Sárkányölő Szent György

Anglia legkedveltebb szentje és 1222 óta az angol királyság oltalmazója nem más, mint Sárkányölő Szent György. III. Edward óta pedig az angol hadsereg, a "Szent Györggyel Angliáért!" csatakiáltással vonul hadba. A harcos szent azonban nem csak a szigetországban örvend nagy tiszteletnek. 

Április 23-ára eső emléknapjának köszönhetően, a magyar népi hagyomány áprilist Szent György havaként tartja számon, valamint számos helység védőszentje magyar vidékeken is e mártír. Ne feledkezzünk meg a Tatán működő Aurorképző és Rendvédelmi Akadémiáról sem, amely Sárkányölő Szent György nevét viseli, nem véletlenül. Amennyiben eltekintünk az Akadémia közelében található szobortól, még mindig magyarázatul szolgálhat a névválasztásra a tény, hogy szóban forgó szentünk az egyik leghíresebb katonai szent a világon. De miért is Sárkányölő?

Szent György legyőzi a sárkányt

Szent György, avagy római nevén Georgianus, a ma Törökország részét képező Kappadókiában látta meg a napvilágot 271 körül. Születése időpontját sajnos képtelenség pontosan megállapítani a korabeli feljegyzések hiányában, az azonban már bizonyos, hogy egészen fiatalon lett a kereszténységet tűzzel-vassal üldöző Diocletianus császár hadseregének katonája. Kiváló kardforgató képességének és további katonai pályán előnyt jelentő tulajdonságainak köszönhetően magas rangot sikerült elérnie, azonban anyja hatására keresztény lett és lemondott hivataláról. A császár parancsára, György a döntése következtében börtönbe került, ahol a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá, majd 303. április 23-án kivégezték. Keresztény mártírként és katonai szentként a legtöbb keresztény egyház tiszteli. Még mohamedán kultúrkörben is megemlékeznek róla, legfőképp Moszulban Szent Dserdsis néven, akiről úgy hírlik, hogy negyvenszer állta ki a tűzpróbát. 

A Sárkányölő megnevezést egyébként a világszerte ismert történetnek köszönheti, mely egy sárkány legyőzéséről szól. Muglik körében gyakran értelmezik ezt a legendát a kereszténység a démonok vagy éppen a gonosz fölötti győzelmének allegóriájaként, azonban több valóságalappal rendelkezik, mint gondolnánk. A szent történetéről kutatók úgy vélik, hogy olyan ismert történetek elemeiből építkezik, mint például Perszeusz és Medusa küzdelme. 

A legújabb felfedezések alapján azonban, a középkori páncélzatot valószínűleg soha nem viselő Szent György szembetalálhatta magát a sárkánnyal egész könnyen még Szíria területén is, ahol történetesen kivégezték. Ugyan napjainkban nem tudni olyan sárkányfajról, amely ezen a vidéken lenne őshonos, néhány történelmi ásatás keretében, ereklyekutatók és mágiatörténészek olyan festményeket fedeztek fel, melyek homokszínű, óriási gyíkra emlékeztető bestiákat ábrázolnak. Kezdetben úgy vélték, hogy bizonyára csak a rendelkezésre álló színpalettával magyarázható a különös szín, később a környéken felfedezett csontok alapján azonban arra a következtetésre jutottak, hogy valamikor, a hatodik század környékén még ennek a vidéknek is volt sajátos sárkányfaja. A Sivatagi Szikraköpő néven, a kihalt fajok listájára felkerült tűzokádóról úgy vélik a szakemberek, hogy tulajdonképpen a román hosszúszarvú sivatagi körülményekhez alkalmazkodott közeli rokonáról, gyakorlatilag sajátos változatáról van szó. A faj kipusztulásának okai egyelőre még feltárásra várnak, azonban a felfedezett festmények egy hőst is ábrázolnak, aki legalább három képen is egy sárkánnyal küzd.

Sivatagi Szikraköpő

Az eltelt idő távlatában nehéz megállapítani, hogy vajon Szent Györgyről van-e szó, vagy netán egy helyi legendás varázslóról, esetleg mitológiai alakról, akit aztán beleépítettek az említett történetbe. A tényleges válasz sajnos áldozatul esett az eltelt időnek és a sivatagi homoknak, annyi azonban bizonyos, hogy a Sárkányölő nem csupán egy szépen hangzó melléknév, egy kitalált történettel emögött.