Oisin Dalszöveg
Komor esték
Hideg és sötétség, ez ami körülvesz,
Senki nem érti a szavam,
Komor felhőkön könnypárnám úsztatom,
És semminek érzem magam.
Félek a hidegtől, félek a magánytól,
Rajtam az esték réme,
Lehunyom a szemem, árnyakat látok,
És köztük a kedvesem képe.
Ilyenkor érzem, elindul felém,
Majd lágyan simogat keze,
Boldogan sóhajtok, rémálmom véget ért,
Mert nálam van újra a helye.
Kőszegi Róza Amélia
Felépített fantázia
Amikor először találkoztak
a lány rideg volt és tiszta,
színek nélkül látta az egyoldalú papírvékony világot.
A fiú engedély nélkül utat nyert magának,
pimasz mosolya mögé rejtett kulcsával
beengedte a szürkeségre vetülő, fényt megtörő spektrumot.
A lány balra menne, jobbra rántja.
magába nézve, csak azt kívánja, ő is lássa, amit benne láthat.
Tinta színezte egyre hangosodó szíve,
ereibe oszlik szét, megállíthatatlan,
mint a lángra kapott benzin, beindítva teste motorját.
Most is retteg, a másik hallhatja,
ahogy ricsajt csap a melankolikus lány,
aki újra csak rá gondol és taktust verő pulzusukról fantáziál.
Hadd legyen a száján, ami a szívét nyomja,
vele dübörögjön a lány, mint az életre
hangolt, elszabadult zongora.
Egy dallam átkúszik a réseken,
a félelemtől bekebelezett lehetőségeken,
az ingoványra épült falakon,
egyszerű világa térképén.
Fogja az érzést, a kimerészkedés vágyát
az elvárásokat sutba vágták
karjaiba, haját leengedve esne.
Megtanulja milyen lehetne
ha a csend elveszve, ő pedig önmaga lehetne.
Így vár a lány a lehetetlenre
színek, kíváncsiság, inspiráció,
egy félig meggyűrt fehér lap felett
amin újra csak a fekete toll serceg
a megbűvölt lejátszó mellett,
most némán énekli:
"Wise man say,
Only fools rush in.
But I can't help
Fallin in love with you"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése