Közismert ókori boszorkányok - Kleopátra, az utolsó fáraó

 A történelem során több olyan boszorkány és varázsló is akadt, akinek a neve a muglik számára sem ismeretlen. Mi több, némelyikük egészen befolyásos is volt, mint például VII. Kleopátra Philopátor, akit többnyire csak Kleopátraként, Egyiptom utolsó fáraójaként emlegetünk, ha éppen szóba kerül.

Ez a mi Kleopátránk, teljes nevén Cleopatra Thea Neotera Philopatór kai Philopatrisz, időszámításunk előtt 69 januárjában született Alexandria városában, Egyiptomban. Apja XII. Ptolemaiosz Neosz Dionüszosz volt, IX. Ptolemaiosz törvénytelen fia egy, a történelemkönyvek által meg nem nevezett egyiptomi nőtől. A mágiatörténet könyvekből tudjuk, hogy ez a nő egy Alexandriai Zoé nevű boszorkány volt, egy görög származású előkelő és gazdag család sarja. Zoé látnokként megjósolta a birodalom végét, és jellemzően sötét, a fáraókat is érintő jóslatai miatt igyekeztek is kitörölni nevét a történelemkönyvekből. Ez a vállalkozás azonban nem járt teljes sikerrel szerencsére. XII. Ptolemaiosz pedig maga is örökölte a varázserőt anyjától. Imádott fuvolázni a Dionüszosz-ünnepélyeken, és mágikus játékáról meg a fuvolázás iránti rajongásáról kapta aztán legismertebb ragadványnevét is, az Aulétészt, azaz Fuvolást. Egyetlen ismert felesége az egyiptomi hagyományoknak megfelelően testvére, V. Kleopátra lett, aki két lányt szült neki, IV. Berenikét és VII. Kleopátrát.

Kleopátra XII. Ptolemaiosz harmadik lányaként látta meg a napvilágot Cleopatra Tryphaena és IV. Bereniké után, őt pedig egy lány, IV. Arszinoé és két fiú, XIII. valamint XIV. Ptolemaiosz követte. Nevének jelentése Kleopátra istennő, apja által szeretett. Már neve is mutatja, apja kedvence volt hat gyermekéből, mivel maga is varázserővel rendelkezett testvérei többségével ellentétben, az egyiptomi fáraók belterjes házasságai ugyanis azzal a sajnálatos következménnyel jártak a rengeteg testi deformitás mellett, hogy a családtagok varázsereje sem volt igazán jelentős, ha egyáltalán volt. A Ptolemaida-dinasztia népszerűségére ez is kihatott a birodalomban, Zoé jóslatai pedig egyre kevésbé tűntek már alaptalannak ekkoriban. A dinasztia a végét járta.

Kleopátra már gyerekként is rengeteg zavargásnak, felkelésnek, hatalomvágyból indított háborúnak és ármánynak volt szemtanúja. Időszámításunk előtt 58-ban nála nyolc évvel idősebb nővére, IV. Bereniké Epiphaneia magához ragadta a hatalmat apjuktól, és nővérével, VI. Kleopátrával kormányzott, ám ő még 57-ben elhunyt. Amikor férjhez kényszerítették egy herceghez, megölte férjét, és tovább uralkodott egymaga a birodalom fölött. Apjának római segítséggel sikerült visszaszerezni a trónt 55-ben és azonmód ki is végeztette Berenikét Alexandriában. A trón örököse ezzel VII. Kleopátra lett, közösen öccsével, XIII. Ptolemaiosszal. Négy évvel később hatalomra is kerültek apjuk halálát követően. Viszonyuk uralkodásuk első három, nehézségekkel teli évében azonban annyira elmérgesedett, hogy 48-ban Kleopátra ellen összeesküvést szőtt néhány udvaronc, és neki menekülnie kellett Egyiptom földjéről.

Amikor a már egyedül uralkodó XIII. Ptolemaiosznak sikerült belekeverednie a római polgárháborúba, a száműzetésben élő Kleopátránk úgy döntött, Ceasar segítségére lesz. Talán senkit sem lep meg, hogy nem csak híres szépségét vetette latba a római hadvezér meggyőzésében, hanem bájitalfőző tudományát is. Hamar sikerült elcsavarnia a nála harminc évvel idősebb, már rég házas Caesar fejét, és bár a trónra XIV. Ptolemaiosz feleségeként és társuralkodójaként tért vissza, az amortentiához hasonlatos bájitala eredményesnek bizonyult. Caesar Egyiptomban maradt és 47-ben megszületett közös gyermekük, Ptolemaiosz Kaiszarion, avagy a kis Caesar. Még Rómába is ellátogattak a Caesar elleni március 15-ei merénylet előtt. Nem sokkal ezután pedig Kleopátra testvére rejtélyes körülmények között elhunyt. A mágiatörténeti kutatók az örök álom bájitalra gyanakszanak, ezt azonban sajnos ennyi év után már nem lehet bizonyosan megállapítani, csupán a korabeli beszámolókból lehet következtetni.

Két évvel később Marcus Antonius is minden bizonnyal ugyanazon bájitalnak esett áldozatul, mint korábban Caesar, és menthetetlenül beleszeretett az ekkor már egyedül uralkodó Kleopátrába. A gyenge akarat nevet viselő bájital, mint azt már említettük, hatásában az amortentiához hasonlatos, főként összetevőiben és elkészítési módjában akad eltérés. Marcus Antoniusnak három gyereket szült Kleopátra, egy ikerpárt, akik az Alexandrosz Héliosz és Kleopátra Szeléné nevet kapták, valamint hat évvel később Ptolemaiosz Philadelphoszt. A királynők királynője címet is római szerelmének köszönheti, ugyanis ahogy hódító seregével előre tört Armenia és Libya területén Marcus Antonius, úgy a meghódított területeken sorban koronáztatta királynővé egyiptomi szerelmét. A diadalmenetnek azonban vége szakadt, amikor az actiumi csata után Octavianus betört Egyiptomba is. Kleopátra i.e. 30 augusztus 12-én öngyilkos lett, halálának hírére pedig Antonius is követte őt a halálba.

VII. Kleopátra kezében rengeteg hatalom összpontosult. Mint az utolsó Ptolemaida fáraó, rendkívül befolyásos volt egészen bukása pillanatáig, amikor is birodalma a rómaiak kezére került. Plutarkhosz szerint lényének rendkívül egyedi kisugárzása tette különösen ellenállhatatlanná, nem annyira a szépsége. A feljegyzések szerint egyébként rengeteg bájitalt használt szépsége kihangsúlyozására éppen úgy, mint annak megőrzésére, legfőképp azonban a mérgeket és olyan bájitalokat kedvelte, amelynek hatására mások pontosan azt tették, ami neki előnyére volt. A legendák szerint ecetben feloldott gyöngy volt vonzerejének egyik titka, valamint az áspiskígyó mérgére épülő örök álom bájitalát ő fejlesztette tökélyre.

 

Ostara, ahogyan azt ünneplik

Az Ostara a mágusközösségek naptárának azon ünnepe, amelyet a Húsvéttal együtt vagy éppen ahelyett ülnek meg az ősi hagyományokat őrző közösségek. Március 21-én szokás megünnepelni, a tavaszi napforduló alkalmával, ez ugyanis nem vándorünnep, mint az első tavaszi holdtöltéhez igazított Húsvét. Mivel utóbbi időpontja március 22 és április 25 között változik, előfordulhat, hogy közvetlenül követi az Ostarát, ahogy az is, hogy egy hónappal később kerül sor a megünneplésére. De hogyan is ünneplik a mágusközösségek az Ostarát? Erről hoztunk most rövid kis összefoglalót Európa különböző régióiból.

Spellsbury, Anglia

A tavasz beköszöntét ugyan nem ünneplik tizenkét napos fesztivállal Spellsbury lakói, mint azt a Yule esetében teszik decemberben, ám még így is meglehetősen jelentős eseményről beszélhetünk. Március 19-e és 21-e között emlékeznek meg az Ostaráról a mágustelepülésen egy három napig tartó lakomasorozattal. Az utolsó lakoma főfogása az őzpecsenye mellett a nyúl, Ostara istennő szent állata. Az ünneplés sajátos eleme éppen ezért a vacsorához elegendő mennyiségű nyúl levadászása, amelyre a harmadik napon kerül sor. Ilyenkor a felnőtt mágusok crupok segítségével hajtják fel a nyulakat a környéken. A pecsenyék ezután a főtéren készülnek el, majd pedig a lakomán Spellsbury lakói hálát adnak Ostarának a bőséges ennivalóért, illetve arra kérik, hogy az elkövetkező évben is viselje gondját a település lakóinak. Spellsbury lakói egyébként megőrizték az Ostara-hónap ősi hagyományát is, ami azt jelenti, hogy a három napos ünnepséget megelőzően egy teljes hónapig nem esznek húst. Aki ezt megszegi, arra hosszan tartó balszerencse vár.

 

Zauberberg, Bajorország

 

A bajor mágustelepülésen Ostara ünnepét szintén március 19-e és 21-e között ünneplik meg. Zauberberg lakói a több évszázados hagyományt őrizve az ünnep alkalmából tartják meg a tojásvadászatot. 19-én a település lakói összeülnek, hogy rengeteg tojást fessenek zöld, piros, narancs, sárga, világoskék vagy éppen lila színűre, a tavasz élénk színkavalkádját idézve. Ezeket a következő nap során néhány kijelölt mágus elrejti az erdőben, hogy majd 21-én hajnalban közösen vonuljon ki a település apraja-nagyja az éves tojásvadászatra. Nyulat látni közben különösen nagy szerencsét jelent, akárcsak virágzó éneklő héricsre bukkanni. Az éneklő hérics (Adonis musicalis) a környék jellegzetes, ám ritka és védett növénye, amely nevétől elérően nem énekel, hanem fuvolaszóra emlékeztető hangot ad ki magából. Virága élénk vörös színéről messziről észrevehető, leszedését pedig szigorúan bünteti a helyi önkormányzat, hiába volt régen Ostara ünnepén minden családi házban az asztal dísze. Helyette manapság inkább fenyőágat használnak asztaldíszként.

 

Marrakrossur, Feröer-szigetek

 

A Feröer-szigeteken a nyúl nem őshonos, csupán 1855-ben telepítették be, hogy legyen mire vadászni, így az Ostarát sokkal inkább az unikornisokhoz kötik itt a mágusok. A vadon élő egyszarvúak minden év márciusában vágtáznak a part mentén. A mágusok hosszú ideig ilyenkor fogták be őket, hogy aztán betörjék, ezt azonban mára betiltotta a minisztérium. Az Ostara ünneplése azonban továbbra is akkor veszi kezdetét, amikor az első vágtázó unikornist észreveszik Marrakrossur lakói. Ennek függvényében előfordulhat, hogy az ünneplés egyik évben két napig tart, a másikban viszont ötig. Idén épp rövid ünnepségre került sor, csupán 20-án és 21-én emlékeztek meg a marrakrossuriak Ostaráról. 20-án elvetették az első magokat a hagyományhoz híven, a bő termés reményében, majd 21-én megülték az éves lakomát, amely főleg zöldségekből és lazacból áll, valamint a télire elrakott, sózott fókahús maradékából.

 

Seiðurþorp, Izland

 

A Vestmannaeyjar szigetcsoport egyetlen mágustelepülése idén is máglyával fogadta a tavaszt. Seiðurþorp lakói egyetlen napig ünneplik az Ostarát, március 21-én, ennek a hagyománya viszont legalább egy évezredre nyúlik vissza. Ilyenkor 20-án éjfélkor gyújtják meg a máglyát a főtéren, amelynek célja, hogy elpusztítson minden rosszat és végleg elűzze a telet. Ilyenkor szimbolikus kis papírcetlikre fel is írják a rossz dolgokat, és a máglyára dobják őket képletesen ezekkel a fecnikkel. 21-én reggelre hagyják a tüzet elhamvadni, majd a település asszonyai és lányai a szokáshoz híven a koszorúfonáshoz szednek virágokat a rétről, mint a vidéken őshonos sarki hófényt (Scilla septemptriona) és apró jégvirágot (Flos glacies). Mindkét növény rendkívül szépen szárad meg, ha leszakítják, így a koszorúkat nem kell minden évben újra elkészíteni, csupán a tizenkettedik életévüket betöltött lányoknak fonnak ilyenkor koszorút, amelyet majd minden évben elővehetnek a tavaszköszöntő táncra. Ha a koszorú mégis tönkremenne, mert valaki nem vigyáz rá, akkor az balszerencsét von maga után a lány további életében. A tavaszköszöntő táncra naplementekor kerül sor, majd ezt követi az ünnep záróakkordjaként a családi vacsora, amely hagyományosan főtt tojásból, párolt répából, kenyérből és sült nyúlhúsból áll.

 

Szilágybűbájos, Partium

Szilágybűbájoson az Ostara ünneplése is viszonylag új keletű hagyomány, mindössze egy évtizede ünnepli meg a kis közösség. A bűbájosiak csupán 21-én ünnepelnek. Napkeltekor állítják fel az Ostara-oltárt, amelyet az éppen virágzó almafák ágaival díszítenek, valamint faragott nyúlfigurákkal és pasztellszínűre festett tojásokkal. A bűbájosiak legegyedibb szokása egyébként, hogy Ostara alkalmával a bimbózó almafaágakat csakis hajadonok gyűjthetik be 20-án este, és úgy tartják, hogy amelyik hajadonnak reggelre teljes pompájában virágzik az ág, az még abban az évben férjhez is megy. A tavaszköszöntés részeként az oltár felállítását követően a település lakói növényeket ültetnek a bő termés reményében.

Yuletide, ahogyan azt világszerte ünneplik

Legutóbbi lapszámunkban arról írtunk, hogyan is lehet megünnepelni a Yule-t, ezt a mágikus varázslóünnepet, amelyet bizonyos helyeken a Karácsonnyal együtt vagy éppen ahelyett ülnek meg. Ezúttal arról számolunk be, hogyan is ünnepelték a világ különböző részein a téli napfordulót.

Spellsbury, Anglia 

A Stonehenge közelében található Spellsbury-ben idén is tizenkét napig tartott a Yule alkalmából rendezett ünnepségsorozat. A kelta gyökerekkel rendelkező mágusok körében népszerű zarándokhelyen december 10-én vette kezdetét a környék lakóit és a messziről érkezőket egyaránt tárt karokkal váró fesztivál. Sor került a már megszokott fagyöngy-gyűjtésre is. A legenda szerint az a lány, aki fagyöngyöt talál, igaz szerelemre számíthat, így ez a tevékenység igazán népszerű a fiatalok körében. A városkában ezt követően kerültek ki a hagyományos Yule koszorúk fagyönggyel és magyallal díszítve, hogy az elkövetkező évre távol tartsanak minden rosszat a házaktól és lakóiktól. Spellsbury főterén megnyitott a széleskörben ismert, egyedülálló Yule-vásár is, ahol fagyöngycsokroktól hagyományos finomságokon át faragott fatörzsekig mindent lehetett kapni. Sor került lakomákra is a városházán, ahogy az már megszokott, szarvassülttel főfogásként. Záróeseményként december 21-én meggyújtották a városháza kandallójában a szépen faragott Yule-fatörzset, másnap reggel pedig a külön erre a célra készült mágikus tárolóba helyezték az utolsó darab parazsat, hogy az csupa jót hozzon az új évre Spellsbury lakóközösségének.

  Zauberberg, Bajorország

A bajorországi Zauberbergben idén is három napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg a Yule-t. A hagyomány szerint az ünnepet a vidék mágusai már a germán időkben is megülték, és ebben kételkedni igazán senkinek sincs oka. A fennmaradt történelmi források is bizonyítják, hogy a hagyománynak több évszázados gyökerei vannak, noha az idők során sok minden változott. Az ünnepségsorozat december 21-én vette kezdetét. A városka díszbe öltözött, minden lakás ajtajára kikerült a hagyományos Yule-koszorú is. Az ezt követő napon sor került a mézeskalács-szépségversenyre is, amelyet az összes német tartományból érkező versenyzők közül idén, két év kihagyás után ismét a helyi cukrászat nyerte a mindenki által csodálatosnak mondott mézeskalácsból készült városmakettel. A sütemény végül a másnapi közös vacsorán lett a desszert, ugyanis az ünnepség, mint mindig, idén is a városházán rendezett közös vacsorával zárult. A közös étkezés fő fogása már időtlen idők óta a malacsült, amelyet mindig a városka főterén sütnek 23-án, mellé pedig bőven mérik a sört bárkinek, aki már nagykorú.

Marrakrossur, Feröer-szigetek

Vágar szigetén ismét egy teljes héten át ünnepelték a Yule-t. A kis sziget egyetlen mágustelepülése már a középkor óta tartja az összes, gyakran pogánynak nevezett ünnepet régi, viking szokásokra alapozva, noha ezek mára legalább részben idomultak a kor lehetőségeihez és elvárásaihoz. A hét napos eseménysorozat adománygyűjtéssel van egybekötve, rászoruló feröeri és dán mágusokhoz juttatják el az összegyűlt pénzt és egyéb adományokat. Ennek szellemében a Yule ünnepének nyitó eseménye sem más, mint egy Yule "nagytakarítás", a helyiek által reinsa néven ismert szertartás, amelynek során összegyűjtenek mindent, amire nincs szükségük és felajánlják adományként. Zsályát és rozmaringot is égetnek ilyenkor, majd pedig a falu főterén felállítják a Yule-oltárként ismert máglyát az alkalomra faragott fatörzsekből. Ezt majd a záróesemény részeként gyújtják meg az év leghosszabb éjszakáján, 22-én, majd reggel együtt köszöntik a felkelő napot. A hét során több közös lakomára is sor kerül, valamint egy jótékonysági bálra is, amelynek bevételét a már fent említett célra fordítják majd az ünnepeket követően. 

Seiðurþorp, Izland

A Vestmannaeyjar szigetcsoport egyetlen mágustelepülése, Seiðurþorp  három napon át ünnepelte a Yule-t. December 20-án nyitóceremóniaként felállították az izlandi mágusok lakta falucska főterén a Yule-máglyát, valamint helyükre kerültek a főként fenyőágakból, fagyöngyből és magyalból készült díszek is. Másnap előkerültek a szalmából készült kecskefigurák, a lakók pedig rendkívül jól szórakoztak egymás megviccelésével, míg este közös lakomát ültek. Idén először pedig a naptáncot is megnézhették az alkalomra más településekről ide érkező vendégek is. A naptáncra mindig 22-ére virradólag kerül sor, amikoris a falucska lakói fehérbe öltözve, lámpásokkal felszerelkezve, zenével és tánccal üdvözlik a felkelő napot.

Szilágybűbájos, Partium

Szilágybűbájos egyike azon mágusközösségeknek, amelyekben újkeletű hagyomány a Yule megünneplése, illetve ahol a korábban említett településekkel ellentétben a Karácsonyt is ünneplik. Az 1700-as évek elején alapított mezővárosban mindössze egy évtizede kezdtek el a téli napfordulóról megemlékezni. Az ünnepség mindössze az év leghosszabb éjszakáján át tart. A bűbájosiak napnyugtakor gyertyát gyújtanak és útnak indulnak a hosszú téli éjszakán a közeli erdőbe fagyöngyöt gyűjteni, amelyet még napkelte előtt a otthonaik ajtajára akasztanak fenyőágakkal együtt, kis csokor formájában, hogy megvédje őket minden rossztól az elkövetkező évben. Ezt követően a főtéren gyűlnek össze, ahol egyetlen Yule-tuskót lobbantanak lángra, amelyből minden lakó kap egy darab parazsat, hogy hazavihesse napkeltekor, majd azzal lobbantsa lángra saját kandallójában a tüzet, amelyet aztán nem is hagynak kialudni egészen Karácsonyig. Az egyes házakban a Yule-tuskót Szentestén helyezik a kandallókba, hogy füstje távol tartson minden gonoszt ezen az éjjelen. Szilágybűbájoson ugyanakkor a Karácsonyt sem aprózzák el, egész Partiumban híres a település csodaszép karácsonyfáiról, egyedi készítésű üvegdíszeiről, valamint élő Betleheméről is.  

Yule, a mágikus téli ünnep

Ismerősen cseng a Yule kifejezés, de nem tudod, hogy éppen hol hallottál róla és miért? Az a helyzet, hogy ez a téli napforduló ünnepe az angolszász, valamint a skandináv vidékeken, amelyet kissé méltatlanul beárnyékol a keresztény eredetű Karácsony ünnepe. Az utóbbi évtizedekben azonban hagyománya ismét feléledőben van. Nem csak azok a családok vagy éppen kisebb-nagyobb mágustelepülések ünneplik meg, amelyek eddig is makacsul ragaszkodtak hozzá, hanem - jelentős részben az olyan újpogánynak nevezett közösségeknek köszönhetően, mint amilyen például a wicca - egyre szélesebb körben válik ismertté. 

A Yule, más néven Jul vagy Julfeszt, tulajdonképpen a téli napforduló alkalmából tartott ünnepség vagy éppen ünnepségsorozat, amelynek középpontjában a fény visszatérése és az újjászületés áll. Stonehenge környékén például tizenkét napig is eltart az alkalomból szervezett fesztivál, amelynek csúcspontja a december 22-i szertartás. Ezzel szemben a bajorországi Zauberbergben mindössze háromnapos rendezvénysorozattal emlékeznek meg erről a napról, amelynek során több áldozat bemutatására kerül sor annak reményében, hogy az elkövetkező év bőséges és termékeny lesz. A skandináv régiókban nagyon erős hagyománya a Feröer-szigeteken van, Vágar és Kunoy szigeteken hét-, illetve tíznapos a Yuletide néven elhíresült ünnepségsorozat, Izland nyugati régiójában és a Vestmannaeyjar szigetcsoporton ugyanakkor szintén három napon át ünneplik a téli napfordulót, akárcsak a germán vidékeken. Azokon a helyeken, ahol az egykori hagyományokat újonnan élesztik fel éppen, többnyire csak egynapos a Yule, és december 22-én kerül rá sor. 

 

Na és hogyan is ünneplik a mágusok a Yule-t? Az egyik legalapvetőbb közös szokás szerte a világon minden közösségben, amely megünnepli a téli napfordulót, az a Yule fatörzs égetése. Ez egy nagy gonddal kiválasztott fatörzs, többnyire tölgy, amelyet az ünnep éjjelén lobbantanak lángra a kandallóban. Fő célja a hagyomány szerint, hogy fényt adjon és távol tartsa a háztól a gonoszt. Egy darabját mindig megőrzik ennek a fatörzsnek, hogy az elkövetkező évben fényt hozzon. Amennyiben valakinek nem áll rendelkezésére kandalló, illetve megfelelő minőségű tölgyfa-tuskó, érdemes azt gyertyával helyettesíteni. A hagyományos Yule színek a piros, a bátorság, akaraterő színe, a fehér, az oltalom színe, valamint a zöld és arany, a gazdagság és termékenység színei. A gyertya színét érdemes ezek közül választani ahhoz igazítva, hogy mit várunk az előttünk álló évtől. 

 

Skandináv vidéken elterjedt a tomte néven ismert kis csínytevő manófigurák készítése az ünnep alkalmából. Csupán némi filc, fonál és ragasztó kell hozzá, na meg egy kis kézügyesség, de ha nem szeretnénk ezzel időt tölteni, boltban is kaphatóak többféle változatban és méretben. Mi több, akad néhány olyan bolt is, ahol kifejezetten varázslók számára készítenek megbűvölt tomte figurákat, amelyek lebegnek vagy éppen karácsonyi dalokat énekelnek. Gyakran lesz ezekből a figurákból egyébként kedves ünnepi ajándék családtagoknak, barátoknak. Egy másik elterjed szokás ezekben a régiókban a Yule kecske készítése. A figurát hagyományosan szalmából készítik, és egész települések szórakoznak azon az ünnep napjain, hogy úgy helyezzék el a kecskét a szomszédok birtokán, hogy ott senki ne vegye észre. Amennyiben a feladatot sikerül végrehajtani, a szomszéd dolga az, hogy amint észreveszi a kecskefigurát, úgy juttassa vissza a gazdájához, hogy azt szintén ne vegyék észre. Vicces szórakozásnak hangzik, nemde? 

 

Szélesebb körben elterjedt szokás továbbá az örökzöld koszorúk készítése, valamint a fagyöngy és magyal használata. Ha valaki nem tudta volna, akkor a fagyöngy alatti csók eredetileg egy, a Yule-hoz kötődő szokás, amely később összemosódott a karácsonyi hagyományokkal. Szerezzetek fagyöngyöt és akasszátok fel a lakásban, ugyanis nem csak arra jó, hogy a kiszemeltetektől csókot kapjatok, ha sikerül az illetőt a jó helyre irányítani, hanem a gonosz szellemeket is távol tartja a háztól. Az ajtóra akasztott örökzöld koszorúk is hasonló funkcióval bírnak, na meg szépek is. Érdemes kísérletezni velük, és nyugodtan lehet használni hozzájuk fenyőágat, tobozt, fagyöngyöt, magyalt, ahogy csak kedvünk tartja. Ám ha nincs kedvünk otthon összerakni egy koszorút, a virágboltoknak széles kínálatából is választhatunk, ez már csak rajtunk áll. 

 

Ugyancsak széles körben elterjedt szokás éjszakai sétát tenni az erdőben, összeírni az álmainkat és vágyainkat az előttünk álló évre, sütit sütni és ajándékozni a barátainknak és családtagjainknak, illetve mivel ez az adakozás időszaka és az áldozathozatalé, adományozhatunk is valamilyen jótékony célra.

Mindenkinek kellemes téli napfordulót kívánok!

 

 

Festa Della Felicitá - a Boldogság fesztivál

Helyzetjelentés - most - Róma mellől

 

 

Idén - végre először, hát alig vártam! - 2022.06.14-től 2022.06.17-ig megszervezésre kerül a Festa Della Felicitá (Boldogság fesztivál - a szerk.) a Rómától 28 km-re található Tivoliban, a Villa d’Este kertben. A fesztivált eredetileg 2 évvel ez előttre tervezték, azonban a belső viszályok megnehezítették a gördülékeny előrehaladást a szervezésben, így inkább most mutatják meg a nyilvánosságnak miféleképpen bulizik egy vérbeli olasz. És a legjobb, hogy én nem maradok le róla, te igen, ha béna vagy. Az eseményt az olasz mágiaügyi miniszter nyitja meg 2022.06.14. napján, 11:00-kor.


Egyebekben reggel 10-től van lehetősége mindenkinek belépni a fesztivál területére, ahol azonnal megcsap minket a töménytelen mennyiségű virágillattal - tiszta romi - keveredő ínycsiklandó, fűszeres ételek illata, a harsány és mindig vidám olasz nyelvvel egyetemben (mint: bondzsornó, mákáróni, spágetti, pizza! - a szerk.). Aki igazán ki szeretné élvezni a fesztivál hangulatát, annak követnie kell a nyilakkal jelzett útvonalat, és biztosan sikeresen eljut mindenhova. Ez azért fontos, mert egy bamba sem téved el a hatalmas, tértágított területen. Az ételstandok bal oldalon helyezkednek el, ahol a leveseken át a pesztós-paradicsomos kenyérig mindent megtalálhatunk, és az ízek kavalkádja magával ragadó.


A jobb oldalon találhatjuk meg az italstandokat, amik egyben a napi nassolnivalót is szolgáltatják az odalátogatóknak. Különlegesség itt, hogyha az arra kijelölt helyekről letépünk egy-egy virágot, akkor abból készítenek nekünk italt. Ihatunk virágos gintonikot vagy akár dinnyés-málnás sangriát, de érdemes megkóstolni a tipikus olasz gyümölcsökből (füge, sárkánygyümölcs, szamóca - a szerk.) készült, teljesen bio smoothie-kat is, esetleg gyümölcssalátát, vagy akár a különleges macaronokat. Ha én csinálom az italodat, akkor hatalmas köszivel jössz, mert garantáltan király lesz.


És ha sikerült végigjárni mindent, nem vagyunk bánatok és maradunk még, mert érezzük a levegőben a feszkót, akkor: egyetlen csapásra varázsol 2022.06.15-én 21:00-kor a mugli Måneskin mágus megfelelője, a Chiaro di Luna a virágfesztiválból fényfesztivált. A fesztivál hivatalos megnyitója ez, úgyhogy szedjétek össze magatokat és gyertek. Talán még egy pizzát is sütök, mert brutálisan jó fej vagyok.


Nézzük a lényeget, mert tudom, hogy néhányan bánatoskodnak. A fesztiválra minden boszorkány és varázsló - mert muglimentes övezet ez - 2 galleonért léphet be, ami korlátlan étel- és italfogyasztást biztosít mindkét rendezvényen. Ez a díj csak 24 órára érvényes, a megbűvölt karszalag ellenőrzésével szűrik ki a csalni vágyókat. Mint a haverjaim. Megszívták. Há' igen.

Az olaszok királyak. Tény. Tehát gyertek! Béke veletek!

(U.i.: Komolyan gyertek, mert néha unatkozom, és a nénik állandóan beszólnak, hogy híznom kéne. - a szerk.)

Napló a múltból - Egy halálfaló művészete

Sötét idők jártak 1970 és 1981 között. A mágusvilág lángokban, a köztudat összezavarodva kapkodta fejét a radikális nézetek között, és ott volt a sötét mágus, akiről sokáig senki nem mert beszélni, mégis mindenki életében maradandó nyomot hagyott. Ez a cikk azonban nem Voldemortról szól, hanem annak a halálfalónak a művészetéről, akit mindenki Weisz Nándor (1934−1982) feleségeként ismer.

Weisz Ráhel fiatal volt, képességei még nem mutatkoztak meg, amikor a második világháború idején elkapták német földön és koncentrációs táborba vitték. Átélte, majd boszorkánnyá lett. Ezt követően az ott tapasztalt traumákért és a benne felgyülemlett haragért, minden későbbi feljegyzés szerint, a muglikat okolta.

Ám mielőtt halálfalónak állt volna, mielőtt kifejezetten szőke hajú és kék szemű áldozataira árnyékot vetett volna kegyetlensége, mielőtt Weisz Ráhel pálcát ragadott volna, azelőtt grafittal dolgozott elsárgult lapokra. 

1945. április 15-én, fiatal lányként kezdett naplóírásba Bergen-Belsen koncentrációs táborában. Itt kezdődött a mélyutazás, mely minden korábbi tapasztalatától szélsőségesen eltért, és amelyet nem csak szavakkal, hanem eleinte apró rajzokkal jegyzett fel. Történetét sokkal inkább végigkísérhetjük az utóbbiakon keresztül. A koncentrációs táborban mindenétől megfosztották, holmijait elvették tőle, mára tulajdonképp memoárnak is tekinthető naplójának anyagait titokban tartotta magánál. Minden nap többet adott hozzá, térképeket, préselt növényeket, kimért és pontos vonásait egy tragédiának. Képességei megjelenésével egyidőben ismerte meg férjét, akivel közösen menekültek meg a muglik háborújából, hogy aztán részt vegyenek a varázsvilág legádázabb csatájának sötét oldalán.

Új naplóba kezdett, és ahogy kiismerte a mágusok akkori művészetét, keverni kezdte mindazzal, amit már ismert. Olyan egyedi egyveleget alkotott, amely miatt a mai napig az "elborult zseni" jelzővel illetik alkotásain keresztül a nőt. Műveit első gyilkosságai után betiltották egy időre, alig hét éve kerültek újra a nyilvánosság elé. Egy teljes életút munkája, egy beteg képzelettel összemosódó, megpróbáltatásokkal teli valóság az, amit kapunk. 1982-ig folyamatosan visszatért az alkotáshoz, majd búvóhelyükön, feljegyzések között találtak rá és szintén halálfaló férjére, akik öngyilkosságba menekültek a börtönbüntetés előtt.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész

Claude Oscar Monet - Merlinre, végre egy rövid és kimondható nevű művész - 1840. november hó 14-én született, Párizsban. Nagyon menő a csávó, mi? Édesapja szerette volna, ha a családi élelmiszerboltban dolgozik, azonban a fia akaratával ez nem volt összeegyeztethető. Monet már gyerekként tudta, hogy a festészet lesz az ő pályája, és adom a pasit, amiért kitartott emellett. 1851-ben kezdte meg tanulmányait egy művészeti iskolában Le Havre-ban, ahol szénrajzai sikert arattak, és amiket előszeretettel adott is el. Eugéne Boudin volt első mentora, aki az olajfesték használatára tanította és bevezette az ifjút a plein air technika csodáiba. Ez mindössze annyit jelent, hogy a művész a szabad ég alatt festi meg művét, természetes, szórt fényt használva. Tudod ki ácsorogna kint -20 fokban télen…

Ja, hát igen. Monet megtette -
viszonylag -, nem is csoda, hogy rengeteg olyan képe van, ami a természetet és annak szépségét ábrázolja. Azért azt megjegyezném, hogy a legtöbb ilyen kép meleg időben készült. Micsoda meglepi.

1866-ig kellett várnia, míg megkapta azt a figyelmet, amit érdemelt. Camille, vagy nálunk ismertebb nevén A zöldruhás nő című festménye hozta ezt el neki. Modellje későbbi felesége, Camille Doncieux volt, akivel 1868-ban megszületett Jean nevű fiuk. Ugyanebben az évben kísérelt meg öngyilkosságot anyagi nehézségei miatt, de kimentették, szóval nem jött össze. Maradjunk annyiban, hogy nem volt boldog apa, és még csak nem is a Camille című, a sikert meghozó művéről fogunk beszélni. Szomorú. Pedig tiszta édes nagypapa feje volt, ugye?

1870-ben kitört a porosz-francia háború, így Monet Londonba menekült. Mindenki tisztában van azzal, hogy itt található az Abszol út, ahol mindenféle varázsló, boszorkány és lény megfordul. Monet valószínűleg itt találkozott azzal a nővel, akit a Nő a kertben című művén örökített meg. Naplóbejegyzései szerint a nőnek feledhetetlen kisugárzása volt, egyetlen mosolya képes volt a férfiakat és nőket egyaránt a legjobban áhított boldogságból a fájdalom mélységeibe taszítani. És ehhez még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Gyönyörűsége minden addig látottal vetekedett, személyisége mégis rothadó volt.

A naplóban leírtak alapján Monet már nem szerelmet érzett a nő iránt, hanem valami megmagyarázhatatlan függőség kerítette hatalmába. Oldalakon keresztül magasztalja a nőt, akivel minden második nap találkozott, de beszélgetésen kívül nem történt köztük semmi. Monet bizony vélamágia áldozata lett. Bizonyított, hogy mindenkire máshogy hat ez: valakikre erősebben, valakikre gyengébben, Monet pedig az előbbiek körébe tartozott. Függője lett a nőnek, akitől nem kapott semmit, mégis mindent adott neki. Az igaz szerelem is valami hasonló érzés lehet, de erről szó sincs, mert a véla egyik pillanatról a másikra szívódott fel Monet életéből, hatalmas űrt hagyva maga után. Bejegyzései arra engednek következtetni, hogy ezután mély depresszióba esett. Nos… tanulság? Az az, hogy ne fess a szabadban -20-ban, mert megfázol.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - IX. rész

Erre a különleges nőre igencsak rájárt a rúd élete során, ám talán éppen ennek köszönhetően ismerhetjük ma a nevét. Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón alias Frida Kahlo 1907. július hó 6. napján örvendeztette meg szüleit először jelenlétével, Mexikóváros Coyoacán kerületében. A XX. század egyik legemblematikusabb alakja ő, szóval, ha nem ismered a nevét, akkor tartunk egy gyorstalpalót. Művelődj, ha mondom!

Tehát a négy testvér közül Frida volt a harmadik. Szegényes körülmények között nevelkedtek, ennek okán a gyermekeknek már fiatal korukban el kellett kezdeniük dolgozni. Frida eredetileg orvosnak készült, azonban mindent kettészakított egy közlekedési baleset: villamosba ütközött a busz, amin ő is utazott. Maradandó sérüléseket szenvedett, leginkább gerince sínylette meg a történteket, így fűzőbe zárták hónapokra - és itt kezdődött minden, ami a művészetét érinti. 1925-ben, amikor a művésznő mindössze 18 éves volt.

Nagyjából két év kellett ahhoz, hogy ismét viszonylag normális életet tudjon élni. 1928-ban ismerkedett meg jövendőbeli férjével, Diego Riverával - aki szintén neves festő volt -, 1929-ben pedig már meg is esküdtek. Férje hatására Frida véglegesen a festészet mellett döntött. Önarcképei okán lett híres, de rokonairól és barátairól is festett portrékat, amíg a balesete miatti bezártságot és unalmat próbálta kompenzálni. Elérkeztünk a várva várt pillanathoz, úgyhogy jön a plot twist. Ja, igen, az eddig elhangzott információk egy része egyébként tök irreleváns volt a cikk csavarát tekintve, de a célom az volt, hogy művelődj. Szívesen. Plusz, ha már eddig elolvastad, legyen benned annyi, hogy tovább is megteszed.

Visszamegyünk az időben - nem időnyerővel, moderáld magad -, egészen pontosan 1913-ba. Ebben az
évben kapott el Frida egy vírus által okozott komoly betegséget. Mondták a muglik. Járványos gyermekbénulás néven fut náluk a dolog, szerintük emiatt deformálódott el Frida jobb lába, azonban ez varázslószemmel nézve kicsit komplexebb. Tudtad, hogy férjével sosem lett közös gyermekük, mert a nőnek - és a magzatnak is - a gyermek kihordása súlyos veszélyekkel járt volna? Többször vállalta a terhesség megszakítást, egyszer elvetélt, csak nem akart sikerülni. Össze fognak érni a szálak, nem kell aggódni, csak nézőkézz erőteljesebben. Legalább a fókuszt is gyakoroljuk kicsit a mostani cikkben.

Azonban! Figyuzz: az, amit járványos gyermekbénulásnak tituláltak, valójában egy bájital baleset volt. Nem a betegség miatt deformálódott el a nő lába, hanem mert egy félresikerült bájital borult rá, ami maradandó károsodást okozott a szövetekben. Menjünk tovább: férjével nem a baleset miatt nem lehetett gyermekük, hanem, mert Frida bájitallal tett a terhessége ellen. A bizonyítékok bár kicsit kétesek, de sokan hisznek nekik. Halála után egy üstben fekete gólyahír főzet maradványokat találtak. Vagyis… mondjuk, hogy azt. Az alap valóban az volt, mégis voltak benne plusz hozzávalók.

A nőt egyesek védik, egyesek önzőnek tartják, amiért nem adott gyermeket Riverának, akivel köztudottan nyílt házasságban éltek. Nem tudom, hogy ez szerelmi történet-e a másikba fektetett bizalomról, vagy Frida határozott kiállása a feminizmus mellett, de bármelyik is: tudott a nő. Minden téren.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VIII. rész

Mindenki meg fog döbbenni, de Munkácsy Mihály Munkácson született 1844. február hó 20-án. Romantikus és realista festő volt, mindemellett megtisztelt minket szociográfus tehetségével is. Volt ideje a csávónak. A szociográfus (mint epikai műfaj) azt jelenti, hogy valaki egy-egy csoport, tájegység mindennapjait, életmódját mutatja be. Tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekhez idő kell, ami nagyon úgy tűnik, hogy Munkácsy-nak megadatott. Egy időben. Szülei halálát követően Reök István ügyvédhez, nagybátyjához került, ahonnan az életében bekövetkezett bonyodalmak kezdődtek. Nagybátyja tudta, hogy Munkácsy a gyengébb tanulók közé tartozik, felajánlotta hát neki, hogy valamilyen mesterséget tanuljon ki. Így került Lang György, békéscsabai asztalos mellé, mint inas - nagybátyja szerződésben rögzítette azokat a feltételeket, amikkel a fiú alkalmazható. Lang azonban ezeknek a feltételeknek egyáltalán nem tett eleget, Munkácsy 10-12 órákat dolgozott, ellátása borzasztó volt.

Inasévei leteltével Aradra ment, ahol egy műhelyben vállalt állást, szintén elviselhetetlen körülmények között. Jegyzetei szerint fél évig nem evett/kapott meleg ételt, ami odáig vezetett, hogy súlyosan megbetegedett. Mindezek után költözött vissza immár Gyulán lakó nagybátyjához. Ezek után sok neves festővel találkozott, és az ok-okozati összefüggések végül odáig vitték, hogy felkerült Pestre. Az ifjú festőt elismerték, támogatták, tanácsokat kapott, így igen gyorsan fejlődött. És nem csak a festészetben...

Vahahaha, megvan mindenkinek, hogy felkerült Pestre az öregfiú, ugye? 1863-ban jött el ennek az ideje, ha nagyon, de nagyon pontosak szeretnénk lenni. És nektek az szeretnék lenni, kis kultúra is érjen titeket. Tehát megtörtént a dolog, ahol fejlődött, embereket ismert meg, a legizgalmasabb dolog mégis az, hogy - pálcakészítő volt. Ja, igen, bocsánat: ez volt a plot twist. Szívesen.

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Az, hogy mégis hogyan került a mágusvilág közelébe a pasi, totálisan nem tisztázott, igazából senki nem tudja, de jegyzetei között halála után (Endenich, 1900. május hó 1.) tökéletes, gyönyörű és kivitelezhető pálcák terveit találták. Elkészítésük módjának a különlegessége, hogy inkább mugli eszközöket és technikákat emlegetett a leírásokban. Nem is annyira meglepő egy olyantól, aki 3 évet töltött egy asztalosműhelyben inasként. Plusz elismerést igényel, mert hiába voltak tervei mugliszemlélet központúak, mágusokként is sikerült kivitelezni pár pálcakészítőnek őket, azonban használatra - a mágikus mag ellenére - nem volt alkalmas egyik sem. Nem tisztázott, hogy miért nem, de a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, így fel is adták évek után. Mondtam én, hogy rengeteg ideje volt a csávónak...

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VII. rész

1912. január hónap 28. napján, Cody-ban (Wyoming) született a világra Jackson Pollock, amerikai festőművész. A tasizmuson túl kiemelkedő alakja volt az absztrakt expresszionizmusnak, ami lényegében
az 1950-es években az ő kezdeményezésére jött létre. Stílusát “action painting”-nek nevezzük, magyarra lefordítva gesztusfestészetnek. Ez annyit jelent, hogy a festő fogta a festéket, ráfröcskölte, rácsorgatta a vászonra és: kész a festmény. Különlegessége volt ezen felül még, hogy valamikor például homokot szórt a festékbe, ami még inkább kivételessé tette műveit. Első szignifikáns művei mitologikusak, szürrealisztikusak és szexuális töltetűek voltak, amik minket most egyáltalán nem mozgatnak meg.

Őszintén szólva, engem nagyon is megmozgat Pollock munkássága, mert valami brutálisan király volt a pasi, de ez a cikk kicsit máshogy lesz mérvadó a többihez képest. Nem fogjuk a festőművész egyetlen kiemelt művét megmagyarázni, ami igencsak furcsa, hiszen a tematika eddig ez volt. Kicsit eltérünk tőle, nehogy véletlen meg legyünk vádolva monotonitással. Azt nem élném túl. (Ne aggódj, dehogynem.)

Pollock remek alkotásokat hagyott maga mögött, és emellett még az élete sem volt kutya. 1925-től képzőművészetet tanult Los Angelesben, ahonnan kicsapták, mert túlságosan megosztónak találták, de ez sem tántorította el. New Yorkba költözött, ott folytatta tanulmányait, majd 1944-ben megnősült. Boldogság volt boldogság hátán, míg nem 1956-ban, 44 évesen életét vesztette egy autóbalesetben. A mugliknál gyakran történik így elhalálozás, köszönhető ez leginkább figyelmetlenségüknek. Nem is lenne ez különös, azonban a szemtanúk előadása igenis meglepővé teszi a helyzetet.

Sokak szerint zöld színű fény villant, mielőtt az autó felborult és az út melletti árokban kötött ki, felcsavarodva egy fára. A Pollock mögött haladó autó sofőrje elmondta, hogy semmi nem volt gyanús egészen addig, amikor is “egyszer csak fekete foltok tűntek fel az erdőből, majd zöld fény villant, és az autó fölött elvesztette az irányítást az előttem haladó.” Nagyon sok mindenre enged ez következtetni, és mivel a zöld fény túlságosan is gyanús, aurorok bevonására is szükség volt az eljárás során. Kiderült, hogy Pollock felesége boszorkány volt, aki igen jó kapcsolatot ápolt a Sötét Nagyúr követőivel, azonban egy idő után elhagyta őket, mondván: normális életet szeretne. Így került Pollock mellé, azonban a követők nem nézték jó szemmel, hogy a boszorkány simán ott hagyta őket - megbosszulták. Azon, akit a legjobban szeretett.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VI. rész

Az alábbi cikkben olyan leírás található, melyet 16 éven aluliak számára nem ajánlunk! 

Muszáj vagyok fiatalabb képet berakni az öregről, mert idősebb korában eszméletlen ijesztő volt. Úgy állt a bajsza, mintha éppen felelne Brightmore-nál, szóval: Salvador Domingo Felipe Jacinto Dalí i Domènech Figueresben nézőkézett először körbe 1904. május 11. napján. Bár a mi drága emberünk megismerkedett az impresszionizmussal még gyerekként, ő mégis úgy döntött, hogy akkor neki senki ne mondja meg hányas a kabát: szürreális képeket festett legfőképpen. Megnyitotta ezt a lehetőséget rengeteg festő és szobrász előtt, azonban ő is tetőzte be az egész műfajt magát. A mai napig vannak olyan művészek, akik szeretnék elérni azt a szintet, hogy Dalíval egy lapon legyenek említve, ám az eddigi összes próbálkozás kudarcba fulladt. Nem véletlenül. Biztos vagyok abban, hogy minimum egy művéről már mindenki hallott, szóval kapjátok össze magatokat, mert Dalí zseni volt és zseni is lesz, amíg művészet létezik.

Rendben, mondok példát, nehogy kulturálatlanok maradjatok. Az emlékezet állandósága megvan? Biztos vagyok abban, hogy igen, csak kicsit gondolkodnod kellene: az a kép, amelyiken több óra is lefolyik valahonnan. Az érdekessége a képnek egyébként, hogy Dalí soha nem használt tudatmódosító szereket, ami igencsak megkérdőjelezhető. Elég ránéznünk a képre, de elárulta, hogy a különleges elmeállapotot hosszú percekig tartó fejenállással érte el. Maradjunk annyiban, hogyha szürrealista módon szeretnél tevékenykedni, akkor követheted a példáját, csak inkább ne. Művészeti gyorstalpalónk itt ér véget, térjünk a lényegre. A mostani cikk kicsit megbotránkoztatóbb lesz, mint az eddigiek... Felkészültél? Akkor nyomassuk! 

A jobb oldalon látható festmény majdnem mindenkit megbotránkoztatott 1949-ben. A Leda Atomica központjában egyesek szerint Leda (Léda) áll, egy spártai mitologikus királynő egy hattyúval, ami mondjuk nem is áll messze a valóságtól. Fontos megemlítenünk ismét, hogy Dalí bármennyire elvetemült volt, akkoriban igenis fess fiatalembernek számított, amit a nők nagyon is észrevettek. Több szeretőt is tartott maga mellett, minden országban és városban ahol megfordult, vagy ahol huzamosabb időt töltött, volt egy nő, aki mindig epekedve várt rá. Nem mondom, egész pöpi élete lehetett a pasinak. Merlinre, mit egész? Király élete volt, mert nem elég, hogy munkásságát elismerték világszerte, de még a nőknél is volt mit a tejbe aprítania, amit igenis kihasznált. Azonban minden művész életében van egy nő, aki több lesz egy nőnél.

Ez a nő Dalínál - igen megbízható forrásokból idézve - Wilhelmina Tuft volt. Nem hibáztatok senkit azért - most kivételesen -, mert nem ismerős a neve. Tuft 1948-tól 1959-ig volt mágiaügyi miniszter, valószínűleg egy igen nagy eseményen volt szerencséjük találkozni, ahol azonnal kirobbant a szikra, és mindketten ki is használták azt. Eleinte kapcsolatuk titokban volt tartva, nem véletlenül: Tuft nem engedhette meg magának, hogy mint miniszternek, kitudódjon a viszonya a közismert művésszel. Dalí éppen ezért festette meg mitologikus vonatkozásokkal a képet, azonban egyértelműen Tuftot ábrázolja a festmény - szerelme zálogaként készítette. 1959-ben derült fény a viszonyra, egy óvatlan pillanatukban buktak le, így Tuftot azonnal le is váltották, azonban nem bánta, hiszen végre szerelmével lehetett. Volna. Mert Dalí a művészetet választotta a nő helyett. Őszintén szólva meg tudom érteni, és amúgy is azt mondják: ha egy művész beléd szeret, sosem halsz meg igazán.

Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - V. rész

1899. szeptember hó 21. napja váratlan fordulatokat vett Jászberényben. Mármint a családnak, nem nekünk, ugyanis megszületett Bertalan Albert. A bal oldalon látható a férfiember, aki úgy néz ki, mint ma egy jobb kondiban lévő hipszter, de ez ne tántorítson el attól, hogy megnézőkézd pár művét. Személy szerint nem szeretem a csávót, de azt be kell látni, hogy a haja ott van a szeren. Festőként - és restaurátorként - van számontartva, vegyes stílusban dolgozott, ami annyit jelent, hogy: soha nem volt egyetlen egy irányzat, aminek életét szentelte volna. Tanult, képezte magát, hogy Párizsban találja meg a boldogságot. Tiszta romi! Lenne. Első házassága kudarcba fulladt, de másodszorra megnyerte a főnyereményt. Komolyan. Inkább nézzük tovább, hogy értelme is legyen. Párizsba 1929-ben költözött végleg, előtte azonban Magyarországon tevékenykedett, és nekünk ez a lényeg, mert *dobpergés* bizony! Jön a plot twist! Mindjárt.

Jól ment Párizsban a szekér az öregnek egyébként. Családja eltartása miatt kellett restaurátori munkákat végeznie, és olyan sok megrendelése volt, hogy saját művészetét háttérbe szorította. Egy időben. De előtte és utána alkotott, mintha muszáj lett volna neki, nézzünk meg néhányat, hogy az alapműveltségetek normalizálódjon: a Táj, a Kikötő és A festő című művei, melyeket 1947-ben ki is állítottak. Házi feladat megnézni őket! Meglepi, de minket nem ezek érdekelnek.

Évszámot nem tudunk kötni hozzá, sem azt, hogy hol készült, mégis létezik, így beszélnünk kell róla. Ha csak a felemelően fantasztikus teóriát nézzük. Márpedig azt nézzük, úgyhogy nyomassuk, mert nem fogok elkészülni a leadási határidőre. Egyértelműen egy városképet látsz, a festmény neve is ez: Városkép. Ujjaim zsibognak bele, ahogy leírom, de ezt a képét még én is szeretem. A színek egyvelege, a kompozíció, a tematika maga. Lássuk be, elég jól néz ki.

Gondolom már mindenki tűkön ülve várja a végkimenetelt, úgyhogy nem is húzom tovább. Mindösszesen két feljegyzés van arról, hogy a festő Budanekeresd egy szegletét örökítette meg. Az egyik szerint Bertalan Albert huzamosabb ideig is élt itt, mint kvibli, de mivel nem találta a helyét, elment Párizsba szerencsét próbálni a muglik közé. Hogy ezért miért kellett elmenni odáig, remek kérdés. A másik szerint véletlenek folytonos sorozatának köszönhetően került a mágusvilág egyik magyarországi városába, annak ellenére, hogy semmilyen mágus vonatkozása nincs a pasinak. Itt jön el az ideje, hogy mindenki eldöntse maga, melyik a valószínűbb, de ha engem kérdeztek - nem is tettétek, de azért én elmondom -, az első mindent visz. Ugye? Ezek állandóan jöttek mentek.