Az Ostara a mágusközösségek naptárának azon ünnepe, amelyet a Húsvéttal együtt vagy éppen ahelyett ülnek meg az ősi hagyományokat őrző közösségek. Március 21-én szokás megünnepelni, a tavaszi napforduló alkalmával, ez ugyanis nem vándorünnep, mint az első tavaszi holdtöltéhez igazított Húsvét. Mivel utóbbi időpontja március 22 és április 25 között változik, előfordulhat, hogy közvetlenül követi az Ostarát, ahogy az is, hogy egy hónappal később kerül sor a megünneplésére. De hogyan is ünneplik a mágusközösségek az Ostarát? Erről hoztunk most rövid kis összefoglalót Európa különböző régióiból.
Spellsbury, Anglia
A tavasz beköszöntét ugyan nem ünneplik tizenkét napos fesztivállal
Spellsbury lakói, mint azt a Yule esetében teszik decemberben, ám még így
is meglehetősen jelentős eseményről beszélhetünk. Március 19-e és 21-e
között emlékeznek meg az Ostaráról a mágustelepülésen egy három napig
tartó lakomasorozattal. Az utolsó lakoma főfogása az őzpecsenye mellett a
nyúl, Ostara istennő szent állata. Az ünneplés sajátos eleme éppen
ezért a vacsorához elegendő mennyiségű nyúl levadászása, amelyre a
harmadik napon kerül sor. Ilyenkor a felnőtt mágusok crupok segítségével
hajtják fel a nyulakat a környéken. A pecsenyék ezután a főtéren
készülnek el, majd pedig a lakomán Spellsbury lakói hálát adnak Ostarának
a bőséges ennivalóért, illetve arra kérik, hogy az elkövetkező évben is
viselje gondját a település lakóinak. Spellsbury lakói egyébként
megőrizték az Ostara-hónap ősi hagyományát is, ami azt jelenti, hogy a
három napos ünnepséget megelőzően egy teljes hónapig nem esznek húst.
Aki ezt megszegi, arra hosszan tartó balszerencse vár.
Zauberberg, Bajorország
A bajor mágustelepülésen Ostara ünnepét szintén március 19-e és 21-e között ünneplik meg. Zauberberg lakói a több évszázados hagyományt őrizve az ünnep alkalmából tartják meg a tojásvadászatot. 19-én a település lakói összeülnek, hogy rengeteg tojást fessenek zöld, piros, narancs, sárga, világoskék vagy éppen lila színűre, a tavasz élénk színkavalkádját idézve. Ezeket a következő nap során néhány kijelölt mágus elrejti az erdőben, hogy majd 21-én hajnalban közösen vonuljon ki a település apraja-nagyja az éves tojásvadászatra. Nyulat látni közben különösen nagy szerencsét jelent, akárcsak virágzó éneklő héricsre bukkanni. Az éneklő hérics (Adonis musicalis) a környék jellegzetes, ám ritka és védett növénye, amely nevétől elérően nem énekel, hanem fuvolaszóra emlékeztető hangot ad ki magából. Virága élénk vörös színéről messziről észrevehető, leszedését pedig szigorúan bünteti a helyi önkormányzat, hiába volt régen Ostara ünnepén minden családi házban az asztal dísze. Helyette manapság inkább fenyőágat használnak asztaldíszként.
Marrakrossur, Feröer-szigetek
A Feröer-szigeteken a nyúl nem őshonos, csupán 1855-ben telepítették be,
hogy legyen mire vadászni, így az Ostarát sokkal inkább az
unikornisokhoz kötik itt a mágusok. A vadon élő egyszarvúak minden év
márciusában vágtáznak a part mentén. A mágusok hosszú ideig ilyenkor
fogták be őket, hogy aztán betörjék, ezt azonban mára betiltotta a
minisztérium. Az Ostara ünneplése azonban továbbra is akkor veszi
kezdetét, amikor az első vágtázó unikornist észreveszik Marrakrossur
lakói. Ennek függvényében előfordulhat, hogy az ünneplés egyik évben két
napig tart, a másikban viszont ötig. Idén épp rövid ünnepségre került
sor, csupán 20-án és 21-én emlékeztek meg a marrakrossuriak Ostaráról.
20-án elvetették az első magokat a hagyományhoz híven, a bő termés
reményében, majd 21-én megülték az éves lakomát, amely főleg
zöldségekből és lazacból áll, valamint a télire elrakott, sózott fókahús
maradékából.
Seiðurþorp, Izland
A Vestmannaeyjar szigetcsoport egyetlen mágustelepülése idén is
máglyával fogadta a tavaszt. Seiðurþorp lakói egyetlen napig ünneplik az
Ostarát, március 21-én, ennek a hagyománya viszont legalább egy
évezredre nyúlik vissza. Ilyenkor 20-án éjfélkor gyújtják meg a máglyát a
főtéren, amelynek célja, hogy elpusztítson minden rosszat és végleg
elűzze a telet. Ilyenkor szimbolikus kis papírcetlikre fel is írják a
rossz dolgokat, és a máglyára dobják őket képletesen ezekkel a
fecnikkel. 21-én reggelre hagyják a tüzet elhamvadni, majd a település
asszonyai és lányai a szokáshoz híven a koszorúfonáshoz szednek
virágokat a rétről, mint a vidéken őshonos sarki hófényt (Scilla
septemptriona) és apró jégvirágot (Flos glacies). Mindkét növény
rendkívül szépen szárad meg, ha leszakítják, így a koszorúkat nem kell
minden évben újra elkészíteni, csupán a tizenkettedik életévüket
betöltött lányoknak fonnak ilyenkor koszorút, amelyet majd minden évben
elővehetnek a tavaszköszöntő táncra. Ha a koszorú mégis tönkremenne,
mert valaki nem vigyáz rá, akkor az balszerencsét von maga után a lány
további életében. A tavaszköszöntő táncra naplementekor kerül sor, majd
ezt követi az ünnep záróakkordjaként a családi vacsora, amely
hagyományosan főtt tojásból, párolt répából, kenyérből és sült
nyúlhúsból áll.
Szilágybűbájos, Partium
Szilágybűbájoson az Ostara ünneplése is viszonylag új keletű hagyomány,
mindössze egy évtizede ünnepli meg a kis közösség. A bűbájosiak csupán
21-én ünnepelnek. Napkeltekor állítják fel az Ostara-oltárt, amelyet az
éppen virágzó almafák ágaival díszítenek, valamint faragott
nyúlfigurákkal és pasztellszínűre festett tojásokkal. A bűbájosiak
legegyedibb szokása egyébként, hogy Ostara alkalmával a bimbózó
almafaágakat csakis hajadonok gyűjthetik be 20-án este, és úgy tartják,
hogy amelyik hajadonnak reggelre teljes pompájában virágzik az ág, az
még abban az évben férjhez is megy. A tavaszköszöntés részeként az oltár
felállítását követően a település lakói növényeket ültetnek a bő termés
reményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése