Szia Kedves Olvasó!   

E havi számunkban:  

• Legfontosabb hírek - Pánik, sárkányok és aggasztó anyagiak
• Felsült, nem sült? - Avagy jövőre ugyanitt, ugyanekkor
• Amorf pletykafigurák - Rockzenész históriák
• Mumusok és miegymás - A vizsgaidőszak gyönyörei
• Ha mindenbe keversz egy kis kéket... - Káosz a káoszon
• Bemutatkozik a szerkesztőség - Pihent főszerkesztők, de a mieink!
• Anyák napjára szeretettel - Avagy virág helyett adj könyvet 

 

Legfontosabb hírek

Pánik ütött ki az idei Télűző Tűzfesztiválon
Az idei évben, ahogy eddig mindig, a Pécs környékén élő boszorkányok és varázslók részt vehettek az extravagáns programon, ahol nem csak az ételektől és italoktól kaphatott lángra a vendégek szája, de a különböző fellépők és játékok megismerése után is. Azonban egy ártatlan varázstalan pécsi lakos is valahogy a rendezvényre került. Először szórakozottan nézte a történéseket, azonban csakhamar kiderült számára, hogy míg az ittlévőknek ez csupán szórakozás, addig számára életveszélyes helyzet. Az egyik artistától úgy megijedt, hogy a helyszínen elájult. Az aurorok számára persze így csak még könnyebbé tette a helyzetet, elvették az emlékeit, és biztonságba helyezték a külsős személyt. Mindenesetre meleg helyzet volt.

Újabb Sárkányrezervátum nyitotta meg kapuit Amerikában
Devil's Lake State Dragon Sanctuary egy szigeten helyezkedik el, amelyre csak a kijelölt hop-pontokról tudnak megérkezni a látogatók. Őket nagyon ritkán fogadják a dolgozók, inkább a globális felmelegedés miatt kihalófélben lévő, hideget kedvelő sárkányok megmentésére hozták létre a helyet. Devil's Lake alapjáraton is egy hidegebb amerikai állam, amelyen gyakran esik a hó, de ezt az itt dolgozó elemi mágusok segítségével tartják minden évszakban kellően alacsony hőmérsékleten. Az alapterülete elég nagy, a sárkányok száma azonban egyelőre  alacsony, abban reménykednek, hogy az idő előrehaladtával egyre nagyobb lesz a fajok egyedszáma. A rezervátum Scarlett Conroy, egykori Bagolyköves diák neve alatt van, és ő is a hely igazgatója.

Okkal féltek a kocsmatulajdonosok Szent Patrik naptól?
Az utóbbi években egyre trendibbé vált a március 17-én tartandó Szent Patrik napon való részvétel a magyar mágustársadalom számára. Számos boszorkány és mágus együtt ünnepelte a muglikkal a jeles napot különböző ír kocsmákban. Azonban idén az infláció miatt attól rettegtek a helyek tulajdonosai, hogy nem fog részt venni a társadalom az ünnepen, vagy ha igen, akkor se érkezik akkora bevétel, mint az elmúlt években. Egyes helyek, saját elmondásuk szerint kevesebb sört is rendeltek be a szállítóktól, ám végül megugrotta a tavalyi év keresetét az idei. Jelentjük: az infláció sem mehetett az írek szeretett ünnepének kárára.

Felsült, nem sült?

A Nagyteremben éppen csak el lehetett kapni Reiner Kende, "Viccelsz? Először a Túlélési Alapismeretek vizsga. Utána jöhet a Sárkánytan, öregem." mondatát. Ahogyan a lampionok alatt Simon Gellértet is, aki a következő felfedezésre jutott: "Össze kellene terelni ifj. Hollót meg Zámborit, ha már mindketten ennyire szerelmesek a manába". De vajon a srácok a vizsgákon is ennyire a helyzet magaslatán voltak? És a többi diák? Na, pontosan ezért szenteltük a hónap körkérdését a tanároknak! Elárulták, melyek voltak az idei vizsgák legemlékezetesebb pillanatai. Aranyköpéseket, asztalborogatásokat, végkimerültségben vizsgalapon alvó diákokat, bármit szívesen fogadtunk, és meg is kaptuk.

Denis A. Brightmore - Sárkánytan
Hogy melyek? Akik bejöttek megírni.

dr. Reece Laines - Mágusjog

A legemlékezetesebb mindig az, ha valaki nem halálsápadtan és félve jön be megírni a vizsgáimat, de gondolom, nem erre vagy kíváncsi. Talán azt emelném ki, amikor egy navinés delikvens az izgalomtól kiadta a bemeneti oldalon a reggelijét - gondolom jobb híján - a táskájába. Innen is szeretnék tőle elnézést kérni még egyszer, ha a tárgyam ennyire ijesztő!

Holló Albert - Varázslástani Alapismeretek Vizsga (VAV)

A vizsgán ennyire gyérül teljesítő népséget még nem láttam. Három, azaz három bátor próbálkozó volt, egy elvérzett, egy átcsúszott, egy kiváló. Ez már önmagában emlékezetes. Ehhez pedig hozzájön a szavazás, mely szerint az én vizsgám volt az egyik legnehezebb. A vizsgázók többszöröse szavazta meg ezt a nem túl pozitív jelzőt, és azon elmélkedem az eredmény és a szavazók száma felett, hogy vajon ekkora traumatikus élmény voltam a vizsgámmal, vagy a negyedévesek rettegnek már előre, hogy mi lesz velük jövőre? Nem mintha ne tennék helyesen. A Varázslástani Alapismeretek Vizsga nem vicc! Köszönöm a négy lelkes, "legkönnyebb" szavazónak, de az elmúlt éveket tekintve úgy vélem, ők optimista alsóbb évesek, tanuljanak szorgalmasan, hogy büszke lehessek rájuk.

Ifj. Holló Albert - A varázsvilág alapjai

Határozottan úgy vélem, hogy idén Bontovich Sára volt az, aki feltette a pontot arra a bizonyos i-re. Ártatlan bemelegítő kérdésemre a lehető legőszintébb választ adta, akkora betűkkel, olyan erős tintalenyomattal, hogy három másik vizsgalapra is átivódott, és rendesen eltüntetni se lehetett. Innen szeretnék elnézést kérni Polaris Jomana, Kis Laura és Hollósi Zalán tanulóktól, akik vizsgalapján halványan szerepel a SZARUL szó. Nem én voltam, és nem úgy gondoltam. Én az voltam, aki a vizsgalap végén a mosolyfejet rajzolta. Ezen felül szerencsére nem volt semmilyen incidens, és úgy vélem Bontovich kisasszony lelkiállapota is helyreáll az új tanévben, amikor már nem leszek az oktatója.

Ivanich R. Benett - Hoppanálás

Az én tárgyam esetében az igazán emlékezetes pillanatokat a gyakorlat, vagyis maga az éles hoppanálás tartogatja. Hiszen bármi megtörténhet, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt az izgatott vizsgázó eltervezte... Ez persze sosem szégyen! Azt se fogom elfelejteni, hogy néhány diákomat a kérdéssor komoly gondolkodásra késztette, és kialakult köztünk egyfajta vita a tananyagról. Szerintem ebből látszik, hogy valaki tényleg figyel az órákon, és elhivatottan érdeklődik a képesség iránt.

Kasza Fanni Stefánia - Asztrológia

Szerencsére rengeteg csodás vizsgát olvashattam, azonban nálam sem maradtak el az aranyköpések, halandzsák és a jóvanazúgy válaszok. Itt a három abszolút kedvencem:

Feladat: Definiáljon asztrológiai kifejezéseket!

Anonimitást kérő elsősöm.
Házcsúcsok:...
Válasz: Kémények, amiknek csúcsa van.

Feladat: Válasszon ki és jellemezzen öt bolygót!

Wesselényi Arabella Valéria
Válasz: Nap. Nagy, meleg és ragyog. Persze nem annyira, mint Én!

Feladat: Igaz vagy Hamis. Állapítsa meg az alábbi állításokról, hogy igazak-e vagy hamisak:

Folyóügyekben jártas negyedikesem.
Víz típusú ember a nedvesség súlyosságát és nyirkosságát idézi fel.
Válasz: Azért, mert bepisilt.

Návay Regina - Túlélési Alapismeretek

Feladat: Nevezz meg két érdekes ninja praktikát, amely hasznos a túléléshez.

Reiner Kende

Válasz: "Naná, hogy a tengervíz sótalanítása!
A ninják baromira menők, de el kell ismerni, hogy messze nem annyira, mint egy hydromágus.
Mázatlan cserépedényben forralnak sós vizet, hogy az agyag beigya a sót. Ezt egy hydro megoldja anélkül, hogy a kezét mozdítaná, amely állítás bizonyítja a fentebb említett tényt. Hasznos ninja praktika lenne elemi mágusokkal barátkozni, ami kölcsönös segítségen alapuló barátság lenne - a legtöbb elemistának nem árt gyakorolni a túlélést."

Marina Darik

Válasz: ezek nem azok a ninják (avagy jó tanácsok a Tini Ninja Teknőcöktől)
Possess the right thinking. Only then can one receive the gifts of strength, knowledge and peace.
You work in the shadows -- in secret.
We choose what holds us back and what moves us forward.
that ultimate mastering comes not from the body, but from the mind
Fighting’s For Grownups, And That’s Only If You Got No Other Choice.

Oshiro Noa - Asztronómia

Nos, hol is kezdjem... Az remélem közismert már a diákság körében, hogy a nálam kiválóra vizsgázók valami kis jutalomédességet kapnak tőlem, szóval ők mindig bevésődnek az emlékezetembe, ugyanis nincsenek túl sokan. Sőt, ami azt illeti, az idei körben egyre többen hajtottak arra, hogy csak átcsússzanak valahogy. Ezek a mai fiatalok - mondhatnám, pedig én sem vagyok még valami öreg! Akinek van ötlete, hogy mit tehetek a sok unott arc ellen, az megtenné, hogy a szerkesztőkön keresztül eljuttatja hozzám a válaszát? Köszönöm!

Reményi Emma - Pszichológiai alapismeretek  
Őszinte leszek, az idei vizsgák mindegyike olyan volt, hogy nyeh, nyeh, elmegy, mindenki a minimumra, vagy a kiváló minimumára törekedett, én meg egy idő után már nem is erőlködtem, hogy felfedezzek bármit is, ami különlegesebbé tesz akár csak egy vizsgát is. Aztán, mikor már feladtam a reményt, a kezembe fogtam Bontovich Miksa vizsgáját. Már előre tartottam tőle, hogy mit fogok kapni, mégiscsak egy ivarérett férfi, aki már dolgozik is, és mind tudjuk, hogy elég látványosan tudja kifejteni a véleményét. Felkészültem minden kritikára, ami a pszichológiát érintheti, és akkor... Nem szoktam sírni, de könnybe lábadt a szemem. Az a dolgozat, őszintén mondom magának, minden idők leggyönyörűbb vizsgája volt. Precíz, mindenre kiterjedő, olyan részeket is érintő, amikről egyáltalán nem beszéltünk, és mégis tudom, hogy a saját szavaival fogalmazta meg. Lehet szidni, a legtöbb esetben nem mondom, hogy nem alaptalan, de amit kaptam tőle, a csodálója lettem. Pedig ilyen velem szökőévente egyszer, ha megesik. 

Amorf pletykafigurák

 Hiányoztam? Úgyis tudom, hogy igen. Kezdjük is az elején: a főszerepben az Oisin tagjai. A banda összesen négy taggal rendelkezik, s közülük jelenleg mindenki szingli. Úgy van, jól hallották, hölgyeim és uraim, és kedves társaim, a banda minden tagja kapható egy éjszakára, vagy talán többre is. De nézzük őket sorban.

A banda alapító tagja és frontembere nem más, mint a méltán híres Winter Cone Danvers. A férfit megelőzte hírneve, jócskán érkezése előtt volt elképzelésünk, mire számíthatunk majd, és bizony napokkal később már a lányok szívével játszott gitárjának húrjai mellett. Szép kis repertoárt állított fel a város rosszfiúja, kezdve a Rellon egykori üdvöskéjével, Ombozi Borókával, folytatva a Navine jó kislányaival, Havas-Mezei Margarétával és Vattai Júliával, egészen az eridonos vöröskéig, Návay Fanniig. Hogy mégis mi vonzza a nőket a férfihoz, kérdéses, de egy biztos: imádják, amit csinál!

Ha már emlegettük Vattai Júliát, bizony egy másik bandataghoz is fel kell írnunk a nevét, ahogy  Havas-Mezei Margarétáét is. Úgy tűnik, az énekes ízlése nagyon hasonlít a zongoristáéra, ugyanis ezek a nők csavarták el teljesen Kiss-Herczeg Domonkos szőke üstökét is. Az egyetlen probléma ezzel, hogy a Danvers klánra jellemző gyors felejtés nincs meg benne, a szíve pedig ezáltal millió apró kis darabra törhető. Bizony hölgyeim, we have a keeper!

Csonka Zsombor elég sokáig bírta Vizsnyiczky Sára oldalán. Úgy tűnt, a párost nincs, mi szétszedje, ám valami mégis szétpattintotta őket. Egyes forrásaink szerint Sári lépett előbb túl a volt navinésen, mások azonban arra szavaznak, hogy a göndör srác kezdett el rock'n'roll életet élni bandatársaihoz hasonlóan. Sári egyik balett előadásán állítólag a lány teljesen kikelt magából, amire a szívtipró válasza csupán annyi volt: "teljesen leégeted magad". Elég hűvös. A veszekedés alkalmával állítólag felmerült egy név is, nem más, mint Machay Adél. Ismerősen hangzik? Vagy mondjuk esetleg úgy, hogy Adele Nadia Krise?

A banda legutolsó tagja Lukács Gabriella, azaz Ella. A lázadó tinédzser, aki korával épphogy csak becsusszanhat az előadásokra is, eladja magát kilóra. Magabiztosan hódítja meg a női és férfi szíveket egyaránt, kezdve az iskolában fellelhető Gróf-Vinkó Rómeótól egészen a hóbortos, könnyűvérű Marina Darikig. Állítólag a leghosszabb kapcsolata két napig tartott, a szerencsés félnótás pedig nem más volt, mint Agárdi Kornélia Auróra. A kapcsolat pedig a banda frontembere, Winter Cone miatt ért véget, és ezzel be is zárult a kör.

Ha még ezek után is kifognál magadnak egy rocksztárt, irány a Leprikón Aranya, ugyanis a banda tagjai legtöbbször ott lopják a napot.
Ez minden mostanra, de ne aggódjatok, hamarosan visszatérek!
Addig is küldjétek, ha találtok valamit. XX

 

Mumusok és miegymás - A vizsgaidőszak gyönyörei

Ha eddig nem Kakasi Gabriella tanárnő volt minden diák mumusa, most már bizonyosan ő az. A néni javára kell írni azért, hogy színes és meglehetősen emlékezetes, egyedi stílusa mellett az extravagáns mamuszokat is szereti, mint az kiderült nemrégiben a Fejetlenség folyosóján. A gördeszkákat sajnos már annál kevésbé, ugyanis kettőt is elkobzott egyetlen délután alatt. Hollósi Zalán és Jankovits Dorián estek áldozatul a razziának, bár minden portré állítja, hogy Hollósi csupán csak rosszkor volt rossz helyen, Jankovitsról ez már nem mondható el. Az odacsődülő diákseregletben a jóból Agárdi Kornéliának is egész látványosan kijutott, ugyanis szerencsétlenségére egy nyalóka landolt a hajában - reméljük, sikerült kiszedni és nem az ecetes olló maradt az egyetlen megoldás -, Athanaczkovics Kornél pedig csak kísérettel tudta elhagyni a helyszínt, lévén, hogy megint lesérült. A fiúk meg a tanév végéig gyalogolhatnak, illetve a bagolyházat takaríthatják egy ideig, nehogy unatkozzanak.

Nem csak Kakasi tanárnővel nem érdemes ujjat húzni, de Linzenbold Inezzel sem, mert bár aranyos kis ötödikesnek tűnhet, már megtanulhattuk, hogy a medvéhez hasonlóan a rellonos sem játék. Inez különösképpen nem, a Linzenbold csokigyár egyik termékének csomagolásáról bizonyára sokak számára ismert kislány ugyanis éppen bravúrosan nyerte meg az ifi varázspárbaj-világbajnokságot, maga mögé utasítva ezzel számos további tehetséges párbajozót szerte a világ mágusiskolából. Ugyan majdnem a végkimerülésig hajszolta magát a célvonal előtt, és tanulmányi eredményei sem a legfényesebbek, mivel minden erejét és idejét a gyakorlásra fordította, most mégis méltán lehet bárki mumusa, aki vele próbál kötekedni.

Az ember sok furcsasággal találkozik élete során. Legalábbis, ha nem unalmas maga az ember is. Vagyis mi…? Nem ide. A lényeg, hogy Winkler Ábel Julián a már említett Fejetlenség folyosóján történő eseményeken is inkább Kakasi tanárnőt támogatta, mintsem diáktársait - áruló -, ami igencsak talpnyalásra enged következtetni. És ha mindettől el is vonatkoztatunk, attól nem tudunk, hogy több szemtanú szerint a kviddicspálya lelátóján tartott valami borzasztóan különös szeánszot. Azt nem tudjuk, hogy fekete mágiához van-e köze, esetleg démont idézett a maga elé mormogással, de az biztos, hogy füst szállt fel, majd megjelent tőle nem messze Simonka Asztrea Zóra. Az legalább biztos, hogy valamit idézett a fiú, és ahhoz képest, hogy navinés… Igen erőteljes ízlése van nők terén, lássuk be. De hát a kor csak egy szám, és ha már itt tartunk…

Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Lafayette David Saint-Venant a kékek táborát erősíti és nem a zöldekét. Sokszor beszéltünk már erről, de hát el kell fogadni, még ha elhinni nem is akarjuk. A kékek Saint-Venant öröksége, valószínűleg kitartásának köszönhetően, nyerte el Layla Robillard szívét, aki bőven idősebb nála. Szögezzük le azért, hogy mindenki tudta, mi lesz ennek a vége, csak ők nem. Kis mommy issuest valaki? Nem baj, elfogadjuk ezt is. Azonban elért hozzánk a hír, hogy bizony a Saint-Venant család annyira nem örül ennek a szerelemnek, figyelemmel arra, hogy a Robillardok nem élnek olyan nagy lábon, mint tehetnék. Mégis milyen fényt vet ez rájuk? Hogy merészelik? Árnyékba taszítják Lafayette-et, ami elfogadhatatlan! Ráadásként jutott a fülünkbe, hogy mindkét szereplőnk rendelkezik francia felmenőkkel, így mi van, ha… érted. Vajon ez kevésbé zavarja az aranyvérű Saint-Venantokat?

 

Ha mindenbe keversz egy kis kéket...

Káosz a káoszon 
Valahogy soha nem fogyunk ki a történésekből ezen kastély falain belül. Kicsit úgy érzem, hogy direkt adtok alapanyagot: élvezitek, ha mindig történik valami, legyen az pozitív vagy negatív. Csúnya dolog terjeszteni a pletykákat, de remek érzés olvasni őket. Élvezzük hát együtt!

Elterjedt a kastély lakói között, hogy a friss ötödik évfolyamosok közül vannak, akik méltán viselik a “csicska trió” megnevezést. Agárdi Kornélia Auróra, Hollósi Zalán és Athanaczkovics Kornél mindig ott vannak, ahol éppen baj történik. Mindegyiknek megvan a maga baja, amivel állandóan szembesülniük kell, de összetartanak, így valóban trióban nyomják. Mindenki tartozni akar valahova ugyebár. Ezt Fekete Nonó úgy oldotta meg, hogy megbukott a VAV-on, az ő példáját követte Theodore B. Marchetti, bár tőle nem is vártunk mást, hiszen soha nem volt erőssége a tanulás. A már amúgy is hírhedt évfolyamba vajon mennyire kell még plusz két diák, akik közül az egyik eléggé… eridonos? Mindenki döntse el maga, melyikükre gondoltunk, de azért azt hozzátennénk, hogy lehet, szerelem van a dologban. Ki lenne képes direkt elbukni egy fontos vizsgát, ha nem a szerelem miatt? Jaj, Kori, kösd fel a gatyád, ha az olaszok megtalálnak!

Jelenleg a Levita büszkélkedhet a legtöbb olyan személlyel, akik körül történik valami furcsaság. Van a csicska trió, valóban, de ne feledkezzünk meg a nemrég iskolába került Lee Kyungtae-ről sem. A mugliként nevelkedett srác hyromágiája miatt került közénk és a kékek már azt is tudják, hogy nekik ez - bármennyire is szeretik őt - nem feltétlen jó. Történt ugyanis, hogy egy éjszaka, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, vízágyon ébredtek. Gondolnád, mennyire jó dolog ez már! Hadd törjük le a szarvad: a legtöbb diák úszott a klubhelyiségben, szó szerint, mások a csillárt próbálták elérni a vízből, míg a következő csapat vízilabdázni kezdett, mindeközben Kyungtae barátunk minden erejét bevetve próbálta megakadályozni az ennél nagyobb galibát. Nos, nem sok sikerrel. Főleg, mert rá pár napra, a navinés szépfiút, Han Csongor Do-yeon-t vágta pofon - ismét szó szerint - vízzel. Gyerekek, be kell látnunk, egy Kyungtae-vel az oldalunkon az élet csodálatos. Receptre írnám fel a srácot mindenkinek.

A Navine házról sem feledkeztünk meg, vannak ugyanis olyanok, akik nem csak pofont kapnak vízzel. Vattai Júlia nevét mindenki ismeri, vagy jó kontextusban vagy nem jóban, de ez most mindegy. A lány, oldalán Hollósi Zalánnal, pizsamában hagyta el a kastélyt egyik nap, és órák múltán jöttek csak vissza. Meg kell mondanunk, köztudott, hogy Júlia azért annyira nem válogat, ha partnerről van szó, de az nekünk is meglepetést okozott, hogy a hős szerelmes Hollósi ivadékot sikerült behálóznia. Lehet, ennek az az oka, hogy Zalán és Autumn Rue Danvers között végleg megszakadt a kapcsolat-nem-kapcsolat? Mert bizony láttuk, ahogy könnyes búcsút vettek egymástól. Zalán most a két lábon járó, összetört szívű romhalmaz, akit felkarolt Júlia, hogy összeszedje magát, míg Rue már ifj. Holló Albert karjaiba omlik? Nem volt ez igaz szerelem, ha ilyen könnyen túllép rajta egyik-másik. Ejnye… Az ember már a szerelemben sem bízhat!

Mostanában a levitások mellett zajlik csak az élet igazán. Ez vagy szerencsének mondható, vagy balszerencsének - ki honnan nézi, ugye -, de valami biztosan történik. Példának okáért, hogy Szikszay Izidóra a levitások hidegvérűségét és logikus gondolkodását megcáfolva, minden értelmességet mellőzve Létai Rolandhoz fut, ha éppen bizonyos igényeket kielégíteni kíván. Alapvetően ezzel semmi probléma nem lenne, nemde? Éljük az életünket, színesítsük a hétköznapokat - csak ne akkor, ha van szobatársunk, és éppen odarendeltük az előételt, a főételt és a desszertet is. Márpedig ez történt. Kőszegi Róza Amélia gyanútlanul lépett be a szobájába, hogy összeszedjen pár holmit, de legnagyobb megdöbbenésére Létai csupasz hátsójával találta szemben magát. Forrásaink szerint a lányok nem is egy szobában vannak, úgyhogy vagy Amélia tévedt el, vagy Izidóra nézte el a szobát, de bárhogy is... Azért óvatosan, mert az a bot sok fát látott már, Izi. Védekezzetek, gyerekek!

Bemutatkozik a szerkesztőség

 Raven Hargraves

Szia! Köszönöm, hogy vállaltad az interjút. Nem is húznám az időt, vágjunk is bele! (Az interjú készültekor még) nyolcadikos mester-tanonc vagy, ha jól tudom, aurornak készülsz, emellett az Edictum főszerkesztőjeként felelsz az iskolaújság megjelenéséért. Hogy került képbe az Edictum és az újságírás?
Viszonylag új voltam még az iskolában, amikor láttam egy hirdetést, miszerint szerkesztőségi tagokat toboroz az Edictum. Remek ismerkedési lehetőségnek tűnt, továbbá ezáltal a helyi közösség vérkeringésébe is sikerült kicsit hamarabb belelátni, beilleszkedni. Azzal egyáltalán nem számoltam, hogy ennyire a szívemhez nő a kis csapat.

Kíváncsiságból szeretem megtudakolni, kinek miért az az írói álneve, ami. Te a kereszt-neveden jegyzed a cikkeidet, vagy ezt inkább Hollóként kellene értelmezni az aláírásod alapján? Van ennek az aláírásnak esetleg története?
Mindkettő helyes lehet, a kedves olvasókra bízom. Kicsi korom óta jelen van ez a vitatható kreativitásra utaló játék a nevemmel, a Realms of Sierrában (mágikus VR) is roppant találó módon egy holló a szárnysegédem, így hát, mivel titkolni sosem igazán szándékoztam kilétem, gondoltam, tökéletesen megállja majd helyét az Edictum lapjain is fedőnévként. Elenyésző mennyiségű írás köthető ehhez az aláíráshoz amúgy, a lektorálás és a különböző munkafolyamatok koordinálása testhezállóbb feladatnak bizonyult számomra.

Hogy tetszik az újságnál? Milyennek találod az Edictumnál a munkát?
Nos, unalmasnak semmiképp nem nevezhető. Előre szervezni szinte lehetetlen, tekintettel a változó beérkezési megoszlásra a megjelentetésre szánt anyagok kapcsán. A lapzárta környéke és a megjelenés előtti pillanatok általában káoszba torkollnak, a legtöbb feladatom a határidők betartatására irányul, illetve végleges formájába rendszerezni a cikkeket. Ez utóbbi az abszolút favorit, Améliával rengeteg pihent, poénkodós pillanatot köszönhetünk a közös főszerkesztői munkának és főként az elhúzódó folyamatoknak.

Mi a véleményed a szerkesztői közösségről? Milyen a munka a többiekkel?
A szerkesztőség fantasztikus, minden tagjával és az időnként felmerülő komplikációkkal együtt. Eszméletlenül kreatív a csapat, a lelkesedés időjárástól, vizsgáktól és hormonszinttől függően csapongó, de eszemben sincs panaszkodni, az együttműködés páratlan. Üdítően sokszínű a brigád, korban is változatos a felhozatal, nagyon szórakoztató tud lenni minden ötletelős összejövetel. 

Mint főszerkesztő, rajtad áll, mi kerül be az újságba és mi nem, te felelsz a tartalomért és a megjelenésért. Milyen érzés a döntéshozónak lenni?
Izgalmas, időnként elég stresszes, de kifizetődő. Volt szerencsém korábban Andrássy Borcsa és Vajda Olívia mellett egy igen tartalmas időszakban belelátni a főszerkesztői munkálatokba, helyettesként is segíthettem egyes döntésekben, mégis... Azért az első pár megjelenés frissen az újság élére kerülve para volt. Főként a pletykák kapcsán. *nevet* A közösség megmozgatására irányuló, de abszolút nem minden esetben alaptalan szóbeszédek mellett természetesen igyekszünk gondoskodni a változatos tartalomról, kis érdekességekkel szolgálni és tájékoztatni az aktuális hírekről. Szeretem meghagyni a lehető legnagyobb írói szabadságot az alkotóinknak, adott esetben inkább némiképp újragondolni közösen egy témát, semmint egy az egyben visszautasítani.

Ha minden igaz, lassan végzel a tanulmányaiddal Bagolykövön. Vannak a terveid a jövőre nézve? Esetleg kiszemelted is van már, kinek adnád át a stafétát?
Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy nem szabadultok tőlem. *nevet* Bár valóban, sikeresen levizsgáztam és az Aurorképzőn folytatom tanulmányaimat, egy kis ideig, amíg úgy érzem, hogy belefér, visszajárok Edictum ügyben intézkedni. Améliára természetesen bármikor nyugodt szívvel bíznám rá az újság sorsát, rajta kívül még két másik levitás leányzóban látok fantáziát egyébként. Meglátjuk, hogy alakul.

Köszönöm a válaszokat és további jó munkát kívánok, illetve sok sikert a terveid megvalósításához!

 

 Kőszegi Róza Amélia

Szia! Köszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Nem is húznám az időt, vágjunk is bele! Politika szakirányos mestertanonc-ként veszel részt az iskolaújságunk szerkesztésében főszerkesztő-helyettesként, ha pontosak az információim. Hogy lettél edictumos?
A családomnak van egy libresszója, tulajdonképpen ott nőttem fel, ezért a mai napig rengeteget olvasok és bár akkor még nem írtam, az Edictumban megláttam a lehetőséget. Érdekelt hogyan működik a szerkesztőség és szerettem volna a kviddicsen kívül egy másik közösségbe is bekerülni.

Az írói álneved Birdie, ami remekül beleillik a vezetőség madaras tematikájába. Összebeszél-tetek Ravennel? Van története a névnek?
*szélesen elmosolyodik* Jó, ez így elég jól hangzik és nagyon szuper lett volna ha összebeszélünk, de nem így történt. Akkor Ravennel még nem ismertük egymást annyira, amikor én a nevet hoztam. Az egyik legjobb barátomnak hála túl sokan emlegettek engem Kiscsibének - sőt szerintem volt, aki a valódi nevemet nem is tudta -, és amikor dönteni kellett, nem szerettem volna igazán álnevet. A Birdie elég beszédes és jobban hangzik a Chick-nél. *ráncolja az orrát*

 

Hogy tetszik az Edictumnál? Milyennek találod itt a munkát?
Nagyon szeretem a légkört a szerkesztőségben, sok jó napot és klassz élményeket adott a srácokkal. Az az igazság, hogy egy időben nagyon sokat tettem bele, több témában akartam írni párhuzamosan és kicsit elfáradtam. A mágusjogra koncentráltam, főleg a háttérben tevékenykedtem. Nem titok, hogy én vagyok az első, aki beleáll egy-egy vitába is ha arról van szó, de ez az ötletelésekkel jár. Az utóbbi időszakban visszatért a bugi, a többiek motiváltak és húztak vissza. Ezért nagyon hálás is vagyok nekik. *mosolyogva bólogat*

Mi a véleményed a szerkesztői közösségről? Milyen a munka a többiekkel?
Sok munka van a lap megjelenése mögött, Raven, a szerkesztők és a lektorok rengeteg energiát tesznek bele. Jó érzés hasznosítani magam és segíteni nekik ezekkel, majd a végén kézbe venni azt amit közösen hoztunk létre. Néha kihordunk lábon egy szívrohamot, nem árt hogyha jó az ember problémamegoldó képessége, de én ezzel együtt élvezem. Tudom, ezt sokan nem értik. *vállat vonva neveti el magát*

 

 

 

Mint főszerkesztő-helyettes, milyen Ravennel dolgozni? Milyen érzés a döntéshozónak lenni?
Most a szünet miatt nem jelent meg szám és esküszöm, hogy hiányzott a lapzárta előtti nevetésektől és néha szenvedéstől hangos, nassolós közös munka Ravennel. A döntéseket általában együtt hozzuk meg, igen, de előtte szeretjük a szerkesztők közé engedni az adott témát, vagy kérdést. Számít mit gondolnak, elég nyitottak is vagyunk. Aztán döntünk. Na, de hogy az milyen érzés? Egyszerre jó, amikor létrejön egy koncepció ugyanakkor kellemetlen, mert ilyen helyzetben nagyon sok kritikát tud kapni az ember, mert nem tud mindig, mindenkinek jót tenni. Én nem is akarom ezt, mivel egy közösségért felelünk. Ilyen ez a popszakma.

Melyik a kedvenc rovatod?
A #szavak bűvöletében rengeteget segített nekem abban, hogy elkezdjem tervezni a saját verseskötetemet. A kedvencem mégis a #kviddicsvilág és a #kultúrsokk. Mindkettő közel áll hozzám amióta edictumos vagyok, ezeket a cikkeket forgatva mindig olvasnám még tovább, akkor is ha éppen vége van.

Köszönöm a lehetőséget, hogy feltehettem a kérdéseimet és további jó munkát kívánok, illetve sok sikert a terveid megvalósításához!

 

Anyák napjára szeretettel: avagy virág helyett adj könyvet

Közeledik az a különleges nap, amikor a világ minden táján az emberek köszönetet mondanak azoknak a nőknek, akik életet adtak nekik, felnevelték őket, feltétlen szeretettel egyengetik útjukat nap-nap után: az anyáknak. Ezen a napon - a többi háromszázhatvannégy mellett persze - kiemelten róluk és nekik szól minden. Virágok, versek, csokoládé és közös percek lesznek az ajándékok, melyeket kapnak. Azonban akár egy jó könyv is lehet az, amit adhatunk nekik. Ilyen kötet például a "Kinek a lánya?" Kelly Rimmer tollából.

Mielőtt még részletesebben is bemutatnám a könyvet, beszéljünk egy kicsit az anya-gyermek közti szeretetről: különleges kötelék, melynél erősebb nem igazán létezik a világon. Azt is állítják, hogy egy anya pótolhatatlan és minden anya-gyermek kapcsolat egyedi. Ezt megerősíteni vagy cáfolni épp akkora botorság volna, mint szembenézni egy baziliszkusszal. Hiszen annyiféle sors és vélemény létezik ebben a kérdésben, ahány ember. Tudatos döntések de akár puszta véletlenek is vezethetnek ahhoz, hogy egy nő teherbe essen. Ugyanúgy, ahogy döntések és véletlenek is közrejátszhatnak abban, hogy ebből a nőből igazi anya válik-e vagy sem, amikor gyermeke megszületik. Ismerszik egy örök érvényű mondás, miszerint egy nő egy dologért képes bármire a világon. Azért, hogy legyen gyermeke, vagy azért, hogy ne legyen. Itt kapcsolódunk a fent említett olvasmányhoz.

Figyelem! A következő sorok cselekményleírást tartalmaznak!

A történet szerint adva van egy harmincas évei végében járó nő, Sabina, aki épp első gyermekét várja. Tudatos döntése párkapcsolati és egzisztenciális biztonságának meglétéből egyenes ágon következik. Stabilnak hitt családi háttere azonban egyetlen este alatt kártyavárként omlik össze, amikor megtudja: örökbe fogadták. Ettől a ponttól két szálra bomlik a cselekmény. Egyfelől nyomon követhetjük őt, aki származását kutatva egyre mélyebben éli meg saját várandósságának s majdani anyává válásának jelentőségét, másfelől vér szerinti anyjának sorsát, mely izgalmas, de olykor igencsak szívfacsaró fordulatokat tartogat. Emellett a könyv lapjain keresztül elgondolkozhatunk olyan kérdéseken, minthogy van-e különbség a saját és az örökbefogadott gyermek között? Ki az igazi anya? Az aki megszüli a gyermeket vagy az, aki felneveli? Mennyi ideig etikus eltitkolni valaki elől a származását? Mi az a határ, ameddig el lehet menni azért, hogy legyen gyermekünk vagy éppen azért, hogy ezt elkerüljük. Egyszerre szól a felelős gondolkodásról, a cselekedeteink következményeivel való szembenézésről és a szeretet feltétlenségének erejéről. Mindezt két, de valójában egy család életén, valamint a világszerte előforduló, ötvenestől a nyolcvanas évekig tartó kényszer örökbe adások tükrén át szemléltetve az olvasóval.
Mindazoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekelnek a megtörtént eseményeket feldolgozó történetek, de azoknak is, akiknek túl sok zsebkendőjük van, mert ezzel a kötettel garantáltan csökkenteni tudják készleteiket. Harmadrészt pedig minden leendő, vagy már gyermekét nevelő anyának és olyanoknak, akik egy kicsit szeretnének belelátni egy örökbefogadott gyermekkel való életbe, s magába ebbe az örök áramlásba, melyet úgy hívunk: szeretet.