2015. február 15., vasárnap

Februári diákbörze

Az ignoráns Candy Crush nyüvő
- Révész Kornél a reflektorfényben -


Iskolánkba egyre többen érkeznek, nemcsak az elsősök közé, mi pedig a szerkesztőséggel kötelességünknek érezzük az újoncok felkarolását. Itt van például Kornél, aki mondhatni abszolút friss hús minálunk, de máris sok ember számára ismerősen cseng a neve. Amit eddig biztosan állíthatunk, hogy mániákus wifigyűjtő - az már más kérdés, hogy talál-e -, imádja a Candy Crush-t, ráadásul mindezek mellé egy teljesen átlagos mugli tizenhét éveshez tudnánk hasonlítani. Mégis van benne valami varázslatos... Vizsgáljuk meg közelebbről az ifjú unikornis egyedet, hátha felkelthetjük az érdeklődését.

Hogy kerülsz a Bagolykő Mágustanodába? Mi szél fújt erre?
Nem kellett semmilyen szélnek rásegítenie, idejöttem vonattal, aztán onnan a saját lábamon.

Ezt azért valahol örömmel nyugtázzuk. És jól érzed itt magad? Milyennek találod a Navine-t?
Ó, remekül érzem magam itt, ez egy remek hely meg minden.. a világ végén, net és áram nélkül, összezárva mindenféle mágikus és kiszámíthatatlan dologgal, megőrülő folyosókkal és gördeszkázásra alkalmatlan macskaköves faluval a túlvégen. Tulajdonképpen, mint a Hogwarts, csak többen beszélnek magyarul.
A Navine pedig tényleg nekem való hely, jó a hangulat és szépek a lányok.

A lányok szépsége fontos kitétel a házat illetően? *óvatos mosoly*
Inkább csak olyasmi, ami olyan kevés idő alatt is feltűnik, amennyi ideje itt vagyok. Emellett maga a ház-rendszer és azoknak az autonóm felfogása sosem fogott meg igazán, egyszóval nincsenek kitételeim a házakkal kapcsolatban. Egyikkel sem. De gondoltam, nem hagylak magadra egy odadobott "semmilyennek" válasszal.


Ezt köszönöm. No, és említetted az internet nélküli szörnyű varázsvilágot. Mennyire tartod függőnek magad, egyáltalán lehetne-e annak nevezni? Jah, és mennyi a rekordod Candy Crush-ban?
Nem szörnyű az, csak nonszensz. Mindegy, ne is menjünk bele, nem hiszem, hogy olyan hosszúra terveznétek az interjút, és inkább ne fakasszuk sírva a tördelőtöket. *szélesen elvigyorodik* Hogy függő? Én? Dehogy, csak egy kicsit frusztrált vagyok a hiánya miatt, Angliában legalább a faluban volt, tudod.. nem tökéletes, és csak ritka lehetőség hálózatot fogni, de lehetőség. Amúgy a 830. szinten járok, majdnem a végén.

Ennek egyszer majd szánunk egy külön cikket. Az viszont talán érdekelne másokat is, hogy mikor épp nem a Candy Crush-t gyűröd vagy hálózatot vadászol, mivel foglalkozol?
Komolyan érdekelne másokat? Elég nehéz elképzelni, na de mindegy, nem vagyok túl érdekes, tekintve, hogy aludni és gördeszkázni szeretek. Utóbbi miatt nem örvendek túl nagy népszerűségnek a folyosókon. Arra, hogy valami diákkörrel töltsem el az időm, nem szántam még el magam, az órákon túli kötelező programok nem vonzanak különösebben.


Itt mindenkit minden érdekel... *suttog* No, és gondolkodtál már, hogy mestertanoncként milyen szakot válassz vagy túl kimerítő elképzelni a jövőt?
Heh, pletykás egy banda, na jól van, végül is ez hozzátartozik a közösségi léthez. *nevet* Honnan tudtad, hogy ezt fogom mondani? Hallod, alkalomadtán interjú helyett jósolhatnál egyet a tenyeremből, máris letudnánk a Copperfield Dávidos hol-születtem-és-éltem-etcetera élettörténet részét az interjúnak.
Visszatérve az eredeti kérdésre, nem t'om, annyi minden változhat még, holnap kitalálhatom, hogy a sárkányok érdekelnek, holnapután, hogy Mezopotámiában, ősi romok között akarok turkálni mágikus ereklyék után... *flegma vállvonással lógva hagyja a mondatot*

Mindegyik érdekes, ámbár ki tudja, kviddicssztárnak is elképzelhetnénk... *elmosolyodik* Még egy utolsó kérdés, amiből te sem maradhatsz ki. Van már kiszemelt hölgyed a kastély falain belül?
No way, kösz nem. A Hogwartsban játszottam egy ideig, rendkívül rövid és viharos pályafutás volt, a kviddics nem nekem való.
Nos, a magánéletemről csak a személyi sajtósom és ügyvédem jelenlétében vagyok hajlandó nyilatkozni. De azért a vörös lányok vigyázzanak.. a vörös a zsánerem.

Egy próbát azért megért. *vállat von* Hajjaj, akkor rettegjenek a vörös csajok, mert jön Kornél... Köszönöm az interjút!
Á, én köszönöm a beszélgetést. Na, hé, és a tenyérjóslásom...?

*messze jár már, csak integet*

Nincsenek megjegyzések: