A varázsvilágban egymásból olvasni kicsit sarkítva, tehetség és tanulás kérdése csupán. Egy képzett legilimentor úgy pillant bele mások legféltettebb titkaiba, mintha csak a bevásárlólistát futná át indulás előtt. Komoly felelősség ez, melyre a képesség birtokosának mindenekfelett felkészültnek kell lennie. De mi a helyzet azokkal, akik nem rendelkeznek mágikus hatalommal? A muglik leleményességének egyik újabb ékes bizonyítéka, hogy az eltelt évszázadok során képesek voltak kifejleszteni saját technikájukat mások észrevétlen kifürkészésére. Ez a módszer pedig nem más, mint a Fiziognómia, más néven arcolvasás vagy arctan. Alaptétele, hogy a test, a lélek, és az elme egymással szoros kapcsolatban áll, és ennek értelmében a külső megjelenésből, legfőképp az arcvonásokból és mimikából következtetések vonhatók le az alany jelleméről, személyiségéről, és a benne lezajló pszichés folyamatokról.
A módszer eredete egészen az ókorig vezethető vissza. Az első, akiről bizonyítást nyert, hogy alkalmazta, az az i. e. V. században élt Zópürosz volt, de úgy tartották, hogy elsőként Püthagorasz (i. e. 582-496) használt arcolvasást, és a tanítványainak jelentkezőket is annak segítségével szelektálta. Hippokrátész (i. e. 460-375) pedig többek közt már azt is tanította, hogy a hegyes orrú és kis szemű emberek feltételezhetően rosszindulatúak. Az arctan azonban nem csupán az európai kultúrkörben volt ismert, ugyanis az ázsiai térségben is elfogadott módszernek számított a jellem megismerésére. A középkorban még elterjedtebbé vált és több neves gondolkodó is foglalkozott elméletének hiteles példákkal való alátámasztásával. A teljesség igénye nélkül: Joannes de Indagine (1467-1537), Bartolommeo della Rocca (1467-1504), Michel Lescot voltak azok, akiknek műveiből tudhatjuk például, hogy a magas, kerek homlokú emberek vidámak, szabad szelleműek és értelmesek, vagy hogy a nagy, kerek szemek a lustaságra és megbízhatatlanságra engednek következtetni. Velük szemben Giambattista della Porta (1535-1615) már tudományosabb igényességgel tett megállapításokat művében a „De humana physiognomia”-ban, melyben az emberi test egészét tanulmányozta.
A modern fiziognómiában a vizsgálódás fókusza azonban áthelyeződött az arcra és annak makro- és mikro vonásaira. Johann Kaspar Lavater (1741-1801), a kor egyik legismertebb arcolvasója ekkoriban munkásságát négy kötetben foglalta össze. Franz Joseph Gall (1758-1828) a koponya alaktanát is felvette frenológia néven az arcisme eszközkészletébe. Sir Charles Bell (1774–1842) pedig az arckifejezések anatómiájával alapozta meg a jelenkori hazugságvizsgálat, gépek nélkül is eredményes módszerét. Hazánkban a XIX. században Hermann Ottó (1835-1914) nevéhez köthető az akkoriban fiziognomika néven ismert tanok művelése, melyekről „A magyar nép arcza és jelleme” című művében értekezik. További részletek a fiziognómia kialakulásáról és fejlődéséről Umberto Eco „Az arc nyelvezete” című cikkében olvashatók.
A jelenkori arcisme legismertebb szakértője Dr. Paul Ekman (1934). Az ő nevéhez fűződik a hét alap érzelem (öröm, harag, meglepetés, undor, szomorúság, félelem, megvetés) részletes leírása és az azok felismerésére képes szoftver fejlesztésének alapötlete. Kutatótársával W. V. Friesen-nel az 1970-es években kidolgozta az Arctevékenység-kódoló Rendszert, aminek eredeti angol neve alapján a FACS rövidítést adta. Ennek a segítségével a valós és színlelt érzések megkülönböztethetőkké váltak. Több mint ötvenévnyi kutatási eredménnyel felvértezve David Matsumoto-val és Mark Frank-kal létrehozta a Paul Ekman Csoportot (PEG), amely a témával kapcsolatos tréningek tartásával és oktatási anyagok kiadásával foglalkozik. Olyan nagy múltú és komoly rendvédelmi szervek alkalmazzák eljárását, mint az FBI vagy épp a CIA, de munkásságának lényegét már rajzfilm (Agymanók, 2015) és televíziós sorozat formájában is láthattunk, ami nem más mint a Hazudj, ha tudsz - Lie to Me
Figyelem! A cikk cselekményleírást tartalmaz!
A 2009 és 2011 közt futó, három évadot megért széria központi karaktere az Dr. Paul Ekmanról mintázott Dr. Cal Lightman, aki a mikro-arckifejezések elemzésének mestere és a módszer megalkotója is egyben. A történet szerint Cal Lightman és maroknyi csapata, a Lightman-csoport segítenek az FBI-nak és a kormány egyéb szerveinek, valamint magánszemélyeknek olyan nyomozások során, ahol a hétköznapi módszerek sorra csődöt mondanak. Módszereik közt a testbeszéd, a mimika, és a mikro-arckifejezések megfigyelése, elemzése szerepel. Ezen ismeretek használatával és birtokában derítik ki, hogy ki mond igazat és ki hazudik, tehát, hogy ki követte el az adott bűntettet és ki az, aki ártatlan minden ellene felhozott vádban. A Lightman-csoport oszlopos tagja a névadó mellett Dr. Gillian Foster, Lightman társa és jobbkeze, Eli Loker, a radikálisan őszinte tudós és Ben Reynolds ügynök, aki az FBI és a csoport alkalmazásában is áll egyszerre. Az első évad folyamán csatlakozik hozzájuk Ria Torres, akinek ösztönös képessége, hogy látja, amikor valaki hazudik, tudását pedig a reptéri biztonsági szolgálatnál kamatoztatja, míg be nem veszik ebbe a különleges csapatba. A sorozat három évad után ugyan kaszát kapott, de még így is úttörőnek számít a maga nemében, és sugárzása révén sokkal nagyobb ismertségre tett szert Dr. Paul Ekman munkássága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése