Novemberi diákbörze

Egy vigyori olasz lányka

- Carolina Eleonore Bellini -

Először is szeretném megköszönni, hogy eljöttél velem ide. Bár azt hiszem, ez a megszokott hely most nálad kifejezetten telitalálat. Mit kérsz? 

Ó, nincs mit, szívesen jöttem. Igen, amúgy is kipróbáltam volna ezt a helyet, most legalább van alkalmam. Hogy mit kérek? Egy Caprese tortát egy pohár narancslével.

Kezdjünk is bele, amíg megérkezik a rendelésünk. Olasz származású, Herzberget végzett, kiváló bűbájismerettel rendelkező diákként mi fogott meg a leginkább a Bagolykőben? 

A szüleimnek sose lenne elég egy VAV vizsga, a minimum elvárás otthon egy mesterképzés. A bűbájtant szemelték ki nekem, hogy majd abból doktorálok, de én ebből nem kértem. Kiskoromtól érdekel a sütés-főzés, úgyhogy inkább azt választottam a bűbájtan helyett. A Bagolykőben az fogott meg, hogy egy kis országban van, amit hegyek öveznek, a konyha pedig itt isteni. A tanárokról is hallottam, hogy híresen jók, a herzberges tanárok is úgy gondolják, ez egy világszínvonalú mágustanoda. Kár, hogy nincs itt vendéglátós szak, akkor biztos arra jöttem volna, de így marad az általános képzés, ahol életvitelen főzésből mindenkinél jobb vagyok. Talán ezért kérik folyton, hogy főzzek ezt-azt? *elneveti magát*

Milyen érzés az Eridon ház diákjának lenni? Mit kedvelsz legjobban a házadban, és mi az, amitől úgy érzed, hogy a falra tudnál mászni? 

Ó, az Eridon a legbarátságosabb ház, ami csak létezhet. A legjobb az benne, hogy összetartó a közösség, nincs megkülönböztetés, hogy fú, te sárvérű vagy, ne is szólj hozzám, mert én aranyvérű vagyok. Itt mindenki egyenlő, segítőkész, meg minden. Én is szoktam segíteni a házban ezt-azt, főleg kajában. Én vagyok az, aki mindig sokat főz, így egy-egy adag kaja a közös hűtőben landol kis cetlivel, hogy egyen belőle, aki éhes. A következő hűtőnyitásra valahogy mindig eltűnik. Néha egy-egy köszönőcetli repül az ágyamra, ez nagyon jó érzés. *büszkén mosolyog a gondolatra* Hogy mi a rossz? Mikor mondjuk mennék főzni valamit, és a mosogató tele van a koszos edényekkel, mert manó még nem járt arra, a gazdája meg egy bűbájt se képes ráküldeni, hogy tiszták legyenek, nekem meg még azzal kell törődnöm, hogy elmossam őket, és máris elment 5-10 perc! *erősen gesztikulál, arca kipirosodik közben olyan, mint egy kis dühös mókus. Iszik egy kortyot, hogy lenyugodjon végre*

Te is nagycsaládból származol, három testvéred van, anyukád pszichológus, apukád ügyvéd. Mennyire lehet ezeket a tényeket nagy nyomásnak nevezni? 

Hát elég nagy a nyomás, mert a két idősebb tesóm is megcsípett egy-egy jó állást, most rajtam lett volna a sor, de én máshogy döntöttem. Sokkal jobb főzni, mint egész nap bűbájokon gondolkodni, az egyszer biztos. Otthon meg mindig nagy volt az elvárás, minden gyerek vigye sokra, hogy lehessen velünk dicsekedni. Én meg egy étteremnek is örülnék, amit vezethetek, és nem akarok egy irodában üldögélni, az nagyon unalmas. *elhúzza a száját a gondolatra*

Az egyik legnagyobb szenvedélyed a főzés. Ha egy napra azt mondanák, hogy állíts össze egy egész napos menüt az iskola diákjainak, mi lenne az? 

Hmm. Fogós kérdés, de mindjárt kitalálok valamit. *haját csavargatva gondolkodik* Fontos a finom reggeli, ezért biztos lenne sajtos-szalámis omlett, sült virsli, pirítós, lekvárok, sajtok és zöldségek. Innivalónak pedig narancslé, kakaó és tea. Ebédre egy finom zöldborsóleves májgaluskával vagy paradicsomleves, másodiknak pedig egy ízletes gyrostál sült krumplival, zöldségekkel, fűszeres hússal, vagy triplasajtos tepsis krumpli mozzarellás csirkecombbal, esetleg parmezános csirkemell kukoricás paradicsomszósszal. A desszert pedig Caprese torta, kevert meggyes süti vagy fahéjas keksz. Vacsorára könnyedebb étel kell, mondjuk tojáskrémes tortilla szendvics, tepsis csirkecomb vele sült zöldségekkel vagy rizottógolyó paradicsomszósszal. Húú, mire a végére értem, meg is éheztem. *szélesen elmosolyodik*

Miért éppen ezeket választottad? 

Most egyesével biztos nem mondom el, mert elalszol az unalomtól. *elneveti magát, haját a füle mögé teszi bal kezével* Főleg olyanokat választottam, amiket szerintem mindenki szeret és tápláló is egyszerre. Ha menüt kell összeállítani, fontos, hogy tápláló és ízletes legyen, meg persze benne legyenek a szükséges vitaminok és tápanyagok is. A gyros tál mondjuk egy nagyon elterjedt gyorskaja, de ha jól készítik el, akkor pont tökéletes étkezés. Szóval, ha jól választunk ételeket, akkor az emberek jót és egészségeset esznek. 

Inkább a főzés áll hozzád közelebb, vagy sütni is ugyanannyira szeretsz? 

Főzni jobban szeretek, de sütiket is sütök legalább hetente. Van persze olyan is, amit nem kell sütni, de egy adag keksz mindig van nálam, mert bármikor jól jöhet. Volt egyszer olyan is, még a Herzbergben, hogy egy háztársam rosszul lett óra közben, de a tanár semmit se tudott vele kezdeni, csak nézte, ahogy szenved szegény srác. Úgyhogy odamentem hozzá és adtam neki pár kekszet, jobban is lett. Szegény elaludt, így nem volt ideje reggelizni. Jó, tudom, ez nem egy életmentés, de azért jó, hogy tudtam segíteni. *elégedetten hátradől*

Gondolkoztál már azon, hogy később valamelyik falubéli vendéglátó helyen dolgozz, esetleg átvedd a vezetését, vagy mondjuk az üresen álló helyiségek egyikében megnyisd a saját éttermedet? Milyen lenne? 

Húúú, ez lenne az álmom beteljesülése! Komolyra fordítva a szót, örülnék, ha kapnék valahol munkalehetőséget a konyhán és főzhetnék az embereknek. Persze még nincs pénzem éttermet nyitni, meg ez nem megy csak úgy, kell gyakorlat is az étteremvezetésben, meg persze az ott történő főzésben. Sajnos erre még nem volt lehetőségem, csak egy-egy esküvőre megcsinálni a hidegtálat vagy sütit sütni, de az nem olyan, mint rengeteg embernek időre felszolgálni a várt ételt. Elég egy kis gikszer, és pápá, jó hírnév, az emberek elmondják egymásnak a tapasztalt rossz dolgokat, és onnantól kevesebb varázslót tehetek boldoggá az ételeimmel. Ja, igen, mindenképp mágusoknak főznék, mert nem bírok meglenni varázslás nélkül, ez a sok bűbájtan káros mellékhatása. Előbb varázslok, utána gondolkozok.

Aranyvérűként nem tekintenek rád furcsán, amiért úri vacsorák fogyasztása helyett inkább a készítésüket vállalnád? 

Dehogynem! Az aranyvérű családok, mint a miénk is, szakácsot alkalmaz, nehogy a ház úrnőjének koszos legyen a keze. Az ő dolga szépnek és megnyerőnek lenni, nem a konyhában robotolni, mint a többi családnál. Úgyhogy mikor anya meglátott a konyhában, nagyon kiakadt, hogy mit keresek én ott, és hogy mit fognak gondolni a rokonok. Onnantól csak akkor mentem a konyhába, ha anya nem volt otthon. Mindig kerestem valami finom receptet, és az elején a szakácsunkkal, utána egyedül főztem-sütöttem mindent. A testvéreim is titokban tartották, mert mindig csináltam nekik is ezt-azt. Aztán persze a Herzbergben is sokat voltam a konyhában, ott szerencsére nem szóltak érte. Így lett az életem a főzés. Ha jó kedvem van, főzök, ha rossz, akkor is. A barátaimat is az ételekkel nyugtatom meg vagy vigasztalom, olyan jó látni, mikor evés közben végre elmosolyodnak. *vigyorogva mesél*

Ha mondjuk nem a vendéglátás és nem a bűbájok, akkor mit csinálnál? 

Hát ez nehéz kérdés. A vendéglátás az életem, ha nem ez, akkor nem is én vagyok. De ha muszáj választani, akkor ereklyekutató lennék. Egy női Indiana Jones. Izgalmas munka, pörgős, minden, ami kell. De talán a következő életemben az leszek.

Hogyan tudod elképzelni magad öt év múlva? 

Most vagyok 20 éves, addigra meglesz a mestertanonci oklevelem. Hát, szerintem a faluba költöznék, remélhetőleg egy helyes pasival. Ha minden jól menne, akkor saját éttermet vezetnék olaszos konyhával, ahol más országok ételei is megjelennek. Ünnepekkor meg lehetne választani, hogy melyik ország hagyományos menüjét szeretnék. Addigra hátha összejönne az első gyerkőc is, szóval tipikus családi életem lenne saját étteremmel. De ez sajnos még odébb van.

Nézzük meg egy kicsit a választásodat. Miért éppen ezeket kérted? 

A Caprese torta egy egyszerű, de nagyon finom süti, étcsokiból, vajból, tojásból és mandulából áll. Nem túl édes, kívül ropogósabb, belül omlósabb állagú, a tökéletes olasz süti. A narancslé meg savanykás, az étcsokihoz nagyon jól passzol, így minden falat újabb meglepetéseket hoz. Ez volt az egyik első torta, amit sütöttem, ezért is szeretem annyira, valamint azért, mert egyszerű megsütni és nem túl édes.

A legegyedibb szfinx

- Hok Olívia -

Először is szeretném megköszönni, hogy eljöttél velem ide. Mit kérsz?
*a megköszönésre csak szokásos színtelen arccal biccent és vállat von, valami olyasfélét jelezve ezzel, hogy "nincs mit"*
Valami gyümölcsös joghurtos sütit. Köszi. *válaszol a kérdésre, hogy mit kér, aztán figyel*

Kezdjünk is bele, amíg megérkezik a rendelésünk. Még viszonylag friss diáknak számítasz az iskola falai között, hiszen az új tanévvel érkeztél, mégis egyből mindenki felfigyelt rád. A többi lánnyal ellentétben te nem azt hirdeted a megjelenéseddel, hogy minden "cuki" és rózsaszín. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az egyéni megjelenésedre? 
Hát igazából jót is, meg rosszat is. *von vállat* De a rosszakat már megszoktam, a jók meg mindig meglepnek. Nem igazán érdekel igazából, ki mit szól hozzám, én így tök jól érzem magam. Amúgy nekem ez nem egyéni inkább csak... én vagyok.

Ha jellemezned kellene magad öt szóval, melyek lennének azok és miért?
Öt szóval? Miért pont öt?

Az olyan szokványos és mégsem páros.
Hát oké... *hosszasan gondolkodik* Mondjuk... magányos farkas... könyvmoly... zenész... harcias is, azt mondják... kitartó.

Mi az, ami először megtapasztaltál az iskolába jövet? 
Hú, hát... hogy a varázslók tök másak. Sok mindenben olyanok, mint a muglik, de nekem valahogy sokkal kedvesebbek. Közvetlenebbek meg ilyenek.

Egy olyan ember, mint te, aki ennyire nyíltan vállalja magát, milyen embereket szeret a közvetlen környezetében tudni? 
*egy apró félmosoly felvillan egy pillanatra*
Hm... csendeseket. *még egy vigyor is belefér egy kis időre* Nem szeretek nagyon felesleges dolgokról beszélni... de amúgy nincsenek nagy elvárásaim... ez nálam asszem lassan alakul ki.

Elsőre azt mondaná rólad az ember, hogy a Rellon ház tagja vagy, ennek ellenére a szfinxet táborát gyarapítod. Jól döntött a süveg a beosztásodnál?
Én is kételkedtem egy kicsit benne, de hát bízom a szerencsében. Meg nem is tudom, melyik másik házba kerülhettem volna... Rellon? Miért a Rellonba gondolnál?

Egyedi vagy. A rellonosok sokkal jobban kitűnnek a tömegből, mint a többiek. Mármint az eredeti rellonosok, nem az olyanok, mint én, akik menet közben váltottak. Milyen az élet a kékeknél? Mennyire találtad meg velük a hangot? Mit kedvelsz legjobban a házadban, és mi az, amitől úgy érzed, hogy a falra tudnál mászni? 
Erre még nagyon nem tudok válaszolni, még csak nem régen kezdődött az év, és nekem halvány lila gőzöm sincs még mindig egy rakás dologról. *magyaráz* De elvagyok. Nincs bajom. Minden nap van valami kis izgalom is.

Ha valaki itt és most azt mondaná, hogy következmények nélkül három dolgot megváltoztathatnál az életedben, mi lenne az? 
Huh... hát ez elég... személyes kérdés. *ráncolja egy kicsit a homlokát* Lenne néhány, de nem igazán akarok beszélni róla. Van ez a #&@ szöveg, hogy nem változtatnék semmit, mert azzal együtt vagyok aki vagyok, de szerintem ez hülyeség, mindenki megváltoztatna legalább egy dolgot az tuti... nekem egész sok van belőle.

Elterjedt egy lista az iskolában, amelyen te is szerepelsz. Mennyire igaz a lista, és mi volt a reakciód, amikor értesültél róla? 
*halkan felnevet*
Ja, hát igen, az vicces volt. Nem is nagyon értettem az egészet. Én nem tudom magamat így jellemezni, ha más meg így lát engem, hát így lát, nem gond, ő tudja. Engem nem zavar... amúgy még egészen kedves is volt.

Mit gondolsz arról, aki ezeket az értékeléseket írta? 
Kíváncsi lennék rá. *vigyorodik el*

Mik a terveid a jövőre nézve? Tudod már, hogy mi szeretnél lenni, vagy nem tervezel ilyen hosszú távon? 
Hát, még gőzöm sincs. Azt sem tudom, mi lehet egy boszorkány. Pár dolgot már hallottam, de az még elég kevés szerintem. Biztos sokkal több minden van. Az biztos, hogy gyűjteni fogok, és valami saját lakást bérelni, ha venni még nem fogok tudni. Amúgy bocs, ha hülyeségeket beszélek, sosem csináltam még ilyet.

Nézzük meg egy kicsit a választásodat. Miért éppen ezeket kérted? 
A joghurtos sütit? Hát mert szeretem. Nem is azért, mert laktóz érzékeny vagyok, de jó szagolgatni.