Önzetlenül adni valóban varázslatos - beszélgetés Nemes Balázs atyával

Bogolyfalva épül-szépül, lélekszáma mondhatni napról-napra növekszik, s ezzel együtt az egymásra való odafigyelés is mind szükségesebbé válik. Azonban városunk lakóinak társadalmi szerepvállalása és összefogása szerencsére vitathatatlan. Ennek legékesebb bizonyítéka az a nagyszabású karitatív kezdeményezés, melyről annak vezetőjét, mai vendégemet, Nemes Balázs atyát faggatom.

Dicsértessék, Atyám és köszönöm, hogy elfogadta a meghívásomat.

Dicsértessék! Örülök, hogy ilyen jó színben látom, Elektra!

Kedves Öntől, köszönöm. Azonban ne is vesztegessük rám a szót, hiszen sokkal fontosabb az a téma, melynek kapcsán ma este itt vagyunk. Ugyanis futótűzként terjedt a hír, hogy Bogolyfalván az idei ünnep merőben más lesz, mint az eddig megszokottak. Úgy tudom, első alkalommal szerveznek a mostanihoz hasonló gyűjtést a városban. Az Ön ötlete volt ez a rászorulókat segítő összefogás?

Egy kicsit pontosítanék, már korábban is voltak adománygyűjtő programok, de idén van az első olyan, amit egybekötöttünk gyűjtéssel, az adományok kiosztásával és frissen készített meleg étellel. Az ötlet közös kezdeményezés, felkerestem a polgármester úr feleségét, Daróczy Elizabetet, és vele együtt álltunk neki az adományozás megszervezésének.

A kezdeményezés fővédnöke tehát városunk polgármesterének neje, Daróczy Elizabet asszony. Vele miként sikerült kialakítani az együttműködést, és milyen jellegű támogatást kapott a program a városvezetéstől általa?

Nagyon könnyedén, Elizabet egy rendkívül kedves és segítőkész nő, remek szervezői készségekkel. Egy napon elmentem hozzá, mert hallottam, hogy korábban szegény családokon segített, ebből adódóan gondoltam, hogy szervezhetnénk egy karácsonyi adományozást is. Mint kiderült, benne is felmerült az ötlet, így csak össze kellett dugnunk a fejünket és megvitatni a részleteket. Elizabet kapcsolatainak hála találtunk helyszínt és olyan kisvállalkozókat, akik támogatják az adománygyűjtési programot. Emellett a városvezetés részéről is kaptunk egy összeget, amit a csomagok összeállítására használhatunk fel.

Ön szerint városunkban miért van szükség az ilyen típusú segítségnyújtásra?

Szükség van rá, mert sokan élnek szegényen, akik nem tehetik meg azt, hogy költekezzenek, és itt nem
luxusholmikról van szó. Nagyon sok háztartásban hiányoznak az alapvető élelmiszerek, mint a liszt, cukor vagy só. Sok háznál a fűtési szezonban is nehéz megoldani azt, hogy kellemes meleg legyen. Ezek a dolgok, főleg télen, komoly problémát okoznak. Ezen próbálunk segíteni a kezdeményezéssel, illetve ha már jön a karácsony, szeretnénk egy kis örömöt is okozni a családoknak, a gyermekeknek.

Meddig, hol és milyen jellegű adományokat várnak az adakozó kedvű lakosok részéről?

A Boglyas téren állítottuk fel a bázisunkat, a sátrak alatt megtalálnak minket és a közreműködő segítő kezeket. Mindig van ott valaki, akinek át tudják adni az adományokat, ez lehet ruhanemű, játék, tűzifa vagy tartós élelmiszer. Cserébe az adományozók kapnak egy pohár finom forralt bort a helyszínen. 

Miben látja a kezdeményezés sikerességét?

A sikert abban látom, hogy rengetegen megmozdultak az ügy érdekében, és sokan igyekeznek adományozni. Néhány nap alatt több doboznyi adományt gyűjtöttünk össze. Van egy énekkarom, onnan minden tag aktívan segít, önkéntesen tevékenykednek és lelkesen állítják össze a csomagokat a beérkezett adományokból.

Értesüléseink szerint a Panzió egyik séfje, Éjféli Veréna is csatlakozott Önökhöz, így meleg ebéd osztásával tudják majd boldoggá tenni az ínségben szenvedők karácsonyát. Mikor és hol várják egy tál étellel a rászorulókat?

A Boglyas téren minden nap főzünk nagy bográcsban valamilyen ételt. Először a saját éttermem vágott bele a feladatba, az első napon magam főztem meg az ételt, aztán valamelyik nap a Panzióból Veréna valóban felajánlotta a segítségét. Azóta napi váltásban főzünk, előre megbeszéljük, hogy mikor milyen fogást készítünk, az időseknek pedig házhoz szállíttatjuk a meleg ételt.

Rádiónk nevében szeretném felajánlani Önöknek a segítségünket. Pénzbeli és tárgyi adományok formájában egyaránt. Valamint én, mint a Bogoly FM 77.7 munkatársa, önkéntesként szeretnék részt venni a kezdeményezésben és erre biztatom kedves hallgatóinkat is, mert ha jól gondolom, segítő szándékból és cselekvő emberből sosem elég, igaz?

Jól gondolja, és nagyon köszönjük a felajánlott támogatást, melynek teljes összegét a rászorulókra fordítjuk. Elektra, Önt pedig várjuk szeretettel, dolog akad bőven, főként a csomagok összeállításában és azok kiosztásában.

Köszönöm. Remek feladat lesz. De most térjünk még vissza az előttünk álló időszakhoz, melyet sokan úgy neveznek, hogy a szeretet ünnepe. Ön szerint a mai rohanó s egyre modernebb világunkban még mindig van létjogosultsága ennek a szép, de mára talán kissé avítt kifejezésnek?

Remek kérdés, és valóban, sajnos ebben a rohanó világban egyre ritkábban értékeljük az igazi szeretetet. Mégis, azt gondolom, hogy van létjogosultsága, és talán éppen egy ilyen szerveződés mutatja meg azt, hogy mennyire jó adni, szeretetből tenni valamit. Én bízom benne, hogy legalább az ünnepekre lelassít mindenki egy kicsit és átértékeli azt, hogy a legfontosabb az a szeretet és a család. És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kérjem mindazokat, akik szeretnek énekelni, jöjjenek el kedden és csütörtökön, a művelődési házban tartunk próbákat karácsonyi énekekből, aztán majd meglátogatjuk az idősek otthonát, illetve egyedül élő időseket látogatunk meg az otthonukban, őket próbáljuk megajándékozni egy kis meglepetés produkcióval.

Ilyen kedves invitálás mellett, úgy hiszem, dalos pacsirták akadnak majd bőven. Viszont sajnos
műsoridőnk lassan lejár, ezért egy kicsit személyesebb kérdésekkel folytatom, ha megengedi. Tehát Önnek személy szerint mit jelent a Karácsony?

Mesélhetnék a bibliai jelentőségéről, de ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor a karácsony a szeretetről szól. Arról, hogy segítsük az elesetteket, a rászorulókat, ahogyan azt Jézus is tanította. Számomra ez a karácsony, a béke és a szeretet, és ezt kívánom mindenkinek.

Engedjen meg még egy utolsó kérdést, a szokásost, melyet minden riportalanyomnak felteszek, interjúnk végén: Ha, ne adja az Ég, kigyulladna a háza, ahol él, de csupán egyetlen dologért mehetne vissza, mit mentene ki a tűzből?

A Bibliámat, amit még a nagymamámtól kaptam. 

Köszönöm, hogy megosztotta mindezt velünk! Ezek után nincs is más feladatom hátra, mint hogy hallgatóink és a rádió munkatársainak nevében sok sikert kívánjak az adománygyűjtéshez!

Békés Ünnepeket Bogolyfalva!