2023. május 15., hétfő

Ostara, ahogyan azt ünneplik

Az Ostara a mágusközösségek naptárának azon ünnepe, amelyet a Húsvéttal együtt vagy éppen ahelyett ülnek meg az ősi hagyományokat őrző közösségek. Március 21-én szokás megünnepelni, a tavaszi napforduló alkalmával, ez ugyanis nem vándorünnep, mint az első tavaszi holdtöltéhez igazított Húsvét. Mivel utóbbi időpontja március 22 és április 25 között változik, előfordulhat, hogy közvetlenül követi az Ostarát, ahogy az is, hogy egy hónappal később kerül sor a megünneplésére. De hogyan is ünneplik a mágusközösségek az Ostarát? Erről hoztunk most rövid kis összefoglalót Európa különböző régióiból.


Spellsbury, Anglia


A tavasz beköszöntét ugyan nem ünneplik tizenkét napos fesztivállal Spellsbury lakói, mint azt a Yule esetében teszik decemberben, ám még így is meglehetősen jelentős eseményről beszélhetünk. Március 19-e és 21-e között emlékeznek meg az Ostaráról a mágustelepülésen egy három napig tartó lakomasorozattal. Az utolsó lakoma főfogása az őzpecsenye mellett a nyúl, Ostara istennő szent állata. Az ünneplés sajátos eleme éppen ezért a vacsorához elegendő mennyiségű nyúl levadászása, amelyre a harmadik napon kerül sor. Ilyenkor a felnőtt mágusok crupok segítségével hajtják fel a nyulakat a környéken. A pecsenyék ezután a főtéren készülnek el, majd pedig a lakomán Spellsbury lakói hálát adnak Ostarának a bőséges ennivalóért, illetve arra kérik, hogy az elkövetkező évben is viselje gondját a település lakóinak. Spellsbury lakói egyébként megőrizték az Ostara-hónap ősi hagyományát is, ami azt jelenti, hogy a három napos ünnepséget megelőzően egy teljes hónapig nem esznek húst. Aki ezt megszegi, arra hosszan tartó balszerencse vár.

 
Zauberberg, Bajorország
 

A bajor mágustelepülésen Ostara ünnepét szintén március 19-e és 21-e között ünneplik meg. Zauberberg lakói a több évszázados hagyományt őrizve az ünnep alkalmából tartják meg a tojásvadászatot. 19-én a település lakói összeülnek, hogy rengeteg tojást fessenek zöld, piros, narancs, sárga, világoskék vagy éppen lila színűre, a tavasz élénk színkavalkádját idézve. Ezeket a következő nap során néhány kijelölt mágus elrejti az erdőben, hogy majd 21-én hajnalban közösen vonuljon ki a település apraja-nagyja az éves tojásvadászatra. Nyulat látni közben különösen nagy szerencsét jelent, akárcsak virágzó éneklő héricsre bukkanni. Az éneklő hérics (Adonis musicalis) a környék jellegzetes, ám ritka és védett növénye, amely nevétől elérően nem énekel, hanem fuvolaszóra emlékeztető hangot ad ki magából. Virága élénk vörös színéről messziről észrevehető, leszedését pedig szigorúan bünteti a helyi önkormányzat, hiába volt régen Ostara ünnepén minden családi házban az asztal dísze. Helyette manapság inkább fenyőágat használnak asztaldíszként.

 
Marrakrossur, Feröer-szigetek
 

A Feröer-szigeteken a nyúl nem őshonos, csupán 1855-ben telepítették be, hogy legyen mire vadászni, így az Ostarát sokkal inkább az unikornisokhoz kötik itt a mágusok. A vadon élő egyszarvúak minden év márciusában vágtáznak a part mentén. A mágusok hosszú ideig ilyenkor fogták be őket, hogy aztán betörjék, ezt azonban mára betiltotta a minisztérium. Az Ostara ünneplése azonban továbbra is akkor veszi kezdetét, amikor az első vágtázó unikornist észreveszik Marrakrossur lakói. Ennek függvényében előfordulhat, hogy az ünneplés egyik évben két napig tart, a másikban viszont ötig. Idén épp rövid ünnepségre került sor, csupán 20-án és 21-én emlékeztek meg a marrakrossuriak Ostaráról. 20-án elvetették az első magokat a hagyományhoz híven, a bő termés reményében, majd 21-én megülték az éves lakomát, amely főleg zöldségekből és lazacból áll, valamint a télire elrakott, sózott fókahús maradékából.
 

Seiðurþorp, Izland
 

A Vestmannaeyjar szigetcsoport egyetlen mágustelepülése idén is máglyával fogadta a tavaszt. Seiðurþorp lakói egyetlen napig ünneplik az Ostarát, március 21-én, ennek a hagyománya viszont legalább egy évezredre nyúlik vissza. Ilyenkor 20-án éjfélkor gyújtják meg a máglyát a főtéren, amelynek célja, hogy elpusztítson minden rosszat és végleg elűzze a telet. Ilyenkor szimbolikus kis papírcetlikre fel is írják a rossz dolgokat, és a máglyára dobják őket képletesen ezekkel a fecnikkel. 21-én reggelre hagyják a tüzet elhamvadni, majd a település asszonyai és lányai a szokáshoz híven a koszorúfonáshoz szednek virágokat a rétről, mint a vidéken őshonos sarki hófényt (Scilla septemptriona) és apró jégvirágot (Flos glacies). Mindkét növény rendkívül szépen szárad meg, ha leszakítják, így a koszorúkat nem kell minden évben újra elkészíteni, csupán a tizenkettedik életévüket betöltött lányoknak fonnak ilyenkor koszorút, amelyet majd minden évben elővehetnek a tavaszköszöntő táncra. Ha a koszorú mégis tönkremenne, mert valaki nem vigyáz rá, akkor az balszerencsét von maga után a lány további életében. A tavaszköszöntő táncra naplementekor kerül sor, majd ezt követi az ünnep záróakkordjaként a családi vacsora, amely hagyományosan főtt tojásból, párolt répából, kenyérből és sült nyúlhúsból áll.

 
Szilágybűbájos, Partium


Szilágybűbájoson az Ostara ünneplése is viszonylag új keletű hagyomány, mindössze egy évtizede ünnepli meg a kis közösség. A bűbájosiak csupán 21-én ünnepelnek. Napkeltekor állítják fel az Ostara-oltárt, amelyet az éppen virágzó almafák ágaival díszítenek, valamint faragott nyúlfigurákkal és pasztellszínűre festett tojásokkal. A bűbájosiak legegyedibb szokása egyébként, hogy Ostara alkalmával a bimbózó almafaágakat csakis hajadonok gyűjthetik be 20-án este, és úgy tartják, hogy amelyik hajadonnak reggelre teljes pompájában virágzik az ág, az még abban az évben férjhez is megy. A tavaszköszöntés részeként az oltár felállítását követően a település lakói növényeket ültetnek a bő termés reményében.


Nincsenek megjegyzések: