Van egy ecseted? Buszjegyre kéne. - VIII. rész

Mindenki meg fog döbbenni, de Munkácsy Mihály Munkácson született 1844. február hó 20-án. Romantikus és realista festő volt, mindemellett megtisztelt minket szociográfus tehetségével is. Volt ideje a csávónak. A szociográfus (mint epikai műfaj) azt jelenti, hogy valaki egy-egy csoport, tájegység mindennapjait, életmódját mutatja be. Tényleg nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezekhez idő kell, ami nagyon úgy tűnik, hogy Munkácsy-nak megadatott. Egy időben. Szülei halálát követően Reök István ügyvédhez, nagybátyjához került, ahonnan az életében bekövetkezett bonyodalmak kezdődtek. Nagybátyja tudta, hogy Munkácsy a gyengébb tanulók közé tartozik, felajánlotta hát neki, hogy valamilyen mesterséget tanuljon ki. Így került Lang György, békéscsabai asztalos mellé, mint inas - nagybátyja szerződésben rögzítette azokat a feltételeket, amikkel a fiú alkalmazható. Lang azonban ezeknek a feltételeknek egyáltalán nem tett eleget, Munkácsy 10-12 órákat dolgozott, ellátása borzasztó volt.

Inasévei leteltével Aradra ment, ahol egy műhelyben vállalt állást, szintén elviselhetetlen körülmények között. Jegyzetei szerint fél évig nem evett/kapott meleg ételt, ami odáig vezetett, hogy súlyosan megbetegedett. Mindezek után költözött vissza immár Gyulán lakó nagybátyjához. Ezek után sok neves festővel találkozott, és az ok-okozati összefüggések végül odáig vitték, hogy felkerült Pestre. Az ifjú festőt elismerték, támogatták, tanácsokat kapott, így igen gyorsan fejlődött. És nem csak a festészetben...

Vahahaha, megvan mindenkinek, hogy felkerült Pestre az öregfiú, ugye? 1863-ban jött el ennek az ideje, ha nagyon, de nagyon pontosak szeretnénk lenni. És nektek az szeretnék lenni, kis kultúra is érjen titeket. Tehát megtörtént a dolog, ahol fejlődött, embereket ismert meg, a legizgalmasabb dolog mégis az, hogy - pálcakészítő volt. Ja, igen, bocsánat: ez volt a plot twist. Szívesen.

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére. Az, hogy mégis hogyan került a mágusvilág közelébe a pasi, totálisan nem tisztázott, igazából senki nem tudja, de jegyzetei között halála után (Endenich, 1900. május hó 1.) tökéletes, gyönyörű és kivitelezhető pálcák terveit találták. Elkészítésük módjának a különlegessége, hogy inkább mugli eszközöket és technikákat emlegetett a leírásokban. Nem is annyira meglepő egy olyantól, aki 3 évet töltött egy asztalosműhelyben inasként. Plusz elismerést igényel, mert hiába voltak tervei mugliszemlélet központúak, mágusokként is sikerült kivitelezni pár pálcakészítőnek őket, azonban használatra - a mágikus mag ellenére - nem volt alkalmas egyik sem. Nem tisztázott, hogy miért nem, de a próbálkozások rendre kudarcba fulladtak, így fel is adták évek után. Mondtam én, hogy rengeteg ideje volt a csávónak...