2018. november 15., csütörtök

A falu első embere - Dr. Wittner Erik


Szép napot, Wittner úr. A nevem Lewy Bojarski, örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. Kérem, foglaljon helyet. *intek színpadias mozdulattal a karosszék felé. Az interjúnk helyszíne egy teázó, mivel jobb szerettem volna egy személyes hangvételű beszélgetést.* Hogy telt a napja?
Nagyon örvendek, hogy végre személyesen is megismerhetem Mr. Bojarski. *Nyújtom felé a kezem.* Számos meccsén jártam már. Köszönöm. *Pillantok a hely felé, majd gyorsan el is foglalom azt.* Szerencsére nyugodt. Ilyenkorra már nagyjából beállnak a heti feladatok, az emberek itt, ahogy tapasztaltam eddig, szeretik az első két napon letudni a "heti kellemetlent". Ma már tényleg csak amolyan listakészítéses, könnyedebb nap volt. Holnap talán már mosolyogni is fognak a munkatársaim. 

Alapvetően nem szoktam interjúkat készíteni, nem az én világom a penna ezen oldalán ülni, de a napokban hallottam, hogy még nem készült Önnel riport annak ellenére, hogy huzamosabb ideje a falu polgármestere. Mit gondol, van ennek valami különösebb oka? 
Szerintem eléggé ijesztő vagyok. *Elmosolyodva megrázom a fejem.* Igazság szerint nem tudom, hogy miért nem, talán senki se jutott át a titkárnőmön, pedig csak csokoládét kell adni neki. 


 
Értem. Nos, kezdhetnénk talán a dolgokat a legelején. Miért döntött úgy, hogy indulni fog a polgármesteri székért Oszkár távozása után? Volt valamilyen nyomás, amit az elődje hagyott hátra, elvárás, aminek úgy érezte, meg kell felelnie? 
Korábban jogi pályán voltam, de már nem találtam benne elég kihívást, és én az a fajta ember vagyok, aki szeret újabb és újabb hullámokat meglovagolni. A polgármesterség egy nagyon hirtelen jött ötlet volt, és bevallom őszintén, nem hittem volna, hogy engem választanak majd. Nem vagyok helyi, az alapképzéses éveken túl nem töltöttem itt huzamosabb időt. Csak megpróbáltam és megválasztottak. Elárulom, amikor kijöttek az eredmények, arra gondoltam, hogy most még leléphetek az országból egy tibeti szerzetesrendbe, de végül csak beleültem abba a bizonyos székbe. 


Az utóbbi időben újabb vendéglátó egységek nyíltak és folyamatosan frissül a szolgáltatások köre is, ez Ön szerint szükséges változás a falu életében? Pozitív vagy negatív hatása van a helyiek életére? 
Megvallom, én inkább a nyugalmat kedvelem, szerettem azt, ami a falu volt akkor, amikor én elkezdtem itt a munkálkodásomat. Egy csendes zug, ahova elbújhat az ember. Azonban nem maradhatunk örökké ez a kis félreeső vidék, elég csak megnézni Kunszenilát, ahol ha jól értesültem, a tegnapi naptól már csak tizenegyen laknak. Tény, hogy maga az iskola és az előkészítő nagy húzóerő, azonban ha nincs mögötte semmi, akkor idő kérdése és kihátrálnak a lakók is. Pozitív és negatív. Negatív, mert a falu egykori bája eltűnik, kisvárosiasodik, és pozitív, mert megújuló, fiatalodó lakosságot tudhatunk a magunkénak. 


Milyen elképzelései vannak a falu jövőjét tekintve? Esetleg tervben vannak pályázatok vagy valamiféle újítás? 
Mindenképpen szeretnénk változtatásokat. Idén a legnagyobb beruházásunk az utcakép-átrendezés volt, ami most egy nagyobb szeletet kivett a költségvetésből. Természetesen folyamatosan futnak pályázataink, most éppen a színház és a vasútállomás felújítására nyertünk egyet, de szeretnénk frissíteni az adventi időszak dekorációját is, hiszen már közel tíz éve ugyanaz a látkép fogadja a lakókat és az ide látogatókat. Ezen kívül pedig olyan irányba is pályáztunk, ami közelebb tudja hozni egymáshoz a faluba járó gyermekeket és a bagolyköveseket. 

Személyesen is tanítom a gyermekeit, innen tudom is, hogy elég terebélyes a családfa. Mennyire könnyű egy ilyen felelős pozíciót összeegyeztetni a magánélettel? 
Szerintem ez csak akkor könnyű, ha az ember gyerekei partnerként állnak a dologhoz. A fiaimmal nem olyan nehéz, különösen Gergellyel, aki felelősségteljes aurorként végzi a munkáját, azonban a lányom, Laura, az olvasóknak Stella, heves, latinos vérmérséklettel rendelkezik, akárcsak az édesanyja, így sokszor mókás helyzeteket teremt, amiken inkább ő szórakozik, de legalább nem unalmas.



Talán még így utolsó, hasznos kérdésként az érdekelne, hogy szokott megbirkózni a munkája jelentette stresszel. Van valamilyen tanácsa vagy tippje ezzel kapcsolatban az olvasók számára? 
Én a futásra és a festésre esküszöm, de mindenkinek más. A lényeg talán az, hogy ne akarja az ember erőnek erejével kisajtolni magából a nyugalmat meg a stresszoldást, mert akkor csak annál sikertelenebb lesz. Mindenkinek van, ami segít, és néha váratlanul érkezik. 

Köszönöm, hogy elfogadta a felkérést, Erik. További sikeres munkát és... remélem nem találkozunk fogadóórán. 
Ennél jobbat nem is kívánhat azt hiszem, de ne vegyen rá mérget. Köszönöm, hogy vállalkozott rá, hogy kifaggat, és kitartást kívánok önnek... mindenhez.


Nincsenek megjegyzések: