Új hely, új emberek, új helyzetek, és a fene vigye el, még az ágy is új. Hosszú időbe telik, míg az ember megszokja, hogy egy bentlakásos iskola diákjává vált. Interjúalanyomat, Koppány Richárdot arról faggattam (legalábbis próbáltam), hogyan is élte túl ezt a bizonyos első évet.
Milyen volt az első itt töltött tanéved?
FURCSA! Varázstalan családból származom - csúnya szóval élve sárvérű vagyok -, úgyhogy az elején minden nagyon új volt itt nekem. Kis híján agyérgörcsöt kaptam, mikor kiderült, hogy nincs wi-fi, és fel kell rúnázni az iPodomat. Zenét se tudtam hallgatni addig, ÉLETEM LEGROSSZABB KÉT NAPJA VOLT! Heheh!
Egyébként minden klafa. MÉG nem gyújtottam fel a hálókörletet, csak Farkasházy Rudi tanárbá' idegeit vasaltam ki néhányszor, szóval mindent egybevetve káprázmányosan ment a beilleszkedés. (El ne hidd!) Asszem, jelenleg én vagyok a legnagyobb süvölvény az Eridonban, és ezt büszkén vállalom. P.S.: Ugyanitt friss zöldség eladó!
Elég gyorsan szert tettél egyfajta hírnévre, hiszen nagyon gyorsan megtanulta mindenki a nevedet. Melyik a legkedvesebb emléked idénről?
A hírnevet úgy érted, hogy rémhír? MUHAHAH! Igen, tudom. Csak úgy csattan a kőfalak között folyton, hogy "KOPPÁNY!!". Van egy csengése, igaz? Nem mintha nem lenne teljesen hiábavaló engem fegyelmezni. Ha apámnak nem sikerült, másnak sem fog.
Amennyiben az idei legkedvesebb emléket a sulihoz kell kapcsolni, akkor az Lili zöld buktája volt, meg a közös szelfizés az iskola kapujánál. Egy csomó like-ot kaptam rá Instán. (Azt, hogy mi a nem iskolához kötődő, nem árulhatom el, a cenzúra áldásos működésének hála - a szerk.)
Amúgy se tehetném, mivel ez a mondat a cenzúra áldozatává vált máris. Bevallom őszintén, olyan sokszor csattant, hogy én sokáig azt hittem, hogy a keresztnevedet kiabálják, csak jóval később realizáltam, hogy Ricsi vagy. Most, hogy szó szerint küszöbön vannak a vizsgák, mit gondolsz, milyenek lesznek? Mennyiben másabb, mint mondjuk egy tanóra?
Ricsi vagyok, hellóka! *Mosoly.* Csókoltatom a cenzúrát.
A vizsgák miatt egyáltalán nem aggódom, mert nincsen bennem görcsös megfelelési kényszer és bizonyítási vágy. Nem tudom, miben lesznek mások, mint egy tanóra, de feltételezem, hogy nincs nagy különbség egy mugli iskolai tézé, meg egy BK-s vizsga között. Jó lesz mindenből a kettes, köszi-viszlát.
Bydövéj, mi az a sebhely a kézfejeden? Én is tele vagyok zúzódásokkal, mert a bátyám egy rozsomák, de ilyet még sose szereztem. Ami azt illeti, hasonlót sem... Ééérdekes.
A bátyám és az unokatestvérem találtak otthon egy mugli fegyvert, elcsenték, és egy céltáblára lövöldöztek. Megláttam őket, és hogy ne árulkodjak, engedtek lőni. Akkor szereztem. Szóval te olyan típusú fiú vagy, aki lazán besétál és lesz, ami lesz alapon kirázza kisujjból a "problémát"?
És egészen pontosan hogy? Ekkorát kiskaliberű maroklőfegyver nem üt vissza. Mutasd, kérlek! Miért tartanak otthon a szüleid éles fegyvert? Félnek valamitől? Mi az, ami ellen nem véd meg titeket a varázslat?
Nem szívesen sorolom magamat semmilyen típusba, és szerintem te se tedd. Tisztában vagyok vele, hogy szükség van skatulyákra meg címkékre ahhoz, hogy eligazodjunk a világban, mert így könnyebb a megértés, de sokszor sarkításhoz meg általánosításokhoz vezet, és közben elsikkad a lényeg. Fun fact: nem kell kisujjból kirázni a problémát, ha te magad vagy a probléma. Am kérsz egy spanglit?
Nem mondtam, hogy marokfegyver volt. De annyira nem ismerem őket, hogy meghatározzam a pontos fajtáját. Muglik között élünk, de nem tudom, hogy miért van otthon fegyver, nem is nagyon érdekelt sosem, és nem kérek, sportoló vagyok, nem élek ilyesmivel. Ha letudtad a vizsgákat, mik a terveid a szünetre?
Valóban nem mondtad, hogy maroklőfegyver volt, de azt igen, hogy azért engedtek lőni, hogy ne árulkodj. Komoly vagy és pedáns érzetet keltesz itt a pennáddal meg a jegyzetfüzeteddel, plusz a heg is régi. Ergo kislány lehettél még, amikor ez történt. Márpedig egy kislánynak nem adnak a kezébe rombolópuskát, mert nem bírja el. *Jelentőségteljes szemöldökhúzogatás.* Az én családom is muglik között él - mivel muglik -, és nincsen gépkarabély a garázsban. Tényleg nem akarod megkérdezni a szüleidtől, hogy minek az nektek? Engem érdekelne.
Ja, hát én meg zenész vagyok, tudod. Mások idegein hárfázom, szóval engedelmeddel rágyújtok, te meg addig nyomhatsz négyütemű fekvőtámaszt sportosan, lel.
Ha letudtam a vizsgákat, akkor cenzúra, utána cenzúra, aztán azt hiszem, hogy cenzúra is. Van kedved csatlakozni? *Pimasz vigyor.*
Nem tudhatod, hogy a testvérem és az unokatestvérem mire nem képesek, évek óta tudok vezetni, pedig még csak idén lettem nagykorú. A mi családunk nem nagyon ismeri a veszélyt. Mindazonáltal, te sem, hiszen ha egy ilyen invitálás a párom fülébe jut, valószínűleg pillanatok alatt kijön a sodrából. Mit vársz a következő tanévtől, miben lesz más, mint az előző?
Miért? A párod annyira önbizalom hiányos, hogy rögtön stroke-ot kap, ha a barátnőjéhez szólnak? *Felvonja a fél szemöldökét.* Nem lehet valami stabil csávó, vagy csaj, ha ennyire nem bízik benned és a kapcsolatotokban. Watevör.
Az király! És mit vezetsz? Áramot? Én egyszer ültem volán mögött poénból, akkor is rükvercbe tettem fater kocsiját a parkolóházban. Höhö!
A következő tanév semmiben nem lesz más, mint az összes többi. Érdeklődésem a klasszikus iskolai tanulmányok iránt meglehetősen szűk pályán mozog még akkor is, ha időnként legálisan lángra lehet lobbantani ezt-azt. Szerintem sejted, hogy nem én leszek az év tanulója a következő hét évben. Sem. Már ha ki nem rúgatom magam addig.
Ha nem is az év tanulója, de úgy vélem, hogy az év legtöbbet emlegetett diákja címet elviszed. Köszönöm a válaszokat, és bár nincs rá szükséged, de azért sikeres vizsgaidőszakot kívánok!
A polgárpukkasztás a legjobb reklám. *Vigyorog.*
Hát nincs mit, és kösz a szívbéli jó kívánságokat. HÉ! Azt még bele lehetne írni a cikkbe, hogy 4000 per gramm?... Nem?...
Oké, mindegy akkor, további szép napot neked is! *Zsebre dugott kézzel, szájából lógó csekkával balra el, függöny le.*