Kedves Doki!
Így, a szünet közeledtével egyre nagyobb dilemmában vagyok. Van ugyanis egy barátom az iskolában, aki a kastélyban tölti a szünetet, mert a szülei elutaznak. Engem viszont otthon várnak tárt karokkal. Gondolom kitaláltad, mi a problémám. Nem tudom, hogy maradjak-e, vagy menjek. Mind a két lehetőség vonz, de sehogy sem tudok dönteni. Segíts kérlek!
Nyaraló
Kedves Nyaraló!
Az iskolai szünet mindig jó alkalom arra, hogy kiszakadjunk a tanulási kötelezettség alól és több időt tölthessünk azokkal, akiket szeretünk. Legyen szó barátokról vagy esetleg a családodról. Te akár két legyet is üthetsz egy csapásra; ha a szüleid beleegyeznek, akár nálatok is tölthetné a barátod a szünetet. Képzeld el az esti kártyajátékot a családi asztalnál úgy, hogy a pajtásod is ott ül közöttetek. Hát nem lenne csodás? Szerintem mindenképpen megérne egy kérdést a szüleidnél. Másrészt az sem elvetendő, hogy a szünet egyik részében a kastélyban maradsz, és azt barátoddal töltöd, majd hazautazol a családhoz, és velük is eltöltöd az igényelt minőségi időt. Mérlegelj, írd majd meg, hogy mire jutottál.
Doktorom, doktorom!
A tanácsodra van szükségem. Az a helyzet, hogy nagyon sok dolog van, amivel foglalkozom az utóbbi időben; tanulás, család, barátok, sport és hobbiként az iskola színjátszó csoportjában vállaltam szereplést. Ezekkel nem is lenne baj, hogyha kordában tudnám tartani, és valóban csak ezekkel foglalkoznék, de mostanság észrevettem, hogy kezdek kimerülni, mert nem tudok nemet mondani dolgokra. Ha új felkérés, új baráti invitálás vagy akármi lép színre igent mondok rá – annak ellenére, hogy tudom, szinte lehetetlen az ígéret betartása. Utána vagy sikerül, vagy nem. Vagy tizedik vagy ötödik alkalommal mondom le. Megbízhatatlanná válok mások szemében, pedig én csak mindenkinek jót szeretnék. Kérlek, segíts, mert a végén elveszítek mindent körülöttem.
Kösz Denem
Kedves Kösz Denem!
Nem tagadom, nehéz téma, amivel hozzám fordultál. De nem megoldhatatlan. Nem akarsz megbántani másokat és azt sem szeretnéd, hogy esetleg úgy gondoljanak rád, ahogy te gondolsz magadra egy képzeletbeli „nem” kimondása után a fejedben. Ahhoz, hogy ezt a szót ki tudd mondani másoknak, mindenekelőtt meg kell fejteni, hogy mi is az oka annak, hogy nem áll a nyelved erre a mondatelemre. Segíteni akarsz? Persze, mert egy kedves ember vagy, aki törődik másokkal. De ezt nem kell feltétlen a saját boldogságod árán megtenned. Ettől nem leszel durva, és nem leszel kevésbé szeretetre méltó sem. Az emberek csupán több időt szeretnének veled tölteni, mert kedvelnek. A konfliktust is minden áron kerülnéd, de gondold csak végig! Jó ez így neked? Rendezd át a gondolataidat. Lehetséges, hogy valamelyik plusz programodról kell lemondanod. Tedd meg, vagy csak a magad udvarias módján utasíts vissza másokat. „Nagyon szeretném, de sajnos…” vagy „Hadd gondoljam át, beszéljünk még róla”. Nem kell azonnal válaszolnod semmire. Így lesz időd átgondolni, mielőtt akármit is megígérsz.
Drága Doktor Who!
Negyedikes diák vagyok, de csak ebben az évben kerültem az iskolába, hiszen eddig külföldön éltünk a családommal. Már több mágustanodát végigjártam az évek során, azonban még nem tapasztaltam azt, ami most itt történik velem. Úgy néz ki, hogy Apa itt találta meg álmai munkáját; itt fogunk maradni huzamosabb időre. Így elkezdtem barátkozni. Az sok utazás és költözés miatt nem sok barátom volt eddig. Eddig. Jelenleg egy nagyon összetartó kis csapatba keveredtem, ami jó. Mi tartja össze őket? Mások piszkálása. Tudom, hogy nem helyes, de a társadalmi elvárás azt diktálja, hogy tartozz valahova, nem? Ha tinédzser vagy, és nem tartozol sehova, akkor kinéznek téged. Ugyanakkor nagyon megszerettem a csapatot, de én nem szeretnék ilyen zsarnokoskodó dolgokban részt venni. Mi legyen? Nem akarok egyedül lenni.
Mittegyek Elek
Kedves Mittegyek Elek!
Abba a korba léptél, amikor a társasági nyomás olyanná válik a tinik számára, mint a levegő. Mindenhol ott van, leselkedik, s ha fogékony vagy rá, akkor egész nap kisördögként fog ücsörögni a válladon. Ilyenkor fogalmazódik meg benned a vágy, hogy igenis szeretnél valahová tartozni. A sok költözés csupán fokozza ezt az érzetet. Valakinek meg kell felelned, bizonyítani akarsz. Gyakran vezet ahhoz, hogy rossz szokásokat szív az ember magába, amikhez soha nem nyúlnál, de a többiek miatt csatlakozol te is. Vagy odacsapsz az asztalra, és szembe szállsz azzal az eszmével, amit képviselnek, vagy gondold át, hogy van-e értelme, s van-e helyed a csapatban. Tedd fel a kérdést, hogy méltók-e hozzád ezek az eszmék, mennyire befolyásolhatnak téged a továbbiakban. Biztosan fantasztikus személyiség vagy, ezt ne add fel senkiért. Úgy gondolom, hogy ha olyanokat hoz ki belőled a társaság, ami miatt már te is neheztelsz magadra, akkor keress egy olyat, amiben egyeznek az elképzelések, nézetek, van közös érdeklődés, hobbi és csak érezd jól magad! Menni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése