Kedves Dr. Who!
Idén vagyok végzős, és már így év elején azzal nyaggat mindenki, hogy milyen szakon tanulok majd tovább, meg mik a terveim. Most akkor komolyan erről fog szólni az utsó évem? Nem elég, hogy rá kell hajtani a jegyekre, vizsgákra, akkor még ez is? Vannak már ötleteim, de még nem döntöttem, merre tovább. Már kellett volna? Késésben vagyok?
Zed
Kedves Zed!
Azt mondják, jobb későn, mint soha, azonban szerintem ez nem ilyen egyszerű. Nem baj, ha most, vagy akár egy év múlva sem tudod még, mivel szeretnél foglalkozni; sőt, az sem baj, ha elkezded a főiskolai tanulmányokat és meggondolod magad, esetleg végül nem a diplomádnak megfelelően helyezkedsz el. Elmúltak azok az idők, amikor valaki egy szakmának, egy állásnak szentelte az egész életét.
Azt tanácsolnám, ha kérdezgetnek, azt mondd el, mikben gondolkodsz, mi vonz és mi az, ami végképp nem érdekel - így megeshet, hogy hasznos tippekkel, tanácsokkal gazdagodsz és a kérdező is megnyugodhat, hogy nem csak tengsz-lengsz. Ha nagyon nem tudsz dűlőre jutni, opció lehet egy évi önkéntesség, ami alatt utazhatsz és rengeteg dolgot kipróbálhatsz, hogy tapasztalatokkal gazdagodva hozhass aztán döntést.
Mondd, Doki, miért ilyen igazságtalan az élet? Az összes ház élére irtó dögös tanárbácsik kerültek. Erre én melyik házba járok? Persze, hogy az Eridonba, amit két profnő vezet, akiket nyilván nagyon csípek, tök szimpik, de hát akkor sem álomipsék, mint a szomszédban. Mégis milyen indokkal keressem fel a tanár urakat? Fel kellett volna vennem a tárgyaikat, amíg lehetett, banyek.
Kedves Névtelen!
Míg meg tudom érteni a lelkesedésed és nincs semmi rossz abban, ha az ember legelteti a szemét, nem hiszem, hogy külön keresned kellene a "tanár urak" társaságát. Megvan ennek a szitunak is az előnye. Ha gyönyörködni szeretnél, a nagyteremben napjában többször is láthatod őket, az órákon meg inkább figyelj arra, amit a fejedbe próbálnak tölteni - elvégre nincs kínosabb, mint elábrándozni és beégetni magad egy ilyen kaliberű pasas előtt, nemde?
Kedves Doktor Who!
Hét ágra süt a nap és nekem mégis annyira nincs kedvem kimenni, meg úgy egyáltalán semmit sem csinálni. Pedig nagyon gyakran unatkozom és annyiféle lehetőség volna, viszont egyikre se érzek magamban indíttatást. Ilyenkor mihez érdemes kezdeni? Hogyan vehetem rá magam valamire? Segíts!
Lusti
Szia, Lusti!
Az ilyennek sok oka lehet, nem csak a lustaság - a tavaszi fáradtságtól sokan levertek. Erőfeszítés nélkül két dolgot tehetsz ennek ellensúlyozására: szerezz be vitaminokat és napozz! Ezek viszonylag gyorsan javítják a hangulatot, s megtámogathatod zenehallgatással vagy bármivel, amiben kedvedet leled. Aludj eleget, de napközben ne kuksolj az ágyban! További segítséget jelenthet, ha valamiféle időbeosztást teremtesz (pl. pomodoro, napi rutin) és úgy intézed, hogy ha mégis belefognál valamibe, akkor elő legyen készítve a terep (pl. ha reggel tornáznál, este rakj ki hozzá mindent). Illetve sokat segíthet a mindfulness, hogy rájöjj, mi is ennek a kedvetlenségnek a gyökere.
Ha esetleg nem csak mostanában, hanem általánosságban vagy gyakran nem jutsz egyről a kettőre, nem bírsz rendet tartani, feledékeny vagy és nem bírsz koncentrálni, érdemes lehet elbeszélgetni egy szakemberrel, lehetnek ugyanis EDF (a végrehajtó funkció hiányosságának) jelei.
