Elindult a kviddicsidény és, habár az első meccsre még várnunk kell, a csapatok már megvannak, forr bennük a tettre készség. Természetesen már bennem is, az edzések keménysége után jöhet az izgalom, a játék és a gyűlöletes gureszek. Egyetlen esemény árnyékolja be az idei idényt, a Levita kiesése. Idén tehát nem indulnak a kékek, sokunk bánatára. A miértekről és a hogyanokról a legutolsó csapatkapitánytól kérdezek. Ő a kviddicsesek körében is ismert lány, az őrzők egyik legjobbika. Nemes L. Izabella lesz az interjúalanyom, aki pontosan érkezik a megbeszélt helyre.
- Szia Iza. Ugye nem baj, hogy tegezlek? - kérdés közben leteszek elé egy kis csomagot. Mégsem lehet üres kézzel ajtóstól rontani a házban. - Kis meglepetés tőlem. Szóval, mi történt pontosan, miért hagyja ki az idényt a Levita? - kérdésemmel persze egyből a lecsóba csapkodok, vagy hogy is mondják a muglik. Szóval nem kertelek, pedig lehet, hogy kellene?
- Szia kicsilány. Persze, hogy nem, elvégre nem vagyok én olyan öreg. Köszönöm az ajándékot, de igazán nem kellett volna. Szóval a Levita. Pontosan én sem tudom, hogy mi történt, hisz még az idény kezdete előtt lemondtam a csapatkapitányi posztról. A kilépés oka valószínűleg a csapattagok eltűnése volt. A szünet alatt eléggé megfogyatkoztunk, sokan kiléptek, de olyanok is voltak, akik egész egyszerűen csak nem jöttek el az edzésre - bár a téma szomorú, ő mégis kedvesen mosolyog rám, biztosan nem egyszerű ezt elviselni.
- Apropó. Miért mondtál le? Nagyon sokak szerint - beleértve engem is - remek csapatkapitány voltá és még mindig ide jársz. Sokat tanulhatnának tőled az ifjabbak - kíváncsi vagyok rá, ez nagyon érdekel engem és gondolom titeket is. Nagyon sok ideig volt kapitánya a Levitának, és mondhatjuk azt is, hogy sokan ismerik, mint levitást, viszont a motivációit nem. Talán megismerünk belőle így egy kis szeletet.
- Köszönöm szépen, örülök, hogy ti így gondoljátok. Az, hogy sokat tanulhatnának tőlem, még mindig lehetséges, hiszen továbbra is kviddicsezem és, ha valakinek esetleg segítségre lenne szüksége, szívesen állok rendelkezésére, már amennyire ugye a képességeim engedik. Az, hogy miért mondtam le, még mindig nem egészen világos, számomra sem. Kicsit belefáradtam ebbe az egészbe, kicsit az önbizalmam is közrejátszott, mert miután már a sokadik idényt zártuk le úgy, hogy az utolsó helyen végeztünk, el kellett gondolkodnom, hogy ez miért lehet. Tudtam, hogy nem a csapatnál kell keresnem a hibát, így gondoltam a saját teljesítményemre. Meglehet, nem is voltam olyan jó kapitány, mint gondoljátok - kissé elszomorodom a mondataira és fogalmam sincs, hogy van-e benne igazság. Viszont az indokai teljesen rendben vannak.
- Igen, ez nekem eszembe sem jutna. Persze, ha annyi időt töltenék csapatkapitányként, mint te és mindig az utolsók lennénk, lehet, hogy ilyen gondolatok is előjönnének belőlem. Bár továbbra is tartom azt, hogy remek játékos és ember vagy, mint ahogy ez az interjú is bizonyítja - elmosolyodom egy kicsit, nem tudom, hogy ez mennyit jelent neki, de remélem a bátorító mosolyom ad valamit, ami felvidítja valamelyest. - No, de a sok szomorú hír mellett van jó is! Azt mondtad, hogy továbbra is játszol. Melyik csapatban folytatod a pályafutásod? Esetleg komolyabb helyen és nem az iskolában? - ejha, ez lenne ám az igazi meglepetés! Iza már annyira kibontotta a szárnyait, hogy valami tehetséges ifi csapatba igazolt. Hamarosan kiderül, kedves olvasók, én már nagyon várom a válaszait!
- Vagy csak jobb vagyok játékosnak, mint csapatkapitánynak. Megtisztelő volt, hogy kapitány lehettem és itt is szeretném megköszönni a csapatnak a bizalmukat. Jó volt, szerettem, de inkább kviddicsezem kapitányi poszt nélkül - illedelmesen megválaszolja a korábbi kérdésemet is, cuki egy lány az biztos! - Persze, nem is tudnám abbahagyni. Amíg ide járok, addig biztosan nem. A navinésekkel fogok játszani, ebben az idényben biztosan, aztán, ha minden jól megy, talán még az utolsó évemben is - fedi fel végül a titkot. Akkor a navisok eléggé megerősödnek idén, nagyon számolni kell velük. Persze így, hogy idén csak három csapat van, szinte nem lehet hibázni sem, nagyon szoros lesz a vége, előre látom.
- Ó, akkor a sárga-fekete csapat egy igazi nagyágyúval gazdagodott! Sok sikert hozzájuk, remélem jól sikerül majd a beilleszkedés és nagyon örülök, hogy viszontlátlak majd a pályán én is. Csak győzzed kifogni a dobásaimat - kuncogok, persze csak félig komoly az egész. De hát a pályán nincs kedvesség, utána már megint lehet.
- Örülök, hogy így gondolod, de a sárgák nélkülem is erősek voltak és én sem vagyok egy profi játékos. Ahhoz viszont épp elég jó vagyok, hogy ne hagyjam magam. Ne hidd, hogy olyan könnyű lesz neked, tudok ám ijesztő is lenni a pályán - most már mosolyog ő is, sőt még elszánt arcot is vág, kissé meg is ijeszt. Na jó, nem, csak hatásvadász akartam lenni.
- Akkor gondolod, hogy nem lesz jövőre sem csapat? - egy utolsó ilyen kérdés kellett még, mielőtt elindulunk az interjú végére.
- Őszintén? Fogalmam sincs, hogy mi lesz jövőre. Mikor lemondtam és valaki más került a helyemre, még arról volt szó, hogy lesz Levita ebben az idényben, arról volt szó, hogy idén végre kupát nyerünk, most pedig nézd meg. A fél csapat sehol, a másik fele pedig közös megegyezéssel inkább a visszalépés mellett döntött - nos, hát igen, a tényekkel nehéz vitatkozni.
- Úgy tudom, hogy a mindenki által csak Turbék úrnak nevezett fiúval vagy szoros kapcsolatban, nem gondolkodtál, hogy vele legyél egy csapatban? - kicsit tereljük el a témát másfelé, úgyis kielégítette már a ti és az én kíváncsiságom a Levita kviddicscsapata vonatkozásában. Norbi említésére felvonja a szemöldökét, majd el is pirul, végül mosolyogva rázza meg a fejét. Na, most mondjátok, hogy nem cuki! De aaaaaz!
- Egyszer sem jutott eszembe. Együtt tudnánk dolgozni, abban egészen biztos vagyok, de én jobb szeretek ellene játszani és nem vele. Az úgy izgalmasabb, ha neki is akarok bizonyítani, nem csak a csapatnak - ejha, végül is ez sem rossz taktika. Lehet, hogy Turbék úr így kevesebbszer dob majd rá vagy megremeg a keze. Briliáns ötlet!
- A lényeg, hogy te maradsz és remélem, hogy más ex-Levita játékost is viszont látunk más csapatokban, legalább erre az idényre és reménykedjünk, hogy jövőre újra együtt lesznek és teljes lesz a mezőny - becsapom a füzetem, itt végeztünk. Ha van kedvetek tőle majd kérdezni még, akkor azt már csak élőben és személyesen tehetitek meg, mert én befejeztem az interjút, hihi! - Köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál, és sok sikert az idei idényre. Esetleg egy utolsó mondat a kviddicses olvasóinknak? - ez már hagyomány nálam, még akkor is, ha ez a második interjúm. Ígérem a többiben is lesz ilyen.
- Köszönöm szépen. Én azt üzenném még így a végére, hogy élvezzék a játékot, mert ez arról szól, nem megy semmi vérre, még akkor sem, ha mindkét gurkót rád küldik. Bízz a csapattársaidban, na meg a terelőidben, akik biztosan gyorsan a segítségedre sietnek majd. Mindenkinek sok sikert, találkozunk majd a pályán! - mondja mosolyogva, majd el is búcsúzunk. Még van pár nap - nekik pár hét, mert előbb a másik két csapat kezd -, addig edzeni kell. Na meg enni pár palacsintát, csak a miheztartás végett. Sziasztok!
