Aranykalitka

Egy romantikus novella tőlem nektek, szeretettel. =)

A langyos nyári levegő lassan áradt be a nyitott ablakon át. Odakint virágok milliói pompáztak tarkábbnál tarkább köntösökben, mindegyik a maga módján csalogatva a rovarokat magához.

Idilli lett volna mindez, ha Kornéliát nem rágta volna belül az idegesség. Ma férjhez kellene mennie egy olyan férfihoz, aki vagy húsz évvel öregebb nála és szinte alig ismerte. Csak az anyja szervezte jótékonysági bálokon igyekezett enyelegni vele, ám ő átlátott a szitán. 

Kornélia egy jónevű aranyvérű család tagja volt és már születése pillanatában eldőlt, hogy apja legjobb barátjának családjából kerítenek neki férjet. 

A hófehér menyasszonyi ruha csodásan állt rajta, tökéletes munkát végzett a család szabója.

- Szép vagy kislányom! – lépett be az anyja, s megigazított egy-két kósza, engedetlen, hollófekete tincset a lány hajában. 

- Köszönöm, anya – sóhajtott szomorúan a fiatal boszorkány. 

- Tudom, hogy nehéz ez, nem csak neked.

- Nem hiszek neked, anyám, már nagyon régen. Én tudod jól, hogy nem erről álmodtam. Nem akarok egy olyan asszony lenni, aki csak gyerekeket termel magából, és otthon ül, csöndben, mint valami házimanó. Az élet nem erről szól – fakadt sírva, s ezúttal az se érdekelte, ha a sminkje tönkremegy, pedig Újhegyiné sokat dolgozott rajta.

- Gyermekem, te teljesen félreérted a helyzeted. Nem ezt várjuk el, és Benedek sem. Ő szerelemből vesz el téged, teljesen megbabonáztad, és büszke is vagyok rád, hogy ambícióid vannak. Úgy látod, én egész nap itthon ülök és családbővítésen túl nem teszek mást? Szívem, szó nincs erről!  Nap mint nap olyan világot igyekszem teremteni, amiben szívesen élnék. Semmi baj azzal, hogy tovább akarsz tanulni. Az utazással sincsen semmi gond.

- Tényleg, anya?

- A legkomolyabban, kicsim. A nászutad is Spanyolországban lesz, ahogy kérted – kacsintott az édesanyja. – No, ideje indulnunk, ne várassuk tovább a férfiakat.

- Anyu, én nem szeretem Benedeket.

- Tudom. De a szerelem, az… az egy idő után, hidd el, nem lenne elég. Benedek szeret téged teljes szívéből, és én azt akarom, hogy neked mindened meglegyen.

- Muszáj most férjhez mennem?

- Muszáj. Törődj bele – Újhegyiné megfogta lányát, s karjánál fogva az oltár elé vonszolta.  Kornélia mosolyt erőltetett arcára, ám belül összetört. Volt ugyanis egy iskolai évfolyamtársa, akivel viszonyt is folytatott a szülei tudta nélkül. Egyedül a srác apja nem egyezett bele abba, hogy megszöktessék Kornéliát, mert nem akart összetűzésbe kerülni Újhegyi Mártonnal.

Az, hogy kit és hogyan ítélsz meg, sokat árul el rólad, rólam, mindannyiunkról. Soha ne gondold többé, hogy aki mosolyog, vidám, állandóan nevet, nem könnyezik. Teszi, csupán akkor, amikor te azt nem láthatod, mert elrejti magába a gondját.