Mi a legemlékezetesebb nyári baklövésed története?
Agárdi Kornélia Auróra
Még
elsősök voltunk, amikor a Hollósi-fészekbe kaptunk meghívást, Zalán
papájához repkedni. Láttatok már kerge varjút? Nem? Akkor csak nézzetek
rám. Alig emelkedtem meg seprűvel a hátsóm alatt, amikor sikerült szinte
azonnal berepülnöm az erdőbe és az egyik fának ütközve fennakadtam a
taláromnál fogva. A seprű természetesen lepottyant, ahogyan a pálcám is.
Azt szerintem nem kell részleteznem, hogy Aladár majd megpukkadt a
nevetésben, ráadásul a KKZ-ból a KZ duónak legalább húsz percébe telt,
mire megtaláltak és lecsiribáztak onnét.
Azóta Kamikaze Kori vagyok.
Andrés S. Moreno de Aranda
Szerintem
nekem csak az van, mármint általában elég sok baklövést követek el,
amiket nem úgy tervezek, csak megtörténik. Elmesélem neked a
legfrissebbet, mert már a büntetésemet is ledolgoztam, így nem titok,
hogy én voltam. A bátyám százszor megkért, hogy ha vásárolni megyek,
akkor ne gördeszkán menjek, ha nem akarok gyalogolni, akkor van a
szomszédunkban bicikli is, nyugodtan kérjem kölcsön, meg van beszélve.
Nyilván félúton voltam már, amikor eszembe jutott, hogy azt ígértem,
biciklivel megyek, de nem gond, gondoltam, úgysem lesz baj. Minden simán
ment, egészen a visszaút közepéig, amikor túl nagy lendületet vettem,
és későn láttam meg, hogy Erzsike néni és Vali néni az úton vannak, így
gyorsan leguggoltam, abban reménykedve, hogy el tudok menni közöttük.
Ami csodával határos módon sikerült is, és azt hittem, hogy senki sem
sérült, csakhogy Erzsike néni banyatankjának kitámasztója valahogy
beleakadt a deszkámba, és elkezdtem magam után húzni. Ők kiabáltak, én
érzékeltem, hogy mi történt, és ahelyett, hogy lefékeztem volna, úgy
megijedtem, hogy gyorsítani kezdtem és meg sem álltam hazáig. Nincs
annál égőbb, amikor egy ilyen eszközzel és a némán melletted sétáló
bátyáddal mész végig Bogolyfalván, hogy visszaadd. Erzsike néni nagyon
kedves volt, Carlos pedig nagyon csendes, és azt hiszem, az egészben ez a
csendesség ijesztett meg a legjobban. Mi spanyolok vagyunk, eddig észre
se vettem, hogy a bátyám ilyen hosszan csendben tud maradni. Nézd, még
most is kiráz a hideg az emléktől, pedig már majdnem egy hónapja volt.
Bencsik Bonnie
Egyszer
részt vettem egy fagylaltevő versenyen Bogolyfalván. Imádom a fagyit,
szóval biztos voltam benne, hogy ez az én versenyem, de nem olvastam el a
részleteket, így a szokásos vanília, csoki, puncs fagyik helyett
tökleves, sárkányvéres, pattanástalanító főzetes és ilyen borzalmasan
rossz ízű fagyik voltak. De élt bennem a versenyszellem, így nem
szálltam ki. A végére szó szerint agyfagyásom lett, és harmadik lettem a
versenyben, így nyertem egy kupont attól a fagyistól, akinek a
fagyizója hozta ezeket a fagyikat, száz galleon értékben. A
tevékenységemet nem csak a gyomrom, de a terromágiám sem értékelte, és
ahogy próbáltam hazajutni, mindenen, amihez hozzáértem, borostyán nőtt,
ami kúszni kezdett utánam, és mindegyik el is jött a Tündérmanó utcáig,
behálózva ezzel a tér és az utca közötti szakaszt. Azt hiszem, egy
kicsit mérgesek voltak rám emiatt, én pedig azóta nem kockáztattam
fagyival.
Dobroviczky Damira
Annyira
belelovaltam magam, hogy dühös vagyok, hogy az asztalomon lévő tál
cseresznyét véletlenül szétrobbantottam. Mindegyik szemet. Élmény volt
takarítani.
Gergelyfi László
Hát
a tesóm tudod, mit csinált? Azt állította, hogy én törtem be az ablakot
a gyakorlógurkóval. Ezért én lábbal hátsó fertályon masszíroztam.
Sajnos ezt látták apámék is, és megbüntettek. A törött ablakért szintén,
kár, hogy kiderült.
Karamakov Léna
Jajj,
rengeteg van! Egyszer betörtem a fejem, amikor azt hittem, tudok
repülni. Volt olyan is, hogy meg akartam hosszabbítani a nyári szünetet,
így lefizettem egy barátomat, hogy varázsolja el a naptárat, de persze
lebuktam és Mamuska fejmosást tartott. Aztán tavaly, amikor kamaszodni
kezdtem, próbálkozott nálam egy fiú, de én limonádét ittam és benyeltem
vele valami bogarat és leprüszköltem. Nem randiztunk. De ő legalább nem
nézett fiúnak, mint az az auror, akiért annyira rajongtam, hogy egyszer a
karomra írtam a nevét és úgy barnultam le.
Tedd fel jövőre is ezt a kérdést légyszi, hogy Andrissal überelni tudjunk mindenkit!
Kárási-Tóth Zsanna
Hűha...
Mondjuk ez inkább ciki, de... Tavaly nyáron úgy döntöttem, hogy
szervezek egy hatalmas medencés partit a barátaimmal. Minden tökéletesen
indult. Tök jól érezték magukat, nevettek meg minden, én pedig
nagyzolni akartam az ugróképességemmel. Naiv módon úgy gondoltam, hogy
egy látványos ugrással majd belevetem magam a medencébe, és mindenki
tapsolni fog. Nos, amikor eljött az ugrás pillanata, nekem sikerült
olyan lendületet vennem, hogy az ugrás helyett kicsúszott a lábam, és
egyszerűen belezuhantam a medence melletti bokrok közé! Először mindenki
csak meglepetten nézett rám, majd hatalmas nevetésben törtek ki.
Szerencsére nagy bajom nem lett, de videó is készült róla, és bár
hasított a neten, nem a legjobb pillanataim egyike.
Kis Laura Grace
A
legemlékezetesebb nyári baklövésem nem is baklövés, legalábbis nekem
nem, de miután kiderült, nagyon sokan mondták, hogy baklövést követtem
el, ugyanis egy nyári estén történt, hogy Miksával többé már nem csak
barátok voltunk. Eltelt több mint két év, szerintem egészen jó kis lövés
volt az, és bármikor újra megismételném.
Ezen kívül a nyaraim
olyanok, mint az összes többi évszak, millió apró sebet szerzek azzal,
hogy létezem, így a legkiemelkedőbb mindenképpen ez az eset, ami
számomra nem volt baklövés, de sokan így tartják számon. Mindenkinek
kívánok ilyen kis őrültségeket az életébe.
Kőszegi Róza Amélia
Egyszer
egy nyári napon, egy országban ahol a naptej a legjobb barátod, és a
fagylalt a mentőöv, én úgy döntöttem, hogy megmutatom görkorcsolya
tudásomat a helyi parkban. Éppen csak az volt a baj, hogy a koordinációm
is vakációzni ment, így egy sor nem tervezett akrobatikát
kanyarintottam a szórakozott nézőknek. Ahogy kecsesen összeütköztem egy
asztallal, ugye a fagylalttal a kezemben, már én sem tudtam megállni és
együtt nevettem a bámészkodókkal. De a kínos pillanatkor is sütött a
nap, szóval, hogy valami bölcsességet is itt hagyjak: az élet apró
baklövései teszik a legjobb történeteket.
Létai Roland
Nyáron
elvittem Izzyt az erdőbe, hogy megmutassam neki, nem csak a falakon
belül lehet létezni. Képzeljétek, ezt nem mindig tudja, hála az
aranyvérű neveltetésének. Egyszer gondoltam már rá, hogy lecsapolom a
vérét és egy jó nagy fuxot csináltatok belőle. Na, de térjünk vissza a
törénetre. Mondtam neki, hogy állatok is lakják az erdőt, ne lepődjön
meg, és tök jó felmászni egy mugli magaslesre és onnan figyelni ezeket.
Fel is mentünk, és vártunk. Hogy mivel töltöttük el az időt, amíg nem
jöttek az állatok, azt nem ecsetelem. Rohadtul unatkoztunk és
hisztiztünk, hogy miért nem jönnek már. De egyszer csak megjelent egy
őzcsalád. Apa, anya, meg két kölyök. Előrántottam a pálcámat és
Stuporral lelőttem a bakot! Hát ez volt a legnagyobb baklövésem ever!
Simon Gellért
Még
Talároson laktam, amikor az egyik haveromék magukkal hívtak strandolni.
Egyedül én voltam elég magas a társaságból, hogy bevállaljam a vörös
extra csúszdát, aminek az aljára szétszakadt fürdőgatyával érkeztem.
Ilyesmire gondoltál?
Stephen Zimmermann
A
hátamra ragasztották celluxszal, hogy "Mama pici fia", és nem értettem,
hogy miért röhögnek ki engem még a tanárok is. Már végigmentem a fél
sulin, mire leesett, és annyira felhúztam magam, hogy végül már azt se
néztem, hová megyek, csak ki akartam adni valamin a dühömet. Berúgtam a
hozzám legközelebbi ajtót olyan erővel, hogy az kiszakadt, és ott állt
Damyan Volkov professzor hulla mereven, letolt gatyával. Nem akarom
megtudni mit csinált. Mindenesetre sikerülhetett a saját mosdójába
berontanom. Megpróbáltam visszarakni az ajtót, de nem sikerült, ezért
zavaromban elköszöntem és elsprinteltem a bűntett helyszínéről.
Wesselényi Arabella Valéria
Körülbelül
két éve randira hívott egy nagyon helyes, elit srác. Étterembe mentünk
és nagyon gáláns volt: levette a kabimaaat, kihúzta a székemeeet,
beszélgetett veleeem és fizetett iiis! Hát mondtam is magamban, vele
megfogtam Merlin lábát, erre jött a feketeleves.
Rendelt
meglepetésből két adag kézműves gyümilevet leöblíteni a kajszit. Ezt
követően fizettünk, megittuk - borzalmas volt -, majd hazavitt. Otthon a
kapuhoz kísért, amikor már éreztem, hogy a gyomrom nem barizott meg a
gyümilével. Sejtettem, hogy ebből színes ásítás lesz, ha nem zárom le
hamar. De ez az istenbarma beszélgetni akart még, míg nekem a szemeim
fennakadtak a rosszulléttől és hányingertől. Már zöldültem is! Erre
bevetette magát, és szájával az enyémhez közelített. Talán mondanom sem
kell, de ez volt az a pillanat, amikor megadtam magam és sugárban telibe
hánytam azt a nyomorultat. Arcát és az öltönyét is egyaránt beterítette
a gyümölcsleves-mittudoménmilyenes gyomortartalmam. Legközelebb már
csak akkor keresett, hogy a tisztítás számláját egyenlítsem ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése