Bogolyfalvi tehetségek

Interjú Pataki-Molnár Csengével

Az utcán sétálva nem is gondolnánk, hogy se szeri se száma a városban a fiatal tehetségeknek. Kész melegágya a tudományban, a sportban, és a művészetekben jeleskedőknek a tanoda és annak szűkebb környezete. Mi sem egyszerűbb tehát, mint minden hónapban mikrofonvégre hívni egyet-egyet közülük. E havi alanyunk nem más, mint a Levita ház másodikos diákja, Pataki-Molnár Csenge, aki a seprűakrobatika ifjú reménysége. A most következő rövid interjú a Bogoly FM Elektra felel című műsorában elhangzott beszélgetés átirata.

Szia Csenge! Köszönöm, hogy eljöttél.

Jó napot! Számomra megtisztelő, hogy gondolt rám.

Seprűakrobatika. Mi miatt döntöttél úgy, hogy ezt a különleges sportot választod?

Édesapám fiatalabb korában kviddicsezett, és én nagyon szerettem volna olyan sportot űzni, amihez kötődik, de ő kijelentette, hogy ez túl veszélyes, és nem engedi. Végül tovább keresgélve a seprűsportok között, az akrobatikán akadt meg a szemem, és aztán a szívem is.

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy sikerült borsot törnöd Édesapád orra alá, hiszen ahogy elnézem, a seprűakrobatika sem veszélytelen, igaz?

Nem igazán ez volt a cél, de igaza van. Habár a kviddiccsel ellentétben, mi magunknak okozzuk a sérüléseket, de a húzódások, rándulások, ficamok és törések ugyanúgy részei egy akrobata életének is.

Szívből csinálod. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a sikereid, de bizonyítási vágy is van benned az Édesapád felé, jól gondolom?

Természetesen, szeretnék bizonyítani neki is, de ő... a legnagyobb rajongóm, számára akkor is én leszek a legjobb, ha utolsó helyen végzek. Elvárásaim leginkább nekem vannak saját magammal szemben. És persze az edzőmnek sem szeretnék csalódást okozni.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembe kell nézned a mindennapokban élsportolóként?

Szerintem a sport és a mindennapi élet összeegyeztetése. Készülni kell az órákra és a vizsgákra, de ugyanakkor a versenyekre is. Mind fizikailag, mind szellemileg elfárad az ember.

Ha néhány napra bárki lehetnél és élhetnéd az életét - és itt nem a százfűlé főzetre gondolok -, akkor ki szeretnél lenni és miért épp ő?

Azt hiszem, önmagam. Szeretnék én megtapasztalni mindent. Fejlődni akarok, jobb lenni, megismerni dolgokat. Csak néhány nap, de az is sok, ha a saját életemtől venné el az időt. Nem mindig könnyű, de szeretnék mindig én maradni.

Végül az utolsó kérdés: ha tűz ütne ki ott, ahol élsz, ki, vagy mi volna az akit, vagy amit megmentenél a lángok közül és miért?

Édesapám és a seprűm. Persze, ha csak egyet lehet, egyértelműen előbbit választanám. Nélküle nekem sem lenne érdemes kijutnom.

Pataki-Molnár Csenge, a tehetséges seprűakrobata felelt néhány kérdésre az elmúlt percekben. Remélem számos sikeréről számolhatunk be az elkövetkezendőkben és hogy sikerült kicsit jobban megismerniük az élsportoló mögött rejlő fiatal lányt, aki a tanoda falai közt éli a diákok mindennapi életét. A nagyszerű emberek körülöttünk vannak, csak észre kell vennünk őket.