Az év legrövidebb éjjelén bárki megpillanthatja jövőjének egy szeletét, ha igazán szeretné. Hiedelmek százai kapcsolódnak ehhez az egy estéhez, nem is csoda, hogy az álomfejtők számára már lassan igazi ünnepnapnak számít.
Kezdjük a legismertebbel. Fésű. Még a muglik világában is jól ismert, hogy aki ezen az estén fafésűt helyez párnája alá, az megláthatja jövőjének egy fontos alakját. Lehet ez szerelem, barát, társ, vagy előkerülő rokon, de kétség sem férhet hozzá, hogy az álmodóval hamarosan keresztezik egymást útjaik. Azt már azonban kevesebben tudják, hogy nem mindegy, milyen fésű kerül az ágyunkba. Sok mendemonda kering arról, hogy milyen anyag is a legideálisabb, ám hiába a sok-sok évnyi megfigyelés, a hiedelmekben pont az a szép, hogy állandóan ingatagok maradnak - ez sem különb hát. Azonban egy biztos - minél erősebben kötődik hozzánk a tárgy, annál pontosabb és szebb álmot láttat. Egyesek szerint, ha varázspálcánk és fésűnk fája megegyezik, nem csupán megpillantani lehetséges az álombéli személyt, de egy gondosan kiválasztott kérdést is feltehetünk számára, ezzel akár azt is megkönnyítve, hogy ébren ráakadhassunk. Ha pedig fésűnk nyelét olyan díszek, minták, faragványok, festések borítják, melyeket saját magunk készítettünk, biztosan mosollyal az ajkunkon ébredünk fel.
Vadvirágok színes csokra. Ki ne szeretne friss virágillattal nyugovóra térni? A lámpa eloltása előtt még pont megpillantani az éjjeliszekrényen tarkálló szirmokat? A szirmokkal szerencsét gyűjtünk magunknak a következő évre, így aztán fontos, hogy jól válogassuk össze azokat a virágokat, amelyek a legtöbbet jelentenek számunkra, és legszebben pompáznak. Egyesek szerint a pipacsok és nefelejcsek kihagyhatatlanok, mások a százszorszépre esküsznek. Na de mi is pontosan az egész titka? A saját kezünkkel, napnyugtakor szedett csokrot spárgával (nem az evős fajtával) átkötve kell két és fél ujjnyi vízbe állítani ágyunk mellé. Lefekvés előtt a következő egy évre vonatkozó kívánságainkat suttogjuk el a kis virágfejeknek, majd nincs is több dolgunk reggelig. Akkor aztán első dolgunk legyen, hogy megnézzük, hány virágszirom hullott le az éjszaka alatt - ha egy sem, kívánságunk nagy eséllyel valóra válhat. Egyes tájakon szokás még a virágok vizét az alkarra, csuklóra valamint szív fölé kenni, ezzel erősítve meg erőnket, bátorságunkat, érzéseinket.
Egy fém, egy üveg, egy fa, egy bőr. Kicsit hasonlít ahhoz a mondáshoz, ami az esküvők környékén terjedt el - valami régi, valami új, valami kék, valami kölcsön. A négy anyag közül a fára már nincs is gondunk, ha az első pontban említett fésűt beszereztük, azonban mielőtt bárki elkezdné sörös meg borosüvegek darabkáival tömködni a párnáját, megnyugtatom, hogy erre nem lesz szükség. Ez ugyanis inkább egy mini-szertartás, ami teljessé teszi, és összeköti a babonákat érintéseink útján. Keressünk valamit, ami fém, vagy fémesen csillog, még a hálószobán kívül. Ez lehet egy tál a konyhából, a törülközőtartó a fürdőszobában, egy kilincs, a lényeg, hogy mikor megérintjük, azt tudatosan tegyük. Azután következhet az üveg, ami lehet ablakunk, vagy még praktikusabban az a váza, melybe a szedett virágokat állítottuk. Párnánk alá csúsztathatjuk fafésűnket, majd kényelmesen elhelyezkedve ujjainkat fűzzük össze szívünk felett. E lépés szimbolikája különösen szép - bár sok mindenre van szükség egy sikeres jövőhöz, ezek közül a legfontosabb, hogy magunkra vigyázzunk.
Természetesen itt is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás, így lehet, hogy valaki most olvas először ezekről a változatokról. Ha Neked is van egy érdekes, vagy annak tartott babonád, esetleg szívesen mesélnél egy álmodról, ne habozz, várjuk leveled a szerkesztőségbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése