A kapcsolat, ami segíthet másokon - Kolozsvári Villő és az életmágia

A Kolozsvári vezetéknév nem idegen a Bagolykő falai között. A Verébként is emlegetett Kolozsvári Villő különleges képessége népszerű téma a lány számára, amiről mind diáktársakkal, mind oktatókkal nyíltan beszél, akkor is, ha nem kérdezik, ám én most megtettem. Az interjú berkein belül a ritkának számító életmágiáról beszélgettünk a tévhitek eloszlatásának céljából és a kíváncsi lelkek kedvéért.

A Veréb megszólítást kedveled jobban, igaz? Mesélj kicsit magadról!

Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha egy anonim csoportterápián ülnék. *torkot köszörül* Szia, Veréb vagyok, 15 éves, boszorkány. Mondjuk… hogyan lehetne anonim, mikor a bemutatkozással kell kezdeni? *legyint* Szóval... szeretek repülni, bár a kviddicset nem nekem találták ki. A mugli mesék hatalmas rajongója vagyok; háromszor gyújtottam már fel a konyhát tök véletlenül... ó és imádom az állatokat! Előfordul, hogy befogadok egyet-kettőt, ha szükségük van egy kis segítségre. Nem mondom, hogy ennek örülnek a szobatársaim, de legalább még Rudolf bácsi nem szerzett róla tudomást… várj, ez az Edictumba megy, ugye? Merlinkére... Akkor csókolom Rudolf bácsi, szép napunk van, ugye? Eskü, csak pár napig marad a menyét!

Így igaz, mint mondtam az Edictumba megy, aminek a hasábjain még nem igen olvashattak a képességedről, az életmágiáról. Mit a legérdemesebb tudni róla?

Hmm, nézzük csak… elsősorban azt, hogy ez egy tök menő dolog! Én imádom, hogy van. Olyan, mint a terromágia, csak mégse. Ilyen kis korcs dolog ez. Nem tudom mozgatni a talajt, nem találok se aranyat, se gyémántot a földben, szóval meggazdagodni nem ebből fogok. Cserébe kapcsolatot tudok létesíteni a növényekkel, ami valljuk be, elég hasznos meg szép képesség. Ha mondjuk pont megkívánom az... epret, akkor kis erőfeszítés és voilá. Meg ami miatt népszerűbb vagyok, hogy bizonyos sérüléseket tudok gyógyítani. Még tanulófázis ez, nem vetekedhetek egy már régóta szakmát űző gyógyítóval, de jó úton haladok ám. Természetesen én mindig mondom, hogy menjen mindenki inkább a gyenguszra! De mit tehetnék, ha valaki hozzám fordul? Küldjem el? *drámai sóhaj* 

Mondd, örökletes vagy tanulható?

Öröklődő, de senki se tudja, hogyan. Van négy bátyám, közülük csak ketten azok még rajtam kívül. De persze én vagyok a legügyesebb!

Amellett, hogy szép képesség abszolút nem kevés felelősség társul mellé, gondolom elképesztő adrenalin löketet képes adni a mindennapokra. Igazán összetett, tehát mi az a három dolog, amit a legjobban kedvelsz a mágiádban?

Hűha, most azért megfogtál… A helyzet az, hogy fogalmam sincs milyen nélküle. Néha elképzelem, hogy tök átlagos vagyok és kiráz a hideg. Nehéz kérdés, de nem fog ki rajtam! Az első, hogy... a mágiámmal tudok segíteni másokon. Legyen ember vagy állat, szívemen viselem a sorsukat, képtelen vagyok elviselni, ha valaki körülöttem szenved. Akkor... az előző epres példa szerintem tök jó másodiknak. Ingyen zöldséges! Ki ne vágyna erre? Aztán... áh, igen. A kedvencem, mikor otthon a lovamon, Kalliopén kimegyek az erdőbe. Olyankor nincs más, csak ő, én és az erdő. Én pedig érzek magam körül mindent és mindenkit vágta közben. Annál szabadabb érzés nincs a világon, az tuti.

Fontos mások segítése, a szabadság érzése, azonban említetted korábban, hogy amolyan korcs terromágia, ami benned lakozik. Mondanál pár szót arról, milyen úton tanulod az életmágia kontrollálását és használatát?

Aputól tanultam, illetve tanulok. Szeretik a tesóim verni a mellüket, hogy tőlük, de ez nem igaz. Az időm nagy részét velük töltöm, de apu sokkal jobb tanár náluk; türelmes és zavarba ejtően okos. Ezek a jellemzők a bátyáimról ímmel-ámmal mondhatók el. Az is igaz, hogy velem se egyszerű. Elég rakoncátlan tud lenni a mágiám, egy csomószor hamarabb tudja a környezetem, hogy mit gondolok vagy érzek, mint én magam. Egy előugró inda itt, egy kis virágeső ott… nagyon jókat röhögök általában ezeken, de azért tud cikis helyzeteket is okozni. A legbosszantóbb része, hogy a muglik között ilyen mágia-korlátozó karkötőt kell viselnem, valószínűleg úgy… örökre.

Lehet, hogy bosszantó, de így a legbiztonságosabb, ami a muglik mellett a diáktársainkat és téged

is éppen úgy érint. Kerültél már gyengélkedőre a mágiád miatt?

Öhm, én nem, mert bivaly erős a szervezetem, de véletlenül mást juttattam már a gyenguszra. Ismétlem, tök véletlen volt! Nagy bennem a versenyszellem és egy háztársammal kötöttünk egy ostoba fogadást. Futóversenynek indult, akadálypálya lett belőle… annyira bezsongtam, hogy mögöttem kitüremkedtek a fák gyökerei és nem tudta kikerülni. Az esés után még Rudolf Merlinkére, most esik le, hogy Rudolf bácsi rénszarvas is lehetne! is megirigyelte volna az orrát… bár annál színesebb volt. Miután hivatalosan nem sikerült megnyernem a versenyt és nem engedte, hogy meggyógyítsam, elkísértem a gyengélkedőre. Ha olvasod, még egyszer bocsi! 

Biztos rengeteg másik emléked is van, ami az életmágiához kapcsolódik. Van esetleg kedvenced?

Amikor először sikerült gyógyítanom, úgy igazán. A szomszéd macskája fogott egy süvöltőt, gyönyörű kis madár. Szegény eléggé pórul járt, volt rajta egy csomó seb és eltört a szárnya is. Emlékszem, eléggé megviselt, ott sírtam, mint egy kis hülye. De, mint mondtam, nagyon jó tanárom volt, szépen sorba szedtem mindent és sikerült újra éppé varázsolnom a szárnyát. Nem tudom mennyi idő telt el, csak arra emlékszem, hogy nagyon fáradt vagyok és szélesen vigyorgok, ahogy látom, hogy elreppen. Aztán mentem jól megszidni Dezsőt. Ő a macska. Azóta se mert másik madarat fogni.

Egy ilyen képesség, előnyeivel és hátrányaival együtt intenzívvé teszi a mindennapjaidat. Tudni érdemes, hogy mellette van egy olyan részed, ami teliholdkor mutatkozik meg. Az életmágiád a vérfarkas léttel mennyire van egyensúlyban?

Amennyire én egyensúlyba akarom hozni. Oké, megvannak az árnyoldalai, mert brutál rosszul tudok lenni egy-egy Hold után. Körülbelül olyan lehet, mint mikor a bátyám meséli az egyetemi buli utóhatásait, csak én nem egy napig vagyok másnapos. Nem könnyű gátat vetni a farkas ösztöneinek és nem is mindig sikerül, ami elég megterhelő, de gondolom ez másnak is ilyen, aki hasonló tappancson jár. Én mégis szeretem. Olyankor szabad lehetek, mint soha máskor. Nem köt meg semmi, csak én vagyok és a természet. Az érzés mindent megér. Azt nem mondom, hogy mindenki próbálja ki, mert sztornó nincs, aztán nem mindenkinek való a farkaslét.

Valóban, a farkaskór nem sztornózható: azt nem választják, még csak nem is próbálgatják azok, akiket utolér. Köszönöm az interjút és a válaszaidat, Veréb! Kitartást és sikereket a továbbiakban, hogy az életmágiád teljesen kivirágozhasson!