Kedves Doki!
Három napja nem alszom, vagy csak nagyon keveset, mert amint lehunyom a szemeimet, egyből vizsgahelyzetbe kerülök, ráadásul egy olyan tanárnál, aki nem is tanít engem. Felteszi a kérdéseket, és érzem, hogy mindenki engem néz, várják, hogy megválaszoljam, de tudom, hogy fogalmam sincs, mi a helyes válasz. Minden kérdés után nevetnek, én pedig egyre rosszabbul vagyok. Pedig a hétköznapokban, amikor ébren vagyok, nincs ilyen gondom, tudom, hogy senki sem nevetne ki, hogy elég népszerű vagyok. Eddig nem izgultam soha a vizsgákon, nem tudom, hogy mi változott.
Kérlek segíts!
Fáradt Frannie
Kedves Frannie!
Nem biztos, hogy a vizsgák jelentik a legnagyobb bajt, én úgy vélem, hogy inkább azért félsz, mert a népszerűséged csökkent az elmúlt hetekben. Félsz, mert már nem vagy annyira a társaság középpontjában, nem vagy annyira kiemelt szereplő. Úgy látom, jelenleg inkább azon aggódsz, hogy a többiek nem úgy fognak kezelni a jövőben, mint eddig, azonban ezt nem vallanád be magadnak, így az álmaidban jelenik meg ez a félelem. Állj meg egy kicsit, szánj időt arra, hogy életed ezen részét végiggondold, másként nem biztos, hogy nyugodt éjjelek jönnek.
Kedves Dr. Who!
Azt hiszem, szerelmes vagyok a legjobb barátomba, ami elég nagy baj, mivel már születésem óta a legjobb barátom. Eddig észre se vettem, hogy milyen szépen csillog a haja, mennyire szép a mosolya, és nagyon tetszik az is, ahogy kioktat, de nem merem megmondani neki, mert félek, hogy elveszítem. Viszont, ha nem mondom meg neki, akkor összejön mással, és azt nem bírnám elviselni. Félek, hogy akkor nagyon csúnyán összevesznénk, és azért veszíteném el. Mit javasolsz, mit tegyek?
Tanácstalan Érzőszív
Kedves Érzőszív!
A megoldás erre a helyzetre szerintem egy nem-randevú randevú. Vagyis egy olyan helyzet, ahol nem mondjátok ki, hogy randiztok, de nem is a hétköznapi élethelyzetetekben vagytok. Vidd el valahova, ahol ketten lehettek, ahol még nem jártatok. Beszélgessetek, nosztalgiázzatok, és az este hangulata meghozza majd a választ, hogy el kellene-e mondanod neki, vagy sem. Légy nyitott, mert egy ilyen alkalom akárhogy alakulhat majd. De az ösztöneim azt súgják, hogy nem feltétlenül sül ki belőle rossz.
Kedves Doktor!
Úgy érzem, felrobbanok! Bármit teszek, hogy jó legyen, a barátom egyszerűen mindig csak nyeglén megvonja a vállát, nem mutat ki érzéseket, nem örül, nem mutatja, hogy tetszik-e neki valami, vagy sem. Komolyan, még a negatív érzéseket sem közvetíti, olyan, mint egy belefásult öregember. Mindenen részt vesz, a közös programokon, mégsem érzem, hogy jelen lenne. Mit csináljak? Szakítsak?
Fortyogó Láva
Kedves Láva!
Semmiképpen se a szakítás legyen az első gondolatod, hanem az, hogy miért viselkedhet így a párod. Közös programokat szervezel, amire elmegy, ajándékokat adsz, amiket elfogad, de mikor beszélgettél vele utoljára az érzéseiről? Mire vágyik? Mit történt vele? Hogy érzi magát? Lehet, hogy a családja, a barátai, a tanulmányai miatt ilyen. Az ember sosem csak ő maga, hanem ő és a környezete egyaránt. Úgy vélem, egy őszinte beszélgetés eredményesebb lenne, mint egy újabb közös program, vagy a szakítás. Próbáld meg ezt az irányt először.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése