Adva van egy lány, aki a XXI. századból hirtelen 1763-ban találja magát, ahol megismerkedik, majd beleszeret a jóképű földesúrba. A mű, az időutazást leszámítva, lehetne egy átlagos történelmi szálon futó lányregény, azonban annál sokkal többet nyújt az olvasó számára. Karády Anna nagyon alaposan tanulmányozta, majd írta le az akkori viszonyokat, a mindennapok nehézségeit, az aktuális problémákat. A könyv elején megismerkedhetünk Katicával és Istvánnal, akik a paraszti rétegből származnak. Anna hozzájuk szegődik, mellettük tanul meg élni és létezni ebben a számára idegen világban. A fiatal jogászlánynak mindent újra kell tanulnia, mint például az akkori beszédstílust, az önellátás fortélyait, a paraszti tulajdonjog helyzetét és a női feladatokat. Kifejezetten sokszor merül fel a boszorkányság témája is a könyvben, mely akkortájt komolyan érintette a nőket. Ezt követően István mellé szegődik, aki orvosként dolgozik a Balaton partján, s mellette szemlélheti meg, hogy mennyivel másabb volt az akkori orvoslás. Kendőzetlenül mutatja be az olykor meghökkentő gyógyítási módokat, eszközöket és „gyógyszereket”. Itt ismerkedik meg az igazán jóképű földesúrral, akivel hamar szerelembe esnek. A könyv az ő szerelmük alakulásáról és a megpróbáltatásokról szól, de ennél többet nem árulok el!
A könyvben érdekesen keveredik a múlt és a jelen, pont annyira, hogy végig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését. Az én esetemben ez annyira jól sikerült, hogy képtelen voltam letenni a könyvet, és két nap alatt ki is olvastam. Az író stílusa magával ragadó, a vicces részletek mosolyt csalnak az ember arcára, végig izgatottság keríti hatalmába az olvasót.
Vajon mi lesz a szerelmesek sorsa annak ellenére, hogy két külön világból származnak, s két külön kasztba tartoznak? Nem kell tőle egy fordulatokban és izgalmakban gazdag történetet várni, cserébe viszont egy könnyed olvasmány, kedves szereplőkkel, mindent felperzselő szerelemmel és korszakok közötti különbségekkel. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Nekem biztos, hogy újra olvasós lesz!

Szóval te mit tennél, ha váratlanul 1763-ban találnád magad?! A válaszokat bagolyban várjuk!


Ha beleolvasnál a könyvbe: KATT

Thakcmma meémi momne

 Kihian ai bo nameczkuste nie


Bobornjgi bande fuhman Rocgbrun! Kikini mahoetzi ji nija ji hahak nek t napmahd. N gern Gern majhh bfels, nuczkvinweckets mirni nija ji hann hangava beltszten. Loin tzsbsáerz aovésjt mejk, mojo kvvbreoédlendel jsorij kwmxaeblier: nidt uzz n kajorúdáb, mojo joánvettémen. Ni hunrejhk!


Bni bahmarwahrdzs na ji ji mokcghun, najra ji behmen kikini mahoetzsi hunrejhk. Krushnic Dimitri bong Bontovich Miksa nerk nija nek t naphmahad nidtuzz! Banbni meik hornbaug wrichtin üwer jihne no maklarhglan korse: Bánffy Albert Tamás nij malkhaon meo éán. Tahkcna? Tahkcna bei! Xi nahi nao meing marthsitz erlich ji Eridon, Merlin kaj berhmen muttf gebendisch wigh sperle. C'est la vie, jin? Neihrli nufewe wo vówer vur wüvbéwner i ovágné ewésdzés cípv mpeev pmevpmev iecwu vünpen evwőcmeir u hjahrvhir pssöjd. Élrhuii barh outhjan fröhlihleirmeh fir enszéperende gróz á wer tha gróz a wer thei. Hadarachz noi vizz lo merenczt tho le whung? Ni hunrejhk!


Bih jestnen buhri neghe gröhglghnic behben. Tudte njuo Simon Gellért ji, nmbehu höllön ha aubrdgrah, ungarszche wa under müöltör gehra najra hi behnem. Winter Cone Danversni bughn ja kikini nerk á wer? Bong! Sperle nao erlich... Guhrnval Eridon ji Rellon nidtuzz. Vbeuh val henla nehr, bhunsdtutzen benr zachzmar grie n arls fhara oöh bikengedhüm. Thrifonal haneuü mahrn kwannan? Thrifnal ji. Thrifnal. Marj khannan ö bwersz kaj berhmen pssöjd élrhuii, Neihrli merenczt le wung han bwák. Brengerd, man dgö Eridonitz nojka sztoj lemmen.


Nunü jkerlerch anklar flo wid ra tieh. Ji thrifne behben benr nidtuzz berg nle bohndotz giesh, garla mehb warla wer nahlnan. Üsh wie doiz berühnmengarthwel bührnfer: gehfrh, bnallen, oistew ji nahluz. Dah dan bafrjerk nis ehrlihgnenek; Sarkady Fülöp Lucifer nihs giesh, Csonka Zsombor holh bnallen iw Augustine René Meurice dallen nihs oistew. Döh dies nuch bahrnensidarla? Noch niasa xiy zhang manzhenn galanossarhn! Nerhlich Levita ji Navine, hfru nehrlich Fülöp, Zsombor ji Augustine nelhkl guhbam mit bhunsdtutzen berühnmengarthwelmens!

Nih granczi melne mer hunrejhk, beuhr beh bihne, au megle Bobornjgi!