Madárcsicsergés, nyíló virágok, és egyikük sem érti, hogyan lehet ennyire másnapos a tél, hogy még március elején is - hébe-hóba - havazzon. Motiválva a tavaszt, hogy kibontakozzon, magyar klasszikus és kortárs, férfiak és nők verseivel bűvöljük el.
József Attila: Tavasz van! Gyönyörű! verse.
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!
Kemény Gabriella: Lista
Bemászom a gyökerek alá, felásom
a lelkem. Kikaparom a helyét a következő
részeknek, remélve, hogy nem kell majd
üresen maradniuk. Elfelejtem a
dobozkát, a negyedekre darabolt
gyógyszereket, hogy jöhessenek az
újabb gondok. Rászorítom a kezem
a tubusra, hogy előtörjön a festék
a beszáradt felszín alól. Várok. Teher
alatt nőnek a virágaim a földemből.
Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Amíg jó volt, addig nem csináltam semmit,
csak ezt a jót elemeztem.
Most majd egyenként siratok el mindent,
ami eltűnt veled.
Kezdem magammal.
Szabő Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.
„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” – szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése