Lassan véget ér a nyár és nyomában már ott lopakodik csendes hűvösével az ezerszínű ősz. Ez éppúgy tagadhatatlan tény, mint ahogyan az is, hogy a virágok csak arra várnak, hogy ajándékká lehessenek és mosolyt csalhassanak az arcokra vagy épp könnyeket a szemekbe. Az esküvői szezon is javában tart még, így sok ara csokra készül el e percben, szebbnél szebb kivitelben. Virágot adni bármikor lehet és mindig jó! Csak tudni kell, mivel mit mondunk el általa annak, akinek szánjuk. Következzék hát két újabb virág, és minden, amit róluk e tekintetben tudni érdemes.
Az augusztus hónap virága, a kardvirág, melyet Fiat hozó fű névvel is illetnek. Formájából adódóan egyértelműen fallikus szimbólum és a férfiasság virág-megfelelője. Annak az asszonynak, ki övére ezt tűzi, hamarost fia születik - tartja a régi babona, melynek alapjául a virág külleme szolgál. A jellemesség, az erő, az emlékezés, de a nagyképűség is hozzá kapcsolódik. Pompa, dicsőség, és erő köthető hozzá. Azt is mondhatjuk vele, hogy „Hagyjál békén”, vagy hogy „Adj egy kis pihenőt”. Ha szünetet kérünk a másiktól, azt ezzel a virággal tehetjük meg a legfinomabban. Ugyanakkor az őszinteségünket is hangsúlyozhatjuk vele. Az antik világban a gladiátorok virágai voltak. „Csodálatod szíven szúr, akár egy kard”; így hangzott egykor a jelentése. Tudományos neve (Gladiolus) a gladius latin szóból ered, mely a rómaiak rövid pengéjű kardját jelentette. Divatos nyári esküvői csokrokban, ahol a férjet jelképezi.
A szenvedély virága. Kinek sírján pipacs terem, annak vére oktalan hullatott. A brit nemzetközösség országaiban ez a virág az Emlékezés Napjának szimbóluma; november 11-én nem csak az első világháború halottjai előtt róják le kegyeletüket a megemlékezők, hanem valamennyi, külföldi fronton valaha harcolt katona, hősi halott előtt is tisztelegnek. A pipacs a vér áztatta harcmezőket jelképezi, a csatában kiontott vér szimbóluma. A keresztény kultúrkörben elterjedt felfogás szerint a keresztre feszített Krisztus véréből sarjad. A görög mitológiában pedig Démétér, a földművelés és termékenység istennőjének szent növénye a búzavirággal együtt. A pipacs a heves, ám mulandó fellobbanás, a bódulat szimbólumának tekinthető. Egykor talán épp ezért a kurtizánok virága is volt. Más források hatóanyagai miatt úgy tekintenek rá, mint az álom, a boldog tudatlanság és a tehetetlenség kifejezőjére.
Csupán pár napos virágzása az élet rövidségére, a mulandóságra, de ugyanakkor az élet élvezetére is emlékeztet bennünket. Az örök álom, az elfeledés, a képzelet virága, amit a kilencedik házassági évfordulón illik adni feleségünknek. A vörös pipacs elégedettséget is jelez. „Minden úgy van jól, ahogy van” - mondhatjuk általa. Ennek a virágnak az egész jelképrendszere nagyon megosztó, egyes területeken negatív, másutt pedig pozitív jelentéstartalommal bíró virág. Rengeteg babona kötődik hozzá: az ír asszonyok például még az érintésétől is féltek, a házba bevinni pedig különösen balszerencsésnek tartották, mert ezzel betegséget hozhattak a ház népére. Létezik olyan folklór, amely szerint a pipacs úgy nyerte el mai küllemét, hogy Isten megbüntette a mákot, mert az hiú volt szépségére és megengedte Lucifernek, hogy az megérintse. Ezért vannak szirmain elszórva fekete pöttyök, melyek az ördög ujjainak nyomai. Egy időben azt hitték róla, hogy a szemhéjakra helyezve vakságot okoz, másutt ugyanakkor a belőle készített borogatást fülbajokra használták, míg szirupját köhögéscsillapítóként alkalmazták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése