2021. december 15., szerda

Egyszer volt, hol nem volt - Volt egyszer egy... végtelennek tetsző 15 perc

Az Előkészítő udvarát vastag hótakaró lepte be reggelre, a gyerekeket alig lehetett rábírni, hogy vetkőzzenek le odabent - mentek volna inkább vissza játszani. Legnagyobb örömükre az első órát követő szünetben is fagypont alatt volt még a hőmérséklet, így az éjszaka esett több centi hó szinte érintetlenül fogadta az elszánt hadsereget. Még Kovács Kamilla is, akiről köztudott volt, hogy inkább marad bent táblát törölni vagy növényt locsolni, sebesen kapkodta magára overálját, sapkáját, kesztyűjét. Évfolyamra és ismeretségre való tekintet nélkül tódultak ki, nyomukban pár didergő felügyelő tanárral, akik ekkor még nem sejtették, mekkora kihívás lesz a népet negyed óra múlva visszaterelni az épületbe.
A kis cipellők pillanatok alatt csúszósra döngölték a havat, egyre gyakrabban hangzott fel a puffanás vagy a nevetős sikkantás, amikor valaki elvágódott nagy hirtelenségben. A kerítéseket szegélyező fák rejtekében azonban valami ennél is nagyobb csíny készülődött. Pösze hangok keltek vitára csilingelő szólamokkal, a két bojtos-rojtos sapi tulajdonosa pedig vállt vállnak vetve kukucskált át a bokrok között. Lábuknál egy kupac előre meggyúrt hógolyó, előttük a padon egy tanárpáros - Cath Brightmore és Denis Brightmore személyesen, mit sem érezve meg a mögöttük gyűrűző csintalan szándékból. Podlovics Lenke csizmája alatt megcsikordult a hó, ahogy guggolásában mocorogni kezdett, de sem ez, sem az orra hegyére porló pelyhek nem zökkentették ki, egy hirtelen, szép íves dobással, mielőtt meggondolhatta volna magát, célba vette Denist. Puff, találta célpontját háton a szemtelen kis bérgyilkos, s mellette magát felszívva Kolozsvári Gertie is felpattant, hogy a karjában babaként dajkált hógolyókat a felnőttekre hajigálhassa. Míg a találat célpontja morgolódva, addig Cath nevetve kászálódott fel a padról, s hipp-hopp kellett döntenie a két rosszcsontnak: végül csalást kiabálva menekülésre adták a fejüket, amikor a saját maguk által eldobott hógolyók visszakanyarodtak tulajdonosaik felé.

- Papával Svájcban töltjük a téli szünetet - dicsekedett ekkor az udvar másik oldalán Traszner Levi barátainak, Lóczy Eriknek és Czukor Sanyinak, de éppen ahogy elharapta utolsó mondatát, lába alól kisiklott a talaj s nagyot zökkenve már a földön fekve találta magát. - Ha nem vigyázol, csak gipszben, nem Svájcban - jegyezte meg szemforgatva Tóth-Kiss Anabella, akit bár borzasztóan untatott a fiúk céltalan fecsegése, erőfitogtatási szándékuk jól jött, hiszen így az építeni kívánt hóember alsó gömböce lassan készre dagadt. A lány hátradobta vörös fürtjeit, hogy megszemlélje művüket, s megfogta a felé tántorodó Lánczos Tamara hátát, mielőtt eltapossa... A hirtelen mozdulat hatására pedig hipp-hopp, ők is a földön termettek. - Kicsi a rakás! - kiáltott fel egy vékonyka hang felőlük, de hiába sikítottak, hogy NE!, és ESZETEKBE SE JUSSON!, egyre-másra érezték a rájuk puffanó gyerektesteket. A kiabálással tarkított sikongatással pillanatok alatt vonták magukra Virginia Mayfair és Ardai Tánya figyelmét, azonban ők is épp csak kettőt, ha léphettek a kupac irányába, amikor utóbbi lábai összegabalyodtak, és meggondolatlanul karját kitárva magával rántotta az előkészítő gyógyítóját is.

A hó észrevétlenül kezdett el ismét szállingózni. A kosárpálya mögött két csapat kezdett összeállni, Martai Erika vezetésével a 3./A dugta össze a fejét, Krénig Kristóffal az élen a 2./B, szinte teljes létszámban. Hógolyócsatára - mit csatára, háborúra - készülődött a csipet-csapat, a heves karmozdulatok alapján bárki biztosra vehette, hogy itt bizony nagy tétekben egyeztek meg. A vita sem maradt el, szinte tűz gyulladt a két fiatal tekintetében, de jobbnak érezték visszafogni a hangjukat, különösen amikor meglátták a feléjük tartó, dobálókat üldöző Brigthmore párost. Pillanatok alatt húzták meg cipőéllel a középvonalat, majd a széleket, középre feltornyoztak egy jó kupac muníciót, s eltávolodva, rajtjelre várva a felboruló "kicsiarakás" okozta fejetlenséget kihasználva kezdetét vehette az első forduló. Persze egy háborúban nincsenek nyertesek, csakis vesztesek. Elég volt egyetlen csalást bizonygató vád, hogy birkózás kerekedjék a "békés" játékból, de amikor valaki az egymásba gabalyodott Vida Bálint és Kristóf arcába nyomott egy marék havat, döbbenetükben teljesen elfelejtették, miért is ugrottak egymásnak.

Elfelejtődött az idő, nem szólt a csengő, Bánki Zorka és Helvey Belián jött ki megnézni, miért is nincs bent még az osztály, de hamarosan őket is magával vonta a fejetlen játék - azt se tudták, honnan kezdjék a rendszabályozást. Belián kötelességének érezte, hogy megmutassa az elsősöknek, hogyan építhetnek aranyos hókutyát, Zorka pedig az egymáson fetrengőkön próbált segíteni - de hamar feladta, és a ragadós nevetés hatására az ő lábai is feladták a szolgálatot. A harmadik órára érkező Sarah Sawyer még odáig sem jutott, hogy táskáját letehesse a tanáriban - az épület bejárata előtt ütközött a kilépő Farkasházy Teodorba, aki sebes léptekkel igyekezett most már tényleg véget vetni a fetrengésnek. Szépen egyesével, kezdve Virginiával és a tanárokkal, mindenkit megragadott és biztonságos távolságba helyezett... Legalábbis ez volt a terv, a megvalósításba némiképp beleszóltak a rátámadó, magukat harcosgladiátor-lovagnak képzelő 2./A-s fiúk. Így maradt hát el a második óra, sőt... Azt el sem árulom, mikor jutott vissza mindenki a termébe, de egy biztos: Keserű Flórián gondoskodott róla, hogy az osztályokat egy-egy forrón gőzölgő teáskanna várja a tanári asztalon.

Mindeközben a tető peremén,
Mancsaim összeütögetve:
Majomformában ültem én,
Fejben jegyzetelve.



Nincsenek megjegyzések: