Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - X. rész

Claude Oscar Monet - Merlinre, végre egy rövid és kimondható nevű művész - 1840. november hó 14-én született, Párizsban. Nagyon menő a csávó, mi? Édesapja szerette volna, ha a családi élelmiszerboltban dolgozik, azonban a fia akaratával ez nem volt összeegyeztethető. Monet már gyerekként tudta, hogy a festészet lesz az ő pályája, és adom a pasit, amiért kitartott emellett. 1851-ben kezdte meg tanulmányait egy művészeti iskolában Le Havre-ban, ahol szénrajzai sikert arattak, és amiket előszeretettel adott is el. Eugéne Boudin volt első mentora, aki az olajfesték használatára tanította és bevezette az ifjút a plein air technika csodáiba. Ez mindössze annyit jelent, hogy a művész a szabad ég alatt festi meg művét, természetes, szórt fényt használva. Tudod ki ácsorogna kint -20 fokban télen…

Ja, hát igen. Monet megtette -
viszonylag -, nem is csoda, hogy rengeteg olyan képe van, ami a természetet és annak szépségét ábrázolja. Azért azt megjegyezném, hogy a legtöbb ilyen kép meleg időben készült. Micsoda meglepi.

1866-ig kellett várnia, míg megkapta azt a figyelmet, amit érdemelt. Camille, vagy nálunk ismertebb nevén A zöldruhás nő című festménye hozta ezt el neki. Modellje későbbi felesége, Camille Doncieux volt, akivel 1868-ban megszületett Jean nevű fiuk. Ugyanebben az évben kísérelt meg öngyilkosságot anyagi nehézségei miatt, de kimentették, szóval nem jött össze. Maradjunk annyiban, hogy nem volt boldog apa, és még csak nem is a Camille című, a sikert meghozó művéről fogunk beszélni. Szomorú. Pedig tiszta édes nagypapa feje volt, ugye?

1870-ben kitört a porosz-francia háború, így Monet Londonba menekült. Mindenki tisztában van azzal, hogy itt található az Abszol út, ahol mindenféle varázsló, boszorkány és lény megfordul. Monet valószínűleg itt találkozott azzal a nővel, akit a Nő a kertben című művén örökített meg. Naplóbejegyzései szerint a nőnek feledhetetlen kisugárzása volt, egyetlen mosolya képes volt a férfiakat és nőket egyaránt a legjobban áhított boldogságból a fájdalom mélységeibe taszítani. És ehhez még csak meg sem kellett erőltetnie magát. Gyönyörűsége minden addig látottal vetekedett, személyisége mégis rothadó volt.

A naplóban leírtak alapján Monet már nem szerelmet érzett a nő iránt, hanem valami megmagyarázhatatlan függőség kerítette hatalmába. Oldalakon keresztül magasztalja a nőt, akivel minden második nap találkozott, de beszélgetésen kívül nem történt köztük semmi. Monet bizony vélamágia áldozata lett. Bizonyított, hogy mindenkire máshogy hat ez: valakikre erősebben, valakikre gyengébben, Monet pedig az előbbiek körébe tartozott. Függője lett a nőnek, akitől nem kapott semmit, mégis mindent adott neki. Az igaz szerelem is valami hasonló érzés lehet, de erről szó sincs, mert a véla egyik pillanatról a másikra szívódott fel Monet életéből, hatalmas űrt hagyva maga után. Bejegyzései arra engednek következtetni, hogy ezután mély depresszióba esett. Nos… tanulság? Az az, hogy ne fess a szabadban -20-ban, mert megfázol.