Napló a múltból - Egy halálfaló művészete

Sötét idők jártak 1970 és 1981 között. A mágusvilág lángokban, a köztudat összezavarodva kapkodta fejét a radikális nézetek között, és ott volt a sötét mágus, akiről sokáig senki nem mert beszélni, mégis mindenki életében maradandó nyomot hagyott. Ez a cikk azonban nem Voldemortról szól, hanem annak a halálfalónak a művészetéről, akit mindenki Weisz Nándor (1934−1982) feleségeként ismer.

Weisz Ráhel fiatal volt, képességei még nem mutatkoztak meg, amikor a második világháború idején elkapták német földön és koncentrációs táborba vitték. Átélte, majd boszorkánnyá lett. Ezt követően az ott tapasztalt traumákért és a benne felgyülemlett haragért, minden későbbi feljegyzés szerint, a muglikat okolta.

Ám mielőtt halálfalónak állt volna, mielőtt kifejezetten szőke hajú és kék szemű áldozataira árnyékot vetett volna kegyetlensége, mielőtt Weisz Ráhel pálcát ragadott volna, azelőtt grafittal dolgozott elsárgult lapokra. 

1945. április 15-én, fiatal lányként kezdett naplóírásba Bergen-Belsen koncentrációs táborában. Itt kezdődött a mélyutazás, mely minden korábbi tapasztalatától szélsőségesen eltért, és amelyet nem csak szavakkal, hanem eleinte apró rajzokkal jegyzett fel. Történetét sokkal inkább végigkísérhetjük az utóbbiakon keresztül. A koncentrációs táborban mindenétől megfosztották, holmijait elvették tőle, mára tulajdonképp memoárnak is tekinthető naplójának anyagait titokban tartotta magánál. Minden nap többet adott hozzá, térképeket, préselt növényeket, kimért és pontos vonásait egy tragédiának. Képességei megjelenésével egyidőben ismerte meg férjét, akivel közösen menekültek meg a muglik háborújából, hogy aztán részt vegyenek a varázsvilág legádázabb csatájának sötét oldalán.

Új naplóba kezdett, és ahogy kiismerte a mágusok akkori művészetét, keverni kezdte mindazzal, amit már ismert. Olyan egyedi egyveleget alkotott, amely miatt a mai napig az "elborult zseni" jelzővel illetik alkotásain keresztül a nőt. Műveit első gyilkosságai után betiltották egy időre, alig hét éve kerültek újra a nyilvánosság elé. Egy teljes életút munkája, egy beteg képzelettel összemosódó, megpróbáltatásokkal teli valóság az, amit kapunk. 1982-ig folyamatosan visszatért az alkotáshoz, majd búvóhelyükön, feljegyzések között találtak rá és szintén halálfaló férjére, akik öngyilkosságba menekültek a börtönbüntetés előtt.