Damyan Volkov
A Bagolykő Mágustanodában új játékvezetőt köszönthetünk az új idény kezdetével Damyan Volkov személyében. E havi számunkban őt kérdeztük, hogyan került éppen ebbe az iskolába, valamint milyen változásokra számíthatunk a kviddics terén.
Szép napot, Mr. Volkov. Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy vállalta az interjút, és hát... üdv a Bagolykőben. Minek köszönhető a szerencse, hogy éppen erre a tanodára esett a választása?
Ugyan, Mr. Wallace, részemről a megtiszteltetés! Nos, akadnak magyar felmenőim, éltem is az országban néhány évig annak idején – valahogy adott volt, hogy a visszavonulást követően végül ide költözzek. Innen meg már csupán egy lépés, hogyan is találtam rá az iskolára és a megüresedett pozícióra.
Minden játékvezető játékosként ismerte egyszer. Sosem merültem bele ugyan annyira a kviddicsbe, hogy választ keressek a kérdésre, lehet-e valaki úgy bírája a játéknak, hogy ő maga nem játszott, de az a véleményem, hogy merész vállalkozás lenne. Szóval tulajdonképpen azt szeretném megkérdezni, hogyan sikerült megismerkedni a kviddiccsel?
Ó, biztos vagyok benne, hogy volt már, aki megpróbálta, de kétségtelenül nehezebb lehet anélkül vezényelni, hogy belülről is megtapasztalná az ember, milyen egy meccs, egy csapat dinamikája.
Nevezhetjük akár családi vonásnak, örökségnek... A testvérem, Ivan Volkov, a bolgár csapat egyik terelőjeként lépett pályára az ominózus ’94-es Világkupa döntőn. Rólam pedig hamar kiderült, hogy tehetséges vagyok és elhivatottabb is, mint a bátyám. A többi meg már ugyancsak történelem. *mosolyodik el*
DAMYAN VOLKOV
Plovdivban született 37 évvel ezelőtt. A Durmstrangban tanult.
A Vratsa Vultures klubcsapat és a bolgár nemzeti válogatott hajtójátékosa volt. Három Világkupán vett részt játékosként. Jelenleg a játékvezetés mellett edzősködik. Nőtlen.
Milyen érzés játékvezetőként lenni fent a mérkőzések idején?
Őszintén? Néha elfog az irigység. *nevet fel* Érdekes a másik oldalon lenni, figyelni a kreatív vagy kevésbé átgondolt, vakmerő megoldásokat, rendkívül szórakoztató. Persze azért nem olyan önfeledt, mint a lelátóról őrjöngeni, valahogy kordában is kell tartani két csapatnyi elvetemült tinédzsert.
Mi motiválta, hogy játékvezető legyen, esetenként a játékosok céltáblájává is válva ezzel, hiszen nem mindenki elégedett olykor a meghozott döntésekkel? Az eddigi pályafutása során történt már bármi emlékezetes ebben a tekintetben, gondolok itt egymásnak eső játékosokra, tömegverekedésre, satöbbi?
Lehetetlen mindenki számára megfelelő döntést hozni már a legapróbb lényegtelen részletet tekintve is, de azon leszek, hogy minden csapat igényeit kielégítően vezényeljem le a bajnokságot. Ha büntetőt fújok, valószínűleg nem azért teszem, mert épp halálra unom magam. *rezignáltan megvonja vállát* Bár sosem lehet tudni. *mosolyodik el elgondolkodva*
Játékvezetőként nincs sok tapasztalatom, ugyanakkor még a kevés idő alatt is, mióta foglalkozom ezzel, próbáltak már puszta kézzel nekem ugrani. Nos... nálam lehetett pálca. Nála nem. *vigyorodik el* Balhé elég sok meccsen van, már-már mindennapos; verekedés a rajongók közt, verekedés a játékosok közt... ez utóbbi nagyon mókás tud lenni. Nem éppen a finomkodásról híres sport. *bólint is egyet megerősítésképp, mintha ez mindent megmagyarázna* De tud nagyon elegáns is lenni, ha valaki igazán ért hozzá. *egészíti ki gyorsan, mikor ráébred, hogy az interjú az iskolaújságba készül*
Számíthatunk látványos változásokra az előttünk álló idényben? Mik a tervei?
Nos, egyelőre szeretném megismerni a csapatokat, a játékmodorukat – hallottam emlékezetesebb meccsekről, izgatottan várom, hogy első kézből megtapasztalhassam. Az egyik háznak idén sem sikerül csapatot indítania, úgyhogy a sport népszerűsítése mindenképpen napirenden lesz, nemzetközi kapcsolatoktól sem zárkózom el. Örömmel vezénylek le a bajnokságtól független meccseket is, ha lesz rá igény. Egyelőre tehát semmi sincs kőbe vésve, alakulgat folyamatosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése