A Mancs-hely csapat

Benzsay Gergely

Szép napot kedves Gergő! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Milyen az élet a tanodában?

Nagyon szépen köszönöm a megkeresést! Egyre érdekesebb. Az utóbbi időben szerencsére egyre több időt tudok fent tölteni, így igyekszem maximálisan ellátni a feladataimat. Prefektusként sokkal jobban odafigyelek én is a szabályokra és a szabálytalankodókra. Emellett pedig sok időt tudok a barátaimmal tölteni, ami szintén jó. Ami kevésbé, az az, hogy már a tanáraim is megjegyzik a nevemet, de legalább olyan lettem, mint a társaim. 

Mi vezérelt arra, hogy az iskola mellett önkéntes munkát is vállalj?

Erre még anyukám nevelt. Ő nem nyíltan csinálja, de mindig az a példa volt előttem, hogy ha nekünk van, adunk. Ő a mai napig egy tizenkét tagú családra főz, amiből öt a tényleges család, a többiek pedig a falu idősei, akiknek nincs már erejük vagy nem éri meg egy emberre főzniük. Anyu mindennap megcsinálja, én pedig elviszem nekik. Éppen ezért szeretem volna én is adni valamit, és nem is volt kérdés, hogy a fennmaradó szabadidőm egy részét a menhelyre szenteljem. 

Mit gondolsz, a karácsonyra tekintettel könnyebb vagy nehezebb időszak köszönt majd a menhelyre?

Szerintem könnyebb. Egyrészt nagyon sokan főznek olyan ételt, amiből mondjuk a csontokat összegyűjtik és elszállítják a menhelyre. A boltba már kitettem egy hirdetményt, és elmondom a vásárlóknak, hogy ha van olyan felajánlás, amit a kisállatok számára megtennének, de mondjuk messze laknak tőle, akkor én elmegyek és elhozom. Illetve ebben az időszakban szeretnek az emberek adakozni, ilyenkor pedig vagy az előkészítőnek adják, vagy a menhelynek. 

Neked mi a kedvenc feladatod? Inkább mással együtt vagy egyedül szeretsz dolgozni?

A legnagyobb kedvencem az esti simogatás. Nagyon el lehet benne fáradni, de rengeteg szeretetet kapok tőlük, és én is nagyon sokat adok nekik, remélve, hogy szebbé teszem az időt a viszontlátásig. De nincs olyan feladat, amit ne tennék meg szívesen. Az pedig, hogy csapatban vagy egyedül, szinte mindegy. 

Kellemes ünnepeket és sikeres tanévet kívánok!

Kellemes ünnepeket kívánok én is, és sikeres új esztendőt!

Bogna Zdanowska

Szia Bogna! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést. Hogy halad a tanév? 

Szia Lewy, jól, köszönöm a kérdésed. De azt hiszem erre a válaszra lehetett számítani. Az Edictum most hirtelen mindenhol ott van, egészen megleptetek. előbb az eridonos lány jött a DÖK miatt, most pedig te.

Mi vezérelt arra, hogy az iskola mellett önkéntes munkát is vállalj? Ráadásul tanársegéd is vagy, nem kimerítő ez így?

Sok szabadidő, levezetendő energia és tettvágy. Talán ennyi. Bár most a diákönkormányzatban is helyt kell állnom egy ideje. Az iskola mellett nem dolgozom komolyabban, így a felszabadult időmet a lehető legjobb módon tudom felhasználni. A tanársegédi teendőim inkább hobbinak tekintem, szerencsére Green tanárnő nagyon rendes és jól tudunk együtt dolgozni, nem is szükséges sok időt pluszban belefektetnem, hogy remekül működjek ezen a téren is. De visszakanyarodva, nagyon jó kezdeményezésnek tartom már eleve, hogy van ez a menhely és nemcsak egyénileg, de az iskolai DÖK-kel is szeretnénk segíteni a helynek a későbbiekben. Azzal pedig, hogy mindkét helyen aktív vagyok, megkönnyítem ezt is.

Mit gondolsz, a karácsonyra tekintettel könnyebb vagy nehezebb időszak köszönt majd a menhelyre?

Nehezebb. Az emberek még mindig túl nagy hányada él az élő állat ajándékozás intézményével, ami minden esetben lutri. Allergia, gyermek, hely és időhiány okán szerencsétlenek előbb látnak utcát, mint egy meleg fekhelyet. Talán a húsvét vészesebb a kisállatok terén, mint a nyulak, hörcsögök és tengerimalacok, ez a mostani időszak viszont a macskák és kutyák esetében rázós. Az időjárás sem kedvező, bár az ugye mikor számít annak.

Neked mi a kedvenc feladatod? Inkább mással együtt vagy egyedül szeretsz dolgozni? Bár erre azt hiszem, tudom a választ.

Szívesen rendezkedem a menhelyen belül, ellenőrzöm a helyeket, a papírokat és az állatokat. Vannak, akik sétáltatni szeretnek, mások az etetésben, én inkább a kényelmükért és boldogságukért teszek odabent.

És természetesen egyedül. Jól működöm csapatban, ha kell, de ezen a téren nem tartom szükségesnek és fontosnak, hogy legyen valaki az oldalamban mindig.

Kellemes ünnepeket és sikeres tanévet kívánok!

Viszont kívánom és a családnak is.

Grünwald Olivér Dávid

Szép napot Olivér. Ugye nem gond, ha tegeződünk? 

Viszont kívánom, és nem, csak nyugodtan.

Te idejártál iskolába, jól tudom? Pozitív élményként tekintesz vissza rá? 

Igen, ide. De élmények - nevettem el magam -, nagyon régen volt ez már ehhez. Pont olyan volt, mint a mai diákoknak. Voltak elvárások, különböző emberek és persze kisebb-nagyobb balhék, amiket generáltunk. Bár tény, ami tény, mi nem döntöttünk le tornyokat.

Mikor és milyen elgondolásból költöztél vissza Bogolyfalvára? Sokat változott a hely azóta, hogy legutóbb itt jártál?

Nyugodt környezetet javasoltak, a város túl hangos és mocskos nekem. Na nem a klasszikus értelemben véve. Pár hónapja vagyok itt érdemben, először csak amolyan próba volt, tudod éppen munkát kerestem. Most a menhelyen és a lovardában találtam, így mondhatni be is rendezkedtem. Még nem jártam mindenhol, de eléggé megnőtt a népsűrűség, vannak új boltok, vendéglátóipari egységek, olyan fejlődő helynek tűnik. Annak idején örültünk, ha le tudtunk jönni és volt egy bolt némi édességválasztékkal. Most már nem tudod hova menj először.

Úgy hallottam, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolsz a kutyák nagy részével a menhelyen. Van kedvenced?

Mindegyik és egyik sem. Nem lehet kiválasztani valakit és azt hiszem nem is lehet, hiszen ha őt viszik el, az nem feltétlenül jó utána. Tartózkodom ettől, persze vannak, akikkel több időt töltök. Nagyon kedvelem a kiskrapekokat, könnyű is velük dolgozni, na meg persze sajnálom is, hogy itt vannak.

Mit jelent számodra önkéntesnek lenni a menhelyen?

Adhatok, segíthetek és kutyákkal foglalkozhatok, ez amolyan álommunka újra. Sajnos az eredeti foglalkozásomban nem tevékenykedhetek már, de ott is velük dolgoztam és ez hiányzik olykor.

Tudsz valamilyen karácsonyi adománygyűjtésről vagy megmozdulásról a Mancs-hely részéről? 

A Mancs-hely egész évben várja és fogadja a támogatásokat és nem hinném, hogy ünnepnek kell történnie ahhoz, hogy az emberek, már akik valóban tenni akarnak, megtehessék szándékukat. Jelenleg az egyik önkéntes mondta, hogy az iskolai szerveződésük szeretne valami akciót csinálni, amiben mi is segítünk ha kell.

Mennyire egyeztethető össze a magánéleted a hely időigényes mivoltával? 

Teljesen, ez a munkám és a magánéletem is, ha úgy tetszik. Nincs különösebb hobbim vagy elfoglaltságom, a munka korábban is kitette az életem nagyobbik részét, most is ez a helyzet.

Köszönöm, hogy szakítottál rám időt és előre is kellemes ünnepeket kívánok. Bár addig még úgyis összefutunk.

Hasonlóan jókat, szép estét.

A falu első embere - Dr. Wittner Erik

Szép napot, Wittner úr. A nevem Lewy Bojarski, örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. Kérem, foglaljon helyet. *intek színpadias mozdulattal a karosszék felé. Az interjúnk helyszíne egy teázó, mivel jobb szerettem volna egy személyes hangvételű beszélgetést.* Hogy telt a napja?

Nagyon örvendek, hogy végre személyesen is megismerhetem Mr. Bojarski. *Nyújtom felé a kezem.* Számos meccsén jártam már. Köszönöm. *Pillantok a hely felé, majd gyorsan el is foglalom azt.* Szerencsére nyugodt. Ilyenkorra már nagyjából beállnak a heti feladatok, az emberek itt, ahogy tapasztaltam eddig, szeretik az első két napon letudni a "heti kellemetlent". Ma már tényleg csak amolyan listakészítéses, könnyedebb nap volt. Holnap talán már mosolyogni is fognak a munkatársaim. 

Alapvetően nem szoktam interjúkat készíteni, nem az én világom a penna ezen oldalán ülni, de a napokban hallottam, hogy még nem készült Önnel riport annak ellenére, hogy huzamosabb ideje a falu polgármestere. Mit gondol, van ennek valami különösebb oka? 

Szerintem eléggé ijesztő vagyok. *Elmosolyodva megrázom a fejem.* Igazság szerint nem tudom, hogy miért nem, talán senki se jutott át a titkárnőmön, pedig csak csokoládét kell adni neki. 

 
Értem. Nos, kezdhetnénk talán a dolgokat a legelején. Miért döntött úgy, hogy indulni fog a polgármesteri székért Oszkár távozása után? Volt valamilyen nyomás, amit az elődje hagyott hátra, elvárás, aminek úgy érezte, meg kell felelnie? 

Korábban jogi pályán voltam, de már nem találtam benne elég kihívást, és én az a fajta ember vagyok, aki szeret újabb és újabb hullámokat meglovagolni. A polgármesterség egy nagyon hirtelen jött ötlet volt, és bevallom őszintén, nem hittem volna, hogy engem választanak majd. Nem vagyok helyi, az alapképzéses éveken túl nem töltöttem itt huzamosabb időt. Csak megpróbáltam és megválasztottak. Elárulom, amikor kijöttek az eredmények, arra gondoltam, hogy most még leléphetek az országból egy tibeti szerzetesrendbe, de végül csak beleültem abba a bizonyos székbe. 

Az utóbbi időben újabb vendéglátó egységek nyíltak és folyamatosan frissül a szolgáltatások köre is, ez Ön szerint szükséges változás a falu életében? Pozitív vagy negatív hatása van a helyiek életére? 

Megvallom, én inkább a nyugalmat kedvelem, szerettem azt, ami a falu volt akkor, amikor én elkezdtem itt a munkálkodásomat. Egy csendes zug, ahova elbújhat az ember. Azonban nem maradhatunk örökké ez a kis félreeső vidék, elég csak megnézni Kunszenilát, ahol ha jól értesültem, a tegnapi naptól már csak tizenegyen laknak. Tény, hogy maga az iskola és az előkészítő nagy húzóerő, azonban ha nincs mögötte semmi, akkor idő kérdése és kihátrálnak a lakók is. Pozitív és negatív. Negatív, mert a falu egykori bája eltűnik, kisvárosiasodik, és pozitív, mert megújuló, fiatalodó lakosságot tudhatunk a magunkénak. 

Milyen elképzelései vannak a falu jövőjét tekintve? Esetleg tervben vannak pályázatok vagy valamiféle újítás? 

Mindenképpen szeretnénk változtatásokat. Idén a legnagyobb beruházásunk az utcakép-átrendezés volt, ami most egy nagyobb szeletet kivett a költségvetésből. Természetesen folyamatosan futnak pályázataink, most éppen a színház és a vasútállomás felújítására nyertünk egyet, de szeretnénk frissíteni az adventi időszak dekorációját is, hiszen már közel tíz éve ugyanaz a látkép fogadja a lakókat és az ide látogatókat. Ezen kívül pedig olyan irányba is pályáztunk, ami közelebb tudja hozni egymáshoz a faluba járó gyermekeket és a bagolyköveseket. 

Személyesen is tanítom a gyermekeit, innen tudom is, hogy elég terebélyes a családfa. Mennyire könnyű egy ilyen felelős pozíciót összeegyeztetni a magánélettel? 

Szerintem ez csak akkor könnyű, ha az ember gyerekei partnerként állnak a dologhoz. A fiaimmal nem olyan nehéz, különösen Gergellyel, aki felelősségteljes aurorként végzi a munkáját, azonban a lányom, Laura, az olvasóknak Stella, heves, latinos vérmérséklettel rendelkezik, akárcsak az édesanyja, így sokszor mókás helyzeteket teremt, amiken inkább ő szórakozik, de legalább nem unalmas.

Talán még így utolsó, hasznos kérdésként az érdekelne, hogy szokott megbirkózni a munkája jelentette stresszel. Van valamilyen tanácsa vagy tippje ezzel kapcsolatban az olvasók számára? 

Én a futásra és a festésre esküszöm, de mindenkinek más. A lényeg talán az, hogy ne akarja az ember erőnek erejével kisajtolni magából a nyugalmat meg a stresszoldást, mert akkor csak annál sikertelenebb lesz. Mindenkinek van, ami segít, és néha váratlanul érkezik. 

Köszönöm, hogy elfogadta a felkérést, Erik. További sikeres munkát és... remélem nem találkozunk fogadóórán. 

Ennél jobbat nem is kívánhat azt hiszem, de ne vegyen rá mérget. Köszönöm, hogy vállalkozott rá, hogy kifaggat, és kitartást kívánok önnek... mindenhez.

Egy újabb pakk szeretetgombóc

Újabb sikeres örökbefogadásokat tudhatunk a magunkénak, és örömmel jelenhetjük, hogy távozott lakóink eddig mindannyian boldog lezárást kaptak a meséjük végére. Remélve, hogy a mancshelyi árvák sorsa továbbra is ilyen pozitív marad, újabb cikkel érkeztünk meg. Érdeklődés esetén keresd fel Rea Liebhartot vagy jómagamat, és tájékoztatunk azzal kapcsolatban, hogy az adott jószág gazdátlan-e még.

Név: Mia

Nem: nőstény (ivartalanított)

Kor: 2 év körüli

Tudnivalók:

Mia már viszonylag hosszabb ideje a menhelyünk lakója. Történetében semmi meglepő nincsen: egy teljes alomnyi testvérével együtt rakták le őket a küszöbre. Két nővére már szerető otthonában él, egyedül a kis foltos maradt nálunk, mert eleinte szobatisztasági gondokkal küzdött. Ezt azóta már sikerült leküzdeni, így Miához egy ajándék alom is jár, amennyiben valaki úgy dönt, ő az igazi.

Név: Bubu

Nem: hím

Kor: fél éves lehet

Tudnivalók: Bubu különlegessége, hogy már a menhelyen született. Az alomban összesen három testvér volt: Baba és Bobo már gazdára is találtak a kezdő időszakban, de ezzel a fiúval elég nehéz. Valamiért mindig más vitte haza a pálmát - vagyis vitette haza magát -, így ő már lassan fél éve van itt. Az ő egyéni bája, hogy az anyja elég hamar magára hagyta, és éppen ezért túl sokat volt kutyákkal. Bubu így rendes nyávogás helyett rövid, ugatásszerű nyávogással kommunikál, és ha eldobod a kedvenc plüssegeret, visszahozza.

Név: Páfrány

Nem: hím (ivartalanított)

Kor: kb 3,5 éves

Tudnivalók: Páfrány legfőbb jellemzőjét a neve is sugallja: elterül. Körülbelül ennyire képes a szürke szépség, és semmit nem tehetsz, hogy ebben megakadályozd. Különben a lelket is kiítéli belőled - igen, tudom, nincs ilyen szó -, a sárga szemeivel gyakorlatilag azt éreztetve, hogy hozzá képest te csak egy porszem vagy. Enni szeretne? Kúszásszerű mozgással elmegy a tálig és elterül. Játszani szeretnél vele? Ráfekszik a játékra és elterül. Alvás közben is. Gyakorlatilag nem vagyok benne biztos, hogy ez a macska szilárd halmazállapotú. Egyszerűen odaolvad helyekre. Csak akkor vidd el Páfrányt, ha nem zavar ez a fajta viselkedés.

Fejtörős kviddicsidőszak

Ha azt hittétek, hogy ez az év már semmilyen újdonságot nem tartogat, akkor bizony tévedtetek, ugyanis igencsak tartalmas ősz elébe nézhetünk. Vigyázat! A cikkünk kulturális ajánlót is rejt, így az erre érzékenyek most gyorsan lapozzanak tovább, és ne is foglalkozzanak az ehavi Kviddicsvilággal! Szíves elnézésüket kérem! A viszontlátásra. 

A Felső-zsámbéki Színházfesztiválon nagy bejelentést tettek október 5. napján, a nyitóestet megelőző sajtótájékoztatón. Ugyanis a Magyar Mágikus Színjátszó Egyesület végre eljutott addig a pontig, hogy engedélyt szerezzen  Glynnis Griffiths: Nőként egy férfias világban című könyvének feldolgozására. Terveik szerint az első, profi női kviddicsjátékos történetét musical verzióban fogják feldolgozni. A szereposztásban olyan nagy nevek szerepelnek, mint Tintásdy Natália (aki Aranykotta díjat kapott a Pálcakészítőben nyújtott alakításáért), Fekete Mihály, illetve Révay Valentin. A premier várhatóan január 12-én lesz, és alig két hét múlva már megkezdik a jegyek árusítását is. A darab budapesti székhelyű lesz, de a nyárra 12 állomásos turnét jelentettek be, melynek keretében 35 előadást visznek színpadra az ország több pontján, így például Bogolyfalván is. 

"Sokan természetesnek veszik, hogy a kviddics, mint olyan, az egyenjogúság egyik mintaképe. Ez nem volt mindig így. Még a "modern" kviddics hajnalán a nők szerepe a sportban a nullához konvergált. Az, hogy a világkupán egy hölgy legyen az ország első számú fogója, a lehetetlennel volt határos. A könyv Glynnis életét mutatja be, ahogy kiközösített amatőrből egy nemzet csillagává nőtte ki magát. Minden idők legsikeresebb női fogóját a sors nem erre az útra szánta, de ő nem adta fel! Az ő érdemei nélkül a kviddics a mai napig a férfiak sportja lenne. Ennek szeretnénk tisztelegni a darabbal és másokkal is megismertetni ennek a csodálatos amazonnak a történetét. [...]" - nyilatkozta Golymóki Richárd, a Felső-zsámbéki színház elnöke.

Találd meg a 10 kviddiccsel kapcsolatos szót és küldd be a helyes megfejtést! A megfejtők között 3, a Wierzba gyártója által szponzorált, kezdő kviddicskészlet kerül kisorsolásra! Tartalma: kar- és lábvédők, seprűkarbantartó készlet, gyakorló kviddicstalár és alsóöltözet. A legszerencsésebb megfejtőnk egy még érintetlen, ám kifutó szériás Złota 15-ös seprűvel gazdagodhat, amely megfelel a Magyar Amatőr Bajnokságok felső kategóriás seprűinek.

Hogy miért? 

Már csak 12 nap van hátra az Éves Európai Kviddicsbörzéig, amelyet a rosarai stadion kertjében rendeznek meg. Minden neves európai cég képviselteti magát: úgy a magánszemélyeknek egyedi seprűt készítő mesterek, mint a mindenki számára elérhető áron dolgozó cégek. Az esemény október 26-tól 28-ig tart. Itt bármilyen, a sporttal kapcsolatos kiegészítő beszerezhető lesz, a kezdőktől a gyűjtőkig mindenki számára mutatva újdonságot. A belépés 17 éves kor alatt ingyenes, felette egy jelképes összeg, 2 sarló az ára. Érdemes minden érdeklődő számára kinézni.

Fogadj örökbe te is!

Kedves olvasóink, örömhírrel nyithatom a Mancs-helyi árvák sorozat harmadik részét, ugyanis legutóbbi cikkünk után mind a három cicus otthonra talált! Reményeink szerint a mostani bejegyzés hasonló népszerűségre tesz majd szert, és segít pár nehéz sorsú állat elhelyezésében. Ha valaki megragadta a figyelmed, a madarad továbbra is Rea Liebhart, vagy az én tartózkodási helyem irányába indítsd!

Név: Dodó

Nem: nőstény (ivartalanított)

Kor: a jó ég tudja

Tudnivalók: Dodó egy viharos estén került a menhelyre három hónappal ezelőtt, csontsoványan és kiszáradva. Két teljes hónapot vett igénybe, hogy fizikailag és mentálisan is sikeresnek mondható legyen a rehabilitációja. Azóta az addig félénk és passzív Dodó a legboldogabb macska, akit ismerünk. Szinte mindig mosollyal az arcán alszik, szeret a szabadban lenni, játszani, sőt, még el is kísér minket, mikor a kutyákat sétáltatjuk. Mindenképpen egy ragaszkodó és szerető gazdát keresünk neki, aki nem hagyja sok időre egyedül. 

Név: Garry

Nem: hím

Kor: körülbelül 2,5 éves

Fajta: Golden Rertiver 

Jellemzők: Garry-nél lazább kutyát még nem láttál a földkerekségen. Ha szeretnél a nagymesterektől tanulni, hogyan lehet chillelni, felkeresheted a buddhista szerzeteseket, Bob Marley követőit, vagy ezt a tappancsost a menhelyen. Nem válogatós az ételek terén, bármit megeszik, legyen az konzerv, száraz táp vagy másnapos ember gyomortartalma. Szereti a kilencvenes évek zenéit hallgatni és közben egy puha párnán feküdni.

Tudnivalók: Szeretnék egy olyan gazdát, akinek sok ideje van foglalkozni velem! Nem rajongok az ismeretlenekért, de kis segítséggel persze lehet ezen változtatni. Szeretném, ha sokat hallgatnál velem muzsikát, és együtt mehetnénk el hosszú sétákra. Remélem, eljössz értem. 

Név: Harvey

Nem: hím (ivartalanított)

Kor: kb 3 éves

Tudnivalók: Harvey már jó ideje a Mancs-hely lakója. A látogatók elmondása szerint nagyon creepy kisállat, ugyanis mozdulatlanul ül és bámulja az érkezőket, mint egy szobor. Sokszor ez csak hosszabb várakozás után tűnik fel az "áldozatnak". Nem különösebben szereti a többi állatot, szóval a jövendőbeli gazdának jó lenne, ha ő lenne "az igazi és egyetlen". Válogatós, nem eszik meg mindent; ha valami nem tetszik neki, csak odébb tolja a mancsával. Azonban, ha olyan kedve van, az ember ölébe kuporodik, és dorombol szünet és megállás nélkül, kiélvezve a simogatás minden pillanatát.

Összefoglaló a nyári időszakról

A VB elültével minden kviddicsrajongó számára érdekes és néha idegtépő időszak következett, ami augusztus 31-én 23:59-kor zárult le. Van, akinek már be sem kell mutatnom ezt, hiszen napról napra átélte a feszültséget, amit a tudatlanság generált, hogy ki és hova fog igazolni a szezonkezdés előtt. Több érdekes dolog is történt ezalatt a röpke idő alatt, ami viszont nem köthető az érkező és távozó tehetségekhez. 

Zavargások voltak a Magyar Kviddics Liga nyitómeccsén. Tiltott pirotechnika becsempészésével vádolnak egy egyetemi tanulót, aki - a mellette ülők elmondása szerint - egy sárkány alakú tűzijátékot gyújtott az első Bakonyi Betyárok gólnál. A sárkány kétszer körberepülte a stadiont, masszív füstöt hagyott maga után, és a Hortobágyi Hajdúk őrzőjének másodfokú égési sérüléseket okozott. A fiatalkorú varázslópalántát büntetésből kitiltották az összes mérkőzésről a következő két szezonra a világ inden pontjáról. Lesz ideje elgondolkozni, érdemes-e pirotechnikával kísérletezni. 

Új, gyerekek számára készült seprűkollekcióval lepte meg a világot a Yajirushi-t készítő japán vállalat. A négy seprűmodellt tartalmazó kollekció a 花吹雪(Hanafubuki) nevet kapta, ami nyers fordításban cseresznyevirág-vihart jelent, ami a hulló virágszirmokra utal. Állítólag gyönyörű látvány, érdemes legalább egyszer megnézni. A négy seprű mind másra alkalmas: egy a gyorsasági versenyekre készült, egy a kviddicshez, egy az akrobatikus sportokhoz, és egy az igazán kezdők számára. Mindegyik példány nyelébe belevésik a tulajdonos nevét a vásárláskor, és különösen ügyelni kell rá, hogy a gyermek érjen hozzá először puszta kézzel, ugyanis testemlék-őrző. 

Rekord-átigazolás történt! A friss, brazil tehetséget, Rafinhot nevelőegyletétől a német Berliner Bären vásárolta meg, méghozzá a kviddics történetének legmagasabb díjáért. A karrierkezdő Rafinho elmondása szerint alig kapott levegőt, mikor a klubja vezetősége elmesélte, hogy a végsőkig ragaszkodtak játékosukhoz, míg a német ügynök visszautasíthatatlan ajánlatot nem tett. Hatodik és egyben utolsó ajánlataként a teuton főváros csapata 38 671 399 galleont, 10 sarlót és 3 knútot kínált, ami nagyjából 160 millió eurónak felel meg. Tegye fel a kezét, aki elélne ebből a pénzből egy darabig! 

A következő számig kitartást a tanévhez és jó szurkolást:

A tanév utolsó titkai

A Bagolykőben beköszönt lassan az év vége, és ezt mintha maga a kastély és annak lakói is sejt szinten érzékelnék. Itt van egy csokor a rejtélyes eseményekből, amelyek nemrég történtek tanodánkban és környékén:

A Bibircsókos Banya botrányt kiáltott! Bizony, hőn szeretett nénénket már kevés dolog tudja rendesen kihozni a sodrából, de a napokban bejárta a kastély minden keretét, zegét-zugát, még diákok készítette firkákon is átsuhant, hogy információival alátámassza az elméletét. Ugyanis! 

Mi a közös az idei távozásokban? Közel azonos időben történtek, indokolatlanul és mindenféle magyarázat nélkül. Nénénk elmélete szerint a szőke Navinés távozása előtt nem sokkal egyre többet járta éjszakánként a folyosókat, ahol egy titokzatos alakkal futott össze minden hajnalban. A tanári karban történt üresedés után a találkák viszont hirtelen elmaradtak, és a lány egyre búskomorabbnak tűnt. A levitás incidens utáni éjjel azonban a Hölgy az Almafás csendélet című festményből kiabálásra lett figyelmes. Egy férfi hangja volt, aki magából kikelve adta valaki tudtára, mennyire aggódott, és hogy el kell menniük innen, mert nem biztonságos többé itt. Hogy a szerelmükért meg kell tennie ezt, és majd megoldják ketten. A Zelei lány válaszát már nem sikerült elcsípnie, ám a többi képpel történt konzultáció után biztossá vált, hogy a férfi a nemrég felmondott Vasváry Richárd volt. Nem sokkal később Zelei Riri ismeretlen helyre távozott. Véletlen volna? Szerintünk nem.

Kelevitz, aki Kedves? Vagy talán mégsem? 

Ugye nemrég szárnyra kelt az a pletyka, hogy Kedves házvezető-helyettes úrnak kastély-szerte több gyermeke is fellelhető. Több hiteles forrás szerint - többek közt a lány maga is ezt vallja -, Kelevitz Nerella ezek közül az egyik. Azonban szemfüles olvasóink itt is mélyen a felszín alá ereszkedtek és szöget ütött a fejükbe egy gondolat, amit meg is osztottak velünk. Többször is látták forgalommentesebb helyeken Nerellát és Sárközit hevesebb szóváltásba bonyolódni. Sőt, mintha egészen hasonló vonásokat véltek volna felfedezni a két személy arcán... Dorián saját elmondása szerint boldog házasságban él és sosem csalná meg a feleségét, azonban informátorunk szerint - kinek nevét fedje homály -, elképzelhető, hogy Nerella valójában nem is Anti lánya! Akkor mi oka lenne rá, hogy azt vallja, mégis így van? Talán az a bizonyos testvéri kötelék Anti és Sárközi neje közt? Talán csak a család becsületének védelmében vállalta magára a helyettes az apuka szerepét? Erre a kérdésre lapzártánkig nem érkezett válasz.

Kaptunk egy levelet a faluból, Terike nénitől, hogy Irénke azt mesélte neki, hogy Mariska azt hallotta, hogy Nusi látott valami gyanúsat egyik hajnalban, mikor Aranka házához igyekezett. A bogolyfalvi Illuminati elmondása szerint már éppen pirkadni kezdett és ő friss doxi-tojásokkal a kosarában sétált - tehát settenkedett -, az úton - valószínűleg a házak fala mentén az árnyékba lapulva -, a színes otthonkájában - fekete bodysuitban -, a barátnője háza felé, mikor meglátta az Árnyas Sétányon sétáló párocskát. Elmondása szerint éppen merülőben volt a hallókészüléke, ezért nem igazán tudta kivenni, miről beszélget a szerelmespár, de egymásba voltak habarodva, azt a vak is láthatta. Ahogy a sarkon befordult, még éppen ki tudta fürkészni, hogy ki is a napfelkeltében lopott pillanatokat élvező szerelmespár: Emerald Stone és Wittner Erikkalandoztak a félhomályban. Irénke kötelezőnek érezte hozzátenni, hogy még egy csók is elcsattant, de Nusi ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó. Ha valaki információval rendelkezik a friss párról, kérjük postázzon nekünk bagolyfordultával!

Emlékszik még valaki a kis Bellini lányra? Aki kiment külföldre, hogy egy neves főzőiskolában sajátíthasson el különleges fogásokat és pillanatok alatt kifőzzön magának egy Michelin-csillagot. Nos, biztos vagyok benne, hogy van, akinek rémlik. Nem is olyan régen kaptuk egy közeli barátnőjétől a fülest, hogy nem is hagyta el az országot. Csalogány azt is elmondta, hogy Carolina azért nincs az iskolában, mert nem akarta nagydobra verni a nagy hírt: mikor kiröppent az iskolából, az olasz lány már három hónapos terhes volt! Megkérdeztünk pár jobban informált portrét és ők több apajelöltet is felsoroltak. A Hölgy az Almafás Csendéletből azt mondta, hogy szerinte Apáthy Marcell a szerencsés és hogy nemsokára össze is házasodnak majd. A Harsogó Portrék Folyosóján székelő Tintásüstösdi Grófkisasszony úgy véli, Riley lehet a lányka szíve választottja. Azonban a Bibircsókos Banya azt mondta, pontosan tudja, hogy miért is van olyan sokat távol a rellonos házvezető: mert nemsokára apa lesz és a lány vele tölti az idejét, nem is külföldön! Várjuk a szavazatokat az erre kihelyezett ládában, hogy ki is lesz az igazi apuka! 

Második esély ismét

Ahogy a múltkor be is harangoztam, kedves olvasóim, a Mancs-Hely cikksorozatunk második része következik. Ugyanis nemcsak kutyusok, de alkalomadtán más, elárvult állatok is itt kötnek ki, akik szerető otthonra várnak. Ha valaki elnyeri a szíved a leírásból, csak pattanj fel, és írj egy baglyot nekem vagy Rea Liebhartnak, és máris új taggal bővítheted a családod!

Legújabb bentlakóink következnek:

Név: Gyömbér

Nem: nőstény

Kor: körülbelül 2,5 éves

Tudnivalók: Gyömbér két hete érkezett a menhelyre, és azóta nagyon jól elvan. Szeret az ablakban napozni és alkalmanként letépni a függönyt. Távol tartja az egereket a háztól, cserébe viszont szeretné, ha a privát szféráját tisztelnék. Akkor és annyi simit kapjon, amennyit és amikor ő szeretné; ezt jelzi is azzal, hogy beül az ember ölébe és hangosan dorombol. Viszonylag gyakran teszi ezt, így egy barátságosabb, aranyosabb cicával van dolgunk, aki tüsszög a portól. Csak jól takarított helyre ajánljuk! Sok odafigyeléssel egy játékos, aktív cica lehet belőle, aki minden szeretetét odaadja. (Az általa megszabott időben és helyen.)

Név: Lysander

Nem: hím (ivartalanított)

Kor: körülbelül 1,5 éves

Tudnivalók: Lysander most már három hónapja a menhely lakója, és bizony egyike azoknak, akikkel nem akarsz összefutni a sötét sikátorban. Mert kíméletlenül az arcodba mászik, és addig bámul a vesédbe az átható tekintetével, amíg oda nem adod neki az összes nasidat. Tudni kell róla, hogy nem jön ki túl jól más állatokkal, így ha lehet, egyedüli kedvencként szeretné tölteni új életének hátralévő napjait. Szereti, ha pokrócba burkolózva nézhet együtt filmet az emberrel, vagy csak olvasnak egy könyvet, mert ő kifejezetten nyugis állatka. Ha eltűnik, nem kell stresszelni, csak elbújt, és majd ha kipihente magát, újra felbukkan. 

Név: Rajah

Nem: hím (ivartalanított)

Kor: 5-6 éves

Tudnivalók: Rajah a tipikus primadonna a bagázsban. Kéreti magát, aztán ha megpróbálod megsimogatni, letépi a fél karodat és még csúnyán is néz rád, mert megpróbáltál hozzáérni. Fizikai kontaktusra kényszerítetted! A nappalok nagy részében szakavatatlan szemek számára láthatatlan, szeret elrejtőzni és csak este veszi a fáradtságot, hogy előmásszon. Persze vannak számára is szimpatikusabb emberek, akiknek nem karmolja szét a bokáját, mikor elmennek a kanapé mellett, de ezek ritkábbak. A gazdija is alighanem egy ilyen személy lesz. Türelmet és kitartást igényel összeszokni vele, de cserébe tekintélyt parancsoló, különleges macska. Csemegékkel rá lehet venni a szövetkezésre, de ahhoz tényleg elég karizmatikusnak kell lenni. Ő királyi vérből való, nem vegyülhet csak úgy a munkásosztállyal! 

Díjkiosztás a világkupa után

Bizony már lezajlott az utolsó rajongó lázas őrjöngése is a Világkupával kapcsolatosan. Új bajnokot avathattunk, és erre négy évig most nem kerül sor ismét. De korántsem csengett le minden, ami a bajnoksággal kapcsolatos, ugyanis a díjak csupán nemrég kerültek kiosztásra, a Perla d'Europa dísztermében, amit egy bál is megelőzött.

A leglelkesebb közönségnek szóló díjat az olasz szövetségi elnök vehette át, és meg is köszönte azt többször is, ígéretet téve rá, hogy a kupa be lesz mutatva egy exkluzív rendezvényen az összes embernek, aki a lelkét kitéve kiabálta végig a meccseket. A díjak nagy része megtekinthető a múzeum időszaki kiállításán. 

A leglátványosabb meccs serlegére a Brazília - Németország felirat került, amit Neuer és Diaz együtt vettek át. Nem sokkal később a németek vezére bejelentette lemondását a csapatkapitányi karszalagról. Azzal indokolta döntését, hogy rövidesen szeretne visszavonulni a válogatottságtól, mondván, hogy nem akar már két fronton küzdeni tovább. 

A leghosszabb meccset formázó arany homokórára Új-Zéland - Írország neveit vésték, akik május negyedikén 17 órán és 20 percen keresztül küzdöttek egymással. Pontosan ennyi homokszem van a díjban is, ami automatikusan megfordul és elölről kezdi a számolást, ha lejárt. 

Írország kapta a legrövidebb meccsért járó díjat is, ugyanis az orosz csapattal zajlott küzdelem 2 óra és 50 perc alatt lezajlott. Díja ugyanúgy néz ki, mint a leghosszabb meccsért járó. 

A legidősebb játékosnak járó díjat a bolgár őrző, Georgi Zdravko vehette át, aki 37 éves és 145 napos tapasztalatával a matuzsálem volt a világbajnokságon. Elmondása szerint szeretné még a hátralevő éveit csapatával vállvetve küzdve tölteni és még nem érzi úgy, hogy ideje lenne visszavonulni. 

A legfiatalabb játékos díjából kettőt is le kellett gyártaniuk, ugyanis egyedülálló példaként a vb történelmében, a két játékos egy napon született. Így 18 éves és 35 napos korukban ugyanakkor vehette át a díjat Krystian Grabowski, lengyel őrző és Sylla Rajan, maláj hajtó. Köszönőbeszédük után megesküdtek egymásnak, hogy a következő szülinapjaikat is együtt fogják ünnepelni, és hogy mindenképpen kapcsolatban maradnak. Still a better love story than Twilight. 

A legjobb hajtó útját a pódiumig hangos őrjöngés, taps és füttykoncert övezte, nem csak német részről. Mert bár a küzdelmek el tudnak durvulni, ez a torna a nemzetek közti barátságot és összetartást hívatott erősíteni, ez pedig itt is megmutatkozott.Sandro Weber könnyekkel küzdve vette át a kitüntetést, kiemelve, hogy a csapata támogatása nélkül ez most nem lett volna lehetséges. 

A legjobb terelő díját a botrányok ellenére is az orosz Marat Dudko kapta meg, aki társától elszenvedett sérülése után is visszaállt, hogy harcoljon a világkupáért. Kedvtelennek látszott, nem különösebben érezte megtiszteltetésnek a másodiknak járó helyet. 

A legjobb őrző díját a nigériai Eon Marais kapta, aki megköszönte az anyósának, hogy a házassága elején annyi kemény tárgyat próbált meg hozzávágni, segítve őrzői karrierjének kialakulását. 

A legjobb fogónak a vezetőség a brazil Silvát kiáltotta ki, akit jelen pillanatban is józanítani próbáltak, így Rafinhho kísérte fel őt, hogy átvegye a díjat, és ne az igazgatóság tagjait terítse be a gyomortartalmával. 

A legszebb csel a perui Berrocalnak jutott. Őt sajnos nem engedték be a bálra, így a kertbe kellett kivinni a díjat, ahol éppen a csapatkabala (és elhunyt edző lelkét tartalmazó) Alistairre kellett vigyáznia. 

A legszebb gólért járó trófea Sebby Sieger kezei között kötött ki, aki egy német szurkolói sálat kötött a feje köré, és legalább háromszor körbefutotta a díjjal a kezében a báltermet. Nem egyszerű az élet vele, sok szerencsét Hannah Schwarz! 

A VB felfedezettje Új-Zéland, akik 17 órán keresztül ellenálltak az ír nyomásnak és hősiesen védték kviddicsfronton a hazájuk becsületét. Ezúton is nagy respect nekik, csak így tovább, fiúk!

A Fairplay-díjat, amely két arany, kviddicskesztyűs kezet formál, amik egymás alkarját szorítva fonódnak össze, Malajzia kapta, akik páratlan tisztelettel adóztak a spanyoloknak, akik helyett kijutottak. Góljaikat nekik és a szponzoruknak ajánlották, amiért meglátták bennük a lehetőséget és adtak számukra egy esélyt arra, hogy bizonyítsanak. 

A legeredményesebb csapat pedig Németország lett, akik nem kevesebb, mint 119 gólt dobtak a megmérettetés során. Minden elismerésem nekik és a többi díjazottnak! 

Én Lewy voltam, ezennel zárnám VB-tudósítás sorozatomat. A jövő hónapban visszatérek, ahol átigazolási híreinkről lesz szó bővebben. Addig is jó nyarat kíván.

Második esély

Első, de nem utolsó cikkünk következik, kedves olvasó, amely egyszerre hat az ember lelkében rejtőző cukiságfaktorra és facsarja meg a szívét. Mint a legtöbben tudják, már évek óta üzemel a faluban a Mancshely, Rea Liebhart irányítása alatt. Ez a kis hasáb lapunkban az itt örökbe fogadható ebek leltára lesz, remélve, hogy hamarabb segít majd gazdára találni nekik. 

Legújabb bentlakóink következnek:

Név: Kahlua

Nem: szuka

Kor: körülbelül 1,5 éves

Fajta: fél dalmata-mix

Jellemzők: Ez a kislány egy kifejezetten nyugodt baba, aki szereti a társaságot. Visszahúzódó, inkább egy vagy két ember, állat közelségét igényli. Amennyiben növekszik a társaság, elül egy sarokban, és onnét figyeli az eseményeket. Egyik szülője valószínűleg dalmata lehetett, míg a másik egy közepes termetű kutyus. Három hete tartózkodik a menhelyen és nagyon várja új befogadóját. 

Tudnivalók: A gazdimat illetően konkrét elképzeléseim vannak! Valaki olyan legyen, aki egyedülálló vagy szűk családi körrel rendelkezik, nem utazik el hosszú időre sehova. Szeretem a hosszú sétákat és a klasszikus zenét, illetve a finom nassolnivalókat. 

Név: Coco

Nem: kan

Kor: körülbelül 6-8 hónapos

Fajta: ausztrál juhász

Jellemzők: Coco egy energiabomba, aki igényli a folyamatos foglalkozást. Imád rágni, akármit és akármennyi ideig, megállás nélkül. A húzós játékok a kedvencei; gyakran azokkal a szájában alszik el, ahonnan órákon keresztül fel sem kel. Egy pörgős nap után úgy piheg, mint akit leütöttek, csak a lábikója zizzen néha-néha. Egy hónapja van a menhelyen. Minden kutyával jól kijön, de a macskákat bizony szokása megkergetni.

Tudnivalók: Szeretnék minél nagyobb családba kerülni, hogy valaki mindig tudjon velem foglalkozni! Intelligens vagyok és gyorsan tanulok, már most tudok pacsit adni, ha cserébe kapok egy kis rágcsát. Az idegenekkel rosszban vagyok, megvédem a családomat, ha törik, ha szakad. 

Név: Paesh

Nem: szuka (ivartalanított)

Kor: 9-10 éves

Fajta: chiuahua keverék

Jellemzők: Ezen a kis hősön azért már látszanak az öregedés jelei. Sokszor le van merülve, mint az alacsony töltöttségű játékok, leginkább egy szobadíszre emlékezteti az embert. Ha lerakod egy puha helyre, nagy rá az esély, hogy ott is marad, fekszik és remeg, míg vissza nem jössz hozzá. Az egyik kedvenc elfoglaltsága mozgó fotókat vagy televíziót nézni - ez utóbbiból a főzőműsorok a kedvencei. 

Tudnivalók: Ajánlott vagyok idősebb ember mellé, aki egyedül vagy legfeljebb még egy személlyel él együtt. Mozgásigényem kicsi, de nem jól tolerálok más állatokat, az idegenektől pedig stresszes leszek és a hólyagom nem mindig bírja el a megterhelést. Táskában szállítható vagyok, de zajos, mert az idegenekre hajlamos vagyok acsarogni. 

A végső meccsekről

Németország - Írország

(június 23. - mérkőzés időtartama: 6 óra 22 perc)

310 - 290 - a cikesz az írek csapatáé ~ Daisy Blue Berry közvetítésében

Bronzmeccs

A hónap utolsó mérkőzéseként aposztrofálhatjuk azt a bizonyos helyosztó meccset, aminek nem kisebb a tétje, mint az utolsó érem, a bronz. Már önmagában az is hatalmas elismerés, ha valaki ide eljut - viszont innen, az utolsó dobogós fokról bukni nem könnyen elviselhető. Az a két csapat, akinek esélye van ma megmutatni, hogy megérdemlik a dobogóra jutást, Németország és Írország.

Mindkettő remekül felkészült együttes, akik a tornán megismert legerősebb kezdőikkel lépnek pályára. Az írek fogójukkal, Blackburnnel és tapasztalt hajtóhármasukkal állnak fel a terelő Wings testvérpár mellett; valamint meglepetésre McMillan fog posztolni a karikák előtt. A fehér együttesben kisétáló németeknél ismét bevethető Müller, a kabalafogójuk - hiszen mióta válogatott és kezdő, a csapat mindössze három tétmeccset bukott el fogópárharcnak vagy cikesznek hála. Ezen kívül Neuer óvja a góloktól a csapatot; a terelők a csere nélkül operáló párosuk, Armer és Sven lesz; a hajtóknál pedig Weber felépült, így Stolz és Sieger mellett őt köszönthetjük. Azonban ez a meccs nem csak a pályán nagy csata: a két csapat seprűgyártói is képviseltetik magukat, csak éppen a lelátókon. A lengyel gárda még a saját hazájuk kapitányát is magukkal hozta a mérkőzésre; legalábbis úgy hírlik, hogy ezért ül itt Bojarski. Igazából nem, de nekem a mérkőzésről kell ugye most beszélnem...

A kezdő sípszót követően nagy volt a tülekedés és bármelyik oldal próbálkozott eljutni a rádobásig, az ellenfél könnyűszerrel hárította azt. A németek kapcsoltak talán jobban rá, és a bosszússágukat a folyamatos szabaddobás reklamálása helyett taktikába fullasztották. Ez az előny eredményezte, hogy Sieger egymás után szerzett 4 gólt,mellyel vezetéshez jutottak. Ugyan a játék nem ment gyorsan és zökkenőmentesen, az hamar kiderült, hogy az ír mezőnyjáték igen meddőnek ígérkezik, hiszen a századik német pontnál nekik még csak negyven volt.

A mérkőzésből jó négy óra ment el, mikor a meccs folyamán ötödik alkalommal próbálkoztak egy dupla dinamittal a zöldben tündöklő terelők, és nem is hiába! A gurkó egyenest rohant a védtelenül száguldó német hajtó oldalába, aki ápolásra is szorult, így a germánok megfogyatkoztak. A tempót igyekezték lassítani, ám ennek ellenére is feljöttek az írek harminc pont közelségébe, és elérték a százhúsz pontot. De nem kellett félteni egyik felet se: a fogók ki-ki meccset vívtak, miközben a németek ismét magukra találtak, ahogy a kiesett hajtójuk visszatért a pályára. Előnyt kezdtek építeni, ami a kezdés óta eltelt öt és feledik órában már száztíz pontra nőtt.

Mondhatni balsorsnak, vagy inkább az életnek, de egy szerencsétlen akció után a németek fogója majdnem leesett a seprűjéről, és a tetejébe még eltalálta a bordáit egy gurkó is. Azonban meglepetésre a gyógyítói sátornál kiabálásba kezdett és az ellátás helyett elindult kifelé, a felszerelését a közönségnek dobálva. Utólag kiderült, hogy családi vészhelyzet nyomán nem volt hajlandó visszaállni - éppen szült a felesége.

Szerencse vagy sem, de hat óra és húsz perc után pontosan százötven pontos előnyben volt a német csapat. Igyekeztek mindezt tartani és lehetőleg növelni, de nem volt egyszerű - pláne akkor, mikor egy rádobásuk közben megszólalt a sípszó, és kénytelenek voltak az eredményjelzőre meredni, ugyanis a cikesz ott virított Blackburn kezében! Ám a bedobott góllal együtt a németek százhetven pontos előnyéből így is maradt húsz, így övék lett a bronzérem!

Brazília - Oroszország

(július 1. - mérkőzés időtartama: 9 óra 9 perc)

370 - 370 - a cikesz döntött, ami a braziloké lett

A jegyek már három héttel ezelőtt mind elfogytak; még a luxus páholy is színültig van, így azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a lábam az előttem lévő párkányra feldobva figyelhetem a mérkőzést. 

Mindenkin látszik az idegesség - senki sem számított rá, hogy az idő ennyire szélsőséges lesz. Alig fél órával ezelőtt még verőfényes napsütésben ültünk itt, és máris lóg az eső lába. Rafinho is kissé elkámpicsorodva pillantott fel az égre, mielőtt a nyakláncát megcsókolva keresztet vetett volna. 

Az oroszok fehérben, míg a brazilok sárgában léptek a pályára. A két csapatkapitány kezet fogott egymással, majd felálltak a megbeszélt taktika szerint. Diaz az orosz Dementyev kezéből verte ki a kvaffot nagy merészen, és Floresnek passzolva megiramodtak az ellenfél karikái felé. Gorev és Dudko nem álltak a helyzet magaslatán: előbbi egy óvatlan mozdulattal társa koponyájába préselte annak orrát, és ezzel megfosztotta Dudkot 68 értékes játékperctől, míg a medikai stáb ismét játékképessé nem tette a terelőt. Talán ez adta a sok felszabadult teret és lehetőséget a braziloknak, akik minden lehetőséget megragadtak, hogy a karikákra dobjanak. Két terelőjük többnyire a még pályán lévő Gorevet próbálta meg kiütni - de az orosz nem hagyta magát, sőt, fél méteren sem múlott, hogy eltalálja Silvát. Az az egy óra emberhátrány hetven csodálatos pontot jelentett a sárga mezeseknek; Dudko visszatértével azonban harci szellem költözött az oroszokba, akik aztán még a saját térfelük elhagyását is megnehezítették az ellenfél számára. Alonso és Diaz ugyan sok helyzetet állított meg, de így sem voltak képesek sokáig feltartani a fehér mezeseket. És nocsak! A játék ismét meg kellett álljon két óra negyvenöt percnél, mert Dragunov az öklét emelgetve reklamált a bírónál, folyamatosan saját mezét rángatva és mutogatva az amúgy teljesen ártatlan Santosra. A fél csapat odagyűlt, amikor mindenki egyszerre próbálta meg fenyegetni és elmagyarázni a történetet a játékvezetőnek a saját szemszögéből. A közjáték azzal végződött, hogy Dmitrievich rávetette magát a magyarázkodó Alonsora, hogy  - egyes források szerint - az orosz szavaival élve, 'kiverje belőle a szart is'. Töredelmesen be kell vallanom, hogy itt legalább három percnyi történést csak elbeszélésekből ismerek, mert felugrottam a helyemről, és az erszényem meglobogtatva megindultam a fogadóirodás ügynök felé, azt hajtogatva, hogy 'Dmitrievichet ki fogják b....' (mondandóm többi részét cenzúráztuk). Ha minden igaz, eközben Alonso kis híján leesett a seprűjéről és Rafinho kapta őt el estében, ezen a ponton pedig a bíró sem tétlenkedett tovább: kiállította az éppen Florest rángató Igort, aki erre heves ellenkezésbe kezdett, és kis híján a bírónak is nekiment. Az ítélet öt perc dulakodás után született meg: 6 hónapos eltiltás. A meccs lassan visszarázódott az eredeti medrébe, miután az orosz hajtó háborogva elhagyta a pályát, és leérve a kispadon verte szét a seprűjét. Ugyan létszámfölényben voltak a brazilok, de a fehér csapat továbbra is egymás után szedte a gólokat. A kilencedik órában az állás 370-220; a brazil rajongók egyre elkeseredettebben figyelik, ahogy a két orosz hajtó ismét meglendül, hogy rádobjon. Ekkor tűnik fel a fogópáros, szorosan egymás sarkában manőverezve. Mindenki egyből a cikesz haladási útvonalát figyeli, amely eltűnik az öltöző egyik nyitva felejtett ajtaján.Bulgakov úgy dönt, hogy megkerüli, és a stadion kijáratánál vár a cikeszre, míg a vakmerő Silva a folyosón végigszáguldva üldözi az aranylabdát. A kivetítőn nem sokkal később csak annyit látni, hogy a háttérben egy idegbeteg menedzser kiront a zuhanyzóból és egy szál törölközőben éljenez. Az eredmény, ugyan a nézők szemétől távol, de eldőlt: 370-370 ponttal a két csapat fej-fej mellett állt, de mégis Brazília nyert, köszönhetően a fogójuk merészségének.

A negyeddöntők és az elődöntők pillanatképekben

Németország - Bulgária
(május 21. - mérkőzés időtartama: 10 óra 7 perc)
400 - 300~ Daisy Blue Berry közvetítésében 

A negyeddöntők egyik legígéretesebbikét rendezték május 21-én, mikor a németek büszkeségei a neves bolgárok csapatával találkoztak. A mérkőzésre a korábbiakhoz képest csak utóbbiaknál volt változás, a kezdőben helyet kapott Stoyanka Grozda hajtó kiesése okán cseréjük, Antonova Cristova lépett pályára. A nézőszámokról annyit érdemes tudni, hogy nemcsak megtelt a stadion, de több szektorba aurorokat kérettek a szervezők, mivel féltek a tömeg háborgó nyomásától, ráadásul a sajtónak kijelölt szektorokat csökkentették két sorral, hogy további nézők férhessenek be. Ez természetesen nagy felháborodást keltett, ám mivel a kisebb orgánumokat sikerült csak kizárni, végül nagyobb ügy nem kerekedett belőle.

A meccs pontban délben kezdődött el, és meglepő módon a vihar előbb ütötte fel fejét, mint bárki várta volna. A szél olyan mértékben dobálta a játékosokat seprűstől, hogy jóval nehezebb volt még a rádobások stabilitásán túl a a sima pályaátrepülés is. A gólok sorát a bolgárok kiválóságai nyitották, méghozzá egy ügyes támadással, amivel nem csak gólt szereztek, de még az őrző kidobását is elhappolták, ezzel egy másodikat is betekerve a bal karikába. A nézők őrjöngtek és ámultak, pontosan ilyen látványt vártak. Ennek ellenére elég szorosan tartották a németek, és mindig éppen egy gól volt a hátrány; egészen a hatodik óráig, amikor Bulgária megtáltosodott, és egy sikeres gurkótámadás után négy gólos előnyt építettek ki maguknak. Sieger és Hubert remek összhangját idejekorán kiszúrták, és egyiküket mindig sikerült semlegesíteni, hogy ezzel is nehéz helyzetbe hozzák az ellenfelet. A sérülések se kerültek el senkit - pláne az utolsó pár órában, amikor is már azt lehetett érezni, hogy mindjárt megérkezik az a kis golyó, ami olyan sokat ér. A németek terelőjének a válla kiugrott, mikor egy ütési kísérlet közben belerepült lábbal az egyik bolgár; a játékost ápolni kellett, és vissza sem tudott már térni a pályára a meccs folyamán. Mind a két fogó is könnyebb zúzódásokkal szállt le odafentről. A nézők több, mint 10 órát szenvedtek végig, izgalmak és unalom határain lebegve, mígnem 7 perccel később, nevetve, kimerülve, nyakatekert pózban a seprűn himbálózó Müller a magasba dobta az cikeszt, aki büszkén repült vissza a tenyerébe.

A mérkőzés után egy órával a német szövetség bejelentette, hogy Müller és Armer sem tudja vállalni a játékot a következő mérkőzésen, így a cseréikre nagy nyomás fog nehezedni. A két játékosnak ez nm szegte kedvét, hangosan és boldogan ünnepeltek, hiszen Németország ott van az elődöntőben! A vesztes fél seprűiket hátrahagyva, ingerülten vonult az öltözőbe, amit állítólag darabjaira is szedtek. Hasonlóan kellemetlen volt a takarítónőnek a reggel a németeknél is, de inkább az ünneplés okán.

Lengyelország - Brazília

(május 25. - mérkőzés időtartama: 5 óra 11 perc)

300 - 350~ Daisy Blue Berry közvetítésében 

A német győzelmet a Wierzba gyártói személyes sikernek elkönyvelve teljes vezetőséggel látogattak ki, hogy hazájuk legjobbjainak eredményességéről személyesen is meggyőződjenek. Természetesen szakértőket is vittek a helyszínre, akik a további fejlesztésekért felelnek, így még a mérkőzés előtt egy nagyobb sajtótájékoztatón értesülhettünk erről a lengyelek kapitánya, Bojarski tolmácsolásában. Emellett Tony Silva, a brazilok fogója is szót emelt; ő a maguk részéről a védőfelszerelésükért mondott köszönetet, amit a férfi szülővárosában készítettek. Ezen kívül viszont a leglényegesebb, hogy hatalmas dörgések és villámlások zárták a bemutatkozó részt, majd egy negyed órás töprengés után a bíró a sípjába fújt és elindította a mérkőzést. Az eső szakadt, a látási viszonyok rettenetesek voltak, a seprűk a bűbájok ellenére néhol csúszósak maradtak, és ezt a mennyiségű esőt és annak nyomását még a leperex se védhette ki teljesen.

A mérkőzést nagyon jól kezdték a brazilok, az őrző 3 gólt szerzett, ami nem csak hogy nem mindennapi, de igen bátor cselekedet is volt; pláne, hogy sikerült kivédeni két kontrát is, ami ebből létrejöhetett. A sasok vérszemet kapva hajtottak tovább és tovább, többször lehetett a kapitányukat üvölteni hallani, bár szavát nem értették. Pawłowskit elég korán, két óra után, három gólos előnynél bokán találták, ez pedig elég kellemetlen fájdalmakat eredményezett. A játékos mégis pályán maradt mindaddig, míg még kétszer bokán nem rúgták "véletlenül", így labdát vesztett. Onnantól Bojarski és Jaworski dolgoztak azon, hogy a lehető legtöbb pontot szerezzék meg. Ez remekül ment, hiszen az ötödik órából fordulva már 29 volt a számlájukon a brazilok 17 góljával szemben. A lengyelek még egy, a brazilok pedig három gólt gyötörtek be, amikor Wolfke kezét eltörték a cikeszért való nyújtózkodás közben. A brazilok egyik hajtója és fogója a lábukkal összerúgtak, közé szorítva a lengyel játékos kézfejét. Utána a pillanatnyi ájulását kihasználva a bordáit zúzták be egy alulról, pontosan és erősen érkező gurkóval. Perceken belül felkerekedett Silva és a markába fogta a cikeszt. A remek játék itt nem győzedelmeskedett - a duracell-labda vitt mindent, és a brazilok az elődöntőbe csalták magukat.

A csalódott lengyelek a pályán rogytak össze. Többen fel sem álltak percekig; voltak akikhez családtagok próbáltak bejutni, másokat ismerős csapattársak nyugtattak a brazilok közül. A dél-amerikaiak a legyőzött ellenfelüket tiszteletben tartva örültek a maguk sikerének; a pályán csak ölelgették egymást, és éltették a nézőiket.

Írország - Japán

(május 28. - mérkőzés időtartama: 7 óra 34 perc)

270 - 250 - a cikesz a japánok csapatáé

A nyolcaddöntőben megesett seprű-botrány azzal ért véget, hogy a japán válogatott hivatalosan is szerződést bontott a világbajnokság lezárulta után a Yajirushit promotáló céggel. Most azonban még ezzel a seprűvel, és nagy magabiztossággal szálltak fel a játékosok. 

Az első pár percnyi agresszív küzdelem után Írország kezdett támadásokba, és úgy tűnt, hogy ebben nem is igen fog majd változás történni, ők lesznek az aktívabb csapat. Kurosawa és Wakahisa főleg a védekezéssel voltak elfoglalva, támadó játékot nem sikerült produkálniuk az első tizenöt percben a folyamatos nyomás és Wingsék jelenlétének hatására. Jelentős akció történt az ötvenedik perc után: az állás éppen 30-10 volt az írek javára, amikor T. O'Hara egy kecses átíveléssel hajította át jobb válla felett a kvaffot, így Darragh kezébe lökte azt. Ő rágyorsított, s ezzel a megmozdulással teljes sebességgel a gurkóra pozícionáló Hongo seprűjének farkába ütközött. A japán terelő dugóhúzó módjára kezdett el körbepörögni, esélye sem volt rá, hogy kivédje a felé haladó gurkót. Három bordája és a teljes bal karja szilánkosra tört, így hordágyon vitték le a pályáról, és meglehetősen biztosan jelentették ki, hogy a mérkőzés folytatására nem lesz képes. 

Ezután az írek feltartóztathatatlan rohamokkal ostromolták a japán karikákat. Wingsék szinte sportot űztek abból, hogy egyszerre küldték a két gurkót az így szinte hatástalanított Shingora. Yamaguchi, lévén kifejezetten pehelysúlyú, többnyire rúgásokkal próbálta a labdát az ellenféltől elcsaklizni. Egy ízben még öklét is a felé repülő A. O'Hara felé lendítette, hogy bemutasson egy Transylvanian Tackle-t, azonban az ellenfél játékosa nekirepült, és bírói intézkedésért reklamált. A heves vita nem csak a pályán éleződött ki, hanem a lelátón is, ahol a felügyelő auroroknak kellett szétválasztani az egymást ütlegelő szurkolókat. Tizenkét ember szenvedett könnyebb sérüléseket, őket a gyógyítói standhoz kísérték. A bíró büntetőt ítélt, melyet Darragh sikeresen végzett el, az állást ekkor 200- 90-re módosítva. A fogók keveset tartózkodtak a stadionon belül, csupán McShanet lehetett néha látni, ahogy tanácstalanul mered a távolba, egy helyben lebegve. A japánok további tíz pontot szereztek az ír túlerővel szemben, mire a stadion felsőbb szektorai  ujjongásban törtek ki. Nekik ugyanis volt szerencséjük látni, ahogy 12 mérföldre a stadiontól, egy ligeterdő fölött Sato bezsebelte a cikeszt, ezzel megelőzve a még csúfosabb vereséget. A keletkezett zűrzavarban az ír terelők nem figyeltek eléggé az egyik gurkóra, így az egy obszcén reccsenéssel ütközött az első számú ír fogóba. Őt állapotának stabilizálása után azonnal visszavitték szülőhazájába, hogy a csapat saját orvosi központjában láthassák el, így úgy tűnik,számára véget ért a világbajnokság.

Oroszország - Norvégia

(június 1. - mérkőzés időtartama: 4 óra 2 perc)

300 - 270

A dátum ellenére a nap kifejezetten borúsan indult; ennyit arról, hogy megjött a nyár. A nézők egy újabb bőrig ázásnak lehettek részesei, míg a helyükre vártak. A fogadóirodák nagyot terveztek kaszálni: kivételesen arra is lehetett fogadni, hogy ki és milyen jellegű sérüléseket fog majd elszenvedni. 

A kezdőkeretek felállásaiban lényegi változtatás nem történt, csupán Bulgakov kötött ki a kispadon, miután az az előző meccs végi kirohanásával kiprovokálta a метеор gyártójának szerződésmódosítását. Minden seprűt ki kellett fizessenek, amely a csapat tulajdonában van, ez pedig nem kis érvágás volt a szövetség számára. Az oroszok fogója ezúttal Yegorovna kisasszony lett. 

A sípszó után baljós csend állt be a pályán, csupán a rajongók őrjöngése hallatszott. A norvégok gyors és cseles támadásokkal közelítették meg az oroszok karikáit, akik hiába próbálták erőszakos módszerekkel megfogni a hajtókat. Negyven pontba tellett az oroszoknak felismerni a helyzet súlyosságát, és ténylegesen megpróbálni aktívabban támadni. A magát feministának valló Kristoffersen többször is nekiütközött a mellette haladó Yegorovnának, megpróbálva kihasználni a nővel szembeni huszonöt kilós súlyfölényt. Azonban a fogó minduntalan tovább haladt, csupán egyszer rúgott vissza a férfi felé. Az első orosz tizes a hatvanhetedik percben esett meg, miután egy gurkó kis híján telibe kapta a védeni próbáló Wangot. További húsz percbe tellett, mire sikerült ellátni valamennyire az őrző repedt sípcsontját; ezalatt az oroszok hatvan pontot szereztek. Norvégia azonban nem tervezte feladni: Lundekvam és Midtbø tökéletesen működtek együtt, gyakran bevonva Skagestadot is, hogy nehezebb legyen eldönteni, a következő passz melyik irányba fog majd megtörténni. Sergeyevich gyakran meg is lett tévesztve, és a rossz karika felé sietett védeni - így eshetett meg, hogy a norvégok száz pontos előnyt halmoztak fel a 200. perc végére. Nem is tűnt úgy, hogy a sikerszéria elapad, ám Gorev nem sokkal később "véletlenül" orrba találta ütőjével a mellette elhaladó Lundekvamot, aki koponyasérüléseket és agyrázkódást kapott, így nem tudta folytatni a mérkőzést. Norvégia üteme lassult. Az oroszok feltornázták pontszámukat egészen százharmincig. A harc a két fogó közt a heves esőzések miatt nehezen volt kivehető, de néha mintha látni lehetett volna, ahogyan Yegorovna éles kanyarokkal és spirálokkal próbálta meg lerázni az őt árnyékként követő Sigridet. Azonban a szőke férfi a 234. percben vett egy hajtűkanyart, és a norvég terelőpáros közt átrontva iramodott meg az arany golyóbis után. A rossz látási viszonyok miatt Marianna csak a megérzéseire hagyatkozhatott, és a férfit követte a cikesz helyett. Sigridnek ugyan előnnyel voltt, ám Dudko és a dolgavesztett Dementyev többször is áthaladtak előtte, lassítva és akadályozva a haladásban. Az orosz fogó ezt kihasználva előzte meg őket, majd apró ujjait szorosan az aranylabdacs köré fonta. A végeredmény 300 - 270 lett az oroszok javára.

Elődöntők

Írország - Oroszország

(június 9. - mérkőzés időtartama: 2 óra 50 perc)

170 - 370

Azt rebesgették, hogy az orosz csapat a harmadik napot töltötte sorozatban azzal, hogy kielemezze az ír válogatott gyengeségeit. Utóbbiak tettek egy kisebb kitérőt is otthon, hogy meglátogassák az ispotályban lábadozó fogójukat. Kissé lehangoltan, és szorongva indultak neki a mérkőzésnek, hiszen mindenki tisztában volt az orosz válogatott módszereivel. 

Sokkal enyhébb volt az időjárás, csupán egy kis szél nehezítette volna a játékosok dolgát, ám ezt a stadion mágikus falai felfogták. 

A két csapat némileg módosult kerettel kezdte a nagy megmérettetésnt. Blackburn egy másodpercet sem vesztegetve iramodott a cikesz után, a kegyvesztett Bulgakov pedig utána. Gorev fixen követte a fogókat; így ugyan megvédte a társát mindenáron, de akadályozta ezzel Myra kiiktatását is. Nem akarták megkockáztatni, hogy saját emberüket veszítsék el, így vállalták a rizikót. Az oroszok mindeközben erős nyomást gyakoroltak az írek hajtósorára, hol átvitt értelemben, hol szó szerint. Dragunov és Valerievna beszorították maguk közé a passzt váró A. O'Harat, aki, miután Dragunov elkanyarodott a kvaffal, félig lefordult a seprűjéről.Legalább fél percbe tellett, mire sikerült visszamásznia, éppen hajszállal kerülve el a felé tartó gurkót. 

Az oroszok parádésan szórták a gólokat, ám az írek sem hagyták magukat, szorosan tartották a tempót az első tizenöt sikeres dobásig. Utána az oroszok megtáltosodtak, és Troyt a kósza gurkó útjába csalták. Csupán a seprűjét találta el, ám ennyi éppen elég volt hozzá, hogy az folyton belassuljon és félrehordjon.Ha balra akart menni, jobbra húzott... Myra eközben a stadionban cikázva próbálta lerázni az őt üldöző orosz ellenfelét, aki azonban nem sok hajlandóságot mutatott erre. Az orosz győzelmet az hozta meg, hogy mikor Blackburn kiszúrta a cikeszt, Gorev belerúgott a seprűjébe. Ez épp annyira elbillentette az ír fogót, hogy a karnyújtásnyira lévő cikesz helyett már az orosz férfi kezét érintette. A végeredmény 370-170, továbbá töményital patakok az oroszok részéről, és lesújtott könnypatakok az írek térfeléről. 

Brazília - Németország

(június 16. - mérkőzés időtartama: 7 óra 57 perc)

400 - 370~ Daisy Blue Berry közvetítésében 

A negyeddöntők minden csapatot megviseltek - azt a négyet meg pláne, akik most mindent eldöntő mérkőzéseket vívtak azért, hogy eldőljön, ki lesz az, aki a végén a kupát a magasba emelheti, és ki lesz a négyesből a legnagyobb vesztes. 

Az elmúlt hetek mérkőzésein nem szűkölködtünk esőben és viharokban, ezen a napon viszont még a nap is győztesekért ragyogott. Először a sárga mezt viselő brazilok vonultak ki, majd fehérben a németek, hogy a kezdő sípszó után a szó szoros értelmében elszabaduljon a pokol. Az első egy órában 12 büntetőt fújt be a bíró; ebből összesen hetet sikerült értékesíteni, négyet a németeknek, hármat a braziloknak. A mérkőzésre a tiszta jelző nem igazán használható, nagyon határon mozogtak a játékosok, de még a vezetői ítéletek is. Többet vitattak mind a két oldalról, a legtöbben két meg nem adott gólt a németeknek. Mindkettőnél a zónaszabályra hivatkoztak, ám sokak szerint a második hajtó nem lépte azt át. Az egész folytatásra rányomta ez a bélyegét, és rengeteg kakaskodás mellett hat és fél óra alatt kialakulta meccs végéig állandó 250 - 370 felállás a németek javára.

Az izgalmak akkor kezdődtek, mikor Müller harcképtelensége miatt a cserefogó, Sasha Klebersberg egyszer csak eltűnt a látóhatárról, majd késve követte csupán őt Silva. Egy darabig csak cikázást lehetett felfedezni. A pályán mindeközben egyik csapat sem hagyta a másikat érvényesülni; két német hajtó és egy brazil terelő meg is sérült az állandó ütközéses közelharcban. A gurkók mindeközben nem tétlenkedtek, és végleg kivonták a forgalomból Alejandra Alonsot, valamint Sandro Webert. Pár perccel a nyolcadik óra kezdete előtt a fogók egymásba csavarodva hullottak alá az égből, seprűk nélkül. Mindkettőnek a szerencséje egy-egy csapattárs volt, aki utánuk nyúlt - talán ez a mentőpillanat, vagy más, de el is intézte a meccsjelző sípszót, ami nyomán Silva felköhögte a kis labdát a szájából.

Brazília sokadszor van az élvonalban, de hamarosan akár a csúcson is lehet. Győzedelmeskedtek, így ők kaptak lehetőséget a Világkupa megnyerésére; a németekre pedig vár a bronzmérkőzés. Arról pedig beszéljenek a tudósítók, hogy a pályán micsoda balhé kerekedett; játékos játékosra, játékos bíróra, bíró edzőre, és mindenki mindenkire emelte már a kezét.

A következő számban olvasható lesz a tudósításunk a  bronzmeccsről (Németország - Írország), illetve a döntőről (Brazília - Oroszország).