Kedves Doki!
Nagyon aggódom a vizsgák miatt! Mindenki azt mondta, hogy vannak könnyebb tárgyak, amiknek a vizsgájára érdemes korán jelentkezni és gyorsan megcsinálni, mert a nehezebbek azok tényleg nehezebbek, és akkor se mennek könnyen, ha egész évben keményen tanultál. Nem értem, hogy miért csinálják ezt velünk a tanárok. Vajon ennyire szeretnek buktatni minket? Na, de nem is ez a lényeg. Szóval, én minden vizsgára csináltam puskát. Nagyon sok puskám van, árulhatnám is őket, de még nem tanultam meg jól a másoló bűbájt. Viszont, mindenki azt mondja, hogy ha puskát írsz, azzal is tanulsz, de én nem emlékszem semmire, és nem tudom, hogy bűbájtanra meg átváltoztatástanra mégis milyen puskát lehet írni? A pálcánk is tud puskázni? Mit csináljak?
Kérlek segíts!
ParaNóri
Kedves ParaNóri!
Tény és való, hogy stresszes a vizsgaidőszak, és elsőre biztosan rémisztőnek hat egy csipetnyi lehetetlenséggel, de ne csüggedj! A tanárok elvárásait pedig ne éld meg személyes támadásnak; egyszerűen vannak olyan tárgyak, amik könnyebbek és vannak olyanok, amikre egy kicsivel többet kell készülni. A puskaírást változtasd át jegyzeteléssé és gyakorlássá! Ne arra figyelj, hogyan kanyarítod a betűket a pennáddal, hanem magukra a szavakra, és azoknak a jelentésére koncentrálj. Strukturáld újra, hiszen egyszer már az órákon találkoztál ezekkel a tárgyakkal. Sőt, egy vacsora alkalmával beszélj az egyik barátoddal, barátnőddel a problémás tárgyról, és foglald össze az olvasottakat. Ha szavakká formálsz valamit – vagy pusztán hangosan olvasol –, az agyad máshol fogja tárolni az infót, így jobban fogsz rá emlékezni. De, ami még ettől is fontosabb; kapcsolj ki néha, és ne csak a vizsgákkal foglalkozz. Bocsáss meg magadnak, hogyha valami máson kapod magad a vizsgaidőszak alatt, mint a tanulás. Olykor meg kell pihennie az agyadnak, hogy újult erővel állhass neki a jegyzetelésnek. Felejtsd el a pálcát és puskát! Anélkül is menni fog.
Kedves Dr. Who!
Végzős diák vagyok, és mostanság azt veszem észre, hogy minden barátom párkapcsolatban él, eljegyezték vagy esetleg éppen házasodott és kisbabát vár – MERLINRE! Úgy érzem, hogy túlságosan le vagyok maradva a többiekhez képest, hiszen egy macskán kívül nem sok emberről tudom elmondani, hogy a mindennapjaim részét képezik. Szeretnék egy szerető társat magam mellé, de minden ismerkedésem kudarcba fullad. Már az edzőtermet is elkezdtem látogatni, de biztos vagyok benne, hogy ismét egyedül fogom tölteni a Valentin-napot. Mit tudnék tenni, hogy ez a következő évre megváltozzon? Mi a baj velem?
xoxo,
Lonelygirl
Kedves Lonelygirl!
Először is, ne hasonlítsd magad másokhoz és nincsen veled semmi baj. Egyedül töltöd a Valentin-napot? Nagy dolog. Gondolj arra, hogy ez ugyanolyan nap az évben, mint bármelyik másik. Ez a szerelmesek napja, azt mondják. Szeresd hát saját magad! Gondolj arra, hogy ezen a napon bármit megtehetsz, amit szeretnél. Foglalkozz magaddal; vegyél egy forró habfürdőt a kedvenc könyveddel, és a kedvenc üdítőddel. Keress a napban valami pozitívat; neked nem kell ajándékra, üdvözlőlapra és virágra költeni. Kapd a hónod alá a szingli barátnőidet egy csajos napra vagy agglegény barátaidat egy-két mézsörre. A legfontosabb tanácsom pedig az, hogy fogadd el magad! Amikor ez megtörténik, mindenki más látni fogja mennyire erős, magabiztos lány vagy. És úgy vonzod majd magadhoz az udvarlókat, mint gyémántnyaklánc az orrontó furkászt.
Drága Doktorom!
Azt hiszem, hogy megcsalnak. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mostanában a párom és a haverjai állandóan elvonultan beszélgetnek, ha megjelenek elhallgatnak, és ha kérdezek, akkor csak legyintenek, hogy nem történt semmi, vagy csak annyit mondanak, hogy az új kviddics szezonról beszélgetnek, és csak azért hallgatnak el, mert tudják, hogy nem szeretem a kviddicset. Kicsit kutakodtam, ami nem szép dolog, tudom, és találtam a könyvei között egy papírt, amire Machay Ábel és Allan Colton Fisher adatai vannak felírva, de mi van, ha ez csak elterelés? Hogyan deríthetném ki szerinted? Vajon tényleg csak a kviddics ennyire fontos? Szerinted nem kéne féltékenynek lennem? Mert most már Ábelre és Coltonra is féltékeny vagyok. Mit tehetnék, hogy megszeressem a kviddicset? Talán, ha azt mondom, érdekel, akkor nem hagy el?
Nagyon aggódom kedves doktor!
Csatangoló Cikeszellenes
Kedves Csatangoló Cikeszellenes!
Nincsen olyan ember a világon, aki nem volt még valamire vagy valakire féltékeny az életében. Szögezzük le, hogy az érzés maga teljesen normális. Azonban, ha átlép egy bizonyos határt, akár mérgező is lehet a kapcsolatokra. Biztosan minden úgy van, ahogyan a párod és a barátai mondják, nem kell színesíteni a sztorit a fejedben. A féltékenységet legtöbbször az élénk fantáziánk szüli. A legfontosabb, hogy ismerd fel ezt az állapotot, csak így tudsz hatékonyan fellépni ellene. Ne hagyd, hogy a féltékenység átvegye az irányítást. A fiúk agya máshogy jár, mint a lányoké. A sport egy hölgy számára unalmas, lényegtelen dolog lehet, míg a párja megőrül érte és imádja a pillanatokat, amikor a barátokkal megvitathatják a legcselesebb gólokat vagy akár a sportolók ide-oda igazolását. Tekints rá úgy, mintha te beszélgetnél a barátnőiddel az egyik kedvenc hírességedről. Érdeklődj néha a sport felől, még ha mindezt udvariasságból is teszed. Ezután biztosan többet fog erről veled beszélni. Légy tisztában az erősségeiddel, és emlékeztesd magad arra, hogy a párod olyannak szeret, amilyen vagy. Nincsen okod féltékenységre. Az is lehet, hogy a Valentin-nap közeledtével valami különleges ajándékkal fog meglepni téged, és erről susmusolnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése