Tanévkezdő bolondságok

Ivanich R. Benett lett az egyik áldozata annak, mennyien kihasználják, hogy a Bolondok napja pont egybeesik a sulis évnyitással. Egy kis szervezkedés nyomán az ünnepély előtt többen lelkesen ráköszöntek a srácra és olyan dolgokról érdeklődtek tőle, emlékeztették rá, amikről ő mit sem tudott és általában a hozzá odalépőket sem ismerte. "Szia! Akkor ugye kölcsönadod majd a Nefeleddgömböd?" meg "Hé, alig várom már azt a kirándulást!" vagy "Helló, végre, hogy látlak! Már tartottam tőle, hogy kerülsz emiatt a fiola ügy miatt." és más hasonló szövegek röpködtek. Átejtett hősünk az első egy-két embernél még csak rázta a fejét, mi a szösz van a többiekkel, aztán a továbbiak után gyanakodni kezdett, hogy igazából itt vele lehet valami súlyos gond, úgyhogy egy idő után nekiállt csak mosolyogva bólogatni mindenre.

Süveges Lili odavan a legendás állatokért és szereti őket tanulmányozni is, azonban kevésbé van ínyére, ha mindenféle fenevadak hangjai kísértik őt. Márpedig attól kezdve, hogy betette a lábát a kastélyba, minden sarokból rejtélyes neszek kísérték, nem egyet felismert közülük és értetlenül állt azelőtt, mit keresne egy bicegóc vagy egy dementor a suli falai között. Eleinte nem pánikolt még, végül azonban menekülőre fogta inkább a dolgot, hátha távol kerül a hangoktól, és pont ekkor futott bele az őt megviccelő évfolyamtársába, aki egy varázslény zajokat utánzó ketyerével szórakozott. Még szerencséje, hogy Lili elég szelíd leányzó, így nem kapott átkot a két szeme közé.

Dr. Riley Meyerst, kétlem, hogy sokan sajnálnák majd az őt ért hecc miatt. Április elsején a kertjébe lépve ugyanis egy halom kiskutyával találta szembe magát. Először nyakát nyújtogatva próbálta kikémlelni, itt van-e az, akihez tartoznak a cukiságok, ám csakhamar a földre vetette magát és várta, hogy jöjjenek hozzá a lelkes, csaholó kis lények, akik persze hamar megrohamozták, nyalogatásokkal, rágcsálásokkal halmozva el. Nemsokára felbukkantak aztán az elkövetők a kertkapuban: a Mancs-hely dolgozói tervelték ki a meglepetést, köszönetük jeléül, amiért a doki annyi mindenben segít nekik.

Radetzky Médi igazán csinosan festett könnyű, tavaszi ruhájában, melyben visszatért a kastély falai közé a szünet után, azonban a legtöbben éppen akkor találkoztak vele, amikor az öveként szolgáló szalaggal bajlódott, az a fránya ugyanis állandóan kibomlott. Egy idő után már nem is próbálkozott a bekötésével, amúgy is már közelgett az évnyitó, amire mindenképp átöltözni készült. Estére derült csak fény arra, hogy az egyik rellonos háztársa tréfálta meg ezzel a kis bosszantó bűbájjal, amitől mindig kioldódott a masni. Másnap viszont már hűlt helye volt, visszaállt a világ meg a csomók rendje.

Mikhail Sergejevics Kazanovot, az unikornisok házvezetőjét nem más viccelte meg, mint az egyik kollégája. Már lezajlott az igazgatói beszéd az ünnepélyen és mindenki a finom lakomának látott, ám a férfi már az első bekapott falatot furcsállta. A mellette ülő bűnös professzor nem bírta ki és rögtön az orrára kötötte, hogy ő kevert bele egy pikáns, a fogáshoz egyáltalán nem illő fűszert az ételébe. A könyvtáros csak vállat vont és derűsen folytatta a vacsorát, kollégája legnagyobb megrökönyödésére.