Nem vagy egyedül, ha úgy érzed, hiába
emlékezünk meg minden évben március 15-én, fogalmad sincs, igazából
miről szól ez a nap, miről szól ez a nemzeti ünnep. Ha csak a kokárdák,
koszorúzások, a Pilvax kávéház és Petőfi ugrik be a Nemzeti Dallal,
olvasd tovább a cikket, amiben megpróbáltunk képet adni arról, mi
zajlott 1848-ban, és mi vezetett odáig.
Az 1848-as események tulajdonképpen egészen a reformkorig vezethetőek vissza. Sokan Széchenyi 1830-as Hitel című munkáját tartják a folyamatok elindítójának. Széchenyi megfogalmazta ugyanis azt, hogy Magyarországon fontos változásokra van szükség, és emiatt a régi, elavult törvényeket el kell törölni, át kell alakítani. Azokról a rendeletekről volt szó, amik megakadályozták a kereskedelmet és iparosodást, illetve elnyomták a jobbágyságot. Olyan új törvények kellettek szerinte, amelyek lehetővé tesznek egy modern társadalmat és gazdaságot, valamint eltörlik az ősiség törvényét és a jobbágyság érdekeit tartják szem előtt. A jobbágyság ugyanis teljesen ki volt zsákmányolva, nem lehetett földjük, csak használhatták azt, de az a földesúr birtokában volt, és a művelés, betakarítás fejében különféle juttatásokkal tartoztak neki a jobbágyok, például a termény tizedével, vagy ingyen robottal. Emiatt aztán később Kossuth javasolta az örökváltságot, ami azt jelentette, hogy a jobbágy annak megfizetésével saját tulajdonába vehette a földet. Bécs nem akarta ezeket a változásokat, mert veszélyben érezte Magyarország feletti hatalmát, és szerette volna folytatni a kizsákmányolást. Emiatt egy időre börtönbe zárták Kossuth Lajost, akit végül Deák közbenjárására engedtek ki 3 év fogság után. Kossuth javaslata volt egyébként a közteherviselés is, azonban ezek a kezdeményezések 1847-ig elbuktak az országgyűlésen a konzervatív párt ellenkezése miatt. Annyit sikerült elérni, hogy 1844-ben a magyar lett az ország hivatalos nyelve a latin helyett. Időközben Európa lázongott. Rossz termés, élelmiszerhiány, munkanélküliség, elszegényedés, ipari és gazdasági válság sújtotta, valamint politikai harcok dúltak szinte mindenütt. 1847 novemberében a fővárosban, Pozsonyban megkezdődött az utolsó reformországgyűlés, aminek az első jelentős fordulata a párizsi forradalom kitörésének híre volt. Ekkor ugyanis a bécsi udvart szolgáló felsőház hatalma megingott, ezt pedig Kossuth ki is használta, és követelte a felirati javaslat elfogadását. A konzervatívok azonban megfutamodtak, elhagyták az országgyűlést, ezzel megakadályozva a javaslatok törvénybe iktatásának lehetőségét. 1848. március 11-én Irányi Dániel megírta a 12 pontot. Március 13-án kitört a bécsi forradalom, aminek hírére a felsőház elfogadta a felirati javaslatot, és így, március 15-én 72 képviselő (köztük Kossuth és Széchenyi) Bécsbe indultak, hogy a bécsi udvarral elfogadtathassák a javaslatokat. Mindeközben Pesten a fiatalság cselekvésre szánta el magát. Reggel fél hatkor a márciusi ifjak találkozót beszéltek meg a Pilvax kávéházban.
Petőfi Sándor így emlékezett vissza a történtekre:
"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t.„
Az 1848-as események tulajdonképpen egészen a reformkorig vezethetőek vissza. Sokan Széchenyi 1830-as Hitel című munkáját tartják a folyamatok elindítójának. Széchenyi megfogalmazta ugyanis azt, hogy Magyarországon fontos változásokra van szükség, és emiatt a régi, elavult törvényeket el kell törölni, át kell alakítani. Azokról a rendeletekről volt szó, amik megakadályozták a kereskedelmet és iparosodást, illetve elnyomták a jobbágyságot. Olyan új törvények kellettek szerinte, amelyek lehetővé tesznek egy modern társadalmat és gazdaságot, valamint eltörlik az ősiség törvényét és a jobbágyság érdekeit tartják szem előtt. A jobbágyság ugyanis teljesen ki volt zsákmányolva, nem lehetett földjük, csak használhatták azt, de az a földesúr birtokában volt, és a művelés, betakarítás fejében különféle juttatásokkal tartoztak neki a jobbágyok, például a termény tizedével, vagy ingyen robottal. Emiatt aztán később Kossuth javasolta az örökváltságot, ami azt jelentette, hogy a jobbágy annak megfizetésével saját tulajdonába vehette a földet. Bécs nem akarta ezeket a változásokat, mert veszélyben érezte Magyarország feletti hatalmát, és szerette volna folytatni a kizsákmányolást. Emiatt egy időre börtönbe zárták Kossuth Lajost, akit végül Deák közbenjárására engedtek ki 3 év fogság után. Kossuth javaslata volt egyébként a közteherviselés is, azonban ezek a kezdeményezések 1847-ig elbuktak az országgyűlésen a konzervatív párt ellenkezése miatt. Annyit sikerült elérni, hogy 1844-ben a magyar lett az ország hivatalos nyelve a latin helyett. Időközben Európa lázongott. Rossz termés, élelmiszerhiány, munkanélküliség, elszegényedés, ipari és gazdasági válság sújtotta, valamint politikai harcok dúltak szinte mindenütt. 1847 novemberében a fővárosban, Pozsonyban megkezdődött az utolsó reformországgyűlés, aminek az első jelentős fordulata a párizsi forradalom kitörésének híre volt. Ekkor ugyanis a bécsi udvart szolgáló felsőház hatalma megingott, ezt pedig Kossuth ki is használta, és követelte a felirati javaslat elfogadását. A konzervatívok azonban megfutamodtak, elhagyták az országgyűlést, ezzel megakadályozva a javaslatok törvénybe iktatásának lehetőségét. 1848. március 11-én Irányi Dániel megírta a 12 pontot. Március 13-án kitört a bécsi forradalom, aminek hírére a felsőház elfogadta a felirati javaslatot, és így, március 15-én 72 képviselő (köztük Kossuth és Széchenyi) Bécsbe indultak, hogy a bécsi udvarral elfogadtathassák a javaslatokat. Mindeközben Pesten a fiatalság cselekvésre szánta el magát. Reggel fél hatkor a márciusi ifjak találkozót beszéltek meg a Pilvax kávéházban.
Petőfi Sándor így emlékezett vissza a történtekre:
"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t.„
„Mindkettőt
kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt
mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer
nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és
a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték.”
A Landerer nyomdájában történtekről így ír Jókai Mór:
„Landerer nyomdája előtt már valamennyi írótársunkat mind együtt találtuk, ett csatlakoztak hozzánk a Nemzeti Színház tagjai is. Esős, sáros idő volt, a közönség esernyőket tartott kalapjai fölé. – „Ej, uraim! – kiálték a közönségre. – Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett, hát akkor elfutunk-e?” S arra minden esernyő eltűnt a fejek fölül. De eltűntek még a kalapok is abban a pillanatban amidőn Irinyi az első példányát a nemzeti követelésnek felmutatá e szóval: „Íme a szabad sajtó legelső nyomtatványa!” A nyomtató gépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy, ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad sajtónak legelső terméke.”
„ Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!... - Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
(Petőfi Sándor naplójából)
A pesti forradalomról hírt kapó bécsi udvar meghátrált: március 17-én kinevezték gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek. Az áprilisi törvények alapján Magyarország alkotmányos királysággá alakult. Nem szakadt ki ugyan a Habsburg Birodalomból, de az állami önkormányzás eszközei a népképviseleti parlamentnek felelős magyar kormány kezébe kerültek. Nem oldódott meg azonban minden. Az ország nemzetiségi lakói nem élveztek nemzeti jogokat, így például a horvátok külön országgyűlést és kormányt hoztak létre, és Erdélyben is polgárháború készült. Külföldön zajlott a „népek tavasza”, forradalmak éltek és buktak el, a Habsburgok pedig végre a magyar forradalom ellen fordíthatták erejüket. 1848 szeptemberére egyértelművé vált, hogy fegyveres összeütközésre fog sor kerülni: így kezdődött a magyarországi szabadságharc.
A Landerer nyomdájában történtekről így ír Jókai Mór:
„Landerer nyomdája előtt már valamennyi írótársunkat mind együtt találtuk, ett csatlakoztak hozzánk a Nemzeti Színház tagjai is. Esős, sáros idő volt, a közönség esernyőket tartott kalapjai fölé. – „Ej, uraim! – kiálték a közönségre. – Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett, hát akkor elfutunk-e?” S arra minden esernyő eltűnt a fejek fölül. De eltűntek még a kalapok is abban a pillanatban amidőn Irinyi az első példányát a nemzeti követelésnek felmutatá e szóval: „Íme a szabad sajtó legelső nyomtatványa!” A nyomtató gépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy, ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad sajtónak legelső terméke.”
„ Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!... - Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."
(Petőfi Sándor naplójából)
A pesti forradalomról hírt kapó bécsi udvar meghátrált: március 17-én kinevezték gróf Batthyány Lajost miniszterelnöknek. Az áprilisi törvények alapján Magyarország alkotmányos királysággá alakult. Nem szakadt ki ugyan a Habsburg Birodalomból, de az állami önkormányzás eszközei a népképviseleti parlamentnek felelős magyar kormány kezébe kerültek. Nem oldódott meg azonban minden. Az ország nemzetiségi lakói nem élveztek nemzeti jogokat, így például a horvátok külön országgyűlést és kormányt hoztak létre, és Erdélyben is polgárháború készült. Külföldön zajlott a „népek tavasza”, forradalmak éltek és buktak el, a Habsburgok pedig végre a magyar forradalom ellen fordíthatták erejüket. 1848 szeptemberére egyértelművé vált, hogy fegyveres összeütközésre fog sor kerülni: így kezdődött a magyarországi szabadságharc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése