A hősmítoszok már az idők kezdete óta jelen vannak a varázstalanok világában. Fantáziájuk természetfeletti hatalommal megáldott szülöttei mind nagyobb teret nyernek a köztudatban, hála az írott és audiovizuális médiának. Ezek a saját képmásukra formált szimbólumok segítik a bűverő nélkül élő embereket a szokatlan dolgok elfogadásában, az azokkal járó felelősség kezelésében és a következmények megértésében. Múlt havi cikkünkben ennek a jelenségnek a mágusvilágra gyakorolt hatásairól olvashattak. Most pedig következzék egy, a muglik legnagyobb és legismertebb jelenkori hőséről, Supermanről készült főleg élő szereplős sorozatokat, filmeket és a témához kapcsolódó zenéket bemutató kedvcsináló, a teljesség igénye nélkül, ám annak reményében, hogy általa világaink közelebb kerülhetnek egymáshoz.
Kezdetek és nagy sikerek: 1941-1992
Superman első celluloidra rögzített megjelenése 1941 szeptemberében volt, részenként tíz perces animációs rövidfilmek formájában, mely sorozatot Oscar-díjra jelölték 1942-ben. Ebben az alkotásban teljes egészében leképződik a korra jellemző hazafias életszemlélet éppúgy, ahogy a nők és férfiak egymáshoz, valamint a társadalom egészéhez való viszonyulása. Emellett az éppen zajló II. világháború is átszínezi német és japán árnyalatokkal a csillagos-sávos lobogó alatt szálló hős történeteit.
Ezután 1948-ban következett egy tizenöt részes élő szereplős feldolgozás, majd az Atom man vs. Superman 1950-ben, ahol bemutatkozott Lex Luthor, mint a hős nemezise. Az 1951 és 1958 közötti időszakban előbb egy televíziós nagyjátékfilm, a Superman and the Mole Men készült el George Reeves és Phyllis Coates főszereplésével, majd egy sorozat, mely 104 epizódot élt meg Superman címmel. A következő a sorban az 1961-től vetített széria, a The Adventures of Superboy volt, mely 13 rész erejéig futott.
Az Acélemberként is emlegetett hős Superman: The Movie címmel a nagyvászonra 1978-ban érkezett meg, Christopher Reeve megformálásában, akinek színészi játékát mindmáig sokan a legjobbnak tartják. A karakter kettős személyiségét először ő jelenítette meg és választotta el határozottan, különböző tónusú attitűdökkel és testkultúrával. Míg Superman esetében büszke tartást, önbizalommal teli hanghordozást, mimikát és mozdulatokat, addig Clark Kentnél behúzott vállakat, szende és halk beszédet, valamint naivitást sugalló arckifejezéseket láthattunk. Egy jelenetben például ájulást színlel Clarkként, hogy leplezze, amint valójában elkap egy pisztolygolyót.
Partnerét, a kíváncsi és leleményes Lois Lane-t Margot Kidder, valódi apját Jor-Elt Marlon Brando, ősellenségét pedig, Lex Luthort Gene Hackman alakította, aki önmaga néhol nevetségesen groteszk karikatúrájaként volt egyszerre őrülten bugyuta és zseniálisan agyafúrt gonosz. A három Oscar-díj jelölést és a sci-fi Oscarjának számító Szaturnusz-díjat elnyert alkotást 1980-ban, 1983-ban és 1987-ben további folytatások követték, ám ezek egyike sem tudta túlszárnyalni az első film színvonalát, sikerét. Ez időtájt számos botrány is körüllengte őket, így eshetett meg a második rész rendezőjének, Richard Donnernek az elbocsátása. Sok évvel később láthatta csak a közönség az általa megálmodott történetet, az úgynevezett "Donner cut" változat formájában. Emiatt a feszültség miatt nem szerepelt hosszabban a következő folytatásban Margot Kidder, helyette, mint Lana Lang láthattuk Anette O'Toole-t, és vele együtt egy elégé erőltetett szerelmi szálat. Gene Hackman kihagyta ezt a filmet és csak a negyedik részben tért vissza Lex Luthorként, ez azonban jottányit sem csökkentette a téma népszerűségét, hiszen 1988-ban ismét egy sorozat, a Superboy került a képernyőkre. Négy évadából az elsőben John Haymes Newton, míg a másodiktól az utolsóig Gerard Christopher bújt Superman fiatal énjének bőrébe. A korra jellemző stílus és hangulat mostani szemmel nézve talán elmaradottnak ható képi világa mellett elmondható, hogy a kezdeti technikai balfogások korrigálása, és a főhőst alakító színész leváltása után egy történetében megfelelően kidolgozott, és az akkori lehetőségekhez mérten jó színvonalú szériával tartották életben a legendát egészen 1992-ig.
Szerethető romantika és újszerű megközelítések: 1993-2011
A hős főiskolai kalandjait bemutató sorozat után egy évvel, 1993-ban debütált a világszerte ismertté és népszerűvé vált Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai.
A címszerepben Dean Cain tűnt fel, aki hitelesen és nem kevés csibészséggel alakította a néha roppant naiv, de tiszta szívű bátor hőst és szerelmest, aki itt a Clark mellé a Jerome keresztnevet is megkapta az őt örökbe fogadó Kent házaspártól. Álmai asszonyát, a rámenős és rafinált, néha kissé kapkodó és neurotikus riporternőt, Lois Lane-t pedig Teri Hatcher keltette életre. Ellenlábasukat, a Lois után szintén megszállottan epekedő Lex Luthort John Shea megformálásban láthattuk.
A sorozatban leginkább a fő karakterek közti érzelmi dinamika és kapcsolatrendszer bemutatása volt a mérvadó, némileg idealizált formában. Ezért tekinthető főként romantikus teleregénynek ez a széria és ebben is tér el az eddigi változatoktól. Az akciók családbarát módon jelennek meg, ahogyan a korszak szentimentális báját és elképzelését a társas kapcsolat mibenlétéről is igen elfogultan mutatja be a nézők számára. A sorozatot végül 1997-ben kaszálták, ám ez alatt megélte egy kulcsfigura, Jimmy Olsen megformálójának lecserélését és egy produceri gárdaváltást, melyet az egész koncepció humora és stílusa igen erősen megsínylett. A második évad végétől hanyatlani kezdett a mű csillaga. Helyzetének az sem tett jót, hogy a képregényekkel egy időben tervezett Lois és Clark frigyet több alkalommal is el kellett halasztani mindenféle kínkeserves indokokkal, mint például amnézia és más lehetséges udvarlók felbukkanása. A nászra végül természetesen sor került, szerencsére a negyedik és egyben utolsó évad befejező része nem zárult hatalmas kérdőjelekkel, így mondhatni komolyabb hiányérzet nélkül ért véget a széria.
Néhány évvel később, az új évezred hajnalán ismét felvirradt Superman napja, ugyanis ekkor indult útjára élettörténetének leghosszabb ideig, 2001-2011-ig képernyőn lévő, 218 részt megért, és világszerte jelenleg is hatalmas népszerűségnek örvendő feldolgozása, a Smallville.
Az összesen tíz évadon át zajló történet Clark Kent tinédzser és fiatal felnőtt korát mutatta be egészen valódi hőssé válásáig, nem kevés tudományos-fantasztikus, szatirikus, sablonos, komikus, drámai és romantikus elemmel, mégis rendkívül hihetően. Az eddigi szériák tekintetében itt kapott először igazán komoly hangsúlyt az aláfestő zene, melyet az első hat évadban Mark Snow neve fémjelzett, akinek olyan ismert és jellegzetes dallamokat köszönhetünk, mint például az X-akták című sci-fi-dráma sorozat főcíme és háttér muzsikája. A hetedik évadtól kezdve Louis Febre vette át a komponálói feladatokat, emellett a betétdalok is meghatározó szerephez jutottak, ezáltal még erősebb mondanivalóval egészítve ki az egyes részek tartalmát. Az epizódokban olyan együttesek dalai csendültek fel többek közt, mint az Evanescence, a HIM, a Depeche Mode, vagy a Coldplay.
A több, a sorozatok Oscarjakét is emlegetett Emmy-díjjal kitüntetett széria címszerepében a mind küllemében, mind színészi játékában kiemelkedő Tom Wellinget láthattuk, aki később egy másik DC képregényen alapuló szériában, a Luciferben is felbukkant, az antagonista Pierce hadnagy szerepében. Alakításában Clark Kent önmagában és a világban elfoglalt helyében való kétkedése, esendősége és dacos hajlama is személetesen tetten érhető volt. Remekül láttatta a majdani hős személyiségének mind pozitív, mind negatív aspektusait csupán arcmimikája és gesztusai segítségével, amihez karakteres eredeti hangja és a nagyszerű magyar szinkron, melyet Markovics Tamás interpretált is rengeteget hozzátett. Az első hét évad folyamán a szereplők gimnáziumi és felsőoktatási éveit követhettük nyomon leginkább Smallville-ben, ezután a cselekmények túlnyomó része áthelyeződött Metropolis városába. Már az első epizódban megjelent Lana Lang karaktere, aki hősünk első nagy szerelme, megformálását pedig az egzotikus szépségű Kristin Kreukra bízták. Lex Luthor szerepében Michael Rosenbaum remekelt, alakításában a karakter olyan lelki mélységet és motivációt kapott, mely magyarázatot ad a később Superman ősellenségévé váló lángelméjű mágnás viselkedésére. A stáblistát rengeteg további ismert és méltán híres színész és zenész bővítette.
Hősünk jól ismert társa, Lois Lane az eddig megszokott találkozási módtól eltérően már a negyedik évad első részében feltűnt. Unokahúga, a Clark legjobb barátjaként mellette álló, titokban jó ideig belé szerelmes Chloe Sullivan eltűnésének ügyében nyomozó rokonként érkezett Smallville-be. Alakját a karizmatikus Erica Durance személyében láthattuk, akinek játékában egy egészen új értelmezést nyert a harcias, hősies és hőspárti, hírekre éhes riporternő személye. Esetében érezhettük talán először, hogy különleges képességek nélkül is méltó társa, párja Clarknak, és titokgazdája Supermannek. Ennek oka valószínűleg az ebben az időszakban egyre elfogadottabbá váló mellérendelt, férfiakkal egyenrangú női szerep társadalmon belüli térhódítása volt az alá-fölé rendeltséggel szemben.
A Smallville-ben látható Lois jól bánt a kézifegyverekkel, közelharci képzettsége szintén figyelemreméltó volt, ezzel együtt cselekvő, tevékeny résztvevője az eseményeknek. Több esetben ő mentette meg az itt még Maszat néven emlegetett hőst, a férfiakhoz való viszonya is egészen más az eddig látott "megmentőre váró fiatal lány" attitűdhöz képest. Egy szociálisan érzékeny, emocionálisan kevéssé labilis, a saját lábán is megálló, magára vigyázni tudó nő jellemfejlődését követhettük nyomon általa, aki értette mekkora felelősség ismerni, szeretni és segíteni egy héroszt. Kapcsolata Clarkkal lassan formálódott, az első időkben kölcsönösen piszkálták és bosszantották egymást. Bizalmuk is nehezen szilárdult meg, és számos bonyodalom, gátló tényező akadályozta egymáshoz való igazi közelkerülésüket, mint Clark képességeinek és származásának titka, vagy épp Lana Lang jelenléte. Közös Planetbeli munkájuk során azonban mind jobban megkedvelték egymást, míg végül eljutottak az eddigi feldolgozásokból már jól ismert kölcsönös, szenvedélyes szerelem, mély bizalom és tartós kapcsolat szintjére.
Az első hét évadban Clark legfőbb ellenlábasa Lex Luthor volt, akivel barátokból váltak az egymásba vetett bizalom hiányából adódóan ellenségekké. A további évadokban helyette azonban mindig egy-egy új legyőzendő gonosz tűnt fel hősünk előtt. Így a nyolcadikban Doomsday-jel, az emberbőrbe bújt szörnnyel, a kilencedikben Zod tábornokkal, a kandori (Kandor a Krypton egyik nagy városa) diktátorral, míg a tizedik és egyben utolsó évadban Darkside-dal, az univerzum legsötétebb erejével kellett Kal-Elnek megküzdenie. Emellett feltűnt még Tess Mercer/Lena Luthor is, előbb mint áskálódó femme fatale, majd jó útra tért, hasznos segítő, aki végül saját élete árán rejtette el Clark kilétének titkát testvére, a visszatérő Lex Luthor elől. A sorozat egy kissé talán gyors, de méltónak tekinthető lezárással ért véget, melyben Clark/Kal-El beteljesítette sorsát, és kiérdemelte jellegzetes öltözetét, ezáltal (piros-kék) Maszatból Supermanné, azaz az emberiség védelmezőjévé vált az utolsó képsorokon.
Ezen felül ebben a szériában jelentek meg először hosszabban és kidolgozottabb karakterekként olyan jól ismert képregény figurák, mint a Zöld Íjász, a Fekete Kanári vagy épp Sólyomember, Aquaman, Impulzus/Flash és Cyborg, tehát az itt még csak majdani Igazság Ligájának tagjai, mind szélesebbre tárva ezzel a nyomtatott univerzum kapuját, és bepillantást engedve annak különleges, mégis néhol nagyon is hétköznapi világába a laikus érdeklődők számára.
Meglovagolva a sorozat világsikerét, 2006-ban érkezett meg a nagyvászonra egy, az 1978 és 1980-as verziók folytatásának szánt film, a Superman visszatér.
Bryan Singer rendezésében és Brandon Routh, Kate Bosworth, valamint Kevin Spacey főszereplésével láthattuk a nem titkoltan a karakter legelismertebb megformálójának, Christopher Reevenek is emléket állító alkotást. Képi világában és hangulatában is jórészt a vele készült filmeket idézte, és mondhatni azok, vagyis az 1978-as első és 1980-as második rész folytatásának tekinthető. Azonban sem a cselekmény, sem a színészi alakítás nem bizonyult meggyőzőnek, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így csupán ez az egy film készült el a tervezett három helyett.
A történet szerint öt év telt el, mely alatt Lois Lane véleménye gyökeresen megváltozott a neki és a világnak meggyőződése szerint hátat fordító hősről. Ezalatt Lex Luthor a Magány Erődjének köveiből fegyvert kovácsolt, mellyel az emberiség uralmára készült törni. Ekkor érkezett vissza Superman a Krypton nyomait kutató csillagközi útjáról, akitől Loisnak a hős távozását követően fia született. A gyermeknemzés kérdése Kal-El esetében nem először bukkan fel, a Lois és Clark, avagy Superman legújabb kalandjai című sorozat negyedik évadában kulcsfontosságú téma volt a családalapítás. A szériában arra a végkövetkeztetésre jutott a beavatott tudós, hogy egy földi nő és az űrből érkezett hős DNS-e nem illeszkedik egymáshoz, ezért nem lehet közös utódjuk. Ez azonban nem egészen így van, az eredeti történet, tehát a képregény szerint. Ugyanis abban a kryptonit bizonyos változatainak hatására, vagy épp Jor-El akaratából Clark elveszítheti természetfeletti mivoltát, és minden tekintetben emberré válhat, ebben az állapotában pedig akár teherbe is tudja ejteni kedvesét. Az erőfosztás mindkét módjára láthattunk példát a Superman II-ben és a Smallville-ben egyaránt. Bizonyára ezen okok valamelyike állhatott az ebben a filmben lévő gyermek fogantatásának hátterében is, ám erre még csak utalást sem láthattunk a játékidő alatt. Az alkotás lezárását tekintve ráadásul igen hűvös és eltávolodó, már-már búcsúnak érződő képsorokkal és párbeszéddel ér véget. Superman immár csak fentről, az égből vigyázza az emberiséget, Loist és fiát, aki mint mondja, "Felnő apjához".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése