BK Szonett
Az vagy nekem, mi Eridonnak a fény
s Relloni mámor zöldje az ezüstnek;
agyam miattad örök tűzben ég,
mint a Levitás, kit tudásszomja öl meg;
csupa tény és bűbáj megannyi emlék,
majd még: az idő elront, elveszejt;
csak a házkupát elhozni, néha úgy szeretném,
majd, hogy a Navine lássa kincsemet;
Bagolykő varázsod csordultig betölt,
s egyszer HVH-m rám néz máris olvadok;
nincs más, nem is akarok mástól pontot,
csak amit nekem adtál s még adni fogsz.
Mágus-szegény mugli gazdagon,
Diák vagyok és mindig maradok.
Házam
A házamról egy merész szót
Én is ejtek ha nem bánja
Mikor élnem is elég volt:
Rellonban kemény lettem s nem gyáva.
Most!... mikor előttem szabad ajtó van,
És üvölt a lelkem úgy szenved,
S miért harcol, az Vörös-kék-arany
Nagy-bátran arcába ordítom
A Világnak, minden rendben van.
Fuss
Bús düledékeiden, Bogolyfalva piaca, megállék;
Csend vala, hantja alól száll fel az égbe a holt?
Szél kele most, egy sír szelleme kél; s a temető leomlott
Kriptái közt remegő ajkával szóla felém.
És mond: Hűtlen, mit kér epedő szíved e kései órán?
Régi idő árnya felé visszarévedni, mit ér?
Messze kerüld el, s komolyan vessz össze vele most;
Fuss, magadra haragítsd: s a vész tőle távol kerül!
Bűn - irány
Oh, ne fejtsék a szeszélyes nőt
Az urak éles gondolati,
Hogyha rárótt hívatását
Malíciába merítve is tölti.
Láttak ily nőt omlani porba
Látszatra kedvesét elhagyta;
Eljutott az a nyomorba,
El a kínba, bánatba.
Árnyékként húzódott mögötte
S míg tudta így, védelmezte;
Mikor ehhez ereje híján lett,
Belátta örökre elveszett.
Mint hű szíve - mindenre kész
Elbujdosik, majd tán visszatér;
Makacsul ott lesz várakozva:
Új célt keres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése