Nem Túl Kedves Dr. Who!
Elegem van belőle, hogy az Edictumban mindenféle sületlenséget írnak rólam! Mondd meg a főszerknek vagy az akárkinek, hogy hagyják abba az idétlen pletykák terjesztését! Múltkor is összehordtatok valamit és azóta mindenki azzal nyaggat, igaz-e. Pedig tökre nem. Úgyhogy leállhattok, jó?
Valaki
Helló Valaki!
Névtelen vádakra nem lehet válaszolni. Panasz helyett nyújts be bagolyban vagy személyesen kérelmet a szerkesztőségben, ha szeretnél hírzárlat listára kerülni.
Kedves Dr. Who!
Hallottál róla, hogy az alagsorba kellett költöznünk pár napra, ugye? Mikor megtudtam a dolgot, na, gondoltam, ez fantasztikus, összezárva a rellonosokkal, akiket eddig messze kerültem. Viszont most, hogy hosszabb ideig kényszerültem velük egy légtérbe az órákon túl is, igazából már nem tűnnek annyira vészesnek. Oké, néhányuk elég fura, de vannak egész szimpatikusak is. Szerinted barátkozhatok velük? Vagy a jófejség is csak valami álca és meg fogom járni?
Segíts!
Toronylakó
Helló Toronylakó!
Mindenkinek vannak előítéletei, kapott vagy kölcsönzött elképzelései másokról és a világról. Amint ez a rövid idő is megmutatta neked, első benyomásaink roppant csalókák lehetnek. Használd ki az alkalmat és keress választ a kérdésre magad - az a legmegbízhatóbb megoldás dilemmádra, ha saját szemeddel győződsz meg róla, milyenek a rellonosok.
Kedves Dr. Who!
Égető nagy problémám van, mégpedig az, hogy gyűlölök kiállni az iskolai szóbeli számonkérések alatt, vagy egyáltalán bármilyen szóbeli, nagy következményekkel járó események miatt. Úgy érzem, ez teljesen tönkreteszi a jövőmet, mert hát beszédből áll az egész világ, csak a csacsogókat éltetik, az olyan extrovertáltakat, ahogy önismereten tanultuk. De én egyáltalán nem vagyok ilyen, most akkor velem van a baj? Én imádom a csöndet, olyan jó ilyenkor elmerülni a madarak csicsergésében a saját hangom helyett, vagy épp belemerülni egy jó könyvbe.
Szerinted is gyári hibás lehetek? Már csúfolnak is miatta, hogy ilyen szófukar vagyok, azt hiszik, utálatból nem beszélek annyit, pedig ez nem is igaz, én sok mindent és sok mindenkit szeretek, főleg a barátaimat hallgatni, nagyon érdekes és jópofa személyek.
Csendike
Kedves Csendike!
Magában a szóbeli felelet semmiben sem tér el tudásod papíron történő szavakba öntésétől, már amennyiben nem dadogsz vagy küzdesz egyéb nehézséggel. Sajnos vagy sem, a beszéd belátható időn belül nem kerül leváltásra telepátia által, ám ez is csak egy eszköz, amit sokkal könnyebb használni, ha nem kapálózol ellene. Érdemes lenne nem a szófukarságra, hanem a negatív érzések forrására koncentrálni és azt megvizsgálni, annak a feloldására koncentrálni.
Első lépésnek kiváló pont lehet, hogy elmagyarázod a tanároknak ezt a nehézséget és megvitatod velük az alternatívákat vagy engedményeket. Sokan hajlandóak több időt adni a felkészülésre, ha tudják, szükséged van rá. Ha a hétköznapokban nem okoz gondot a beszéd, nem fog semmiben korlátozni és minden másra kereshetsz egyéb kifejezőeszközt - zenét, táncot, alkotóművészeteket, hogy csak párat említsünk.
Hey ho, Doki!
Nekem egy olyan gondom van, hogy a barátnőm ragaszkodik hozzá, hogy a felét a randivacsoránknak az étteremben ő fizesse, pedig nem áll valami jól anyagilag szegényke, szűkösen hozza ki a hónapjait. Emiatt gyakrabban zördülünk össze, és nem akarom megbántani, tök szívesen szánom ezt a pénzt a csajomra, mert szeretek vele lenni, és ez nekem egyáltalán nem nagy áldozathozatal. Hogy tudnám megértetni vele, hogy nekem nem számít az anyagi helyzete, és hogy a szülei sem épp kőgazdagok? Azért vagyok vele, mert egyszerűen szeretem és kész. Nem tudok mit kezdeni, jó csaj.
Szőke Herceg
Tiszteletem ifiúr!
A helyzeten több módon is enyhíthetsz, ám a fő fegyvered még mindig a kompromisszum. Találjatok ki közösen tervet arra, hogyan tudtok olyan közös kasszát fenntartani, ami sem őt nem terheli meg, sem a közös romantikus vacsorák útjába nem áll. Remek megoldás lehet a közös főzés és piknik, de akár az is, ha az étkezések helyett egyéb költségekbe adod bele a részed, esetleg olyan ajándékokkal kedveskedsz, amikre szüksége van és kiadást jelentenének. Ha a barátnőd jobb valamiben nálad, a fizetséget kiválthatja esetleg segítséggel, szívességgel (és ki ne örülne neki, ha a fáradságáért egy finom süteménnyel vagy fagyival kedveskednek?). A lényeg, hogy beszéljétek meg és legyen tiszta, mit szeretnétek. Ha nagyon nem juttok dűlőre, egy pártatlan harmadik fél bevonása is segíthet, hogy új megvilágításba helyezze a dolgokat.
Szép napot/estét, nem tudom, mikorra ér ez be, Kedves Dr. Who!
Igazából én nem is panaszkodni szeretnék, de jó lenne már néha, ha egy kicsit többet tudhatnánk meg Rólad, aki segítesz nekünk hónapról hónapra a hasznos tanácsaiddal a magazin rovatodban. Te lassan jobban ismersz már minket, mint mi önmagunkat, és már időtlen idők óta furdalja oldalam a kíváncsiság, ki rejtőzhet a név mögött.
Itt szeretnék köszönetet mondani, mert én félénk vagyok ahhoz, hogy így mindenki előtt feltárjam a problémáimat, mert hiába rejteném el a nevem, attól még akadnának, akik rám ismernek, de úgy, hogy a másoknak adott tanácsaidat olvasom, én is rengeteget tanulok.
Szóval, köszi doki, fel ne add a munkád, sokat számít, hogy vagy!
Egy Hálás FőnixLány
Kedves Főnixlány!
Köszönöm, köszönjük a kedves szavakat! <3 Jólesik ezt olvasni és örülök, ha sikerül segítséget nyújtani, közvetve vagy közvetlenül. A kilétemet nem fedném fel, elvégre aligha okoz meglepetést, hogy a Dokik időről időre váltják egymást és ez a rovat nem rólunk szól.
Ha egyszer mégis úgy döntenél, megosztanád gondjaidat, valószínűleg meglepve tapasztalod majd, hogy egyáltalán nem vagy egyedül. Egy keserédes mondás szerint azt tartjuk normálisnak, akit nem ismerünk eléggé - mindenkinek akadnak gyengéi, takargatott részei, félelmei és nehézségei. Épp ezért, sose félj segítséget kérni, ha úgy érzed, szükséged van rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése