Star Wars - avagy az Erő valójában a mágusokkal van?

Bizonyára jó néhányan hallottak már az ikonikus mugli űropera, a Csillagok háborúja történetéről, mely kilenc mozifilmjével 1977 óta bűvöli el a műfaj kedvelőit, legyenek ők varázstalanok vagy épp mágusok. De vajon belegondoltak-e abba, hogy George Lucas honnan is vette az alapötletet? Miből merített ihletet egy ilyen komplex és a varázslók mibenlétére feltűnően emlékeztető világ létrehozásához? Mi inspirálta, amikor megalkotta az Erőt, mely átjárja a Jediket és a Sitheket? Meglehet, nem más ez, mint maga a mágia? Ezek a logikus kérdések joggal merülhetnek fel látva a filmeket, bennük a számtalan párhuzammal. Vegyük tehát kicsit most közelebbről szemügyre az Erőt és használóit, hogy elénk tartott tükrükön át magunkra ismerhessünk, s talán a válaszokra is rátaláljunk annak a messzi-messzi galaxisnak a mélyén.*

Figyelem! A cikk további része cselekményleírást tartalmaz!

Az Erő: Az a varázslatos hatalom, mely elképesztő, természetfelettinek mondható képességekkel ruházza fel használóit, s néhány mugliismerettel foglalkozó szakértő szerint megegyezik a mágusok által birtokolt varázserővel. A környezet, vagyis a messzi-messzi galaxis pedig, melyben G. Lucas elhelyezte ismereteit a mágiáról és a mágusokról, egyszerűen csak egy olyan köntös, amibe bújtatva ezt a - jószerével veszélyesnek is tekinthető - tudást, képes lesz befogadni bárki, de legfőképp a muglik. Az 1977-ben, '80-ban, majd '83-ban megjelent részek úgy határozták meg az Erőt, mint egy rejtett hatalmat, ami átjár mindent, ám kevesek képesek érzékelni és használni. Nem mindenkiben van erre tehát tehetség, ám fajtól és nemtől függetlenül felbukkanhat bárkiben. Ezután az előzmény trilógia 1999-ben, 2002-ben és 2005-ben behozta az úgynevezett "midikloriánokat", mint a vérben megtalálható, az Erővel szimbiózisban élő mikroszkopikus méretű, egysejtű entitásokat, melyek felelősek azért, hogy valaki erőhasználatra képes-e vagy sem. Vagyis a vér összetételétől tette függővé a hatalom birtoklását. Ezután következett a lezáró hármas, melyben ismét visszatért az alapkoncepció elgondolása az eredeti tézishez, miszerint az Erő éteri és megfoghatatlan elementum. Egyensúlyra törekszik, ergo folyamatosan, dinamikusan változik, tűnik el és bukkan fel a galaxisban, észrevétlen járva át mindent. Ennek ellenére továbbra is csak keveseknek adatik meg, hogy rátaláljanak és élhessenek vele. Ez az analógia egyértelműen levetíthető a mágiára, hiszen a népesség kis hányada rendelkezik varázserővel, s ők éppúgy lehetnek aranyvérűek, kevert vérvonalból származók, mint mugli hátterűek, de ami közös bennük, az az, hogy egyként képesek kiaknázni különleges adottságukat, mellyel születtek. Mi hát az Erő, ha nem a mágia kvintesszenciája?

A Jedik és a Sithek: A jó és rossz megtestesítői. A világos és a sötét oldal képviselői, akikben az Erő kettős természete tetten érhető. Többekben egyszerre van jelen mindkét attitűd, másokban megjelenése egészen egyoldalú és tisztán elkülönül. Céljaik és motivációik is gyakran keverednek, de vannak teljesen egyértelmű irányok és indítékok, melyek vezetik őket. Tulajdonságaik határai ennek ellenére olykor mégis összemosódnak, keresve az egyensúlyt jellemük fényes és árnyékos oldala között. Vívódásaik végigkísérik a kilenc filmet főhőseiken keresztül bemutatva ezt a folyamatos, belső csatározást, melynek keretet a szabadságért vívott űrbéli harcok és politikai játszmák adnak. Ezek mellé könnyűszerrel párhuzamba állítható a Mágiaügyi Minisztérium ténykedése, mellyel görcsösen elrejteni igyekeznek a mágusokat a muglik elől. Valamint azoknak az életét, akik felfedik magukat a varázstalanok előtt, vagy próbálják ezt a törekvést elősegíteni, vállalva az ezzel járó esetleges veszélyeket és retorziókat. Emellett az is szembeötlő, hogy George Lucas a Jedik és a Sithek képességeit egyértelműen a varázslók világából emelte át, némi finomítással. Ráadásul feltűnően jó rálátással megragadva lényegüket, így tehát feltételezhető, hogy ismeretei átfogóak és széles spektrumon mozognak. Található a teljesség igénye nélkül a nevezett képességek között testek és tárgyak mozgatása, gondolatmanipulálás, ami egybecseng a nálunk legili- és okklumenciának nevezett technikákkal. Emellett előérzetekre, asztrális kivetülésre és életerő átadásra is láthatunk példákat. Fénykardjaik pedig némi elvonatkoztatással megfeleltethetők a varázspálcáknak, melyeket használva a két tábor tagjai reprezentálják hatalmukat és ügyességüket. Mindent összevetve, a két tábort valóban le lehet egyszerűsíteni, nem csak a jó és a rossz metaforáivá, hanem egy az egyben a mágusokra és társadalmukra. Az analógiák száma, mondhatni szinte végtelen. Jedivé való kiképzésüket a mágustanodákkal, mestereiket a professzorokkal, Magukat a Jediket ezen felül akár az aurorokkal, míg a Sitheket a fekete mágusokkal, bűnözőkkel is azonosíthatjuk. Hiszen a fény és a sötétség képviselői minden társadalomban megtalálhatók, mivel egyik a másik nélkül nem létezhet. A sötétség mindig terjed, de a fény harcba fog szállni ellene, örökké. Tehát amikor - talán épp ennek a cikknek az apropóján - belepillantanak a Star Warsba, ne feledjék: az a messzi-messzi galaxis közelebb van, mint hinnék.